Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz Az elkészített oldat pH-jának és ozmolalitásának értéke: Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz: Oldószer pH Ozmolalitás (mOsmol/kg) 3,5 ml 1%-os lidokain-hidroklorid-oldat 6,79 1027 10 ml injekcióhoz való víz 6,83 385 10 ml injekcióhoz való víz + 10 ml injekcióhoz való víz 6,77 213 Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz: Oldószer pH Ozmolalitás (mOsmol/kg) 3,5 ml 1%-os lidokain-hidroklorid-oldat 6,79 1027 10 ml injekcióhoz való víz 6,83 385 10 ml injekcióhoz való víz + 10 ml injekcióhoz való víz 6,77 213 Csaknem fehér vagy sárgás színű por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóApta Medica Internacional d.o.o. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 1 g ceftriaxonnak megfelelő ceftriaxon-nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 2 g ceftriaxonnak megfelelő ceftriaxon-nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. Ismert hatású segédanyag: Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 82,8 mg (3,6 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 165,6 mg (7,2 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1. pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Segédanyagokat nem tartalmaz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Ceftriaxon AptaPharma az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, az időre született újszülötteket is beleértve (születéstől kezdve): bacterialis meningitis; területen szerzett pneumonia; kórházban szerzett pneumonia; akut otitis media; intraabdominalis fertőzések; szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve); csont- és ízületi fertőzések; szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések; gonorrhoea; syphilis; bacterialis endocarditis. A Ceftriaxon AptaPharma alkalmazható még: krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásainak kezelésére felnőtteknél; disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) kezelésére felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, beleértve a 15 naposnál idősebb újszülötteket is; műtéti sebfertőzések megelőzésére a műtét előtt; olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben; olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteriaemia alakult ki. A Ceftriaxon AptaPharmát egyéb antibakteriális szerekkel kell együttadni, amikor a gyógyszer spektruma nem fedi le a betegség hátterében álló lehetséges baktériumok teljes tartományát (lásd 4.4 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A dózis a fertőzés súlyosságától, a fertőzést kiváltó mikroorganizmus érzékenységétől, a fertőzés helyétől és típusától, továbbá a beteg életkorától, valamint máj- és vesefunkciójától függ. Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt adagok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását. Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők ( ?50 ttkg) A ceftriaxon dózisa* A kezelés gyakorisága** Javallatok 1 2 g Naponta egyszer Területen szerzett pneumonia Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásai Intraabdominalis fertőzések Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve) 2 g Naponta egyszer Kórházban szerzett pneumonia Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések Csont- és ízületi fertőzések 2-4 g Naponta egyszer Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben Bacterialis endocarditis Bacterialis meningitis * Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását. ** Napi kétszeri (12 óránként) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb dózisok alkalmazása esetén. Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők (?50 ttkg) esetében: Akut otitis media Egyetlen, 1-2 g-os intramuscularis Ceftriaxon AptaPharma-adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy súlyos állapotú betegeknél, vagy ha a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon AptaPharma intramuscularisan, napi 1-2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet. Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt Egyetlen 2 g-os adag a műtét előtt. Gonorrhoea Egyetlen 500 mg-os intramuscularis adag. Syphilis Az általánosan ajánlott dózis 500 mg -1 g naponta egyszer, ill. 2 g naponta egyszer neurosyphilis esetén, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti, ill. helyi útmutatásokat figyelembe kell venni. Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) 2 g naponta egyszer, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat figyelembe kell venni. Gyermekek és serdülők Újszülöttek 15 napos kortól, csecsemők és gyermekek 12 éves korig (<50 ttkg) Az 50 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekeknek és serdülőknek a szokásos felnőtt adagot kell adni. A ceftriaxon dózisa* A kezelés gyakorisága** Javallatok 50-80 mg/ttkg naponta egyszer Intraabdominalis fertőzések Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve) Területen szerzett pneumonia Kórházban szerzett pneumonia 50-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések Csont- és ízületi fertőzések Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben 80-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer Bacterialis meningitis 100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer Bacterialis endocarditis * Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását. ** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén. Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk legalább 15 napos újszülöttek, csecsemők és legfeljebb 12 éves korú gyermekek (<50 ttkg) esetében: Akut otitis media Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon AptaPharma-adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy ha a gyermek állapota súlyos vagy a kezdeti terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon AptaPharma intramuscularisan, napi 50 mg/ttkg dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet. Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt Egyetlen 50-80 mg/ttkg adag a műtét előtt. Syphilis Az általánosan ajánlott dózis 75-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni. Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) 50-80 mg/ttkg naponta egyszer adva, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni. 0-14 napos újszülöttek A Ceftriaxon AptaPharma ellenjavallt koraszülötteknél a korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig. A ceftriaxon dózisa* A kezelés gyakorisága Javallatok 20 50 mg/ttkg Naponta egyszer Intraabdominalis fertőzések Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve) Területen szerzett pneumonia Kórházban szerzett pneumonia Csont- és ízületi fertőzések Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben 50 mg/ttkg Naponta egyszer Bacterialis meningitis Bacterialis endocarditis * Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását. Az 50 mg/ttkg-os maximális napi adagot nem szabad túllépni. Specifikus adagolási rendet igénylő javallatok 0-14 napos újszülöttek esetében: Akut otitis media Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon AptaPharma-adag adható. Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt Egyetlen 20-50 mg/ttkg adag a műtét előtt. Syphilis Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni. A kezelés időtartama A terápia időtartama a betegség lefolyásától függ. Az antibiotikum terápia általános szabályai szerint a ceftriaxon adagolását még legalább 48-72 óráig folytatni kell azután, hogy a beteg láztalan lett, vagy a baktérium eradikációja bizonyíthatóan megtörtént. Idősek A felnőtteknél javasolt adagolást idősebb betegeknél sem szükséges változtatni, ha a beteg vese- és májműködése kielégítő. Májkárosodás A rendelkezésre álló adatok szerint nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy mérsékelten súlyos májkárosodásban, ha a beteg veseműködése normális. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó vizsgálati adat nem áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont). Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges csökkenteni a ceftriaxon dózisát, ha a májműködés nem károsodott. Csak preterminális veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <10 ml/perc) a napi maximális adagot 2 gra vagy ennél kisebbre kell csökkenteni. Dializált betegeknél nincs szükség dózispótlásra a dialízis után. A peritonealis dialízis vagy a hemodialízis nem távolítja el a ceftriaxont. A biztonságosság és hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt. Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek Azoknál a betegeknél, akiknek a máj- és a veseműködése is súlyosan károsodott, a biztonságosság és hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazás A Ceftriaxon AptaPharma beadható intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül (javasolt alkalmazási mód) vagy lassú intravénás injekcióban 5 percen keresztül. Intermittáló intravénás adagolás esetén az injekciót 5 percen keresztül kell beadni, lehetőleg nagyobb vénákba. Az 50 mg/ttkg-os vagy ezt meghaladó intravénás adagot csecsemőknek és 12 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek infúzióban kell beadni. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin encephalopathia potenciális kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az intramuscularis alkalmazás abban az esetben megfontolandó, ha az intravénás módszer alkalmazása nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára. A 2 g-nál nagyobb adagok esetében az intravénás mód alkalmazandó. A ceftriaxon-kalcium precipitátumok képződésének kockázata miatt a ceftriaxon ellenjavallt újszülöttkorban (?28 nap), ha a gyermek kalcium-tartalmú intravénás oldattal történő kezelést igényel (vagy ha ilyenre várhatóan szükség lesz), beleértve a folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenteralis táplálás esetén (lásd 4.3 pont). A ceftriaxon injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel (pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal) feloldani, illetve az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. Ezért a ceftriaxont és a kalcium-tartalmú oldatokat nem szabad összekeverni, ill. egyidejűleg beadni (lásd a 4.3, 4.4 és 6.2 pont). A műtéti sebfertőzések preoperatív megelőzésére a ceftriaxont 30-90 perccel a műtét előtt kell beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Intramuszkuláris alkalmazás A Ceftriaxon AptaPharma alkalmazható mély intramuszkuláris injekcióban. Az intramuscularis injekciót egy viszonylag nagy izomtömegbe, kellően mélyre kell beadni, és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni. Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni (lásd 4.3 pont). A lidokain alkalmazási előírásában foglaltakat figyelembe kell venni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A ceftriaxonnal, bármely más cefalosporinnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) korábbi előfordulása bármely más, béta-laktám típusú antibiotikummal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szemben. A ceftriaxon ellenjavallt: Koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41. hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig* Időre született újszülötteknél (28 napos korig), az alábbiak fennállásakor: " hyperbilirubinaemia, icterus, illetve hypoalbuminaemia vagy acidózis, mivel ezekben az állapotokban a bilirubin kötődés feltehetően károsodik* " intravénás kalcium-kezelés vagy kalcium-tartalmú infúzió adásakor (vagy ha várhatóan szükség lesz rá), a ceftriaxon-kalcium só precipitátum kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pont). *In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérumalbumin kötődési helyről, és ennek következtében ilyen betegeknél bilirubin encephalopathia fejlődhet ki. Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az intramuscularis ceftriaxon injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt (lásd 4.4 pont). Az ide vonatkozó információkat, különös tekintettel az ellenjavallatokra, lásd a lidokain alkalmazási előírásában. A lidokain-tartalmú ceftriaxon-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Túlérzékenységi reakciók Más béta-laktám antibiotikumokhoz hasonlóan súlyos, néha halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Súlyos túlérzékenységi reakció esetén a ceftriaxon-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi kezelést kell indítani. A Ceftriaxon AptaPharma kezelés megkezdése előtt tisztázni kell, hogy a betegnél korábban fellépett-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonnal, egyéb cefalosporinokkal vagy más, béta-laktám típusú szerrel szemben. Körültekintően kell eljárni, ha a ceftriaxont olyan betegnek adják, akinél korábban egyéb béta laktám antibiotikumok nem súlyos túlérzékenységi reakciót váltottak ki. Súlyos, bőrt érintő mellékhatásokról (Stevens-Johnson-szindróma, Lyell-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis), továbbá - potenciálisan életveszélyes vagy halálos eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciókról (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS) számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, az ilyen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont). Kölcsönhatás kalcium-tartalmú készítményekkel Fatális kimenetelű eseteket írtak le tüdőben és vesében előforduló kalcium-ceftriaxon kicsapódás kapcsán 1 hónapnál fiatalabb koraszülött és érett újszülöttek esetén. Legalább egy esetben a ceftriaxon és a kalcium beadása eltérő időpontban és külön intravénás szerelékkel történt. A rendelkezésre álló tudományos adatok között az újszülöttekre vonatkozó adatokon kívül nincs olyan jelentés, amely intravaszkuláris precipitátumok igazolt kialakulásáról számolt volna be ceftriaxonnal és kalcium-tartalmú oldatokkal vagy bármilyen más kalcium-tartalmú készítménnyel kezelt betegeknél. In vitro vizsgálatok alapján az újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium kicsapódásának kockázata más betegcsoportokkal összehasonlítva. Ceftriaxon egyetlen életkorban sem keverhető, illetve adható egyidejűleg intravénás kalcium tartalmú oldatokkal, még különböző infúziós szerelékeken vagy beadási helyeken keresztül sem. 28 napnál idősebb betegek esetén ceftriaxon és kalcium-tartalmú oldatok egymást követően abban az esetben mégis alkalmazhatóak, ha a precipitáció megakadályozása céljából különböző helyeken adják be őket, vagy az infúziós szereléket kicserélik, ill. fiziológiás sóoldattal alaposan átmossák a két infúzió között. Azoknál a betegeknél, akik kalcium-tartalmú oldatot kapnak folyamatos infúzió formájában a teljes parenterális táplálás (TPT) érdekében, az egészségügyi szakember megfontolhatja egy olyan alternatív antibakteriális kezelés lehetőségét, amely nem jár a kicsapódás hasonló kockázatával. Ha a ceftriaxon alkalmazása mégis szükséges folyamatos táplálást igénylő betegeknél, a TPT-t szolgáló oldatot és a ceftriaxont lehet egyszerre adni, különböző helyekre bevezetett infúziós szerelékeken keresztül. Másik lehetőség az, hogy a ceftriaxon-infúzió idejére a teljes parenterális táplálást szolgáló oldat infúziós adagolását leállítják, és a két infúzió között átmossák az infúziós szerelékeket (lásd 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pont). Gyermekek és serdülők Újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél a ceftriaxon biztonságossága és hatékonysága az "Adagolás és alkalmazás" c. részben (lásd 4.2 pont) feltüntetett adagok alapján került megállapításra. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, egyes cefalosporinokhoz hasonlóan képes kiszorítani a bilirubint a szérumalbuminról. A Ceftriaxon AptaPharma ellenjavalt koraszülötteknél és olyan időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont). Immunmediált hemolitikus anaemia A cefalosporin típusú antibiotikumok, így a ceftriaxon adása kapcsán is beszámoltak immunmediált haemoliticus anaemia előfordulásáról (lásd 4.8 pont). Mind felnőttek, mind gyermekek ceftriaxon kezelése során észleltek súlyos, akár halálos kimenetelű haemolitikus anaemiát. Amennyiben a ceftriaxon kezelés során a beteg anaemiás lesz, gondolni kell a ceftriaxonnal összefüggő anaemiára is, és az ok tisztázásáig fel kell függeszteni a ceftriaxon kezelést. Hosszú távú kezelés Hosszú távú kezelés során a teljes vérképet rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása Szinte az összes antibiotikum, így a ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak antibiotikum kezeléshez társuló colitis és pseudomembranosus colitis előfordulásáról, melyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedő esetek voltak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a ceftriaxon kezelés során vagy azt követően hasmenés lép fel, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Mérlegelendő a ceftriaxon-kezelés leállítása, valamint Clostridium difficile elleni specifikus kezelés indítása. Nem szabad perisztaltikát gátló gyógyszereket adni. A többi antibiotikumhoz hasonlóan nem érzékeny mikroorganizmusok okozta felülfertőzés fordulhat elő. Súlyos vese- és májelégtelenség Súlyos vese-és májelégtelenségben a biztonságosság és a hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt (lásd 4.2 pont). Kölcsönhatás szerológiai próbákkal A ceftriaxon kezelés befolyásolhatja a Coombs-teszt eredményét, melynek következtében a teszt álpozitív eredményt adhat. Ceftriaxon kezelés mellett a galactosaemia teszt is álpozitív eredményt adhat (lásd 4.8 pont). A vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat, ezért ceftriaxon kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni (lásd 4.8 pont). A ceftriaxon jelenlétének hatására néhány vércukorszintmérő készülék által jelzett glükózérték tévesen alacsony lehet. Kérjük, olvassa el az adott készülék használati utasítását. Amennyiben szükséges, alternatív mérési módszereket kell alkalmazni. Antibakteriális spektrum Mivel a ceftriaxon antibakteriális hatásának spektruma véges, előfordulhat, hogy a ceftriaxon bizonyos típusú fertőzésekben -kivéve, ha a kórokozó azonosítása már megtörtént - önmagában nem alkalmas a terápiára (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzésekben, amikor a feltételezett kórokozók között ceftriaxonnal szemben rezisztens mikroorganizmusok is vannak, mérlegelni kell további antibiotikum alkalmazását. Lidokain alkalmazása Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, a ceftriaxon-oldatot kizárólag intramuscularis injekcióként szabad beadni. Az alkalmazás előtt a lidokain alkalmazási előírásában részletezett ellenjavallatokat, figyelmeztetéseket és további releváns információkat figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont). A lidokain-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni. Epekövesség Ha ultrahang vizsgálat során árnyékokat látnak, gondolni kell kalcium-ceftriaxon precipitátumok lehetőségére is. Az epehólyag ultrahang vizsgálata során epekővel összetéveszthető árnyékokat figyeltek meg, melyek gyakrabban fordultak elő napi 1 g-os vagy ezt meghaladó ceftriaxon dózisok alkalmazása esetén. Különösen óvatosnak kell lenni gyermekek esetében. Ezek a precipitátumok a ceftriaxon kezelés befejezése után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon precipitátumok ritkán klinikai tünetekkel társulnak. Tünetek esetén konzervatív, nem-sebészeti megoldás javasolt, és a ceftriaxon kezelés leállításáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie (lásd 4.8 pont). Epepangás Ceftriaxonnal kezelt betegeknél pancreatitist észleltek, amely esetleg epeút elzáródás miatt alakult ki (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegnél epepangás és sludge-képződés rizikófaktorai voltak jelen, pl. megelőző erélyes kezelés, súlyos betegség és teljes parenterális táplálás. A ceftriaxonnal kapcsolatos biliáris precipitáció kiváltó vagy kofaktor szerepe nem zárható ki. Vesekövesség Vesekövesség eseteiről számoltak be, melyek a ceftriaxon kezelés befejezése után reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangos vizsgálat indokolt. Azoknál a betegeknél, akiknek korábban vesekövük vagy hypercalciuriájuk volt, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie. Jarisch-Herxheimer-reakció (JHR) Jarisch-Herxheimer-reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik. Encephalopathia A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását. Nátrium Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 82,8 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,15% ának felnőtteknél. Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 165,6 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 8,3% ának felnőtteknél. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A ceftriaxon kezelés ideje alatt nemkívánatos hatások léphetnek fel (pl. szédülés), melyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegeknek óvatosnak kell lenniük, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek. 4.9 Túladagolás Túladagolás esetén hányinger, hányás, hasmenés jelentkezhet. A ceftriaxon koncentrációját nem lehet hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel csökkenteni. Nincsen specifikus antidotum. A túladagolás kezelése tüneti. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A Ceftriaxon AptaPharma injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel, mint pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal feloldani, illetve az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. A ceftriaxont tilos kalcium-tartalmú intravénás oldattal egyidejűleg beadni, beleértve Y-csatlakozón keresztül beadott folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenterális tápláláskor. Újszülötteken kívül a betegek kaphatnak ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően, amennyiben a két infúzió között az infúziós szereléket alaposan átmossák egy kompatibilis oldattal. Felnőtt és köldökzsinórból vett újszülött plazmán végzett in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium precipitátum kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pont). Orális antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazás növelheti a K-vitamin-antagonista hatást és a vérzés kockázatát. A nemzetközi normalizált arány (INR) gyakori monitorozása és a K vitamin antagonista hatású gyógyszer adagolásának megfelelő beállítása javasolt a ceftriaxon-kezelés alatt és azután is (lásd 4.8 pont). Nem bizonyított, hogy a cefalosporinokkal történő együttes alkalmazás növeli az aminoglikozidok vesére gyakorolt toxikus hatását. Ilyen esetekben az aminoglikozid szintek (és a veseműködés) monitorozására vonatkozó klinikai gyakorlati ajánlásokat szigorúan követni kell. Egy in vitro vizsgálatban ceftriaxon és klóramfenikol kombinációjakor antagonista hatásokat tapasztaltak. E megfigyelés klinikai relevanciája nem ismert. Nem jelentettek interakciót a ceftriaxon és az orális kalcium-tartalmú készítmények között, vagy az intramuscularisan adott ceftriaxon és kalcium-tartalmú készítmények (intravénás vagy per os) között. Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat. A ceftriaxon alkalmazása esetén, hasonlóan a többi antibiotikumhoz, a galactosaemia-teszt is álpozitív eredményt adhat. Hasonlóképpen, a vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért ceftriaxon kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni. Nagy ceftriaxon-dózisok és erélyes diuretikumok (pl. furoszemid) együttadását követően nem észleltek vesefunkció károsodást. Ceftriaxon és probenecid egyidejű adagolása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját. 6.2 Inkompatibilitások Irodalmi adatok alapján a ceftriaxon inkompatibilis amszakrinnel, vankomicinnel, flukonazollal, aminoglikozidokkal és labetalollal. A ceftriaxon-tartalmú oldat nem keverhető más gyógyszerekkel, kivéve a 6.6 pontban felsoroltakat. Intravénás alkalmazás esetén a kicsapódás veszélye miatt különösen kalciumot tartalmazó oldószerek (pl. Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat) nem használhatók a ceftriaxon feloldásához vagy a feloldás utáni továbbhígításához. A ceftriaxon nem keverhető vagy adható be egyidejűleg kalcium-tartalmú oldatokkal, beleértve a teljes parenterális táplálásra használt oldatot is (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pont). Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A ceftriaxon leggyakrabban jelentett mellékhatásai az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a bőrkiütés és az emelkedett májenzimértékek. A ceftriaxon alkalmazásával összefüggő mellékhatások gyakoriságának meghatározásánál használt adatok klinikai vizsgálatokból származnak. A gyakoriság szerinti besorolás az alábbi megegyezésen alapul: Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert a Fertőző betegségek és parazitafertőzések Genitális gombás fertőzés Pseudomembranosus colitisb Felülfertőzésb Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Eosinophilia Leukopenia Thrombocytopenia Granulocytopenia Anaemia Coagulopathia Hemolitikus anaemiab Agranulocytosis Immunrendszeri betegségek és tünetek Anafilaxiás sokk Anafilaxiás reakció Anafilaktoid reakció Túlérzékenységb Jarish-Herxheimer-reakció (lásd: 4.4 pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Szédülés Encephalopathia Convulsio A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Vertigo Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Bronchospasmus Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasmenésb Híg széklet Hányinger Hányás Pancreatitisb Stomatitis Glossitis Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Emelkedett májenzimértékek Epehólyag-precipitátumokb Magicterus Hepatitisc Cholestaticus hepatitisb,c A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés Pruritus Urticaria Stevens-Johnson-szindrómab Toxicus epidermalis necrolysisb Erythema multiforme Akut generalizált exanthematosus pustulosis Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)b Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Haematuria Glycosuria Oliguria Veseprecipitátumok (reverzibilis) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Phlebitis Az injekció beadásának helyén fellépő fájdalom Pyrexia Oedema Hidegrázás Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedett kreatininszint a vérben Álpozitív Coombs teszt eredményb Álpozitív galactosaemia-teszt eredményb Álpozitív eredmény nem enzimatikus módszerrel történő glükóz-meghatározásnálb a A forgalomba hozatalt követően jelentett esetek alapján. Mivel ezeket a reakciókat önkéntes alapon jelentik bizonytalan méretű populációból, gyakoriságukat nem lehet megbízhatóan megbecsülni, ezért az ilyen eseményeket a "Nem ismert" gyakorisági kategóriába sorolják. b Lásd 4.4 pont. c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis. Kiválasztott mellékhatások leírása Fertőző betegségek és parazitafertőzések A ceftriaxon alkalmazását követően kialakuló hasmenést Clostridium difficile is okozhatja. Megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell megkezdeni (lásd 4.4 pont). Ceftriaxon-kalcium só precipitátumok Ritkán súlyos, és egyes esetekben halálos kimenetelű nemkívánatos hatásokról számoltak be koraszülötteknél és időre született újszülötteknél (<28 nap), akik intravénás ceftriaxont és kalciumot kaptak. Post-mortem ceftriaxon-kalcium só precipitátumokat mutattak ki a tüdőben és a vesékben. Újszülötteknél a precipitátum-képződés fokozott kockázatának hátterében a kisebb vértérfogat és a ceftriaxon felnőttekhez képest hosszabb felezési ideje áll (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). A húgyutakban ceftriaxon precipitátum-képződés eseteit jelentették főként gyermekeknél, akiket nagy dózisokkal kezeltek (pl. 80 mg/ttkg/nap vagy az összdózis meghaladta a 10 g-ot), és akiknél más rizikófaktorok is jelen voltak (pl. kiszáradás vagy ágyhoz kötöttség). Ezen esemény tünetekkel járhat vagy tünetmentes is lehet, hogy uréter elzáródást és postrenalis akut veseelégtelenséget okozhat, de általában a ceftriaxon kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont). Ceftriaxon-kalcium só kicsapódást figyeltek meg az epehólyagban, főként olyan betegeknél, akik a szokásos, javasolt dózisnál nagyobb adagot kaptak. Prospektív vizsgálatokban gyerekeknél intravénás adagolás során a kicsapódás előfordulási gyakorisága változó volt, egyes esetekben elérte a 30%-ot is. Lassú infúzió (20-30 perc) mellett ritkábban fordul elő. Ez a hatás általában tünetmentes, bár a precipitátumok mellett ritkán tünetek is jelentkezhetnek, így pl. fájdalom, hányinger és hányás. Az ilyen esetekben tüneti kezelés javasolt. A ceftriaxon kezelés befejezését követően a precipitátum képződés rendszerint reverzibilis (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok, Harmadik generációs cefalosporinok ATC kód: J01DD04 Hatásmechanizmus A ceftriaxon a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBPs) történő kötődése után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. Ez a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézisének leállását eredményezi, ami végül a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet. Rezisztencia A ceftriaxonnal szembeni rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet a felelős: " béta-laktamázok általi hidrolízis, beleértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat (ESBL ek), karbapenemázokat és Amp C enzimeket is, melyek egyes aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók; " a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt; " a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív szervezetekben; " bakteriális efflux pumpák. Az érzékenységi tesztek határértékei A minimális gátló koncentráció (MIC) European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által meghatározott határértékei a következők: Kórokozó Hígítási próba (MIC, mg/l) Érzékeny Rezisztens Enterobacteriaceae ?1 >2 Staphylococcus spp. a a Streptococcus spp. (A, B, C és G csoport) b b Streptococcus pneumoniae ?0,5c >2 Streptococcus viridans csoport ?0,5 >0,5 Haemophilus influenzae ?0,12c >0,12 Moraxella catarrhalis ?1 >2 Neisseria gonorrhoeae ?0,12 >0,12 Neisseria meningitidis ?0,12 c >0,12 Nem fajtól függő határértékek ?1d >2 a. Az érzékenységre a cefoxitinnel szembeni érzékenység alapján következtettek. b. Az érzékenységre a penicillinnel szembeni érzékenység alapján következtettek. c. Ritkák azok a törzsek, melyek ceftriaxonra vonatkozó MIC-értékei az érzékenységi határérték fölé esnek ha ilyen törzset izoláltak, a vizsgálatot ismételten el kell végezni, és amennyiben az eredmény megerősítést nyer, az izolátumot referencialaboratóriumba kell küldeni. d. A határértékek napi egyszeri 1 g-os intravénás dózisra és napi egyszeri nagy, legalább 2 g-os intravénás dózisra vonatkoznak. Klinikai hatásosság speciális kórokozókkal szemben A szerzett rezisztencia elterjedtsége földrajzilag és idővel változhat egyes fajokra vonatkozóan, ezért a rezisztenciáról ajánlott beszerezni a helyi információkat, különösen, ha súlyos fertőzések kezeléséről van szó. Ha szükséges, szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi elterjedtsége olyan mértékű, hogy a ceftriaxon alkalmazhatósága legalább is bizonyos fertőzések esetében kérdéses. Általában érzékeny fajok Gram-pozitív aerobok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) ? Koaguláz-negatív Staphylococcusok (meticillin-érzékeny) ? Streptococcus pyogenes (A csoport) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus pneumoniae Streptococcus viridans csoport Gram-negatív aerobok Borrelia burgdorferi Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Moraxella catarrhalis Neisseria gonorrhoea Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Providencia spp. Treponema pallidum A szerzett rezisztencia problémát jelenthet a következő fajoknál Gram-pozitív aerobok Staphylococcus epidermidis+ Staphylococcus haemolyticus+ Staphylococcus hominis+ Gram-negatív aerobok Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli% Klebsiella pneumoniae% Klebsiella oxytoca% Morganella morganii Proteus vulgaris Serratia marcescens Anaerobok Bacteroides spp. Fusobacterium spp. Peptostreptococcus spp. Clostridium perfringens Eredendően rezisztens fajok Gram-pozitív aerobok Enterococcus spp. Listeria monocytogenes Gram-negatív aerobok Acinetobacter baumannii Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia Anaerobok Clostridium difficile Egyéb baktériumok: Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Legionella spp. Ureaplasma urealyticum ? Valamennyi meticillin-rezisztens Staphylococcus a ceftriaxonnal szemben is rezisztens. + Rezisztencia arány >50% legalább egy régióban. % ESBL-termelő törzsek mindig rezisztensek. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Intravénás alkalmazás Az átlagos ceftriaxon csúcskoncentráció egy 500 mg-os, illetve 1 g-os ceftriaxon dózis intravénás bolusban történő beadása után kb. 120, ill. 200 mg/l. Az 500 mg-os, 1 g-os, illetve 2 g-os ceftriaxon intravénás infúziót követően a ceftriaxon plazmaszintje kb. 80, 150, ill. 250 mg/l. Intramuszkuláris alkalmazás Intramuscularis injekciót követően az intravénásan adott azonos dózisokhoz képest feleakkora átlagos ceftriaxon-plazmaszinteket figyeltek meg. Egyetlen 1 g-os dózis intramuscularis beadását követően a maximális plazmakoncentráció 81 mg/l körüli értéket ér el, és a beadást követően 2-3 órán keresztül megmarad. Azonos dózisban történő intramuscularis, illetve intravénás beadást követően a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nagysága megegyezik. Eloszlás A ceftriaxon eloszlási térfogata 7-12 l. A ceftriaxon a legjelentősebb kórokozók többségének minimális gátló koncentrációját jóval meghaladó koncentrációkban mutatható ki a szövetekben, így pl. a tüdőben, a szívben, az epeutakban, a májban, a tonsillában, a középfülben és az orrnyálkahártyában, a csontban, valamint a cerebrospinalis, pleuralis, prosztata- és szinoviális folyadékban. Ismételt adagolás esetén az átlagos csúcskoncentráció (Cmax) 8-15%-kal emelkedik, és az egyensúlyi állapot az esetek többségében - az adagolás módjától függően - 48-72 órán belül alakul ki. Penetráció különleges szövetekbe A ceftriaxon átjut az agyhártyákon. A penetráció mértéke akkor a legnagyobb, amikor a meninxek gyulladtak. A jelentések szerint a ceftriaxon cerebrospinalis folyadékban mérhető átlagos csúcskoncentrációja bakteriális meningitisben elérheti akár a plazmaszint 25%-át is, míg azoknál a betegeknél, akiknek meninxei nincsenek gyulladásban, ez az arány 2%. A cerebrospinalis folyadékban a ceftriaxon csúcskoncentrációja nagyjából 4-6 órával az intravénás injekció beadása után alakul ki. A ceftriaxon átjut a placentabarrieren, és alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont). Fehérjekötődés A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk esetén a plazmafehérje-kötődés kb. 95%. A kötődés telíthető, és a megkötött gyógyszer részaránya a koncentráció emelkedésével csökkenést mutat (300 mg/l plazmakoncentrációnál legfeljebb 85%-os). Biotranszformáció A ceftriaxon szisztémásan nem metabolizálódik, hanem a bélflóra alakítja át inaktív metabolitokká. Elimináció Az össz-ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazma-clearance-e 10 - 22 ml/perc. A vese clearance-e 5 12 ml/perc. A ceftriaxon 50-60%-a változatlan formában ürül a vizelettel, elsősorban glomerulusfiltráció útján, míg 40-50%-a változatlan formában az epével választódik ki. Az össz-ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőttekben kb. 8 óra. Vese- vagy májkárosodás Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak kissé változik, az eliminációs felezési idő csak enyhén emelkedik (kevesebb, mint kétszeresére), még azoknál a betegeknél is, akiknek veseműködése súlyosan károsodott. A felezési idő vesekárosodásban tapasztalt viszonylag kismértékű megnyúlása a nem renalis clearance kompenzatorikus növekedésének köszönhető, melynek hátterében a fehérjekötődés csökkenése és az össz-ceftriaxon nem renalis-clearance-ének ennek megfelelő növekedése áll. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje a renalis clearance kompenzatorikus emelkedése miatt nem nyúlik meg. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy nő a ceftriaxon szabad plazmafrakciója, melynek következtében az összgyógyszer-clearance a megfigyeltek szerint paradox módon nő, és az eloszlási térfogat az össz-clearance-szel párhuzamosan emelkedik. Idősek 75 év fölötti időseknél az átlagos felezési idő általában a fiatal felnőtteknél megfigyelt értékek 2 3 szorosára nyúlik. Gyermekek Újszülötteknél megnyúlik a ceftriaxon felezési ideje. Születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon szintek további emelkedését okozhatja olyan faktorok jelenléte, mint pl. csökkent glomerulusfiltráció vagy a megváltozott fehérjekötődés. A felezési idő gyermekkorban rövidebb, mint újszülött- vagy felnőttkorban. Az össz-ceftriaxon plazma-clearance-sze és eloszlási térfogata a felnőttekéhez képest magasabb újszülött-, csecsemő- és gyermekkorban. Linearitás/nem-linearitás A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és - ha a teljes gyógyszerkoncentrációval számolunk - az eliminációs felezési idő kivételével az összes alapvető farmakokinetikai paraméter dózisfüggő, és a dózissal arányosnál kisebb mértékben emelkedik. A nonlinearitás hátterében a plazmafehérje-kötődés telíthetősége áll, ezért a nonlinearitás csak az össz-plazma-ceftriaxon tekintetében figyelhető meg, a szabad (nem kötött) ceftriaxon vonatkozásában nem. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés A többi béta-laktámhoz hasonlóan az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás mutató az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, melynek során a meg nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a ceftriaxon adott célfajokra meghatározott minimális gátló koncentrációját (MIC) (vagyis %T > MIC). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Állatkísérletek bizonyítják, hogy kutyáknál és majmoknál a ceftriaxon-kalcium só magas dózisai kövek és precipitátumok képződéséhez vezetnek az epehólyagban, mely hatás reverzibilisnek bizonyult. Az állatkísérletek során nem igazoltak reprodukciós toxicitást vagy genotoxikus hatást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 1 g por 10 ml-es, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben, szilikonizált brómbutil gumidugóval, piros színű lepattintható védőlappal és alumíniumkupakkal lezárva, dobozban. Kiszerelés: 10 db injekciós üveg dobozban. Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 2 g por 50 ml-es, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben, szilikonizált brómbutil gumidugóval, lila színű lepattintható védőlappal és alumíniumkupakkal lezárva, dobozban. Kiszerelés: 5 db vagy 10 db injekciós üveg dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Intravénás injekcióhoz a koncetráció: 100 mg/ml Intravénás infúzióhoz a koncetráció: 50 mg/ml (További információért lásd 4.2 pontot.) Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Az oldatos injekció és infúzió elkészítése Ajánlott frissen elkészített oldatot használni. Az elkészített oldat eltarthatóságára vonatkozó információkat lásd 6.3 pontban. A Ceftriaxon AptaPharma nem keverhető, illetve adható ugyanabban a fecskendőben más gyógyszerrel, kivéve az 1%-os (10 mg/ml) lidokain-hidroklorid oldatot (kizárólag intramuszkuláris injekció céljából). Az infúziós szereléket minden egyes alkalmazás után át kell mosni. Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz Iv. injekcióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 1 g-os üveg tartalmát 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekciót legalább 5 perc alatt kell beadni közvetlenül a vénába vagy intravénás infúziós szerelékén át. Im. injekcióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 1 g-os üveg tartalmát 3,5 ml 1%-os (10 mg/ml) lidokain-hidroklorid oldattal kell feloldani. Az intramuscularis injekciót mély izomtömegbe kell beadni és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni. Az 1 g-nál nagyobb adagot több helyre elosztva kell beadni. Rövid iv. infúzióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 1 g-os üveg tartalmát 20 ml injekcióhoz való vízzel, 0,9% (9 mg/ml) nátrium-klorid oldattal, vagy 0,45% (4,5 mg/ml) nátrium-klorid + 2,5% (25 mg/ml), 5% (50 mg/ml) vagy 10% (100 mg/ml) glükóz oldattal vagy 6% dextránt (60 mg/ml) tartalmazó 5%-os (50 mg/ml) glükóz oldattal vagy 6-10%-os (60-100 mg/ml) hidroxietil-keményítő oldattal kell feloldani. Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz Iv. infúzióhoz A Ceftriaxon AptaPharma 2 g-os üveg tartalmát 40 ml injekcióhoz való vízzel, 0,9% (9 mg/ml) nátrium-klorid oldattal, vagy 0,45% (4,5 mg/ml) nátrium-klorid + 2,5% (25 mg/ml), 5% (50 mg/ml) vagy 10% (100 mg/ml) glükóz oldattal vagy 6% dextránt (60 mg/ml) tartalmazó 5%-os (50 mg/ml) glükóz oldattal vagy 6-10%-os (60-100 mg/ml) hidroxietil-keményítő oldattal kell feloldani. Az infúziót legalább 30 percen keresztül kell beadni. További információért lásd 6.2 pontot. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin encephalopathia potenciális kockázatának csökkentése érdekében. A Ceftriaxon AptaPharma oldat színe a színtelentől a sárgáig terjed, mely a gyógyszer hatásosságát nem befolyásolja. Csak teljesen tiszta, bármilyen látható részecskétől mentes oldatot szabad felhasználni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: (két keresztes) Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Elkészítés előtt: Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. Elkészítés után: Az elkészített és higított gyógyszerre vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Feloldás előtt: 3 év Az elkészített oldat: Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni, kivéve, ha a felnyitás/feloldás/hígítás módja kizárja a mikrobiológiai szennyeződés lehetőségét. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Apta Medica Internacional Ltd. Likozarjeva Ulica 6 Ljubljana 1000, Szlovénia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI Ceftriaxon AptaPharma 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz OGYI-T-23794/01 10× 10 ml-es III-as típusú injekciós üveg Ceftriaxon AptaPharma 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz OGYI-T-23794/02 5× 50 ml-es III-as típusú injekciós üveg OGYI-T-23794/03 10× 50 ml-es III-as típusú injekciós üveg 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. december 10. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. szeptember 25. Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhességben történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem bizonyítottak közvetlen vagy közvetett káros hatást az embrionális/foetalis, perinatalis és postnatalis fejlődésre (lásd 5.3 pont). A ceftriaxon terhességben, különösképpen az első trimeszterben csak abban az esetben adható, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a várható kockázatokat. Szoptatás A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik a humán anyatejbe, a ceftriaxon terápiás dózisai mellett mindazonáltal nem várható a szoptatott csecsemőnél fellépő hatás. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Számolni kell a szenzitizáció lehetőségével is. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a ceftriaxon-kezelést szakítják meg, illetve tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. Termékenység Reprodukciós vizsgálatokban nem bizonyítottak káros hatást a hím és nőstény fertilitásra. | 
