Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum). A koncentrátum tiszta, színtelen vagy sárgás színű oldat, pH: 4,5-7,0. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 mikrogramm dexmedetomidinnek megfelelő dexmedetomidin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként. 200 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz 2 ml-es ampullánként. 400 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz 4 ml-es injekciós üvegenként. 1000 mikrogramm dexmedetomidint tartalmaz 10 ml-es injekciós üvegenként. Hígítást követően a végső oldat koncentrációjának 4 mikrogramm/ml-nek vagy 8 mikrogramm/ml-nek kell lennie. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása nátrium-klorid injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Intenzív osztályon kezelt, a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb - a Richmond-féle agitációs-szedációs skálán (RASS) 0 - (-3) értékű - szedációt igénylő felnőtt betegek szedációja. Szedációt igénylő diagnosztikai vagy műtéti beavatkozások előtt és/vagy során, nem intubált felnőtt betegek szedációja, azaz műtéti/éber szedáció. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Intenzív osztályon kezelt, a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb - a Richmond-féle agitációs-szedációs skálán (RASS) 0 - (-3) értékű - szedációt igénylő felnőtt betegek szedációja Kizárólag kórházi alkalmazásra. A gyógyszert az intenzív kezelést igénylő betegek ellátásában jártas egészségügyi szakembernek kell beadnia. Adagolás A már intubált és szedált betegeket át lehet állítani 0,7 mikrogramm/ttkg/óra kezdeti infúziós sebességgel adott dexmedetomidinre, amelyet később a kívánt mértékű szedáció elérése érdekében, a beteg reakciójától függően lépésenként lehet módosítani a 0,2-1,4 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományon belül. Rossz általános állapotú betegek esetén mérlegelni kell egy alacsonyabb kezdő infúziós sebesség alkalmazását. A dexmedetomidin igen erős hatású, az infúzió sebességét óránként kell megállapítani. A dózis módosítását követően az új dinamikus egyensúlyi állapotra jellemző mértékű szedáció kialakulásáig akár egy óra is eltelhet. Maximális dózis A maximális, 1,4 mikrogramm/ttkg/óra dózist nem szabad túllépni. Azoknál a betegeknél, akiknél a dexmedetomidin maximális dózisával sem tudnak megfelelő szintű szedációt elérni, másik szedatív készítményre kell áttérni. A dexmedetomidin esetén telítő dózis alkalmazása intenzív osztályon végzett szedációhoz nem javasolt és fokozott mellékhatásokkal jár. Szükség esetén propofol vagy midazolám adható mindaddig, amíg a dexmedetomidin klinikai hatásai ki nem alakulnak. A kezelés időtartama A dexmedetomidin 14 napnál hosszabb ideig történő alkalmazásával kapcsolatban nincsenek tapasztalatok. Ennél az időtartamnál hosszabb alkalmazás esetén rendszeresen újra kell értékelni a dexmedetomidin alkalmazását. Szedációt igénylő, diagnosztikai vagy műtéti beavatkozások előtt és/vagy során nem intubált felnőtt betegek szedációja, azaz műtéti/éber szedáció A dexmedetomidint kizárólag olyan egészségügyi szakember adhatja be, aki jártas a betegek aneszteziológiai ellátásában a műtőben vagy diagnosztikai eljárás alatt. Amikor a dexmedetomidint éber szedáció során adják, a beteget olyan személyeknek kell folyamatosan monitorozniuk, akik nem vesznek részt a diagnosztikai vagy a műtéti beavatkozás végrehajtásában. A betegeket folyamatos megfigyelés alatt kell tartani, hogy észlelni lehessen a hypotensio, a hypertensio, a bradycardia, a légzésdepresszió, a légúti elzáródás, az apnoe, a légszomj és/vagy az oxigén-deszaturáció korai jeleit (lásd 4.8 pont). A kiegészítő oxigénellátásnak azonnal rendelkezésre kell állnia, és szükség esetén a betegnek oxigént kell kapnia. Az oxigénszaturációt impulzus-oximetriával monitorozni kell. A dexmedetomidint telítő infúzióként, majd ezt követően fenntartó infúzióban adják. A beavatkozástól függően párhuzamosan alkalmazott lokális anesztéziára vagy analgéziára lehet szükség a kívánt klinikai hatás eléréséhez. Fájdalmas beavatkozásoknál vagy amikor mély szedáció szükséges, kiegészítő analgézia vagy szedatívumok (pl. opioidok, midazolám vagy propofol) alkalmazása ajánlott. A dexmedetomidin farmakokinetikai eloszlási felezési ideje a becslések szerint körülbelül 6 perc, amit a dexmedetomidin kívánt klinikai hatásának elérése érdekében az egyidejűleg adott gyógyszerek hatásaival együtt figyelembe kell venni, amikor megállapítják azt a megfelelő időtartamot, amely a dexmedetomidin titrálásához szükséges. A műtéti szedáció indítása: - 1,0 mikrogramm/ttkg telítő infúzió 10 percen keresztül. A kisebb beavatkozással járó eljárásoknál, pl. szemészeti műtéteknél, a 10 percen át adott 0,5 mikrogramm/ttkg telítő infúzió is elegendő lehet. A műtéti szedáció fenntartása: A fenntartó infúziót általában 0,6-0,7 mikrogramm/ttkg/óra dózissal indítják, amit később a 0,2-1 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományban végzett titrálással módosítanak a kívánt klinikai hatás eléréséig. A fenntartó infúzió sebességét a kívánt mértékű szedáció eléréséhez szükséges mértékben kell beállítani. Különleges betegcsoportok Idősek Idős betegeknél általában nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont). Idős betegeknél fokozottnak tűnik a hypotensio kockázata (lásd 4.4 pont), de a műtéti szedációkból származó korlátozott adatok nem utalnak egyértelmű dózisfüggőségre. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Májkárosodás A dexmedetomidin a májban metabolizálódik és csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazandó a májkárosodásban szenvedő betegeknél. Megfontolandó a csökkentett fenntartó dózis alkalmazása (lásd 4.4 és 5.2 pont). Gyermekek és serdülők A dexmedetomidin biztonságosságát és hatásosságát 0-18 éves gyermekek és serdülők esetén nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leirata a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Az alkalmazás módja A gyógyszert csak hígított intravénás infúzió formájában, vezérelt infúziós készülékkel szabad beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Előrehaladott (másod- vagy harmadfokú) vezetési blokk, amennyiben nincs pacemaker. Nem kontrollált hypotonia. Akut cerebrovascularis kórképek. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Monitorozás A dexmedetomidin intenzív osztályon, műtőben és diagnosztikai beavatkozások során történő alkalmazásra szolgál. Egyéb körülmények közötti alkalmazása nem javasolt. A dexmedetomidin infúzió beadása során minden beteg szívműködését folyamatosan monitorozni kell. Nem intubált betegeknél a légzést szoros monitorozás alatt kell tartani a légzésdepresszió és esetenként az apnoe kockázata miatt (lásd 4.8 pont). A dexmedetomidin alkalmazása után a szedációból való visszatérés ideje a beszámolók szerint megközelítőleg 1 óra. Járóbeteg-ellátásban történő alkalmazásakor a beteget legalább egy órán keresztül (vagy a beteg állapotától függően hosszabb ideig) folyamatosan szoros monitorozás alatt kell tartani, majd legalább további egy órán keresztül gondoskodni kell az orvosi felügyeletről a beteg biztonsága érdekében. Általános óvintézkedések A dexmedetomidint nem szabad bolus dózisban adni, továbbá intenzív osztályon történő alkalmazás során a telítő dózis sem javasolt. A felhasználóknak ezért készen kell állniuk alternatív szedatívum alkalmazására az agitáció akut gátlása érdekében vagy a beavatkozások alatt, különösen a kezelés első néhány órája alatt. Műtéti szedáció alatt egy másik szedatívum kisebb bolus dózisa alkalmazható, ha a szedáció szintjének gyors emelése szükséges. Néhány dexmedetomidint kapó betegnél megfigyelték, hogy stimulációra ébreszthetők és éberekké válnak. Egyéb klinikai jelek és tünetek hiányában ez önmagában nem tekinthető a hatástalanság bizonyítékának. A dexmedetomidin általában nem okoz mély szedációt és a betegek könnyen ébreszthetők. A dexmedetomidin ezért nem alkalmas azon a betegeknél, akik nem tolerálják ezt a hatásprofilt, például akiknek folyamatos, mély szedációra van szükségük. A dexmedetomidint nem szabad intubálásnál általános érzéstelenítő indukciós szerként adni vagy izomlazító alkalmazásakor szedáció biztosítására alkalmazni. A dexmedetomidin nem rendelkezik a néhány egyéb szedatívumnál tapasztalható görcsoldó hatással, így nem fogja elnyomni a fennálló görcsaktivitást. Óvatosságra van szükség, ha a dexmedetomidint más szedatív vagy cardiovascularis hatású gyógyszerrel együtt alkalmazzák, mert additív hatások léphetnek fel. A dexmedetomidin nem ajánlott önszedációra. Nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. A dexmedetomidin járóbeteg-ellátásban történő alkalmazását követően a beteget általában egy erre alkalmas harmadik fél gondjaira kell bízni. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy tartózkodjanak a gépjárművezetéstől és egyéb veszélyes feladatok végzésétől, továbbá kerüljék más, esetleg szedációt okozó szerek (pl. benzodiazepinek, opioidok, alkohol) szedését/fogyasztását a dexemedetomidin megfigyelt hatásai, a műtéti beavatkozás, az egyidejűleg adott gyógyszerek, a beteg kora és állapota alapján megállapított megfelelő ideig. Körültekintés szükséges a dexmedetomidin idős betegeknél történő alkalmazásakor. A 65 évesnél idősebb betegek hajlamosabbak lehetnek a hypotensióra a dexmedetomidin alkalmazásakor, beleértve a műtéti beavatkozásoknál alkalmazott telítő dózist is. Megfontolandó a dózis csökkentése. Kérjük, olvassa el a 4.2 pontot. Cardiovascularis hatások és óvintézkedések A dexmedetomidin a központi sympatholysisen keresztül csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, azonban nagyobb koncentrációkban hypertensióhoz vezető perifériás vasoconstrictiot okoz (lásd 5.1 pont). A dexmedetomidin ezért nem alkalmas olyan betegek számára, akiknél súlyos cardiovascularis instabilitás áll fenn. Körültekintés szükséges a dexmedetomidin olyan betegeknél történő alkalmazásakor, akiknél korábbról fennálló bradycardia van jelen. A dexmedetomidin 60/perc alatti pulzusszám melletti alkalmazására vonatkozóan az adatok nagyon korlátozottak, és az ilyen betegek esetében fokozott elővigyázatosság szükséges. A bradycardia rendszerint nem igényel kezelést, de szükség esetén általában reagál az antikolinerg gyógyszerekre vagy a dózis csökkentésére. A nagyon jó fizikai állapotú és alacsony nyugalmi szívfrekvenciájú betegek különösen érzékenyek lehetnek az alfa-2-receptor agonisták bradikardizáló hatásaira és átmeneti szinuszleállással járó esetekről is beszámoltak. Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradycardia vagy atrioventricularis blokk (lásd 4.8 pont). A dexmedetomidin vérnyomáscsökkentő hatásának nagyobb jelentősége lehet azoknál a betegeknél, akiknek már eredetileg is alacsony volt a vérnyomásuk (különösen, ha az nem reagált vérnyomásemelőkre), akik hypovolaemiában szenvednek, krónikusan alacsony a vérnyomásuk vagy akiknél csökkent a funkcionális rezerv, például a súlyos kamraműködési zavarban szenvedők és az idős betegek. Ezekben az esetekben fokozott óvatosságra van szükség (lásd 4.3 pont). Az alacsony vérnyomás általában nem igényel specifikus kezelést, azonban szükség esetén a felhasználóknak készen kell állniuk a beavatkozásra dóziscsökkentés, folyadékok és/vagy vasoconstrictorok adása révén. Csökkent perifériás autonóm aktivitás (például gerincvelő-sérülés miatt) esetén a betegeknél kifejezettebbek lehetnek a hemodinámiás változások a dexmedetomidin alkalmazásának kezdetén, ezért fokozott körültekintéssel kell őket kezelni. A dexmedetomidin perifériás vasoconstrictiv hatásaival kapcsolatosan átmeneti hypertensiót figyeltek meg, elsősorban a telítő dózis alkalmazása során. Telítő dózis intenzív osztályon történő szedációnál nem javasolt. A hypertensiót általában nem kell kezelni, azonban a folyamatos infúzió sebességének csökkentése tanácsos lehet. A nagyobb koncentráció mellett fellépő helyi vasoconstrictio jelentősége nagyobb lehet ischaemiás szívbetegségben vagy súlyos cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél, akiket szorosan kell monitorozni. A dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akiknél a szívizom vagy az agy ischaemiájára utaló jelek mutatkoznak. A hypotensio vagy bradycardia esetlegesen megnövekedett kockázata miatt körültekintés ajánlott, ha a dexmedetomidint spinalis vagy epiduralis anesztéziával együtt alkalmazzák. Májkárosodás Óvatosságra van szükség súlyos májkárosodás esetén, mivel a dexmedetomidin csökkent clearance-e miatt a túl nagy dózisok fokozhatják a mellékhatások kialakulásának, a túlzott szedációnak vagy a hatás elhúzódásának a kockázatát. Neurológiai betegségek Súlyos idegrendszeri betegségekben, például fejsérülés esetén és ideggyógyászati műtét után, korlátozott a dexmedetomidin alkalmazásával kapcsolatos tapasztalat, ezért ilyen esetekben a gyógyszert elővigyázatosan kell alkalmazni, különösen, ha mély szedációra van szükség. A dexmedetomidin csökkentheti az agyi véráramlást és a koponyaűri nyomást, amit figyelembe kell venni a kezelés kiválasztásakor. Egyéb Az alfa-2 agonisták tartós alkalmazását követő hirtelen abbahagyása ritkán megvonási reakciókkal járt. Ezt a lehetőséget figyelembe kell venni, ha a betegnél izgatottság és hypertensio alakul ki röviddel a dexmedetomidin leállítását követően. A dexmedetomidin hipertermiát idézhet elő, mely rezisztens lehet a szokásos hűtési módszerekre. A dexmedetomidin-kezelést ismeretlen eredetű tartós láz esetén abba kell hagyni, és alkalmazása nem ajánlott malignus hipertermiára hajlamos betegeknél. Diabetes insipidust jelentettek dexmedetomidin-kezeléssel kapcsolatosan. Amennyiben polyuria jelentkezik, javasolt a dexmedetomidinnal végzett kezelés leállítása, valamint a szérum nátriumszintjének és a vizelet ozmolalitásának ellenőrzése. A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a dexmedetomidinnel végzett műtéti szedációt követően megfelelő ideig tartózkodniuk kell a gépjárművezetéstől és egyéb veszélyes feladatok végzésétől. 4.9 Túladagolás Tünetek Számos, dexmedetomidin túladagolással járó esetről számoltak be a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően szerzett adatok alapján. Ezekben az esetekben a jelentések szerint a dexmedetomidin legnagyobb infúziós sebessége egy 20 hónapos gyermeknél 36 percen át 60 mikrogramm/ttkg/óra, illetve egy felnőttnél 15 percen át 30 mikrogramm/ttkg/óra volt. A túladagolással kapcsolatosan a leggyakoribb mellékhatás a bradycardia, a hypotensio, hypertensio, a túlzott szedáció, a légzésdepresszió és a szívleállás volt. Kezelés Klinikai tünetekkel járó túladagolás esetén a dexmedetomidin infúzió dózisát csökkenteni kell vagy le kell állítani az alkalmazását. A várható hatások elsősorban cardiovascularis jellegűek és a klinikailag ajánlott módon kell őket kezelni (lásd 4.4 pont). Nagy koncentráció mellett a hypertensio kifejezettebb lehet, mint a hypotensio. A klinikai vizsgálatok során a szinuszleállással járó esetek spontán rendeződtek vagy reagáltak az atropin- és glikopirrolát-kezelésre. Kivételes, szívleálláshoz vezető súlyos esetekben újraélesztésre volt szükség. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. A dexmedetomidin anesztetikumokkal, szedatívumokkal, hipnotikumokkal és opioidokkal történő együttes alkalmazása valószínűleg a hatások fokozódásához vezet, beleértve a szedatív, az anesztetikus és a cardiorespiratoricus hatásokat is. Az izofluránnal, a propofollal, az alfentanillal és a midazolámmal kapcsolatban specifikus vizsgálatok megerősítették a fokozott hatást. A dexmedetomidin és az izoflurán, a propofol, az alfentanil és a midazolám között nem mutattak ki farmakokinetikai kölcsönhatásokat. Mindazonáltal a potenciális farmakodinámiás kölcsönhatások miatt a dexmedetomidinnal való együttes alkalmazáskor a dexmedetomidin vagy az egyidejűleg adott anesztetikum, szedatívum, hipnotikum vagy opioid dózisának csökkentésére lehet szükség. A dexmedetomidin CYP enzim-gátló hatását (beleértve a CYP2B6 enzimet is) vizsgálták emberi máj mikroszóma inkubációban. Az in vitro vizsgálat arra utal, hogy fennáll a dexmedetomidin és a dominánsan CYP2B6 enzimen metabolizáló szubsztrátok között az in vivo kölcsönhatás lehetősége. Megfigyelték, hogy a dexmedetomidinnek in vitro CYP1A2, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9 és CYP3A4 enzim-induktor hatása van, és az in vivo indukciót sem lehet kizárni. Ennek klinikai jelentősége nem ismert. A vérnyomáscsökkentő és bradikardizáló hatások fokozódásának lehetőségét mérlegelni kell olyan betegeknél, akik egyéb, ezeket a hatásokat kiváltó gyógyszereket, például béta-blokkolókat kapnak, bár egy ezmolollal végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat során mérsékeltek voltak az additív hatások. 6.2 Inkompatibilitások Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. A dexmedetomidin potenciálisan adszorbeálódik bizonyos természetes eredetű gumikhoz. A dexmedetomidint hatásának megfelelő adagoláskor is tanácsos olyan eszközöket használni a beadáshoz, amelyek esetében a tömítők szintetikus gumiból vagy bevont felületű természetes gumiból készültek. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Intenzív osztályon kezelt felnőtt betegek szedációja A dexmedetomidin intenzív osztályon történő alkalmazásával kapcsolatban leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypotensio, hypertensio és bradycardia, amelyek a betegek körülbelül 25%-ánál, 15%-ánál és 13%-ánál fordulnak elő. Az alacsony vérnyomás és a bradycardia voltak egyúttal a dexmedetomidin alkalmazásával kapcsolatos leggyakoribb súlyos mellékhatások is, amelyek a randomizált és intenzív osztályon kezelt betegek 1,7%-ánál, illetve 0,9%-ánál fordultak elő. Műtéti/éber szedáció A dexmedetomidin műtéti szedáció során történő alkalmazásával kapcsolatban leggyakrabban jelentett mellékhatásai az alábbiak: - hypotensio (55% a dexmedetomidin-csoportban vs. 30% a palcebocsoportban); - légzésdepresszió (38% a dexmedetomidin-csoportban vs. 35% a palcebocsoportban); - bradycardia (14% a dexmedetomidin-csoportban vs. 4% a palcebocsoportban). A mellékhatások táblázatos felsorolása Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatások az intenzív ellátással kapcsolatos klinikai vizsgálatok összesített adatai alapján kerültek összegyűjtésre. A mellékhatások előfordulási gyakoriság szerint kerültek csoportosításra, ahol elsőként a leggyakoribb szerepel, az alábbi konvenció alapján: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100); ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1.táblázat Mellékhatások Endokrin betegségek és tünetek Nem ismert: diabetes insipidus Anyagcsere-és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori: hyperglykaemia, hypoglykaemia Nem gyakori: metabolikus acidózis, hypoalbuminaemia Pszichiátriai kórképek Gyakori: izgatottság Nem gyakori: hallucináció Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon gyakori: bradycardia1,2 Gyakori: myocardialis ischaemia vagy infarctus, tachycardia Nem gyakori: atrioventricularis blokk1, csökkent szívteljesítmény, szívmegállás1 Érbetegségek és tünetek Nagyon gyakori: hypotensio1, 2, hypertensio1, 2 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon gyakori: légzésdepresszió2, 3 Nem gyakori: légszomj, apnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hányinger2, hányás, szájszárazság2 Nem gyakori: haspuffadás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: megvonási szindróma, hyperthermia Nem gyakori: a gyógyszer hatástalansága, szomjúság 1 Lásd az "Egyes kiválasztott mellékhatások leírása" részt. 2 Műtéti szedációra vonatkozó vizsgálatokban is megfigyelt mellékhatás. 3 "Gyakori" előfordulás az intenzív osztályokon végzett szedációs vizsgálatokban. Egyes kiválasztott mellékhatások leírása A klinikailag jelentős hypotensiót vagy bradycardiát a 4.4 pontban ismertetett módon kell kezelni. Viszonylag egészséges, nem intenzív ellátásban részesülő, dexmedetomidinnel kezelt személyeknél a bradycardia esetenként szinuszleálláshoz vagy -szünethez vezetett. A tünetek a láb felemelésére és antikolinerg szerek, például atropin vagy glikopirrolát adására reagáltak. Kivételes esetekben a bradycardia a már korábban bradycardiás betegeknél aszisztolés időszakokba progrediált. Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradycardia vagy atrioventricularis blokk. A hypertensiót a telítő dózis alkalmazásával hozták összefüggésbe, ezt a reakciót a telítő dózis mellőzése, az infúziós sebesség csökkentése vagy a telítő dózis csökkentése révén lehet mérsékelni. Gyermekek és serdülők 1 hónaposnál idősebb, döntően műtéten átesett gyermekeknél értékelték a legfeljebb 24 órás, intenzív osztályon végzett kezelést, és a felnőttekéhez hasonló biztonságossági profilt állapítottak meg. Az újszülöttekre (28-44 gesztációs hét) vonatkozó adatok nagyon korlátozottak, és csak ? 0,2 mikrogramm/ttkg/óra fenntartó dózisra korlátozódnak. Az irodalomban egyetlen olyan esetről számoltak be, amikor egy újszülöttnél hypothermiás bradycardia lépett fel. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: pszicholeptikumok, egyéb hipnotikumok és szedatívumok, ATC kód: N05CM18 A dexmedetomidin változatos farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező szelektív alfa-2-receptor-agonista. A szimpatikus idegvégződéseken a noradrenalin felszabadulás csökkentése révén szimpatolitikus hatása van. A szedatív hatás a döntően noradrenerg agytörzsi magban, a locus coeruleusban a kisülések csökkentésének köszönhető. A dexmedetomidinnek fájdalomcsillapító és anesztetikus/fájalomcsillapító-megtakarító hatásai vannak. A cardiovascularis hatások a dózistól függenek; alacsonyabb infúziós sebesség mellett a centrális hatások dominálnak, ami a szívfrekvencia és a vérnyomás csökkenéséhez vezet. Nagyobb dózisok esetén a perifériás érszűkítő hatások dominálnak, ami a szisztémás érellenállás és a vérnyomás emelkedéséhez vezet, miközben a bradikardizáló hatás továbbra is kifejezett. A dexmedetomidin viszonylag mentes a légzésdepressziós hatásoktól, ha monoterápiában, egészséges alanyoknak adják. Intenzív osztályon kezelt felnőtt betegek szedációja Azokban a placebokontrollos vizsgálatokban, amelyekben korábban intubált és midazolámmal vagy propofollal szedált, posztoperatív intenzív ellátásban részesülő betegek vettek részt, a dexmedetomidin szignifikánsan csökkentette mindkét kiegészítő szedatívum (midazolám vagy propofol) és az opioidok legfeljebb 24 órán belüli sürgősségi alkalmazásának szükségességét. A legtöbb dexmedetomidinnel kezelt beteg nem igényelt kiegészítő szedatív kezelést. A betegeket sikeresen lehetett extubálni a dexmedetomidin infúzió adásának abbahagyása nélkül. Az intenzív ellátáson kívüli vizsgálatok megerősítették, hogy a dexmedetomidint biztonsággal lehet adni azoknak a betegeknek is, akiket endotrachealisan nem intubáltak, feltéve, hogy megfelelően ellenőrzik őket. Egy olyan, döntően belgyógyászati betegcsoport esetében, ahol prolongált, enyhe vagy közepes mértékű (RASS 0 - [-3]) szedációra volt szükség az intenzív osztályon legfeljebb 14 napon át, a dexmedetomidin hatása a célként megjelölt szedációs időtartomány tekintetében hasonló volt a midazoláméhoz (arány: 1,07; 95%-os CI 0,971; 1,176) és a propofoléhoz (arány: 1,00; 95%-os CI 0,922; 1,075), a midazolámhoz képest csökkentette a gépi lélegeztetés időtartamát, illetve a midazolámhoz és a propofolhoz képest csökkentette az extubációig eltelt idő hosszát. Mind a propofollal, mind a midazolámmal összehasonlítva a betegek könnyebben ébredtek, jobban kooperáltak és könnyebben tudtak kommunikálni, függetlenül attól, hogy volt-e fájdalmuk vagy sem. A dexmedetomidinnel kezelt betegeknél alacsony vérnyomás és bradycardia gyakrabban, de tahycardia ritkábban fordult elő a midazolámmal kezelt betegekhez képest, továbbá a dexmedetomidinnel kezelt betegeknél gyakoribb volt a tahycardia, de hasonlóan gyakori volt a hypotensio, mint a propofollal kezelt betegeknél. A dexmedetomidin alkalmazása mellett a CAM-ICU-skála (Confusion Assessment Method for the Intensive Care Unit) alapján mért delírium mértéke egy vizsgálat során a midazolámhoz képest csökkent, a delíriummal kapcsolatos mellékhatások pedig ritkábbak voltak a propofolhoz képest. A vizsgálatot a nem kielégítő szedáció miatt idő előtt abbahagyó betegeket propofolra vagy midazolámra állították át. A nem kielégítő szedáció kockázata azoknál a betegeknél nőtt, akiket közvetlenül a gyógyszerváltás előtt a szokásos ellátással nehezen lehetett szedálni. Gyermekeknél és serdülőknél a hatásosságot egy dóziskontrollált, intenzív osztályos vizsgálatban mutatták ki, nagyrészt műtéten átesett, 1 hónapos és ? 17 éves kor közötti betegcsoporton. A dexmedetomidinnel kezelt betegek körülbelül 50%-ánál nem volt szükség midazolám kiegészítő alkalmazására a 20,3 órás medián időtartamú, de 24 órát meg nem haladó kezelési idő alatt. 24 óránál hosszabb kezelésre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Az újszülöttekre (28-44 gesztációs hét) vonatkozó adatok nagyon korlátozottak és csak alacsony dózisokra (? 0,2 mikrogramm/ttkg/óra) korlátozódnak (lásd 5.2 és 4.4 pont). Az újszülöttek különösen érzékenyek lehetnek dexmedetomidin bradikardizáló hatásaira hypothermia, valamint a szívfrekvencia-függő, szívteljesítményt érintő zavarok esetén. A kettős vak, komparátorkontrollos, intenzív ellátásban végzett vizsgálatok során a dexmedetomidinnel kezelt betegeknél (n = 778) a kortizolszupresszió előfordulási gyakorisága 0,5% volt, szemben a midazolámmal (n = 338) vagy a propofollal (n = 275) kezelt betegeknél észlelt 0%-kal. Ezt az eseményt 1 esetben enyhe, 3 esetben közepesen súlyos fokúként jelentették. Műtéti/éber szedáció A dexmedetomidin biztonságosságát és hatásosságát nem intubált betegek műtéti és diagnosztikai beavatkozás előtt és/vagy közben történő szedációja során két randomizált, kettős vak, palcebokontrollos, multicenteres klinikai vizsgálatban értékelték. * Az 1. vizsgálatban a monitorozott anesztézia alatt és lokális/regionális anesztéziában végzett, tervezett sebészeti beavatkozásban/eljárásban részesült betegeket randomizálták vagy 1 mikrogramm/ttkg (n = 129), vagy 0,5 mikrogramm/ttkg (n = 134) dexmedetomidin telítő infúzióra vagy placebóra (fiziológiás sóoldat; n = 63), amit 10 percen keresztül kaptak, és amelyet 0,6 mikrogramm/ttkg/óra kezdő dózisú fenntartó infúzió követett. A vizsgálati gyógyszer fenntartó infúzióját a 0,2 mikrogramm/ttkg/óra-1 mikrogramm/ttkg/óra tartományban lehetett titrálni. Azoknak a betegeknek az aránya, akik kiegészítő (rescue) midazolám nélkül érték el a tervezett szedációs szintet (Observer's Assessment of Alertness/Sedation Scale - OAAS-skála ? 4), 54% volt az 1 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint kapó betegek körében, 40% azoknál, akik 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint kaptak, és 3% a placebóval kezelt betegeknél. A kiegészítő midazolámot nem igénylő, 1 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinre, illetve 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinre randomizált betegeknél a kockázatkülönbség aránya 48% (95%-os CI: 37%-57%) és 40% (95% CI: 28%-48%) volt a placebóval összehasonlítva. A midazolám kiegészítő dózis medián értéke (tartomány) 1,5 mg (0,5-7,0) volt az 1,0 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinnel kezelt csoportban, 2,0 mg (0,5-8,0) a 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinnel kezelt csoportban, és 4,0 mg (0,5-14,0) azoknál, akik placebót kaptak. A midazolám kiegészítő dózis középértékének különbsége az 1 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinnel kezelt csoport és a placebocsoport között -3,1 mg (95%-os CI: [-3,8]-[-2,5]), míg a 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidint kapó csoport és a placebóval kezelt csoport között -2,7 mg (95%-os CI: [-3,3]-[-2,1]) volt a dexmedetomidin javára. Az első kiegészítő dózis alkalmazásáig eltelt időtartam középértéke 114 perc volt az 1 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinnel kezelt csoportban, 40 perc a 0,5 mikrogramm/ttkg dexmedetomidinnel kezelt csoportban, és 20 perc azoknál, akik placebót kaptak. * A 2. vizsgálatban a lokális anesztéziával éber fiberoszkópos intubációban részesülő betegeket randomizálták 1 mikrogramm/ttkg (n = 55) dexmedetomidin telítő infúzióra vagy placebóra (fiziológiás sóoldat) (n = 50), amit 10 percen keresztül kaptak, és amelyet 0,7 mikrogramm/ttkg/óra fix dózisú fenntartó infúzió követett. A Ramsey szedációs skála (Ramsay Sedation Scale) szerinti ? 2 érték eléréséhez és/vagy fenntartásához szükség esetén a betegeknek kiegészítésként midazolám adható volt. A hatásossági eredmények szerint a dexmedetomidin a nem intubált betegek szedációja során hatásosabb volt, mint a placebo. A dexmedetomidinnel kezelt betegek 53%-ának nem volt szüksége midazolám kiegészítésre, szemben a placebót kapó betegek 14%-ával. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A dexmedetomidin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél rövid ideig tartó intravénás alkalmazást, illetve intenzív osztályos ellátásban részesülő betegeknél hosszan tartó infúziós kezelést követően értékelték. Eloszlás A dexmedetomidin kétkompartmentes eloszlási modellt mutat. Egészséges önkénteseknél gyors eloszlási fázist mutat, az eloszlási felezési idő (t1/2?) a becslések szerint körülbelül 6 perc. A terminális felezési idő (t1/2) átlagos becsült értéke körülbelül 9-2,5 óra (minimum 1,35, maximum 3,68 óra), dinamikus egyensúlyi állapotban az eloszlási térfogat (Vss) átlagos becsült értéke pedig körülbelül 1,16-2,16 l/ttkg (90-151 liter). A plazma clearance (Cl) átlagos becsült értéke körülbelül 0,46-0,73 l/óra/ttkg (35,7-51,1 l/óra). Ezen Vss és Cl becsült értékek mellett az átlagos testtömeg 69 kg volt. A dexmedetomidin plazma farmakokinetikai értékei 24 óra után ezekhez hasonlóak voltak az intenzív osztályon kezelt populációban. A farmakokinetikai paraméterek becsült értékei: a t1/2 körülbelül 1,5 óra , a Vss körülbelül 93 liter és a Cl körülbelül 43 l/óra. A dexmedetomidin farmakokinetikája a 0,2 és 1,4 mikrogramm/ttkg/óra dózistartományban lineáris és a legfeljebb 14 napig tartó kezelés során nem akkumulálódik. A dexmedetomidin 94%-a plazmafehérjékhez kötődik. A plazmafehérjékhez való kötődés a 0,85-85 ng/ml koncentráció-tartományban állandó. A dexmedetomidin egyaránt kötődik a humán szérum albuminhoz és az alfa-1-savas glikoproteinhez; a plazmában a dexmedetomidint elsődlegesen kötő fehérje a szérum albumin. Biotranszformáció és elimináció A dexmedetomidin a májban intenzív metabolizmus révén eliminálódik. A kezdeti metabolikus reakcióknak három típusa van: közvetlen N-glükuronidáció, közvetlen N-metiláció és citokróm P450-katalizált oxidáció. A legnagyobb mennyiségben keringő dexmedetomidin metabolit a két N-glükuronid-izomer. A H-1, N-metil 3-hidroximetil dexmedetomidin O-glukuronid metabolit szintén a dexmedetomidin biotranszformáció egyik keringő terméke. A citokróm P-450 két kisebb mennyiségben keringő metabolit, a dexmedetomidin 3-metil csoport hidroxilációjával képződő 3-hidroximetil-dexmedetomidin és az imidazol gyűrű oxidációjával képződő H-3 metabolit kialakulását katalizálja. A rendelkezése álló adatok alapján az oxidált metabolitok képződését több CYP izoforma (CYP2A6, CYP1A2, CYP2E1, CYP2D6 és CYP2C19) végzi. Ezeknek a metabolitoknak elhanyagolható a farmakológiai hatása. Az izotóppal jelzett dexmedetomidin intravénás adását követő 9 nap után a beadott radioaktivitás 95%-a a vizeletben, 4%-a a székletben jelent meg. A vizeletben kimutatott fő metabolit a két N-glukuronid izomer volt; ezek együttesen a dózis körülbelül 34%-át tették ki, míg az N-metil 3-hidroximetil dexmedetomidin O-glükuronid a dózis 14,51%-át tette ki. Kisebb arányban jelen lévő dexmedetomidin-metabolit volt a karboxilsav, a 3-hidroximetil-dexmedetomidin és annak O-glukuronid származéka, melyek egyenként a dózis 1,11-7,66%-át tették ki. Az anyavegyület kevesebb mint 1%-át mutatták ki a vizeletben. A vizeletben a metabolitok körülbelül 28%-a nem azonosított minor metabolit. Különleges betegcsoportok Jelentős farmakokinetikai különbségeket a nem vagy az életkor alapján nem figyeltek meg. A dexmedetomidin plazmafehérjékhez történő kötődése májkárosodásban szenvedő alanyoknál csökkent az egészséges alanyokéhoz képest. A plazmában a nem kötött dexmedetomidin átlagos százalékos aránya az egészséges alanyoknál mért 8,5%-tól a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél mért 17,9%-ig terjed. A különböző mértékű (Child-Pugh-szerinti A, B vagy C besorolású) májkárosodásban szenvedőknél a dexmedetomidin máj clearence-értéke csökkent, a plazma eliminációs felezési idő megnyúlt. A nem kötött dexmedetomidin plazma clearance-értékek az enyhe, közepesen súlyos, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedőknél az egészséges egyénknél megfigyelt értékek 59%, 51% és 32%-a volt. Az átlagos felezési idő az enyhe, közepesen súlyos, illetve súlyos fokú májkárosodásban szenvedőknél 3,9; 5,4 és 7,4 órára nőtt. Ha a dexmedetomidint a hatásnak megfelelően adják is, a májkárosodásban szenvedő betegeknél a májkárosodás mértékétől és a reakciótól függően szükség lehet a kezdeti/fenntartó dózis csökkentésének mérlegelésére. A dexmedetomidin farmakokinetikája súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance < 30 ml/perc) szenvedő betegeknél nem változik az egészséges alanyokhoz képest. Az újszülött csecsemők (28-44 gesztációs hét) és a 17 éves kor közötti gyermekekre és serdülőkre vonatkozó adatok korlátozottak. A dexmedetomidin felezési ideje gyermekeknél és serdülőknél (1 hónapos-17 éves kor között) hasonlónak tűnik a felnőtteknél tapasztalthoz, de magasabbnak tűnik az újszülötteknél (1 hónaposnál fiatalabbak). Az 1 hónapos-6 éves korcsoportokban a testtömegre korrigált plazma-clearance-érték nagyobbnak tűnt, ugyanakkor idősebb gyermekeknél csökkent. A testtömegre korrigált plazma-clearance-érték újszülötteknél (1 hónaposnál fiatalabbak) az éretlenség miatt alacsonyabbnak tűnt (0,9 l/óra/ttkg) az idősebb csoporthoz képest. A rendelkezésre álló adatokat a következő táblázat foglalja össze: Átlag (95%-os CI) Életkor N Clearance (l/óra/ttkg) t1/2 (óra) 1 hónaposnál fiatalabb 28 0,93 (0,76-1,14) 4,47 (3,81-5,25) 1 - < 6 hónapos 14 1,21 (0,99-1,48) 2,05 (1,59-2,65) 6 hónapos - < 12 hónapos 15 1,11 (0,94-1,31) 2,01 (1,81-2,22) 12 hónapos - < 24 hónapos 13 1,06 (0,87-1,29) 1,97 (1,62-2,39) 2 éves - < 6 éves 26 1,11 (1,00-1,23) 1,75 (1,57-1,96) 6 éves - < 17 éves 28 0,80 (0,69-0,92) 2,03 (1,78-2,31) 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatok során a dexmedetomidinnek patkányoknál nem volt hatása a hím vagy nőstény állatok termékenységére, illetve patkányoknál vagy a nyulaknál nem figyeltek meg teratogén hatásokat. A nyulakkal végzett vizsgálat során adott legnagyobb iv. dózis 96 mikrogramm/ttkg/nap volt, ez a klinikai expozícióhoz hasonló expozíciót biztosított. A patkányokkal végzett vizsgálat során alkalmazott legnagyobb dózis szubkután adott 200 mikrogramm/ttkg/nap volt, ami nagyobb embrionális/magzati halálozást és csökkent magzati testtömeget okozott. Ezek a hatások egyértelmű anyai toxicitás mellett álltak fenn. Csökkent magzati testtömeget észleltek a 18 mikrogramm/ttkg/nap dózissal végzett patkány fertilitási vizsgálat során is, illetve 54 mikrogramm/ttkg/nap dózis esetén a csökkent magzati testtömeg mellett a csontosodás is késett. A patkányoknál észlelt expozíciós szintek a klinikai expozíciós tartomány alatt voltak. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 5 db vagy 25 db 2 ml-es, I-es típusú, színtelen, törőponttal ellátott üvegampulla. 1 db vagy 4 db 4 ml-es, I-es típusú, színtelen üvegből készült injekciós üveg brómbutil gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal lezárva. 1 db vagy 4 db 10 ml-es, I-es típusú, színtelen üvegből készült injekciós üveg brómbutil gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal lezárva. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az ampullák és injekciós üvegek kizárólag egyetlen betegnél használhatók fel. Az oldat elkészítése Annak érdekében, hogy az alkalmazás előtt a szükséges 4 mikrogramm/ml vagy 8 mikrogramm/ml töménységet elérjék, a készítményt a következő oldatos injekciókkal lehet hígítani: 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz, Ringer, Ringer-laktát, mannit vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid. Az infúzió elkészítéséhez szükséges térfogatokat táblázatos formában lásd alább. Abban az esetben, ha a szükséges koncentráció 4 mikrogramm/ml A Dexmedetomidine Kalceks 100 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos Hígításra használt oldat térfogata Infúzió teljes térfogata infúzióhoz térfogata 2 ml 48 ml 50 ml 4 ml 96 ml 100 ml 10 ml 240 ml 250 ml 20 ml 480 ml 500 ml Abban az esetben, ha a szükséges koncentráció 8 mikrogramm/ml A Dexmedetomidine Kalceks HCl Teva 100 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos Hígításra használt oldat térfogata Infúzió teljes térfogata infúzióhoz térfogata 4 ml 46 ml 50 ml 8 ml 92 ml 100 ml 20 ml 230 ml 250 ml 40 ml 460 ml 500 ml Az oldatot finoman össze kell rázni, hogy jól elkeveredjen. A gyógyszert alkalmazás előtt szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy nincsenek-e benne részecskék vagy nem látható-e benne elszíneződés. A Dexmedetomidine Kalceks kompatibilitását az alábbi intravénás folyadékokkal és gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás esetén igazolták: Ringer-laktát, 5%-os glükóz oldat, 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekció, 200 mg/ml-es (20%-os) mannit, tiopentál-nátrium, etomidát, vekurónium-bromid, pankurónium-bromid, szukcinilkolin, atrakurium-bezilát, mivakurium-klorid, rokurónium-bromid, glikopirrolát-bromid, fenilefrin-HCl, atropin-szulfát, dopamin, noradrenalin, dobutamin, midazolám, morfin-szulfát, fentanil-citrát és plazmahelyettesítő. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Bontatlan ampulla: 5 év Bontatlan injekciós üveg: 2 év Hígítást követően A hígított infúziós oldat kémiai és fizikai stabilitása 2 °C-8 °C-on és 25 °C-on 36 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C-8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA AS KALCEKS Krustpils iela 71E, Riga, LV-1057 Lettország Tel.: +371 67083320 E-mail: kalceks@kalceks.lv 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-23604/01 5 × 2 ml (2 ml-es, I-es típusú, színtelen üvegampullában) OGYI-T-23604/02 25 × 2 ml (2 ml-es, I-es típusú, színtelen üvegampullában) OGYI-T-23604/03 1 × 4 ml (4 ml-es, I-es típusú, színtelen injekciós üvegben) OGYI-T-23604/04 4 × 4 ml (4 ml-es, I-es típusú, színtelen injekciós üvegben) OGYI-T-23604/05 1 × 10 ml (10 ml-es, I-es típusú, színtelen injekciós üvegben) OGYI-T-23604/06 4 × 10 ml (10 ml-es, I-es típusú, színtelen injekciós üvegben) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019.10.24. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. szeptember 9. 14 OGYÉI/10877/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A dexmedetomidin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincsenek adatok, vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A dexmedetomidin nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a terhes nő klinikai állapota szükségessé teszi a dexmedetomidin alkalmazását. Szoptatás A dexmedetomidin kiválasztódik az emberi anyatejbe, ugyanakkor a gyógyszer szintje a kezelés leállítását követő 24 óra múlva az észlelhető határérték alatt lesz. A csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. A dexmedetomidin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a dexmedetomidin-kezelést szakítják meg, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Termékenység A patkányokkal végzett fertilitásvizsgálat során a dexmedetomidinnek nem volt hatása a hím vagy a nőstény állatok termékenységére. Termékenységre vonatkozó humán adatok nem állnak rendelkezésre. | 
