Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Tisztázatlan eredetű bőrkiütés

A zoniszamid terápia kapcsán előfordul súlyos bőrkiütés, köztük a Stevens-Johnson-szindróma is.

Fontolóra kell venni a Zonibon-kezelés abbahagyását az olyan betegeknél, akiknél mással nem magyarázható bőrkiütés alakul ki. Szoros ellenőrzés alatt kell tartani minden beteget, akinélbőrkiütések jelentkeznek a Zonibon szedése alatt, különös tekintettel azokra, akik egyidejűleg olyan antiepileptikumokat szednek, amelyek önmagukban is okozhatnak bőrkiütést.

A megvonás által kiváltott görcsrohamok
A szokásos klinikai gyakorlat szerint az epilepsziás betegek Zonibon kezelését az adag fokozatos csökkentésével kell abbahagyni, hogy csökkenjen a megvonás által kiváltott görcsrohamok kockázata. Nincsen elegendő adat azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha megvonják az egyidejűleg szedett antiepileptikumokat a Zonibon monoterápia elérése céljából, miután a görcsrohamokat az additív terápiával már megfelelően kezelni tudták, ezért az egyidejűleg szedett antiepileptikumok elhagyásakor körültekintően kell eljárni.

Szulfonamid reakciók
A Zonibon szulfonamid csoportot tartalmazó benzizoxazol származék. A szulfonamid csoportot tartalmazó gyógyszerek kapcsán kialakuló súlyos immunológiai reakciók közé tartoznak a következők: bőrkiütés, allergiás reakció és súlyos vérképzési zavarok, mint az aplasztikus anémia, amely nagyon ritkán végzetes lehet.

Agranulocitózis, thrombopénia, leukopénia, aplasztikus anémia, páncitopénia és leukocitózis előfordulásáról számoltak be. Nincsenek megfelelő, értékelhető adatok azzal kapcsolatban, hogy ezekben az esetekben volt-e, és ha igen, milyen mértékű volt az összefüggés az adag nagyságával és az adagolás időtartamával.

Akut miópia és szekunder zárt zugú glaukóma
Zoniszamiddal kezelt felnőttek és gyermekek esetében akut miópia és másodlagos zárt zugú glaukóma együtteséből álló tünetcsoportról számoltak be. A tünetek a látásélesség hirtelen romlásából és/vagy szemfájdalomból álltak. A szemészeti vizsgálat miópiát, sekélyebb elülső csarnokot, hyperaemiát (a szem kivörösödését) és a szem belnyomásának fokozódását állapíthatja meg. Ehhez társulhat még supraciliaris bevérzés, amely a szemlencsét és a szivárványhártyáta helyéről előrefelé kimozdítva zárt zugú glaukómát hoz létre. A tünetek a kezelés megkezdése utáni órákban vagy hetekbenjelentkezhetnek. A terápia a zoniszamidnak a kezelőorvos megítélése szerinti lehető leggyorsabb abbahagyásából és a szem belnyomásának a megfelelő csökkentéséből áll. A szembelnyomás bármilyen okból történő, kezeletlenül hagyott fokozódása súlyos következményekhez vezet, a látás végleges elvesztését beleértve. Óvatosságra van szükség az olyan betegek zoniszamiddal végzett kezelésekor, akiknek a kórelőzményében szembetegségek szerepelnek.

Öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és magatartás
A különféle indikációval antiepileptikum kezelést kapó betegeknél öngyilkossági gondolatok és azzal kapcsolatos magatartás megjelenéséről számoltak be. Az antiepileptikumok randomizált placebo-kontrollos klinikai vizsgálatainak metaanalízise is kimutatta az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és magatartás kissé emelkedett kockázatát. A kockázat kialakulásánakmechanizmusa nem ismert, és a rendelkezésre álló adatok alapján a fokozott kockázat a Zonibon alkalmazása estén nem zárható ki.

Ezért a betegeket az öngyilkossági gondolatok és viselkedések jeleire vonatkozóan monitorozni kell, és szóba jön a megfelelő kezelésük. Azt kell tanácsolni a betegeknek (és gondviselőiknek), hogy forduljanak orvoshoz, ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, ill. ilyen magatartás jelei mutatkoznak.

Vesekőképződés
Egyes betegek, különösen azok, akik hajlamosak a vesekőképződésre, a vesekő kialakulása és a vele járó jelek és tünetek, mint vesegörcs, vesefájdalom, ill. deréktáji fájdalom fokozott kockázatának lehetnek kitéve. A nephrolithiasis tartós vesekárosodást okozhat. A rizikófaktorok közé tartozik a kórelőzményben, ill. családi anamnézisben szereplő vesekő, továbbá a hiperkalciuria. E kockázati tényezők egyike alapján sem lehet megbízhatóan előre jelezni a vesekövek képződését a zoniszamid kezelés alatt. Ezen kívül fokozottan veszélyeztetettek azok a betegek, akik egyidejűleg olyan más gyógyszereket szednek, amelyek vesekövességgel járhatnak. A folyadékbevitel és vizeletürítés fokozásának segítségével csökkenthető a vesekövesség kockázata, különösen azoknál a betegeknél, akiknél hajlamosító tényezők állnak fenn.

Metabolikus acidózis
A Zonibon alkalmazása hiperklorémiás, anionrés nélküli metabolikus acidózissal (pl. a szérum bikarbonátszintjének - krónikus respirációs alkalózis fennállása nélkül - a normális tartomány alá csökkenésével) járhat. Ezt a metabolikus acidózist a renális bikarbonátvesztés okozza, mivel a zoniszamid gátolja a karboanhidráz enzimet. Ilyen elektrolit-egyensúlyzavart a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő időszakban is megfigyeltek. A zoniszamid által kiváltott metabolikus acidózis általában a kezelés korai szakaszában alakul ki, de a terápia soránbármikorelőfordulhatnakesetek. A bikarbonátvesztés mértéke rendszerint csekély vagy mérsékelt (általában 3,5 mEq/l felnőttekben 300 mg-os napi adagok mellett); ritkán egyes betegek súlyosabb csökkenést tapasztalhatnak. Az acidózisra hajlamosító állapotok, ill. kezelések (pl. vesebetegség, súlyos légúti betegség, status epilepticus, hasmenés, műtét, ketogén diétavagy gyógyszerek) hatása hozzáadódhat a zoniszamid bikarbonátcsökkentő hatásához.

Fiatalabb betegek esetében fokozottabbnak és gyakoribbnak mutatkozik a zoniszamid által kiváltott metabolikus acidózis kockázata. Megfelelően értékelni és ellenőrizni kell a szérum bikarbonátszintet azon zoniszamidot kapó betegek esetében, akiknek az acidózis kockázatát növelőalapbetegségük van, akiket fokozottan veszélyeztetnek az acidózis kialakulásával járó nemkívánatos hatások, továbbá, akiknek a metabolikus acidózisra utaló tüneteik vannak. Metabolikus acidózis kialakulása és fennmaradása esetén fontolóra kell venni a Zonibon adagjának csökkentését vagy abbahagyását (a terápiás adag fokozatos csökkentésével), mivel a csontállomány csökkenése, osteopenia következhet be.
Ha úgy döntöttek, hogy a tartós acidózis ellenére is folytatják a Zonibon kezelést, akkor fontolóra vehető az alkáli-terápia.

Körültekintően kell alkalmazni a Zonibont az egyidejűleg karboanhidráz-inhibitorokkal - pl. topiramát, acetazolamid - kezelt betegeknél, mert nincs elég adat ahhoz, hogy ki lehetne zárni a farmakodinámiás kölcsönhatást (lásd még 4.4 pont: Gyermekek és serdülők, és 4.5 pont).

Hőguta
Főleg gyermekek esetében írtak le csökkent verejtékezéssel és emelkedett testhőmérséklettel járó eseteket (a teljes figyelmeztetést illetően lásd 4.4 pont: Gyermekek és serdülők). Óvatosságra van szükség a felnőttek esetében, akiknek a Zonibonon kívül olyan egyéb gyógyszert is rendeltek, amely hajlamosítja a betegeket a hőháztartás rendellenességeire; ezek közé tartoznak a karboanhidráz-inhibítorok, és az antikolinerg hatású gyógyszerek (lásd 4.4 pont: Gyermekek és serdülők).

Hasnyálmirigy-gyulladás
A pancreas lipáz és amiláz értékekmonitorozása javasolt a Zonibont szedő betegeknél, ha a hasnyálmirigy-gyulladás tünetei vagy jelei jelentkeznek. Ha egyértelműen pancreatitis áll fenn, akkor - más nyilvánvaló kiváltó ok hiányában - javasolt, hogy vegyék fontolóra a Zonibon szedésének abbahagyását, és kezdjék el az adekvát terápiát.

Rhabdomyolysis
Ha a Zonibont szedő betegek - lázzal vagy anélkül - súlyos izomfájdalmat és/vagy gyengeséget tapasztalnak, akkor az izmok károsodását jelző markerek, a kreatin-kináz és az aldoláz szintjének meghatározása javasolt. Emelkedett értékek esetén más nyilvánvaló ok - trauma, epilepsziás nagyroham - hiányában javasolt, hogy vegyék fontolóra a Zonibon szedésének abbahagyását, és kezdjék el az adekvát terápiát.

Fogamzóképes korban lévő nők
A fogamzóképes korban lévő nőknek hatásos fogamzásgátlást kellalkalmazniuk a Zonibon kezelés alatt, és az abbahagyása után egy hónapig (lásd 4.6 pont). Zonibont nem kaphat olyan fogamzóképes korban lévő nő, aki nem alkalmaz hatékony fogamzásgátlást, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van, és csak akkor, ha a kezelés várható hasznaindokolja a magzat veszélyeztetését. A fogamzóképes korban lévő nőket szakorvosi tanácsadásban kell részesíteni a Zonibon magzatra gyakorolt esetleges hatásairól, és a kezelés megkezdése előtt meg kell beszélni a beteggel a kezelés kockázatait annak előnyeihez viszonyítva. A terhességet tervező nőknek szakorvosukhoz kell fordulniuk, hogy újraértékeljék a Zonibon-kezelést, és fontolóra vegyenek más terápiás lehetőségeket.A beteget Zonibonnal kezelő orvosnak gondoskodnia kell arról, hogy a beteg teljes körű tájékoztatást kapjon a megfelelő hatékony fogamzásgátlás szükségességéről, és a klinikai kép ismeretében el kell döntenie, hogy az orális fogamzásgátlók, ill. azok egyes összetevőinek dózisai megfelelőek-eaz adott beteg aktuális helyzete alapján.

Testtömeg
A Zonibon testtömegcsökkenést okozhat. Ha a beteg alultáplált, vagy fogyásnak indul a gyógyszerrel végzett kezelés alatt, akkor szóba jön az étrendkiegészítők adása, ill. a fokozott táplálékbevitel. Jelentős nemkívánatostesttömegcsökkenés esetén meg kell fontolni a Zonibon szedésének abbahagyását. A fogyás súlyosabb következményekkel járhat gyermekek esetében (lásd 4.4 pont: Gyermekek és serdülők).

Gyermekek és serdülők
A fenti figyelmeztetések és elővigyázatossági rendszabályok a gyermek és serdülőkorú betegekre is vonatkoznak. Az alábbi figyelmeztetések és óvintézkedések a gyermekek és serdülők esetében különösen relevánsak.

Hőguta és kiszáradás

A túlmelegedés és a dehidráció megelőzése gyermekeknél

A Zonibongyermekeknél csökkent verejtékezést és a szervezet túlmelegedését okozhatja, ami kezelés nélkül agykárosodáshoz és halálhoz vezethet. Leginkább a gyermekek vannak kockázatnak kitéve, különösen nagy hőség esetén.

Ha a gyermek Zonibont szed, akkor:
* maradjon hűvös helyen, különösen meleg időben.
* kerülnie kell az erős testmozgást, különösen nagy melegben.
* sok hideg vizet kell innia.
* nem szedheti a következő gyógyszereket:
karboanhidráz-inhibítorok (pl. topiramát, acetazolamid), antikolinerg szerek (pl. klomipramin, hidroxizin, difenhidramin, haloperidol, imipramin, oxibutinin).

A GYERMEKNEK SÜRGŐS ORVOSI ELLÁTÁSRA VAN SZÜKSÉGE, HA A KÖVETKEZŐ FELSOROLÁSBÓL BÁRMELYIK JELENTKEZIK NÁLA:
A bőre nagyon forró, kevéssé vagy semennyire sem izzad vagy zavarttá válik, izomgörcsei alakulnak ki, vagy a szívverése és a légzése igen szapora lesz.

* Vigye a gyermeket hűvös, árnyékos helyre.
* Vízzel hűtse a gyermek bőrét.
* Adjon hideg vizet inni a gyermeknek.

Csökkent verejtékezés és emelkedett testhőmérséklet eseteiről főleg gyermekek esetében számoltak be. Egyes esetekben kórházi kezelést igénylő hőgutát állapítottak meg. Kórházi kezelést igénylő és halálhoz vezető hőgutátis leírtak. A legtöbb beszámoló meleg időszakok alatt fordult elő. Az orvosoknak meg kell beszélniük a betegekkel és gondviselőikkel azt, hogy a hőguta nagyon súlyos is lehet, azt, hogy milyen szituációkban fordulhat elő, és azt, hogy mi a teendő, ha valamilyen tünete jelentkezik. Figyelmeztetni kell a betegeket, ill. gondviselőiket, hogy ügyeljenek a kellő folyadékellátásra, és hogy - a beteg állapotától függően - kerüljék a túlzott hőnek való kitettséget és a megerőltető testmozgást. A gyógyszert felíró orvosnak fel kell hívniaa figyelmet-a betegek és szüleik, ill. gondviselőik figyelmét-a betegtájékoztatóban található tanácsokra a gyermekek túlmelegedése, ill. a hőguta megelőzéséről. Kiszáradás, csökkent verejtékezés, ill. emelkedett testhőmérséklet tünetei esetén fontolóra kell venni a Zonibon adásának az abbahagyását.

Gyermekek esetében a Zonibon nem alkalmazható olyan más gyógyszerekkel együtt, amelyek hajlamosítanak a hőhatással kapcsolatos rendellenességekre; ilyenek a karboanhidráz-inhibítorok és az antikolinerg hatású gyógyszerek.

Testömeg
Az általános állapot leromlását és az antiepileptikumok szedésére való képtelenséget okozó fogyás esetét írták le, amely halálos kimenetellel járt (lásd 4.8 pont). A Zonibon nem javasolt (a WHO életkorra korrigált BMI definíciója szerint) alultáplált gyermekek, ill. az étvágytalan gyermekbetegek kezelésére.

A testtömegcsökkenés előfordulása a különböző korcsoportokban konzisztens (lásd 4.8 pont), a gyermekkori fogyás potenciális súlyosságára való tekintettel azonban a testtömeg rendszeres ellenőrzésére vanszükségebben a populációban. Ha a beteg testtömegnövekedése elmarad a növekedési táblázatok szerinti mértéktől, akkor fontolóra kell venni étrendkiegészítők adását, illetve a megnövelt táplálékbevitelt, különben abba kell hagyni a Zonibon alkalmazását.

20 kg alatti testtömegű betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból korlátozott adatok állnak rendelkezésre, ezért a 6 éves kort elért, de 20 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek kezelése esetében fokozott elővigyázatosságra van szükség. Atesttömegcsökkenés hosszú távú hatása a gyermekek növekedésére és fejlődésére nem ismert.

Metabolikus acidózis
Úgy látszik, hogy a zoniszamid által kiváltott metabolikus acidózis gyakoribb és súlyosabb a gyermekek és serdülők esetében. Ebben a populációban megfelelően értékelni és ellenőrizni kell a szérum bikarbonátszintjét (a teljes figyelmeztetést lásd 4.4 pont: Metabolikus acidózis; az alacsony bikarbonátszint előfordulását lásd 4.8 pont). Nem ismert az alacsony bikarbonátszint hosszú távú hatása a növekedésre és fejlődésre.

Nem szabad alkalmazni a Zonibont az egyidejűleg más karboanhidráz-bénítóval - pl. topiramát, acetazolamid - kezelt gyermekek esetében (lásd 4.5 pont).

Vesekövek
Vesekövesség fordult elő gyermekekben (a teljes figyelmeztetést lásd 4.4 pont: Vesekőképződés). Egyes betegek, különösen azok, akik hajlamosak a vesekőképződésre, a vesekő kialakulása és a vele járó jelek és tünetek, mint vesegörcs, vesefájdalom, ill. deréktáji fájdalom fokozott kockázatának lehetnek kitéve.
A nephrolithiasis tartós vesekárosodást okozhat. A rizikófaktorok közé tartozik a kórelőzményben, ill. családi anamnézisben szereplő vesekő, továbbá a hiperkalciuria. E kockázati tényezők egyike alapján sem lehet megbízhatóan előre jelezni a vesekövek képződését a zoniszamid kezelés alatt.
A folyadékbevitel és vizeletürítés fokozása segítségével csökkenthető a nephrolithiasis kockázata, különösen azoknál a betegeknél, akiknél hajlamosító tényezők állnak fenn. Az orvos döntése szerint kell elvégezni a vese ultrahangos vizsgálatát. Ha vesekövet mutatnak ki, akkor abba kell hagyni a Zonibon alkalmazását.

Májműködési zavar
Gyermekek és serdülők esetében előfordult a májfunkciós értékek, így az alanin-aminotranszferáz (ALAT), az aszpartát-aminotranszferáz (ASAT), gamma-glutamil-transzferáz (GGT) és bilirubin szintjének emelkedése, de nem figyeltek meg egységes eltérést a normál tartomány felső határánál magasabb értékekben.Mindemellett a máj érintettségének gyanújakor ellenőrizni kell a májfunkciót, és fontolóra kell venni a Zonibon-kezelés abbahagyását.

Kognitív funkciók
Epilepsziában szenvedő betegeknél az alapbetegség és/vagy az antiepileptikus kezelés alkalmazása a kognitív funkciók romlásával jár. Egy gyermekekés serdülők bevonásával végzett placebo-kontrollos vizsgálat során akárosodottkognitív funkciókkal rendelkező betegek aránya számszerűen nagyobb volt a zoniszamid-csoportban, mint a placebo-csoportban.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek vizsgálatokat a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban. Mindamellett, tekintve, hogy egyes betegek bágyadtságot, ill. koncentrálási nehézséget tapasztalhatnak, különösen a kezelés elején, azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy legyenek óvatosak a nagy figyelmet igénylő tevékenységek, pl. autóvezetés, gépkezelés során.

4.9 Túladagolás

Véletlen és szándékos túladagolás esetei is előfordultaka felnőtt, gyermek és serdülő betegek körében. Egyes esetekben nem voltak túladagolási tünetek, különösen, ha gyorsan hányás vagy gyomormosás történt. Más esetekben a túladagolás a következő tünetekkel járt: somnolentia, émelygés, gastritis, nystagmus, myoclonus, kóma, bradycardia, csökkent veseműködés, hypotonia, légzésdepresszió. Igen magas 100,1 ľg/ml zoniszamid koncentrációt mértek kb. 31 órával az után, hogy a beteg túladagolta a zoniszamid és klonazepam gyógyszereit; a beteg kómába esett és légzésdepressziója volt, de öt nappal később visszanyerte a tudatát és nem voltak maradványtünetei.

Kezelés
A zoniszamid túladagolásnak nincs specifikus antidotuma. A nemrég történt túladagolás gyanúja esetén javallt lehet a gyomor kiürítése gyomormosás vagy hánytatás révén, a légutak védelmét szolgáló szokásos óvintézkedések betartása mellett. Általános szupportív kezelés javallt, az életjelek paramétereinek gyakori monitorozását és a szoros megfigyeléstbeleértve. A zoniszamid felezési ideje hosszú, így a hatásai tartósak lehetnek. A hemodialízis - bár szabályos vizsgálatot nem végeztek a túladagolás kezelésére vonatkozóan -egy csökkent veseműködésű betegnélcsökkentette a zoniszamid plazmakoncentrációját, ezért klinikai javallat esetén szóba jöhet a túladagolás kezeléseként.