Mediris

Farmakológia

5.1 pont). Habár nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a dexibuprofénre vonatkozóan, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén (= S(+)-ibuprofén) (amely az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje) és a kis dózisú acetilszalicilsav között.

Szükséges óvintézkedések:

Vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók, béta-receptor-blokkolók vagy angiotenzin-II receptor antagonisták) és diuretikumok
Az NSAID-ok csökkenthetik ezeknek a gyógyszereknek a hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú idősebb betegek) a ciklooxigenáz-gátló gyógyszerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptor blokkoló gyógyszerekkel vagy angiotenzin II-antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzíbilis. Ezért ez a kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és megfontolandó a vesefunkció rendszeres ellenőrzése a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt. A diuretikumok fokozhtaják az NSAID-ok nephrotoxikus hatását.

Ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz és aminoglikozid antibiotikumok
NSAID-okkal történő együttadásuk fokozhatja a nephrotoxicitás veszélyét a renalis prosztaglandinok szintézisére kifejtett gátlóhatás révén. A kombinációs kezelés idején a vesefunkció szoros monitorozása szükséges, főleg az idős betegeknél.

Kortikoszteroidok
A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4 pont).

Antikoagulánsok
Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a heparin vagy származékai, a K-vitamin antagonisták, mint acenokumarol vagy warfarin, és a nem K-vitamin antagonista típusú orális antikoagulánsok, mint pl. rivaroxaban, apixaban vagy dabigatrán hatását (lásd 4.4 pont).

Digoxin, fenitoin, lítium
A dexibuprofén digoxinnal, fenitoinnal vagy lítiummal történő együttes alkalmazása növelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum lítium-, digoxin- és fenitoinszint ellenőrzésére megfelelő szedés esetén általában nincs szükség (maximum 3 napig).

Metotrexát
A metotrexát plazmaszintje bizonyítottan emelkedhet. A dexibuprofént alkalmazása a metotrexát bevétele előtti vagy utáni 24 órában emelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja annak toxikus hatásait.

Szulfonilureák
Klinikai vizsgálatokban kimutatták a nem-szteroid gyulladásgátlók és az antidiabetikumok (szulfonilureák) közötti kölcsönhatásokat. Bár a dexibuprofén és a szulfonilureák közti kölcsönhatást ezidáig nem írtak le, elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése az együttes alkalmazás alatt.

Kinolon antibiotikumok
Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal járó görcskeltő hatást. A görcsrohamok kialakulásának fokozott a kockázata azoknál a betegeknél, akik NSAID-kezelés mellett kinolont is kapnak.

CYP2C9 gátlók
A CYP2C9 gátlók együttes adása dexibuprofénnel növelheti a dexibuprofén expozícióját (CYP2C9 szubsztrát). Egy vizsgálatban azt találták, hogy a vorikonazol és a flukonazol (CYP2C9 gátlók) az S(+)-ibuprofén expozícióját kb. 80-ról 100%-ra növelte. Erős CYP2C9 gátlók egyidejű alkalmazásakor megfontolandó a dexibuprofén adagjának csökkentése főleg akkor, ha nagy dózisú dexibuprofént adnak vorikonazollal vagy flukonazollal.

Thrombocytaaggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)
Fokozott a GI vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Káliumspóroló diuretikumok
Az ibuprofén és a káliumspóroló diuretikumok egyidejű alkalmazása hyperkalaemiát okozhat (ajánlott a káliumszintek ellenőrzése).

Zidovudin (azidotimidin)
Az NSAID-ok és a zidovudin együttadásakor fokozott a haematológiai toxicitás kockázata. Bizonyítottan fokozódik a haemarthrosis és a haematoma kockázata olyan HIV(+) hemofíliás betegeknél, akik ziduvodint és ibuprofént kapnak egyidejűleg.

Probenecid és szulfinpirazon
Probenicid vagy szulfinpirazon tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztását.

Baklofén
Az ibuprofén-kezelés megkezdése után baklofén toxicitás alakulhat ki.

Pemetrexed
Az NSAID-ok nagy adagjai emelhetik a pemetrexed koncentrációját. Enyhe és mérsékelt vesekárosodás esetén (kreatinin clearance 45 - 79 ml/perc), a nagy adagú dexibuprofén együttadását el kell kerülni a pemetrexed alkalmazását megelőző illetve követő 2 napon belül.

Alkohol
A túlzott alkoholfogyasztás az NSAID-terápia alatt fokozhatja a GI mellékhatásokat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandin-szintézist gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kialakulásának kockázatát. A cardivascularis malformáció teljes kockázata 1%-nál kisebb értékről kb. 1,5%-ra emelkedett. A kockázat feltehetően növekszik az alkalmazott dózis nagyságával és a terápia időtartamával.

Állatkísérletekben prosztaglandin-szintézist gátló adása után emelkedett a pre-és posztimplantációs veszteség és az embryonalis/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenetikus periódusban adott prosztaglandin-szintézist gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio előfordulási gyakorisága.
(lásd 5.3 pont).
A terhesség 20. hetétől kezdődően az Algoflex Neo filmtabletta alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második harmadában az Algoflex Neo filmtabletta nem adható, csak nagyon indokolt esetben. Ha az Algoflex Neo filmtablettát terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a legkisebb dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az Algoflex Neo-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Algoflex Neo filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
* cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet),
* vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
* a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;
* gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az Algolfex Neo a terhesség harmadik trimesztere alatt ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás
Az ibuprofén kismennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Szoptatás alatt a dexibuprofén alkalmazható, ha azt kis adagban és rövid ideig szedik.

Termékenység
A ciklooxigenáz/prosztaglandin-szintézist gátló gyógyszerek, a termékenységet reverzibilisen gátolhatják, ezért alkalmazásuk nem ajánlott a terhességet tervező nők esetében. Olyan nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, vagy termékenységi vizsgálaton vesznek részt, megfontolandó a dexibuprofén alkalmazásának abbahagyása.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A dexibuprofén kezelés alatt azon betegek reakciókészsége csökkenhet, akiknél mellékhatásként álmosság, fáradékonyság, vertigo vagy látászavarok jelentkeznek. Ezt figyelembe kell venni ha fokozott éberség szükséges, pl. a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez. A dexibuprofén kis adagban és rövid ideig történő alkalmazása esetén különleges figyelmeztetés nem szükséges.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

a. A biztonságossági profil összefoglalása

Klinikai tapasztalatok alapján a dexibuprofén által kiváltott nemkívánatos hatások kockázata a racém ibuprofénéhez hasonlítható, lásd még 5.1 pont.

A leggyakoribb mellékhatások gastrointestinalis természetűek. Néha akár halálos kimenetelű peptikus fekélyek, perforáció vagy GI vérzés fordulhat elő, főleg időseknél (lásd 4.4 pont).

A nemkívánatos hatások egyénenként változnak és általában dózisfüggőek, kiváltképp a gastrointestinalis vérzés előfordulása, mely függ a dózis nagyságától és az alkalmazás időtartamától.
Az alábbi mellékhatások közül néhány kevésbé gyakran fordul elő napi maximális 600 mg dexibuprofén mellett a nagy dózisok vagy a hosszú távon történő alkalmazáshoz képest, mint pl. a reumás betegek esetében.

Nagyon gyakori
> 1/10
Gyakori
> 1/100, < 1/10
Nem gyakori
> 1/1000, < 1/100
Ritka
>1/10 000, < 1/1000
Nagyon ritka
<1/10 000
Nem ismert
a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

b. A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Szervrendszer
Gyakoriság
Mellékhatás
Fertőzések és parazitafertőzések
Nagyon ritka
Fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodását írták le (pl. necrotizáló fasciitis kialakulása), amely egybeesett a NSAID-ok alkalmazásával 1

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka
A vérképzés zavarai: anaemia, leucopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis. 2

Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori
Bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, asthmás rohamok (valószínűleg vérnyomáscsökkenéssel együtt). 3

Nagyon ritka
Súlyos általános túlérzékenységi reakciók. Tünetei lehetnek az arcödéma, a nyelv duzzanata, gégeödéma a légutak beszűkülésével, nehézlégzés, tachycardia, vérnyomáscsökkenés egészen az életveszélyes sokkos állapot kialakulásáig. Asthma súlyosbodása. 3

Pszichiátriai kórképek
Nagyon ritka
Pszichotikus reakciók, depresszió.

Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori
Központi idegrendszeri zavarok, úgymint fejfájás, szédülés, álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység vagy fáradtság.

Nagyon ritka
Aseptikus meningitis4.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nem gyakori
Látászavarok.
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Ritka
Tinnitus, halláskárosodás hosszú távú alkalmazást követően.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nagyon ritka
Ödéma, palpitaciók, szívelégtelenség.5

Érbetegségek és tünetek
Nagyon ritka
Artériás hypertonia, vasculitis.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
Gastrointestinalis panaszok, mint hasi fájdalom, émelygés, dyspepsia, hasmenés, flatulencia, székrekedés, gyomorégés, hányás, and és csekély gyomor-bélrendszeri vérvesztések, amelyek kivételes esetekben vérszegénységet is okozhatnak.6

Nem gyakori
Gastrointestinal ulcers, perforation or gastrointestinal haemorrhage, gastritis, ulcerative stomatitis, exacerbation of colitis and Crohn's disease (see section 4.4). Gastrointestinalis fekélyek, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés, stomatitis ulcerosa, súlyosbodó colitis és Crohn-betegség (lásd 4.4 pont);

Nagyon ritka
Oesophagitis, pancreatitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák kialakulása.

A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori
Bőrkiütések.

Nagyon ritka
Erythema multiforme, alopecia, fényérzékenységi reakciók, hólyagos bőrreakciók, mint pl. Stevens-Johnson-szindróma és akut toxikus epidermális necrolysis (Lyell-szindróma).

Nem ismert
Eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma).
Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP).
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nagyon ritka
Bronchospasmus (különösen asthmás betegeknél), asthma súlyosbodása.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Ritka
A veseszövet károsodása (papillaris necrosis), és emelkedett szérum karbamidkoncentráció; emelkedett szérum húgysav-koncentráció.

Nagyon ritka
Ödémák kialakulása, különösen artériás hypertonia vagy veseelégtelenség esetén, valamint interstitialis nephritis, nephrosis szindróma vagy veseelégtelenség.
A vesefunkciót rendszeresen kell ellenőrizni huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén.
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Ritka
Májfunkciók változása (általában reverzíbilis).

Nagyon ritka
A májműködés zavara, májkárosodás, főleg a huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén, májelégtelenség, akut hepatitis és sárgaság.
(1-6) Lásd a c. alpontot (kiemelt mellékhatások leírása) további információért.

c. A kiemelt mellékhatások leírása
1 Fertőzések és parazitafertőzések leírása
Mindez valószínűleg az NSAID-ok hatásmechanizmusával van összefüggésben. Ha az Algoflex Neo szedésekor fertőzés jelei mutatkoznak vagy rosszabbodnak, a betegnek javasolt késlekedés nélkül orvoshoz fordulnia. Meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e az antiinfektív/antibiotikus kezelés indikációja.
Rendkívüli esetekben, bárányhimlő fertőzés során súlyos bőrfertőzések és lágyszöveti komplikációk alakulhatnak ki.
2 Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek leírása
Első jelei lehetnek: láz, torokfájás, a száj superficiális fekélye, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, orrvérzés és bőr-bevérzés. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz és hagyja abba a gyógyszer szedését a fájdalom- és lázcsillapítók által történő félrekezelés elkerülése érdekében.
3 Immunrendszeri betegségek és tünetek leírása
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy olyan esetekben, ha bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, valamint asthmás rohamok jelentkeznek, haladéktalanul forduljon orvoshoz és a továbbiakban ne szedje az Algoflex Neo -t.
Ezeknek a súlyos, általános túlérzékenységi reakcióknak bármelyik tünete jelentkezése esetén - ami bekövetkezhet akár az első adag bevételét követően is - azonnal orvoshoz kell fordulni.

4 Az asepticus meningitis leírása
Gyógyszer által indukált asepticus meningitis kialakulásának a patogén mechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban a rendelkezésre álló, a NSAID-okkal kapcsolatos asepticus meningitisre vonatkozó adatok alapján, túlérzékenységi reakcióra lehet következtetni (a gyógyszer szedésével összefüggő átmeneti jelleg, ahol a tünetek a gyógyszerszedés megszakítását követően megszűnnek).
Nagyon ritkán, egyes autoimmun betegségben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegeknél figyelték meg az ibuprofén szedésekor az asepticus meningitis tüneteit (tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy tudatzavar).

5 Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek leírása
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisokban történik (2400 mg/nap) - az artériás thrombotikus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont). Habár a dexibuprofén artériás thromboticus kockázataival kapcsolatosan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, indokolt azt feltételezni, hogy a nagy dózisú dexibuprofén (1200 mg/nap) kockázata hasonló a nagy dózisú ibuprofénéhez (2400 mg/nap).

6 Emésztőrendszeri betegségek és tünetek leírása
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyógyszer szedését függessze fel és haladéktalanul forduljon orvoshoz, ha viszonylag súlyos fájdalmat érez a has felső részén, ha széklete véres, illetve ha vért hány.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A dexibuprofén alacsony akut toxicitással rendelkezik és azon betegek, akik egy adagban 54 g ibuprofént vettek be (ami megfelel kb. 27 g dexibuprofénnek) túlélték ezt az adagot. A legtöbb túladagolás tünetmentes. 80-100 mg/ttkg ibuprofén adagnál van veszélye a túladagolásnak.
A tünetek rendszerint 4 órán belül kialakulnak. Az enyhe tünetek a leggyakoribbak, beleértve a következőket: hasi fájdalom, hányinger, hányás, letargia, álmosság, fejfájás, nystagmus, tinnitus és ataxia. Ritkán enyhe vagy súlyos tünetek jelentkezhetnek, mint pl. gastrointestinalis vérzés, hypotonia, hypothermia, metabolikus acidózis, görcsrohamok, csökkent vesefunkció, kóma, felnőttkori respiratórikus distressz szindróma, és átmeneti apnoe-s epizódok (nagyon fiatalkorú gyermekeknél, nagy adag gyógyszer bevétele után). Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

A kezelés tüneti, specifikus antidotum nem áll rendelkezésre. Ha a túladagolás mértéke nem jelentős (kevesebb mint 50 mg/ttkg dexibuprofén), víz fogyasztásával mérsékelni lehet a gastrointestinalis következményeket. Jelentős túladagolás esetén a felszívódást aktív szén adásával kell megakadályozni.

A gyomortartalom kiürítése hánytatás alkalmazásával csak akkor célravezető, ha azt a gyógyszer bevételét követő 60 percen belül meg lehet oldani. A gyomormosás alkalmazása csak akkor ajánlott, ha a túladagolás olyan mértékű, hogy az életveszélyes állapotot okozhat. Ilyen esetben a gyomormosást a gyógyszer bevételét követő 60 percen belül kell elvégezni.
A forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió nem hatékony módszerek a dexibuprofén eliminációjának meggyorsításában, mivel a gyógyszer nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, propionsav származékok.
ATC kód: M01AE14

A dexibuprofén [= S(+)-ibuprofén] az ibuprofén (nem szelektív NSAID) farmakológiailag aktív enantiomere, amelyet az anyavegyületből kristályosítás révén nyernek.

Hatásmechanizmus
Úgy vélik, hogy hatásmechanizmusa a prosztaglandinszintézis gátlásának tulajdonítható. Emberben csökkenti a fájdalmat, gyulladást és a lázat, és reverzíbilisen gátolja az ADP - és kollagén - által stimulált thrombocytaaggregációt.

Farmakodinámiás hatások
Az Algoflex Neo kizárólag az ibuprofén aktív enantiomerét - S(+)-ibuprofén - tartalmazza. A racém ibuprofén orális alkalmazást követően - egyénenként meglehetősen változó mennyiségben - az aktív enantiomer, S(+)-ibuprofén, és kisebb mértékben mint az inaktív enantiomer, R(-)-ibuprofén formájában jelenik meg a szervezetben. Az önmagában alkalmazott aktív enantiomer S(+)-ibuprofén tehát gyógyszermetabolizmusa kevésbé komplex, és az Algoflex Neo alkalmazását követően kialakuló, a racém ibuprofénhez képest alacsonyabb szérumszintje is hatásosnak bizonyul. Az (R-)-ibuprofén mellékhatásai, így a lipid-anyagcserére gyakorolt hatása és a gasztrointesztinális hatások is elkerülhetők.
Izom- és csontfájdalom, és gyulladás kórképe esetén az S(+)-ibuprofén gyorsabban jut be a szinoviális folyadékba.
A racém ibuprofén és a dexibuprofén hatásosságának összehasonlítására végzett áthidaló (bridging) klinikai vizsgálatokban osteoarthrosis (15 napos kezelési periódus), valamint dysmenorrhoea (beleértve a fájdalmat is) és fogászati fájdalom kezelésében, kimutatták, hogy a dexibuprofén nem bizonyult gyengébbnek a racém ibuprofénhez képest az ajánlott 1:2 dózisaránynál. A fogászati fájdalom enyhítését célzó klinikai vizsgálat során a 200 mg dexibuprofén klinikailag ugyanolyan hatást fejtett ki/célzott fájdalomcsökkenést ér el, mint a 400 mg ibuprofén.

A dexibuprofén gyorsan, az alkalmazást követő 30 percen belül fejti ki a hatását.

Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofénhez viszonyítva a dexibuprofén alkalmazása során hasonló mellékhatások lépnek fel, bár ezeknek a vizsgálatoknak legtöbb esetben nem az volt a célja, hogy a dexibuprofén biztonságossági profilját dolgozzák ki az ibuprofénhez viszonyítva.
Ugyanakkor egy vak vizsgálatban az elsődleges kritérium annak megállapítása volt, hogy betegenként milyen arányban lépnek fel az adott gyógyszerhez kapcsolható gasztrointesztinális mellékhatások. A vizsgálatban 483 beteg vett részt (közülük 240 beteget dexibuprofénnel, 243 beteget ibuprofénnel kezeltek, a gyógyszerforma mindkét esetben por szuszpenzióhoz volt), és a betegeket 2 hétig kezelték, naponta kétszer alkalmazott 400 mg dexibuprofénnel vagy 800 mg ibuprofén-sóval.
A dexibuprofén alkalmazása során 9 GI esemény történt 9 betegnél (3,73%), melyek közül 8 állt összefüggésben a gyógyszer alkalmazásával (3,32%), és 1 nem (0,41%). Az ibuprofén alkalmazása során 26 GI mellékhatás lépett fel 23 betegnél (9,50%), melyek közül 19 állt összefüggésben a gyógyszer alkalmazásával (7,85%) és 4 nem (1,65%). A Khí-négyzet teszt szerint összehasonlítva a két csoportot, szignifikáns mértékben kisebb arányban fordult elő a gyógyszer alkalmazásával összefüggő GI mellékhatás a dexibuprofén-csoportban (p = 0,032), mint a racém ibuprofén-csoportban.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy egyidejű alkalmazás során az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont). Habár nem állnak rendelkezésre adatok a dexibuprofénre vonatkozóan, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén (= S(+)-ibuprofén) (amely az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje) és a kis dózisú acetilszalicilsav között.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A per os alkalmazást követően, a dexibuprofén, főleg a vékonybélből, gyorsan felszívódik.
A maximális plazmakoncentrációt kb. 2 órával az orális alkalmazást követően éri el, hasonlóan a hagyományos ibuprofén-gyógyszerekhez.

Eloszlás
A dexibuprofén plazma-fehérjékhez való kötődése kb. 99%.

Biotranszformáció
A májban történő metabolizmus (hidroxilálódás, karboxilálódás) után a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiválasztódnak, főként (90%-ban) a vesén keresztül, de kisebb mértékben az epében is.

Elimináció
A felezési idő 1,8 - 3,5 óra.

Ételfogyasztás
Ha a 400 mg dexibuprofént zsíros étellel együtt veszik be, a maximális plazmakoncentrációt időben később éri el (2,1 óra éhomi állapotban, 2,8 óra nagyon zsíros étel fogyasztását követően), és a plazma csúcskoncentráció értéke 20,6 ľg/ml értékről 18,1 ľg/ml értékre csökken, melynek nincs klinikai relevanciája és nincs hatása a felszívódás mértékére.

Vesekárosodásban, vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Veseelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy ezeknél a betegeknél szükséges a dóziscsökkentés. A renális prosztaglandinszintézis gátlása miatt is javasolt az óvatosság (lásd 4.2 és 4.4 pontok).
A dexibuprofén eliminációja kissé alacsonyabb májcirrózisban szenvedő betegeknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyszeri és ismételt adagokkal végzett áthidaló (bridging) klinikai toxikológiai vizsgálatok - reprodukciós toxicitási és mutagenitási vizsgálatok - azt mutatják, hogy az dexibuprofén toxikológiai profilja hasonló az ibuprofénéhez, és a gyógyszer alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Az ibuprofén gátolta nyulaknál az ovulációt, és befolyásolta a beágyazódást különböző állatfajoknál (nyúl, patkány, egér).
Vemhes állatoknál a terápiás adagoknál magasabb dózisokban alkalmazott prosztaglandin szintézist gátlók hatására, beleértve az ibuprofént is, fokozódott a pre- és postimplantációs veszteség, az embrionális és foetalis letalitás, és növekedett a fejlődési rendellenességek gyakorisága.