Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Granulátum belsőleges oldathoz tasakban. Fehér vagy majdnem fehér granulátum. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóMenarini International Operations Luxembourg SA Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 75 mg tramadol-hidrokloidot, illetve 25 mg dexketoprofént tartalmaz tasakonként (dexketoprofén-trometamol formájában). Ismert hatású segédanyagok: 2,7 g szacharózt tartalmaz tasakonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása szacharóz citromaroma aceszulfám-kálium (E-950). Javallat4.1 Terápiás javallatok A mérsékelttől súlyosig terjedő akut fájdalom rövidtávú tüneti kezelésére javallt olyan felnőtt betegek számára, akiknél a fájdalom a tramadol és dexketoprofén kombináció alkalmazását teszi szükségessé. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Az ajánlott dózis 1 tasak (ami 75 mg tramadolnak és 25 mg dexketoprofénnek felel meg). Szükség szerint további dózisok alkalmazhatók, de az adagolási intervallum nem lehet 8 óránál rövidebb. A napi összdózis ne haladja meg a napi 3 tasakot, (ami 225 mg tramadolnak és 75 mg dexketoprofénnek felel meg). A Skudexa rövidtávú alkalmazásra szánt készítmény, ezért a kezelést szigorúan a tünetekkel járó időszakra kell korlátozni, de minden esetben legfeljebb 5 napra. Fontolóra kell venni az egykomponensű fájdalomcsillapítóra való áttérést a fájdalom intenzitásától és a beteg válaszreakciójától függően. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Idősek: Időseknél a javasolt kezdő dózis 1 tasak; szükség szerint további dózisok alkalmazhatók, de az adagolási intervallum nem lehet 8 óránál rövidebb, és a napi összdózis ne haladja meg a napi 2 tasakot, (ami 150 mg tramadolnak és 50 mg dexketoprofénnek felel meg). A dózis az átlagpopulációnak ajánlott napi legfeljebb 3 tasakra emelhető, ha bebizonyosodott, hogy a beteg a kezelést általánosan jól tolerálja. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a 75 év feletti betegeknél történő alkalmazásra, ezért ezeknek a betegeknek a Skudexa csak fokozott óvatossággal adható (lásd 4.4 pont). Májkárosodás: Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a kezelést alacsonyabb dózisszámmal (a napi összdózis 2 db Skudexa tasak) kell kezdeni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A Skudexa súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Vesekárosodás: Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 60-89 ml/perc) a kezdő napi összdózist 2 db Skudexa tasakra kell csökkenteni (lásd 4.4 pont). A Skudexa közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ?59 ml/perc) nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Gyermekek és serdülők: A Skudexa biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem vizsgálták. Nem állnak rendelkezésre adatok. Ezért a Skudexa gyermekeknek és serdülőknek nem adható. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A Skudexa granulátumot egy pohár vízben kell feloldani; az oldódás rázással, keveréssel segíthető elő. Az elkészült oldat színtelen, opálos. Az oldatot az elkészítés után azonnal meg kell inni. Ha a bevétel táplálékkal együtt történik, akkor ez késlelteti a hatóanyag felszívódását (lásd 5.2 pont), ezért a hatás gyorsabb kialakulás érdekében a Skudexa bevétele legalább 30 perccel étkezés előtt történjen. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A dexketoprofén és a tramadol komponensekre külön-külön vonatkozó ellenjavallatokat figyelembe kell venni. A dexketoprofén nem alkalmazható az alábbi esetekben: * dexketoprofén vagy bármely más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén; * olyan betegeknek, akiknél hasonló hatású anyagok (azaz például acetilszalicilsav, vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek) szedése után asztmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioneuroticus oedema jelentkezett; * ketoprofén- vagy fibrátkezelés kapcsán előforduló, ismert fényallergia vagy fototoxikus reakciók esetén; * olyan betegeknek, akiknél aktív peptikus gyomorfekély/ gastrointestinalis haemorrhagia áll fenn, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinalis vérzés, fekélykéződés vagy perforáció fordult elő; * olyan betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis vérzés vagy perforáció fordult elő korábbi nem-szteroid gyulladáscsökkentő kezelés kapcsán; * krónikus dyspepsiában szenvedő betegeknek; * más aktív vérzésben vagy vérzési rendellenességben szenvedő betegeknek; * Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknek; * súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknek; * közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek (kreatinin-clearance ?59 ml/perc); * súlyos májfunkciós zavarban szenvedő betegeknek (Child-Pugh C); * haemorrhagias diathesisben vagy más véralvadási zavarban szenvedő betegeknek; * súlyos dehydratio esetén (amit hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozott). A tramadol nem alkalmazható az alábbi esetekben: * tramadollal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén; * alkohollal, hipnotikummal, fájdalomcsillapítóval, opioiddal vagy pszichotróp szerrel történt akut intoxikáció esetén; * azoknál a betegeknél, akik monoamino-oxidáz-(MAO) gátlókat kapnak, illetve a kezelés felfüggesztését követő 14 napon belül (lásd 4.5 pont); * kezeléssel nem megfelelően kontrollált epilepszia esetén (lásd 4.4 pont); * súlyos légzésdepresszió esetén. A Skudexa ellenjavallt terhesség és szoptatás ideje alatt (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A dexketoprofén és a tramadol komponensekre külön-külön vonatkozó különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket figyelembe kell venni. Dexketoprofén Fokozott óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek anamnézisében allergiás állapotok szerepelnek. Kerülendő a dexketoprofén egyidejű alkalmazása más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz (COX) -2-gátló szereket is (lásd 4.5 pont). A nemkívánatos hatásokat minimálisra lehet csökkenteni a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat). Gastrointestinalis biztonságosság Gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy esetleg fatális kimenetelű perforációt jelentettek az összes nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel, a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinalis anamnézissel vagy anélkül is. Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő dexketoprofén alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani. A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek dózisának emelésével, illetve olyan betegek esetében, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval súlyosbított volt (lásd 4.3 pont), valamint időseknél. Hasonlóan a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz, minden olyan beteget ki kell szűrni, akiknek az anamnézisében oesophagitis, gastritis vagy gyomorfekély fordult elő, annak megállapítása céljából, hogy teljesen meggyógyultak-e a dexketoprofén alkalmazásának megkezdése előtt. Az olyan betegeket, akiknek gastrointestinalis tüneteik vannak, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel, monitorozni kell az emésztési zavarok, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzés tekintetében. A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket kellő körültekintéssel kell adni, ha a beteg anamnézisében gastrointestinalis kórkép (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség kiújulhat (lásd 4.8 pont). Megfontolandó a protektív szerekkel történő kombinációs terápia (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-inhibitorok alkalmazása) ezeknél a betegeknél, valamint azoknál is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinalis kockázatot feltehetően növelő gyógyszereket kapnak (lásd alább és a 4.5 pont). Azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különösen az időseknek, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában. Fokozott óvatosság ajánlott azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, amelyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kockázatát, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátló szerek (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont). Renalis biztonságosság Körültekintéssel kell eljárni károsodott veseműködésű betegek esetében. Ezeknél a betegeknél a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazása a vesefunkció romlását, folyadék-visszatartást és ödéma képződést okozhat. Fokozott óvatosság szükséges diuretikus kezelésben részesülő, illetve hypovolaemiára hajlamos betegeknél is, mert esetükben fokozott a nephrotoxicitás kockázata. A kezelés során biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt a kiszáradás és az esetlegesen ezzel járó fokozott vesetoxicitás megelőzésére. Mint az egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is megemelheti a plazma karbamid- és kreatininszintet. Hasonlóan egyéb prosztaglandinszintézis-gátlókhoz, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vesét is érintő mellékhatások kialakulásához, úgymint glomerulo- vagy interstitialis nephritishez, renalis papillaris necrosishoz, nephrosis szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez. Hepatikus biztonságosság Körültekintéssel kell eljárni károsodott májműködésű betegek esetében. Mint az egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is kismértékben és átmeneti jelleggel megemelhet egyes májfunkciós paramétereket, és szignifikánsan emeli az aszpartát-amino-transzferáz (ASAT), másnéven szérum glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) és az alanin-amino-transzferáz (ALAT), másnéven glutamát-piruvát-transzamináz (GPT) szintet. Ezen paraméterek jelentős emelkedésekor a kezelést meg kell szakítani. Cardiovascularis és cerebrovascularis biztonságosság Hypertonia és/vagy enyhe - közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID terápiával összefüggésben folyadékretenciót és ödémát jelentettek. Fokozott óvatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében szerepel szívbetegség, főleg azoknál, akiknél korábban szívelégtelenség lépett fel, mivel a szívelégtelenség fokozott kockázatával kell számolni. Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása során (különösen nagyobb dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. A dexketoprofén vonatkozásában nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni. Nem megfelelően kontrollált hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonló megfontolás szükséges olyan betegek tartós kezelésének megkezdése előtt, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) állnak fenn. Valamennyi nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer a prosztaglandinszintézis gátlásával képes gátolni a vérlemezkék aggregációját, és meghosszabbítani a vérzési időt. Ezért nem ajánlott az olyan betegek dexketoprofén kezelése, akik a hemosztázist befolyásoló kezelést, azaz például warfarint vagy más kumarin-, illetve heparinszármazékot kapnak (lásd 4.5 pont). Bőrreakciók Nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával összefüggésben nagyon ritkán jelentettek súlyos bőrreakciókat, melyek közül néhány végzetes is lehet, belelértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is (lásd 4.8 pont). Ezen reakciók kialakulásának kockázata a betegeknél a terápia korai stádiumában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A dexketoprofén alkalmazását abba kell hagyni bőrkiütés, nyálkahártya-károsodás vagy a túlérzékenységi reakció bármelyik egyéb tünetének megjelenésekor. Idősek Idősek esetében nagyobb a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel összefüggő mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzésé vagy perforációé, amelyek végzetesek is lehetnek (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést. Időseknél nagyobb valószínűséggel fordul elő károsodott vese- vagy májműködés és cardiovascularis zavarok (lásd 4.2 pont). Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése A Skudexa elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Skudexá-t fertőzés kapcsán alkalmazzák láz és fájdalom csillapítására, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Kivételes esetben, varicella képezheti az alapját a súlyos bőr- és lágyrész fertőzéses szövődményeknek. Mindezidáig nem zárható ki a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szerepe ezen fertőzéses állapotok romlásában. Ezért ajánlott elkerülni a dexketoprofén alkalmazását varicella fertőzés esetén. Egyéb információk: Különös óvatosságra van szükség az alábbi esetekben: - veleszületett porfirinanyagcsere-rendellenesség (pl. akut intermittáló porphyria) esetén, - dehydratio esetén, - közvetlenül nagy műtét után. Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxiás shock) figyeltek meg. A kezelést meg kell szakítani dexketoprofén bevételét követően a súlyos túlérzékenységi reakciók első jeleinek felléptekor. Az egészségügyi szakembereknek a tünetektől függően megfelelő orvosi beavatkozásokat kell kezdeményezniük. A népesség többi részéhez viszonyítva azoknál az asthmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és/vagy nasalis polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsavval és/vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni allergiának. Ezen gyógyszer alkalmazása asthmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak acetilszalicilsavval vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel szemben (lásd 4.3 pont). Dexketoprofén csak fokozott óvatossággal adható a vérképzés rendellenességeiben, szisztémás lupus erythematosusban, vagy kevert kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknek. Ez a gyógyszer dózisonként 2,7 g szacharózt tartalmaz, ezt figyelembe kell venni diabetes mellitus esetén. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. Gyermekek és serdülők A Skudexa biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem állapították meg. Ezért a Skudexa gyermekeknek és serdülőknek nem adható. Tramadol A tramadol csak fokozott óvatossággal adható függő betegeknek, illetve az alábbi kórállapotokban: fejsérülés, shock, bizonytalan eredetű csökkent éberséggel járó tudatzavar, a légzőközpont vagy a légzésfunkció zavarai, koponyaűri nyomásfokozódás. Opiátokra érzékeny betegeknél a tramadol csak óvatosan alkalmazható. Fokozott körültekintés szükséges, amikor légzésdepresszióban szenvedő betegeket kezelnek, vagy ha egyidejűleg központi idegrendszeri depresszánsokat adnak (lásd 4.5 pont), vagy ha az ajánlott dózist jelentősen túllépik (lásd 4.9 pont), mivel ezekben a helyzetekben nem zárható ki a légzésdepresszió lehetősége. A tramadol ajánlott dózisaival kezelt betegek esetében is beszámoltak görcsrohamokról. A görcsrohamok kockázata fokozódhat, ha a tramadol dózisa meghaladja az ajánlott napi dózis felső határát (400 mg). Emellett a tramadol növelheti az epilepsziás rohamok kockázatát olyan betegeknél, akik a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszereket is szednek (lásd 4.5. pont). Epilepsziás vagy görcsrohamokra hajlamos betegek tramadollal csak kényszerítő körülmények fennállása esetén kezelhetők. Tolerancia, pszichés és fizikai függőség alakulhat ki, különösen hosszú távú alkalmazást követően. Gyógyszerabúzusra vagy függőségre hajlamos betegek csak rövid ideig, szigorú orvosi felügyelet mellett kezelhetők tramadollal. Ha egy betegnek nincs szüksége további tramadol-kezelésre, az elvonási tünetek megelőzése céljából a dózis fokozatos csökkentése javasolt. Nyugtatók, például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek egyidejű alkalmazásának kockázata: A nyugtatók, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek és a Skudexa egyidejű alkalmazása sedatiot, légzési depressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt az ilyen jellegű szedatív gyógyszerek együtt történő alkalmazása csak azoknál a betegeknél lehetséges, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nincsenek. A Skudexa szedatív gyógyszerekkel egyidejűleg történő előírása esetén, a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzési depresszió és a sedatio jeleit és tüneteit illetően. Ezért fel kell hívni a betegek és gondozóik figyelmét ezekre a tünetekre (lásd 4.5 pont). Szerotonin-szindróma A potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindrómáról számoltak be olyan betegek esetén, akik tramadolt kaptak egyéb szerotonerg gyógyszerekkel kombinálva vagy önmagában (lásd 4.5, 4.8 és 4.9 pont). Ha az egyéb szerotonerg gyógyszer egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor. A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek. Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. A szerotonerg gyógyszerek alkalmazásának leállítása általában gyors javulást eredményez. Alvás alatti légzészavarok Az opioidok alvás alatti légzészavarokat, köztük centrális alvási apnoét (CSA) és alvás alatti hypoxaemiát okozhatnak. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően fokozza a CSA kialakulásának kockázatát. CSA-ban szenvedő betegeknél megfontolandó az opioidok összdózisának csökkentése. Mellékvesekéreg-elégtelenség Az opioid analgetikumok időnként reverzibilis mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhatnak, amely monitorozást és glükokortikoid-pótló kezelést igényel. Az akut vagy krónikus mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei lehetnek például súlyos hasi fájdalom, hányinger és hányás, alacsony vérnyomás, rendkívüli fáradtságérzés, csökkent étvágy és testtömegcsökkenés. CYP2D6 metabolizmus A tramadol metabolizmusa a CYP2D6 májenzimen keresztül történik. Ha egy betegnél ezen enzim működése elégtelen vagy teljesen hiányzik, akkor nem biztos, hogy megfelelő fájdalomcsillapító hatás érhető el. A becslések alapján a kaukázusi népcsoportba tarzozók akár 7%-ánál fennállhat ez az elégtelenség. Ugyanakkor az ultragyors metabolizáló betegeknél fennáll a lehetősége az opioid-toxicitás kialakulásának, még a szokásos dózisok mellett is. Az opioid-toxicitás általános tünetei közé tartozik a zavartság, az aluszékonyság, a felületes légzés, a szűk pupillák, a hányinger, a hányás, a székrekedés és az étvágytalanság. Súlyos esetekben előfordulhat életveszélyes, és nagyon ritkán halálos keringési és légzési elégtelenség. Az ultragyors metabolizáció becsült prevalenciáját a különböző népcsoportokban az alábbi összefoglaló mutatja: Népesség: Prevalencia (%) Afrikai/etiópiai 29% Afroamerikai 3,4-6,5% Ázsiai 1,2-2% Kaukázusi 3,6-6,5% Görög 6,0% Magyar 1,9% Észak-európai 1-2% Posztoperatív alkalmazás gyermekeknél A szakirodalomi publikációk alapján a tramadol alkalmazása gyermekeknél tonsillectomiát és/vagy obstruktív alvási apnoe miatti adenoidectomiát követő posztoperatív időszakban ritkán életveszélyes nemkívánatos eseményekhez vezethet. A posztoperatív fájdalomcsillapítás céljából gyermekeknél alkalmazott tramadol esetében fokozott óvatosság javasolt, a beteg szoros monitorozásával az opioid-toxicitás tüneteinek - beleértve a légzésdepressziót - tekintetében. Károsodott légzésfunkciójú gyermekek Nem ajánlott a tramadol alkalmazása olyan gyermekeknél, akiknek a légzésfunkciója károsodott, például neuromuscularis betegségekben, súlyos szív- vagy légzőrendszeri betegségekben, felső légúti vagy tüdőfertőzésekben, többszörös traumák vagy kiterjedt műtéti beavatkozások esetén. Ezek a tényezők súlyosbíthatják az opioid-toxicitás tüneteit. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A Skudexa egyes komponenseinek ismert hatásai vonatkoznak a fix kombinációra is. Dexketoprofén A dexketoprofén enyhe vagy mérsékelt befolyást gyakorol a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre, mivel szédülést vagy álmosságot okozhat. Tramadol A tramadol még az utasítások betartása mellett is okozhat olyan mellékhatásokat, mint például az aluszékonyság és a szédülés, ezért ronthatja a gépjárművezető és gépkezelő személyek reakcióit. Ez fokozottan érvényes más pszichotróp szerekkel, különösen alkohollal történő együttes alkalmazás esetén. 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatokban nem jelentettek túladagolási esetet. A dexketoprofén és a tramadol komponensekre külön-külön vonatkozó adatokat kell figyelembe venni. Tünetek Dexketoprofén A túladagolás tünettana nem ismert. Dexketoprofén tartalmú gyógyszerek gastrointestinalis (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai (álmosság, forgó jellegű szédülés, dezorientáció, fejfájás) rendellenességeket okoztak. Tramadol Tramadol túladagolást követően elvileg hasonló tünetek várhatók, mint más centrálisan ható fájdalomcsillapítók (opioidok) esetében. A tünetek többek között: miosis, hányás, keringés-összeomlás, kómáig terjedő hypnoid tudatzavar, convulsiók és légzésleállásig terjedő légzésdepresszió. Beszámoltak szerotonin-szindrómáról is. Kezelés Dexketoprofén Véletlen bevétel vagy túladagolás esetében azonnal el kell végezni a beteg klinikai állapotának megfelelő tüneti kezelést. Ha felnőtt vagy gyermek 5 mg/ttkg-nál nagyobb mennyiséget nyelt le, a bevételt követő egy órán belül aktív szenet kell alkalmazni. A dexketoprofén dialízissel eltávolítható. Tramadol Biztosítani kell a légutak átjárhatóságát (az aspiráció kivédésére), valamint a tünetektől függően a légzés és a keringés fenntartását. A légzésdepresszió ellenszere a naloxon. Állatkísérletekben a naloxon a convulsiót nem befolyásolta. Ilyen esetekben diazepamot kell adni intravénásan. Szájon át történt intoxikáció esetén a gyomor-bél rendszer orvosi szénnel vagy gyomormosással történő méregtelenítése csak a tramadol bevételét követő 2 órán belül ajánlott. A tramadol dialízissel eltávolítható, de a szérumból hemodialízissel vagy hemofiltrációval csak minimális mértékben eliminálható. Ezért akut tramadol mérgezés esetén a hemodialízis vagy a hemofiltráció önmagában nem alkalmas a méregtelenítésre. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem végeztek klinikai vizsgálatokat abból a célból, hogy értékeljék a gyógyszerkölcsönhatásoknak a Skudexa biztonságossági profilját befolyásoló lehetséges hatását. Azonban a dexketoprofén és a tramadol komponensekre külön-külön vonatkozó kölcsönhatásokat figyelembe kell venni. Dexketoprofén Az alábbi kölcsönhatások vonatkoznak általában a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre: Együttadásuk nem javasolt: * Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, (beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is) és a szalicilátok nagy dózisai (?3 g/nap): több nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát, a szinergista hatás miatt. * Antikoagulánsok: a nem-szteroid gyulladásgátlók fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és gátolja a vérlemezkék funkcióját, valamint károsítja a gastroduodenalis nyálkahártyát. Ha a kombináció adását nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek monitorozására van szükség. * Heparinok: megnő a haemorrhagia kockázata (a vérlemezke funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt). Ha a kombináció adását nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek monitorozására van szükség. * Kortikoszteroidok: a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata megnő. * Lítium (számos nem-szteroid gyulladáscsökkentő szernél leírták): a nem-szteroid gyulladáscsökkentők növelik a vérben a lítium szintjét, ami toxikus szintet is elérhet (csökken a lítium kiválasztása a vesében). Ezért ezt a paramétert a dexketoprofén-kezelés megkezdésénél, a dózis módosításakor és a kezelés befejezésekor ellenőrizni kell. * Metotrexát magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dózisai: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik a veséből való kiürülését. * Hidantoinok (beleértve a fenitoint is) és szulfonamidok: a hatóanyagok toxikus hatásai fokozódhatnak. Körültekintéssel adható kombinációk: * Diuretikumokkal, angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlókkal, antibakteriális hatású aminoglikozidokkal és angiotenzin II receptor antagonistákkal együtt adva: a dexketoprofén csökkentheti a diuretikumok és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú (azaz dehidratálódott vagy csökkent vesefunkciójú idősebb) beteg esetében a ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-inhibítorokkal, angiotenzin II receptor antagonistákkal vagy antibakteriális aminoglikozidokkal a vesefunkció további romlását okozhatja, amely folyamat általában reverzibilis. Abban az esetben, ha dexketoprofént és egy diuretikumot egyszerre írnak fel, akkor biztosítani kell a beteg megfelelő hidráltsági állapotát, és a kezelés kezdetén, majd időszakosan ellenőrizni kell a vesefunkciót. Dexketoprofén és káliummegtakarító diuretikum együttadása hyperkalaemiához vezethet. A vér káliumszintjének ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont). * Metotrexát alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dózisaival együtt adva: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentő szerek általában csökkentik a vesén keresztül történő kiürülését. A kombináció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni már enyhe fokú vesekárosodás esetén, illetve időseknél is. * Pentoxifillinnel együtt adva: megnő a vérzés kockázata. Fokozott klinikai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség. * Zidovudinnal együtt adva: megnő az eritropoetikus toxicitás kockázata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer beadásának megkezdése után egy héttel súlyos anaemia léphet fel. A nem-szteroid gyulladáscsökkentő kezelés megkezdése után egy-két héttel a teljes vérképet és a retikulocytaszámot ellenőrizni kell. * Szulfonilurea készítményekkel együtt adva: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők képesek fokozni a szulfonilurea készítmények hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről. Figyelmet igénylő kombinációk: * Béta-blokkolók: a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel való kezelés a prosztaglandin-szintézis gátlásával csökkentheti vérnyomáscsökkentő hatásukat. * Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást a nem-szteroid gyulladáscsökkentők a prosztaglandin által mediált hatásokon keresztül fokozhatják. Kombinációs terápia alkalmazása esetén a vesefunkciót ellenőrizni kell. * Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés kockázata. * Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). * Probenecid: együttadás esetén a dexketoprofén plazmakoncentrációja megnőhet; ez a kölcsönhatás a vese tubularis szekréció és a glükuron-konjugáció helyén lejátszódó gátlási mechanizmus következménye, ami a dexketoprofén dózisának módosítását teszi szükségessé. * Szívglikozidok: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik a plazma szívglikozid-koncentrációját. * Mifepriszton: Mivel elméletileg megvan annak a kockázata, hogy a prosztaglandin szintetáz inhibítorok megváltoztatják a mifepriszton hatékonyságát, ezért a mifepriszton beadása után 8-12 napig nem szabad nem-szteroid gyulladáscsökkentőt használni. Korlátozott számú bizonyíték arra utal, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttes beadása a prosztaglandin adagolás napján nem befolyásolja hátrányosan a mifepriszton vagy a prosztaglandin hatását a méhnyak érésére vagy a méh kontraktilitásra, és nem csökkenti a gyógyszeres terhességmegszakítás klinikai hatékonyságát. * Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletek adatai arra utalnak, hogy nagy dózisú kinolonok nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel kombinálva fokozhatják a görcsrohamok kialakulásának kockázatát. * Tenofovir: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel növelheti a szérum urea-nitrogén- és kreatininszintjét, ezért a vesefunkciót monitorozni kell annak érdekében, hogy ellenőrizzék a vese működésére kifejtett potenciális szinergista hatás jelenlétét. * Deferazirox: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel növelheti a gastrointestinalis toxicitást. Szoros klinikai megfigyelés szükséges, ha a deferaziroxot ezekkel az anyagokkal kombinálják. * Pemetrexeddel egyidejűleg alkalmazott nem-szteroid gyulladáscsökkentők csökkenthetik a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni nagyobb dózisú nem-szteroid gyulladáscsökkentők adásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance 45-79 ml/perc) nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű adása kerülendő 2 nappal a pemetrexed alkalmazása előtt és 2 nappal azt követően. Tramadol Együttadásuk nem javasolt: * A tramadol nem alkalmazható monoamino-oxidáz- (MAO) gátlókkal kombinációban (lásd 4.3 pont). 14 nappal a MAO-gátló kezelést követően az opioid származék petidin alkalmazásakor a központi idegrendszert, valamint a légzési- és cardiovascularis funkciókat érintő életveszélyes kölcsönhatásokat figyeltek meg. Ugyanilyen kölcsönhatások előfordulása nem zárható ki MAO-gátlók és a tramadol között sem. * Tramadol és kumarinszármazékok (pl. warfarin) egyidejű alkalmazásakor fokozott óvatosság szükséges, mivel egyes betegeknél emelkedett INR-ről (nemzetközi normalizált arány) számoltak be, jelentős vérzéssel és véraláfutásokkal. * Kevert opiod receptor agonisták/antagonisták (pl. buprenorfin, nalbufin, pentazocin) és tramadol kombinációja nem javasolt, mivel a tiszta agonisták analgetikus hatása elméletileg csökkenhet ilyen körülmények között. Körültekintéssel adható kombinációk: * A tramadol görcsrohamokat válthat ki és növelheti a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI-k), triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok és egyéb görcsküszöbcsökkentő gyógyszerek (úgymint bupropion, mirtazapin, tetrahidrokannabinol) görcskeltő potenciálját. * A tramadol és szerotonerg gyógyszerek együttadása, úgymint a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI-k), MAO-gátlók (lásd 4.3), triciklusos antidepresszánsok és a mirtazapin, szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.4 és 4.8 pont). * Az opioidok egyidejű alkalmazása nyugtatókkal, például benzodiazepinekkel vagy ezekkel rokon gyógyszerekkel, fokozza a sedatio veszélyeit, a légzésdepressziót, a kómát és a halált, a központi idegrendszerre kifejtett additív depresszáns hatása miatt. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont). Figyelemet igénylő kombinációk: * A tramadol egyidejű alkalmazása más centrálisan ható depresszáns gyógyszerekkel vagy alkohollal fokozhatja a központi idegrendszeri hatásokat (lásd 4.8 pont). * A farmakokinetikai vizsgálatok eddigi eredményei azt mutatják, hogy a cimetidin (enzimgátló) egyidejű vagy korábbi alkalmazása mellett nem valószínű, hogy klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnének fel. * Karbamazepin (enziminduktor) egyidejű vagy korábbi alkalmazása csökkentheti a fájdalomcsillapító hatást és rövidítheti a hatástartamot. * Korlátozott számú vizsgálatban a hányáscsillapító 5-HT3-antagonista ondanszetron pre- vagy posztoperatív alkalmazása növelte a tramadol-igényt posztoperatív fájdalomban szenvedő betegeknél. * A CYP3A4-et gátló egyéb hatóanyagok, mint pl. ketokonazol és eritromicin gátolhatják a tramadol metabolizmusát (N-demetiláció), és valószínűleg az aktív O-demetilált metabolitok további metabolizmusát is. Ezen kölcsönhatás klinikai jelentőségét még nem vizsgálták. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A Skudexa tablettával végzett klinikai vizsgálatokban jelentett, a kezeléssel legalábbis valószínűsíthetően összefüggésbe hozható mellékhatásokat, valamint a dexketoprofén és a tramadol szájon át szedhető gyógyszerformák alkalmazási előírásaiban szereplő mellékhatásokat, szervrendszerek szerint osztályozva az alábbi összesítő táblázat tartalmazza. A gyakoriságok definíciója az alábbi: Nagyon gyakori: ?1/10 Gyakori: ?1/100 - <1/10 Nem gyakori: ?1/1000 - <1/100 Ritka: ?1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg MedDRA szerv-rendszeri kategória Mellékhatás Gyakoriság SKUDEXA Dexketoprofén Tramadol Vérképzőszervi és nyirok-rendszeri betegségek és tünetek Thrombocytosis Nem gyakori Neutropenia - Nagyon ritka - Thrombocytopenia - Nagyon ritka - Immunrendszeri betegségek és tünetek Hypersensitivitás (pl. dyspnoe, bronchospasmus, zihálás, angioedema) - Nagyon ritka Ritka Anaphylaxiás reakció, beleértve az anaphylaxiás sokkot - Nagyon ritka Ritka Laryngealis oedema Nem gyakori Ritka - Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Étvágyzavarok Ritka Csökkent étvágy - Ritka - Hypoglykaemia Nem ismert Hypokalaemia Nem gyakori Pszichiátriai kórképek Szorongás Nem gyakori Ritka Cognitiv rendellenesség Ritka Zavart tudatállapot Ritka Dependencia Ritka Hallucinatio Ritka Insomnia Nem gyakori Hangulatváltozás Ritka Rémálmok Ritka Pszichotikus zavar Nem gyakori Alvászavar Ritka Idegrendszeri betegségek és tünetek Koordinációs zavar Ritka Szédülés Gyakori Nem gyakori Nagyon gyakori Epilepszia Ritka Fejfájás Nem gyakori Nem gyakori Gyakori Akaratlan izom-összehúzódások Ritka Paraesthesia Ritka Ritka Érzékelési zavar Ritka Szerotonin-szindróma Nem ismert Somnolencia Nem gyakori Nem gyakori Gyakori Beszédzavar Nem ismert Syncope Ritka Ritka Tremor Ritka Szembetegségek és szemészeti tünetek Homályos látás Nagyon ritka Ritka Mydriasis Nem ismert Miosis Ritka Periorbitalis oedema Nem gyakori A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Tinnitus Nagyon ritka Vertigo Nem gyakori Nem gyakori Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Bradycardia Ritka Palpitatio Nem gyakori Nem gyakori Tachycardia Nem gyakori Nagyon ritka Nem gyakori Érbetegségek és tünetek Cardiovascularis collapsus Nem gyakori Hőhullámok Nem gyakori Hypertoniás crisis Nem gyakori Hypotensio Nem gyakori Nagyon ritka Orthostatikus hypotonia Nem gyakori Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Bradypnoe Ritka Bronchospasmus Nagyon ritka Dyspnoe Nagyon ritka Ritka Respiratorikus depressio Nem gyakori Csuklás Nem ismert Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasi diszkomfortérzés Nem gyakori Hasi feszülés Nem gyakori Nem gyakori Hasi fájdalom Gyakori Obstipatio Nem gyakori Nem gyakori Gyakori Diarrhoea Gyakori Nem gyakori Szájszárazság Nem gyakori Gyakori Dyspepsia Nem gyakori Gyakori Flatulentia Nem gyakori Gastritis Nem gyakori Gastrointestinalis traktus irritatio Nem gyakori Hányinger Gyakori Gyakori Nagyon gyakori Pancreatitis Nagyon ritka Vérző ulcus pepticum Ritka Ulcus pepticum perforatio Ritka Ulcus pepticum Ritka Émelygés Nem gyakori Hányás Gyakori Gyakori Gyakori Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Hepatitis Ritka Hepatocellularis károsodás Ritka Májenzimek emelkedése (beleértve a kóros májfunkciós értékeket és az emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-értéket) Nem gyakori Ritka Nagyon ritka A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Acne Ritka Arcödéma Nem gyakori Nagyon ritka Hyperhidrosis Nem gyakori Ritka Gyakori Fotoszenzitivitási reakció Nagyon ritka Pruritus Nagyon ritka Nem gyakori Bőrkiütés Nem gyakori Nem gyakori Stevens-Johnson-szindróma Nagyon ritka Toxicus epidermalis necrolysis (Lyell-szidróma) Nagyon ritka Urticaria Nem gyakori Ritka Nem gyakori A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Hátfájás Ritka Gyengeség Ritka Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Dysuria Ritka Haematuria Nem gyakori Vizeletürítési zavarok Ritka Nephritis Nagyon ritka Nephrosis szidróma Nagyon ritka Polyuria Ritka Akut veseelégtelenség Ritka Vizeletretenció Ritka A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Menstruációs zavarok Ritka Prostata-rendellenességek Ritka Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Asthenia Nem gyakori Nem gyakori Borzongás Nem gyakori Nem gyakori Diskomfort-érzés Nem gyakori Szokatlan érzet Nem gyakori Gyógyszermegvonási szindróma (agitatio, szorongás, idegesség, insomnia, hyperkinesia, tremor és gastrointestinalis tünetek: Ritka; pánikrohamok, súlyos fokú szorongás, hallucinációk, paraesthesiák, tinnitus, és szokatlan központi idegrendszeri tünetek, pl. confusio, téveszmék, depersonalisatio, derealisatio, paranoia) Ritka/Nagyon ritka Fáradtságérzet Nem gyakori Gyakori Rossz közérzet Nem gyakori Perifériás oedema Ritka Fájdalom Nem gyakori Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Hypertensio Nem gyakori Ritka Ritka A szérum alkalikusfoszfatáz-szintjének emelkedése Nem gyakori A szérum laktát-dehidrogenáz-koncentrációjának emelkedése Nem gyakori Dexketoprofén - tramadol A klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban megfigyelt mellékhatások az alábbiak voltak: hányinger (a betegek 3,8%-ánál), álmosság (3,6%-uknál), hányás (3,0%-uknál), és szédülés (2,8%-uknál). Dexketoprofén Gyomor-bél rendszer: A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események a gastrointestinalis rendszert érintik. Előfordulhat gyomorfekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés, amely néha halálos kimenetelű is lehet, különösen idős korban (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, vérhányás, ulcerativ stomatitis előfordulását, colitis és Crohn-betegség kiújulását jelentették (lásd 4.4, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Ritkábban gastritist figyeltek meg. Oedema, hypertensio és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be nem-szteroid gyulladáscsökkentő kezeléssel összefüggésben. Mint más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel kapcsolatban a következő mellékhatások is felléphetnek: aszeptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél fordul elő; hematológiai reakciók (purpura, aplastikus és haemolytikus anaemia, valamint ritkán agranulocytosis és medullaris hypoplasia). Bullózus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermalis necrolysist is (nagyon ritkán). Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy néhány nem-szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása (különösen nagy dózisok és tartós kezelés esetén) kapcsolatba hozható artériás thromboembóliás események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) előfordulási gyakoriságának kismértékű emelkedésével (lásd 4.4 pont). Tramadol A tramadol-kezelésnek tulajdonítható leggyakrabban jelentett mellékhatások a hányinger és a szédülés voltak, amelyek a betegek több mint 10%-ánál fordultak elő. Ha az ajánlott dózisokat jelentősen túllépik, valamint egyéb központi idegrendszeri depresszánsokat adnak egyidejűleg (lásd 4.5 pont), légzésdepresszió alakulhat ki. Asthma rosszabbodásáról is beszámoltak, de nem bizonyított az ok-okozati összefüggés. Epileptiform görcsrohamok előfordultak, főleg nagy tramadol dózisok alkalmazását követően vagy olyan gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés után, amelyek csökkentik a görcsküszöböt vagy maguk is indukálják a cerebralis convulsiókat (lásd 4.4 és 4.5 pont). Az alábbi, az opiát-megvonás során előforduló reakciókhoz hasonló megvonási tünetek előfordulhatnak: izgatottság, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesis, tremor és gastrointestinalis tünetek. Egyéb tünetek, amelyek igen ritkán, a tramadol alkalmazásának abbahagyását követően jelentkezhetnek: pánikrohamok, súlyos szorongás, hallucinációk, paraesthesia, fülcsengés, és szokatlan központi idegrendszeri tünetek (pl. zavartság, téveszmék, depersonalisatio, derealisatio, paranoia). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Opioidok kombinációja nem-opioid fájdalomcsillapítókkal ATC-kód: N02AJ14 Hatásmechanizmus A dexketoprofén az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely analgetikus, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csoportjába tartozik (M01AE). A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek hatásmechanizmusa a prosztaglandin szintézisének csökkentésén alapul, mely a ciklooxigenáz (COX) út gátlásának következménye. Pontosabban: gátolt az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé való átalakulása, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2? és a PGD2, valamint a prosztaciklin PGI2 és a tromboxánok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandin szintézis gátlása továbbá egyéb gyulladásos mediátorokat is gátolhat, mint például a kinineket, ami indirekt hatásként hozzájárulhat a direkt hatáshoz. Kísérleti állatokon és emberen egyaránt kimutatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1 és a COX-2 enzimek aktivitását. A tramadol centrálisan ható opioid fájdalomcsillapító. A mű-, delta- és kappa-opioid receptorokon ható nem szelektív, tiszta agonista, amely nagyobb affinitással kötődik a mű-receptorokhoz. Az opioid aktivitás annak tulajdonítható, hogy az alapvegyület alacsony affinitással, míg az O-demetilált metabolit, az M1 nagyobb affinitással kötődik a mű-opioid receptorokhoz. Állatkísérletes modellekben az M1 akár 6-szor hatásosabb a fájdalomcsillapító hatás, és 200-szor hatásosabb a mű-opioid kötődés tekintetében, mint a tramadol. A tramadol által kiváltott analgesia csak részben volt gátolható az opioid antagonista naloxonnal több állatkísérletben. A tramadolnak és az M1metabolitnak a humán fájdalomcsillapításban való relatív részesedése a vegyületek plazmakoncentrációjától függ. A tramadolról kimutatták, hogy in vitro gátolja a noradrenalin és szerotonin újrafelvételét, néhány egyéb opioid analgetikumhoz hasonlóan. Ezek a mechanizmusok is függetlenül hozzájárulhatnak a tramadol általános fájdalomcsillapító profiljához. A tramadol köhögéscsillapító hatással is rendelkezik. A morfinnal ellentétben a tramadol fájdalomcsillapító dózisai széles tartományban nem fejtenek ki légzésdepressziót. A gyomor-bél rendszer motilitását is kevésbé befolyásolják. A cardiovascularis rendszerre kifejtett hatásai csekélynek tekinthetők. A jelentések alapján a tramadol a morfin hatáserősségének 1/10 - 1/6 része. Farmakodinámiás hatások A preklinikai vizsgálatok szinergikus kölcsönhatást mutattak ki a hatóanyagok között, amely mind az akut, mind a krónikus gyulladás modellben megfigyelhető volt, és arra utal, hogy hatékony fájdalomcsillapítás érhető el az egyes komponensek alacsonyabb dózisaival. Klinikai hatásosság és biztonságosság Több közepesen súlyos vagy súlyos nociceptív fájdalom-modellen (beleértve a fogászati fájdalmat, szomatikus fájdalmat és a zsigeri fájdalmat is) végzett klinikai vizsgálatokban igazolták a Skudexa hatékony fájdalomcsillapító hatását. Egy több dózisszintű, kettős vak, randomizált, párhuzamos elrendezésű klinikai vizsgálatban a fájdalomcsillapító kombinációnak az egyes komponensekéhez viszonyított hatásosságát vizsgálták 606 (25-73 év közötti, 47,6 év átlag életkorú) betegen abdominalis hysterectomiát követően fellépő közepesen súlyos vagy súlyos fájdalom esetén, meghatározva a fájdalomintenzitási értékek különbségének összegét az első dózis beadását követő 8 órás intervallumban (sum of pain intensity difference, röviden SPID8), ahol a fájdalom intenzitását 100 mm-es vizuális analóg skála (VAS) felhasználásával mérték. A magasabb SPID érték nagyobb mértékű fájdalomcsillapítást jelez. A Skudexa kezelés eredményezte analgetikus hatás jelentősen nagyobb, mint az egyes komponenseké azonos dózisban (25 mg dexketoprofén) vagy nagyobb dózisban (100 mg tramadol) alkalmazva, amint azt az alábbi SPID8 eredmények mutatják: Skudexa (241,8), dexketoprofén 25 mg (184,5), tramadol 100 mg (157,3). A Skudexa beadását követő első 8 órában a betegek lényegesen alacsonyabb fájdalomintenzitásról (Pain Intensity, röviden PI) számoltak be (átlagos PI-VAS = 33,6), ami statisztikailag szignifikáns (p <0,0001) különbséget jelentett a 25 mg dexketoprofénnel (átlagos PI-VAS = 42,6), és a 100 mg tramadollal kezelt (átlagos PI-VAS = 42,9) betegekhez viszonyítva. Hatékonyabb fájdalomcsillapítás volt kimutatható 56 órán keresztül az adagolás sémának megfelelően ismételt dózisok alkalmazásával az ITT (intention-to-treat; beválasztás szerinti) populációban is, (amelyből kizárták azokat a betegeket, akik első egyszeri dózisként nem kaptak aktív kezelést): statisztikailag szignifikáns (p <0,0001) különbség mutakozott a Skudexa-val és a 25 mg dexketoprofénnel (-8,4) illetve a 100 mg tramadollal (-5,5) kezelt csoportok között. A Skudexa-val kezelt csoportban kevesebb esetben, a betegek 11,8%-ánál volt szükség kiegészítő (rescue) fájdalomcsillapításra, míg a 25 mg dexketoprofénnel kezelt csoportban a betegek 21,3%-a (p = 0,0104), és a 100 mg tramadollal kezelt csoportban a betegek 21,4%-a (p = 0,0097) igényelt ilyen kezelést. Ha a kiegészítő kezelés használatának gyakoriságát is figyelembe vesszük, a Skudexa hatékonyabb analgetikus hatása 56 óra alatti ismételt alkalmazást figyelembe véve még nyilvánvalóbbá válik, tekintettel a PI-VAS paraméterben kifejeződő, statisztikailag szignifikáns (p = <0,0001) különbségekre: a Skudexá-hoz viszonyítva a 25 mg dexketoprofén értéke -11,0, a 100 mg tramadolé -9,1 volt. Egy randomizált, kettős vak, párhuzamos elrendezésű, több dózisszintű klinikai vizsgálatban 641 (29-80 év közötti, 61,9 év átlag életkorú) betegen teljes csípő arthroplasztikát követően fellépő közepesen súlyos vagy súlyos fájdalom esetén a fájdalomcsillapító kombinációnak az egyes komponensekéhez viszonyított hatásosságát vizsgálták az első dózis beadását követő 8 órás intervallumban (SPID8 értékek). A Skudexa-kezelés eredményezte analgetikus hatás jelentősen nagyobb, mint az egyes komponenseké azonos dózisban (25 mg dexketoprofén) vagy nagyobb dózisban (100 mg tramadol) alkalmazva, amint azt az alábbi SPID8 eredmények mutatják: Skudexa (246,9), dexketoprofén 25 mg (208,8), tramadol 100 mg (204,6). A Skudexa beadását követő első 8 órában a betegek lényegesen alacsonyabb fájdalomintenzitásról (Pain Intensity, röviden PI) számoltak be (átlagos PI-VAS = 26,3), ami statisztikailag szignifikáns (p <0,0001) különbséget jelentett a 25 mg dexketoprofénnel (átlagos PI-VAS = 33,6), és a 100 mg tramadollal kezelt (átlagos PI-VAS = 33,7) betegekhez viszonyítva. Hatékonyabb fájdalomcsillapítás volt kimutatható 56 órán keresztül az adagolás sémának megfelelően ismételt dózisok alkalmazásával az ITT populációban is, (amelyből kizárták azokat a betegeket, akik első egyszeri dózisként nem kaptak aktív kezelést): statisztikailag szignifikáns (p <0,0001) különbség mutakozott a Skudexa-val és a 25 mg dexketoprofénnel (-8,1) illetve a 100 mg tramadollal (-6,3) kezelt csoportok között. Kiegészítő (rescue) fájdalomcsillapításra a Skudexa-val kezelt csoportban a betegek 15,5%-ánál volt szükség, míg a 25 mg dexketoprofénnel kezelt csoportban a betegek 28,0%-a (p = 0,0017), és a 100 mg tramadollal kezelt csoportban a betegek 25,2%-a (p = 0,0125) igényelt ilyen kezelést. Ha a kiegészítő kezelés használatának gyakoriságát is figyelembe vesszük, a Skudexa hatékonyabb analgetikus hatása 56 óra alatti ismételt alkalmazást figyelembe véve még nyilvánvalóbbá válik, tekintettel a PI-VAS paraméterben kifejeződő, statisztikailag szignifikáns (p = <0,0001) különbségekre: a Skudexa-hoz viszonyítva a 25 mg dexketoprofén értéke -10,4, a 100 mg tramadolé -8,3 volt. Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Skudexa vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől közepesen súlyos és súlyos akut fájdalom kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). 5.2. Farmakokinetikai tulajdonságok A dexketoprofén és a tramadol együttadása nem befolyásolta a két komponens farmakokinetikai paramétereit egészséges önkénteseken vizsgálva. Egy egészséges önkénteseken végzett bioekvivalencia vizsgálatban összehasonlították a Skudexa 75 mg/25 mg belsőleges oldathoz való granulátum kinetikáját a filmtablettáéval. A dexketoprofénra vonatkozóan a két készítmény biológiailag egyenértékű volt a biológiai hozzáférhetőség (AUC) tekintetében; a csúcskoncentrációk (cmax) körülbelül 15% -kal voltak magasabbak a granulátumnál a filmtablettához viszonyítva. A tramadol vonatkozásában a két készítmény biológiailag egyenértékű volt mind az abszorpció sebességét, mind mértékét tekintve. Dexketoprofén Felszívódás A dexketoprofén orális alkalmazás után gyorsan felszívódik. Skudexa 75 mg/25 mg belsőleges oldathoz való granulátum beadását követően a detektálható plazmakoncentrációk már 5 percen belül kialakulnak (848,5 ng/ml, SD = 459,51 ng/ml), és a cmax-ot (3192,0 ng/ml) 17 perc után (15-50 perces tartományban) érik el. Étkezéssel egyidejűleg alkalmazva az AUC-érték nem változik, azonban a dexketoprofén cmax-értéke csökken, és a felszívódás lassabbá válik (megnő a tmax-érték). Eloszlás A dexketoprofén eloszlási felezési ideje 0,35 óra, eliminációs felezési ideje 1,65 óra. A többi erős plazmafehérje-kötődést (99%-os) mutató anyaghoz hasonlóan megoszlási átlagtérfogata 0,25 l/kg alatt marad. Ismételt dózisokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az utolsó gyógyszerbevétel után az AUC-érték nem tért el az egyszeri dózissal végzett kísérletben kapott értéktől, ami arra utal, hogy a gyógyszer nem akkumulálódik. Biotranszformáció és elimináció A dexketoprofén beadása után csak S-(+) enantiomert találunk a vizeletben, ami azt mutatja, hogy emberben nincs R-(-) enantiomerré történő konverzió. A dexketoprofén fő eliminációs útja a glükuronsavas konjugáció, majd a vesén keresztül történő kiválasztódás. Tramadol Felszívódás Szájon át történő alkalmazást követően a tramadolnak több mint 90%-a szívódik fel. Az átlagos biohasznosulás körülbelül 70%, az egyidejű táplálék beviteltől függetlenül. A felszívódott és a kötetlen, nem metabolizált tramadol közötti különbség valószínűleg az alacsony first-pass effektusnak tulajdonítható. Orális adást követően a first-pass effektus mértéke legfeljebb 30 %-os. A tramadolnak nagy a szöveti affinitása (Vd,ß = 203 ± 40 l). Fehérjékhez kb. 20%-ban kötődik. A tramadolt racemát formájában alkalmazzák, és mind a [+], mind a [-] enantiomerek kimutathatók a keringésben. Skudexa 75 mg/25 mg-os belsőleges oldathoz való granulátum beadásakor, 38 percen belül (15 perc-től 2 óráig terjedő tartományban) a [+] enantiomerek maximális plazmakoncentrációja 158,9, míg a [-] enantiomereké 142,0 ng/ml volt. Eloszlás A tramadol átjut a vér-agy gáton és a placentán. Az anyatejben az alapvegyület és O-dezmetil származéka igen kis mennyiségekben mutatható ki (az alkalmazott dózis 0,1%, ill. 0,02%-a). Biotranszformáció: Emberben a tramadol főként N- és O-demetiláció és az O-demetilált termékek glükuronsavval való konjugációja útján metabolizálódik. Farmakológiai szempontból csak az O-dezmetil-tramadol aktiv. A többi metabolit mennyiségét tekintve jelentősek az individuális különbségek. Eddig tizenegy metabolitot mutattak ki a vizeletben. Állatkísérletek azt bizonyították, hogy az O-dezmetil-tramadol 2-4-szer erősebb hatású, mint az alapvegyület. Felezési ideje, t1/2ß (6 egészséges önkéntesen meghatározva) 7,9 óra (5,4-9,6 óra közötti tartományban), ami hozzávetőlegesen megfelel a tramadolénak. A tramadol metabolizmusában szerepet játszó cytochrome P450 izoenzimek, a CYP3A4 és CYP2D6 gátlása befolyásolhatja a tramadol vagy aktív metabolitjának plazmakoncentrációját. Elimináció Az eliminációs felezési idő, t1/2ß az alkalmazás módjától függetlenül kb. 6 óra. 75 év feletti betegeknél ez a paraméter kb. 1,4-szeresére emelkedhet. A tramadol és metabolitjai csaknem teljes mértékben a vesén keresztülürülnek. A vizelettel ürülő kumulatív mennyiség az alkalmazott dózis teljes radioaktivitásának 90%-a. Máj- és veseműködési zavarokban a felezési idők kisebb mértékű meghosszabbodásával kell számolni. Májcirrózisban az eliminációs felezési idők értéke 13,3 ± 4,9 óra (tramadol), illetve 18,5 ±9,4 óra (O-dezmetil-tramadol) volt, míg extrém esetben 22,3 óra, illetve 36 óra értékeket is mértek. Veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <5 ml/perc) az eliminációs felezési időkértéke 11 ± 3,2 óra, illetve 16,9 ± 3 óra volt, extrém esetben 19,5 óra, illetve 43,2 óra is lehet. Linearitás/nem-linearitás A tramadol farmakokinetikai profilja a terápiás dózistartományon belül lineáris. A szérumkoncentrációk és a fájdalomcsillapító hatás között dózisfüggő korreláció állapítható meg, de ez izolált esetekben jelentősen változhat. A 100-300 ng/ml közötti szérumkoncentráció általában hatékony. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Tramadol-hidroklorid-dexketoprofén kombináció A hagyományos preklinikai biztonságossági, azaz a farmakológiai, krónikus toxicitási, genotoxicitási, reprodukciós toxicitási és immunfarmakológiai vizsgálatok eredményei alapján a kombináció emberekre nem jelent különös veszélyt. A dexketoprofén és tramadol kombinációnak nem volt jelentős hatása a cardiovascularis rendszerre, mind in vitro, mind in vivo teszteken vizsgálva. Megfigyelések szerint a kombináció kisebb hatást gyakorol a gastrointestinalis tranzitra, mint az önmagában alkalmazott tramadol kezelés. Egy patkányokon végzett, 13 hetes toxikológiai vizsgálat alapján a "megfigyelhető káros hatást nem okozó" (nem toxikus) dózisszint (No Observed Adverse Effect Level, röviden NOAEL) napi 6 mg/ttkg volt dexketoprofénre és napi 36 mg/ttkg tramadolra nézve (ezek voltak a legmagasabb vizsgált dózisok), akár önmagukban, akár kombinációban adták azokat. (Ezek megfelelnek az AUC alapján meghatározott expozícióknak, a NOAEL egyszeri alkalmazása után, amely dexketoprofénre nézve a humán expozíció 25,10-szeresét, tramadolra nézve 1,38-szorosát jelentik, ha dexketoprofén esetében 25 mg és tramadol esetében 75 mg egyszeri humán terápiás dózissal számolunk.) A korábban dexketoprofénre vagy tramadolra leírt toxicitásoktól eltérő új jelenségeket nem figyeltek meg. Dexketoprofén A hagyományos preklinikai biztonságossági, azaz a farmakológiai, krónikus toxicitási, genotoxicitási, reprodukciós toxicitási és immunfarmakológiai vizsgálatok eredményei alapján a dexketoprofén emberekre nem jelent különös veszélyt. Az egereken és majmokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban a NOAEL 3 mg/ttkg/nap volt. A nagy dózisok alkalmazásakor megfigyelt legfőbb káros mellékhatás a dózisfüggően kialakuló gastrointestinalis erózió és a fekély volt. Tramadol Tramadol patkányoknak és kutyáknak 6-26 héten, valamint kutyáknak 12 hónapon keresztül való ismételt per os és parenteralis alkalmazása esetén a hematológiai, klinikai kémiai és hisztológiai vizsgálatok a hatóanyag által okozott elváltozásokat nem mutattak. Csak jóval a terápiás dózisok feletti dózisok alkalmazását követően jelentkeztek központi idegrendszeri tünetek, mint például nyugtalanság, nyálfolyás, convulsiók és csökkent testsúlygyarapodás. Patkányok és kutyák a 20 mg/ttkg, illetve a 10 mg/ttkg orálisan adott, valamint kutyák a 20 mg/ttkg rectálisan adott dózisokat mindennemű reakció nélkül tolerálták. Patkányokban napi 50 mg/ttkg tramadol dózisok maternális toxikus hatásokat váltottak ki és fokozták az újszülöttek mortalitását. Az utódoknál fejlődési elmaradást figyeltek meg, amely csontképződési zavarokban és a vagina, valamint a szem késleltetett megnyílásában nyilvánult meg. A hím patkányok fertilitása nem változott. A nőstényeknél nagyobb dózisok (napi 50 mg/ttkg feletti) adását követően csökkent a vemhességi arány. Nyulaknál 125 mg/ttkg dózis felett maternális toxikus hatások, valamint az utódok esetében csontváz-rendellenességek jelentkeztek. Egyes in vitro tesztrendszerekben a szer mutagén hatásokat mutatott. Az in vivo vizsgálatokban ilyen hatásokat nem észleltek. Az eddigi ismeretek szerint a tramadol a nem mutagén vegyületek közé sorolható. Tumorkeltő hatásra vonatkozó vizsgálatokat patkányokban és egerekben végeztek. A patkányokon végzett vizsgálat nem bizonyította a tumorok előfordulási gyakoriságának a hatóanyaggal összefüggésbe hozható emelkedését. Egereken végzett vizsgálatban a hím állatokban a májsejtadenomák nagyobb kockázatát (15 mg/ttkg feletti dózisoknál a gyakoriság dózisfüggő, de nem szignifikáns emelkedését) figyelték meg, nőstényekben pedig a tüdőtumorok gyakoribb (szignifikáns, de nem dózisfüggő) előfordulását észlelték valamennyi dóziscsoportban. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Granulátum belsőleges oldathoz hőforrasztással lezárt, többrétegű, papír/alumínium/PE fólia (vinilacetát kopolimer formájában) tasakban és dobozban. Kiszerelések: 2 db, 3 db, 10 db, 15 db, 20 db, 50 db, 100 db vagy 500 db tasak, dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés ?? (két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Menarini International Operations Luxembourg S.A., 1, Avenue de la Gare L-1611 Luxembourg Luxemburg 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-22991/19 |