Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta: világos rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta. Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta: rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta. Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta: sötét rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta: 0,20 mg moxonidin filmtablettánként. Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta: 0,30 mg moxonidin filmtablettánként. Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta: 0,40 mg moxonidin filmtablettánként. Ismert hatású segédanyagok: A Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta 94,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. A Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta 94,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. A Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta 94,3 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: magnézium-sztearát, povidon, kroszpovidon, laktóz-monohidrát (0,2 mg filmtabletta: 94,5 mg, 0,3 mg filmtabletta: 94,4 mg, 0,4 mg filmtabletta: 94,3 mg) Bevonat: Opadry Y-1-7000 (titán-dioxid E171, hipromellóz, makrogol 400), vörös vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe és közepesen súlyos hypertonia. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek (beleértve az időseket is): A kezelés kezdő adagja 0,2 mg moxonidin, amit reggel kell bevenni. Az adagokat három hét eltelte után a kívánt hatás eléréséig 0,4 mg-ra lehet emelni, amit egyszerre vagy két részre osztva (reggel és este) kell bevenni. Amennyiben újabb három hét eltelte után a hatás még mindig nem kielégítő, az adagot maximum 0,6 mg-ig lehet emelni, amit két részre osztva kell bevenni (reggel és este). Nem szabad túllépni a moxonidin egyszeri 0,4 mg-os, valamint napi összesen 0,6 mg-os, két részre osztott (reggel és este) adagját. Enyhe vesekárosodásban (a GFR 30-60 ml/perc között) a moxonidin egyszeri adagja nem haladhatja meg a 0,2 mg-os, a napi adag pedig a 0,4 mg-os dózist. Az alkalmazás módja A tablettát folyadékkal kell bevenni. A tablettákat étkezés előtt, alatt vagy azt követően is be lehet venni, mivel az étkezés a moxonidin farmakokinetikai tulajdonságaira nincs hatással. Gyermekek Adása 16 éves kor alatt nem javasolt, mivel moxonidin-kezeléssel kapcsolatosan erre a korcsoportra vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, - sick sinus szindróma, - II. vagy III. fokú atrioventricularis blokk, - bradycardia (a frekvencia nyugalomban <50/perc), - szívelégtelenség, - szoptatás (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A moxonidin-kezelésben részesülő betegeknél AV-blokk változó fokú eseteit jelentették a forgalomba hozatalt követően. Ezen esetjelentések alapján, a moxonidin kiváltó szerepe a pitvar-kamrai átvezetés késleltetésében nem zárható ki teljesen. Ezért óvatosság javasolt az esetlegesen AV-blokk kialakulására hajlamos betegek kezelésekor. Amennyiben a moxonidint I. fokú AV-blokkban szenvedő betegeknél alkalmazzák, a bradycardia kockázata miatt, óvatossággal kell eljárni. A moxonidin nem alkalmazható magasabb fokú AV-blokkban (lásd 4.3 pont). A moxonidin súlyos koszorúér betegségben vagy instabil angina pectorisban szenvedő betegeknél történő alkalmazása esetén óvatossággal kell eljárni, mivel ebben a betegcsoportban korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Óvatossággal kell eljárni a moxonidin vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor, mivel a moxonidin elsősorban a vesén keresztül választódik ki. Ezeknél a betegeknél a dózis körültekintő titrálása szükséges, különösen a terápia kezdetén. Az adagolást 0,2 mg napi moxonidinnel kell elkezdeni, ami napi maximum 0,4 mg-ra emelhető közepes mértékű vesekárosodásban (GFR >30 ml/perc, de <60 ml/perc), és napi maximum 0,3 mg-ra emelhető súlyos vesekárosodásban (GFR <30 ml/perc), amennyiben az klinikailag indokolt és a beteg jól tolerálja az adagot. Amennyiben a moxonidin-terápiát béta-blokkoló adásával kombinálják, és mindkét kezelést abba kell hagyni, akkor a fokozott vérnyomás-ellenreguláció elkerülése érdekében először a béta-blokkolót kell elhagyni, és csak néhány nap elteltével a moxonidint. A mai napig nem észleltek rebound jelenséget a vérnyomásban a moxonidin-kezelés abbahagyását követően. Mindazonáltal a moxonidin-kezelést nem ajánlatos hirtelen megszakítani. A moxonidin-terápia elhagyásának fokozatosan, két hét alatt kell megtörténnie. Az időskorú populáció fogékonyabb lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek kardiovaszkuláris hatásaira. Ezért a kezelést a legalacsonyabb dózissal kell elkezdeni, a dózisemeléseket pedig óvatossággal kell végrehajtani, megelőzendő a súlyos következményeket, amelyekhez ezek a reakciók vezethetnek. A készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat nem vizsgálták. A készítmény szedése során azonban megfigyeltek álmosságot és szédülést, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gépjárművezetés vagy a gépkezelés - a fentiek tünetek kialakulása esetén - veszélyessé válhat. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei Néhány túladagolásról szóló jelentés alapján 19,6 mg moxonidin egyszerre történő bevétele halálos kimenetel nélkül végződött. A következő túladagolással kapcsolatos jeleket és tüneteket jelentették: fejfájás, szedáltság, aluszékonyság, hypotensio, szédülés, asthenia, bradycardia, szájszárazság, hányás, fáradtság és felhasi fájdalom. Súlyos túladagolás esetében különösen az eszmélet megtartásának zavaraira és a légzésdepresszióra javasolt figyelni. Ezenkívül néhány magas dózissal végzett állatkísérlet alapján múló hypertensio, tachycardia, és hyperglykaemia szintén előfordulhat. A túladagolás kezelése Specifikus ellenszere nem ismert. Hypotensio esetén a keringést támogató intézkedések, mint pl. folyadékbevitel és dopamin adása megfontolandó. A bradycardia atropinnal kezelhető. ?2-antagonisták csökkenthetik vagy megszűntethetik a moxonidin túladagolás következtében fellépő paradox hipertenzív hatást. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Egyéb antihipertenzívumok egyidejű adása fokozza a moxonidin vérnyomáscsökkentő hatását. Mivel a triciklusos antidepresszánsok csökkenthetik a centrálisan ható antihipertenzív szerek hatását, moxonidinnel történő együttes alkalmazásuk nem javasolt. A moxonidin erősítheti a triciklusos antidepresszánsok (egyidejű felírásuk kerülendő), nyugtatók, alkohol, altatók és a hipnotikumok hatását. A moxonidin enyhén csökkentette a kognitív funkciókat azon betegek esetében, akik a készítményt lorazepámmal egyidejűleg alkalmazták. A moxonidin fokozhatja az egyidejűleg adott benzodiazepinek nyugtató hatását. A moxonidin tubuláris szekréció útján eliminálódik. Nem zárható ki azon egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatás, melyek szintén a tubuláris szekréció útján eliminálódnak. A tolazolin dózisfüggő módon csökkentheti a moxonidin hatását. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A moxonidin szedésével kapcsolatosan leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: szájszárazság, gyengeség, aluszékonyság és szédülés. Az alkalmazás első pár hetét követően a tünetek gyakorisága és intenzitása általában csökken. Nemkívánatos hatások szervrendszerek szerint feltüntetve (n=886 moxonidinnel kezelt beteg bevonásával végzett placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok során megfigyeltek szerint a következő gyakorisággal fordultak elő): MedDRA szervrendszer Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek bradycardia A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei tinnitus Pszichiátriai kórképek álmatlanság idegesség Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás*, szédülés/vertigo, aluszékonyság syncope* Érbetegségek és tünetek hypotensio, (beleértve orthostaticus hypotensio) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek szájszárazság hasmenés, hányinger, hányás, dyspepsia* A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei kiütés, pruritus angiooedema A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei hátfájás nyaki fájdalom Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók asthenia oedema *nem volt növekedés a gyakoriságban a placebo-hoz képest. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Antihipertenzívumok, ATC kód: C02AC05 Különböző állatkísérletekben a moxonidin hatásos antihipertenzív szernek bizonyult. A rendelkezésre álló kísérleti adatok meggyőzően igazolják, hogy a moxonidin antihipertenzív hatását a központi idegrendszerre (CNS) hatva fejti ki. Kimutatták, hogy a moxonidin a nyúltvelőben szelektíven az I1-imidazolin receptorokkal lép kölcsönhatásba. Ezek az imidazolin-szenzitív receptorok a rostralis ventrolateralis velőállományban koncentrálódnak, mely terület elengedhetetlenül fontos a perifériás szimpatikus idegrendszer szabályozásában. Az I1-imidazolin receptorokkal történő kölcsönhatás úgy tűnik, hogy a szimpatikus idegek aktivitásának csökkenéséhez vezet (a szívnél, a splanchnikus területen és a vese szimpatikus idegeinél mutatták ki). Azáltal, hogy a moxonidin kisebb affinitással kötődik a centrális ?2-adreno-receptorokhoz mint az I1-imidazolin receptorokhoz, különbözik az egyéb rendelkezésre álló centrálisan ható antihipertenzívumoktól. Az ?2-adrenoreceptorokat tartják azoknak a molekuláris célpontoknak, melyeken keresztül a szedáció és a szájszárazság (a leggyakoribb mellékhatása a centrálisan ható antihipertenzívunknak) kialakul. Emberben a moxonidin a szisztémás vascularis rezisztenciát csökkenti, és ezzel egyidejűleg az artériás vérnyomást is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A moxonidin per os adagolása patkányoknál és kutyáknál gyors és majdnem teljes felszívódást eredményezett a csúcskoncentráció <0,5 órán belül történő elérésével. Az átlagos plazmakoncentráció mindkét fajnál összehasonlítható volt a per os illetve az iv. adagolás esetén. A radioaktivitás és a változatlan összetevők kiürülésének féléletideje megközelítőleg 1-3 óra közé esett. A moxonidin és két fő metabolitja (4,5-dehidromoxonidin és guanin származéka) főként a vizelettel ürült. 52 hetes krónikus adagolást követően sem lehetett egyik fajnál sem a moxonidin kumulálódására utaló jelet észlelni. Embereknél a per os adagolt moxonidin kb. 90%-a felszívódik. First-pass effektusa nincs, a biológiai hozzáférhetősége 88%-os. Táplálékbevitel a moxonidin farmakokinetikáját nem befolyásolja. A moxonidin 10-20%-a metabolizálódik, főként 4,5-dehidromoxonidinre és az imidazol gyűrű felbontásával egy guanin származékára. A 4,5- dehidromoxonidin vérnyomáscsökkentő hatása csak 1/10-e, a guanin származéké pedig 1/100-a a moxonidinénak. A moxonidin maximális plazmaszintjét a filmtabletta bevételét követően 30-180 perc múlva éri el. A moxonidinnak megközelítőleg csak 7%-a kötődik a plazmafehérjékhez (Vdss=1,8±0,4 l/ttkg). A moxonidin és metabolitjai szinte kizárólag csak a veséken keresztül ürülnek. Amíg a dózis több mint 90%-a az adagolás utáni első 24 órában a veséken át eliminálódik, addig csak kb. 1%-a ürül széklet útján. A változatlan formájú moxonidin kumulatív renális kiválasztása kb. 50-75%. A moxonidin átlagos plazma felezési ideje 2,2- 2,3 óra, a vesével történő kiválasztás fél életideje 2,6-2,8 óra. Farmakokinetika idős korban Az egészséges időseknél és a fiatal felnőtteknél a moxonidin farmakokinetikájában esetlegesen előforduló kis különbségek nem valószínű, hogy klinikailag jelentősek. Mivel a moxonidin nem kumulálódik, ezért - normál vesefunkció esetén - az adagolás megváltoztatása nem szükséges. Farmakokinetika gyermekkorban Gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek. Farmakokinetika vesekárosodásban Enyhe vesekárosodás esetén (GFR 30-60 ml/perc) az AUC 85%-kal emelkedett és a clearance 52%-kal csökkent. Ezeknél a betegeknél a készítmény vérnyomáscsökkentő hatását - különösen a kezelés kezdetén - fokozottan figyelni kell. Továbbá a moxonidin egyszeri adagja nem haladhatja meg a 0,2 mg-os, a napi adagja pedig a 0,4 mg-os dózist. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A moxonidin maximális adagban való krónikus, 52 héten át tartó, per os adagolása patkányoknál (0,12-4 mg/ttkg adagban) és kutyáknál (0,04-0,4 mg/ttkg adagban) eredményezett szignifikáns hatásokat. Patkányoknál nagy dózis esetén enyhe elektrolit egyensúly eltérés (a vér Na-szint csökkenése, valamint K-, urea- és kreatinin-szint emelkedése) mérhető. Kutyáknál nagy dózis esetén pedig hányás és fokozott nyálelválasztás tapasztalható. Továbbá nagy dózis esetén mindkét fajnál a máj tömegének enyhe emelkedése figyelhető meg. A reprodukciós toxikológiai vizsgálat során a moxonidin (per os 6,4 mg/ttkg adagokban) nem volt hatással a patkányok fertilitására, valamint az embrió és a magzat fejlődésére. Patkányoknál 27 mg/ttkg, nyulaknál 4,9 mg/ttkg per os dózis esetén embryotoxicus és teratogén tulajdonság nem volt bizonyítható. Patkányoknál 9 mg/ttkg dózis peri- és posztnatális fejlődésben sem okozott elváltozást. Öt különböző vizsgálat sem mutatta a moxonidin mutagén vagy genotoxikus hatását. Ezen kívül patkányoknál és egereknél per os 0,1 - 7,0 mg/ttkg dózisokban végzett karcinogenitási vizsgálatokban sem merült fel a moxonidin karcinogén tulajdonsága. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zrt. 4042 Debrecen, Pallagi út 13. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-9509/01 (Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta) 30 db OGYI-T-9509/02 (Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta) 30 db OGYI-T-9509/03 (Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta) 30 db 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. április 26. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 14. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2014. június 27. 7 OGYI/26005/2014 OGYI/26009/2014 OGYI/26013/2014 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Nincs elegendő adat a moxonidin terhes nők esetében történő alkalmazásával kapcsolatban. Állatkísérletek során embrio-toxikológiai hatásokat igazoltak (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális kockázat nem ismert. A moxonidin alkalmazása nem javallt terhesség alatt, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Szoptatás A moxonidin kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptatás ideje alatt nem alkalmazható. Amennyiben a moxonidin-terápia szükségességét megállapították, a szoptatást abba kell hagyni. | 
