Mediris

Farmakológia

5.3 pont). Mindazonáltal, figyelembe véve a taxánok farmakológiai aktivitását, aneugén mechanizmuson keresztüli genotoxikus potenciáljukat és az ebbe a csoportba tartozó számos vegyület állatkísérletekben tapasztalt, termékenységre gyakorolt hatásait, a férfi termékenységre gyakorolt hatás embereknél nem zárható ki.
A kabazitaxellel kezelt férfiak számára javasolt, hogy a kezelés megkezdése előtt tanácsot kérjenek a spermiumok konzerválásának lehetőségéről.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kabazitaxel mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel fáradtságot és szédülést okozhat. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek gépjárművet, illetve ne kezeljenek gépeket, ha a kezelés során ezeket a mellékhatásokat észlelik.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása
Három randomizált, nyílt elrendezésű, kontrollos vizsgálat (TROPIC, PROSELICA és CARD) során értékelték a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel biztonságosságát 1092, kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegnél, akiket háromhetente egyszer 25 mg/m2 dózisú kabazitaxellel kezeltek. A betegek 6-7 ciklus (medián érték) kabazitaxel-kezelést kaptak.

A 3 vizsgálat összesített elemzéséből származó előfordulási gyakoriságokat az alábbiakban, illetve a táblázatos listában mutatjuk be.

Minden súlyossági fokozatban a leggyakrabban előforduló mellékhatás az anaemia (99,0%), a leukopenia (93,0%), a neutropenia (87,9%), a thrombocytopenia (41,1%), a hasmenés (42,1%), a fáradtság (25,0%) és a gyengeség (15,4%) volt. A betegek legalább 5%-ánál leggyakrabban jelentkező ? 3 súlyossági fokozatú mellékhatás a neutropenia (73,1%), a leukopenia (59,5%), az anaemia (12,0%), a lázas neutropenia (8,0%) és a hasmenés (4,7%) volt.

A kezelést mellékhatások miatt mindhárom vizsgálatban hasonló gyakorisággal szakították meg (TROPIC: 18,3%; PROSELICA: 19,5%; CARD: 19,8%) a kabazitaxelt kapó betegeknél. A leggyakoribb (> 1,0%) mellékhatás, amely a kabazitaxel-kezelés megszakításához vezetett, a haematuria, a fáradtság és a neutropenia volt.

Mellékhatások táblázatos felsorolása
A 2. táblázatban a mellékhatások a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatások súlyossági foka a CTCAE 4.0 szerint kerül meghatározásra (súlyossági fokozat [grade] ? 3 = G ? 3). A gyakoriságok minden súlyossági fokra vonatkoznak, és az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2. táblázat: Az összesített elemzésből (n = 1092) jelentett mellékhatások és hematológiai eltérések a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel-kezelés során

Szervrendszeri kategória
Mellékhatás
Mindegyik súlyossági fokozat
n (%)
> 3 súlyossági fokozat
n (%)

Nagyon gyakori
Gyakori
Nem gyakori

Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Neutropeniás fertőzés/szepszis*

48 (4,4)

42 (3,8)

Szeptikus sokk

10 (0,9)
10 (0,9)

Szepszis

13 (1,2)

13 (1,2)

Cellulitis

8 (0,7)
3 (0,3)

Húgyúti fertőzések

103 (9,4)

19 (1,7)

Influenza

22 (2,0)

0

Cystitis

22 (2,0)

2 (0,2)

Felső légúti fertőzés

23 (2,1)

0

Herpes zoster

14 (1,3)

0

Candidiasis

11 (1,0)

1 (<0,1)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Neutropeniaa*
950 (87,9)

790 (73,1)

Anaemiaa
1073 (99,0)

130 (12,0)

Leukopeniaa
1008 (93,0)

645 (59,5)

Thrombocytopeniaa
478 (44,1)

44 (4,1)

Lázas neutropenia

87 (8,0)

87 (8,0)
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Túlérzékenység

7 (0,6)
0
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Csökkent étvágy
192 (17,6)

11 (1,0)

Dehidráció

27 (2,5)

11 (1,0)

Hyperglykaemia

11 (1,0)

7 (0,6)

Hypokalaemia

4 (1,1)
8 (0,7)
2 (0,2)
Pszichiátriai kórképek
Insomnia

45 (4,1)

0

Szorongás

13 (1,2)

0

Zavart állapot

12 (1,1)

2 (0,2)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Dysgeusia

64 (5,9)

0

Ízérzés zavara

56 (5,1)

0

Perifériás neuropathia

40 (3,7)

2 (0,2)

Perifériás szenzoros neuropathia

89 (8,2)

6 (0,5)

Polyneuropathia

9 (0,8)
2 (0,2)

Paraesthesia

46 (4,2)

0

Hypaesthesia

18 (1,6)

1 (<0,1)

Szédülés

63 (5,8)

0

Fejfájás

56 (5,1)

1 (<0,1)

Letargia

15 (1,4)

1 (<0,1)

Ischias

9 (0,8)
1 (<0,1)
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Conjunctivitis

11 (1,0)

0

Fokozott könnyelválasztás

22 (2,0)

0
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Tinnitus

7 (0,6)
0

Vertigo

15 (1,4)

1 (<0,1)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek*
Pitvarfibrilláció

14 (1,3)

5 (0,5)

Tachycardia

11 (1,0)

1 (<0,1)
Érbetegségek és tünetek
Hypotensio

38 (3,5)

5 (0,5)

Mélyvénás thrombosis

12 (1,1)

9 (0,8)

Hypertensio

29 (2.7)

12 (1,1)

Orthostaticus hypotensio

6 (0,5)
1 (<0,1)

Hőhullámok

23 (2,1)

1 (<0,1)

Kipirulás

9 (0,8)
0
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Dyspnoe

97 (8,9)

9 (0,8)

Köhögés

79 (7,2)

0

Oropharyngealis fájdalom

26 (2,4)

1 (<0,1)

Pneumonia

26 (2,4)

16 (1,5)

Tüdőembólia

30 (2,7)

23 (2,1)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Hasmenés
460 (42,1)

51 (4,7)

Hányinger
347 (31,8)

14 (1,3)

Hányás
207 (19,0)

14 (1,3)

Székrekedés
202 (18,5)

8 (0,7)

Hasi fájdalom

105 (9,6)

15 (1,4)

Emésztési zavarok

53 (4,9)

0

Gyomortáji fájdalom

46 (4,2)

1 (< 0,1)

Aranyeres csomók

22 (2,0)

0

Gastroesophagealis refluxbetegség

26 (2,4)

1 (< 0,1)

Rectalis vérzés

14 (1,3)

4 (0,4)

Szájszárazság

19 (1,7)

2 (0,2)

Haspuffadás

14 (1,3)

1 (< 0,1)

Stomatitis

46 (4,2)

2 (0,2)

Ileus*

7 (0,6)
5 (0,5)

Gastritis*

10 (0,9)

0
0

Colitis*

10 (0,9)
5 (0,5)

Gastrointestinalis perforáció

3 (0,3)
1 (< 0,1)

Gastrointestinalis vérzés

2 (0,2)
1 (< 0,1)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Alopecia

80 (7,3)

0

Száraz bőr

23 (2,1)

0

Erythema

8 (0,7)
0

Köröm-rendellenesség

18 (1,6)

0
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Hátfájdalom
166 (15,2)

24 (2,2)

Arthralgia

88 (8,1)

9 (0,8)

Végtagfájdalom

76 (7,0)

9 (0,8)

Izomgörcsök

51 (4,7)

0

Myalgia

40 (3,7)

2 (0,2)

Vázizom eredetű mellkasi fájdalom

34 (3,1)

3 (0,3)

Izomgyengeség

31 (2,8)

1 (0,2)

Bordaív és a medence közötti hasi-háti régió fájdalma

17 (1,6)

5 (0,5)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Akut veseelégtelenség

21 (1,9)

14 (1,3)

Veseelégtelenség

8 (0,7)
6 (0,5)

Dysuria

52 (4,8)

0

Vesekólika

14 (1,3)

2 (0,2)

Haematuria
205 (18,8)

33 (3,0)

Pollakisuria

26 (2,4)

2 (0,2)

Hydronephrosis

25 (2,3)

13 (1,2)

Vizeletretenció

36 (3,3)

4 (0,4)

Vizelettartási zavarok

22 (2,0)

0

Húgyvezeték-elzáródás

8 (0,7)
6 (0,5)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Kismedencei fájdalom

20 (1,8)

5 (0,5)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Fáradtság
333 (30,5)

42 (3,8)

Asthenia
227 (20,8)

32 (2,9)

Láz

90 (8,2)

5 (0,5)

Perifériás oedema

96 (8,8)

2 (0,2 )

Nyálkahártya-gyulladás

23 (2,1)

1 (<0,1)

Fájdalom

36 (3,3)

7 (0,6)

Mellkasi fájdalom

11 (1,0)

2 (0,2)

Oedema

8 (0,7)
1 (<0,1)

Hidegrázás

12 (1,1)

0

Rossz közérzet

21 (1,9)

0
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Testtömegcsökkenés

81 (7,4)

0

Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint

13 (1,2)

1 (<0,1)

Transzaminázok szintjének emelkedése

7 (0,6)
1 (<0,1)
a laboratóriumi értékek alapján
* lásd az alábbiakban részletezve

Kiválasztott mellékhatások leírása

Neutropenia és a hozzá társuló klinikai események
A G-CSF profilaxis alkalmazása csökkentette a neutropenia előfordulásának gyakoriságát és súlyosságát (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A laboratóriumi adatok alapján a ? 3-as súlyossági fokozatú neutropenia előfordulása a G-CSF alkalmazásától függően 44,7 és 76,7% között változott. G-CSF profilaxis alkalmazásakor jelentették a legalacsonyabb incidenciát. A ? 3-as súlyossági fokozatú lázas neutropenia incidenciája is ugyanígy, 3,2 és 8.6% között változott.
A neutropenia szövődményeit (ideértve: lázas neutropenia, neutropeniás fertőzés/szepszis és neutropeniás colitis), melyek bizonyos esetekben halálos kimenetelűek voltak, az elsődleges G-CSF profilaxist kapó betegek 4,0%-ánál, míg az egyéb betegek 12,8%-ánál jelentették.

Szívbetegségek és arrhythmiák
Az összesített elemzések alapján, cardialis eseményt a betegek 5,5%-ánál jelentettek, közülük 1,1%-nál lépett fel ? 3-as súlyossági fokozatú arrhythmia. A tachycardia előfordulása 1,0% volt a kabazitaxellel kezeltek körében, melyből kevesebb mint 0,1% volt ? 3-as súlyossági fokozatú. A pitvarfibrilláció előfordulása 1,3% volt. Szívelégtelenséggel kapcsolatos eseményekről 2 betegnél (0,2%) számoltak be, melyből 1 eset halálos kimenetelű volt. Egy betegnél (0,3%) halálos kimenetelű kamrafibrillációt és 3 betegnél (0,5%) szívmegállást jelentettek. A vizsgálók szerint egyik esemény sem hozható összefüggésbe a kezeléssel.

Haematuria
Az összesített elemzések alapján a haematuria - valamennyi súlyossági fokozat - gyakorisága 25 mg/m2 dózis mellett 18,8% volt (lásd 5.1 pont). Az esetek felében értékelést zavaró okokat azonosítottak (amennyiben dokumentálták), mint például a betegség progressziója, műszer okozta sérülés, fertőzés vagy antikoaguláns-/NSAID-/acetilszalicilsav-kezelés.

Egyéb laboratóriumi eltérések
Az összesített elemzésekben, a laboratóriumi eltérések alapján a ? 3-as súlyossági fokozatú anaemia előfordulása 12,0%, az emelkedett GOT (ASAT) előfordulása 1,3%; az emelkedett GPT (ALAT) előfordulása 1,0%, és az emelkedett bilirubin érték előfordulása 0,5% volt.

Emésztőrendszeri zavarok
Colitis (beleértve az enterocolitist és neutropeniás colitist is), valamint gastritis előfordulását észlelték. Gastrointestinalis vérzést, gastrointestinalis perforációt és ileust (bélelzáródást) ugyancsak jelentettek (lást 4.4 pont).

Légzőrendszeri rendellenességek
Interstitialis pneumonia/pneumonitis és interstitialis tüdőbetegség, néha fatális kimenetelű eseteit jelentették nem ismert gyakorisággal (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) (lásd 4.4 pont).

Vese- és húgyúti betegségek
Nem gyakran cystitisről, többek között haemorrhagias cystitisről is beszámoltak, ami korábbi besugárzás következtében kialakuló jelenség (radiation recall phenomenon = irradiációs recall jelenség).

Gyermekek és serdülők
Lásd 4.2 pont

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősek
A prosztatarák vizsgálatokban a 25 mg/m2-es dózissal történő kabazitaxel-kezelésben részesülő 1092 beteg közül 755 beteg volt 65 éves vagy annál idősebb, beleértve 238 olyan beteget, akik 75 évnél idősebbek voltak. A 65 éves vagy annál idősebb betegeknél a következő, nem hematológiai mellékhatásokat jelentették a fiatalabb betegekhez képest ? 5%-kal nagyobb gyakorisággal: fáradtság (33,5% vs. 23,7%), asthenia (23,7% vs. 14,2%), székrekedés (20,4% vs. 14,2%) és dyspnoe (10,3% vs. 5,6%). A neutropenia (90,9% vs. 81,2%) és a thrombocytopenia (48,8% vs. 36,1%) előfordulása ugyancsak 5%-kal magasabb volt a 65 éves vagy idősebb betegeknél a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A ? 3-as súlyossági fokozatú neutropenia és lázas neutropenia előfordulási arányában volt a legnagyobb különbség a két korcsoport között (az előbbi 14%-kal, az utóbbi pedig 4%-kal volt magasabb a 65 éves vagy idősebb betegeknél, a 65 évesnél fiatalabbakhoz képest) (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A kabazitaxelnek nincs ismert antidótuma. Túladagolás esetén a szövődmények előreláthatóan a mellékhatások felerősödéséből származnak, mint a csontvelő-szuppresszió és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek.
Túladagolás esetén a beteget specializált részlegen szoros megfigyelés alatt kell tartani. A túladagolás észlelését követően a betegnek mihamarabb terápiás dózisú G-CSF-kezelést kell kapnia. További megfelelő tüneti kezelés szükséges.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, taxánok, ATC kód: L01CD04

Hatásmechanizmus
A kabazitaxel egy daganatellenes szer, amely hatását a sejtek mikrotubuláris hálózatának szétszakítása által fejti ki. A kabazitaxel a tubulinhoz kötődik és elősegíti a tubulin mikrotubulusokká történő felépülését, és egyidejűleg gátolja a szétválásukat. Ez a mikrotubulusok stabilizációjához vezet, amely a mitotikus és interfázisos sejtfunkciók gátlását eredményezi.

Farmakodinámiás hatások
A kabazitaxel daganatellenes hatása széles körben bebizonyosodott egerekbe xenograftként átültetett, előrehaladott humán daganatokkal szemben. A kabazitaxel hatásos docetaxel-érzékeny daganatok esetén. A kabazitaxel aktivitást mutatott emellett a kemoterápiás kezelésre, köztük a docetaxelre rezisztens tumormodellek esetén is.

Klinikai hatásosság és biztonságosság
A kabazitaxel hatásosságát és biztonságosságát prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban történő alkalmazása esetén egy randomizált, nyílt elrendezésű, multinacionális, multicentrikus, III. fázisú vizsgálat (EFC6193 vizsgálat) során értékelték kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő, korábban docetaxel-tartalmú terápiában részesült betegeknél.

A vizsgálat elsődleges hatásossági végpontja a teljes túlélés (Overall Survival, OS) volt.
A másodlagos végpontok közé tartozott a progressziómentes túlélés (Progression Free Survival, PFS, amely definíció szerint a randomizációtól a tumor progressziójáig, a prosztataspecifikus antigén [PSA] progressziójáig, a fájdalom progressziójáig vagy bármilyen okból bekövetkező halálozásig eltelt idő, attól függően, hogy melyik következett be hamarabb), a válaszadási arány (Tumor Response Rate) a szolid tumorokra vonatkozó válaszértékelési kritériumok (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors, RECIST) alapján, a PSA progressziója (amely definíció szerint a PSA-érték ? 25%-os növekedése a terápiára rezisztens, vagy > 50%-os növekedése a terápiára reagáló betegek esetén), a PSA válasz (a szérum PSA-szintjének legalább 50%-kal való csökkenése), a fájdalom progressziója (ezt a McGill-Melzack féle kérdőív [Present Pain Intesity, PPI] fájdalomskálája és egy fájdalomcsillapítási pontrendszer [Analgesic Score, AS] segítségével értékelték) és a fájdalom válasz (amely definíció szerint 2 pontnál nagyobb fájdalomcsökkenés a kiindulási átlagos PPI-hez képest a fájdalomcsillapítási pontszám [AS] növekedése nélkül, vagy a fájdalomcsillapítók alkalmazásának ? 50%-kal való csökkentése a kezdeti átlagos AS-hez képest a fájdalom erősödése nélkül).

Összesen 755 beteget randomizáltak napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 25 mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel-terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 378), vagy napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 12 mg/m2 dózisban alkalmazott mitoxantron-terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 377).

Ebben a vizsgálatban 18 évesnél idősebb, kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek vettek részt, akiknél a betegség progressziója vagy a RECIST kritériumok alapján mérhető volt, vagy ezen kritériumok alapján nem volt mérhető, de a PSA-érték emelkedést mutatott, vagy új léziók jelentek meg, és az ECOG (Eastern Cooperative Oncology Group,) szerinti 0-2-es teljesítmény státusszal rendelkeztek. A betegeknek további feltételeknek kellett megfelelni: neutrophyl granulocyta > 1500/mm3, thrombocyta > 100 000/mm3, haemoglobin > 100 g/l, kreatinin < 1,5 × ULN, összbilirubin < 1 × ULN, GOT (ASAT) és GPT (ALAT) < 1,5 × ULN.

Azok a betegek, akiknek az anamnézisében pangásos szívelégtelenség, vagy az elmúlt 6 hónapon belül myocardialis infarctus szerepelt vagy azok, akiknél kezeletlen arrhythmiák, angina pectoris és/vagy magas vérnyomás álltak fenn, nem vehettek részt a vizsgálatban.

A demográfiai tulajdonságok, beleértve az életkort, a rasszt és az ECOG-teljesítménystátuszt (0-2), kiegyensúlyozottak voltak a két vizsgálati csoportban. A kabazitaxel-csoportban az átlagos életkor 68 év volt (46-92 év közötti tartományban) és a rasszbeli megoszlás a következő volt: 83,9% fehér bőrű, 6,9% ázsiai/keleti, 5,3% fekete bőrű és 4% egyéb.

A kezelési ciklusok átlagos száma 6 volt a kabazitaxel-csoportban és 4 a mitoxantron-csoportban. Azon betegek aránya, akik a teljes kezelésben részesültek (10 ciklus), 29,4% volt a kabazitaxel-csoportban és 13,5% a komparátorcsoportban.

A teljes túlélési idő szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel-csoportban, mint a mitoxantron-csoportban (15,1 hónap vs. 12,7 hónap), a halálozási kockázat 30%-kal csökkent a mitoxantronhoz képest (lásd 3. táblázat és 1. ábra).

Egy 59 betegekből álló alcsoport előzetesen < 225 mg/m2 kumulatív docetaxel dózist kapott (29 beteg a kabazitaxel-karon, 30 beteg a mitoxantron-karon). Ebben a betegcsoportban nem volt lényeges különbség a teljes túlélés tekintetében (relatív hazárd [HR] [95%-os CI] 0,96 [0,49-1,86]).

3. táblázat - A kabazitaxel hatásossága az EFC6193 vizsgálatban kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek kezelése esetén

kabazitaxel + prednizon
mitoxantron + prednizon

n = 378
(n = 377)
Teljes túlélés

Elhalálozott betegek száma (%)
234 (61,9%)
279 (74%)
Túlélés (medián érték) (hónap) (95%-os CI)
15,1 (14,1-16,3)
12,7 (11,6-13,7)
Relatív hazárd (HR)1 (95%-os CI)
0,70 (0,59-0,83)
< 0,0001
p-érték

1 A Cox-modell segítségével becsült HR; kevesebb, mint 1 értékű kockázati arány a kabazitaxel javára.

1. ábra: Kaplan-Meier-féle teljes túlélési görbék (EFC6193)

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0
Veszélyez- 0 6 12 18 24 30
tetettek Idő (hónapok)
száma
mitoxantron+ prednizon kabazitaxel + prednizon

377

378
300

321
188

231
67

90
11

28
1

4

A kabazitaxel-karon a mitoxantron-karhoz képest javult a progressziómentes túlélés, 2,8 (2,4-3,0) hónap vs. 1,4 (1,4-1,7), HR (95%-os CI) -0,74 (0,64-0,86), p < 0,0001.

A kabazitaxel-karon a 14,4%-os (95%-os CI: 9,6-19,3) tumor válaszadási arány lényegesen magasabb volt a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 4,4%-kal összehasonlítva (95%-os CI: 1,6-7,2), p = 0,0005.

A PSA másodlagos végpontok pozitívak voltak a kabazitaxel vizsgálati karon. A kabazitaxel-karon 6,4 hónap alatt (95%-os CI: 5,1-7,3) (medián érték) figyeltek meg PSA progressziót, míg ez a mitoxantron-karon 3,1 hónap alatt (95%-os CI: 2,2-4,4) következett be, HR 0,75 hónap (95%-os CI: 0,63-0,90), p = 0,0010. A kabazitaxel-karon 39,2%-os volt a PSA válasz (95%-os CI: 33,9-44,5), a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 17,8%-os válasszal szemben (95%-os CI: 13,7-22,0), p = 0,0002.

Nem volt statisztikai különbség a két kezelési kar között a fájdalom progressziója és a fájdalom válasz tekintetében.

Egy non-inferioritási, multicentrikus, multinacionális, randomizált, nyílt elrendezésű, III. fázisú vizsgálatban (EFC11785 vizsgálat) 1200, kasztrációrezisztens, metasztatizáló, prostata carcinomában szenvedő, korábban docetaxelt tartalmazó protokollal kezelt beteget randomizáltak vagy 25 mg/m2 (n = 602) vagy 20 mg/m2 kabazitaxel dózisra (n = 598). A teljes túlélés (OS) volt az elsődleges hatásossági végpont.
A vizsgálat elérte az elsődleges célját, annak bizonyítását, hogy a 20 mg/m2-es dózisú kabazitaxellel végzett kezelés nem rosszabb, mint a 25 mg/m2-es dózisú kabazitaxellel végzett kezelés (lásd 4. táblázat). A betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb százalékánál (p < 0,001) volt észlelhető PSA válasz a 25 mg/m2-es dózissal kezelt kabazitaxel-csoportban (42,9%) a 20 mg/m2es dózissal kezelt kabazitaxel-csoporthoz képest (29,5%). A PSA progresszió statisztikailag szignifikánsan magasabb kockázatát figyelték meg a 20 mg/m2-es dózissal kezelteknél, mint azoknál, akiket 25 mg/m2 dózissal kezeltek (HR 1,195; 95%-os CI: 1,25-1,393). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az egyéb másodlagos végpontok (progressziómentes túlélés/PFS/, tumor és fájdalom válasz, tumor és fájdalom progressziója, és a prostata carcinoma terápiájának funkcionális felmérése [Functional Assessment of Carcinoma Therapy-Prostate, FACT-P] 4 alkategóriája) tekintetében.

4. táblázat - Teljes túlélés az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon (Beválasztás szerinti elemzés, Intent-to-treat analysis) -elsődleges hatásossági végpont

CBZ20+PRED
CBZ25+PRED

n = 598
n = 602
Teljes túlélés

Halálesetek száma, n (%)
497 (83,1%)
501 (83,2%)
Túlélés (medián érték) (95%-os CI)
13,4 (12,19 - 14,88)
14,5 (13,47 - 15,28)
(hónapok)

Relatív hazárda

versus CBZ25+PRED
1,024
-
1-oldalas 98,89%-os UCI
1,184
-
1-oldalas 95%-os LCI
0,922
-
CBZ20 = Kabazitaxel 20 mg/m2, CBZ25 = Kabazitaxel 25 mg/m2, PRED = Prednizon/Prednizolon CI = konfidenciaintervallum, LCI = konfidenciaintervallum alsó hatérértéke, UCI = konfidenciaintervallum felső hatérértéke
a Relatív hazárd becslése a Cox-féle arányos hazárd regressziós modellje alapján történik. Az 1-nél kisebb relatív hazárd azt jelenti, hogy a 20 mg/m2-es dózisú kabazitaxel-kezelésnek a 25 mg/m2-es dózisú kabazitaxel-kezeléshez viszonyítva kisebb a kockázata.

A 25 mg/m2-es dózisú kabazitaxel-kezelés EFC11785 klinikai vizsgálatban észlelt biztonságossági profilja minőségileg és mennyiségileg mutatók alapján hasonló volt ahhoz, mint amit az EFC6193 vizsgálatban megfigyeltek. Az EFC11785 klinikai vizsgálat a kabazitaxel 20 mg/m2-es dózisának jobb biztonságossági profilját mutatta.

5. táblázat - A biztonságossági adatok összefoglalása az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon

CBZ20+PRED
n = 580
CBZ25+PRED
n = 595
Kezelési ciklusok száma/ (medián érték) a kezelések időtartama (medián érték)

6/18 hét
7/21 hét

Csökkentett dózist kapó betegek száma n (%)

20-ról 15 mg/m2-re: 58 (10,0%)
15-ről 12 mg/m2-re: 9 (1,6%)
25-ről 20 mg/m2-re: 128 (21,5%)
20-ról 15 mg/m2-re: 19 (3,2%)
15-ről 12 mg/m2-re: 1 (0,2%)

Minden súlyossági fokot tartalmazó mellékhatásoka (%)

Hasmenés
30,7
39,8
Hányinger
24,5
32,1
Fáradtság
24,7
27,1
Haematuria
14,1
20,8
Asthenia
15,3
19,7
Étvágycsökkenés
13,1
18,5,
Hányás
14,5
18,2
Székrekedés
17,6
18,0
Hátfájás
11,0
13,9
Klinikai neutropenia
3,1
10,9
Húgyúti fertőzés
6,9
10,8
Perifériás szenzoros neuropathia
6,6
10,6
Dysgeusia
7,1
10,6

? 3-as súlyossági fokú mellékhatásokb (%)

Klinikai neutropenia
2,4
9,6
Lázas neutropenia
2,1
9,2

Haematologiai eltérésekc (%)

? 3-as súlyossági fokú neutropenia

41,8

73,3
? 3-as súlyossági fokú anaemia
9,9
13,7
? 3-as súlyossági fokú thrombocytopenia

2,6

4,2
CBZ20=Kabazitaxel 20 mg/m2, CBZ25=Kabazitaxel 25 mg/m2, PRED=Prednizon/Prednizolon
a A 10%-nál nagyobb gyakorisággal előforduló, minden súlyossági fokozatot tartalmazó mellékhatások
b 5%-nál nagyobb gyakoriságú, ? 3 súlyossági fokú mellékhatások
c Laboratóriumi értékek alapján

Egy prospektív, multinacionális, randomizált, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű, IV. fázisú vizsgálatba (LPS14201/CARD vizsgálat) 255, metasztatizáló, kasztrációrezisztens prostata carcinomában szenvedő olyan beteget randomizáltak, akik korábban bármilyen, docetaxelt tartalmazó kezelési protokollt és androgénreceptort célzó kezelést (abirateron vagy enzalutamid, és a betegség progrediált a kezelés megkezdését követő 12 hónapon belül) kaptak. A randomizált betegek vagy 25 mg/m2 kabazitaxelt kaptak háromhetente és naponta egyszer 10 mg prednizont/prednizolont (n = 129), vagy pedig androgénreceptort célzó kezelést (1000 mg abirateron naponta egyszer + 5 mg prednizon/prednizolon naponta kétszer vagy 160 mg enzalutamid naponta egyszer) (n = 126). A 2. Prosztatarák Munkacsoport (Prostate Cancer Working Group-2, PCWG2) definíciója szerinti radiológiai progressziómentes túlélés (radiographic progression free-survival, rPFS) volt az elsődleges végpont. A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés, a progressziómentes túlélés, a PSA válasz és a tumor válasz.
A demográfiai adatok és a betegségjellemzők hasonlóak voltak a kezelési karok között. Kiinduláskor a medián életkor 70 év volt és a betegek 95%-ának ECOG teljesítménystátusza 0-1 volt, medián Gleason pontszáma pedig 8. A betegek 61%-a kapott korábban androgénreceptort célzó kezelést a korábbi docetaxel-kezelés után.

A vizsgálatban teljesült az elsődleges végpont: a radiológiai progressziómentes túlélés szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel esetében az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (8 hónap vs. 3,7 hónap), a radiológiai progresszió kockázata pedig 46%-kal csökkent az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (lásd 6. táblázat és 2. ábra).

6. táblázat - A kabazitaxel hatásossága a CARD vizsgálatban, metasztatizáló, kasztrációrezisztens prostata carcinomában szenvedő betegek kezelésében (beválasztás szerinti [intent-to-treat] elemzés) - radiológiai progressziómentes túlélés (rPFS)

Kabazitaxel + prednizon/prednizolon
+ G-CSF

n = 129
Androgén-receptort célzó kezelés:
Abirateron +
prednizon/prednizolon
vagy
enzalutamid
n = 126
Az események száma a zárás (cut-off) időpontjában (%)
95 (73,6%)
101 (80,2%)
Medián rPFS (hónap) (95%-os CI)
8,0 (5,7-9,2)
3,7 (2,8-5,1)
Relatív hazárd (RH) (95%-os CI)
0,54 (0,40-0,73)
p-érték1
< 0,0001

1stratifikált log-rang-próba, szignifikancia küszöb = 0,05

2. ábra - Elsődleges végpont: A radiológiai progressziómentes túlélés Kaplan-Meier-görbével ábrázolva (ITT populáció)

A "+" jelek a cenzorált adatokat jelölik

A randomizációkor használt stratifikációs tényezőkön alapuló, tervezett alcsoport elemzések relatív hazárdja, az rPSF esetében 0,61 (95%-os CI: 0,39-0,96) volt a docetaxel-kezelés előtt androgénreceptort célzó kezelésben részesült betegeknél és 0,48 (95%-os CI: 0,32-0,70) volt a docetaxel-kezelés után androgénreceptort célzó kezelésben részesült betegeknél.

A kabazitaxel statisztikailag jobb volt az androgénreceptort cél