Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz Törtfehér vagy halványbarna színű steril por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Vancomycin-Human 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 500 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 500 000 NE vankomicinnek. Vancomycin-Human 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 1 000 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 1 000 000 NE vankomicinnek injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása sósav (pH beállításhoz) injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Intravénás alkalmazás A vankomicin minden korcsoportban az alábbi fertőzések kezelésére javallott (lásd a 4.2, 4.4 és 5.1 pont): szövődményes bőr és a lágyrész fertőzések (complicated skin and soft tissue infections, cSSTI) csont- és ízületi fertőzések otthon (területen) szerzett pneumonia (community acquired pneumonia, CAP) nosocomialis pneumonia (hospital-acquired pneumonia, HAP), beleértve a lélegeztető készülék által okozott pneumonát is (ventilator-associated pneumonia, VAP) is infectiv endocarditis akut bakteriális meningitis bacteriaemia, amely - biztosan vagy gyaníthatóan - a fent felsoroltak bármelyikével összefüggésben alakul ki. A vankomicin perioperativ antibakteriális profilaxisaként is alkalmazható minden korcsoporban azoknál a bakteriális endocarditis fokozott kockázatának kitett betegeknél, akiknél nagyobb sebészeti beavatkozásokat végeznek. Per os alkalmazás A vankomicin javallott minden korcsoportban a Clostridioides difficile-fertőzés (CDI) kezelése (lásd a 4.2, 4.4 és 5.1 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő felhasználásról szóló hivatalos útmutatást. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Amikor szükéges, a vankomicint más antibakteriális szerekkel kombinációban kell alkalmazni. Intravénás alkalmazás A kezdő dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni. Az ezt követő dózismódosításokat a célzott terápiás koncentrációk elérése érdekében a szérumkoncentrációk alapján kell meghatározni. A vesefunkciót figyelembe kell venni a későbbi dózisok és az alkalmazási intervallumok meghatározásakor. Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők Az ajánlott dózis 15-20 mg/ttkg 8-12 óránként (az egyszeri dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot). Súlyos állapotú betegeknél 25-30 mg/ttkg telítő dózis alkalmazandó a vankomicin szérumkoncentráció célértékének gyors elérése érdekében. 1 hónapos és 12 éves kor közötti gyermekek Az ajánlott dózis 10-15 mg/ttkg 6 óránként (lásd a 4.4 pontot). Érett újszülöttek (a születéstől 27 napos korig) és a koraszülöttek (a születéstől a születés várható dátumáig plusz 27 nap) Az újszülöttek adagolási sémájának meghatározásához neonatológus tanácsát kell kérni. A vankomicin újszülötteknél történő adagolásának egy lehetséges módját a következő táblázat mutatja: (lásd a 4.4 pontot) PMD (hét) Dózis (mg/ttkg) Alkalmazási intervallum (óra) <29 15 24 29-35 15 12 >35 15 8 PMD: postmenstruációs életkor (az utolsó menstruáció első napja és a szülés között eltelt idő (gesztációs kor), plusz a születés óta eltelt idő (postnatális kor). Perioperatív profilaxis bakteriális endocarditis esetén, minden korcsoportban Az ajánlott kezdő dózis 15 mg/ttkg az érzéstelenítés megkezdése előtt. Az operáció időtartamától függően, szükség lehet újabb vankomicin dózisra. A kezelés időtartama A kezelés javasolt időtartamát az alábbi táblázat mutatja. A kezelés időtartamát a fertőzés típusa és súlyossága, továbbá a beteg terápiás válasza alapján egyénileg kell meghatározni. Javallat A kezelés időtartama Szövődményes bőr- és a lágyrész fertőzések - nem nekrotizáló 7-14 nap - nekrotizáló 4-6 hét* Csont- és ízületi fertőzések 4-6 hét** Területen szerzett pneumonia 7-14 nap Nosocomiális pneumonia, beleértve a lélegeztető készülék által okozott pneumonát is 7-14 nap Infektív endocarditis 4-6 hét*** Akut bakteriális meningitis (akut bakteriális meningitisre engedélyezett parenterális készítmények esetében) 10-21 nap * Folytatni kell, ameddig további sebtisztításra már nincs szükség, a beteg klinikailag jobban van és 48-72 órán át láztalan ** Megfelelő antibiotikummal történő hosszabb távú per os szuppressziós kezelés megfontolandó a protetizált ízületi fertőzések esetében. *** A kezelés időtartama és a kombinált kezelés szükségessége az érintett szívbillentyűtől típusától és a kórokozótól függ. Különleges betegcsoportok Idősek Alacsonyabb fenntartó dózisra lehet szükséges a vesefunkció életkorral járó csökkenése miatt. Vesekárosodás Károsodott veseműködésű felnőttek, gyermekek és serdülők esetében megfontolandó, hogy a kezdő dózis kiválasztása után inkább a vankomicin szérumszintjét követve végezzük az adagolást, mintsem előre tervezett séma alapján, különösen a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek, vagy a vesepótló kezelésben (renal replacement therapy, RRT ) részesülő betegek esetében, mivel náluk számtalan változó tényező befolyásolhatja a vankomicin szérumszintjét. Az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnél, a kezdő dózist nem szabad csökkenteni. Súlyos vesekárosodás esetén inkább javasolt az alkalmazások között eltelt idő meghosszabbítása, mint kisebb napi dózis alkalmazása. Mérlegelni kell azoknak a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazását, amelyek csökkenthetik a vankomicin-clearance-t és/vagy erősíthetik nemkívánatos hatásait (lásd 4.4 pont). A vankomicin gyengén dializálható intermittáló hemodialízissel. A "high flux dialízis" (amikor a hemodialízishez poliszulfon membránt használnak), továbbá a folyamatos vesepótló kezelés (CRRT) emeli a vankomicin-clearance-t, és általában helyettesítő adagolást tesz szükségessé (intermittáló hemodialízis esetén általában az adott kezelés után). Felnőttek Felnőtt betegeknél a dózis módosítása a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) alapján a következő képlet szerint történik: Férfiak: a beteg testtömege (kg) x (140 - életkor években) 72 x szérum kreatininszint (mg/dl) Nők: A fenti képlet alapján számított érték 0,85-szöröse. A felnőtt betegek szokásos kezdő dózisa 15-20 mg/ttkg, amely 20-49 ml/perc közötti kreatinin-clearance esetén24 óránként adható. Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <20 ml/perc), vagy ha a beteg vesepótló kezelésben részesül, a további dózisok megfelelő időzítése és mennyisége nagymértékben függ a vesepótló kezelés fajtájától, és meghatározásakor a vankomicin szérumszintekből, továbbá a reziduális vesefunkcióból kell kiindulni (lásd a 4.4 pont). Amíg a vankomicin szérumszintek eredménye megérkezik, a klinikai állapottól függően megfontolandó a következő dózis kihagyása. Kritikus állapotú, veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kezdeti telítő dózist (25 30 mg/ttkg) nem kell csökkenteni. Gyermekek és serdülők A dózismódosítást az 1 éves és annál idősebb gyermekek esetében a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) alapján, a módosított Schwartz-képlet szerint kell elvégezni: eGFR (ml/perc/1,73 m2) = (testmagasság cm x 0,413)/szérumkreatinin (mg/dl) eGFR (ml/perc/1,73 m2) = (testmagasság cm x 36,2)/szérumkreatinin (mikromol/l) Az 1 év alatti újszülöttek és csecsemők esetében szakértői véleményt kell kérni, mivel a módosított Schwartz-képlet náluk nem alkalmazható. Az alábbi táblázat megközelítő adagolási ajánlásokat tartalmaz a gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan, ugyanazon elveket követve, mint a felnőtt betegek esetében. GFR (ml/perc/1,73 m2) iv. dózis Gyakoriság 50-30 15 mg/ttkg 12 óránként 29-10 15 mg/ttkg 24 óránként < 10 10-15 mg/ttkg Ismétlő dózis a gyógyszerszintek alapján* Intermittáló hemodialízis Peritoneális dialízis Folyamatos vesepótló terápia 15 mg/ttkg Ismétlő dózis a gyógyszerszintek alapján* *A későbbi dózisok megfelelő időzítése és mennyisége nagymértékben függ a vesepótló kezelés fajtájától, és az előző dózis hatására kialakult a vankomicin szérumszinteken és a reziduális vesefunkción kell alapulnia. Amíg a vankomicinszin szintek eredménye megérkezik, a klinikai helyzettől függően megfontolandó a következő dózis kihagyása. Májkárosodás Májelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Terhesség Terhes nőknél a terápiás szérumkoncentrációk eléréséhez Jelentősen emelt dózisra lehet szükség (lásd 4.6 pont). Obez betegek Obez betegek esetében - a nem obez betegekhez hasonlóan - a kezdő dózist személyre szabottan kell beállítani a teljes testtömeg alapján. Per os alkalmazás Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők Clostridioides difficile- (CDI) fertőzés kezelése: A vankomicin javasolt dózisa 125 mg 6 óránként 10 napon át a nem súlyos CDI első epizódja esetén. Súlyos és szövődményes betegség esetén a dózis 6 óránként 500 mg-ra emelhető 10 napon keresztül. A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot. A fertőzés többszöri kiújulása esetén megfontolható az aktuális CDI-epizód vankomicin-kezelése naponta négyszer 125 mg-os dózissal 10 napon át, amelyet követhet akár a dózis leépítése, ami a dózis fokozatos csökkentését jelenti napi 125 mg-ig, vagy akár pulzáló kezelés, azaz 125-500 mg/nap 2-3 naponta, legalább 3 héten át. Újszülöttek, csecsemők és gyermekek 12 éves kor alatt A vankomicin ajánlott dózisa 10 mg/ttkg per os, 6 óránként, 10 napig. A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot. A vankomicin-kezelés időtartamát egyénenként, a klinikai lefolyás alapján kell meghatározni. Ha lehetséges, a CDI-t vélhetően kiváltó antibakteriális szer alkalmazását le kell állítani. Gondoskodni kell a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlásról. A vankomicin szérumkoncentrációjának monitorozása A terápiás gyógyszerszint-monitorozás (TDM)) gyakoriságát a klinikai kép és a terápiás válasz alapján kell egyedileg kell meghatározni, ami lehet a napi mintavétel - amire egyes hemodinamikailag instabil betegeknél lehet szükség - vagy akár a hetente legalább egyszer végzett ellenőrzés, amelyre stabil állapotú, terápiás választ mutató betegeknél kerülhet sor. Ép vesefunkciójú betegeknél a vankomicin szérumkoncentrációját a kezelés második napján, közvetlenül a következő dózis előtt kell ellenőrizni. Az intermittáló hemodialízissel kezelt betegeknél a vankomicin-szintet rendszerint a hemodialízis-kezelések megkezdése előtt kell meghatározni. Per os alkalmazás után a vankomicin szérumkoncentrációit gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél monitorozni kell (lásd 4.4 pont). A vankomicin (minimális) terápiás szintje a vérben normál esetben 10-20 mg/l, a fertőzés helyétől és a kórokozó érzékenységétől függően. A 15-20 mg/l minimális értékeket általában klinikai laboratóriumok ajánlják, hogy jobban lefedjék azokat az érzékenynek minősített kórokozókat, amelyekre vonatkozóan a MIC ?1 mg/l (lásd 4.4 és 5.1 pont). A megfelelő AUC-érték eléréséhez szükséges egyéni dózisigény előrejelzéséhez hasznosak lehetnek a modell-alapú módszerek. A modell alapú megközelítést alkalmazhatjuk a személyre szabott kezdeti dózis kiszámításához és a dózisok TDM eredmények alapján történő módosításához (lásd 5.1 pont). Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazás Az intravénás vankomicint rendszerint intermittáló infúzió formájában alkalmazzák, az intravénás alkalmazásra ebben a pontban leírt adagolási javaslatok megfelelnek az alkalmazás ezen formájának. A vankomicin csak lassú intravénás infúzió formájában adható, legalább 1 óra időtartam alatt vagy legfeljebb 10 mg/perc sebességgel (amelyik hosszabb ideig tart); megfelelően hígítva (legalább 100 ml 500 mg hatóanyagra, vagy legalább 200 ml 1000 mg-ra) (lásd 4.4 pont). Azok a betegek, akiknél a folyadékbevitelt korlátozni kell, 500 mg/50 ml vagy 1000 mg/100 ml oldatot is kaphatnak, bár ezeknél a magasabb koncentrációknál az infúzióval kapcsolatos nemkívánatos hatások előfordulásának kockázata emelkedhet. Az oldat elkészítésével kapcsolatos további információkat lásd a 6.6 pontban. Megfontolható a vankomicin folyamatos infúzióban történő alkalmazása, például olyan betegeknél, akiknél a vankomicin-clearance instabil. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A vankomicint nem szabad intramuszkulárisan beadni az alkalmazás helyén kialakuló nekrózis kockázata miatt. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túlérzékenységi reakciók Felléphetnek súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi reakciók (lásd 4.3 és 4.8 pont). Túlérzékenységi reakciók esetén a vankomicint azonnal le kell állítani, és meg kell kezdeni a megfelelő sürgősségi intézkedéseket. Azoknál a betegeknél, akiknél a vankomicint hosszabb ideig vagy más, potenciálisan neutropéniát vagy agranulocitózist okozó gyógyszerekkel együtt kapják, rendszeres időközönként ellenőrizni kell a fehérvérsejtszámot. Minden vankomicin kezelésben részesülő betegnél rendszeres időközönként vérkép- és vizeletvizsgálatot, valamint máj-, és vesefunkciós vizsgálatokatt kell végezni. A vankomicin csak kellő körültekintés mellett adható a teikoplaninra allergiás betegeknek, mivel előfordulhat allergiás keresztreakció, beleértve a fatális anafilaxiás sokkot is. Antibakteriális hatásspektrum A vankomicin antibakteriális hatásspektruma a Gram-pozitív mikroorganizmusokra korlátozódik. Nem alkalmas önálló gyógyszerként bizonyos típusú fertőzések kezelésére, kivéve, ha a kórokozóról már kimutatták és ismert, hogy érzékeny vankomicine, vagy erősen gyanítható, hogy a legvalószínűbb kórokozó(k) kezelhetők vankomicinnel. A vankomicin ésszerű alkalmazásánál figyelembe kell venni a bakteriális hatásspektrumot, a biztonságossági profilt, és azt, hogy a standard antibakteriális terápia megfelelő-e az adott beteg számára. Ototoxicitás Átmeneti vagy permanens ototoxicitásról (lásd 4.8 pont) számoltak be a kezelést megelőzően halláscsökkenésben szenvedő betegeknél, akik nagymennyiségű intravénás dózisokat kaptak, illetve, akik egyidejűleg egyéb ototoxikus hatóanyagot, pl. aminoglikozidokat tartalmazó terápiában is részesültek. A vankomicin alkalmazása kerülendő az előzőleg halláscsökkenés miatt kezelt betegeknél is. A süketséget fülcsengés (tinnitus) előzheti meg. Egyéb antibiotikumokkal szerzett tapasztalatok alapján arra lehet következtetni, hogy a hallásvesztés a kezelés felfüggesztése ellenére is tovább progrediálhat. Az ototoxicitás kockázatának csökkentése érdekében a vérszinteket rendszeresen ellenőrizni kell, továbbá a hallásfunkciók időszakos rendszeres időközönkénti ellenőrzése is ajánlott. Az idős betegek különösen hajlamosak a halláskárosodásra. Időseknél a kezelés alatt és után figyelemmel kell kísérni a vestibularis- és hallásfunkciókat. Kerülni kell az egyéb ototoxikus anyagok párhuzamos vagy egymást követő használatát. Infúzióval összefüggő reakciók A gyors bólusban (pl. néhány perc alatt) történő beadás súlyos hypotoniát (beleértve a sokkot és ritkán a szívmegállást is), valamint hisztaminszerű reakciót és maculopapulosus vagy erythemás bőrkiütéseket (ún. "red man szindróma" vagy "red neck szindróma") okozhat. A vankomicint a gyors infúzió-beadással kapcsolatos reakciók elkerülése érdekében lassan, hígított (2,5-5,0 mg/ml) infúzióban kell beadni, legfeljebb 10 mg/perces sebességgel, és legalább 60 perc alatt. Az infúzió leállítása általában ezeknek a reakcióknak az azonnali megszűnését eredményezi. Az infúzió-beadással összefüggő reakciók (hypotonia, bőrpír, erythema, urticaria és pruritus) gyakorisága nő anesztetikumok egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). Ez csökkenthető, ha a vankomicint az anesztézia megkezdése előtt 60 perces infúzióban adják be. Bőrt érintő, súlyos mellékhatások Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Ezen reakciók többsége a vankomicin-kezelés megkezdése után néhány napon belül, de legkésőbb nyolc héten belül jelentkezett. A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a vankomicin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását. Ha a betegnél a vankomicin alkalamazásakor bőrt érintő, súlyos mellékhatás jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető vankomicinnel. Az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fájdalom és thrombophlebitis - amely esetenként súlyos fokú lehet- számos betegnél előfordulhat, akik a vankomicint infúzióban kapják. A thrombophlebitis gyakoriságát és súlyosságát minimálisra lehet csökkenteni, ha a gyógyszert lassan, higított oldat formájában alkalmazzák (lásd 4.2 pont) a beadás helyének rendszeres változtatásával. A vankomicin hatékonyságát és biztonságosságát nem igazolták intratekális, lumbalis és intraventrikuláris alkalmazás során nem igazolták. Nephrotoxicitás A vankomicint kellő körültekintéssel kell alkalmazni veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, beleértve az anuriás betegeket is, mivel a toxikus hatások kialakulásának kockázata tartósan magas vérkoncentrációk esetén jelentősen megnő. A toxicitás kockázatát a magas vérkoncentráció, illetve a hosszú ideig tartó terápia jelentősen megnöveli. Rendszeresen ellenőrizni kell a vankomicin vérszintjét nagy dózisok és hosszú távú alkalmazás esetén, különösen vesekárosodásban vagy halláskárosodásban szenvedő betegeknél, továbbá nephrotoxikus vagy ototoxikus gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.2 és 4.5 pontok). Szembetegségek Nem engedélyezett a vankomicin intracameralis vagy intravitrealis alkalmazása, beleértve az endophtalmitis megelőzését is. Egyedi esetekben haemorrhagiás occlusiv retinalis vasculitist (HORV) - beleértve a végleges látásvesztést is - figyeltek meg a vankomicin cataracta-műtét alatti vagy utáni, intracameralis vagy intravitrealis alkalmazását követően. Gyermekek és serdülők Az intravénás alkalmazás gyermekekre és serdülőkre vonatkozó jelenlegi ajánlásainak megfelelő alkalmazás - különösen a 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetében - sok esetben a vankomicin szubterápiás szintjéhez vezethet. A nagyobb adagban alkalmazott vankomicin biztonságosságát azonban nem állapították meg, és a 60 mg/ttkg/nap-ot meghaladó dózisok nem ajánlhatók általánosan. Koraszülötteknél és csecsemőknél a vesék éretlensége és a vankomicin szérumkoncentrációjának esetleges emelkedése miatt csak különleges körültekintés mellett alkalmazható koraszülötteknél és fiatal csecsemőknél. Ennek megfelelően a vankomicin vérkoncentrációinak szoros monitorozása szükséges az ilyen gyermekeknél. Gyermekeknél vankomicin és anesztetikumok egyidejű alkalmazása erythemával, hisztaminszerű bőrvörösödéssel volt összefüggésbe hozható. Ugyanakkor a nefrotoxikus szerekkel, például aminoglikozid antibiotikumokkal, nem-szteroid gyulladásgátlókkal (pl. ibuprofén a ductus arteriosus záródásához) vagy az amfotericin B-vel történő egyidejű alkalmazása fokozza a nephrotoxicitás kockázatát (lásd 4.5 pont), ezért fontos a vankomicin-szérumszint és a vesefunkció gyakoribb monitorozása. Időskori alkalmazás Az életkor előrehaladtával a glomerulus filtrációs ráta természetes csökkenése a vankomicin szérumkoncentrációjának emelkedését eredményezheti, ha a dózist nem állítják be megfelelően (lásd 4.2 pont). Gyógyszerkölcsönhatások anesztetikumokkal Az anesztetikumok által kiváltott szívizom-depressziót a vankomicin súlyosbíthatja. Anesztézia alatt a dózist hígítani kell, és lassan kell beadni, szoros cardialis monitorozás mellett. A testhelyzet-változtatásokat kerülni kell az infúzió beadásának végéig, hogy lehetőség legyen a poszturális beállításra (lásd 4.5 pont). Pseudomembranus enterocolitis Súlyos perzisztáló hasmenés esetén mérlegelni kell az esetlegesen életveszélyes pseudomembranosus colitis lehetőségét (lásd 4.8 pont). Hasmenés elleni gyógyszerek alkalmazása tilos! Szuperinfekciók A vankomicin elhúzódó alkalmazása a hatóanyagra nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. A beteg gondos megfigyelése elengedhetetlen. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha a kezelés alatt felülfertőzés következik be. Per os alkalmazás A vankomicin intravénás alkalmazása nem hatásos Clostridioides difficile-fertőzés esetén. Ebben az indikációban a vankomicint per os kell alkalmazni. A Clostridioides difficile kolonizációjának vagy toxinjának vizsgálata nem ajánlott 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél a tünetmentes kolonizáció magas aránya miatt, kivéve, ha súlyos hasmenés áll fenn a stasis kockázati tényezőivel, mint pl. a Hirschsprung-kór, az operált analis atresia vagy egyéb súlyos motilitászavar. Minden esetben keresni kell az alternatív etiológiákat, és meg kell győződni a Clostridioides difficile által okozott enteroclitis fennállásáról. A szisztémás felszívódás lehetősége Az abszorpció fokozott lehet a bélnyálkahártya-gyulladásos betegségei esetén vagy a Clostridioides difficile által okoztott pseudomembranosus colitisben. Az ilyen betegeknél fennáll a nemkívánatos hatások kockázata, különösen, ha egyidejűleg veseműködési zavar is fennáll. Minél súlyosabb a veseműködési zavar, annál nagyobb a vankomicin parenterális alkalmazásából fakadó mellékhatások kockázata. A vankomicin szérumkoncentrációját monitorozni kell a bélnyálkahártya-gyulladásos betegségben szenvedő betegeknél. Nephrotoxicitás A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges a veseműködési zavarban szenvedő betegek kezelésekor, illetve azoknál, akik egyidejűleg aminoglikozidot vagy egyéb nefrotoxikus gyógyszereket kapnak. Ototoxicitás A rendszeres hallásvizsgálat hasznos lehet az ototoxicitás kockázatának minimalizálásához a hallásvesztéssel élő betegeknél, illetve azoknál, akik egyidejűleg ototoxikus hatású gyógyszert, például aminoglikozidot kapnak. Kölcsönhatások bélmotilitás-gátlókkal és protonpumpagátlókkal Kerülni kell a motilitásgátlók alkalmazását, és felül kell vizsgálni a protonpumpagátlók alkalmazását. Gyógyszerrezisztens baktériumok kialakulása A vankomicin per os alkalmazása növeli a vankomicin-rezisztens Enterococcus- populáció kialalkulásának kockázatát a gastrointestinalis traktusban. Emiatt a per os vankomicin körültekintő alkalmazása javasolt. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A gyógyszer sajátos alkalmazási területéből adódóan a kezelés ideje alatt a gépjárművezetés, veszélyes gépek kezelése nem lehetséges. 4.9 Túladagolás Tüneti kezelés ajánlott, a glomeruláris filtráció fenntartásával. A vankomicin dialízissel nehezen távolítható el. A haemofiltráció és haemoperfúzió poliszulfon gyantával megnöveli a vankomicin clearance értékét. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A vankomicin és egyéb neurotoxicus és/vagy nephrotoxicus gyógyszerek, mint amfotericin B, aminoglikozidok, bacitracin, polimixin B, kolisztin, viomicin, piperacillin/tazobaktám, ciszplatin egyidejű, vagy egymás utáni lokális vagy szisztémás alkalmazása, ha indokolt, szigorú ellenőrzést kíván (lásd 4.4 pont). Vankomicin és anesztetikumok egyidejű alkalmazása erythemát, hisztamin felszabaduláshoz hasonló bőrpírt és anaphylactoid reakciót okozhat. Klinikai jelentőségű szinergizmus áll fenn in vitro a vankomicin és az aminoglikozidok között számos Staphylococcus aureus törzzsel, a D. Streptococcus csoport nem-Enterococcus tagjaival, az Enterococcusokkal és a Streptococcus speciesekkel (viridans csoport) szemben. 6.2 Inkompatibilitások A vankomicin oldat alacsony pH értéke más összetevőkkel történő összekeveréskor kémiai vagy fizikai instabilitást okozhat. Ezért felhasználás előtt minden parenterális oldatot vizuálisan ellenőrizni kell az esetleges kicsapódások vagy elszíneződés tekintetében. Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Leggyakoribb mellékhatások a flebitisz, a pszeudo-allergiás reakciók és a felsőtest kipirulása ("red-neck szindróma"), ami az intravénás vankomicin infúzió túl gyors beadásával függ össze. Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont). A vankomicin elhanyagolható mértékben szívódik fel a gasztrointesztinális rendszerből. Súlyos bélnyálkahártya-gyulladás esetén azonban, különösen ha veseelégtelenség is fennáll, kialakulhatnak olyan mellékhatások, amelyek a vankomicin parenterális alkalmazásakor fordulnak elő. A mellékhatások táblázatos felsorolása A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások súlyosságuk szerint csökkenő sorrendben szerepelnek. A mellékhatások a MedDRA terminológiának megfelelően és szervrendszerek (system organ class, SOC) szerint kerülnek felsorolásra. Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 <1/10); nem gyakori (?1/1000 <1/100); ritka (?1/10 000 <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Szervrendszeri kategóriák Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka Reverzíbilis neutropenia1, agranulocytosis, eosinophilia, thrombocytopenia, pancytopenia. Immunrendszeri betegségek és tünetek: Ritka Túlérzékenységi reakciók, anafilaxiás reakciók2 A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Átmeneti vagy tartós hallásvesztés4 Ritka Vertigo, tinnitus3, szédülés Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Szívmegállás Érbetegségek és tünetek Gyakori Vérnyomáscsökkenés Ritka Vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Gyakori Dyspnoe, stridor Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Ritka Hányinger Nagyon ritka Pseudomembranosus enterocolitis Nem ismert Hányás, hasmenés A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori A felsőtest kipirulása ("red man szindróma"), exanthema és nyálkahártya-gyulladás, pruritus, urticaria Nagyon ritka Exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN), lineáris IgA bullózus dermatosis Nem ismert Eosinophilia és szisztémás tünetek (DRESS szindróma), AGEP (Akut Generalizált Exanthematosus Pustulosis) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Gyakran Veseelégtelenség, ami főként a szérumkreatinin- vagy szérumkarbamid- koncentráció emelkedésében nyilvánul meg Ritka Interstitialis nephritis, akut veseelégtelenség. Nem ismert Akut tubularis nekcrosis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakran Phlebitis, felsőtest és arc kipirulása Ritka Gyógyszerláz, hidegrázás, a mellkasi és hátizmok fájdalma és görcse. A kiválasztott mellékhatások leírása 1A reverzíbilis neutropenia általában egy vagy több héttel az intravénás kezelés kezdete után, vagy 25 g-ot meghaladó összdózis után jelentkezik. 2A gyorsan adott infúzió alatt vagy közvetlenül utána anafilaxiás / anafilaktoid reakciók következhetnek be, beleértve a sípoló légzés is. Ezek a reakciók a kezelés leállítása után rendszerint 20 perc - 2 óra közötti időtartamon belül enyhülnek (lásd 4.2 és 4.4 pont). Intramuszkuláris injekció után nekrózis léphet fel. 3A tinnitus jelentkezése, amely a süketség előjele is lehet, indokolja a kezelés megszakítását. 4Ototoxicitást elsősorban olyan betegeknél jelentettek, akik nagy dózist vagy egyidejűleg más ototoxikus gyógyszereket is kaptak, mint például aminoglikozidot, illetve azoknál, akiknek a veseműködése vagy hallása már korábban is csökkent volt. Gyermekek és serdülők A gyermekekre és a felnőttre vonatkozó biztonságossági profil általában összhangban van. Nephrotoxicitásról gyermekeknél számoltak be, rendszerint más nefrotoxikus gyógyszerekkel, például aminoglikozidokkal együtt alkalmazva. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: egyéb antibakteriális szerek ATC kód: J01XA01 Hatásmechanizmus A vankomicin triciklikus glikopeptid antibiotikum, amely az érzékeny baktériumok sejtfalának bioszintézisét gátolja azáltal, hogy nagy affinitással kötődik a sejtfal prekurzor egységének D-alanil-D-alanin végéhez. A gyógyszer az osztódó mikroorganizmusokra lassú baktericid hatású. Ezen kívül károsítja a bakteriális sejtmembrán permeabilitását és az RNS szintézist. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés A vankomicin hatása koncentrációtól független. A hatásosságot előrejelző elsődleges paraméter a koncentrációgörbe alatti terület (AUC) és a célorganizmusra vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) hányadosa. In vitro, állatkísérletek és korlátozott humán adatok alapján a vankomicin klinikai hatásosságának biztosításához szükséges PK/PD célérték a 400 AUC/MIC arány. Amikor a MIC ? 1,0 mg/l, ennek a célértéknek az eléréséhez a felső tartományba tartozó dózis alkalmazása és magas maradék szérumkoncentráció (15-20 mg/l) elérése szükséges (lásd 4.2 pont). A rezisztencia mechanizmusa A glikopeptidekkel szembeni szerzett rezisztencia az Enterococcusok között a leggyakoribb, és azoknak a különböző van génkomplexek a beépülésén alapul, amelyek módosítják a vankomicinhez gyengén kötődő D alanil D laktáttá vagy D alanil D szerinné alakuló D alanil D alanin célpontot. Egyes országokban nő a rezisztens esetek száma, főleg az enterococcusoknál; azEnterococcus faecium multirezisztens törzsei különösen riasztók. Van gének ritkán találhatók a Staphylococcus aureus-ban, ahol a sejtfal szerkezetében bekövetkező változások "közepes" érzékenységet eredményeznek, amely gyakran heterogén. Úgyszintén beszámoltak a methicillin-rezisztens Staphylococcus-törzsekről (MRSA) csökkent vankomicin-érzékenységgel. A Staphylococcus vankomicinnel szembeni érzékenységének csökkenése vagy rezisztenciája nem tisztázott. Számos genetikai elem és több mutáció szükséges ehhez. Nincs keresztrezisztencia a vankomicin és az egyéb csoportokba tartozó antibiotikumok között. Előfordult keresztrezisztencia más glikopeptid antibiotikumokkal, mint amilyen a teikoplanin. A kezelés során kialakuló szekunder rezisztencia ritka. Szinergizmus Vankomicin és egy aminoglikozid antibiotikum kombinációja szinergista hatású számos Staphylococcus aureus törzzsel, nem-enterococcus csoportba tartozó D-csoportú streptococcusokkal, enterococcusokkal és a Viridans csoportú streptococcusokkal szemben. Vankomicin és egy cefalosporin kombinációja szinergista hatást gyakorol néhány oxacillin-rezisztens Staphylococcus epidermidis törzsekre, míg a vankomicin-rifampicin kombináció szinergista hatásúnak bizonyult a Staphylococcus epidermidis, illetve részben szinergista hatásúnak néhány Staphylococcus aureus-törzzsel szemben. Mivel a vankomicin és cefalosporin kombinációnak antagonista hatása is lehet egyes Staphylococcus epidermidis törzsekkel szemben, valamint rifampicinnel kombinációban néhány Staphylococcus aureus törzzsel szemben, ezért hasznos lehet az előzetes szinergizmus előzetes vizsgálata. A baktériumkultúrákból mintákat kell venni, hogy azonosítható legyen a kiváltó kórokozó, és meg lehessen határozni a vankomicinnel szembeni érzékenységét. Érzékenységi határértékek A vankomicin Gram-pozitív baktériumokkal szemben hatásos, amilyenek például a staphylococcusok, streptococcusok, enterococcusok, pneumococcusok és clostridiumok. A Gram-negatív baktériumok rezistensek a vankomicinre. A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, emiatt fontos a helyi rezisztenciára vonatkozó adatok ismerete, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértői véleményt kell kérni, ha a rezisztencia lokális prevalenciája olyan, hogy a készítmény alkalmazása bizonyos típusú fertőzéseknél megkérdőjelezhető. Ezek az adatok csak hozzávetőleges iránymutatást adnak arra vonatkozóan, hogy a mikroorganizmusok érzékenyek-e a vankomicinre. A minimális gátló koncentrációt (MIC) határértékeit az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility testing) állapította meg az alábbiak szerint: Patogén Érzékeny Rezisztens Staphylococcus aureus1 ? 2 mg/l > 2 mg/l Koaguláz-negatív Staphylococcusok ? 4 mg/l > 4 mg/l Enterococcus spp. ? 4 mg/l > 4 mg/l Streptococcus A, B, C, G csoportok ? 2 mg/l > 2 mg/l Streptococcus pneumoniae ? 2 mg/l > 2 mg/l Gram-pozitív anaerob patogének ? 2 mg/l > 2 mg/l 1Az S. aureus 2 mg/l vankomicin MIC értékkel a vad típusú megoszlás határán van, ezért előfordulhat csökkent klinikai válasz. Gyakran érzékenynek bizonyuló fajok Gram-pozitív kórokozók Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus Koaguláz-negatív Staphylococcusok Streptococcus spp. Streptococcus pneumoniae Enteroccocus spp. Staphylococcus spp. Anaerob fajok Clostridium spp. kivéve Clostridium innocuum Eubacterium spp. Peptostreptococcus spp. Azon fajok, amelyek esetében gondot okozhat a szerzett rezisztencia Enterococcus faecium Öröklötten rezisztensek Minden Gram-negatív baktérium Gram-pozitív aerob fajok Erysipelothrix rhusiopathiae, Heterofermentative Lactobacillus, Leuconostoc spp Pediococcus spp. Anaerob fajok Clostridium innocuum A vankomicinnel szembeni rezisztencia megjelenése kórházanként kórházanként eltérő, ezért kapcsolatba kell lépni a helyi mikrobioplógiai laboratóriummal a megfelelő helyi információkért. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A vankomicint a szisztémás fertőzések kezelésére intravénásan alkalmazzák. Ép vesefunkciójú betegeknél a 60 perc alatt beadott infúzióban ismételten alkalmazott 1 g (15 mg/ttkg) intravénás vankomicin megközelítőleg 50 60 mg/l, 20 25 mg/l és 5 10 mg/l átlagos plazmakoncentrációkat eredményezett, közvetlenül a gyógyszer beadása után, illetve az infúzió leállítása után 2 óra, valamint 11 óra elteltével. Az ismételt adagolás mellett elért plazmaszintek hasonlók ahhoz, amit egyszeri alkalmazás után mértek. A vankomicin általában nem szívódik fel a vérbe per os alkalmazást követően. Az abszorpció azonban per os alkalmazás esetén is végbemehet a (pseudomembranosus) colitisben szenvedők esetén. Ez vankomicin felhalmozódásához vezethet, ha a betegnél előzetesen vesekárosodás is fennáll. Eloszlás A testfelületre számított eloszlási térfogat kb. 60 l/1,73 m2. A vankomicin 10-100 mg/l-es szérumkoncentráció esetén a vankomicin megközelítőleg 30-55%-ban kötődik a plazmafehérjékhez, ultrafiltrációval mérve. A vankomicin átjut a placentán és bejut a köldökzsinórvérbe. Nem-gyulladt agyhártyák esetén a vankomicin csupán kismértékben jut át a vér-agy gáton. Biotranszformáció A gyógyszer csak kismértékben metabolizálódik. Parenterális beadás után szinte teljes mértékben kiválasztódik mikrobiológiailag aktív formában (kb. 75-90% 24 óra alatt) a vesén át, glomerulus filtrációval. Elimináció A vankomicin eliminációs felezési ideje 4-6 óra az ép veseműködésű betegeknél és 2,2-3 óra gyermekeknél. A plazma-clearance körülbelül 0,058 l/ttkg/óra, a vese-clearance körülbelül 0,048 l/ttkg/óra. Az első 24 órában a vankomicin beadott dózisának körülbelül 80% -a választódik ki glomeruláris filtrációval a vizeletbe. A veseműködési zavar késlelteti a vankomicin kiválasztását. Veseműködés hiánya esetén a betegeknél az átlagos felezési idő 7,5 nap. A vankomicin ototoxicitása miatt ilyen esetekben indokolt a plazmakoncentráció monitorozása. Az epével történő kiválasztás jelentéktelen (kevesebb, mint a dózis 5%-a). Bár a vankomicint a hemodialízissel vagy a peritoneális dialízissel nem lehet hatékonyan eltávolítani, beszámoltak a vankomicin clearance növekedéséről hemoperfúzió és hemofiltráció során. Per os alkalmazás után a beadott dózisnak csak egy része ürül a vizelettel. Ezzel ellentétben a vankomicint nagy koncentrációban mutatták ki a székletben (>3100 mg/kg a napi 2 g-os adag mellett). Linearitás/nem-linearitás A vankomicin koncentrációja általában arányosan emelkedik a dózis növelésével. A plazmakoncentráció többszörös dózis esetén hasonló az egyszeri alkalmazáskor tapasztalt értékhez. Különleges betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek A vankomicin elsődlegesen a glomerulusfiltrációval ürül ki. Károsodott vesefunkció esetén a vankomicin terminális eliminációs felezési ideje megnyúlik, és a teljes szisztémás clearance csökkent mértékű. Következésképpen az optimális dózist a 4.2. Adagolás és alkalmazás pontban meghatározott ajánlások alapján kell kiszámítani. Májkárosodásban szenvedő betegek A vankomicin farmakokinetikája nem változik májkárosodásban szenvedő betegeknél. Terhesség Terhes nőknél a terápiás szérumkoncentrációk eléréséhez szignifikánsan nagyobb adagokra lehet szükség (lásd 4.6 pont). Túlsúlyos betegek A vankomicin eloszlása túlsúlyos betegeknél megváltozhat a megnövekedett eloszlási térfogat, a vese-clearance és a plazmafehérjékhez való kötődés lehetséges változásai miatt. A vankomicin szérumkoncentrációja ezekben a betegcsoportokban meghaladta az egészséges férfiaknál várható értéket (lásd 4.2 pont). Gyermekek és serdülők A vankomicin farmakokinetikája jelentős interindividuális variabilitást mutatott a koraszülöttek és az időre született újszülöttek esetében. Újszülötteknél intravénás alkalmazás után a vankomicin eloszlási térfogata 0,38 és 0,97 l/ttkg között változik, ami hasonló a felnőttek értékeihez, míg a clearance 0,63 és 1,4 ml/ttkg/perc között változik. A felezési idő 3,5 és 10 óra között változik, és hosszabb a felnőtteknél mért értéknél, ami megfelel az újszülöttekre jellemző alacsonyabb clearance értéknek. Csecsemőknél és idősebb gyermekeknél az eloszlási térfogat 0,26 és 1,05 l/ttkg között mozog, 0,33-1,87 ml/ttkg/perc clearance érték mellett. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Bár a karcinogén hatás kizárására nem végeztek hosszú távú állatkísérleteket, a standard laboratóriumi vizsgálatokkal mutagén hatást nem találtak. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Vancomycin-Human 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 500 mg por fehér, PP lepattintható védőkupakkal, rollnizott alumínium kupakkal és szürke brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, I-es típusú injekciós üvegbe töltve. 1 db, 10 db vagy 100 db injekciós üveg dobozban. Vancomycin-Human 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 1000 mg por sötétkék, PP lepattintható védőkupakkal, rollnizott alumínium kupakkal és szürke brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, I-es típusú injekciós üvegbe töltve. 1 db, 10 db vagy 100 db injekciós üveg dobozban. Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A készítményt fel kell oldani és a keletkezett koncentrátumot felhasználás előtt tovább kell hígítani. Az oldat elkészítése: Az injekciós üveg tartalmát - 500 mg, illetve 1000 mg - felhasználás előtt 10 ml, illetve 20 ml injekcióhoz való vízzel fel kell oldani. Az elkészített oldat 50 mg vankomicint tartalmaz milliliterenként. Az elkészített oldat külleme: tiszta, látható részecskéktől mentes oldat. Az elkészített oldat tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot. A végső hígított oldatos infúzió elkészítése: A feloldott, 50 mg/ml vankomicint tartalmazó oldatot tovább kell hígítani. Hígításhoz megfelelő oldatok: 5%-os glükóz oldat 0,9%-os nátrium-klorid oldat Intermittáló infúzió: Az 500 mg, illetve 1000 mg vankomicint tartalmazó 10 ml, illetve 20 ml vizes oldatot tovább kell hígítani minimum 100 ml, illetve 200 ml 0,9%-os nátrium-klorid oldattal, vagy 5%-os glükóz oldattal. A vankomicin oldatos infúzió koncentrációja nem haladhatja meg az 5 mg/ml értéket. A kívánt dózist lassan, intravénás infúzióban kell beadni, 10 mg/perc sebességnél nem gyorsabban, legalább 60 perc, vagy ezt meghaladó időtartam alatt. Hígított oldat külső megjelenése: Hígítás után az oldat tiszta, idegen részecskéktől mentes. A hígított oldat tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot. Beadás előtt a feloldott és hígított oldatot vizuálisan ellenőrizni kell az esetleges kicsapódás vagy elszíneződés szempontjából, és testhőmérsékletre melegítve kell beadni a betegnek. Megsemmisítés: Az injekciós üvegek kizárólag egyszeri felhasználásra valók. A fel nem használt készítményt meg kell semmisíteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: (egy kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Forgalmazásra szánt csomagolásban a por felhasználhatósági időtartama: 2 év Elkészített oldat felhasználhatósági időtartama: Az elkészített oldatot haladéktalanul tovább kell higítani. Tovább hígított oldat felhasználhatósági időtartama: A hígított készítmény a kémiai-fizikai stabilitása 2-8 ?C-on 24 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 8°C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zártkörűen Működő Részvénytársaság 4042 Debrecen, Pallagi út 13. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA Vancomycin-Human 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz OGYI-T-7807/01 10× injekciós üvegben OGYI-T-7807/02 1× injekciós üvegben OGYI-T-7807/05 100× injekciós üvegben Vancomycin-Human 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz OGYI-T-7807/03 1× injekciós üvegben OGYI-T-7807/04 10× injekciós üvegben OGYI-T-7807/06 100× injekciós üvegben 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. december 18. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. február 13. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. április 12. Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A vankomicin terhes nőknél történő biztonságos alkalmazása nem bizonyított, ezért terhes nőknél az előny/kockázat arányát alaposan mérlegelni kell. Szoptatás A vankomicin kiválasztódik az anyatejbe, ezért óvatosságra van szükség szoptató anyák vankomicin kezelésekor. Tekintettel a lehetséges mellékhatásokra, mérlegelni kell az anya állapota alapján a szoptatás leállítását vagy esetleg a gyógyszer elhagyását. | 
