Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció). Tiszta és színtelen vagy enyhén sárgásbarna, részecskéktől mentes oldat. pH: 7,0 - 8,0 ozmolalitás: 300 - 500 mOsm/kg 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz milliliterenként. 200 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz 2 ml-es injekciós üvegenként. 500 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként. Ismert hatású segédanyag: Legfeljebb 9,7 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként (lásd 4.4 pont). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-hidroxid (a pH beállításához) és/vagy sósav (a pH beállításához); injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A rokurónium vagy vekurónium által előidézett neuromuscularis blokád felfüggesztése felnőtteknél. Gyermekek és serdülők számára: a szugammadex kizárólag a rokurónium indukálta blokád rutinszerű felfüggesztésére ajánlott 2-17 éves gyermekek és serdülők esetében. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A szugammadexet kizárólag aneszteziológus alkalmazhatja, vagy alkalmazása kizárólag aneszteziológus felügyelete mellett végezhető. Megfelelő neuromuscularis monitorozási technika javasolt a neuromuscularis blokád megszűnésének ellenőrzésére (lásd 4.4 pont). A szugammadex javasolt adagja a felfüggeszteni kívánt neuromuscularis blokád szintjétől függ. A javasolt adag nem függ az anesztetikum adagolási rendjétől. A szugammadex rokurónium vagy vekurónium által előidézett, különböző szintű neuromuscularis blokád felfüggesztésére alkalmazható: Felnőttek Rutinszerű felfüggesztés: Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-dózis javasolt, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a regeneráció során elért poszt-tetániás érték (post-tetanic counts - PTC) legalább 1-2. A T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 3 perc (lásd 5.1 pont). A 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag akkor javasolt, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a spontán regeneráció legalább a T2 ismételt megjelenéséig eljut. A T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 2 perc (lásd 5.1 pont). A szokásos felfüggesztés javasolt adagjának alkalmazásakor a rokurónium esetén kissé rövidebb lesz a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam, mint a vekurónium indukálta neuromuscularis blokád esetén (lásd 5.1 pont). Rokurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztése: Ha a rokurónium alkalmazása után klinikailag az azonnali felfüggesztésre van szükség, akkor egy 16 mg/ttkg-os szugammadex-adag javasolt. Ha 16 mg/ttkg-os szugammadex-adagot adnak be három perccel az egy bólusban beadott, 1,2 mg/ttkg-os rokurónium-bromid adag után, a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérése kb. 1,5-perces medián időtartam alatt várható (lásd 5.1 pont). A szugammadexnek a vekurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztésére történő alkalmazásának javaslatát illetően nincs adat. A szugammadex ismételt alkalmazása: Abban a kivételes helyzetben, ha a posztoperatív időszakban a neuromuscularis blokád ismét kialakulna (lásd 4.4 pont), a szugammadex 4 mg/ttkg-os adagjának megismétlése javasolt a kezdetben alkalmazott 2 mg/ttkg-os vagy 4 mg/ttkg-os dózis beadása után. A második dózis szugammadex beadását követően a beteget szigorú megfigyelés alatt kell tartani, és meg kell bizonyosodni arról, hogy a neuromuscularis funkció tartósan helyreállt-e. A rokurónium vagy vekurónium ismételt alkalmazása szugammadex beadása után: A rokurónium vagy vekurónium - szugammadexszel történő felfüggesztés utáni - ismételt alkalmazására vonatkozó várakozási időket lásd a 4.4 pontban. Különleges betegcsoportra vonatkozó további információk Vesekárosodás: A szugammadex alkalmazása súlyos vesekárosodás esetén (beleértve a dialízist igénylő betegeket is (CrCl < 30 ml/perc)) nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok nem nyújtanak elegendő biztonságossági információt, mely alátámasztaná a szugammadex alkalmazását ezeknél a betegeknél (lásd még 5.1 pont). Enyhe és közepes fokú vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance ? 30 és < 80 ml/perc): a javasolt adag ugyanaz, mint a vesekárosodás nélküli felnőtteknél. Idősek: A rokurónium indukálta blokádot követően a szugammadex T2 visszatérésekor történő alkalmazása után a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam felnőtteknél (18-64 év) 2,2 perc, idős felnőtteknél (65-74 év) 2,6 perc és nagyon idős felnőtteknél (75 év és a felett) 3,6 perc volt. Noha a regenerációhoz szükséges idő időseknél valamelyest hosszabb, ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél (lásd 4.4 pont). Elhízott betegek: Elhízott betegeknél, beleértve a kórosan elhízott betegeket (testtömegindex ? 40 kg/m2) is, a szugammadex adagjának az aktuális testtömegen kell alapulnia. Ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél. Májkárosodás: Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Elővigyázatosság szükséges a szugammadex súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében történő alkalmazásának mérlegelésekor, vagy ha a májkárosodást coagulopathia kíséri (lásd 4.4 pont). Enyhe és közepes fokú májkárosodás esetén: mivel a szugammadex főként renalisan választódik ki, az adag módosítására nincs szükség. Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők (2-17 évesek): A Sugammadex Onkogen gyermekeknél és serdülőknél az adagolás pontosságának javítása érdekében 10 mg/ml-re hígítható (lásd 6.6 pont). Rutinszerű felfüggesztés: Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére, ha a regeneráció során elért PTC legalább 1-2. Egy 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére a T2 visszatérésekor (lásd 5.1 pont). Azonnali felfüggesztés: Gyermekek és serdülők esetén az azonnali felfüggesztést nem vizsgálták. Terminusra született csecsemők és kisgyermekek: Csecsemők és kisgyermekek (30 napos kortól 2 éves korig) esetén csak korlátozott tapasztalat van a szugammadex alkalmazását illetően, míg a terminusra született újszülötteket (30 napnál fiatalabbakat) nem vizsgáltak. Ezért mindaddig, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre, a szugammadex alkalmazása terminusra született újszülötteknél, csecsemőknél és kisgyermekeknél nem javasolt. Az alkalmazás módja A szugammadexet intravénásan, egyszeri, bólus injekcióban kell beadni. A bólus injekciót gyorsan, 10 másodpercen belül, a már meglévő infúziós szerelék csövébe kell beadni (lásd 6.6 pont). A szugammadexet a klinikai vizsgálatok során csak egyszeri, bólus injekció formájában adták be. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A neuromuscularis blokádot követő, szokásos postanaestheticus gyakorlatnak megfelelően ajánlott a beteg megfigyelése a közvetlen posztoperatív időszakban a kellemetlen események jelentkezése miatt, ideértve a neuromuscularis blokád visszatérését is. A légzésfunkció ellenőrzése a regeneráció során: A neuromuscularis blokád felfüggesztését követően a megfelelő spontán légzés helyreállásáig a betegeknél kötelező a légzéstámogatás. Még akkor is, ha a neuromuscularis blokádból történő regeneráció teljes, a peri- és posztoperatív időszakban alkalmazott egyéb gyógyszerek képesek deprimálni a légzésfunkciót, és ezért a légzés támogatására még később is szükség lehet. Amennyiben a neuromuscularis blokád az extubációt követően visszatér, megfelelő ventilációt kell biztosítani. A neuromuscularis blokád ismételt visszatérése: Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt vizsgálati alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be, a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján. A javasolt dózisoknál alacsonyabb dózis alkalmazása a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének megnövekedett kockázatához vezethet a kezdeti felfüggesztés után, és így nem javasolt (lásd 4.2 és 4.8 pont). A haemostasisra gyakorolt hatás: Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os, ill. 16 mg/ttkg-os dózisai mellett az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) átlagos megnyúlása ugyanebben a sorrendben legfeljebb 17%, ill. 22%, a protrombinidő nemzetközi normalizált ráta [PI(INR)] átlagos megnyúlása pedig 11%, ill. 22% volt. Az aPTI és a PI[INR] tartamának ez a korlátozott mértékű átlagos megnyúlása rövid ideig tartott (? 30 perc). A klinikai adatbázis (N = 3519) és egy olyan vizsgálat alapján, amelyet kifejezetten 1184, csípőtáji törésen/nagyízületi protézisbeültetésen átesett betegen végeztek, az önmagában vagy antikoagulánsokkal kombinálva alkalmazott 4 mg/ttkg szugammadexnek nem volt klinikailag releváns hatása a peri- vagy posztoperatív vérzéses szövődmények előfordulási gyakoriságára. In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI és a PI megnyúlása) volt megfigyelhető a K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulasúlyú heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal. A műtét utáni rutin profilaktikus antikoagulációban részesülő betegeknél ez a farmakodinámiás kölcsönhatás klinikailag nem jelentős. Körültekintéssel kell eljárni, amikor olyan betegeknél mérlegelik a szugammadex alkalmazását, akik már egy korábban meglévő állapot vagy kísérőbetegség miatt terápiás célú antikoagulációban részesülnek. A vérzés fokozott kockázata nem zárható ki azoknál a betegeknél: * akiknek veleszületett, K-vitamin-függő véralvadásifaktor-hiányuk van, * akiknek már meglévő véralvadási zavaruk van, * akiket kumarin-származékokkal kezelnek, és az INR-értékük 3,5 felett van, * akik véralvadásgátlókat használnak, és 16 mg/ttkg-os szugammadex-dózist kapnak. Ha ezeknél a betegeknél a szugammadex adása orvosilag indokolt, az altatóorvosnak kell döntenie, hogy az előnyök meghaladják-e a vérzéses szövődmények lehetséges kockázatát, figyelembe véve a betegek anamnaesisében szereplő vérzéses epizódok és a tervezett műtét típusát. Ha a szugammadex alkalmazásra kerül, akkor ezeknél a betegeknél a haemostasis és a véralvadási paraméterek monitorozása ajánlott. Várakozási idő a neuromuscularis blokkolószerek ismételt alkalmazásakor, a szugammadexszel történő felfüggesztést követően: 1. táblázat: Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása rutinszerű felfüggesztés után (legfeljebb 4 mg/ttkg szugammadex): Minimális várakozási idő Neuromuscularis blokkolószerek (NMBA) és a beadandó adag 5 perc 1,2 mg/ttkg rokurónium 4 óra 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium A neuromuscularis blokád fellépte legfeljebb körülbelül 4 perccel hosszabbítható meg és a neuromuscularis blokád időtartama legfeljebb körülbelül 15 perccel rövidíthető le 1,2 mg/ttkg rokurónium ismételt alkalmazása után, a szugammadex alkalmazását követő 30 percen belül. Farmakokinetikai (PK) modellezés alapján, az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium ismételt alkalmazásakor, szugammadexszel történő rutinszerű felfüggesztés után az ajánlott várakozási időnek 24 órának kell lennie. Ha rövidebb várakozási időre van szükség, a rokurónium adagjának egy új neuromuscularis blokádhoz 1,2 mg/ttkg-nak kell lennie. Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása azonnali felfüggesztés után (16 mg/ttkg szugammadex): Nagyon ritka esetekben, amikor ez szükséges lehet, 24 órás várakozási idő javasolt. Amennyiben a javasolt várakozási idő letelte előtt neuromuscularis blokádra van szükség, akkor egy nem szteroid neuromuscularis blokkolószert kell alkalmazni. Egy depolarizáló neuromuscularis blokád fellépte lassabb lehet a vártnál, mert a postjunctionalis nikotinreceptorok jelentős részét még a neuromuscularis blokkolószer foglalhatja el. Vesekárosodás: Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt a szugammadex alkalmazása, beleértve azokat is, akiknél dialízis szükséges (lásd 5.1 pont). Felületes anaesthesia: Amikor a klinikai vizsgálatok során a neuromuscularis blokádot az anaesthesia közben szándékosan megszüntették, egyszer-egyszer felületes anaesthesia tüneteit észlelték (mozgás, köhögés, grimaszolás és az endotrachealis tubus szopogatása). Ha a neuromuscularis blokád az anaesthesia folytatása közben megszűnik, a klinikumnak megfelelően kiegészítő adagban anaestheticumot és/vagy opioidot kell adni. Kifejezett bradycardia: Ritka esetekben a szugammadex neuromuscularis blokád felfüggesztésére történő beadása után perceken belül kifejezett bradycardiát figyeltek meg. A bradycardia időnként szívmegálláshoz vezethet (lásd 4.8 pont). A betegeknél a neuromuscularis blokád felfüggesztése alatt és azt követően szorosan monitorozni kell a hemodinamikai változásokat. Klinikailag jelentős bradycardia észlelésekor anticholinerg szerekkel - pl. atropinnal - történő kezelést kell megkezdeni. Májkárosodás: A szugammadexet nem metabolizálja és nem választja ki a máj. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek ezzel a céllal vizsgálatokat. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetén fokozott elővigyázatosság szükséges. Abban az esetben, ha a májkárosodást coagulopathia kíséri, az információt lásd a haemostasisra gyakorolt hatásnál. Alkalmazása intenzív osztályon: A szugammadexet nem vizsgálták rokuróniumot vagy vekuróniumot kapott betegeknél intenzív osztályos körülmények között. Alkalmazása a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő neuromuscularis blokkolószerek felfüggesztésére: A szugammadex nem alkalmazható a nem szteroid neuromuscularis blokkolók, mint például a szukcinilkolin vagy benzilizokinolinok által előidézett blokk felfüggesztésére. A szugammadex nem alkalmazható a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő, szteroid neuromuscularis blokkolók által előidézett blokk felfüggesztésére, mivel ilyen esetekre nincsenek hatásossági és biztonságossági adatok. Korlátozott adat áll rendelkezésre a pankurónium okozta blokád felfüggesztését illetően, de a szugammadex alkalmazása ilyen esetben nem javasolt. Késleltetett regeneráció: A megnyúlt keringési idővel járó állapotok, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, az idős kor (az időskori regenerációs időt lásd 4.2 pont) vagy az oedemával járó állapotok (pl. súlyos májkárosodás) hosszabb regenerációs idővel párosulhatnak. Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók: Az orvosoknak fel kell készülniük a gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (köztük anaphylaxiás reakciók) lehetőségére, és meg kell tenniük a szükséges óvintézkedéseket (lásd 4.8 pont). Csökkentett nátriumtartalmú étrenden lévő betegek: Ez a gyógyszer legfeljebb 9,7 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként. A 23 mg nátriumot tartalmazó adag gyakorlatilag nátriummentesnek tekinthető. Amennyiben 2,4 ml-nél több oldat alkalmazása szükséges, ezt figyelembe kell venni a csökkentett nátriumtartalmú étrenden lévő betegeknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Sugammadex Onkogennek nincs ismert hatása a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatokban 1 esetben 40 mg/ttkg-os véletlen túladagolásról számoltak be, ami nem járt semmilyen jelentős mellékhatással. Egy humán toleranciavizsgálatban a szugammadexet maximum 96 mg/ttkg-os dózisig alkalmazták. Sem dózisfüggő mellékhatásokról, sem súlyos mellékhatásokról nem számoltak be. A szugammadex eltávolítható nagy áteresztőképességű membránnal (high flux filter) végzett hemodialízissel, de alacsony áteresztőképességű membrán (low flux filter) alkalmazásával nem. A klinikai vizsgálatok alapján a szugammadex koncentrációja a plazmában akár 70%-kal is csökken egy 3-6 órás dialízist követően. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az ebben a szakaszban szereplő információk a szugammadex és más gyógyszerek közti kötődési affinitáson, preklinikai tapasztalatokon, klinikai vizsgálatokon, valamint a neuromuscularis blokkolószerek farmakodinámiás hatásán, illetve a neuromuscularis blokkolószerek és a szugammadex farmakokinetikai interakcióját számításba vevő modellszimulációkon alapulnak. Ezen adatok alapján nem várhatók klinikailag jelentős farmakodinámiás interakciók más gyógyszerekkel, kivéve az alábbiakat: A toremifen és fuzidinsav esetén a kiszorításos interakciók nem zárhatók ki (klinikailag jelentős interakciók nem várhatók). A hormonális fogamzásgátlók esetén a klinikailag jelentős befogásos interakciók nem zárhatók ki (kiszorításos interakciók nem várhatók). A szugammadex hatásosságát potenciálisan befolyásoló interakciók (kiszorításos interakciók): Bizonyos gyógyszereknek a szugammadex utáni alkalmazását követően - elméletileg - a rokurónium vagy vekurónium kiszorulhat a szugammadexről. Ennek eredményeképpen a neuromuscularis blokád ismételt kialakulása figyelhető meg. Ilyen esetben a beteget lélegeztetni kell. Ha a kiszorítást okozó gyógyszer infúzió, akkor adását le kell állítani. Azokban az esetekben, amikor potenciális kiszorításos interakciók jelentkezése várható, a szugammadex adását követő 7,5 órás időszak alatt egy másik gyógyszer parenteralis adását követően a betegeknél gondosan figyelni kell a neuromuscularis blokád visszatérésének jeleit (legfeljebb kb. 15 percig). Toremifen: A toremifen esetén, aminek viszonylag magas kötődési affinitása van a szugammadexhez, és ami esetén viszonylag magas plazmakoncentrációk lehetnek, a szugammadex-komplexből némi vekurónium- vagy rokurónium-kiszorítás előfordulhat. A klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérése elhúzódhat a műtét napján toremifent kapó betegeknél. Fuzidinsav intravénás alkalmazása: A fuzidinsavnak a preoperatív időszakban történő alkalmazása valamelyest késleltetheti a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérését. A neuromuscularis blokád újbóli kialakulása a posztoperatív időszakban nem várható, mert a fuzidinsav-infúzió beadása több órán keresztül történik, és a vérszint 2-3 napon át telített. A szugammadex ismételt alkalmazását illetően lásd a 4.2 pontot. Más gyógyszerek hatásosságát potenciálisan befolyásoló interakciók (befogásos interakciók): A szugammadex alkalmazása miatt, a (szabad) plazmakoncentrációik csökkenése következtében, bizonyos gyógyszerek hatásossága csökken. Javasolt, hogy ha a klinikus ilyen szituációt észlel, fontolja meg a gyógyszer ismételt alkalmazását, egy terápiásan egyenértékű gyógyszer alkalmazását (elsősorban olyat, amelyik másik kémiai osztályba tartozik) és/vagy arra alkalmas nem farmakológiai beavatkozások alkalmazását. Hormonális fogamzásgátlók: A 4 mg/ttkg szugammadex és egy progesztogén közti interakció előreláthatólag a progesztogén-expozíció olyan mértékű csökkenéséhez vezet (az AUC 34%-os csökkenése), ami ahhoz hasonló, mint ami akkor észlelhető, amikor az orális fogamzásgátló napi adagját 12 órás késéssel veszik be, ez pedig a hatás csökkenéséhez vezethet. Ösztrogének esetén a hatás várhatóan kisebb. Ezért egy bólusban adott szugammadex-adag egyenértékűnek tekintendő azzal, mintha az orális fogamzásgátló szteroid (akár kombinált, akár csak progesztogént tartalmazó) egy napi adagja kimaradt volna. Ha egy orális fogamzásgátló bevételével azonos napon alkalmazzák a szugammadexet, akkor az orális fogamzásgátló betegtájékoztatójában lévő, az adag kimaradására vonatkozó utasítás szerint kell eljárni. Nem orális hormonális fogamzásgátlók esetén a betegnek kiegészítő, nem hormonális fogamzásgátló módszert kell alkalmaznia a következő 7 napon, és figyelembe kell vennie a készítmény betegtájékoztatójában foglalt javaslatokat. A rokurónium vagy vekurónium tartós hatása miatti interakciók: Amikor olyan gyógyszert alkalmaznak a posztoperatív időszakban, ami potencírozza a neuromuscularis blokádot, akkor rendkívüli figyelmet kell fordítani a neuromuscularis blokád visszatérésének lehetőségére. Kérjük, olvassa el a rokurónium vagy a vekurónium betegtájékoztatójában a konkrét gyógyszerek listáját, melyek potencírozzák a neuromuscularis blokádot. Abban az esetben, ha megfigyelhető a neuromuscularis blokád visszatérése, a betegnek gépi lélegeztetésre és a szugammadex újbóli beadására lehet szüksége (lásd 4.2 pont). A laboratóriumi vizsgálatok megzavarása: Általában a szugammadex nem zavarja meg a laboratóriumi vizsgálatokat, de lehetséges kivételt képez a szérum-progeszteron vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak a megzavarása a szugammadex 100 mikrogramm/ml-es plazmakoncentrációjánál (8 mg/ttkg-os injekció bólusban történő beadását követő plazma-csúcskoncentráció) figyelhető meg. Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg és 16 mg/ttkg adagjai, az adott sorrendben, legfeljebb 17 és 22%-kal nyújtották meg az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) átlagát és legfeljebb 11 és 22%-kal a protrombinidő (PI)[INR] átlagát. Ezek a korlátozott mértékű aPTI- és PI[INR]-átlag-megnyúlási idők rövid ideig tartottak (? 30 perc). In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI- és PI-megnyúlás) volt megfigyelhető K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulatömegű heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők Szabályszerű interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A felnőttek esetén korábban, a 4.4 pontban említett interakciókat és figyelmeztetéseket gyermekek és serdülők esetén is tekintetbe kell venni. 6.2 Inkompatibilitások Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Fizikai inkompatibilitást jelentettek verapamillal, ondanszetronnal és ranitidinnel. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A Sugammadex Onkogent műtétes betegeknek neuromuscularis blokkolószerekkel és anesztetikumokkal együtt adják. Ezért a nemkívánatos események ok-okozati összefüggését nehéz megállapítani. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a műtétes betegeknél a köhögés, az anesztézia légúti szövődménye, az anesztéziai szövődmények, a beavatkozással kapcsolatos hypotonia és a beavatkozással kapcsolatos szövődmény voltak (Gyakori (? 1/100 - < 1/10)). 2. táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása A szugammadex biztonságosságát 3519 egyedi vizsgálati alany összesített, I-III. fázisú biztonságossági adatbázisán keresztül értékelték. Placebokontrollos vizsgálatokban, ahol a vizsgálati alanyok érzéstelenítést és/vagy neuromuscularis blokkolószereket kaptak (1078, szugammadex-expozíciójú vizsgálati alany, szemben 544, placebót kapott alannyal) a következő mellékhatásokat jelentették: [Nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100),ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000)] Szervrendszer Gyakorisági kategóriák Mellékhatások (Preferált kifejezések) Immunrendszeri betegségek és tünetek nem gyakori gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont) Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek gyakori köhögés Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények gyakori anesztézia légúti szövődménye anesztéziai szövődmény (lásd 4.4 pont) beavatkozással kapcsolatos hypotonia beavatkozással kapcsolatos szövődmény A kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók: Egyes betegeknél és önkénteseknél túlérzékenységi reakciók fordultak elő, beleértve az anaphylaxiát, (az önkéntesekre vonatkozó információkat lásd az "Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:" című részben, alább). A klinikai vizsgálatok során, műtétes betegeknél ezeket a reakciókat nem gyakoriként jelentették, és a forgalomba hozatal utáni jelentések gyakorisági kategóriája a nem ismert. Ezek a reakciók az izolált bőrreakcióktól a súlyos szisztémás reakciókig (pl. anaphylaxia, anaphylaxiás sokk) terjedtek, és olyan betegeknél fordultak elő, akik korábban nem kaptak szugammadexet. Az ezekhez a reakciókhoz kapcsolódó tünetek a következők lehetnek: kipirulás, csalánkiütés, erythemás bőrkiütés, (súlyos) hypotensio, tachycardia, a nyelv feldagadása, a garat feldagadása, bronchospasmus és pulmonalis obstructív események. A súlyos túlérzékenységi reakciók halálos kimenetelűek lehetnek. Anesztéziai légúti szövődmény: Az anesztézia légúti szövődményei közé tartozik az endotrachealis tubussal szembeni ellenállás, a köhögés, az enyhe ellenállás, a műtét alatti ébredési reakció, az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatti köhögés vagy a beteg anesztéziai eljárással összefüggő spontán légvétele. Anesztéziai szövődmény: Anesztéziai szövődmény, mely a neuromuscularis funkció helyreállására utal, lehet a végtagok vagy a test megmozdulása vagy köhögés az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatt, grimaszolás vagy az endotrachealis tubus szopogatása. Lásd felületes anesztézia a 4.4 pontban. Beavatkozással kapcsolatos szövődmény: A beavatkozással kapcsolatos szövődmények közé tartozik a köhögés, a tachycardia, a bradycardia, a mozgás és a pulzusszám növekedése. Kifejezett bradycardia: A forgalomba hozatalt követően kifejezett bradycardia és szívmegállással járó bradycardia szórványos eseteit figyelték meg a szugammadex beadását követő néhány percen belül (lásd 4.4 pont). A neuromuscularis blokád ismételt visszatérése: Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadexnek egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be (N = 2022), a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján (lásd 4.4 pont). Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk: Egy randomizált, kettősvak-vizsgálat a gyógyszer-túlérzékenységi reakciók incidenciáját vizsgálta egészséges önkéteseknél, akiknek legfeljebb 3 dózis placebót (N = 76), 4 mg/ttkg szugammadexet (N = 151) vagy 16 mg/ttkg szugammadexet (N = 148) adtak. A feltételezett túlérzékenységről szóló jelentéseket egy bizottság bírálta el, vak elrendezésben. Az igazolt túlérzékenység előfordulása a placebocsoportnál 1,3%, a 4 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 6,6% és a 16 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 9,5% volt. Anaphylaxiát nem jelentettek placebo vagy 4 mg/ttkg szugammadex után. Egyetlen esetben igazoltak anaphylaxiát a 16 mg/ttkg szugammadex első adagja (incidencia 0,7%) után. Nem volt bizonyíték a túlérzékenységnek a szugammadex ismételt adagolása mellett megnövekedett gyakoriságára vagy súlyosbodására. Egy előző, hasonló elrendezésű vizsgálatban három igazolt anaphylaxiás eset fordult elő, valamennyi 16 mg/ttkg szugammadex után (incidencia 2,0%). Az összesített I. fázisú adatbázisban a gyakorinak (? 1/100 - < 1/10) vagy nagyon gyakorinak (? 1/10), illetve a placebocsoporthoz képest a szugammadexszel kezelt vizsgálati alanyok között gyakrabban előfordulónak tekintett mellékhatások közé tartozik az ízérzészavar (10,1%), a fejfájás (6,7%), a hányinger (5,6%), a csalánkiütés (1,7%), a viszketés (1,7%), a szédülés (1,6%), a hányás (1,2%) és a hasi fájdalom (1,0%). Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk Tüdőgyógyászati betegek: A forgalomba hozatalt követően és egy célzott, olyan betegeken végzett klinikai vizsgálatban, akiknek az anamnézisében pulmonalis komplikációk szerepeltek, a gyógyszerrel lehetségesen összefüggő mellékhatásként bronchospasmusról számoltak be. Minden olyan betegnél, akinek az anamnézisében pulmonális komplikáció szerepel, az orvosnak tisztában kell lennie a bronchospasmus lehetséges kialakulásával. Gyermekek és serdülők 2-17 éves gyermekek és serdülők bevonásával végzett vizsgálatokban a szugammadex (legfeljebb 4 mg/ttkg) biztonságossági profilja általában hasonló volt a felnőtteknél megfigyelthez. Kórosan elhízott betegek Egy, kórosan elhízott betegek bevonásával végzett, célzott klinikai vizsgálatban a biztonságossági profil általában hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatok során, felnőtt betegeknél tapasztalt profilhoz (lásd 2. táblázat). Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek Egy, az Amerikai Aneszteziológusok Társasága (ASA, American Society of Anesthesiologists) besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt betegek (súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek vagy folyamatos életveszélyt jelentő súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek) bevonásával végzett vizsgálatban a mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez (lásd 2. táblázat). Lásd 5.1 pont. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: minden egyéb terápiás készítmény, antidotumok, ATC kód: V03AB35 Hatásmechanizmus A szugammadex egy módosított gamma-ciklodextrin, ami egy szelektív relaxáns-kötő szer. A neuromuscularis blokkoló rokuróniummal vagy vekuróniummal a plazmában komplexet képez, és ez által csökkenti a neuromuscularis junkcióban lévő, a nikotinreceptorokhoz kötődni képes neuromuscularis blokkolószerek mennyiségét. Ez a rokurónium vagy vekurónium indukálta neuromuscularis blokád gátlását eredményezi. Farmakodinámiás hatások A szugammadexet a rokurónium indukálta blokád (0,6, 0,9, 1,0 vagy 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy a nélkül) és a vekurónium indukálta blokád (0,1 mg/ttkg vekurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy a nélkül) dózis-válasz vizsgálatai során 0,5 mg/ttkg-tól 16 mg/ttkg-ig terjedő adagokban alkalmazták különböző időpontokban és eltérő mélységű blokádban. Ezekben a vizsgálatokban egyértelmű dózis-válasz összefüggést észleltek. Klinikai hatásosság és biztonságosság A szugammadex a rokurónium- vagy a vekurónium-bromid alkalmazása után különböző időpontokban adható: Rutinszerű felfüggesztés - mély neuromuscularis blokád: Egy kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, 1-2-es poszt-tetániás értéknél random módon 4 mg/ttkg szugammadexet vagy 70 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő: 3. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium utáni mély neuromuscularis blokádban (1-2-es poszt-tetániás érték) a szugammadex vagy neosztigmin adásától a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc) Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Szugammadex (4 mg/ttkg) Neosztigmin (70 mikrogramm/ttkg) Rokurónium N Medián (perc) Szélsőértékek 37 2,7 1,2-16,1 37 49,0 13,3-145,7 Vekurónium N Medián (perc) Szélsőértékek 47 3,3 1,4-68,4 36 49,9 46,0-312,7 Rutinszerű felfüggesztés - közepes fokú neuromuscularis blokád: Egy másik kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, a T2 ismételt megjelenésekor random módon 2 mg/ttkg szugammadexet vagy 50 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő: 4. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium után a T2 ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc) Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Szugammadex (2 mg/ttkg) Neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg) Rokurónium N Medián (perc) Szélsőértékek 48 1,4 0,9-5,4 48 17,6 3,7-106,9 Vekurónium N Medián (perc) Szélsőértékek 48 2,1 1,2-64,2 45 18,9 2,9-76,2 A rokurónium indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel történő felfüggesztését a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokád neosztigminnel történő felfüggesztésével hasonlították össze. A T2 ismételt megjelenésekor egy 2 mg/ttkg-os szugammadex- vagy egy 50 mikrogramm/ttkg-os neosztigmin-dózist alkalmaztak. A szugammadex hamarabb függesztette fel a rokurónium indukálta neuromuscularis blokádot, mint ahogy a neosztigmin a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokádot: 5. táblázat: A rokurónium vagy ciszatrakurium után a T2 ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc) Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Rokurónium és szugammadex (2 mg/ttkg) Ciszatrakurium és neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg) N Medián (perc) Szélsőértékek 34 1,9 0,7-6,4 39 7,2 4,2-28,2 Azonnali felfüggesztésre: A szukcinilkolin (1 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokádból való regeneráció idejét hasonlították össze a rokurónium (1,2 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel (16 mg/ttkg, 3 perccel később adva) történő felfüggesztésének idejével. 6. táblázat: A rokurónium és szugammadex vagy szukcinilkolin adását követően a 10%-os T1 visszaállásáig eltelt idő (perc) Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Rokurónium és szugammadex (16 mg/ttkg) Szukcinilkolin (1 mg/ttkg) N Medián (perc) Szélsőértékek 55 4,2 3,5-7,7 55 7,1 3,7-10,5 Egy összesített analízis alapján a következő regenerációs időkről számoltak be 16 mg/ttkg szugammadex esetén, 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid adását követően: 7. táblázat: A rokurónium adása után 3 perccel adott szugammadexet követően a 0,9-es, 0,8-es vagy 0,7-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc) T4/T1 0,9-ig T4/T1 0,8-ig T4/T1 0,7-ig N 65 65 65 Medián (perc) 1,5 1,3 1,1 Szélsőértékek 0,5-14,3 0,5-6,2 0,5-3,3 Vesekárosodás: Két nyílt vizsgálat összehasonlította a szugammadex hatásosságát és biztonságosságát súlyos vesekárosodásban szenvedő és vesekárosodás nélküli műtétes betegeknél. Az egyik vizsgálatban a szugammadex a rokurónium indukálta blokádot követően 1-2 PTC-nél került beadásra (4 mg/ttkg; N = 68); a másik vizsgálatban a szugammadex a T2 ismételt megjelenésekor került beadásra (2 mg/ttkg; N = 30). A blokád elmúlása a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérsékelten hosszabb volt, mint a vesekárosodás nélküli betegeknél. Reziduális neuromuscularis blokádot vagy visszatérő neuromuscularis blokádot nem jelentettek a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ezekben a vizsgálatokban. Kórosan elhízott betegek: 188, kóros elhízással diagnosztizált beteg bevonásával végzett vizsgálatban a rokurónium vagy a vekurónium által indukált közepes vagy mély neuromuscularis blokádot követő regeneráció idejét vizsgálták. A betegek 2 mg/ttkg vagy 4 mg/ttkg szugammadexet kaptak, a blokk szintjének megfelelően, de vagy a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg szerint adagolva, véletlenszerűen, kettősvak módszerrel. A blokk mélységétől függően és a neuromuscularis blokkolószer alapján összesítve, a tényleges testtömeg alapján dozírozott betegeknél a négy stimulusból álló sorozat (train of four, TOF) arányának ? 0,9-es értékre történő visszatérési medián ideje (1,8 perc) statisztikailag szignifikánsan (p < 0,0001) rövidebb volt, mint az ideális testtömeg alapján dozírozott betegeknél (3,3 perc). Gyermekek és serdülők: 288, 2 - < 17 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban értékelték a - rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott - szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest. A közepes-fokú blokádból ? 0,9-es TOF-arányra történő regeneráció jelentősen gyorsabb volt a szugammadex 2 mg/ttkg csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (a geometriai átlag 1,6 perc a 2 mg/ttkg szugammadex esetében és 7,5 perc a neosztigmin esetében, a geometriai átlagok aránya pedig 0,22; 95%-os CI: (0,16; 0,32), (p < 0,0001). A 4 mg/ttkg szugammadex a mély blokádból való felfüggesztést 2,0 perces geometriai átlaggal éri el, és ezek az értékek hasonlóak a felnőtteknél megfigyeltekhez. Ezek a hatások konzisztensek voltak valamennyi vizsgált korcsoportban (2 - < 6, 6 - < 12, 12 - < 17 évesek), és mind a rokurónium, mind a vekurónium esetében fennálltak. Lásd 4.2 pont. Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek: 331, az ASA besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt beteg bevonásával végzett vizsgálatban a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák (sinus bradycardia, sinus tachycardia, vagy egyéb cardialis arrhythmiák) előfordulását vizsgálták a szugammadex alkalmazását követően. Azoknál a betegeknél, akik szugammadexet kaptak (2 mg/ttkg, 4 mg/ttkg vagy 16 mg/ttkg), a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák előfordulása általában hasonló volt, mint a neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 5 mg maximális dózisig) + glikopirrolát (10 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 1 mg maximális dózisig) esetében. A mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez, ezért dózismódosításra nincs szükség. Lásd 4.8 pont. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A szugammadex farmakokinetikai paraméterei a teljes, nem komplexhez kötött és komplexhez kötött szugammadex koncentrációiból kalkulált adatok. Az olyan farmakokinetikai paraméterek, mint a clearance és az eloszlási térfogat, feltételezhetően megegyeznek a nem komplexhez kötött és a komplexhez kötött szugammadex esetén az érzéstelenítésben részesített betegeknél. Eloszlás A szugammadexnél megfigyelt egyensúlyi állapotú eloszlási térfogat megközelítőleg 11-14 liter normál veseműködésű felnőtt betegeknél (hagyományos, nem kompartmentes farmakokinetikai elemzésen alapul). Sem a szugammadex, sem a szugammadex-rokurónium-komplex nem kötődik a plazmafehérjékhez vagy a vörösvértestekhez, amint azt férfi humán plazma és teljes vér felhasználásával in vitro kimutatták. A szugammadex intravénás bólus adagban adva az 1-16 mg/ttkg-os dózistartományban lineáris kinetikát mutat. Biotranszformáció A preklinikai és klinikai vizsgálatokban nem észleltek szugammadex-metabolitokat, és csak a változatlan készítmény renalis kiválasztódását észlelték eliminációs útvonalként. Elimináció A szugammadex eliminációs felezési ideje (t1/2) normál veseműködésű, narkotizált felnőtt betegeknél megközelítőleg 2 óra, és a becsült plazma-clearance-e megközelítőleg 88 ml/perc. Egy tömegegyensúly-vizsgálat igazolta, hogy az adag > 90%-a választódott ki 24 órán belül. Az adag 96%-a választódott ki a vizeletben, amiből legalább 95% változatlan szugammadexnek tulajdonítható. A széklettel vagy a kilégzett levegő útján történő excretio kevesebb volt mint az adag 0,02%-a. A szugammadex egészséges önkénteseknek történő adása fokozta a rokurónium - komplexben történő - renalis eliminációját. Különleges betegcsoportok: Vesekárosodás és életkor: Egy farmakokinetikai vizsgálatban a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket és a normál veseműködésű betegeket összehasonlítva, a szugammadex plazmaszintje hasonló volt beadás utáni első órában, ezután a plazmaszint gyorsabban csökkent a kontrollcsoportban. A szugammadex teljes expozíciója megnyúlt, ami 17-szer magasabb expozícióhoz vezet a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegnél a szugammadex alacsony koncentrációja mutatható ki az adag beadása után legalább 48 órával. Egy második vizsgálatban a közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyokat és a normál veseműködésű vizsgálati alanyokat összehasonlítva, a szugammadex clearence-e fokozatosan csökkent és a t1/2 fokozatosan megnyúlt a veseműködés romlásával. Az expozíció 2-szer magasabb volt a közepesen súlyos vesekárosodásban és 5-ször magasabb volt a súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál. A szugammadex-koncentrációt súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál a beadást követő 7 napon túl nem tudták kimutatni. 8. táblázat: A szugammadex farmakokinetikai paramétereinek összegzése korcsoport és veseműködés alapján az alábbiakban kerül bemutatásra: Betegek kiválasztott jellemzői Átlagos becsült FK-paraméterek (VC%) Demográfia Veseműködés kreatinin-clearance (ml/perc) Clearance (ml/perc) Dinamikus egyensúlyi állapotú eloszlási térfogat (l) Eliminációs felezési idő (óra) Felnőtt Normál 100 84 (24) 13 2 (22) 40 éves 75 kg Károsodott Enyhe Közepes Súlyos 50 30 10 47 (25) 28 (24) 8 (25) 14 14 15 4 (22) 7 (23) 24 (25) Idős Normál 80 70 (24) 13 3 (21) 75 éves 75 kg Károsodott Enyhe Közepes Súlyos 50 30 10 46 (25) 28 (25) 8 (25) 14 14 15 4 (23) 7 (23) 24 (24) Serdülő Normál 95 72 (25) 10 2 (21) 15 éves 56 kg Károsodott Enyhe Közepes Súlyos 48 29 10 40 (24) 24 (24) 7 (25) 11 11 11 4 (23) 6 (24) 22 (25) Gyermek Normál 60 40 (24) 5 2 (22) 9 éves 29 kg Károsodott Enyhe Közepes Súlyos 30 18 6 21 (24) 12 (25) 3 (26) 6 6 6 4 (22) 7 (24) 25 (25) Kisgyermek Normál 39 24 (25) 3 2 (22) 4 éves 16 kg Károsodott Enyhe Közepes Súlyos 19 12 4 11 (25) 6 (25) 2 (25) 3 3 3 4 (23) 7 (24) 28 (26) VC=variációs koefficiens Nem: Nemek közti különbségeket nem észleltek. Rassz: Egy egészséges japán és kaukázusi alanyokon végzett vizsgálatban nem észlelték a farmakokinetikai paraméterek klinikailag jelentős különbségeit. A rendelkezésre álló korlátozott adatok nem mutatnak különbséget a fekete bőrű vagy afroamerikai alanyok farmakokinetikai paramétereiben. Testtömeg: Felnőtt és idős betegek populációs farmakokinetikai analízise nem mutatott klinikailag jelentős összefüggést a clearance és az eloszlási térfogat, illetve a testtömeg között. Elhízás: Egy kórosan elhízott betegekkel végzett klinikai vizsgálatban 2 mg/ttkg és 4 mg/ttkg szugammadexet alkalmaztak a tényleges testtömeg (n = 76) vagy az ideális testtömeg (n = 74) szerint. A szugammadex-expozíció dózisfüggő, lineáris módon nőtt a beadást követően a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg függvényében. Nem észleltek klinikailag jelentős különbségeket a farmakokinetikai paraméterekben a kórosan elhízott betegek és a normál populáció között. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási - lokális tolerancia- vagy vérkompatibilitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A szugammadex gyorsan kiürül a preklinikai vizsgálatokban tanulmányozott fajoknál, habár fiatal patkányok csontjában és fogaiban visszamaradó szugammadexet figyeltek meg. Fiatal felnőtt, valamint kifejlett patkányokon végzett preklinikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szugammadex nem befolyásolja kedvezőtlenül a fogak színét vagy a csont minőségét, a csontszerkezetet vagy a csontanyagcserét. A szugammadex nincs hatással a csonttörés gyógyulására és a csontátépülés folyamatára. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 2 ml vagy 5 ml oldat, klórbutil gumidugóval, valamint alumíniumkupakkal és narancssárga lepattintható védőlappal lezárt színtelen, I-es típusú injekciós üvegben. Kiszerelés: 10 db 2 ml-es injekciós üveg vagy 10 db 5 ml-es injekciós üveg. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A Sugammadex Onkogen befecskendezhető olyan intravénás szerelékekbe, amelyekben az alábbi intravénás oldatok folynak: 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz, 4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-klorid és 25 mg/ml-es (2,5%-os) glükóz, Ringer-laktát oldat, Ringer oldat, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridban. A Sugammadex Onkogen beadása és más gyógyszerek beadása között az infúziós szereléket megfelelően át kell öblíteni (pl. 0,9%-os nátrium-kloriddal). Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél Gyermekgyógyászati betegek számára a Sugammadex Onkogen 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloriddal hígítható,10 mg/ml-es koncentrációra (lásd 6.3 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. A felbontás utáni hígítatlan és a hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 2°C - 25°C között tárolva 48 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, akkor a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények biztosítása a felhasználó felelőssége, amely általános esetben, 2°C - 8°C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Onkogen Kft. 1037 Budapest Bécsi út 77-79. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23968/01 10×2 ml OGYI-T-23968/02 10×5 ml 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. november 18. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. október 1. 15 OGYÉI/21122/2022 OGYÉI/46564/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A szugammadexszel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, szülés vagy a szülés utáni fejlődés tekintetében. A szugammadex terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően adható. Szoptatás Nem ismert, hogy a szugammadex kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szugammadex kiválasztódik az anyatejbe. A ciklodextrinek orális felszívódása általában alacsony, és egyetlen adag, szoptató anyának történő adása után nem várható a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatás. A szugammadex alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől - figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. Termékenység A szugammadex emberi termékenységre kifejtett hatásait nem vizsgálták. A termékenységet vizsgáló állatkísérletek nem mutatnak káros hatásokat. | 
