Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Rozuvasztatin

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások
A rozuvasztatin kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet. A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek a(z) XeterDuo alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni.
Ha a betegnél súlyos mellékhatás - például SJS vagy DRESS - jelentkezik a XeterDuo alkalmazása során, akkor ezeknél a betegnél a XeterDuo-kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos.

Vesére gyakorolt hatások
Nagyobb rozuvasztatin dózissal, különösen a 40 mg-os dózissal kezelt betegeknél tesztcsík vizsgálattal kimutatott, főleg tubuláris eredetű proteinuriát figyeltek meg, ami a legtöbb esetben átmeneti volt, vagy csak időszakosan jelentkezett. A proteinuria nem feltétlenül jelzi akut vagy súlyosbodó vesebetegség kialakulását (lásd. 4.8 pont). Posztmarketing alkalmazás során a vesét érintő súlyos események jelentési gyakorisága magasabb a 40 mg dózis alkalmazása mellett.

A vázizomzatra kifejtett hatások
A vázizmok érintettségéről, mint pl. myalgia, myopathia és ritkán rhabdomyolysis, számoltak be a rozuvasztatinnal kezelt betegek esetében, az összes dózis, de különösen a 20 mg-nál nagyobb dózisok alkalmazásakor. Rhabdomyolysis nagyon ritka eseteit jelentették ezetimib és HMG-CoA-reduktáz-gátlók kombinációjának alkalmazásakor. Mivel farmakodinámiás interakció lehetősége nem zárható ki (lásd 4.5 pont), ezért ezeknek a szereknek a kombinációs alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni.
Csakúgy, mint más HMG-CoA-reduktáz-gátló esetében, a posztmarketing alkalmazás során jelentett, és a rozuvasztatin adásával összefüggésbe hozható rhabdomyolysis esetek gyakorisága magasabb a 40 mg-os dózis esetében.

Neuromuszkuláris hatások
Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A XeterDuo alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Kreatin-kináz szintjének mérése
A kreatin-kináz (CK) szintjét kimerítő edzést követően vagy a CK-szint növekedésének egyéb kézenfekvő oka esetén nem javasolt mérni, mert a mérési eredmény értékelésében félrevezető lehet. Amennyiben a kiindulási CK-szintek szignifikánsan megemelkedtek (> 5×ULN), 5-7 napon belül kontrolltesztet kell végezni. Ha az ismételt mérés az alap CK > 5×ULN értékét erősíti meg, a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés megkezdése előtt
A XeterDuo-t, mint más HMG-CoA-reduktáz- gátló, csak elővigyázatossággal lehet felírni olyan betegeknek, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ezek a tényezők:
- vesekárosodás;
- hypothyreosis;
- örökletes izombetegség egyéni megjelenése vagy családi halmozódása;
- az anamnézisben egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátló vagy fibrát-kezelés alkalmazása mellett kialakult izomkárosodás;
- alkoholabúzus;
- 70 év feletti életkor;
- olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont);
- fibrátok egyidejű alkalmazása.

Ezeknél a betegeknél a kezeléssel járó kockázatot kell mérlegelni a terápia lehetséges előnyével szemben, továbbá klinikai megfigyelésük javasolt. Amennyiben a kiindulási CK-szint szignifikánsan magas (> 5×ULN) a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés ideje alatt
A beteget meg kell kérni, hogy ismeretlen eredetű izomfájdalom, izomgyengeség, vagy izomgörcsök jelentkezéséről haladéktalanul számoljon be, főleg ha azt rosszullét, láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a CK-szintek ellenőrzése szükséges. A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben a CK-szintek jelentősen megemelkednek (> 5×ULN), vagy az izomtünetek súlyossá válnak és a mindennapi tevékenység során panaszokat okoznak (akkor is, ha a CK-szintek ? 5×ULN). Ha a tünetek megszűnnek, és a CK-szint is normalizálódik, a legkisebb dózisú XeterDuo vagy egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátló-kezelés újraindítása megfontolandó, szoros ellenőrzés mellett. Tünetmentes betegeknél a CK-szintek ellenőrzése nem indokolt.

Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált nekrotizáló myopathiáról a sztatin-kezelés - beleértve a rozuvasztatint is - alatt vagy után. Az immunmediált nekrotizáló myopathiát klinikailag tartós proximális izomgyengeség és emelkedett szérum kreatin-kináz-szint jellemzi, ami a sztatin-kezelés megszakítása ellenére is fennmarad.

Klinikai vizsgálatokban, a rozuvasztatin kombinációs terápiával kezelt kis betegcsoportban, a vázizmokat érintő mellékhatások növekedése nem volt bizonyított. Ugyanakkor egyéb HMG-CoA-reduktáz- gátló és fibrát-származékok (mint pl. gemfibrozil), ciklosporin, nikotinsav, azol-típusú antimikotikumok, proteáz-inhibitorok és makrolid antibiotikumok együttadásakor a myositis és myopathia incidenciájának növekedését figyelték meg. A gemfibrozil, egyéb HMG-CoA-reduktáz- gátlóval együttadva növeli a myopathia kockázatát, ezért a rozuvasztatin/acetilszalicilsav és a gemfibrozil kombinációja nem javasolt. A XeterDuo fibrátokkal vagy niacinnal kombinált alkalmazásakor gondosan mérlegelni kell a további lipidszint-csökkentés előnyével szemben az ezen kombinációk alkalmazásának kockázatát (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A XeterDuo-t tilos egyidejűleg alkalmazni szisztémásan adott fuzidinsavval vagy a fuzidinsav-kezelés abbahagyását követően 7 napon belül. Azoknál a betegeknél, akiknél elkerülhetetlen a szisztémás fuzidinsav-kezelés, a sztatin-kezelést a fuzidinsav-kezelés teljes időtartamára le kell állítani. A fuzidinsav és a sztatinok kombinációjával kezelt betegeknél előfordultak rhabdomyolysis esetek (néhány halálos kimenetelű esetet is beleértve) (lásd 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy amennyiben bármilyen izomgyengeséget, izomfájdalmat vagy izomérzékenységet tapasztalnak, azonnal forduljanak orvoshoz.
A sztatin-kezelést a fuzidinsav utolsó adagjának beadása után hét nappal lehet újrakezdeni.
Kivételes esetekben, például súlyos fertőzések esetén, ahol tartós fuzidinsav-kezelésre van szükség, a XeterDuo és a fuzidinsav egyidejű alkalmazásának szükségességét csak eseti elbírálás alapján szabad mérlegelni, és kizárólag szoros orvosi felügyelet alatt végezhető.

A XeterDuo-t nem szabad azokban a súlyos, akut állapotokban alkalmazni, amikor felmerül a myopathia, vagy a rhabdomyolysis miatti szekunder veseelégtelenség kialakulására hajlamosító tényező fennállása (pl. sepsis, hypotensio, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus és endokrin rendellenességek, az elektrolit-háztartás zavara, kezeletlen görcsök).

Májra gyakorolt hatások
Mint egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátló esetében is, a XeterDuo alkalmazása óvatosságot igényel nagy mennyiségű alkoholt fogyasztó betegeknél és/vagy amennyiben az anamnézisben valamely májbetegség szerepel.
Májfunkciós vizsgálatok elvégzése javasolt a XeterDuo alkalmazását megelőzően, illetve a rozuvasztatin-kezelés kezdetétől számított három hónap múlva. A XeterDuo alkalmazásának felfüggesztése vagy a rozuvasztatin dózis csökkentése szükséges, amennyiben a szérum transzaminázszintek a normálérték felső határának (ULN) háromszorosát meghaladják.
Posztmarketing alkalmazás során a májat érintő, súlyos (főleg emelkedett transzaminázszintek formájában jelentkező) események gyakorisága a 40 mg-os dózis alkalmazása mellett magasabb volt.

Azoknál a betegeknél, akiknél hypothyreosis vagy nephrosis-szindróma következtében secundaer hypercholesterinaemia alakul ki, a XeterDuo-terápia megkezdése előtt az alapbetegség kezelése szükséges.

Népcsoportok
Farmakokinetikai vizsgálatokban ázsiai személyeknél emelkedett expozíciót tapasztaltak a kaukázusiakkal összehasonlítva (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).

Proteáz-inhibitorok
A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál az alanyoknál, akik rozuvasztatint kaptak egyidejűleg különböző proteáz-inhibitorok és ritonavir kombinációjával. Figyelembe kell venni a proteáz-inhibitorokat kapó HIV-betegek esetében a rozuvasztatin alkalmazása mellett mind a lipidcsökkenés előnyét, mind az emelkedett rozuvasztatin-plazmakoncentráció lehetőségét, amikor elkezdjük a rozuvasztatin-kezelést és feltitráljuk a dózist a proteáz-inhibitorokkal kezelt betegeknél. Bizonyos proteáz-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a rozuvasztain dózisát módosítják (lásd 4.2 és 4.5 pont.)

Interstitialis tüdőbetegség
A sztatinok, főleg hosszú távon történő alkalmazása mellett, kivételes esetekben beszámoltak interstitialis tüdőbetegség kialakulásáról (lásd 4.8 pont). A jellemző tünetek közé sorolhatók a nehézlégzés, a száraz köhögés, az általános állapot rosszabbodása (fáradtság, súlyvesztés, láz). Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a betegnél interstitialis tüdőbetegség alakult ki, a sztatin-terápiát fel kell függeszteni.

Diabetes mellitus
A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglykaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vaszkuláris betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglykaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükózszint 5,6-6,9 mmol/l, BMI > 30 kg/m2, megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai szempontból és laborvizsgálatokkal monitorozni kell.
A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus esetek összgyakorisága 2,8% volt rozuvasztatin, és 2,3% placebo esetén, legfőképpen azoknál a betegeknél, akiknek az éhomi glükózszintje 5,6-6,9 mmol/l volt.

Gyermekek és serdülők
A rozuvasztatint szedő 6- betöltött 18 éves gyermekek és serdülők hosszbeli növekedésének (magasság), testtömegének, testtömegindexének (BMI, body mass index), valamint a nemi érés során a másodlagos nemi jegyek Tanner-skála szerinti értékelése egy kétéves időtartamra korlátozódik. A kétéves vizsgálati kezelést követően nem észleltek gyógyszerhatást a növekedésre, a testtömegre, a testtömegindexre és a nemi érésre vonatkozóan (lásd 5.1 pont).

Egy klinikai vizsgálatban, amikor a gyermekek és a serdülők 52 héten keresztül kaptak rozuvasztatint, gyakrabban figyelték meg a CK > 10×ULN emelkedését és az izomtünetek jelentkezését mozgást vagy fokozott fizikai aktivitást követően, összehasonlítva a felnőttek klinikai vizsgálataiban észleltekkel (lásd 4.8 pont).

Acetilszalicilsav

A XeterDuo a következő esetekben csak az előny/kockázat körültekintő mérlegelése után, fokozott elővigyázatossággal adható:

- egyéb fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel, antireumatikumokkal, vagy más allergénekkel szembeni túlérzékenység (lásd 4.3 pont);
- az acetilszalicilsav kiválthat bronchospasmust és asztmás rohamot vagy egyéb túlérzékenységi reakciót. Rizikófaktornak számít a kórtörténetben szereplő asthma bronchiale, szénanátha, orrnyálkahártya-duzzanat (orrpolip), valamint a krónikus obstruktív légúti megbetegedés, valamint egyéb gyógyszerek által kiváltott allergiás reakciók, pl. bőrkiütések, viszketés, urticaria;
- a vérlemezke-aggregációra gyakorolt gátló hatása miatt (amely a bevételt követően napokig fennáll) az acetilszalicilsav növeli a vérzés veszélyét, mértékét a sebészeti beavatkozások alatt és után (beleértve a kisebb beavatkozásokat, pl. foghúzást is). A kezelés megszakításának hossza egyedileg meghatározandó, de rendszerint körülbelül egy hét;
- az acetilszalicilsav és intravénás sztreptokináz együttadva növeli a stroke kockázatát, ezért együttes alkalmazásuk kerülendő;
- néhány NSAID együttadásakor, mint az ibuprofén és a naproxén. Ezek gátolhatják az acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációt gátló hatását. Azoknak a betegeknek, akik rendszeresen szednek acetilszalicilsavat és fájdalomcsillapításra NSAID hatóanyagot terveznek szedni, konzultálniuk kell az orvosukkal (lásd 4.5 pont).
- antikoaguláns készítményekkel történő egyidejű kezelés. Amennyiben az együttes kezelés nem kerülhető el, a nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio, INR) gyakori monitorozása szükséges és a beteget figyelmeztetni kell, hogy fordítson figyelmet a vérzés, különösen a emésztőrendszeri vérzések észlelésére.
- anamnézisben szereplő gyomor-vagy nyombélfekély, (beleértve a krónikus és visszatérő fekélyeket is), gasztrointesztinális vérzés a kórtörténetben, illetve vérzéses epizód esetén;
- az acetilszalicilsavat kellő óvatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél, miután az acetilszalicilsav elsődlegesen a májon keresztül metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Súlyos májkárosodás esetén ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél rendszeres májfunkció-vizsgálatot kell végezni.
- vesekárosodásban vagy szív-és érrendszeri károsodásban szenvedő betegeknek (pl. renalis vascularis megbetegedés, congestiv szívelégtelenség, volumenhiány, nagy sebészeti beavatkozás, sepsis vagy nagy haemorrhagiás esemény esetén), illetve dehidrált betegeknél, mivel az acetilszalicilsav tovább növelheti a vesekárosodás és az akut veseelégtelenség kockázatát (súlyos vesekárosodás és szívelégtelenség esetén kontraindikált - lásd 4.3 pont).
- uricosuriás hatóanyagokkal, mint például benzbromaron, probenecid, szulfinpirazon együttadása nem javasolt (lásd 4.5 pont);
- hypertonia;
- súlyos glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PD) hiányban szenvedő betegeknek, mivel ebben az esetben az acetilszalicilsav hemolysist vagy hemolyticus anaemiát indukálhat. A következő tényezők növelhetik a hemolysis kockázatát: nagy dózis, láz, akut infekció.

Kis dózisban alkalmazva, az acetilszalicilsav csökkenti a húgysav kiválasztását. Ennek következtében azoknál a betegeknél, akiknél egyébként is csökkent a húgysavkiválasztás (köszvényre hajlamos betegeknél) köszvényes rohamot válthat ki.

A szulfonilureák és inzulin által előidézett hypoglykaemiás hatás kockázatát a túladagolt acetilszalicilsav-tartalmú készítmények felerősíthetik (lásd 4.5 pont).
Ritkán súlyos bőrreakciókról, köztük Stevens-Johnson-szindrómáról számoltak be az acetilszalicilsav alkalmazásával kapcsolatosan (lásd 4.8 pont). Az acetilszalicilsav-tartalmú készítmények alkalmazását bőrkiütések, nyálkahártya-laesiók vagy más, túlérzékenységre utaló bármilyen tünet első megjelenésekor fel kell függeszteni.
Az idős betegek különösen fogékonyak az NSAID-ok, többek között az acetilszalicilsav által kiváltott mellékhatásokra, főként a gasztrointesztinális vérzésekre, illetve a perforatióra, amelyek akár fatális kimenetelűek is lehetnek. Azokat a betegeket, akiknél acetilszalicilsav-tartalmú készítmények tartós terápiája szükséges, rendszeres felülvizsgálatban kell részesíteni.
Acetilszalicilsav és egyéb hemostasist megváltoztató gyógyszerek (pl. antikoagulánsok, mint amilyen a warfarin, trombolitikus és thrombocyta-aggregáció-gátló hatású szerek, gyulladásgátlók és szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlók) egyidejű alkalmazása nem javasolt, csak szigorúan indokolt esetekben, mivel ezek fokozhatják a vérzés kockázatát (lásd 4.5 pont). Ha a kombináció alkalmazása elkerülhetetlen, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani a vérzés jeleinek észlelése érdekében.
Kellő körültekintés ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak (pl. orális kortikoszteroidokat, szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlókat és deferaziroxot), amelyek fokozhatják a fekélyképződés és a felső gasztrointesztinális traktus vérzésének kockázatát a szinergista hatás következtében (lásd 4.5 pont).

Az acetilszalicilsav-tartalmú készítmények óvatosan alkalmazandók nagyon erős menstruációs vérzés esetében.

Az acetilszalicilsav alkalmazása alatti alkoholfogyasztás fokozza az emésztőrendszeri vérzések kockázatát.
A beteget figyelmeztetni kell a gasztrointesztinális sérülések és vérzések kockázatára a XeterDuo alkohollal történő együttes alkalmazása esetében, különösen, ha az alkoholfogyasztás krónikus és nagymértékű.

A XeterDuo kemény kapszula a hatóanyag mennyisége miatt nem alkalmazható gyulladásgátlóként/fájdalomcsillapítóként/lázcsillapítóként.

Gyermekek és serdülők
Az acetilszalicilsav biztonságosságát és hatásosságát betöltött 18 éves kor alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Így az acetilszalicilsav alkalmazása betöltött 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt.

Bizonyos vírusfertőzések esetén (pl. influenza A-, vagy B- és varicella-fertőzések) fennáll a Reye-szindróma kialakulásának kockázata, mely egy, az agyat és májat érintő nagyon ritka, de esetlegesen az életet veszélyeztető állapot, ami azonnali orvosi ellátást igényel. Az egyidejűleg adott acetilszalicilsav növelheti a kockázatot, azonban az alkalmi összefüggés nem bizonyított. Amennyiben ezek a betegségek tartós hányással járnak, az a Reye-szindrómára utaló jel lehet.

Segédanyagok
Ez a készítmény szójalecitint tartalmaz. Földimogyoró- vagy szójaallergiában szenvedő betegeknél a készítmény nem alkalmazható.
Ez a készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A XeterDuo csak kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A rozuvasztatin gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor, farmakokinetikai tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a rozuvasztatin befolyásolja ezeket a képességeket. Gépjárművezetés és a gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy a terápia időtartama alatt szédülés előfordulhat.
Az acetilszalicilsav nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.9 Túladagolás

Tünetek
Rozuvasztatin
Rozuvasztatin túladagolással kapcsolatosan korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre.

Acetilszalicilsav

Különbség van az acetilszalicilsav krónikus túladagolása (> 100 mg/ttkg/nap 2 napon keresztül szedve túladagoláshoz vezethet), ahol főleg a központi idegrendszeri zavarok dominálnak, mint például aluszékonyság, szédülés, zavartság, émelygés (szalicilizmus) és az akut, lehetségesen életveszélyes mérgezés között, amely a gyermekek általi véletlen bevételtől a mérgezésig terjed.

Az akut túladagolás fő jellemzője a sav-bázis-egyensúly súlyos eltolódása, amely a kornak és a túladagolás mértékének megfelelően változhat. A leggyakoribb megjelenési forma gyermekeknél a metabolikus acidózis. A mérgezés mértékét nem lehet egyedül a plazmakoncentrációból megállapítani. Az acetilszalicilsav abszorpcióját késleltetheti a csökkent gyomorürülés, vagy például kőképződés a gyomor-bélrendszerben. Az acetilszalicilsav-túladagolás kezelését a túladagolás mértéke, fokozata és klinikai tünetei határozzák meg. A kezelést a standard előírásoknak megfelelően kell elvégezni: a legfontosabb lépések a gyógyszer gyorsított kiürülésének biztosítása, az elektrolit-háztartás és a sav-bázis-egyensúly helyreállítása.
Még a terápiás dózison belül is bekövetkező fokozott légzés respiratórikus alkalózishoz vezethet. Ezt kompenzálja a vese által kiválasztott megnövekedett bikarbonát, ami a vér normál pH-ját fenntartja. Toxikus dózisok esetén ez a kompenzáció már nem elegendő mértékű, és a vér pH- értéke, csakúgy, mint a bikarbonát koncentrációja, lecsökken. Időnként a plazma CO2-szint értéke normális lehet. Az állapot a metabolikus acidózisnak tűnik. Valójában a respiratórikus és a metabolikus acidózis kombinációja az, ami bekövetkezik. Ennek oka a légzés toxikus dózisok általi korlátozása, savak felhalmozódása, és részben a vese általi kiválasztás csökkenése (kénsav, foszforsav, szalicilsav, tejsav, ecetsav stb.), ami a szénhidrát anyagcsere súlyos zavara miatt következik be. Ezen túlmenően a szervezet elektrolit-egyensúlya is felborul, jelentős káliumvesztés figyelhető meg.

Az akut mérgezés tünetei
Az akut mérgezés enyhébb formáinak tünetei (200-400 mikrogram/ml): a sav-bázis-egyensúly, az elektrolit-háztartás egyensúlyának a felborulásán (káliumvesztés), hypoglykaemián, bőrkiütéseken, és gasztrointesztinális vérzésen túlmenően olyan tünetek is megfigyelhetők, mint a hyperventilatio, fülcsengés, émelygés, hányás, a látás és a hallás zavarai, fejfájás, szédülés, dezorientáció.
Súlyos mérgezéskor (400 mikrogram/ml felett) bekövetkezhet delírium, remegés, légzészavar, verejtékezés, dehidratáció, magas láz és kóma.
A halálos mérgezések esetén a halál oka a légzési funkció összeomlása.

A krónikus szalicilát-túladagolást nehéz észrevenni, mert a tünetei nem specifikusak. Az enyhe krónikus szalicilát-túladagolás (szalicilizmus) általában csak nagy dózisok ismételt bevételét követően alakul ki. Ennek tünetei közé tartozik az aluszékonyság, szédülés, vertigo, fülcsengés, süketség, verejtékezés, hányinger, hányás, fejfájás, confusio, amelyeket a dózis csökkentése enyhít. A fülcsengés 150-300 mikrogramm/ml plazmakoncentrációnál jelentkezik. Súlyosabb mellékhatások 300 mikrogramm/ml feletti koncentrációknál jelentkeznek.

A szalicilát-túladagolás komplex patofiziológiás hatásai és a tünetek az alábbiak lehetnek:

Tünetek
Laboratóriumi eltérések
Terápia
ENYHE-KÖZÉPSÚLYOS TÚLADAGOLÁS

Gyomormosás, aktív szén ismételt beadása, erőltetett alkalikus diuresis
Tachypnoe, hyperventilatio, respiratorikus alkalózis
Alkalaemia, alkaluria
Folyadék- és elektrolit-egyensúly helyreállítása
Izzadás

Hányinger, hányás

KÖZÉPSÚLYOS-SÚLYOS TÚLADAGOLÁS

Gyomormosás, aktív szén ismételt beadása, erőltetett alkalikus diuresis, súlyos esetekben hemodialysis
Respiratorikus alkalózis kompenzatórikus metabolikus acidózissal
Acidaemia, aciduria
Folyadék- és elektrolit-egyensúly helyreállítása
Magas láz (? 41°C)

Folyadék- és elektrolit-egyensúly helyreállítása
Változatos légzőrendszeri tünetek: hyperventilatio, nem kardiogén eredetű pulmonalis oedema, légzésleállás, fulladás

Változatos kardiovaszkuláris tünetek: szívritmuszavar, hypotensio, szívleállás
pl. vérnyomás-változás, EKG-változás

Folyadék- és elektrolit-veszteség: dehidratio, oliguria, veseelégtelenség
pl. hypokalaemia, hypernatraemia, hyponatraemia, megváltozott vesefunkció
Folyadék- és elektrolit-egyensúly helyreállítása
Károsodott glükóz-metabolizmus, ketózis
Hyperglykaemia, hypoglykaemia (főleg gyermekeknél)
Megemelkedett ketonszint

Fülcsengés, süketség

Gasztrointesztinális vérzés

Hematológiai: vérlemezke-aggregáció gátlása, coagulopathia
pl. protrombinidő megnyúlása, hypoprothrombineamia

Neurológiai: Toxicus encephalopathia, központi idegrendszeri depresszió, amely letargiában, zavartságban, komában vagy görcsökben is megnyilvánulhat

Kezelés
Túladagolás esetén a XeterDuo-kezelést abba kell hagyni, és a beteget támogató terápiában illetve tüneti kezelésben kell részesíteni.
Mérgezés esetén a beteget kórházba kell szállítani. Közepesen súlyos mérgezés esetén meg lehet kísérelni a beteget hánytatni, ha ez nem sikerül, akkor gyomormosás javasolt a jelentős mennyiségű gyógyszer bevételét követő egy órán belül. Ezt követően adszorbensként aktív szenet és hashajtóként nátrium-szulfátot adnak. Az aktív szén egyszeri (felnőttek esetében 50 g-os, legfeljebb 12 éves gyermekeknél 1 g/ttkg) dózisokban adható. A terápia a hidráltság és az elektrolit-háztartás helyreállítására, valamint a szervezet felborult hőszabályozásának és légzési funkciójának az ellenőrzésére irányul. Ezen túlmenően nátrium-bikarbonát és kálium-klorid infúziót, vízhajtókat alkalmaznak. A vizelet alkalizációja szükséges (250 mmol NaHCO3, három órán keresztül) a vizelet pH szintjének ellenőrzése mellett. Súlyos acetilszalicilsav-mérgezés esetén a hemodialízis az előnyben részesített kezelési mód.

A májfunkciós enzimeket és a CK értékeket ellenőrizni kell.