Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

VORICONAZOLE ONKOGEN 200MG FILMTABL 30X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Onkogen Kft.
Hatástani csoport:
J02AC Triazol származékok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-23021/04
Hatóanyagok:
VoriconasolumDDD
Hatáserősség:
++ (kétkeresztes), igen erős hatású (++)
Fogy. ár:
79998 Ft
Kiadhatóság:
J Szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban kiadható gyógyszerkészítmény.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,0079998,00
Közgyógy79998,000,00
Teljes0,0079998,00
Egyedi engedélyes0,0079998,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
12 éves kor alatt nem adható
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Elektrolitzavarok - hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.4 pont).

A Voriconazole Onkogen 200 mg-os filmtabletta és 200 mg por oldatos infúzióhoz formájában áll rendelkezésre. További vorikonazol-tartalmú gyógyszerformák - 50 mg filmtabletta és 40 mg/ml por belsőleges szuszpenzióhoz - is forgalomban vannak.

Amennyiben az adagolás a Voriconazole Onkogen 200 mg-os filmtablettával nem biztosítható, más vorikonazol-tartalmú gyógyszerformát kell választani.

Kezelés

Felnőttek
A kezelést intravénásan vagy per os adott vorikonazol esetében is a meghatározott telítő dózissal kell indítani annak érdekében, hogy az első napon a dinamikus egyensúlyi állapothoz közeli plazmakoncentráció jöjjön létre. A nagymértékű orális biohasznosulás (96%; lásd 5.2 pont) miatt az intravénásról a per os alkalmazásra történő áttérés klinikailag indokolt esetben helyénvaló.

A javasolt adagolásra vonatkozó részletes információkat a következő táblázat tartalmazza:


Intravénás
Per os


40 kg és annál nagyobb testtömegű betegek*
40 kg-nál kisebb testtömegű betegek*
Telítő dózis
(az első 24 órában)
6 mg/ttkg
12 óránként
400 mg
12 óránként
200 mg
12 óránként
Fenntartó dózis
(az első 24 óra után)
4 mg/ttkg
naponta kétszer
200 mg
naponta kétszer
100 mg
naponta kétszer
*Ez a 15 éves és annál idősebb betegekre is vonatkozik.

A kezelés időtartama
A kezelés időtartamának a beteg klinikai és mikológiai válaszától függően a lehető legrövidebbnek kell lennie. A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú vorikonazol-kezelés esetén gondosan mérlegelni kell az előny-kockázat arányt (lásd 4.4 és 5.1 pontok).

Dózismódosítás (felnőttek)
Ha a beteg reakciója nem kielégítő, a fenntartó dózis per os adagolás esetén naponta kétszer 300 mg-ra emelhető. 40 kg alatti betegek esetén a per os dózis naponta kétszer 150 mg-ra emelhető.

Ha a beteg nem tolerálja ezt az emelt dózisú kezelést, a per os adagot 50 mg-onként kell naponta kétszer 200 mg-os fenntartó dózisra csökkenteni (vagy naponta kétszer 100 mg-ra 40 kg alatti betegek esetén).

A profilaktikus célú alkalmazásról szóló tudnivalókat lásd alább.

Gyermekek (2- <12 év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg)
A vorikonazolt a gyermekeknél javasolt adagolási rend szerint kell adagolni, mivel ezek a fiatal serdülők a vorikonazolt inkább a gyermekekhez, mint a felnőttekhez hasonló módon metabolizálhatják.

A javasolt adagolási rend a következő:


Intravénás
Per os
Telítő dózis
(első 24 óra)
9 mg/ttkg
12 óránként
Nem javasolt
Fenntartó dózis
(az első 24 órát követően)
8 mg/ttkg
naponta kétszer
9 mg/ttkg naponta kétszer
(legfeljebb 350 mg-os dózisban
naponta kétszer)
Megjegyzés: 112, immunhiányos, 2 -<12 éves korú gyermek, valamint 26, immunhiányos 12-<17 éves korú serdülő beteg populációs farmakokinetikai vizsgálatai alapján.

Javasolt a kezelést intravénás kezelési sémával kezdeni, és a per os kezelési sémát csak klinikailag jelentős javulás után lehet fontolóra venni. Megjegyzendő, hogy a 8 mg/ttkg intravénás dózis körülbelül kétszer akkora vorikonazol-expozíciót jelent, mint a 9 mg/ttkg-os per os dózis.

A gyermekeknek ajánlott per os dózisok olyan vizsgálatokon alapulnak, melyekben a vorikonazolt porból készült belsőleges szuszpenzió formájában adagolták. Gyermekek esetében a porból készült belsőleges szuszpenzió és a tabletta bioekvivalenciáját nem vizsgálták. Figyelembe véve a gyermekek feltételezett rövidebb bélrendszeri tranzitidejét, a tabletták felszívódása gyermekeknél a felnőttekétől eltérő lehet. Ezért a 2 és 12 év közötti gyermekeknek a készítmény belsőleges szuszpenzió formája javasolt.

Minden más serdülő (12-14 év között és ?50 kg; 15-17 év között testtömegtől függetlenül)
A vorikonazolt úgy kell adagolni, mint a felnőtteknél.

Dózismódosítás [gyermekek (2 és <12 év között) és fiatal, kis testtömegű serdülők (12-14 éves kor és <50 ttkg)]
Ha a beteg kezelésre adott válaszreakciója nem megfelelő, az adagot fokozatosan, 1 mg/ttkg-mal (vagy 50 mg-mal, ha kezelés kezdetén a maximális 350 mg-os per os dózist alkalmazták) lehet emelni. Ha a beteg nem tolerálja a kezelést, az adagot fokozatosan, 1 mg/ttkg-mal lehet csökkenteni (vagy 50 mg-mal, ha kezelés kezdetén a maximális 350 mg-os per os dózist alkalmazták).

Alkalmazását 2 és <12 év közötti, máj- és veseelégtelenségben szenvedő gyermekeknél nem vizsgálták (lásd 4.8 és 5.2 pontok).

Profilaxis felnőttek és gyermekek esetében
A profilaxist a transzplantáció napján kell megkezdeni, és legfeljebb 100 napig lehet alkalmazni. A profilaxisnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, az invazív gombás fertőzés kialakulásának a neutropenia vagy immunszuppresszió alapján meghatározott kockázatától függően. Folyamatos immunszuppresszió vagy graft versus host betegség esetén a profilaxist a transzplantációt követően legfeljebb 180 napig lehet folytatni (lásd 5.1 pont).

Adagolás
A profilaktikus célú alkalmazás javasolt adagolási rendje megegyezik az adott korcsoportokban alkalmazott terápiás dózisokkal. Lásd a fenti kezelési táblázatokat.

A profilaxis időtartama
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazol 180 napnál hosszabb ideig tartó alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták megfelelő mértékben.

A vorikonazol 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb ideig tartó profilaktikus alkalmazása esetén az előny-kockázat arányt gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 és 5.1 pontok).

A következő utasítások mind a kezelésre, mind pedig a profilaxisra egyaránt érvényesek

Dózismódosítás
Profilaktikus alkalmazásnál a hatás elmaradása vagy a kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén a dózismódosítás nem javasolt. A kezeléssel kapcsolatos nemkívánatos események esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását és más gombaellenes szerek alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pontok).

Dózismódosítás más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás esetén
Fenitoin adható a vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol per os fenntartó dózisát naponta kétszer 200 mg-ról kétszer 400 mg-ra (40 kg alatti betegek esetén naponta kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelik, lásd 4.4 és 4.5 pontok.

A rifabutin és a vorikonazol együttadása lehetőség szerint kerülendő. Amennyiben az együttes alkalmazás feltétlenül szükséges, a vorikonazol per os fenntartó dózisát naponta kétszer 200 mg-ról kétszer 350 mg-ra (40 kg alatti betegek esetén naponta kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelhető, lásd 4.4 és 4.5 pontok.

Az efavirenz adható vorikonazollal együtt, ha a vorikonazol fenntartó dózisát 12 óránként 400 mg-ra emelik, és az efavirenz dózisát 50%-kal, vagyis naponta egyszer 300 mg-ra csökkentik. A vorikonazol-kezelés abbahagyásakor az efavirenz kezdeti dózisát vissza kell állítani (lásd 4.4 és 4.5 pontok)

Idős betegek
Az adagolást idős betegek esetén nem szükséges módosítani (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
A per os alkalmazott vorikonazol farmakokinetikáját nem befolyásolja a károsodott veseműködés. Ezért a per os adott dózist nem kell módosítani enyhe-súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).

Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. 4 órás hemodialízis alatt nem ürül akkora mennyiségű vorikonazol, ami szükségessé tenné a dózis módosítását.

Májkárosodás
A normál telítő dózis adása javasolt, a fenntartó dózist azonban a felére kell csökkenteni vorikonazollal kezelt, enyhe-közepesen súlyos májcirrózisban (Child-Pugh A és B) szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont).

A vorikonazolt nem vizsgálták súlyos krónikus májcirrózisban (Child-Pugh C) szenvedő betegek esetében.

Csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a vorikonazol biztonságosságáról a kóros májfunkciós vizsgálati eredményű betegek esetében [az aszpartát-transzamináz (ASAT), az alanin-transzamináz (ALAT), az alkalikus foszfatáz (ALP) vagy az összbilirubin szintje magasabb a normálérték felső határának 5-szörösénél].

A vorikonazol alkalmazása során előfordultak emelkedett májfunkciós teszt értékek és a májkárosodás klinikai jelei (például icterus), ezért súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél csak akkor szabad alkalmazni, ha az előny meghaladja a kockázatot. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a gyógyszer toxicitását fokozott figyelemmel kell kísérni (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők
A vorikonazol biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontokban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja
A Voriconazole Onkogen filmtablettát legalább egy órával étkezés előtt vagy egy órával étkezés után kell bevenni.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Együttadása CYP3A4-szubsztrátokkal, terfenadinnal, asztemizollal, ciszapriddal, pimoziddal vagy kinidinnel, mert e gyógyszerek emelkedett plazmakoncentrációja a QTc meghosszabbodásához és ritka esetben torsades de pointes-hoz vezethet (lásd 4.5 pont).

Együttadása rifampicinnel, karbamazepinnel és fenobarbitállal, mivel e gyógyszerek szignifikánsan csökkenthetik a plazma vorikonazol-koncentrációját (lásd 4.5 pont).

Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg-os vagy annál nagyobb dózisú efavirenz együttes alkalmazása ellenjavallt, mivel ilyen dózisoknál az efavirenz egészséges egyéneknél jelentősen csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját. A vorikonazol szintén jelentősen megnöveli a plazma efavirenz-koncentrációját (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén 4.4 pont).

Együttadása nagy dózisú ritonavirral (naponta kétszer 400 mg vagy ennél nagyobb dózis esetén), mivel a ritonavir szignifikánsan csökkenti a plazma vorikonazol-koncentrációját egészséges egyénekben ilyen dózisnál (lásd 4.5 pont, kisebb dózisok esetén lásd 4.4 pont).

Együttadása azon ergot alkaloidokkal (ergotamin, dihidroergotamin), amelyek CYP3A4-szubsztrátok, mivel e gyógyszerek megnövekedett plazmakoncentrációja ergotizmushoz vezethet (lásd 4.5 pont).

Együttadása szirolimusszal, mivel a vorikonazol jelentősen növelheti a szirolimusz plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).

Együttadása közönséges orbáncfűvel (Hypericum perforatum) (lásd 4.5 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenység
Csak óvatosan szabad alkalmazni a Voriconazole Onkogent olyan betegeknél, akik más azolokra túlérzékenyek (lásd még 4.8 pont).

Cardiovascularis rendszer
A vorikonazol a QTc-szakasz megnyúlásával járhat együtt. Ritkább esetekben torsade de pointes kialakulásáról is beszámoltak olyan vorikonazolt szedő betegek esetén, akiknek egyéb rizikófaktorai is voltak, mint pl. korábbi cardiotoxicus kemoterápia, cardiomyopathia, hypokalaemia és egyidejűleg szedett gyógyszerek, melyek additív hatásúak lehetnek. A vorikonazol óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akiknél potenciálisan proarrhytmiás állapotok állnak fenn, mint például:
- veleszületett vagy szerzett QTc-megnyúlás
- cardiomyopathia, különösen szívelégtelenség esetén
- sinus bradycardia
- meglévő szimptomatikus arrhythmiák
- egyidejűleg szedett, ismerten QTc-szakasz megnyúlást okozó gyógyszerek. Elektrolitzavarok - hypokalaemia, hypomagnesaemia és hypocalcaemia - esetén a vorikonazol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során az elektrolit-értékek folyamatos monitorozására és szükség esetén korrigálására van szükség (lásd 4.2 pont). Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálat során egyszeri dózisú, a szokásos napi vorikonazol dózis négyszeresének hatását vizsgálták a QTc-szakaszra. Egyetlen vizsgálati alanynál sem haladta meg a potenciálisan klinikailag releváns 500 msec-os küszöböt (lásd 5.1 pont).

Májtoxicitás
A klinikai vizsgálatok során a vorikonazollal való kezelés alatt súlyos májreakciók (beleértve a klinikailag manifeszt hepatitist, cholestasist és fulmináns, illetve fatális májelégtelenséget is) nem fordultak elő gyakran. Reaktív jelenségek elsősorban súlyos alapbetegségben (túlnyomórészt rosszindulatú hematológiai betegségekben) szenvedők esetében fordultak elő. Átmeneti reaktív elváltozások, beleértve a hepatitist és a sárgaságot, más azonosítható rizikófaktorral nem rendelkező betegek esetében fordultak elő. A májfunkciós zavarok a kezelés felfüggesztésekor általában reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont).

A májfunkció ellenőrzése
A vorikonazollal kezelt betegeknél a hepatotoxicitást gondosan ellenőrizni kell. A klinikai teendők közé kell tartoznia a Voriconazole Onkogen-kezelés kezdetekor, valamint a kezelés első hónapjában legalább hetente a májfunkció laboratóriumi ellenőrzése (különösen az ASAT és az ALAT). A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, azonban ha az előnyök és a kockázatok értékelése alapján a kezelés folytatódik (lásd 4.2 pont), az ellenőrzés gyakorisága havonként egy alkalomra csökkenthető, ha a májfunkciós vizsgálatok eredményei nem változnak.

Ha a májfunkciós tesztek értéke jelentősen emelkedik, meg kell szakítani a Voriconazole Onkogen-kezelést, kivéve, ha a kezelés által a betegre jelentett előnyök és kockázatok orvosi megítélése nem indokolja a kezelés folytatását.

A májfunkciót mind gyermekek, mind felnőttek esetén ellenőrizni kell.

Látással kapcsolatos mellékhatások
Hosszan tartó, látással kapcsolatos mellékhatásokat, köztük homályos látást, látóideg-gyulladást és papillaoedemát jelentettek (lásd 4.8 pont).

Veseműködéssel kapcsolatos mellékhatások
Vorikonazollal kezelt súlyos betegeknél akut veseelégtelenséget figyeltek meg. Valószínű, hogy a vorikonazollal kezelt betegek egyidejűleg nephrotoxicus gyógyszereket is kapnak, és fennállhatnak náluk további olyan körülmények is, amelyek csökkent veseműködést eredményezhetnek (lásd 4.8 pont).

Veseműködés ellenőrzése
A betegeknél ellenőrizni kell a normálistól eltérő veseműködés kialakulását. Ennek tartalmaznia kell laboratóriumi vizsgálatot, különös tekintettel a szérum kreatininszintjére.

Hasnyálmirigy-működés ellenőrzése
A betegek, különösen az akut pancreatitis kockázatával bíró gyermekek [pl. kemoterápia, haematopoeticus őssejt-transzplantáció (HSCT) a közelmúltban] szoros ellenőrzése szükséges a Voriconazole Onkogen-kezelés alatt. Az ilyen klinikai helyzetekben a szérum amiláz és lipáz ellenőrzését fontolóra lehet venni.

Dermatológiai mellékhatások
A vorikonazol alkalmazásával kapcsolatban súlyos bőrreakciókat (severe cutaneous adverse reaction - SCAR), például Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS) jelentettek, amely életveszélyes vagy halálos lehet. A beteget szorosan obszerválni kell, ha kiütések jelennek meg rajta, és a laesiok progressziója esetén a vorikonazol adását abba kell hagyni.

Emellett a vorikonazol fototoxicitással - köztük olyan reakciókkal, mint például a szeplők, lentigo és keratosis actinica - és pseudoporphyriával társult. A Voriconazole Onkogen-kezelés alatt az összes beteg, köztük a gyermekek, kerülje az erős vagy hosszan tartó, direkt napfény-expozíciót, és megfelelő intézkedések, mint védőruházat és magas faktorszámú fényvédőkrém alkalmazása javasolt.

Hosszan tartó kezelés
A 180 napnál (6 hónapnál) hosszabb, hosszú távú expozíció (kezelés vagy profilaxis) esetén az előny-kockázat arány gondos mérlegelése szükséges, ezért a vorikonazol-expozíció korlátozásának érdekében az orvosoknak mérlegelniük kell a gyógyszer szükségességét (lásd 4.2 és 5.1 pontok). A hosszan tartó vorikonazol-kezeléssel összefüggésben az alábbi súlyos, nemkívánatos eseményekről számoltak be:

A bőr laphámsejtes carcinomájáról (squamous cell carcinoma, továbbiakban SCC) számoltak be azoknál a betegeknél, akik közül néhánynál korábban fototoxikus reakciókat jelentettek. Ha fototoxikus reakciók jelentkeznek, multidiszciplináris konzultáció szükséges, és a beteget bőrgyógyászhoz kell utalni. A Voriconazole Onkogen adásának abbahagyása és más gombaellenes szer alkalmazása mérlegelendő. Ha a Voriconazole Onkogen-kezelést a fototoxicitással kapcsolatos elváltozások ellenére folytatják, akkor az esetleges premalignus elváltozások korai észlelése és kezelése érdekében szisztematikus és rendszeres bőrgyógyászati vizsgálatot kell végezni. Premalignus bőrelváltozások vagy laphámsejtes carcinoma diagnózisa esetén a Voriconazole Onkogen-kezelést le kell állítani.

Transzplantált betegeknél a fluorid- és az alkalikus foszfatázszint emelkedésével járó, nem fertőzéses eredetű periostitisről számoltak be. Ha egy betegnél skeletalis eredetű fájdalom, valamint a periostitisnek megfelelő radiológiai eltérések alakulnak ki, multidiszciplináris konzultációt követően a Voriconazole Onkogen adásának abbahagyása mérlegelendő.

Gyermekek és serdülők
Két éven aluli gyermekek esetében az alkalmazás biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg (lásd 4.8 és 5.1 pontok). Vorikonazol adása gyermekeknek 2 éves kortól javasolt.
A Voriconazole Onkogen adása 12-14 éves korú (és ?50 ttkg), illetve idősebb gyermekek (15-17 éves kor testtömegtől függetlenül) számára javallott. A májfunkciót mind gyermekek, mind felnőttek esetén ellenőrizni kell. Az orális biohasznosulás korlátozott mértékű lehet olyan 2-<12 év közötti gyermekek esetében, akiknek felszívódási zavaruk vagy a korukhoz képest alacsony testtömegük van. Ezekben az esetekben intravénás vorikonazol adása javasolt.

Gyermekek körében magasabb a fototoxikus reakciók gyakorisága. Mivel laphámsejtes carcinoma kialakulásáról érkeztek jelentések, szigorú fényvédelmi intézkedések szükségesek ebben a betegcsoportban. Azoknál a gyermekeknél, akiknél a napfény öregítő hatása által okozott elváltozások - pl. anyajegy és szeplők - jelentek meg, a napfény elkerülése és bőrgyógyászati kontroll javasolt - még a kezelés leállítása után is.

Profilaxis
A kezeléssel összefüggő mellékhatások (hepatotoxicitás, súlyos bőrreakciók, köztük fototoxicitás és laphámsejtes carcinoma, súlyos vagy tartós látászavarok és periostitis) esetén mérlegelni kell a vorikonazol leállítását, és más gombaellenes szerek alkalmazását.

Fenitoin (CYP2C9-szubsztrát és erős CYP450-induktor)
A fenitoin vorikonazollal történő együttadásakor a fenitoinszint gondos ellenőrzése javasolt. A vorikonazol és fenitoin együttadása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).

Efavirenz (CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
Ha a vorikonazolt egyidejűleg adják efavirenzzel, a vorikonazol adagját 12 óránként 400 mg-ra kell emelni, és az efavirenz adagját 24 óránként 300 mg-ra csökkenteni (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pontok).

Rifabutin (erős CYP450-induktor)
A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt. Vorikonazol és rifabutin együttadása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.5 pont).

Ritonavir (erős CYP450-induktor; CYP3A4-gátló és -szubsztrát)
A vorikonazol együttadása kis dózisú ritonavirral (naponta kétszer 100 mg) kerülendő, kivéve, ha az előny/kockázat értékelése nem indokolja a vorikonazol alkalmazását (lásd 4.3 és 4.5 pontok).

Everolimusz (CYP3A4-szubsztrát, Pgp-szubsztrát)
Vorikonazol és everolimusz együttesen történő alkalmazása nem javasolt, mert a vorikonazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentrációját. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat az erre a helyzetre vonatkozó adagolási javaslat megtételéhez (lásd 4.5 pont).

Metadon (CYP3A4-szubsztrát)
Vorikonazollal történő együttadásakor a metadonnal kapcsolatos mellékhatások és toxicitás - beleértve a QTc-szakasz megnyúlását - folyamatos monitorozása javasolt, mivel együttadásuk esetén megemelkedik a metadon szintje. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet (lásd 4.5 pont).

Rövid hatású opiátok (CYP3A4-szubsztrátok)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, a fentanil és egyéb, az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és a CYP3A4 által metabolizált rövid hatású opiátok (pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni (lásd 4.5 pont). Mivel az alfentanil és vorikonazol egyidejű alkalmazásakor az alfentanil felezési ideje a négyszeresére növekszik, és egy független, publikált vizsgálatban a vorikonazol fentanillal történő együttes alkalmazása a fentanil átlagos AUC0-?-értékének növekedését eredményezte, ezért az opiátok alkalmazásával együttjáró mellékhatások (köztük a légzés hosszabb ideig tartó) gyakori ellenőrzésére lehet szükség.

Hosszú hatású opiátok (CYP3A4-szubsztrát)
Vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az oxikodon, és egyéb, a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású opiátok (pl. hidrokodon) dózisának csökkentését mérlegelni kell. Az opiátok alkalmazásával együttjáró mellékhatások gyakori ellenőrzésére lehet szükség (lásd 4.5 pont).

Flukonazol (CYP2C9-, CYP2C19- és CYP3A4-inhibitor)
Per os vorikonazol és per os flukonazol együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél a vorikonazol Cmax- és AUC?-értékének jelentős megemelkedését eredményezte. A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy adásának gyakoriságát, amely ezt a hatást kiküszöbölné nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A Voriconazole Onkogen filmtabletták laktózt tartalmaznak. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmények nem szedhetők.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Voriconazole Onkogen közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Átmeneti és reverzibilis látászavarokat okozhat, beleértve a homályos látást, a megváltozott/fokozott vizuális érzékelést és/vagy a photophobiát. Ezen tünetek jelentkezésekor a betegnek kerülnie kell a potenciálisan veszélyes feladatok végzését, mint például a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése.


4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatok során három esetben fordult elő véletlen túladagolás. Mindegyik gyermekeknél történt, akik a vorikonazol ajánlott intravénás dózisának legfeljebb ötszörösét kapták. Mellékhatásként egy esetben 10 percig tartó photophobiát jelentettek.

A vorikonazolnak nincs ismert antidotuma.

Hemodialízis során a vorikonazol clearance-e 121 ml/perc. Túladagolás esetén a hemodialízis segítheti a vorikonazol szervezetből való eltávozását.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A vorikonazolt a citokróm P450 izoenzimek, a CYP2C19, CYP2C9 és a CYP3A4 metabolizálják, és a vorikonazol gátolja ezek aktivitását. Ezen izoenzimek gátlói és induktorai növelhetik, illetve csökkenthetik a vorikonazol plazmakoncentrációját, és a vorikonazol növelheti azoknak a szereknek a plazmaszintjét, amelyeket ezek a CYP450 izoenzimek metabolizálnak.

Ha másként nincs jelezve, a gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat egészséges felnőtt férfi önkéntesekkel végezték, a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig többszöri adagolást alkalmazva, naponta kétszer 200 mg per os vorikonazollal (BID). Ezek az eredmények más populációkra és alkalmazási módokra is érvényesek.

A vorikonazol óvatosan alkalmazandó azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyekről ismert, hogy a QTc-szakasz megnyúlását okozzák. Amennyiben fennáll annak a lehetősége is, hogy a vorikonazol megemeli a CYP3A4 izoenzimek által metabolizált szerek szintjét (egyes antihisztaminok, kinidin, ciszaprid, pimozid), akkor az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd alább, illetve 4.3 pont).

Kölcsönhatási táblázat
Az alábbi táblázat a vorikonazol és más gyógyszerek közötti kölcsönhatásokat sorolja fel. A nyilak iránya az egyes farmakokinetikai paraméterek esetén azon alapul, hogy a geometriai átlagarányok 90%-os konfidencia szintje a 80-125% tartományon belül (-), az alá (ˇ) vagy fölé (^) esik. A csillag jelölés (*) a kétirányú kölcsönhatást mutatja. Az AUC?, AUCt és AUC0-? sorrendben a görbe alatti területet mutatja az adagolási intervallumban, nulla időponttól a kimutathatóságig eltelt időig, valamint a nulla időponttól a végtelenig.

A táblázatban található kölcsönhatások a következő sorrendben kerülnek ismertetésre: ellenjavallatok, a dózis módosítását és gondos klinikai és/vagy biológiai monitorozást igénylők, és végül a farmakokinetikailag nem jelentős kölcsönhatások, de amelyeknek klinikai jelentőségük lehet ezen a terápiás területen.

Gyógyszer
[Kölcsönhatási mechanizmus]
Kölcsönhatás
Geometriai átlagarányok (%)
Ajánlások az együttes alkalmazásra
Asztemizol, ciszaprid, pimozid, kinidin és terfenadin
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, ezeknek a gyógyszereknek az emelkedett plazmakoncentrációja a QTc-szakasz megnyúláshoz és ritka esetben torsade de pointes-hoz vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Karbamazepin és hosszú hatású barbiturátok (például: fenobarbitál vagy mefobarbiturál)
[erős CYP450-induktorok]
Bár nem vizsgálták, a karbamazepin és a hosszú hatású barbiturátok valószínűleg jelentősen csökkentik a vorikonazol plazmakoncentrációját.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Efavirenz (nem nukleozid reverz transzkriptáz gátló)
[CYP450-induktor, CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]

Naponta egyszer 400 mg efivazenz naponta kétszer 200 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*





Naponta egyszer 300 mg efivarenz naponta kétszer 400 mg vorikonazollal együtt alkalmazva*





Efavirenz Cmax^ 38%
Efavirenz AUC? ^ 44%
Vorikonazol Cmax ˇ 61%
Vorikonazol AUC? ˇ 77%





Naponta egyszer 600 mg efavirenzhez képest,
Efavirenz Cmax-
Efavirenz AUC? ^ 17%

Naponta kétszer 200 mg vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ^ 23% Vorikonazol AUC? ˇ 7%





Standard dózisú vorikonazol és naponta egyszer 400 mg vagy azt meghaladó efavirenz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

A vorikonazolt lehet együttadni efavirenzzel, ha a vorikonazol fenntartó adagját naponta kétszer 400 mg-ra emelik, és az efavirenz adagját naponta egyszer 300 mg-ra csökkentik.
Ha a vorikonazol-kezelést abbahagyják, az efavirenz kezdeti adagját vissza kell állítani (lásd 4.2 és 4.4 pontok).
Ergot alkaloidok (például ergotamin és dihidroergotamin) [CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti az ergot alkaloidok plazmakoncentrációját és ergotizmushoz vezethet.
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Rifabutin
[erős CYP450-induktor]


300 mg naponta egyszer



300 mg naponta egyszer (együttadva 350 mg vorikonazollal naponta kétszer)*



300 mg naponta egyszer (együttadva 400 mg vorikonazollal naponta kétszer)*




Vorikonazol Cmax ˇ 69%
Vorikonazol AUC? ˇ 78%


Naponta kétszer 200 mg vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ˇ 4%
Vorikonazol AUC? ˇ 32%


Rifabutin Cmax^ 195%
Rifabutin AUC? ^ 331%
Naponta kétszer 200 mg vorikonazolhoz képest,
Vorikonazol Cmax ^ 104%
Vorikonazol AUC? ^ 87%
A rifabutin és vorikonazol együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot.
A vorikonazol fenntartó adagja intravénás alkalmazásnál naponta kétszer 5 mg/ttkg-ra, illetve per os alkalmazásnál naponta kétszer 200 mg-ról per os naponta kétszer 350 mg-ra emelhető (40 kg alatti betegek esetében per os naponta kétszer 100 mg-ról per os naponta kétszer 200 mg-ra) (lásd 4.2 pont). A rifabutin vorikonazollal történő együttadásakor a teljes vérkép és a rifabutin okozta mellékhatások (pl. uveitis) gondos ellenőrzése javasolt.
Rifampicin (naponta egyszer 600 mg)
[erős CYP450-induktor]
Vorikonazol Cmaxˇ 93%
Vorikonazol AUC? ˇ 96%
Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Ritonavir (proteáz inhibitor) [erős CYP450-induktor és CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]

Nagy dózis (naponta kétszer 400 mg)




Alacsony dózis (naponta kétszer 100 mg)*





Ritonavir Cmax and AUC? -
Vorikonazol Cmax ˇ 66%
Vorikonazol AUC? ˇ 82%



Ritonavir Cmax ˇ 25%
Ritonavir AUC? ˇ13%
Vorikonazol Cmax ˇ 24%
Vorikonazol AUC? ˇ 39%





A vorikonazol és a ritonavir nagy dózisú együttadása (naponta kétszer 400 mg és annál nagyobb adag) ellenjavallt (lásd 4.3 pont)

Vorikonazol és alacsony dózisú ritonavir (naponta kétszer 100 mg) együttes alkalmazás kerülendő, hacsak az előny/kockázat értékelése nem indokolja a vorikonazol alkalmazását.
Orbáncfű
[CYP450-induktor, P-gp induktor]

Naponta háromszor 300 mg (együttadva egyszeri 400 mg vorikonazollal)




Egy független, publikált vizsgálatban,
Vorikonazol AUC0-? ˇ 59%

Ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
Everolimusz
[CYP3A4-szubsztrát, P-gp- szubsztrát]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol jelentősen megnövelheti az everolimusz plazmakoncentrációját.
Vorikonazol és everolimusz együttes alkalmazása nem javasolt, mert a vorikonazol várhatóan jelentősen megnöveli az everolimusz koncentrációját (lásd 4.4 pont).
Flukonazol (naponta egyszer 200 mg)
[CYP2C9-, CYP2C19- és CYP3A4-inhibitor]
Vorikonazol Cmax^ 57%
Vorikonazol AUC? ^ 79%
Flukonazol Cmax nincs meghatározva
Flukonazol AUC? nincs meghatározva
A vorikonazol és flukonazol azon, csökkentett dózisait és/vagy alkalmazásának gyakoriságát, ami ezt a hatást kiküszöbölhetné, nem határozták meg. A vorikonazollal együttjáró mellékhatások monitorozása ajánlott, ha a vorikonazolt a flukonazolt követően alkalmazzák.
Fenitoin
[CYP2C9-szubsztrát és erős CYP450-induktor]

Naponta egyszer 300 mg





Naponta egyszer 300 mg (együttes alkalmazása naponta kétszer 400 mg vorikonazollal)*




Vorikonazol Cmax ˇ 49%
Vorikonazol AUC? ˇ 69%




Fenitoin Cmax^ 67%
Fenitoin AUC? ^ 81%
Naponta kétszer 200 mg vorikonazolhoz képest, naponta kétszer 200 mg vorikonazollal,
Vorikonazol Cmax^ 34%
Vorikonazol AUC? ^ 39%
A vorikonazol és fenitoin együttes alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kockázatot. A fenitoin és vorikonazol együttes alkalmazásakor a fenitoin plazmaszintjének gondos ellenőrzése javasolt.

A fenitoin alkalmazható a vorikonazollal egyidejűleg, ha a vorikonazol fenntartó dózisát intravénásan naponta kétszer 5 mg/ttkg-ra, vagy per os naponta kétszer 200 mg-ról 400 mg-ra (40 kg alatti betegek esetében naponta per os kétszer 100 mg-ról kétszer 200 mg-ra) emelik (lásd 4.2 pont).
Antikoagulánsok

Warfarin (30 mg egyszeri dózis együttadva naponta kétszer 300 mg vorikonazollal
[CYP2C9-szubsztrát]

Egyéb orális antikoagulánsok (pl. fenprokumon, acenokumarol)
[CYP2C9- és CYP3A4-szubsztrátok]


A protrombin idő maximális növekedése megközelítőleg kétszeres volt.


Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a kumarinok plazmakoncentrációját és ezért a protrombin időt is.


A protrombin idő és egyéb megfelelő antikoagulációs tesztek gondos ellenőrzése javasolt, és az antikoagulánsok dózisát az eredményeknek megfelelően módosítani kell.
Benzodiazepinek (pl. midazolám, triazolám, alprazolám)
[CYP3A4- szubsztrátok]
Bár klinikailag nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a CYP3A4 által lebontott benzodiazepinek plazmaszintjét, ami a szedatív hatás megnyúlásához vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a benzodiazepinek dózisának csökkentését.
Immunszuppresszánsok
[CYP3A-szubsztrátok]

Szirolimusz (2 mg egyszeri dózis)




Ciklosporin (stabil állapotú vesetranszplantált betegeknél tartós ciklosporin-kezelésben.)













Takrolimusz (0,1 mg/ttkg egyszeri dózis)



Egy független, publikált tanulmányban,
Szirolimusz Cmax ^ 6.6-szeres
Szirolimusz AUC0-? ^ 11-szeres


Ciklosporin Cmax ^ 13%
Ciklosporin AUC? ^ 70%














Takrolimusz Cmax ^ 117%
Takrolimusz AUCt ^ 221%



A vorikonazol és szirolimusz együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).



A vorikonazol-kezelés kezdetekor ciklosporint kapó
betegeknél a ciklosporin dózis felére csökkentése és a ciklosporinszint gondos ellenőrzése javasolt. A megemelkedett ciklosporinszintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a ciklosporinszintet gondosan ellenőrizni, és a dózist szükség szerint emelni kell.

A vorikonazol-kezelés kezdetekor takrolimuszt kapó betegeknél a takrolimusz dózis harmadára való csökkentése és a takrolimuszszint gondos ellenőrzése javasolt. A megemelkedett takrolimuszszintet nephrotoxicitással hozták kapcsolatba. A vorikonazol-kezelés befejezésekor a takrolimuszszintet gondosan ellenőrizni kell, és a dózist szükség szerint emelni kell.
Hosszú hatású opiátok
[CYP3A4-szubsztrátok]

Oxikodon (10 mg egyszeri dózis)



Egy független, publikált tanulmányban,
Oxikodon Cmax ^ 1,7-szeres
Oxikodon AUC0-?^ 3,6-szeres
Az oxikodon és a CYP3A4 által metabolizált hosszú hatású opiátok (pl. hidrokodon) dózisának csökkentése vállhat szükségessé. Az opiátokhoz társuló mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt.
Metadon (naponta egyszer 32-100 mg)
[CYP3A4-szubsztrát]
R-metadon (aktív) Cmax ^ 31%
R-metadon (aktív) AUC? ^ 47%
S-metadon Cmax^ 65%
S-metadon AUC? ^ 103%
A metadonnal összefüggő mellékhatások és toxicitás, - beleértve a QTc-szakasz megnyúlását - folyamatos monitorozása ajánlott az együttadás során. A metadon dózisának csökkentése szükséges lehet.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok)
[CYP2C9-szubsztrátok]

Ibuprofén (400 mg egyszeri adag)


Diklofenák (50 mg egyszeri adag)





S-Ibuprofén Cmax ^ 20%
S-Ibuprofén AUC0-? ^ 100%


Diklofenák Cmax ^ 114%
Diklofenák AUC0-? ^ 78%
Az NSAID-okhoz társuló mellékhatások és toxicitás gyakori ellenőrzése javasolt. Az NSAID-ok dózisának csökkentése szükséges lehet.
Omeprazol (40 mg naponta egyszer)*
[CYP2C19- inhibitor; CYP2C19- és CYP3A4-szubsztrát]
Omeprazol Cmax^ 116%
Omeprazol AUC? ^ 280%
Vorikonazol Cmax ^ 15%
Vorikonazol AUC? ^ 41%

A vorikonazol egyéb CYP2C19-szubsztrát protonpumpa-gátlók metabolizmusát is gátolhatja, és ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját is megnövelheti.
A vorikonazol dózis módosítására nincs szükség.



A vorikonazol-kezelés kezdetén a 40 mg és afeletti dózisban már omeprazolt kapó betegeknél az omeprazol dózisát a felére kell csökkenteni.
Orális fogamzásgátlók*
[CYP3A4-szubsztrát;
CYP2C19-inhibitor]

1 mg noretiszteron és 0,035 mg etinilösztradiol naponta egyszer)
Etinilösztradiol Cmax ^ 36%
Etinilösztradiol AUC? ^ 61%
Noretiszteron Cmax ^ 15% Noretiszteron AUC? ^ 53%
Vorikonazol Cmax^ 14%
Vorikonazol AUC? ^ 46%
Az orális fogámzásgátlókkal összefüggő mellékhatások gyakori ellenőrzése javasolt a vorikonazollal összefüggő mellékhatások mellett.
Rövid hatású opiátok
[CYP3A4-szubsztrátok]

Alfentanil (20 µg/ttkg egyszeri adag, egyidejűleg alkalmazott naloxonnal)


Fentanil (5 µg/ttkg egyszeri adag)



Egy független, publikált tanulmányban,
Alfentanil AUC0-? ^ 6-szoros


Egy független, publikált tanulmányban,
Fentanil AUC0-?^ 1.34-szeres
A vorikonazollal történő egyidejű alkalmazás esetén az alfentanil, a fentanil, valamint az alfentanilhoz hasonló szerkezetű és CYP3A4 által metabolizált rövid hatású opiátok (pl. szufentanil) dózisának csökkentését fontolóra kell venni.
A légzésdepresszió és egyéb, az opiátokhoz társuló mellékhatások hosszabb ideig tartó és gyakori ellenőrzése javasolt.
Sztatinok (pl. lovasztatin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár klinikai vizsgálatban nem vizsgálták, a vorikonazol valószínűleg növeli a CYP3A4 által metabolizált sztatinok plazmaszintjét, ami rhabdomyolysishez vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a sztatin dózisának módosítását.
Szulfonilurea származékok (pl. tolbutamid, glipizid és gliburid)
[CYP2C9-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a szulfonilurea származékok plazmaszintjét és ezért hypoglykaemiát okozhat.
Az együttadás alatt a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt. Az együttadás alatt meg kell fontolni a szulfonilurea származékok dózisának módosítását.
Vinka alkaloidok (pl. vinkrisztin és vinblasztin)
[CYP3A4-szubsztrátok]
Bár nem vizsgálták, a vorikonazol növelheti a vinka alkaloidok plazmaszintjét, és neurotoxicitáshoz vezethet.
Az együttadás alatt meg kell fontolni a Vinka alkaloidok dózisának módosítását.
Egyéb HIV-proteázgátlók (pl. szakvinavir, amprenavir és nelfinavir)*
[CYP3A4-szubsztrátok és -inhibitorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok mutatják, hogy a vorikonazol gátolhatja a HIV-proteázgátlók metabolizációját és azt, hogy a vorikonazol metabolizációját gátolhatják a HIV-proteázgátlók.
Együttadásakor az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell, és szükséges lehet a dózis módosítása.
Nem nukleozid-típusú reverz transzkriptáz-gátlók (NNRTI) (pl. delavirdin, nevirapin)*
[CYP3A4-szubsztrátok,
-inhibitorok vagy CYP450-induktorok]
Klinikai vizsgálatokat nem végeztek. In vitro vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a NNRTI-k gátolhatják a vorikonazol metabolizációját és a vorikonazol gátolhatja az NNRTI-k metabolizációját. Az efavirenz vorikonazolra gyakorolt hatása alapján az NNRTI-k indukálhatják a vorikonazol metabolizációját.
A betegeket az esetleges gyógyszertoxicitás megjelenése, illetve a hatás elmaradása miatt gondosan ellenőrizni kell, és a dózis módosítása lehet szükséges.
Cimetidin (400 mg naponta kétszer)
[nem specifikus CYP450-inhibitor és emeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax^ 18%
Vorikonazol AUC? ^ 23%
Dózismódosításra nincs szükség.
Digoxin (0,25 mg naponta egyszer)
[P-gp-szubsztrát]
Digoxin Cmax-
Digoxin AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Indinavir (800 mg naponta háromszor)
[CYP3A4-inhibitor és -szubsztrát]
Indinavir Cmax -
Indinavir AUC? -
Vorikonazol Cmax -
Vorikonazol AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.
Makrolid antibiotikumok

Eritromicin (1 g naponta kétszer)
[CYP3A4-inhibitor]

Azitromicin (500 mg naponta egyszer)


Vorikonazol Cmax és AUC? -


Vorikonazol Cmax és AUC? -

A vorikonazolnak sem az eritromicinre, sem az azitromicinre gyakorolt hatása nem ismert.
Dózismódosításra nincs szükség.
Mikofenolsav (1 g egyszeri dózis) [UDP-glükuronil transzferáz-szubsztrát]
Mikofenolsav Cmax -
Mikofenolsav AUCt-
Dózismódosításra nincs szükség.
Prednizolon (60 mg egyszeri dózis)
[CYP3A4-szubsztrát]
Prednizolon Cmax ^ 11%
Prednizolon AUC0-? ^ 34%
Dózismódosításra nincs szükség.
Ranitidin (150 mg naponta kétszer)
[növeli a gyomor pH-t]
Vorikonazol Cmax és AUC? -
Dózismódosításra nincs szükség.


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Biztonságossági profil összefoglalása
A vorikonazol biztonságossági jellemzőit több mint 2000 személyt (ezek közül 1603 felnőtt beteg terápiás klinikai vizsgálatokban vett részt), valamint további 270, profilaktikus klinikai vizsgálatban részt vevő felnőttet tartalmazó integrált biztonságossági adatbázisra alapozzák. Ez heterogén populáció, melyben malignus hematológiai betegségben szenvedők, oesophagealis candidiasisban és refrakter gombás fertőzésekben szenvedő HIV fertőzöttek, nem neutropeniás candidaemias, illetve aspergillosisos betegek, valamint egészséges önkéntesek is találhatók.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a látáskárosodás, láz, bőrkiütés, hányás, hányinger, hasmenés, fejfájás, perifériás ödéma, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények, légzési distress és hasi fájdalom voltak.

Ezek a mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. Nem mutatkozott klinikailag jelentős különbség, ha a vizsgálat biztonságossági adatait kor, rassz vagy nem szerint elemezték.

A mellékhatások táblázatos összesítése
Mivel a vizsgálatok többsége nyílt jellegű volt, az alábbi táblázat szervrendszerenként csoportosítva tartalmaz minden okozati viszonyban lévő mellékhatást és azok gyakorisági kategóriáit 1873 felnőtt összevont terápiás (1603) és profilaktikus (270) vizsgálatok adatai alapján.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak szerint kerültek megadásra:
nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100) és ritka
(?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vorikonazollal kezelt egyéneknél jelentett nemkívánatos hatások:

Szervrendszerenkénti csoportosítás
Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Gyakori
Sinusitis
Nem gyakori
Pseudomembranosus colitis
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)
Nem ismert
Laphámsejtes carcinoma*
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
Agranulocytosis1, pancytopenia, thrombocytopenia2, leukopenia, anaemia
Nem gyakori
Csontvelő-elégtelenség, lymphadenopathia, eosinophilia
Ritka
Disseminalt intravascularis coagulatio
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori
Túlérzékenység
Ritka
Anaphylactoid reakció
Endokrin betegségek és tünetek
Nem gyakori
Mellékvese-elégtelenség, hypothyreosis
Ritka
Hyperthyreosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Peripheriás oedema
Gyakori
Hypoglycaemia, hypokalaemia, hyponatraemia
Pszichiátriai kórképek
Gyakori
Depresszió, hallucináció, szorongás, insomnia, agitáció, zavart állapot
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Fejfájás
Gyakori
Convulsio, ájulás, tremor, fokozott izomtónus3, paraesthesia, somnolentia, szédülés
Nem gyakori
Agyoedema, encephalopathia4, extrapyramidalis rendellenesség5, perifériás neuropathia, ataxia, hypaesthesia, ízérzészavar
Ritka
Hepaticus encephalopathia, Guillain-Barre szindróma, nystagmus
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nagyon gyakori
Látáskárosodás6
Gyakori
Retinalis vérzés
Nem gyakori
látóideg-rendellenesség7, papillaoedema8, oculogyriás crisis, diplopia, scleritis, blepharitis
Ritka
Opticus atrophia, cornea-homály
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori
Halláscsökkenés, vertigo, tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori
Supraventricularis arrhythmia, tachycardia, bradycardia
Nem gyakori
Kamrafibrilláció, kamrai extrasystolék, kamrai tachycardia, elektrokardiogramon QT megnyúlás, supraventricularis tachycardia
Ritka
Torsades de pointes, teljes atrioventricularis blokk, szárblokk, nodalis ritmus
Érbetegségek és tünetek
Gyakori
Hypotonia, phlebitis
Nem gyakori
Thrombophlebitis, lymphangitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Respiratoricus distress
Gyakori
Akut légzési distress szindróma, tüdőödéma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
Hasmenés, hányás, hasi fájdalom, hányinger
Gyakori
Cheilitis, dyspepsia, székrekedés, gingivitis
Nem gyakori
Peritonitis, pancreatitis, nyelvduzzanat, duodenitis, gastroenteritis, glossitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nagyon gyakori
Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények
Gyakori
Icterus, cholestaticus icterus, hepatitis10
Nem gyakori
Májelégtelenség, hepatomegalia, cholecystitis, cholelithiasis
A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori
Bőrkiütés
Gyakori
Exfoliatív dermatitis, alopecia, maculo-papularis kiütés, pruritus, erythema
Nem gyakori
Stevens-Johnson-szindróma, fototoxicitás, purpura, urticaria, allergiás dermatitis, papularis kiütés, macularis kiütés, ekcéma
Ritka
Toxicus epidermalis necrolysis, angiooedema, keratosis actinica*, pseudoporphyria, erthema multiforme, psoriasis, gyógyszerkiütés, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).
Nem ismert
Cutan lupus erythematosus*, szeplők*, lentigo*
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Gyakori
Hátfájdalom
Nem gyakori
Arthritis
Nem ismert
Periostitis*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori
Akut veseelégtelenség, haematuria
Nem gyakori
Renalis tubularis necrosis, proteinuria, nephritis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori
Láz
Gyakori
Mellkasi fájdalom, arcoedema11, asthenia, hidegrázás
Nem gyakori
Reakció az infúzió beadásának helyén, influenzaszerű betegség
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Gyakori
Emelkedett kreatininszint a vérben
Nem gyakori
A vér karbamidszintjének megemelkedése, a vér koleszterinszintjének megemelkedése
*A forgalomba hozatal engedélyezését követő alkalmazás után azonosított nemkívánatos események
1 Beleértve: lázas neutropenia és neutropenia.
2 Beleértve: immun thrombocytopeniás purpura.
3 Beleértve: tarkómerevség és tetania.
4 Beleértve: hypoxiás-ischaemiás encephalopathia és metabolikus encephalopathia.
5 Beleértve: akathisia és parkinsonismus.
6 Lásd a "Látáskárosodás" című bekezdést a 4.8 pontban.
7 A forgalomba hozatal után beszámoltak hosszan tartó opticus neuritisről. Lásd 4.4 pont.
8 Lásd 4.4 pont.
9 Beleértve: nehézlégzés és terheléses nehézlégzés.
10 Beleértve: gyógyszer által okozott májkárosodás, toxikus hepatitis, hepatocellularis károsodás és
hepatotoxicitás.
11 Beleértve: periorbitalis oedema, ajakoedema és szájoedema.

Egyes mellékhatások leírása

Látáskárosodások
Klinikai vizsgálatokban a vorikonazol-kezeléshez kapcsolódó látáskárosodások nagyon gyakoriak voltak (beleértve: homályos látás, fénykerülés, chloropsia, chromatopsia, színvakság, cyanopsia, szembetegség, gyűrűk látása a fényforrások körül, hemeralopia, oscillopsia, photopsia, scotoma scintillans, csökkent látásélesség, látási fényesség, látótér defectus, üvegtesti homályok és xanthopsia). Ezek a látáskárosodások átmenetiek és teljes mértékben visszafordíthatóak voltak, többségükben 60 percen belül spontán megszűntek, továbbá klinikailag jelentős, hosszú távú, a látásra gyakorolt hatások nem voltak megfigyelhetőek. Bizonyított, hogy a vorikonazol dózisok ismétlésével ez a hatás gyengül. A látáskárosodások általában enyhék voltak, ritkán vezettek a kezelés megszakításához, hosszú távú következménnyel pedig nem jártak. A látáskárosodások a nagyobb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatók kapcsolatba.

A hatásmechanizmus ismeretlen, támadáspontja azonban valószínűleg a retinán belül van. Egészséges önkénteseken vizsgálva a vorikonazolnak a retina működésére kifejtett hatását, a vorikonazol csökkentette az elektroretinogram (ERG) hullám amplitudóját. Az ERG az elektromos impulzusokat méri a retinában. Az ERG változások a 29 napos kezelés során nem fokozódtak tovább, és a vorikonazol-kezelés befejezésével teljes mértékben visszaállt az eredeti állapot.

A forgalomba hozatalt követően jelentések érkeztek hosszan tartó vizuális nemkívánatos eseményekről (lásd 4.4 pont).

Dermatológiai reakciók
A klinikai vizsgálatok során a dermatológiai reakciók nagyon gyakoriak voltak a vorikonazollal kezelt betegek körében, de ezek a betegek valamilyen súlyos alapbetegségben szenvedtek, és több különböző gyógyszert szedtek egyszerre. A kiütések többsége enyhe-közepesen súlyos volt. A betegek körében a vorikonazol-kezelés alatt a betegnél súlyos bőrreakciók (SCAR) alakultak ki, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) (nem gyakori), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) (ritka), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (ritka) és az erythema multiformét (ritka) is (lásd 4.4 pont).

Ha a betegen kiütések jelennek meg, gondos ellenőrzésre van szükség, és ha a laesiók progrediálnak, meg kell szakítani a Voriconazole Onkogen adását. Fényérzékenységi reakciókat - például szeplők, lentigo és keratosis actinica - jelentettek, különösen hosszan tartó kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

A bőr laphámsejtes carcinomájáról számoltak be olyan betegeknél, akik hosszan tartó vorikonazol-kezelésben részesültek. Ennek mechanizmusát még nem határozták meg (lásd 4.4 pont).

Májfunkciós tesztek
A vorikonazol klinikai vizsgálatai során a normálérték felső határát több, mint 3-szorosan meghaladó (nemkívánatos eseményt nem feltétlenül okozó) transzamináz-emelkedések összes előfordulása a vorkoznazollal kezelt felnőttek körében 18,0% (319/1768), a gyermekek körében 25,8% (73/293) volt, a terápiás és profilaktikus alkalmazások adatainak összesítése szerint. A májfunkciós értékek rendellenességei a magasabb plazmakoncentrációval és/vagy dózissal hozhatóak kapcsolatba. A rendellenes májfunkciós értékek az esetek túlnyomó részében normalizálódtak a kezelés során dózismódosítás nélkül vagy dózismódosítást, illetve a kezelés megszakítását követően.

A vorikonazolt egyéb súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél ritkán kapcsolatba hozták súlyos májtoxicitás kialakulásával. Ezek között előfordult icterus, hepatitis és halált okozó májelégtelenség is (lásd 4.4 pont).

Profilaxis
Egy nyílt, összehasonlító, multicentrikus vizsgálatban, amelyben felnőtt és serdülőkorú, korábbi igazolt vagy valószínűsíthető invazív gombás fertőzés (IFI) nélküli, allogén HSCT-recipiensek elsődleges profilaxisaként alkalmazott vorikonazolt és itrakonazolt hasonlították össze, a betegek 39,3%-nál jelentették a vorikonazol nemkívánatos események miatti végleges leállítását az itrakonazol kar betegeinek 39,6%-val szemben. A kezelés során kialakult hepatikus nemkívánatos események miatt a vizsgálati gyógyszer végleges leállítására került sor a vorikonazollal kezelt betegek közül 50 (21,4%) és az itrakonazollal kezelt betegek közül 18 betegnél (7,1%).

Gyermekek és serdülők
A vorikonazol biztonságosságát 288, 2 és<12 év közötti (169), illetve 12 és 18 év közötti (119) gyermeken vizsgálták, akik profilaktikus céllal (183), illetve terápiás céllal (105) kaptak vorikonazolt klinikai vizsgálatokban. A vorikonazol biztonságosságát további 158, 2-<12 éves gyermek részvételével vizsgálták méltányossági alapon kiterjesztett használati programok keretében. Összességében, a vorikonazol biztonságossági profilja a gyermekpopulációban a felnőttekéhez volt hasonló. Azonban a felnőttekkel összehasonlítva, a gyermekgyógyászati betegeknél a klinikai vizsgálatokban egy, a nemkívánatos eseményként jelentett májenzimszint-emelkedés nagyobb gyakoriságára irányuló tendencia volt megfigyelhető (a transzaminázszint-emelkedés gyermekeknél 14,2%-ban, míg felnőtteknél 5,3%-ban fordult elő). A forgalomba hozatalt követő adatok alapján a bőrreakciók (különösen az erythema) előfordulása gyakoribb lehet a gyermekkorú betegeknél, mint a felnőtteknél.

Egy "compassionate use" program keretében, ahol 22, 2 évnél fiatalabb beteg kapott vorikonazolt, az alábbi mellékhatásokat (nem zárható ki az összefüggés a vorikonazollal) jelentették: fényérzékenységi reakció (1), arrhythmia (1), pancreatitis (1), emelkedett bilirubinérték (1), májenzimszintek emelkedése (1), kiütés (1) és papillaoedema (1).
A forgalomba hozatalt követően vannak pancreatitisről szóló beszámolók gyermekkorú betegeknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás gombaellenes gyógyszerek, triazol-származékok
ATC kód: J02AC03

Hatásmechanizmus
A vorikonazol egy triazol-típusú gombaellenes szer. A vorikonazol elsődleges hatásmechanizmusa, hogy gátolja a gomba citokróm P450 által mediált 14-alfa-szterol demetilációját, ez utóbbi a gombák ergoszterin bioszintézisének esszenciális lépése.

A 14-alfa-metil-szterol felhalmozódása összefüggésben van a gomba sejtfalában lévő ergoszterol következetes csökkenésével, és feltételezhetően ez eredményezi a vorikonazol gombaellenes hatását. A vorikonazol a gombák citokróm P450 enzimrendszerére szelektívebb, mint különböző emlősök citokróm P450 enzimrendszerére.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
Tíz terápiás vizsgálat során az egyének átlagos és maximális plazmakoncentrációjának középértéke 2425 ng/ml (interkvartilis tartomány 1193 és 4380 ng/ml között), illetve 3742 ng/ml (interkvartilis tartomány 2027 és 6302 ng/ml között) volt. Az átlagos, a maximális és a minimális vorikonazol-plazmakoncentráció és a hatásosság között nem találtak szoros összefüggést a terápiás vizsgálatok során és a profilaktikus vizsgálatok során ezt a kapcsolatot nem vizsgálták.

A klinikai vizsgálatok adatainak farmakokinetikai és farmakodinámiás elemzése szoros összefüggést mutatott a vorikonazol plazmakoncentrációja és a májfunkciós vizsgálati értékek eltérései, illetve a látászavarok között. A profilaktikus vizsgálatok során dózismódosítást nem vizsgáltak.

Klinikai hatásosság és biztonságosság
In vitro a vorikonazol széles spektrumú gombaellenes aktivitást mutat. Antifungalis hatású a Candida fajokra (beleértve a flukonazol-rezisztens C. krusei-t és a rezisztens C. glabrata törzseket, valamint a C. albicans törzseket), és fungicid hatása van az összes vizsgált Aspergillus fajra. Továbbá a vorikonazol in vitro fungicid hatást mutat az újabban előtérbe kerülő gombás kórokozók ellen, beleértve olyanokat, mint a Scedosporium vagy a Fusarium, amelyek korlátozottan érzékenyek a meglévő gombaellenes szerekre.

Klinikai hatásosságot (definíció szerint: teljes vagy részleges válasz) mutatott Aspergillus fajok, beleértve A. flavus, A. fumigatus, A. terreus, A. niger, A. nidulans; Candida fajok, beleértve C. albicans, C. glabrata, C. krusei, C. parapsilosis, C. tropicalis valamint a C. dubliniensis, C. inconspicua és a C. guilliermondii korlátozott számú esetében; Scedosporium fajok, beleértve S. apiospermum, S. prolificans és Fusarium fajok esetében.

Az egyéb kezelt gombás fertőzések (gyakran részleges vagy teljes válasszal) között megtalálhatók az alábbiak izolált esetei: Alternaria fajok, Blastomyces dermatitidis, Blastoschizomyces capitatus, Cladosporium fajok, Coccidioides immitis, Conidiobolus coronatus, Cryptococcus neoformans, Exserohilum rostratum, Exophiala spinifera, Fonsecaea pedrosoi, Madurella mycetomatis, Paecilomyces lilacinus, Penicillium fajok, beleértve P. marneffei, Phialophora richardsiae, Scopulariopsis brevicaulis és Trichosporon fajok, beleértve T. beigelii fertőzések.

In vitro aktivitást tapasztaltak klinikai izolátumokkal szemben a következő esetekben: Acremonium fajok, Alternaria fajok, Bipolaris fajok, Cladophialophora fajok, Histoplasma capsulatum. A legtöbb törzset a 0,05-2 mikrogramm/ml közti vorikonazol-koncentráció gátolta.

In vitro aktivitás mutatkozott a következő kórokozókkal szemben, bár klinikai jelentősége nem ismert: Curvularia fajok és Sporothrix fajok.

Határértékek
A kezelés megkezdése előtt mintát kell venni gombatenyésztésre, és egyéb releváns laboratóriumi vizsgálatokat (szerológiai, hisztopatológiai) is el kell végezni a kiváltó kórokozó izolálása és azonosítása céljából. A kezelést a tenyésztés és a laboratóriumi vizsgálatok eredményének ismertté válása előtt is el lehet kezdeni, mihelyt ezek az eredmények hozzáférhetők, a fertőzés elleni kezelést ennek megfelelően módosítani kell.

A humán fertőzések kialakulásáért leggyakrabban felelős fajok a C. albicans, a C. parapsilosis, a C. tropicalis, a C. glabrata és a C. krusei, melyek mindegyikénél a vorikonazol minimális gátló koncentrációja (MIC-értéke) általában kisebb, mint 1 mg/l.

Ugyanakkor a vorikonazol Candida fajokkal szembeni in vitro aktivitása nem egységes. Specifikusan a C. glabrata esetén, a vorikonazolnak a flukonazol-rezisztens izolátumoknál mért MIC-értékei magasabbak voltak, mint a flukonazolra érzékeny izolátumoknál. Ezért a Candida faj-szintű meghatározását mindenképpen meg kell próbálni. Amennyiben antifungális gyógyszerekre való érzékenységi vizsgálat elvégzése lehetséges, a mért MIC-értékek interpretálása történhet az European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által meghatározott határérték-kritériumok alapján.

EUCAST határértékek

Candida fajok
MIC határérték (mg/l)

?É (Érzékeny)
>R (Rezisztens)
Candida albicans1
0,125
0,125
Candida tropicalis1
0,125
0,125
Candida parapsilosis1
0,125
0,125
Candida glabrata2
Nincs elég bizonyíték
Candida krusei3
Nincs elég bizonyíték
Egyéb Candida spp.4
Nincs elég bizonyíték
1 Az érzékenységi határértékek feletti MIC-értékkel rendelkező törzsek előfordulása ritka, illetve eddig nem számoltak be róluk. Minden ilyen izolátum azonosítását, illetve az ezekkel végzett antimikrobiális érzékenységi vizsgálatokat meg kell ismételni, és az eredmény megerősítését követően referencia laboratóriumba kell küldeni.
2 Klinikai vizsgálatokban a C. glabrata okozta fertőzésben szenvedő betegek vorikonazolra adott reakciója 21%-kal alacsonyabb volt, mint C. albicans, C. parapsilosis és C. tropicalis okozta fertőzés esetén. Ennek ellenére a csökkent válasz nem volt összefüggésbe hozható magasabb MIC-értékekkel.
3 Klinikai vizsgálatokban a C. krusei okozta fertőzésben szenvedő betegek vorikonazolra adott reakciója hasonló volt, mint C. albicans, C. parapsilosis és C. tropicalis okozta fertőzés esetén. Mivel az EUCAST-elemzést csak 9 esetben lehetett elvégezni, ezért a C. krusei klinikai határértékeinek megállapításához jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat.
4 Az EUCAST nem határozott meg fajtól független, vorikonazolra vonatkozó határértékeket.

Klinikai tapasztalat
A sikeres kezelést ebben a fejezetben teljes vagy részleges válaszként határozzuk meg.

Aspergillus fertőzések - hatásosság aspergillosisban szenvedő, rossz prognózisú betegeknél
A vorikonazol in vitro fungicid hatással bír az Aspergillus fajok ellen. Az akut invazív aspergillosis elsődleges kezelése során a vorikonazol hatásosságát és túlélési előnyét a hagyományos amfotericin B-hez képest egy nyílt, randomizált, multicentrikus vizsgálatban bizonyították, amelyben 277 immunhiányos beteget kezeltek 12 héten át. Az első 24 órában 12 óránként intravénásan adott 6 mg/ttkg-os telítő dózist követően 12 óránként 4 mg/ttkg-os fenntartó dózisban alkalmazták a vorikonazolt legalább hét napon keresztül. Ezután lehetett átállni a 12 óránként 200 mg per os gyógyszerformával történő kezelésre. Az intravénás kezelés átlagos hossza 10 nap volt (2-85 napos tartományban). Az intravénás vorikonazol kezelést követően a per os alkalmazott terápia átlagos hossza 76 nap volt (2-232 napos tartományban).

Kielégítő általános választ (a kiinduláskor fennálló fertőzésnek tulajdonítható tünetek, a radiologiai/bronchoscopos elváltozások teljes vagy részleges javulását) tapasztaltak a vorikonazollal kezelt betegek 53%-ánál, szemben az összehasonlító szerrel kezelt betegek 31%-ával. A vorikonazol 84 napos túlélési rátája statisztikailag szignifikánsan jobb volt, mint az összehasonlító gyógyszer esetében, valamint klinikailag és statisztikailag szignifikáns előny mutatkozott mind a túlélés, mind pedig a toxicitás miatti megszakításig eltelt idő szempontjából a vorikonazol javára.

Ez a vizsgálat megerősítette egy korábbi prospektív vizsgálat eredményeit, amelyben pozitív eredmény mutatkozott rossz prognózisú betegeknél, beleértve a graft versus host betegséget és különösképpen az agyi infekciókat (amelyek rendszerint majdnem 100%-os mortalitással járnak).

A vizsgálatokban kezeltek agyi, sinus-, tü