Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

INVIRASE 200MG KEMÉNY KAPSZULA 270X (Törzskönyvből törölt)

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Roche Registration Gmbh
Hatástani csoport:
J05AE Protease inhibitors
Törzskönyvi szám:
EU/1/96/026/001
Hatóanyagok:
SaquinavirumDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Eredeti csomagolásban
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás
Az Invirase terápiát HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie.
Felnőttek és 16 év feletti serdülők
Ritonavirrel kombinálva
Az Invirase ajánlott adagja 1000 mg (5 x 200 mg kapszula) naponta kétszer, 100 mg naponta kétszer
adott ritonavirrel és egyéb retrovírusellenes szerekkel kombinálva.
Az Invirase kapszulákat egészben kell lenyelni, és a ritonavirrel egyidőben, evés közben vagy étkezés
után kell bevenni (lásd 5.2 pont).
Más proteázgátlókkal (PI-k) és nem-nukleozid reverz transzkriptáz-gátlókkal kombinálva
Dóziscsökkentésre lehet szükség, ha az Invirase/ritonavirt más HIV proteázgátlóval együtt adják (pl.
nelfinavir, indinavir és delavirdin), mert ezek a gyógyszerek növelhetik a szakinavir plazmaszintjét
(lásd 4.5 pont).
Vese- és májkárosodás
Nem kell az adagot módosítani enyhe, vagy közepes vesekárosodás, vagy enyhe májkárosodás esetén.
Óvatosan kell eljárni súlyos vese, vagy közepes májkárosodás esetén. Az Invirase/ritonavir ellenjavallt
súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.3 és 4.4 pont).
16 év alatti gyermekek és 60 év feletti idős betegek
Kevés a tapasztalat az Invirase alkalmazásáról 16 évesnél fiatalabb és 60 évesnél idősebb betegeken.
Gyermekeknél, ugyanúgy, mint felnőttek esetében az Invirase csak ritonavirrel kombinációban adható.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az Invirase/ritonavir ellenjavallt dekompenzált májkárosodásban (lásd 4.4 pont).
Az Invirase/ritonavir nem adható együtt olyan gyógyszerekkel, melyekkel kölcsönhatásba lépve
életveszélyes nemkívánatos hatások léphetnek fel.
Az Invirase/ritonavir nem adható együtt a következő gyógyszerekkel:
• terfenadin, asztemizol, pimozid, ciszaprid, amiodaron, propafenon és flekainid (életveszélyes
szívritmuszavar léphet fel),
• midazolám, triazolám (megnyúlt, vagy fokozott nyugtató hatás, légzésdepresszió),
• szimvasztatin, lovasztatin (myopathia fokozott veszélye, beleértve a rhabdomyolysist is),
• ergot alkaloidok (pl. ergotamin, dihidroergotamin, ergonovin, és metilergonovin) (akut ergot
mérgezés lehetősége miatt),
• rifampicin (súlyos hepatocelluláris toxicitás veszélye) (lásd 4.4, 4.5 és 4.8 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az Invirase terápia megkezdésekor szükséges megfontolások: az Invirase nem adható egyedüli
proteázgátlóként. Az Invirase kezelés csak ritonavirrel kombinált terápiaként kezdhető meg (lásd 4.2
pont).
A betegeket tájékoztatni kell, hogy a szakinavir nem gyógyítja meg a HIV-fertőzést és továbbra is
megkaphatnak olyan betegségeket, melyek együtt járnak az előrehaladott HIV-fertőzéssel, beleértve az
opportunista fertőzéseket is. Azt is tudatni kell a beteggel, hogy az együtt adott gyógyszerek
nemkívánatos hatásai megjelenhetnek.
Májbetegség: a szakinavir/ritonavir hatásosságát és biztonságosságát nem vizsgálták olyan betegeken,
akiknek jelentős fennálló májbetegségük van, ezért a szakinavir/ritonavir csak körültekintően
alkalmazható ebben a betegpopulációban. Az Invirase/ritonavir ellenjavallt dekompenzált
májkárosodásban szenvedő betegeknek (lásd 4.3 pont). A krónikus B vagy C hepatitises betegeken,
akik kombinált retrovírusellenes kezelést kapnak, fokozott a veszélye a súlyos, és potenciálisan halálos
kimenetelű hepatikus mellékhatás kialakulásának. A hepatitis B vagy C egyidejű antivirális kezelése
esetén figyelembe kell venni ezen gyógyszerek alkalmazási előírását is.
Már meglévő májműködési zavar esetén, ideértve a krónikus aktív hepatitist is, kombinált
antiretrovirális terápia során gyakrabban észlelhető kóros májfunkció, ezért a betegeket a szokásos
gyakorlatnak megfelelően kell ellenőrizni. Ha az ilyen betegek májbetegsége romlik, a kezelést meg
kell szakítani, vagy véglegesen abba kell hagyni.
Enyhe májkárosodás esetén az ajánlott adagot nem kell módosítani a kezelés megkezdésekor. Az
Invirase alkalmazását ritonavirrel kombinálva közepesen súlyos májkárosodásban nem vizsgálták. Az
ilyen vizsgálatok hiánya miatt óvatosan kell eljárni, mert a szakinavirszintek és/vagy a
májenzimszintek emelkedhetnek.
Közlemények beszámoltak a krónikus májkárosodás – beleértve portális hipertenzió, hepatitis B vagy
C, cirrhosis vagy egyéb meglévő májkárosodás – súlyosbodásáról.
Vesekárosodás: a vesén keresztül csak nagyon kis mértékben ürül, a szakinavir metabolizmus és
elimináció fő helye a máj. Vesekárosodás esetén tehát nem szükséges a kezdeti dózis módosítása.
Súlyos vesekárosodásban szenvedőkön azonban nem végeztek vizsgálatokat, ezért ilyen betegek
esetében óvatosan kell eljárni a szakinavir/ritonavir alkalmazásakor.
Krónikus hasmenésben vagy felszívódási zavarban szenvedő betegek: nincs információ támogatott
szakinavir kezeléssel kapcsolatosan és csak kevés biztonságossági és hatékonysági adat áll
rendelkezésre az egyedül adott szakinavirral kapcsolatosan krónikus hasmenésben vagy felszívódási
zavarban szenvedő betegeken. Nincs tudomásunk arról, hogy ezekben a betegekben a szakinavir
szubterápiás koncentrációt érne el.
16 év alatti gyermekek és 60 év feletti idős betegek

Kevés a tapasztalat az Invirase alkalmazásáról 16 évesnél fiatalabb és 60 évesnél idősebb betegeken.
Gyermekeknél, ugyanúgy, mint felnőttek esetében az Invirase csak ritonavirral kombinálva adható.
Laktóz intolerancia: az Invirase 200 mg kapszula laktózt tartalmaz. Azok a betegek nem kaphatnak
Invirase kezelést, akiknek ritka, öröklött galaktóz intoleranciájuk van, ilyen a Lapp laktáz hiány, vagy
glükóz-galaktóz felszívódási zavar.
Hemofíliás betegek: proteázgátlóval kezelt, A és B típusú hemofíliás betegeken a vérzékenység
fokozódását figyelték meg spontán bőr suffusio és haemarthros formájában. Voltak betegek, akiknek
ezen felül még VIII. faktort is kellett adni. A közölt esetek több mint felében a proteázgátló kezelést
folytatták, vagy a megszakított kezelést újra elkezdték. Oki összefüggés feltételezhető, bár a
hatásmechanizmus nem ismert. A hemofíliás betegeket ezért tájékoztatni kell, hogy náluk fennáll a
fokozott vérzés veszélye.
Diabetes mellitus és hyperglykaemia: proteázgátlóval kezelt betegeken újonnan jelentkező diabetes
mellitus, hyperglykaemia vagy a meglévő diabetes mellitus súlyosbodása fordult elő. Néhány esetben
a hyperglykaemia súlyos volt és ezek közül néhány ketoacidózissal is együtt járt. Sok beteg klinikai
állapota nem volt egyértelmű, némelyik pedig olyan szerekkel történő kezelést igényelt, melyek
diabetes mellitust vagy hyperglykaemiát váltanak ki.
Lipodystrophia: a kombinációs antiretrovirális terápia HIV-fertőzött betegeken a zsírszövet
eloszlásának megváltozásával (lipodystrophia) járhat együtt. Ennek késői következményei jelenleg
nem ismertek. A folyamat mechanizmusa csak részben ismert. Kapcsolatot feltételeznek a visceralis
lipomatosis és a PI-k, a lipoatrophia és a nukleozid reverztranszkriptáz gátlók (NRTI) között. A
lipodystrophia veszélye nagyobb bizonyos egyéni tényezők fennállása, pl. idős kor, és gyógyszertől
függő faktorok, pl. hosszabb időtartamú antiretrovirális kezelés és az ezzel együtt járó metabolikus
zavarok esetén. A fizikális vizsgálatnak ki kell terjednie a megváltozott zsíreloszlás fizikális jeleinek
ellenőrzésére is. Az éhomi szérum lipidek és a vércukorszint mérése javasolt. A lipid-zavarokat a
klinikailag szokásos módon kell kezelni (lásd 4.8 pont).
Osteonecrosis: annak ellenére, hogy az etiológiája multifaktoriálisnak tekintendő (beleértve a
kortikoszteroidok használatát, az alkoholfogyasztást, a súlyos immunszupressziót és a magasabb
testtömeg-indexet), osteonecrosisos eseteket leginkábbjelentettek előrehaladott HIV-betegségben
szenvedő és/vagy hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (combination antiretroviral
therapy, CART) részesült betegek esetében jelentettek. A betegeknek tanácsolni kell, hogy forduljanak
orvoshoz, amennyiben ízületi fájdalmat, ízületi merevséget, illetve mozgási nehézséget észlelnek.
Immunreaktivációs szindróma: súlyos immunhiányban szenvedő HIV-fertőzött betegekben a
kombinált antiretrovirális terápia (combination antiretroviral therapy, CART) megkezdésekor a
tünetmentes vagy reziduális opportunista patogénekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel, ami
súlyos klinikai állapot kialakulásához, vagy a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ilyen reakciót
általában a CART indítása utáni első hetekben vagy hónapokban figyeltek meg. Főbb példák erre a
cytomegalovírus retinitis, a generalizált és/vagy fokális mycobaktérium fertőzések, valamint a
Pneumocystis carinii okozta pneumonia. Bármilyen gyulladásos tünetet ki kell vizsgálni, illetve
szükség esetén kezelni kell.
Kölcsönhatás ritonavirrel: az Invirase és ritonavir ajánlott adagja 1000 mg Invirase plusz 100 mg
ritonavir naponta kétszer. A ritonavir nagyobb dózisai növelték a mellékhatások előfordulásának
gyakoriságát. A két szer együttadása súlyos mellékhatásokat válthat ki, főleg diabeteses ketoacidózist
és májműködési zavart, különösen a már korábban is májbetegségben szenvedők esetén.
Kölcsönhatás tipranavirrel: Duplán támogatott kezelési sémában, melyben az együtt adott szakinavirt
és tipranavirt alacsony dózisú ritonavirral kombinálva adták, szignifikánsan csökkent a szakinavir
plazma-koncentrációja (lásd 4.5 pont). Ezért alacsony dózisú ritonavirrel nem ajánlott együttadni a
támogatott szakinavir és tipranavir kombinációt.
Kölcsönhatás HMG-CoA-reduktáz inhibitorokkal: óvatosan kell eljárni, ha az Invirase/ritonavirt
együtt adják atorvastatinnal, melyet a CYP3A4 kisebb mértékben metabolizál. Ebben az esetben

megfontolandó az atorvastatin adagjának csökkentése. Ha HMG-CoA reduktáz kezelésre van szükség,
pravastatin, vagy fluvastatin adása javasolt (lásd 4.5 pont).
Orális fogamzásgátlók: mivel az etinilösztradiol koncentráció csökkenhet, ha együtt adják
Invirase/ritonavirral, más, vagy kiegészítő fogamzásgátló módszert kell alkalmazni, ha ösztrogén
alapú orális fogamzásgátlókat alkalmaznak (lásd 4.5 pont).
Glükokortikoidok: ritonavirrel támogatott szakinavir és flutikazon vagy más CYP3A4 által
metabolizált glükokortikoidok együttadása nem ajánlott, kivéve ha a kezelésből származó előny
meghaladja a szisztémás kortikoszteroid hatás kockázatát, beleértve a Cushing-szindrómát és a
mellékvese szuppressziót (lásd 4.5 pont).
Kölcsönhatás efavirenzzel: kimutatták, hogy a szakinavir és ritonavir efavirenzzel történő
kombinációja a májtoxicitás kockázatának növekedésével járt, ezért a májfunkciót monitorozni kell a
szakinavir és ritonavir efavirenzzel történő együttadásakor. Egészséges önkénteseken vagy
HIV-fertőzött betegeken végzett vizsgálatok során nem tapasztaltak klinikailag jelentős változást sem
a szakinavir, sem az efavirenz koncentrációjában (lásd 4.5 pont).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges
képességekre
Az Invirase kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges
készségeket. Az Invirase kezelés során szédülést és fáradtságot tapsztaltak. A készítménynek a
gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeket befolyásoló hetásait nem
vizsgálták.


4.9 Túladagolás
Két betegnél fordult elő ritonavirrel nem támogatott Invirase-zal túladagolás. Az egyik beteg a
megengedett napi adagnál többet vett be, 8000 mg-ot egyszerre. A beteget a túladagolást követően
2 órán belül hánytatták. A betegnél semmilyen következményt nem észleltek. A második beteg 2,4 g
Invirase-t vett be 600 mg ritonavirral együtt, ami után 6 órán át tartó torokfájást észlelt, majd ez
megszűnt. Egy kis kísérletes vizsgálatban, melyben 3600 mg szakinavirt adtak naponta, a kezelés első
16 hetében nem tapasztaltak toxicitás fokozódást.
Két túladagolási eset fordult ritonavirrel nem támogatott szakinavir lágy kapszulával (egy esetben nem
ismert mennyiségű szakinavir lágy kapszulával, egy másik esetben 3,6 g - 4 g egyszerre történő
bevételével). Egyik esetben sem számoltak be mellékhatásról.




Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A legtöbb szakinavir gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatot ritonavirrel nem támogatott Invirase-zal, vagy
ritonavirrel nem támogatott szakinavir lágy kapszulával (Fortovase) végezték. Csak kevés vizsgálatot
végeztek ritonavirrel támogatott Invirase-zal, vagy ritonavirral támogatott szakinavir lágy kapszulával.
Azon gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokból származó megfigyelések, melyeket ritonavirrel nem
támogatott szakinavirral végeztek, valószínűleg nem egyeznek azokkal a hatásokkal, melyeket
szakinavir/ritonavir terápia során figyeltek meg. Továbbá, a szakinavir lágy kapszulákkal kapott
eredmények valószínűleg nem jelzik előre a kölcsönhatások nagyságát Invirase/ritonavirral.
A szakinavirt a citokróm P450, ami egy specifikus izoenzim, a CYP 3A4 segítségével metabolizálja,
mely a májmetabolizmus 90%-ért felelős. Ezen kívül, in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a
szakinavir szubsztrátja és gátlója a P-glikoproteinnek (P-gp). Ezért azok a gyógyszerkészítmények,
melyek szintén ezen az úton metabolizálódnak, vagy melyek módosítják a CYP 3A4 és/vagy P-gp
aktivitást (lásd Egyéb lehetséges kölcsönhatások), módosíthatják a szakinavir farmakokinetikáját.
Hasonló módon, a szakinavir is módosíthatja olyan egyéb gyógyszerkészítmények farmakokinetikáját,
melyek szubsztrátjai a CYP 3A4-nek vagy P-gp-nek.
A ritonavir befolyásolhatja más gyógyszerek farmakokinetikáját, mert a CYP 3A4 enzim és a P-gp
hatékony gátlója. Ezért, ha a szakinavirt együtt adják ritonavirrel, megfontolandó a ritonavir más
gyógyszerkészítményekre gyakorolt esetleges hatása (lásd a Norvir alkalmazási előírását).
Retrovírus-ellenes szerek
Nukleozid reverztranszkriptáz-gátlók (NRTI-k):
Zalcitabin és/vagy zidovudin: szakinavir/ritonavir: nem végeztek farmakokinetikai kölcsönhatás
vizsgálatokat ezekkel a szerekkel úgy, hogy szakinavir/ritonavirral kombinációban adták. A
zalcitabinnal való kölcsönhatás azonban nem valószínű, mert ez a gyógyszerkészítmény más módon
metabolizálódik és ürül, így várhatóan nem befolyásolja a szakinavir/ritonavir felszívódását. A 200 mg
zidovudint 8 óránkénti adagban adva, a zidovudin AUC 25%-os csökkenését észlelték, ha 6 óránként
adott 300 mg ritonavirral kombinálva adták. A ritonavir farmakokinetikáját azonban a zidovudin nem
befolyásolta. A zidovudin adagjának módosítása nem indokolt, ha a zidovudint ritonavirrel adják
együtt. Szakinavir: az Invirase együttadását zalcitabinnal és/vagy zidovudinnal vizsgálták felnőtt
betegeken. Az egyes gyógyszerkészítmények felszívódása, eloszlása és eliminációja nem változott
együttadás esetén.
Didanozin: szakinavir/ritonavir: egyetlen 400 mg didanozin adag hatását vizsgálták a szakinavir
farmakokinetikájára nyolc egészséges önkéntesen, akik szakinavir lágy kapszula/ritonavirt kaptak
naponta egyszer 1600/100 mg adagban, 2 hétig. A didanozin mintegy 30%-kal ill. 25%-kal

csökkentette a szakinavir AUC-t ill. Cmax-ot, de gyakorlatilag nem volt hatása a szakinavir Cmin-ra. E
változások klinikai jelentősége kétséges.
Tenofovir: szakinavir/ritonavir: a tenofovir-dizoproxil-fumarát együttadása 1000 mg
Invirase-zal/100 mg ritonavirrel nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a szakinavir vérszintjére.
18 HIV-fertőzött beteget kezeltek naponta kétszer adott 1000 mg Invirase-zal/100 mg ritonavirrel és
naponta egyszer adott 300 mg tenofovir-dizoproxil-fumaráttal; a szakinavir AUC és Cmax értékek
1%-kal és 7%-kal voltak alacsonyabbak mint az önmagában adott szakinavir/ritonavir után. Nincs
szükség a dózis módosítására, ha a ritonavirral támogatott Invirase-t tenofovir-dizoproxil-fumaráttal
kombinálva adják.
Nem-nukleozid reverztranszkriptáz-gátlók (NNRTI-k):
Delavirdin: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és delavirdin közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: a delavirdint Invirase-zal együtt adva a szakinavir plazma AUC 348%-kal
emelkedett. Jelenleg kevés biztonságossági adattal rendelkezünk ezzel a kombinációval kapcsolatosan,
míg hatékonysági adatok nem állnak rendelkezésre. Egy kisméretű, előzetes vizsgálatban a
hepatocelluláris enzimek emelkedését figyelték meg a kezeltek 13%-án a delavirdin és szakinavir
kombinációs kezelés első néhány hetében (6%, 3. vagy 4. fokozat). Ha ezt a kombinációt rendelik, a
hepatocelluláris változásokat gyakran kell ellenőrizni.
Efavirenz: szakinavir/ritonavir: nem figyeltek meg klinikailag jelentős változást sem a szakinavir,
sem az efavirenz koncentrációban egy olyan, 24 egészséges önkéntesen végzett vizsgálatban, melyben
1600/200/600 mg szakinavir lágy kapszula/ritonavir/efavirenz adagot adtak naponta egyszer. Két
további, HIV betegeken végzett vizsgálatban az efavirenzt együtt adták egy naponta kétszer adott
támogatott kezeléssel (Invirase/ritonavir 1000/100 mg naponta kétszer)(n=32), vagy egy naponta
egyszer adott támogatott kezeléssel (szakinavir lágy kapszula/ritonavir 1200/100 mg naponta egyszer)
(n=35). Egyik vizsgálatban sem észleltek klinikailag jelentős változást sem a szakinavir, sem az
efavirenz koncentrációjában.
Nevirapin: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és nevirapin közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: a nevirapint Invirase-zal együtt adva a szakinavir plazma AUC 24%-kal
csökkent, a nevirapin AUC nem változott. A csökkenés nem volt klinikailag jelentős, ezért nem
szükséges sem az Invirase sem a nevirapin dózisát módosítani.
HIV proteázgátlók (PI-k):
Atazanavir: szakinavir/ritonavir: 18 HIV-fertőzött betegnek 1600/100 mg Invirase/ritonavir naponta
egyszer és 300 mg atazanavir naponta egyszer együtt adva, azt eredményezte, hogy a szakinavir AUC
és a Cmax értékek sorrendben 60%-kal ill. 42%-kal magasabbak lettek mint amiket az önmagában
(naponta egyszer 1600 mg/100 mg) adott Invirase/ritonavirral figyeltek meg. A ritonavir AUC és Cmax
értékek 41%-kal ill. 34%-kal emelkedtek, míg az atazanavir farmakokinetikai paraméterei nem
változtak. Nincsenek klinikai adatok a szakinavir/ritonavir és atazanavir jóváhagyott adagolási
sémájával.
Fozamprenavir: szakinavir/ritonavir: a fozamprenavir együttadása 1000 mg/100 mg
Invirase/ritonavirral nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a szakinavir vérszintjére.
18 HIV-fertőzött betegnél, akik 1000 mg/100 mg Invirase/ritonavirt és 700 mg fozamprenavirt kaptak
naponta kétszer, a szakinavir AUC és Cmax értékek 15%-kal ill. 9%-kal alacsonyabbak voltak, mint a
csak szakinavir/ritonavir kezelést kapó betegekben észleltek. A szakinavir Cmin a hatásos terápiához
szükséges vérszint küszöb felett maradt (24%-kal csökkent, 508-ról 386 ng/ml-re). Dózismódosításra
nincs szükség, ha a ritonavirral támogatott Invirase kezelést fozamprenavirral kombinálják.
Indinavir: szakinavir/ritonavir: kis adagban adott ritonavir növeli az indinavir koncentrációt, ami
nephrolithiasist okozhat. Szakinavir: az indinavir (800 mg naponta háromszor) és egyetlen adag
Invirase (600 mg) vagy szakinavir lágy kapszula (800 - 1200 mg) együttadása hat egészséges
önkéntesnek 4,6 - 7,2-szeresére növelte a plazma szakinavir AUC0-24-t. Az indinavir plazmaszintjei
változatlanok maradtak. Jelenleg nem állnak rendelkezésre biztonságossági és hatékonysági adatok

ezzel a kombinációval kapcsolatosan. Nem határozták meg a kombinációban alkalmazandó adagokat
sem.
Lopinavir: szakinavir/ritonavir: a szakinavir, ritonavir és lopinavir farmakokinetikai paramétereit
vizsgálták olyan HIV-fertőzött betegekben akik vagy naponta kétszer kaptak 1000 mg/100 mg
szakinavir lágy kapszula/ritonavir kezelést 2 vagy 3 NRTI-vel kombinálva (n=32); vagy naponta
kétszer 1000 mg szakinavir lágy kapszulát és naponta kétszer 400 mg/100 mg lopinavir/ritonavir fix
kombinációt kaptak (n=45). A lopinavir nem változtatta meg a ritonavirrel támogatott szakinavir
farmakokinetikáját. A ritonavir expozíció szignifikánsan alacsonyabb volt a lopinavirral is kezelt
betegeken, de hatása mint támogató szeré, nem változott. A lopinavir koncentrációt nem befolyásolta,
ha a lopinavir/ritonavirt és szakinavirt kombinálták, önmagában adott lopinavir/ritonavirral történő
korábbi összehasonlítás alapján. Nincs szükség dózismódosításra, ha a ritonavirral támogatott
Invirase-t lopinavirral kombinálják.
Nelfinavir: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és nelfinavir közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: 14 HIV-fertőzött betegnek egyetlen 1200 mg-os szakinavir lágy kapszula
adagot adva a nelfinavir (750 mg naponta háromszor) folyamatos alkalmazásának negyedik napján, a
szakinavir AUC és Cmax értékek 392%-kal és 179%-kal nagyobbak voltak, mint szakinavir
monoterápia esetén. Ugyanazon betegeknek egyetlen 750 mg-os nelfinavir adagot adva a szakinavir
lágy kapszula (1200 mg naponta háromszor) folyamatos alkalmazásának negyedik napján, a nelfinavir
AUC értéke 18%-kal volt magasabb, mint nelfinavir monoterápia után, a Cmax értékek azonban nem
változtak. A négy gyógyszert alkalmazó terápia, vagyis szakinavir lágy kapszula, nelfinavir és két
nukleozid reverztranszkriptáz-gátló kombinációja tartósabb hatást eredményezett (a virológiai
relapszusig eltelt idő hosszabb volt), mint a három gyógyszert alkalmazó terápia, melyben csak az
egyik proteázgátlót alkalmazták. A kezeléseket a betegek általában jól tolerálták. A szakinavir lágy
kapszula és nelfinavir együttadása azonban enyhén növelte a hasmenés előfordulását.
Ritonavir: a szakinavir egészséges önkénteseken nem változtatta meg a ritonavir farmakokinetikáját
egyszeri, vagy többszöri orális alkalmazás után. A ritonavir erőteljesen gátolja a szakinavir
metabolizmusát, ennek eredményeként nagymértékben nő a szakinavir plazma koncentrációja.
HIV-fertőzött betegeken az Invirase vagy a szakinavir lágy kapszula 1000/100 mg naponta kétszeri
adagolás mellett ritonavirrel kombinálva hasonló, vagy magasabb szisztémás szakinavir koncentrációt
eredményez egy 24 órás periódus alatt, mint a naponta háromszor adott 1200 mg szakinavir lágy
kapszula (lásd 5.2 pont).
Tipranavir: szakinavir/ritonavir: többszörösen kezelt HIV-pozitív betegeken végzett klinikai
vizsgálatban a duplán támogatott proteázgátló kombinációs terápia, (szakinavir-tipranavir), alacsony
dózisú ritonavirrel együtt adva, 78%-os csökkenést okozott a szakinavir Cmin-értékben. Ezért a
tipranavir egyidejű adása alacsony dózisú ritonavirrel és szakiavir/ritonavirrel nem ajánlott. Ha a
kombináció alkalmazása mégis szükséges, a szakinavir plazmaszintjének szigorú monitorozása
szükséges.
HIV fúziógátló:
Enfuvirtid: szakinavir/ritonavir: nem figyeltek meg klinikailag jelentős kölcsönhatást egy 12 HIV
betegen végzett vizsgálatban, akik enfuvirtidet kaptak 1000/100 mg naponta kétszer szakinavir lágy
kapszula/ritonavirrel kombinálva.
Egyéb gyógyszerek
Antiarrhythmiás szerek:
Bepridil, szisztémás lidokain, kinidin: ezen gyógyszerkészítmények koncentrációja nőhet ha
Invirase/ritonavirrel adják együtt őket. Óvatosan kell eljárni, és ha lehetséges, a terápiás koncentrációt
ellenőrizni kell, ha az Invirase/ritonavirt együtt adják ezekkel az antiarrhythmiás szerekkel.
Amiodaron, flekainid és propafenon: ezen gyógyszerkészítmények koncentrációja nőhet, ha együtt
adják Invirase/ritonavir-ral. Minthogy életet veszélyeztető arrhythmia léphet fel, az amiodaron, a
flekainid és propafenon adása ellenjavallt Invirase/ritonavirral (lásd 4.3 pont).

Antikoagulánsok:
Warfarin: a warfarin koncentrációja változhat. Ajánlatos az INR-t (international normalised ratio)
ellenőrizni.
Antikonvulzív szerek:
Karbamazepin, fenobarbital, fenitoin: ezek a gyógyszerkészítmények indukálhatják a CYP 3A4
enzimet és csökkenthetik a szakinavir koncentrációt ha az Invirase-t ritonavir nélkül adják. Az
Invirase/ritonavir és ezen szerek közötti kölcsönhatást nem vizsgálták.
Antidepresszánsok:
Triciklikus antidepresszánsok (pl. amitriptilin, imipramin): az Invirase/ritonavir növelheti a triciklikus
antidepresszánsok koncentrációját. A triciklikus antidepresszánsok terápiás koncentrációját ellenőrizni
kell, ha együtt adják őket Invirase/ritonavirral.
Nefazodon: gátolhatja a CYP 3A4 enzimet és növelheti a szakinavir koncentrációt. Ha a nefazodont
együtt adják szakinavirral, ajánlatos a szakinavir toxicitását ellenőrizni. Az Invirase/ritonavir és
nefazodon kölcsönhatását nem vizsgálták.
Antihisztaminok:
Terfenadin, asztemizol: terfenadint és szakinavir lágy kapszulát együtt adva a terfenadin plazmaszintje
megemelkedik (AUC) és a QTc intervallumok megnyúlnak, ezért a terfenadin adása szakinavirrel
vagy szakinavir/ritonavirrel kezelt betegeknek ellenjavallt. Minthogy hasonló kölcsönhatás fordulhat
elő, a szakinavir, vagy szakinavir/ritonavir nem adható együtt asztemizollal (lásd 4.3 pont).
Fertőzés ellenes szerek:
Klaritromicin: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és klaritromicin közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: 12 egészséges önkéntesnek a klaritromicint (500 mg naponta kétszer) és a
szakinavir lágy kapszulát (1200 mg naponta háromszor) együtt adva, a szakinavir egyensúlyi AUC és
Cmax értékei 177%-kal, ill. 187%-kal magasabbak voltak, mint a szakinavir monoterápiában. A
klaritromicin AUC és Cmax értékei kb. 40%-kal voltak magasabbak, mint a klaritromicin
monoterápiában való alkalmazása esetén. A két gyógyszerkészítmény vizsgált adagjainak rövid ideig
történő együttes alkalmazásakor dózismódosítás nem szükséges.
Eritromicin: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és eritromicin közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: 22 HIV-fertőzött betegnek eritromicint (250 mg naponta négyszer) és
szakinavir lágy kapszulát (1200 mg naponta háromszor) együtt adva olyan egyensúlyi szakinavir AUC
és Cmax értékeket kaptak, melyek 99%-kal és 106%-kal magasabbak voltak, mint a szakinavir
monoterápia esetén kapott értékek. Nem szükséges a dózist módosítani a két gyógyszerkészítmény
együttadásakor.
Streptogramin antibiotikumok mint pl. kinuprisztin/dalfoprisztin: gátolni fogják a CYP3A4 enzimet és
növelhetik a szakinavir koncentrációt. Ha ezeket a gyógyszerkészítményeket együtt szedik
szakinavirral ajánlatos a szakinavir toxicitását ellenőrizni. Az Invirase/ritonavir és
kinuprisztin/dalfoprisztin közötti kölcsönhatást nem vizsgálták.
Gombaellenes szerek:
Ketokonazol: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és ketokonazol közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: 12 egészséges önkéntesnek a ketokonazolt (200 mg naponta egyszer) és az
Invirase-t (600 mg naponta háromszor) együttadva, a szakinavir AUC-ja egyensúlyi vérszint esetén (a
kezelés 6. napján) kb. 160%-kal emelkedett, az eliminációs felezési idő nem emelkedett és a
felszívódás mértékében nem történt változás. A ketokonazol farmakokinetikáját nem befolyásolta a

naponta háromszor együttadott 600 mg szakinavir. Egyik gyógyszerkészítmény adagolását sem kell
változtatni, ha a két gyógyszerkészítményt a vizsgált dózisban adják együtt.
Itrakonazol: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir kölcsönhatását itrakonazollal nem vizsgálták.
Szakinavir: a ketokonazolhoz hasonlóan, az itrakonazol is mérsékelten gátolja a CYP3A4 izoenzimet,
ezért hasonló nagyságú kölcsönhatás lehetséges. Ha az itrakonazolt együtt adják szakinavirral
ajánlatos a szakinavir toxicitást ellemőrizni.
Flukonazol/mikonazol: ezen gyógyszerkészítmények egyikével sen végeztek specifikus gyógyszer
kölcsönhatás vizsgálatokat.
Mycobaktérium ellenes szerek:
Rifampicin: szakinavir /ritonavir: egy interakciós vizsgálatban naponta egyszer 600 mg rifampicin és
naponta kétszer 1000 mg Invirase/100 mg ritonavir 1 - 5 nap együttadása után, 17 egészséges
önkéntesből 11 (65%) esetében súlyos hepatocelluláris toxicitás valamint a normál határérték > 20-
szorosánál emelkedett transzamináz szint alakult ki. Ezért a rifampicin nem adható olyan betegeknek,
akik egyidejűleg ritonavirrel támogatott Invirase kezelést kapnak, az ART kezelés részeként (lásd 4.3
pont).
Rifabutin: szakinavir/ritonavir: a rifabutin együttadását naponta kétszer adott 1000/100 mg
szakinavirral/ritonavirral nem vizsgálták. Az alacsony dózisú ritonavirral támogatott proteáz
inhibitorokkal nyert tapasztalatok alapján a rifabutin dózis 150 mg-ra történő csökkentése minden
harmadik napon javasolt,. A rifabutint Invirase/ritonavirral kapó betegeket a májfunkciós vizsgálat
eredményeiknek emelkedése és a rifabutinnal összefüggésbe hozható nemkívánatos hatások miatt
gondosan monitorozni kell. A rifabutin további dóziscsökkentése is szükséges lehet. A szakinavir
terápiás koncentrációját monitorozni kell.
Benzodiazepinek:
Midazolám: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és midazolám közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. A midazolám együttadása Invirase/ritonavirral ellenjavallt, a megnyúlt, vagy fokozott
szedáció és légzésdepresszió lehetőségének kockázata miatt (lásd 4.3 pont). Szakinavir: 12 egészséges
önkéntesnek egy kettős-vak, keresztezett vizsgálatban egyetlen orális (7,5 mg) midazolám dózist adva
3 vagy 5 napos szakinavir lágy kapszula (1200 mg naponta háromszor) kezelés után, a midazolám
Cmax a kontroll 235%-ára, az AUC 514%-ára emelkedett. Az orális midazolám eliminációs felezési
idejét a szakinavir 4,3 óráról 10,9 órára nyújtotta meg, az abszolút biohasznosíthatóságot 41%-ról
90%-ra emelte. Az önkéntesek a pszichomotoros képességeik károsodását és fokozott szedatív hatást
tapasztaltak.
Alprazolam, klorazepát, diazepám, flurazepám: e gyógyszerkészítmények koncentrációja emelkedhet,
ha együtt adják Invirase/ritonavirrel. Indokolt a betegekre gyakorolt szedatív hatás gondos
megfigyelése és szükséges lehet a benzodiazepin adagjának csökkentése.
Triazolám: a triazolám koncentrációja emelkedhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral. A triazolám
együttadása Invirase/ritonavirral ellenjavallt, mert fennáll a lehetőség, hogy tartós, vagy fokozott
nyugtató hatás és légzésdepresszió alakul ki (lásd 4.3 pont).
Kálcium-csatorna blokkolók:
Felodipin, nifedipin, nikardipin, diltiazem, nimodipin, verapamil, amlodipin, niszoldipin, iszradipin: e
gyógyszerek koncentrációja emelkedhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirrel. Indokolt az óvatosság,
javasolt a betegek klinikai megfigyelése.
Kortikoszteroidok:
Dexametazon: indukálja a CYP3A4 izoenzimet és csökkentheti a szakinavir koncentrációt. Óvatosan
alkalmazandók, mert a szakinavir hatása csökkenhet, ha ezekkel a gyógyszerkészítményekkel együtt
adják. Az Invirase/ritonavir és dexametazon közötti kölcsönhatást nem vizsgálták.

Flutikazon-propionát (kölcsönhatás ritonavirrel): egészséges önkénteseken végzett klinikai
vizsgálatban, a naponta kétszer adott 100 mg ritonavir kapszula és (naponta négyszer adott) 50 µg
intranazális flutikazon-propionát 7 napig történő együttadása a flutikazon-propionát vérszintjét
szignifikánsan megemelte, míg az intrinsic kortizol-szintek körülbelül 86%-kal csökkentek (90%-os
konfidencia intervallum mellett 82-89%). Nagyobb hatás várható a flutikazon-propionát
belélegzésekor. Szisztémás kortikoszteroid hatásokat jelentettek, beleértve a Cushing-szindrómát és a
mellékvese szuppressziót, ritonavir és inhalációs vagy intranazális flutikazon-propionát kezelésben
részesülő betegeken, és ez más a P4503A által metabolizált kortikoszteroidok (pl. budezonid) esetében
is előfordulhat. Ennek következtében ritonavirrel támogatott szakinavir és ezen glükokortikoidok
együttadása nem ajánlott, kivéve ha a kezelésből származó előny meghaladja a szisztémás
kortikoszteroid hatás kockázatát (lásd 4.4 pont). Szükséges lehet a glükokortikoid adagjának
csökkentése a lokális és a szisztémás hatások fokozott ellenőrzése mellett, vagy egy olyan
glükokortikoidra történő áttérés, mely nem a CYP3A4 szubsztrátja (pl. beklometazon). Ezen felül a
glükokortikoid kezelést az adagok fokozatos csökkentésével hosszabb idő alatt lehet megszüntetni. A
magas szisztémás flutikazon vérszint hatása a ritonavir plazma szintjére nem ismert.
Hisztamin H2-receptor antagonisták:
Ranitidin: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és ranitidin közötti kölcsönhatást még nem
vizsgálták. Szakinavir: 12 egészséges férfi önkéntesen végzett klinikai vizsgálatban a szakinavir
plazmaszint nőtt ranitidinnel és étellel együtt adva, az Invirase-nak csak étellel történő együttadásához
hasonlítva. A szakinavir AUC értéke 67%-kal emelkedett, de nem volt klinikailag jelentős, ezért
dózismódosítás nem szükséges.
HMG-CoA reduktázgátlók:
Pravasztatin, fluvasztatin: ezeket nem a CYP3A4 metabolizálja, ezért nem várható kölcsönhatás a
proteázgátlókkal, igy a ritonavirrel sem. Ha HMG-CoA reduktáz gátlót kell adni a betegnek, vagy
pravasztatint, vagy fluvasztatint kell adni.
Szimvasztatin, lovasztatin: A CYP3A4 nagyon fontos szerepet játszik ezen gyógyszerkészítmények
metabolizmusában, ezért a plazmakoncentrációk nagymértékben emelkednek ha Invirase/ritonavirrel
adják együtt őket. E gyógyszerek nagy koncentrációban rhabdomyolysist okozhatnak, ezért ezek a
gyógyszerek nem adhatók együtt Invirase/ritonavirral (lásd 4.3 pont).
Atorvasztatin: metabolizmusa kevésbé függ a CYP3A4 izoenzimtől. Ha együtt adják
Invirase/ritonavirral, a lehető legkisebb adag atorvasztatint kell adni és a betegen gondosan ellenőrizni
kell a myopathia tüneteinek esetleges megjelenését (izomgyengeség, izomfájdalom, a plazma
kreatininkináz szintjének emelkedése).
Immunszuppresszánsok:
Ciklosporin, takrolimusz, rapamicin: e gyógyszerek koncentrációja többszörösére emelkedik, ha
Invirase/ritonavirrel adják együtt. Az immunszuppresszánsok gondos terápiás gyógyszermonitorozása
szükséges, ha együtt adják Invirase/ritonavirral.
Kábító-fájdalomcsillapítók:
Metadon: a metadon koncentrációja csökkenhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral. A metadon
adagját lehet, hogy emelni kell.
Neuroleptikumok:
Pimozid: a pimozid koncetráció nőhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral. Mivel lehetséges, hogy
életetveszélyes arrhythmia lép fel, az Invirase/ritonavir együtadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Orális fogamzásgátlók:

Etinilösztradiol: az etinilösztradiol koncentrációja csökkenhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral.
Más, vagy további fogamzásgátló módszerek alkalmazása válhat szükségessé, ha ösztrogén alapú
fogamzásgátlást alkalmaz a beteg.
5-ös típusú foszfodieszteráz (PDE5) gátlók:
Szildenafil: a szakinavir lágy kapszula (1200 mg naponta háromszor) és szildenafil (egyetlen
100 mg-os adag), mely a CYP3A4 szubsztrátja, együttadásakor a szildenafil Cmax 140%-kal és a
szildenafil AUC 210%-kal emelkedett. A szildenafil nem befolyásolta a szakinavir farmakokinetikáját.
Ha a szildenafilt együtt adják Invirase/ritonavirral, a szildenafilt óvatosan kell alkalmazni. Az adag ne
legyen nagyobb, mint 25 mg 48 óránként és a mellékhatások esetleges megjelenését is fokozottan
ellenőrizni kell.
Vardenafil: a vardenafil koncentráció emelkedhet, ha Invirase/nelfinavirral adják együtt. A vardenafil
óvatosan adagolandó csökkentett adagban, mely ne haladja meg a 2,5 mg-ot 72 óránként. Fokozott
figyelemmel kell kísérni a mellékhatások jelentkezését, ha együtt adják Invirase/ritonavirral.
Tadalafil: a tadalafil koncentráció emelkedhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral. A tadalafil
óvatosan adagolandó, csökkentett adagban, mely ne haladja meg a 10 mg-ot 72 óránként. A
mellékhatásokat fokozott figyelemmel kell kísérni, ha együtt adják Invirase/ritonavirral.
Protonpumpa gátlók
Omeprazol: Naponta egyszer adott 40 mg omeprazol és Invirase/ritonavir (1000/100 mg naponta
kétszer) együttadásakor a szakinavir egyensúlyi AUC-érték 82%-os (90%-os konfidencia intervallum:
44-131%), illetve a Cmax-érték 75%-os (90%-os konfidencia intervallum 38-123%) növekedését
észlelték a csak Invirase/ritonavir adásakor mért értékekhez képest 18 egészséges önkéntesnél. Az
omeprazol Invirase/ritonavirral történő együttadásakor az esetleges szakinavir toxicitás ellenőrzése
javasolt. Az omeprazol alkalmazása után a ritonavir plazmaszintje nem változott jelentősen.
Egyéb:
Ergot-alkaloidok (pl. ergotamin, dihidroergotamin, ergonovin, metilergonovin): az Invirase/ritonavir
emelheti az ergot-alkaloidok vérszintjét, ílymódon növeli az akut ergot toxicitás veszélyét. Tehát, az
Invirase/ritonavir és az ergot-alkaloidok együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Grapefruit lé: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és a grapefruit lé közötti kölcsönhatást nem
vizsgálták. Szakinavir: egészséges önkénteseknek Invirase-t és normál vagy kétszeres töménységű
grapefruit levet egyszer együtt adva, a szakinavir koncentráció a normál töménységű esetében
50%-kal, a kétszeres töménységű esetében 100%-kal emelkedett. Ez klinikailag nem jelentős, ezért az
Invirase adagját nem kell változtatni.
Fokhagyma kapszula: szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és fokhagyma kapszula közötti
kölcsönhatást nem vizsgálták. Szakinavir: kilenc egészséges önkéntesnek a fokhagyma kapszulát (az
adag kb. napi 4 g fokhagyma gerezdnek felel meg) és naponta háromszor 1200 mg szakinavir lágy
kapszulát együtt adva, a szakinavir AUC 51%-kal csökkent és 49%-kal csökkent az átlagos
legalacsonyabb szint is, az adagolás után 8 órával. A szakinavir átlagos Cmax szintjei 54%-kal
csökkentek. Ezért a szakinavirral kezelt betegek nem szedhetnek fokhagyma kapszulát, a
plazmakoncentráció csökkenése, a virológiai válasz elmaradása és az antiretrovirális kezelés egy vagy
több komponensével szemben kialakuló rezisztencia lehetősége miatt.
Orbáncfű (Hypericum perforatum): szakinavir/ritonavir: az Invirase/ritonavir és orbáncfű közötti
kölcsönhatást nem vizsgálták. Szakinavir: a szakinavir plazmakoncentrációja csökkenhet, ha együtt
adják orbáncfű (Hypericum perforatum) készítménnyel. Ez a hatás annak köszönhető, hogy az
orbáncfű indukálja a metabolizáló enzimeket és/vagy a transzport proteineket. Az Invirase-t ezért nem
szabad együtt adni orbáncfüvet tartalmazó készítményekkel. Ha egy beteg már alkalmaz orbáncfüvet,
a szedését abba kell hagyni, ellenőrizni kell a vírusszintet és ha lehet, a szakinavirszintet is. Az
orbáncfű szedésének abbahagyásakor a szakinavir szint emelkedhet, ezért előfordulhat, hogy a

szakinavir dózisát módosítani kell. Az orbáncfű indukáló hatása annak elhagyása után akár még két
hétig is fennállhat.
Egyéb lehetséges kölcsönhatások
Gyógyszerkészítmények, melyek a CYP 3A4 szubsztrátjai:
Bár specifikus vizsgálatokat nem végeztek, a főleg a CYP 3A4 enzim által metabolizálódó
gyógyszerkészítmények (pl. dapszon, dizopiramid, kinin, fentanil és alfentanil) plazmakoncentrációja
emelkedhet, ha együtt adják Invirase/ritonavirral. Ezért ezeket a kombinációkat óvatosan kell adni.
Gyógyszerkészítmények, melyek a P-glikoprotein szubsztrátjai:
Az Invirase/ritonavirt együtt adva olyan gyógyszerkészítményekkel, melyek a P-glikoprotein (P-gp)
szubsztrátjai (pl. digoxin), e gyógyszerkészítmények plazma koncentrációja emelkedhet, ezért a
toxicitás monitorozása szükséges.
Gyógyszerkészítmények, melyek csökkentik a gastrointestinalis passzázsidőt:
Nem ismert, hogy azok a gyógyszerkészítmények, melyek csökkentik a szakinavir gastrointestinalis
passzázsidejét (pl. metoklopramid) csökkentik-e a szakinavir plazmakoncentrációját.


6.2 Inkompatibilitások
Nincsenek.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Azok a leggyakoribb nemkívánatos hatások (azaz: mellékhatások) melyek lehetséges, hogy
összefüggenek a ritonavirrel támogatott szakinavir kezeléssel a következők voltak: émelygés,
hasmenés, fáradtság, hányás, flatulencia és hasi fájdalom.
Az átfogó dózismódosítási ajánlásokra és a gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatásokra vonatkozóan, az
orvosnak figyelembe kell vennie a ritonavir és a szakinavirral együttadott gyógyszerkészítmények
alkalmazási előírásait is.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek
megadásra.Nemkívánatos hatások ritonavirral támogatott szakinavirral végzett klinikai
vizsgálatokban

Kevés adat áll rendelkezésre két olyan vizsgálatból, ahol a 48 hétig adott szakinavir lágy kapszula
(1000 mg naponta kétszer) és alacsony dózisú ritonavir (100 mg naponta kétszer) kombináció
biztonságosságát vizsgálták 311 betegen. A nemkívánatos hatásokat, melyek ebben a két
kulcsfontosságú vizsgálatban fordultak elő az 1. táblázatban foglaltuk össze. A lista tartalmazza azokat
a jelentős laboratóriumi eltéréseket is, melyeket a szakinavir lágy kapszula és ritonavir kombinációval
figyeltek meg (a 48. héten).
1. táblázat: Nemkívánatos hatások és jelentős labotaróriumi eltérések előfordulása a MaxCmin1 és
MaxCmin2 vizsgálatban (Nagyon gyakori (. 10%); gyakori (. 1% és< 10%))
Szervrendszer
Az esemény gyakorisága
Mellékhatás
3. és 4. fokozat minden fokozat
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek
Gyakori
Anaemia
Anaemia
Immunrendszeri betegségek
Gyakori
Túlérzékenység
Anyagcsere és táplálkozási betegségek
Gyakori
Diabetes mellitus
Diabetes mellitus,
anorexia, megnövekedett
étvágy
Pszichés zavarok
Gyakori
Csökkent libido,
alvászavar
Idegrendszeri betegségek
Gyakori
Paraesthesia, perifériás
neuropathia, szédülés, az
ízérzés zavara, fejfájás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis
betegségek
Gyakori
Dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek
Nagyon gyakori
Gyakori
Hasmenés, émelygés,
hányás
Hasmenés, émelygés
Hányás, felfúvódás, hasi
fájdalom, felhasi
fájdalom, székrekedés,
szájszárazság, emésztési
zavar, böfögés,
bélgázképződés,
ajakszárazság, laza
széklet
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei
Gyakori
Szerzett
lipodystrophia
Szerzett lipodystrophia,
alopecia, száraz bőr,
ekcéma, lipoatrophia,
pruritus, kiütés
Vázizom és körőszöveti betegségek
Gyakori
Izomgörcsök
Általános tünetek, a beadást követő helyi
reakciók
Gyakori
Fáradtság
Asthenia, fáradtság,
megnövekedett
zsírszövet, rossz közérzet
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Nagyon gyakori
Emelkedett alanin
aminotranszferáz-,
emelkedett aszpartát
aminotranszferáz-,
emelkedett koleszterin-,

Gyakori
emelkedett triglicerid-,
emelkedett alacsony
denzitású
lipoproteinszint, csökkent
vérlemezkeszám.
Emelkedett amiláz-,
emelkedett bilirubin-,
emelkedett kreatinin-,
csökkent
hemoglobinszint,
csökkent
lymphocytaszám,
csökkent
fehérvérsejtszám
Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok szakinavirral
A 4.8 pontban előzőleg nem említett, forgalomba hozatal után spontán jelentett súlyos és nem-súlyos
mellékhatásokat (ahol a szakinavirt vagy önmagában, mint egyetlen proteázgátlót, vagy ritonavirral
kombinálva adták), melyeknél nem zárható ki az oki összefüggés a szakinavirral, az alábbiakban
foglaljuk össze. Minthogy ezek az adatok egy spontán mellékhatás bejelentő rendszerből származnak,
a nemkívánatos hatások gyakorisága nem ismert.
• Immunrendszeri betegségek: túlérzékenység.
• Anyagcsere- és táplálkozási betegségek:
- Diabetes mellitus vagy hiperglikémia néha ketoacidózissal kísérve (lásd 4.4 pont).
- Lipodystrophia: A kombinációs antiretrovírus terápia a testzsír eloszlását megváltoztatja
(lypodystrophia) HIV-ferőzött betegekben, beleértve a perifériás és az arcon lévő
subcutan zsír mennyiségének csökkenését és az intraabdominális és viscerális zsír
mennyiségének növekedését, az emlő hipertrófiát és dorsicervicalis zsírfelhalmozódást
(bölény púp).
- A kombinációs antiretrovirális terápia a következő anyagcserezavarokkal járt együtt:
hipertrigliceridémia, hiperkoleszterinémia, inzulin rezisztencia, hiperglikémia és
hiperlaktatémia (lásd 4.4 pont).
• Idegrendszeri betegségek: álmosság, görcsök.
• Érrendszeri betegségek: Beszámoltak fokozott vérzésről, beleértve a spontán bőr hematómát és
hemarthrosist is, proteázgátló gyógyszerekkel kezelt A és B típusú hemofíliás betegeken (lásd 4.4 pont).
• Máj-, epebetegségek: hepatitis.
• Vázizom, kötőszöveti és csontbetegségek : Emelkedett CPK-szint, myalgia, myositis és ritkán
rhabdomyolysis fordult elő proteázgátló kezelés során, különösen akkor, ha nukleozid
analógokkal kombinációban adták. Osteonecrosisos esetekről számoltak be, különösen az
általánosan ismert rizikófaktorú betegek, esetében akik az előrehaladott HIV-betegségben
szenvedőknek vagy és a hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (CART) részesültek
betegek esetében. Ennek gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont).
• Vese-és húgyúti betegségek: Vesekárosodás.
• Súlyos immunhiányos HIV-ferőzött betegeken a kombinált antiretrovirális kezelés (CART)
megkezdésekor a tünetmentes, vagy reziduális opportunista fertőzésekkel szemben gyulladásos
reakció léphet fel (lásd 4.4 pont).




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: vírusellenes szer, ATC kód: J05A E01.
Hatásmechanizmus: a HIV-proteáz specifikusan hasítja a vírus prekurzor fehérjéit, amint a virion
elhagyja a fertőzött sejtet. Ez lényeges lépés a teljesen kialakult, fertőző vírusrészecskék létrejöttében.
Ezeken a vírus prekurzor fehérjéken egy specifikus hasítási hely található, melyet csak a HIV és a
közeli rokon vírus proteázok ismernek fel. A szakinavir utánozza ezeket a hasítási helyeket, ezért
pontosan beleillik a HIV-1 és HIV-2 proteáz aktív centrumába, és reverzibilis és szelektív gátlóként
hat. A szakinavir affinitása a HIV-proteázhoz kb. 50 000-szer nagyobb, mint a humán proteázokhoz.
In vitro antivirális vizsgálatokban a szakinavir gátolja a fertőző vírus keletkezését és ezzel a fertőzés
átterjedését a még érintetlen sejtekre.
In vitro antivirális hatás: eltérően a nukleozid analógoktól (zidovudin, stb.) a szakinavir direkt módon
hat a maga virális cél enzimjére. Nem kell metabolikusan aktiválódnia. Ez kiterjeszti potenciális
hatását a nyugalomban lévő sejtekre is. A szakinavir nanomoláris koncentrációban hat olyan
lymphoblastoid és monocyta sejtvonalakon és elsődleges lymphocyta és monocyta kultúrákon,
melyeket laboratóriumi törzsekkel vagy HIV-1 klinikai izolátumaival fertőztek. Sejtkultúrán végzett
kísérletekben a szakinavir a citotoxikus hatás fokozódása nélkül additív vagy szinergista antivirális
HIV-1 ellenes hatást mutatott a különböző reverztranszkritpáz-gátlók kettős vagy hármas
kombinációjával (zidovudin, zalcitabin, didanozin, lamivudin, sztavudin és nevirapin), és egyértelmű
szinergizmust kettős kombinációban a lopinavirral.
Farmakodinámiás hatások: Korai klinikai vizsgálatokban vizsgálták a ritonavirrel nem támogatott
szakinavir más antirertrovirális szerekkel való kombinációjának klinikai végpontokra és biológiai
markerekre gyakorolt hatását HIV-1 ferőzött betegeken. Ezután vizsgálták a ritonavirrel támogatott
szakinavir hatását a biológiai markerekre (CD4 sejtszám és plazma RNS) más antiretrovirális
szerekkel kombinálva HIV-1 fertőzött betegeken.
Klinikai vizsgálatok ritonavirrel támogatott szakinavir lágy kapszulával
A MaxCmin 1 vizsgálatban a szakinavir lágy kapszula/ritonavir 1000/100 mg (naponta kétszer) és
2 NRTI/nem-nukleozid reverztranszkriptáz gátló (NNRTI) biztonságosságát és hatásosságát
hasonlították össze indinavir/ritonavir 800/100 mg (naponta kétszer) és 2 NRTI/NNRTI-t kapó több
mint 300 (proteázgátlóval még nem vagy már kezelt) betegen. A szakinavir és ritonavir kombináció
jobb virológiai hatást mutatott, mint az indinavir és ritonavir kombináció, amikor az eredeti kezelésről
való áttérés virológiai hatástalanság miatt történt.
A MaxCmin2 vizsgálatban a szakinavir lágy kapszula/ritonavir 1000/100 mg (naponta kétszer) és 2
NRT/NNRTI biztonságosságát és hatásosságát hasonlították össze lopinavir/ritonavir 400/100 mg
(naponta kétszer) és 2 NRTI/NNRTI kezeléssel 324 (proteázgátlóval még nem vagy már kezelt)
betegen. A lopinavir/ritonavir karban lévő betegek közül egy sem kapott lopinavirt a randomizáció
előtt, míg a szakinavir/ritonavir karban 16 személy kapott előzőleg szakinavirt.

A MaxCmin1 és MaxCmin2 demográfiai jellemzőit a 3. táblázat, míg a MaxCmin1 és MaxCmin2
vizsgálat diszpozíciós és hatásossági eredményeit a 4. táblázat mutatja.
3. táblázat: A betegek demográfiai adatai MaxCmin1 és MaxCmin2†
MaxCmin1 MaxCmin2
SQV/r IDV/r SQV/r LPV/r
N=148 N=158 N=161 N=163
Nem
Férfi

82%
18%
74%
26%
81%
19%
76%
24%
Rassz
Fehér
Fekete
Ázsiai
86%
9%
1%
82%
12%
4%
75%
19%
1%
74%
19%
2%
Kor, median, évek
(IQR)
39
(34-48)
40
(34-46)
40
(35-50)
40
(35-47)
CDC C kategória (%) 32% 28% 32% 31%
Antiretrovirális kezelést nem
kapott (%)
28% 22% 31% 34%
PI-vel nem kezelt (%) 41% 38% 48% 48%
Median kiindulási HIV-1 RNA,
log10 kópia/ml (IQR)
4,0
(1,7-5,1)
3,9
(1,7-5,2)
4,4
(3,1-5,1)
4,6
(3,5-5,3)
Kiindulási VL < 400 kópia/ml 38% 39% 22% 21%
Median kiindulási CD4+ sejtszám,
sejt/mm3 (IQR)
272
(135-420)
280
(139-453)
241
(86-400)
239
(95-420)
† adatok a klinikai vizsgálati jelentésből
4. táblázat: Eredmények a 48. héten MaxCmin1 and MaxCmin2†
Eredmények MaxCmin1 MaxCmin2
Status a 48. héten SQV/r IDV/r SQV/r LPV/r
Randomizált N=158 N=159 N=172 N=167
Megkezdett tervezett kezelés
n (%)
148
(94%)
158
(99%)
161
(94%)
163
(98%)
Abbahagyott tervezett
kezelés, n (%)
40
(27%)
64
(41%)
48
(30%)
23
(14%)
P=0,01 P=0.001
Abbahagyás oka n, (%)
Virológiai eredménytelenség 2 (5%) 3 (5%) 3 (6%) 0
Halál 1 (3%) 1 (2%) 3 (6%) 0
Klinikailag nem-fatális
mellékhatás
22 (55%) 45 (70%) 21 (44%) 12 (52%)
Laboratóriumi mellékhatás 2 (5%) 4 (6%) 1 (2%) 1 (4%)
A beteg saját döntése 5 (13%) 3 (5%) 8 (17%) 7 (30%)
Elveszett a követés számára 3 (8%) 5 (8%) 4 (8%) 2 (9%)
Más 5 (13%) 3 (5%) 8 (17%) 1 (4%)
Befejezett 48-hetes kezelés 108 (73%) 94 (59%) 113 (70%) 140 (86%)
Eredményesen kezelt betegek
a 48. héten
137 (93%) 148 (94%) 146 (91%) 158 (97%)
† adatok a klinikai vizsgálati jelentésből

4. táblázat (folytatás): Eredmények a 48. héten MaxCmin1 és MaxCmin2†
Eredmények MaxCmin1 MaxCmin2
Status a 48. héten SQV/r IDV/r SQV/r LPV/r
Virológiai és immunológiai
eredmények
Virologiai hatástalanság* 36/148 (24%) 41/158 (26%) 53/161 (33%) 29/163 (18%)
P=0,76 P=0,002
Virológiai hatástalanság
átállítás/abbahagyás =
eredménytelenség
51/148 (34%) 77/158 (49%) 63/161 (39%) 40/161 (25%)
P=0,01 P=0,005
VL arány < 50
kópia/ml a 48. héten, ITT/e#M
97/144
(67%)
106/154
(69%)
90/158
(57%)
106/162
(65%)
P >0,05‡ P=0,12
VL arány < 50
kópia/ml a 48.héten, ITT/e/s#M#M
82/144
(57%)
73/158
(46%)
84/158
(53%)
97/162
(60%)
P=0,048‡ P=0,23
VL arány< 50
kópia/ml a 48.héten,
A kezelés alatt
82/104
(79%)
73/93
(78%)
84/113
(74%)
97/138
(70%)
P>0,05‡ P=0,48
VL arány < 400
kópia/ml a 48. héten, ITT/e#M
118/148
(80%)
122/158
(77%)
108/158
(68%)
129/162
(80%)
P=NA P=0,02
VL arány < 400
kópia/ml a 48.héten, ITT/e/s#M#M
102/148 (69%) 84/158
(53%)
98/158
(62%)
120/162
(74%)
P=NA P=0,02
VL arány< 400
kópia/ml a 48. héten,
A kezelés alatt
102/108
(94%)
84/93
(90%)
100/113
(88%)
120/138
(87%)
P=NA P=0,96
A CD4 sejtszám median
növekedése a 48.héten
(sejt/mm3)
85 73 110 106
* Mindkét vizsgálatra vonatkozóan: VL < 200 kópia/ml értékkel a vizsgálatba kerülő betegekre
vonatkozóan, a definiált VF > 200 kópia/ml. MaxCmin1: azokra vonatkozóan akik VL > 200
kópia/ml-rel léptek be, a VF definíciója bármely növekedés > 0,5 log és/vagy VL > 50 000
kópia/ml a 4. héten, > 5000 kópia/ml a 12. héten, vagy > 200 kópia/ml a 24. héten vagy utána.
MaxCmin2: bármely emelkedés > 0,5 log egy bizonyos vizitnél; < 0,5 log csökkenés ha
VL > 200 kópia/ml a 4. héten; < 1,0 log csökkenés a kiinduláshoz képest ha VL > 200 kópia/ml a
12. héten; és VL > 200 kópia/ml a 24. héten.
#M ITT/e = kezelni szándékozott/kezelt
#M#M ITT/e/s = Kezelni szándékozott/kezelt/áttérés/abbahagyás = eredménytelenség
† Adatok a klinikai vizsgálati jelentésből
‡ adatok a MaxCmin1 közleményből
NA= nem elérhető
Lehetséges rezisztencia és keresztrezisztencia szakinavirrel:
Rezisztencia: az antiretrovírus terápia célja a vírus replikáció gátlása, mérhetőségi határ alá történő
csökkentése. Az inkomplett vírusgátlás gyógyszerrezisztencia kifejlődéséhez vezethet a kombináció
egy, vagy több tagjával szemben. A gyógyszerrezisztenciát a vírus kultúrában történő érzékenység
változásával (=”fenotípusos rezisztencia”) vagy a proteáz aminosav szekvenciájának változásával
(=”genotípusos rezisztencia”) mérik. A gyógyszer iránti érzékenységet in vitro kultúrában mérik, az
aktív rész, a szakinavir IC50 értékének meghatározásával. Lehetséges, hogy ez a rezisztencia, vagy
keresztrezisztencia incidenciáját vagy mértékét in vivo nem reprezentálja a ritonavirrel támogatott

Invirase klinikai alkalmazása során, ahol a szakinavir vérszint emelkedik a kisdózisú ritonavir
együttadása következtében.
Két primer mutáció található a vírus proteázban (L90M és G48V, az első a gyakoribb, és a kettő
kombinációja ritka még a szakinavir monoterápia esetén is), olyan izolátumokban, melyeket
ritonavirrel nem támogatott szakinavir kezelési sémával történt sikertelen kezelés után találtak. A
G48V és L90M mutációk mérsékelt (tipikusan kisebb mint 10-szeres) csökkenést okoznak a
szakinavir iránti érzékenységben in vitro. Másodlagos mutációk (pl. L101/V, K20R, M361/L, A71T,
V82X) kísérhetik, vagy megelőzhetik a primer rezisztens mutációkat és nagyobb érzékenység
csökkenést idézhetnek elő szakinavir iránt.
Egy vizsgálatban 24 klinikai izolátum, mely G48V és/vagy L90M mutációt tartalmazott nem
ritonavirrel támogatott Invirase terápia után, 7,3-szoros geometriai átlagú érzékenység változást
mutatott (növekedés az IC50-ben) a kiindulási vírushoz hasonlítva (1,2 - 97-szeres tartományban). A
szakinavir iránti genotípusos proteáz rezisztencia össz incidenciája 4% volt, melyet 51 antiretrovirális
kezelést még nem kapott beteg kohortjában figyeltek meg átlagosan 46 hetes (15 - 50 hetes
tartományban), ritonavirrel nem támogatott szakinavir lágy kapszula kezelés után (1200 mg naponta
háromszor 2 NRTI-vel kombinálva).
Kevés adat áll rendelkezésre a rezisztencia kialakulásáról olyan vírus izolátumokban, melyeket
hatástalan, ritonavirrel támogatott Invirase kezelés után gyűjtöttek.
Keresztrezisztencia: az egyik gyógyszer által szelektált rezisztens mutációk elvileg más gyógyszerek
iránt is rezisztensek lehetnek, különösen az azonos gyógyszercsoportba tartozó szerek iránt. Ezt a
jelenséget nevezzük keresztrezisztenciának.
Keresztrezisztencia miatt csökkenhet a gyógyszerterápiára adott virológiai válasz. A vírusellens
kezelésre adott válasz részleges vagy teljes hiányát mutató, a fenotípusos és/vagy genotípusos
rezisztencia vizsgálata után kapott adatok elősegíthetik az ezután következő kezelésekre adott
válaszok javulását.
Keresztrezisztencia szakinavir és reverztranszkriptáz-gátlók között: a szakinavir és a
reverztranszkriptáz gátlók közötti keresztrezisztencia nem valószínű, mert különböző enzimekre
hatnak. A zidovudinra rezisztens HIV-izolátumok érzékenyek szakinavirra és fordítva, szakinavirra
rezisztens HIV-izolátumok érzékenyek zidovudinra.
Keresztrezisztencia más proteázgátlók iránt: négy klinikai vizsgálatból származó vírus izolátumokon
végzett vizsgálatban, melyben ritonavirrel nem támogatott Invirase kezelést alkalmaztak 22 vírus
izolátum volt rezisztens szakinavirra 24 - 147 hetes kezelés után. Minden egyes izolátum
érzékenységét in vitro megvizsgálták indinavir, ritonavir, nelfinavir és amprenavir iránt. Az
izolátumok közül 6/22 nem mutatott keresztrezisztenciát a többi gátló iránt, míg 4/22 kiterjedt
keresztrezisztenciát mutatott. A maradék12/22 megtartotta aktivitását legalább egy másik
proteázgátlóval szemben.
A lopinavir keresztrezisztenciát még nem határozták meg klinikai izolátumokon, bár azok a
laboratóriumi törzsek, melyeken szubsztitúció történt a 10, 84 és 90 vagy a 10, 48, 82 és 90 helyeken,
nem mutattak jelentős érzékenységcsökkenést in vitro a lopinavirral szemben.
Keresztrezisztencia más proteázgátlóktól: azok a vírusok amelyek nagyfokú rezisztenciát mutattak
más proteázgátlókkal szemben, nem mutattak szükségszerűen in vitro keresztrezisztenciát
szakinavirral. A ritonavirral, nelfinavirral vagy amprenavirral szemben rezisztens mutációkat
tartalmazó molekuláris klónok vizsgálata jelentős rezisztenciát mutatott az egyes proteázgátlók iránt, a
szakinavirral szemben azonban nem minden esetben. Egy klinikai vizsgálatban indinavirral, vagy
ritonavirrel előkezelt, de szakinavirral még nem kezelt 32 beteg 81%-a mutatott csökkent
érzékenységet indinavirral, 59%-a ritonavirral és 40%-a szakinavirral szemben a vizsgálat
megkezdésekor. Egy 24 hetes, 1000 mg Invirase és 100 mg ritonavir kombinált kezelés- mindkettő
naponta kétszer adva - plusz efavirenz és nukleozid-analóg kezelés után, a plazma HIV-RNS
tartalmában észlelt medián csökkenés 0,9 log10 kópia/ml volt a szakinavir iránt a fenotípusos
rezisztenciát mutató betegeken, míg 1,52 log10 kópia/ml volt azokon, akik nem voltak rezisztensek
(p =0,03). Az 50 kópia/ml alatti HIV-RNS szintet a 24. héten érte el azoknak a betegeknek az 58%-a

akik szakinavir-érzékeny vírust hordoztak és azoknak a 25%-a akik szakinavir iránt csökkent
érzékenységű (> 10-szeres) vírust hordoztak.
A proteáz gén rezisztens mutációinak medián száma a szakinavirra fenotípusosan rezisztenseken 5,5
(4 - 8 között), míg a szakinavir iránt érzékeny betegeken 3 (0 - 6) volt (p =0,0003). Azonban a betegek
eredménytelen kezelése után a proteázgátlókkal végzett extenzív kezelés egy bonyolult dinamikus
folyamat révén széleskörű keresztrezisztencia kifejlődéséhez vezethet.
Mutáns vírus iránti túlérzékenység: egyes vírus izolátumok, melyek csökkent érzékenységet
mutatnak más proteázgátlók iránt, fokozottan érzékenyek lehetnek (túlérzékenység) szakinavirral
történő gátlással szemben, pl. nelfinavir terápia után a D30N szubsztitúciót tartalmazó vírusok és
amprenavir terápia után komplex szubsztitúciós mintát, beleértve az I50V-t is, hordozó vírusok. A
82-es helyen szubsztituált - általában a korábbi indinavir vagy ritonavir terápiával szelektált - vírusok
közül sok megtartja, vagy kialakítja a szakinavir iránti fokozott érzékenységet. A szakinavir iránti
fokozott érzékenység klinikai jelentőségét még nem ismerjük.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A szakinavirt teljes mértékben a CYP3A4 metabolizálja. A ritonavir gátolja a szakinavir
metabolizmusát így a szakinavir plazmaszintjét növeli („ritonavirrel támogatott szakinavir”).
Felszívódás és biohasznosulás felnőtteken: HIV-fertőzött betegeken az Invirase ritonavirral
kombinálva 1000/100 mg adagban naponta kétszer adva, ugyanolyan vagy magasabb szisztémás
szakinavir vérszintet eredményez 24 órás periódus alatt, mint a naponta háromszor adott 1200 mg
szakinavir lágy kapszula (lásd 5. táblázat). A szakinavir farmakokinetikája a tartós kezelés során
stabil.
5. táblázat: Átlagos (%CV) AUC, Cmax és Cmin szakinavir értékek többször adott Invirase, szakinavir
lágy kapszula, Invirase/ritonavir és szakinavir lágy kapszula/ritonavir kezelés után.
Kezelés N AUC.
(ng•h/ml)
AUC0-24
(ng•h/ml) †
Cmax
(ng/ml)
Cmin
(ng/ml)
Invirase
(kemény
kapszula)
600 mg
naponta 3x
10 866 (62) 2,598 197 (75) 75 (82)
szakinavir
lágy kapszula
1200 mg
naponta 3x
31 7,249 (85) 21,747 2,181 (74) 216 (84)
20
Invirase
(tabletta)
1000 mg
naponta 2x +
ritonavir
100 mg
naponta 2x*
(éhomi
állapot)
22 10,320
(2,530-30,327)
20,640 1509
(355-4,101)
313
(70-1,725) ††
Invirase
(tabletta)
1000 mg
naponta 2x
ritonavir
100 mg
naponta 2x*
(nagy
zsírtartalmú
táplálék)
22 34,926
(11,826-105,992)
69,852 5208
(1,536-
14,369)
1,179
(334-5,176)
††
. =adagolási intervallum, pl. 8 óra naponta háromszor és 12 óra naponta kétszer történő adás esetén.
Cmin =a megfigyelt plazmakoncentráció az adagolási intervallum végén.
* az eredmények a mértani középértéket mutatják (min – max)
† kétszeres vagy háromszoros adagolási sémából adódik
†† Cmélypont érték
Az abszolút biohasznosulás átlagosan 4% volt (CV 73%, tartomány: 1% - 9%) 8 egészséges
önkéntesen, akik egyszeri 600 mg Invirase-t (3x200 mg kemény kapszula) kaptak bőséges reggeli
után. Az alacsony biohasznosulás egyrészt a nem teljes felszívódásnak másrészt az extenzív first-pass
metabolizmusnak köszönhető. Étkezéskor adva, a biohasznosulás nagyfokú növekedésében a gyomor
pH-ja csak kis szerepet játszik. A ritonavirrel együttadott szakinavir abszolút biohasznosulását nem
határozták meg emberben.
Az Invirase kemény kapszulát és a filmtablettát ritonavirrel kombinálva kiadós étkezés után
bioekvivale