Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

OPATANOL 1MG/ML SZEMCSEPP 1X5ML

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Novartis Europharm Limited
Hatástani csoport:
S01GX Egyéb antiallergikumok
Törzskönyvi szám:
EU/1/02/217/001
Hatóanyagok:
OlopatadinumDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása megfontolandó
3 éves kor alatt nem adható
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2. Adagolás és alkalmazás
Naponta kétszer 1 cseppet az érintett szem kötőhártyazsákjába cseppenteni (8 óránként). A kezelés szükség szerint 4 hónapig folytatható.

A cseppentő és az oldat sterilitásának biztosítása érdekében a cseppentő felszínét nem szabad a szemhéjhoz, illetve a környező területekhez, vagy egyéb felszínhez érinteni. Használaton kívül a flakont szorosan zárva kell tartani.

Egyéb szemészeti készítmény egyidejű alkalmazása esetén 5-10 percnek kell eltelnie a készítmények alkalmazása között.

Időskori adagolás: az adagolástól idős korban sem szükséges eltérni.

Gyermekkori és serdülőkori adagolás: gyermekgyógyászatban is alkalmazható (3 évesnél idősebb gyermek esetében). Az adagolás megegyezik a felnőttkori adagolással.

Adagolás máj- és vesekárosodás esetén: Szemcsepp formában nem vizsgálták az olopatadin hatását vese és májbetegségekben szenvedők esetében. Ennek ellenére nem szükséges az adagolás módosítása máj- és vesebetegségben szenvedőknél (lásd 5.2).




Figyelmeztetés

4.4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések
Az Opatanol egy antiallergiás/antihisztamin hatású készítmény, melyet lokálisan alkalmaznak ugyan, de felszívódik a szisztémás keringésbe is. Súlyos reakciók és túlérzékenység előfordulása esetén a kezelést abba kell hagyni.

A benzalkónium-klorid, amely a szemészeti készítményekben általánosan használt tartósítószer, a vizsgálatok szerint keratopathia punctatát vagy toxikus ulcerativ keratopathiát okozott. Mivel a készítmény benzalkónium-kloridot tartalmaz, rendszeres vagy tartós használatakor gyakori ellenőrzés szükséges száraz szem szindrómás betegek, illetve minden szaruhártyát érintő betegség esetében.

Egyéb szemészeti készítmény egyidejű alkalmazása esetén 5-10 percnek kell eltelnie a készítmények alkalmazása között.

Kontaktlencse: A betegeknek célszerű 10-15 percet várnia a becseppentést követően a kontaktlencse felhelyezése előtt. A készítmény alkalmazása kontaktlencse viselése közben nem ajánlott.


4.7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre
Mint bármilyen szemcseppnél, átmeneti homályos látás, illetve egyéb látási problémák befolyásolhatják a gépjárművezetési és gépkezelési képességet. Amennyiben becseppentéskor homályos látás jelentkezik, a betegnek várnia kell a látás kitisztulásáig.




4.9.Túladagolás
Emberre vonatkozó adat nem áll rendelkezésre a gyógyszer véletlen vagy szándékos lenyelése okozta túladagolásával kapcsolatban. Az olopatadin állatokban alacsony akut toxicitást mutat. Egy flakon teljes mennyiségének véletlenszerű lenyelésekor a szervezetbe összesen 5 mg olopatadin kerül. Ennek eredményeként - 100%-os abszorpciót feltételezve - egy 10 kg-os csecsemőben max. 0,5 mg/ttkg dózis alakul ki.

Kutyákban a QT szakasz megnyúlását a maximális human dózist jóval meghaladó gyógyszermennyiség alkalmazásakor figyeltek csak meg. (Az olopatadin maximális human dózisa nem valószínű, hogy a klinikumban alkalmazásra kerül. ) 102 fiatal és idős egészséges férfi és női önkéntest vizsgáltak meg, amely során 2,5 napon át, napi 2 x 5 mg olopatadint kaptak per os. A vizsgálat során a placebohoz képest nem tapasztaltak szignifikáns különbséget a QT szakasz megnyúlásában. A lokálisan alkalmazott olapatadin kardiális dekompenzációt kiváltó mennyisége hetvened része a vizsgálatban mért maximális egyensúlyi plazmakoncentrációknak, amik egy 35-127 ng/ml-es tartományon belül változtak.

Túladagolás esetén a beteg megfelelő megfigyelése és kezelése szükséges.








Mellékhatás

4.8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Körülbelül 950 betegen végzett klinikai vizsgálatban az Opatanol-t naponta 1-4 alkalommal adták mindkét szembe 4 hónapon át monoterápiaként, vagy kiegészítő terápiaként 10 mg loratadinnal együtt. A betegek körülbelül 5%-ánál jelentkeztek nemkívánatos hatások; azonban ezen betegek 1,4%-a szakította csak meg a klinikai vizsgálatban való részvételt az Opatanol által kiváltott kedvezőtlen hatásoknak köszönhetően. A vizsgálatban nem fordult elő az Opatanol által kiváltott súlyos szemészeti vagy szisztémás mellékhatás. A leggyakoribb mellékhatás az alkalmazás helyén jelentkező diszkomfort érzés volt 0,9%-os incidenciával.

A következő nemkívánatos hatásokat jegyezték fel az Opatanol-lal folytatott klinikai vizsgálatokban, amelyek biztosan, valószínűleg, vagy esetleg a kezeléssel voltak kapcsolatban. Ezen nemkívánatos hatások incidenciája ritka (0,1-1%).

Szemészeti hatások:
Ritka: diszkomfort érzés, szemviszketés, oculáris hyperaemia, könnyezés, keratitis, száraz szem, szemhéj ödéma, idegentest érzés, photophobia.

Szisztémás hatások:
Ritka:
Általános: fejfájás, gyengeség
Idegrendszeri: szédülés
Légzőrendszeri: száraz orr

Az alábbi nemkívánatos hatások ritkán (<0,01%) jelentkeztek az Opatanol-lal végzett postmarketing tanulmányokban. A tünetek az antiallergiás/antihisztamin hatású hatóanyagok alkalmazásával függenek össze: homályos látás, szájszárazság, rhinitis, erythema.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
Farmakoterápiás csoport: szemészeti, localis oedema-csökkentők és allergiaellenes szerek, egyéb allergiaellenes készítmények
ATC: S01GX09
INN: olopatadine
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Az olopatadin egy erős, antiallergiás hatású, szelektív antihisztamin, amely különféle módon fejti ki hatását. Emberben az allergiás reakciók elsődleges mediátorának, a hisztaminnak a hatását antagonizálja és megakadályozza a kötőhártya epiteliális sejtjei által termelt, hisztamin indukálta gyulladásos citokininek termelődését. In vitro vizsgálatok szerint közvetlenül az emberi kötőhártya mastocyta sejtjeire hat, megakadályozva ezzel a gyulladásos mediátorok előanyagainak felszabadulását.
Azokban a betegekben, akikben a ductus nasolacrimalis kitágult, a lokálisan adott Opatanol szignifikánsan csökkentette a szezonális allergiás conjuctivitist gyakran kísérő nazális tüneteket.
A pupilla átmérőjében nem okoz klinikailag jelentős változást.

5.2. Farmakokinetikai tulajdonságok
Az olopatadin más lokálisan adott gyógyszerekhez hasonlóan szisztémásan is felszívódik. A lokálisan alkalmazott olopatadin szisztémás abszorpciója minimális, a plazmakoncentráció a kimutathatósági határ alatti mennyiségtől (<0,5 ng/ml) az 1,3 ng/ml-es értékig változik. Ezek a koncentrációk a jól tolerálható orális dózisok után kialakuló koncentrációknál 50-200-szor alacsonyabbak. Orálisan adott olopatadin farmakokinetikai vizsgálatai alapján, az olopatadin plazma felezési ideje kb. 8-12 óra, a hatóanyag túlnyomó részben vesén keresztül ürül. A hatóanyag kb. 60-70%-át találták változatlan formában a vizeletben. Két metabolitot, a mono-dezmetil és az N-oxid formát alacsony koncentrációban detektálták a vizeletben.

Mivel az olopatadin változatlan formában elsődlegesen a vizeletbe kerül kiválasztásra, a vesefunkció elégtelensége megváltoztatja az olopatadin farmakokonetikáját. A plazma csúcskoncentráció a 13,0 ml/perc átlagos kreatin clearance értékkel rendelkező, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében 2,3-szer magasabb, mint egészséges személyekben. 10 mg orálisan adott dózist követően a haemodialysisen átesett betegekben (vizeletürítés nélkül) a plazma olopatadin koncentrációja jóval alacsonyabb volt a haemodialysis napján, mint a haemodialysis mentes napon, bizonyítva, hogy az olopatadin haemodialysis útján eltávolítható a szervezetből.

Összehasonlító farmakokinetikai vizsgálatok szerint - amely során fiatal (az átlag életkor 21 év) és idős embereket (az átlag életkor 74 év) kezeltek orálisan 10 mg olopatadinnal- a korosztályok között nem tapasztaltak jelentős különbséget a plazmakoncentrációkban (AUC), a fehérjekötődésben, vagy az eredeti hatóanyag és metabolitjainak vizeleten keresztül történő kiválasztódásában.

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket vizsgáltak per os adagolt olopatadint követően. Az eredmények azt mutatták, hogy egy valamivel magasabb olopatadin plazmakoncentráció alakulhat ki ebben a populációban. Mivel a plazmakoncentráció az olopatadin szemészeti alkalmazását követően 50-200-szor alacsonyabb a jól tolerálható orális dózishoz képest, nem szükséges az adagolás változtatása idős és vesekárosodott betegek esetében. Mivel a májban a metabolizáció kis hányada játszódik csak le, májkárosodás esetén nem szükséges az adagolás változtatása.

5.3. Preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Preklinikai adatok szerint az olopatadin a hagyományos biztonságossági, farmakológiai, ismételt adagolási toxikológiai, genotoxikus, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatok alapján nem bizonyult emberre veszélyes hatóanyagnak.




Várandósság,szopt.

4.6 A készítmény alkalmazása a terhesség és szoptatás időszakában
Terhesség: Nem áll rendelkezésre klinikai adat a terhesség alatt alkalmazott olopatadinnal kapcsolatban.

Az állatokon végzett vizsgálatokban nem mutattak ki direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhességre, embrionális/foetális fejlődésre, szülésre vagy postnatális fejlődésre vonatkozóan (lásd 5.3).

Terhesség esetén a gyógyszer az előny/kockázat gondos mérlegelése után adható.

Szoptatás:
Szoptatós anyáknak a készítmény alkalmazása nem javasolt.

Orális alkalmazást követően a szoptató patkányok tejében kimutatták az olopatadint. Állattanulmányokban a human szemészeti alkalmazáskor ajánlott dózis maximális értékét jóval meghaladó dózisú, szisztémásan olopatadinnal kezelt anyaállatok kölykei lassabban növekedtek. Nem tisztázott, hogy human szemészeti alkalmazáskor felszívódik-e annyi hatóanyag, hogy az az anyatejben kimutatható lenne.