Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb köhögéscsillapítók, ATC kód: R05D B13

Hatásmechanizmus
A butamirát-citrát köhögéscsillapító, mely sem kémiai, sem gyógyszertani rokonságban nem áll az ópiát-alkaloidokkal.
A hatóanyag centrális hatásúnak tartott. A pontos hatásmechanizmusa tisztázatlan. A butamirát-citrát nem-specifikus antikolinerg és bronchospasmolitikus hatással rendelkezik, ennek következtében javítja a légzésfunkciót. A NorigonEP nem okoz hozzászokást vagy függőséget.
A butamirát terápiás ablaka széles, ezért nagy dózisban is jól tolerálható és jól alkalmazható köhögés csillapítására gyermekek és felnőttek esetében.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy a butamirát-észter jól és gyorsan felszívódik, majd hidrolizál fenil-2-butirsavra és dietilamin-etoxi-etanolra. Az étkezés hatását nem vizsgálták. A fenil-2-butirsav és dietilamin-etoxi-etanol expozíció azonos arányú a 22,5 mg-90 mg dózistartományban.
Szájon át történő alkalmazást követően a butamirát gyorsan felszívódik, 22,5 mg, 45 mg, 67,5 mg és 90 mg dózis szintek alkalmazást követő 5-10 percen belül a vérben kimutatott mérhető koncentrációval. A maximális plazmakoncentrációt egy órán belül éri el mind a négy dózisszint esetén, 16,1 nanogramm/ml középértékkel a 90 mg-os dózisnál.
A fenil-2-butirsav átlagos plazmakoncentrációját 1,5 órán belül éri el, a legnagyobb expozíció 90 mg-nál (3052 nanogramm/ml) figyelhető meg. A dietilamin-etoxi-etanol átlagos plazmakoncentrációját 0,67 órán belül éri el, a legnagyobb expozíció 90 mg-nál (160 nanogramm/ml) figyelhető meg.

Eloszlás
A butamirátnak nagy a megoszlási térfogata 81 és 112 l közötti tartományban (testsúly kg-mal arányosan), továbbá erősen kötődik a fehérjékhez is. A fenil-2-butirsav nagymértékben fehérjéhez kötött a plazmában minden dózistartományban (22,5-90 mg) 89,3% - 91,6% középértékekkel. A dietilamin-etoxi-etanol kismértékű proteinkötődést mutat 28,8% - 45,7% középértékkel. Tisztázatlan, hogy a butamirát átjut-e a méhlepényen és kiválasztódik-e az anyatejbe.

Biotranszformáció
A butamirát hidrolízise - mely során főként fenil-2-butirsav és dietilamino-etoxi-etanol képződik - gyorsan végbemegy. Különböző fajokban végzett vizsgálatok eredményei alapján feltételezhető, hogy a fő metabolitok is köhögéscsillapító hatásúak. Az alkohol típusú metabolit vonatkozásában nincsenek emberi vizsgálatokból származó adatok. A fenil-2-butirsav para-pozícióban történő hidroxiláció útján részlegesen tovább metabolizálódik.

Elimináció
A három metabolit kiválasztása főleg a vesén keresztül történik, a májban bekövetkező konjugáció után a sav jellegű metabolitok nagyrészt glukuronsavhoz kötődnek. A fenil-2-butirsav konjugátumainak szintje a vizeletben jelentősen magasabb, mint a plazmában. A butamirát 48 óráig azonosítható a vizeletben, a 96 órás mintavételi időszakban a butamirát vizeletbe kiválasztódott mennyisége 22,5 mg és 45 mg dózisszint esetén kb. 0,02%, 67,5 mg és 90 mg dózisszint esetén kb. 0,03%. A butamirát dózis nagyobb százalékban választódik ki dietilamino-etoxi-etanolként a vizeletbe, mint butamirátként vagy nem-konjugált fenil-2-butirsav formájában. A mért eliminációs felezési idő középértéke a fenil-2-butirsav esetén 23,26-24,42; butamirátra 1,48-1,93; dietilamino-etoxi-etanolra 2,72-2,90 óra.

Farmakokinetika speciális betegcsoportokban
Tisztázatlan, hogy a máj- vagy a vesebetegségek milyen befolyással vannak a butamirát farmakokinetikai paramétereire.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.