Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

LIXIANA 60MG FILMTABLETTA 30X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Daiichi Sancyo Europe Gmbh
Hatástani csoport:
B01AF Xa faktor direkt inhibitorai
Törzskönyvi szám:
EU/1/15/993/019
Hatóanyagok:
EdoxabanumDDD
Hatáserősség:
Nincs jelzése, nem erőshatású ()
Fogy. ár:
20179 Ft
Kiadhatóság:
J Szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban kiadható gyógyszerkészítmény.
Eü. rendeletre felírhatja:
Anaesthesiológia-intenzív terápia
Arc-állcsont-szájsebészet
Belgyógyászat
Gyermek hemato-onkológia
Haematológia
Idegsebészet
Kardiológia
Klinikai onkológia
Mellkassebészet
Neurológia
Ortopédia
Ortopédia-traumatológia
Sebészet
Szívsebészet
Szülészet-nőgyógyászat
Traumatológia
Tüdőgyógyászat
Urológia
Érsebészet
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,0020179,00
Közgyógy20179,000,00
Üzemi baleset20179,000,00
Eü emelt14125,006054,00
Közgyógy eü.emelt20179,000,00
Teljes0,0020179,00
Egyedi engedélyes0,0020179,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Májbetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
18 éves kor alatt nem adható
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A stroke és a szisztémás embolizáció megelőzése Az edoxabán ajánlott napi adagja 60 mg.
NVAF-ban szenvedő betegeknél hosszan tartó edoxabán-kezelést kell alkalmazni.

DVT kezelése, PE kezelése és ismétlődő DVT és PE (VTE) megelőzése
Az edoxabán ajánlott adagja 60 mg naponta egyszer a parenterális antikoaguláns legalább 5 napon keresztül történő kezdeti alkalmazását követően (lásd 5.1 pont). Az edoxabán és a kezdeti parenterális antikoaguláns nem adható egyidejűleg.
A DVT és a PE (vénás thromboembolia - VTE) kezelésének és az ismétlődő VTE megelőzésének időtartamát egyénileg, a kezelés előnyeinek és a vérzés kockázatának gondos értékelését követően kell meghatározni (lásd 4.4 pont). A rövid időtartamú terápiának (legalább 3 hónap) az átmeneti rizikófaktorokon (pl. műtét a közelmúltban, trauma, immobilizáció), míg a hosszan tartó kezelésnek a folyamatosan fennálló kockázati tényezőkön vagy idiopátiás DVT-n illetve PE-n kell alapulnia.

NVAF és VTE esetén az edoxabán ajánlott adagja naponta egyszer 30 mg azoknál a betegeknél, akiknél a következő klinikai tényezők közül egy vagy több fennáll:
• Közepes mértékű vagy súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance (CrCl) 15-50 ml/perc)
• Alacsony, legfeljebb 60 kg-os testtömeg
• A következő P-glikoprotein- (P-gp) inhibitorok egyidejű alkalmazása: ciklosporin, dronedaron, eritromicin, illetve ketokonazol.

1. táblázat: Az adagolás összefoglalása NVAF és VTE (DVT és PE) esetében
Adagolási útmutató összefoglalása
Ajánlott adag

60 mg edoxabán naponta egyszer
Adagolási javaslat azoknál a betegeknél, akiknél az alábbi klinikai tényezők közül egy vagy több fennáll:
Vesekárosodás
Közepes mértékű vagy súlyos (CrCl
15 - 50 ml/perc)
30 mg edoxabán



Alacsony testtömeg
? 60 kg
naponta egyszer
P-gp-inhibitorok
Ciklosporin, dronedaron, eritromicin, ketokonazol


Kihagyott adag
Ha egy adag edoxabán kimarad, akkor a betegnek azonnal be kell azt vennie, és a következő napon a javallatnak megfelelően a napi egyszeri adag szedését kell folytatni. A betegnek nem szabad aznap kétszeres adagot bevennie a kihagyott adag pótlására.

Átállás edoxabánra és edoxabánról
NVAF-ban és VTE-ban szenvedő betegeknél fontos a folyamatos antikoaguláns kezelés. Előfordulhat olyan helyzet, amikor indokolt az antikoaguláns kezelés módosítása (2. táblázat).

2. táblázat: Antikoaguláns kezelés átállítása NVAF-ban és VTE-ban (DVT és PE)

Átállás edoxabánra
Erről a gyógyszerről
Erre a gyógyszerre
Ajánlás
K-vitamin antagonista (KVA)
Edoxabán
KVA leállítása, és az edoxabán-kezelés megkezdése, amikor a nemzetközi normalizált arány (INR) ? 2,5.
Orális antikoaguláns, a KVA kivételével
• dabigatrán
• rivaroxabán
• apixabán
Edoxabán
Dabigatrán, rivaroxabán vagy apixabán leállítása, és az edoxabán-kezelés megkezdése a következő adag orális antikoaguláns időpontjában (lásd 5.1 pont).
Parenterális antikoaguláns
Edoxabán
Ezeket a gyógyszereket nem szabad egyidejűleg alkalmazni.
Subcutan antikoaguláns (pl. alacsony molekulasúlyú heparin [LMWH], fondaparinux): Subcutan antikoaguláns leállítása, és az edoxabán-kezelés megkezdése a subcutan antikoaguláns következő tervezett adagjának időpontjában.


Intravénás nem frakcionált heparin (UFH): Infúzió leállítása, és 4 óra múlva az edoxabán-kezelés megkezdése.



Átállás edoxabánról
Erről a gyógyszerről
Erre a gyógyszerre
Ajánlás
Edoxabán
KVA
Az edoxabánról KVA-ra történő átállás során fennáll az elégtelen véralvadásgátlás lehetősége. Egy másik antikoagulánsra történő átállás alatt folyamatos, megfelelő véralvadásgátlást kell biztosítani.

Orális opció: a jelenleg 60 mg-os adagot szedő betegeknek napi egyszer 30 mg edoxabánt és a megfelelő adagú KVA-t kell adni.

A jelenleg (az alábbi klinikai tényezők közül egy vagy több miatt: közepes mértékű vagy súlyos vesekárosodás (CrCl 15 - 50 ml/perc), alacsony testtömeg vagy bizonyos P-gp-inhibitorokkal való együttadás) 30 mg-os adagot szedő betegeknek napi egyszer 15 mg edoxabánt és a megfelelő adagú KVA-t kell adni.

A betegek a 2 és 3 közötti stabil INR-érték gyors elérése érdekében nem vehetnek be telítő KVA dózist. A KVA fenntartó adagját, és azt, hogy a beteg korábban szedett-e KVA-t, ajánlott figyelembe venni, vagy a helyi gyakorlatnak megfelelő, érvényben lévő INR-alapú
KVA-kezelési algoritmust kell alkalmazni.

Az edoxabán adását abba kell hagyni, ha elérték a ? 2,0 INR-értéket. A legtöbb betegnél (85%) sikerül elérni a ? 2,0 INR-értéket az edoxabán és KVA 14 napig történő egyidejű alkalmazásával.
14 nap után ajánlott az edoxabán leállítása, és a KVA titrálásának a 2 és 3 közötti INR-érték eléréséig történő folytatása.

Az egyidejű kezelés első 14 napja alatt ajánlott az INR értékét legalább háromszor, közvetlenül az edoxabán napi adagjának bevétele előtt meghatározni, hogy az edoxabán INR-értékre gyakorolt hatása minimális legyen. Edoxabán és KVA egyidejű alkalmazása akár 46%-kal is növelheti az edoxabán adagolását követően mért INR értékét.

Parenterális opció: Az edoxabán alkalmazását le kell állítani, és az edoxabán következő tervezett adagjának időpontjában egy parenterális antikoagulánst és KVA-t kell alkalmazni. Ha az INR már stabilan ? 2,0, a parenterális antikoagulánst le kell állítani, és a KVA adását folytatni kell.

Átállás edoxabánról
Erről a gyógyszerről
Erre a gyógyszerre
Ajánlás
Edoxabán
Orális antikoaguláns KVA kivételével
Az edoxabán alkalmazását le kell állítani, és az edoxabán következő tervezett adagjának időpontjában el kell kezdeni a nem KVA antikoaguláns alkalmazását.
Edoxabán
Parenterális antikoaguláns
Ezeket a gyógyszereket nem szabad egyidejűleg alkalmazni. Az edoxabán alkalmazását le kell állítani, és az edoxabán következő tervezett adagjának időpontjában el kell kezdeni a parenterális antikoaguláns alkalmazását.

Különleges betegcsoportok

Idősek
Nem szükséges az adag módosítása (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
A veseműködést az edoxabán-kezelés megkezdése előtt minden betegnél meg kell határozni a CrCl kiszámolásával a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek (vagyis CrCl < 15 ml/perc) kizárása érdekében, a 15-50 ml/perc közötti, valamint az 50 ml/perc alatti CrCl-értékkel rendelkező betegeknél a helyes edoxabán dózis alkalmazása érdekében (előbbieknél 30 mg naponta egyszer, utóbbiaknál 60 mg naponta egyszer), valamint ha emelkedett CrCl-ű betegeknél döntenek az edoxabán alkalmazásáról (lásd 4.4 pont).

A veseműködést akkor is meg kell határozni, ha a kezelés során a veseműködésben bekövetkezett változás feltételezhető (például hypovolaemia, dehidráció és bizonyos gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén).

Az edoxabán klinikai fejlesztése során a veseműködés (CrCl ml/percben) becslésére alkalmazott módszer a Cockcroft-Gault módszer volt. A képlet a következő:

• Ha a kreatinin µmol/l-ben van megadva:
1,23 × (140 - életkor [évek]) × testtömeg [kg] (× 0,85, ha nőről van szó) szérum kreatinin [µmol/l]

• Ha a kreatinin mg/dl-ben van megadva:
(140 - életkor [évek]) × testtömeg [kg] (× 0,85, ha nőről van szó)
72 × szérum kreatinin [mg/dl]

Ez a módszer ajánlott a betegek CrCl-értékének meghatározásához az edoxabán-kezelés előtt és alatt.

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CrCl > 50 - 80 ml/perc) az ajánlott adag napi egyszer 60 mg edoxabán.

Közepes mértékű vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CrCl 15 - 50 ml/perc) az ajánlott adag napi egyszer 30 mg edoxabán (lásd 5.2 pont).

Végstádiumú vesebetegségben (End Stage Renal Disease - ESRD) szenvedő (CrCl < 15 ml/perc) vagy dializált betegeknél az edoxabán alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás
Az edoxabán ellenjavallt olyan betegeknél, akik véralvadási zavarral és klinikailag releváns vérzési kockázattal járó májbetegségben szenvednek (lásd 4.3 pont).

Az edoxabán alkalmazása súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Enyhe-közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ajánlott adag napi egyszer 60 mg edoxabán (lásd 5.2 pont). Enyhe-közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az edoxabánt óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Azokat a betegeket, akiknél a májenzimek szintje emelkedett volt (glutamát-piruvát-transzamináz [GPT] vagy glutamát-oxálacetát-transzamináz [GOT] > 2-szer magasabb, mint a normálérték felső határa), vagy az összbilirubin szintje legalább 1,5-szer magasabb volt, mint a normálérték felső határa, kizárták a klinikai vizsgálatokból. Ezért az edoxabánt ebben a betegcsoportban óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 és 5.2 pont). Az edoxabán elkezdése előtt májfunkciós vizsgálatot kell végezni.

Testtömeg
60 kg, vagy az alatti betegeknél az ajánlott adag napi egyszer 30 mg edoxabán (lásd 5.2 pont).

Nemi különbségek
Nem szükséges az adag módosítása (lásd 5.2 pont).

Lixiana és P-glikoprotein- (P-gp) inhibitorok egyidejű alkalmazása
Azoknál a betegeknél, akik a Lixiana-t egyidejűleg szedik a következő P-gp-inhibitorokkal:
ciklosporin, dronedaron, eritromicin, vagy ketokonazol, a Lixiana ajánlott adagja napi egyszer 30 mg (lásd 4.5 pont).
Nincs szükség az adag csökkentésére amiodaronnal, kinidinnel vagy verapamillal való egyidejű alkalmazás során (lásd 4.5 pont).
A Lixiana alkalmazását más P-gp-inhibitorokkal (beleértve a HIV proteáz-inhibitorokat) nem vizsgálták.

Cardioversión áteső betegek
A Lixiana alkalmazása megkezdhető, illetve folytatható azoknál a betegeknél, akik esetlegesen cardioversiót igényelnek. Amennyiben a transoesophagealis echocardiographiával (TEE) vezérelt cardioversión áteső beteg korábban nem részesült antikoaguláns kezelésben, a Lixiana-kezelést a megfelelő antikoaguláció biztosítása érdekében legalább 2 órával a cardioversio előtt meg kell kezdeni (lásd 5.1 és 5.2 pont). A cardioversiót legkésőbb 12 órával a Lixiana adagjának a beavatkozás napján történt beadása után el kell végezni.
Cardioversión áteső valamennyi beteg esetében: A cardioversio előtt meg kell győződni róla, hogy a beteg az előírásnak megfelelően szedte a Lixiana-t. A kezelés megkezdésére és időtartamára vonatkozó döntést a cardioversión áteső betegek antikoaguláns kezelésére vonatkozó elfogadott irányelvek alapján kell meghozni.

Gyermekek és serdülők
Az edoxabán alkalmazása nem ajánlott gyermekeknél és serdülőknél születéstől 18 éves korig, igazolt VTE (PE és/vagy DVT) esemény esetén, mivel hatásossága nem bizonyított. A VTE-ben szenvedő betegekkel kapcsolatosan rendelkezésre álló adatok a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban vannak feltüntetve.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.
Az edoxabánt étellel vagy anélkül is be lehet venni (lásd 5.2 pont).

Azoknak a betegeknek, akik nem tudják egészben lenyelni a tablettát, a Lixiana tabletta porrá törhető és vízbe vagy almapürébe keverhető, majd azonnal be kell adni szájon át (lásd 5.2 pont).

Másik lehetőségként a Lixiana tabletta porrá törhető és kis mennyiségű vízben szuszpendálható, majd azonnal be kell adni nasogastricus szondán vagy gyomortápszondán keresztül, amit ezután vízzel át kell öblíteni (lásd 5.2 pont). A porrá tört Lixiana tabletta vízben és almapürében legfeljebb 4 órán át őrzi meg stabilitását.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Aktív, klinikailag jelentős vérzés.

Véralvadási zavarral és klinikailag releváns vérzési kockázattal járó májbetegség.

Olyan laesio vagy állapot, amelyet a major vérzés jelentős kockázatának tartanak. Ide tartozhatnak a fennálló vagy a közelmúltban kialakult gastrointestinalis fekélyek, magas vérzési kockázatú malignus neoplasmák jelenléte, agy- vagy gerincsérülés a közelmúltban, agy-, gerinc- vagy szemészeti műtét a közelmúltban, intracranialis vérzés a közelmúltban, ismert vagy gyanított oesophagus varicositás, arteriovenosus malformatiók, vascularis aneurysmák vagy nagy intraspinalis vagy intracerebralis vascularis rendellenességek.

Kezeletlen súlyos hypertonia.

Bármely más antikoagulánssal való együttes kezelés, pl. UFH, LMWH (enoxaparin, dalteparin, stb.), heparin derivátumok (fondaparinux, stb.), orális antikoagulánsok (warfarin, dabigatrán-etexilát, rivaroxabán, apixabán stb.), kivéve abban a speciális esetben, ha orális antikoaguláns terápia-váltás történik (lásd 4.2 pont), vagy ha az UFH-t olyan dózisban adják, amely egy centrális vénás vagy artériás kanül átjárhatóságának fenntartásához szükséges (lásd 4.5 pont).

Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az edoxabán 15 mg monoterápiában nem javallott, mivel ez csökkent hatásosságot eredményezhet. Kizárólag az edoxabán 30 mg-ról KVA-ra történő átállítás folyamata során (a fokozott expozícióra hajlamosító egy vagy több klinikai tényezővel rendelkező betegeknél; lásd 1. táblázat) javallott, a KVA megfelelő dózisával együtt alkalmazva (lásd 2. táblázat, 4.2 pont).

Vérzés kockázata

Az edoxabán fokozza a vérzés kockázatát, és súlyos, akár halálos kimenetelű vérzést okozhat. Más antikoagulánsokhoz hasonlóan az edoxabánt óvatosan kell alkalmazni fokozott vérzésveszéllyel járó állapotokban. Az edoxabán alkalmazását abba kell hagyni, ha major vérzés lép fel (lásd 4.8 és 4.9 pont).

A klinikai vizsgálatok alatt, a KVA kezeléshez képest gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (epistaxis, gastrointestinalis, urogenitalis) és anaemiát a hosszan tartó edoxabán-kezelés során. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematocrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában, amennyiben szükségesnek ítélik.

Bizonyos, az alábbiakban részletezett betegcsoportok esetén fokozott a vérzés kockázata. Ezen betegek esetén a vérzéses szövődmények és az anaemia okozta panaszok és tünetek gondos monitorozása szükséges a kezelés megkezdése után (lásd 4.8 pont). A haemoglobinszint vagy a vérnyomás bármely nem megmagyarázható esése esetén vérzésforrást kell keresni.

Az edoxabán antikoaguláns hatását nem lehet megbízhatóan monitorozni a szokásos laboratóriumi vizsgálatokkal.
Edoxabán esetében nem áll rendelkezésre specifikus antikoaguláns hatást felfüggesztő szer (lásd 4.9 pont).

A hemodialízis nem befolyásolja számottevően az edoxabán clearance-ét (lásd 5.2 pont).

Idősek

A potenciálisan magasabb vérzési kockázat miatt idős betegeknél az edoxabán és acetilszalicilsav (ASA) kombinációt óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).

Vesekárosodás

Enyhe (CrCl > 50 - 80 ml/perc), közepes mértékű (CrCl 30 - 50 ml/perc) és súlyos (CrCl < 30 ml/perc, de nem dializált) vesekárosodásban szenvedő betegeknél a plazma görbe alatti terület (AUC) 32%, 74%, illetve 72%-kal emelkedett a normális veseműködésű betegekhez viszonyítva (az adag csökkentését lásd a 4.2 pontban).

Végstádiumú vesebetegségben szenvedő vagy dializált betegeknél a Lixiana alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Veseműködés NVAF esetén
Az edoxabán esetében a CrCl növekedésével párhuzamosan tendenciózusan csökkent hatásosságot figyeltek meg a jól beállított warfarinhoz képest (lásd 5.1 pont az ENGAGE AF-TIMI 48 tekintetében, valamint az E314 és ETNA-AF vizsgálatból származó további információkat illetően).
Az edoxabánt NVAF-ban szenvedő, magas CrCl-ű betegeknél csak az egyéni thromoboemboliás és vérzési kockázat gondos értékelését követően szabad alkalmazni.

A veseműködés meghatározása: a CrCl-t minden betegnél monitorozni kell a kezelés kezdetén, azt követően pedig, amikor klinikailag indokolt (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az edoxabán alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Az edoxabánt enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Azokat a betegeket, akiknél a májenzimek szintje emelkedett volt (GPT(ALAT)/GOT(ASAT) 2-szer magasabb, mint a normálérték felső határa), vagy az összbilirubin szintje legalább 1,5-szer magasabb volt, mint a normálérték felső határa, kizárták a klinikai vizsgálatokból. Ezért az edoxabánt ebben a betegcsoportban óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont). Az edoxabán elkezdése előtt májfunkciós vizsgálatot kell végezni.
Egy évnél hosszabb edoxabán-kezelés esetén ajánlott a májfunkció rendszeres ellenőrzése.

Kezelés megszakítása műtét vagy egyéb beavatkozás miatt

Amennyiben műtéti vagy egyéb beavatkozás miatti vérzés kockázatának csökkentése érdekében meg kell szakítani az antikoaguláns kezelést, az edoxabán alkalmazását a lehető leghamarabb, de legalább 24 órával a beavatkozás előtt le kell állítani.

Annak eldöntésekor, hogy a beavatkozás elhalasztható-e az edoxabán utolsó adagját követő 24 órával, mérlegelni kell a vérzés fokozott kockázatát a beavatkozás sürgősségével szemben. Az edoxabán újbóli alkalmazását a műtéti vagy egyéb beavatkozás után a lehető leghamarabb el kell kezdeni, amikor megfelelő haemostasis kialakult, figyelembe véve, hogy az edoxabán antikoaguláns hatásának kialakulásához 1-2 óra szükséges. Ha a sebészeti beavatkozás alatt vagy után nem alkalmazható per os gyógyszer, mérlegelni kell a parenterális antikoaguláns alkalmazását, majd visszaállni a napi egyszeri edoxabán orális alkalmazására (lásd 4.2 pont).

Kölcsönhatás a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerekkel

A haemostasist befolyásoló egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás fokozhatja a vérzés kockázatát. Ezek közé tartozik az ASA, a P2Y12 thrombocytaaggregáció-gátlók, egyéb antithromboticus szerek, fibrinolyticus kezelés, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k) vagy szerotonin-noradrenalin-visszavétel gátlók (SNRI-k) és nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) (lásd 4.5 pont).

Műbillentyűvel élő és közepesen súlyos - súlyos mitralis stenosisban szenvedő betegek

Az edoxabánt nem vizsgálták mechanikus műbillentyűs betegeknél, bioprotheticus szívbillentyű beültetését követő első 3 hónapban pitvarfibrillációban szenvedő vagy anélküli betegeknél, illetve közepesen súlyos - súlyos mitralis stenosisban szenvedő betegeknél. Emiatt az edoxabán alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt.

Hemodinamikailag instabil, PE-ban szenvedő betegek, illetve thrombolysist vagy pulmonalis embolectomiát igénylő betegek

Az edoxabán nem javasolt UFH alternatívájaként olyan pulmonalis emboliában szenvedő betegeknél, akiknél hemodinamikai instabilitás áll fenn, illetve akiknél thrombolysisre vagy pulmonalis embolectomiára van lehetőség, mivel az edoxabán biztonságosságát és hatásosságát ezekben a klinikai helyzetekben nem igazolták.

Aktív daganatos betegségben szenvedő betegek

Az edoxabán hatásosságát és biztonságosságát VTE kezelésében és/vagy megelőzésében aktív dagantos betegségben szenvedő betegeknél nem igazolták.

Antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek

A direkt hatású orális antikoagulánsok (DOAC), köztük az edoxabán, nem javasoltak olyan, korábban thrombosison átesett betegeknél, akiknél antifoszfolipid szindrómát diagnosztizáltak. Különösen tripla pozitív betegeknél (lupusz antikoaguláns, antikardiolipin antitestek és anti-béta-2-glikoprotein-I antitestek) a DOAC-kezelés visszatérő thromboticus események magasabb gyakoriságával társulhat a K-vitamin antagonistákhoz képest.

Laboratóriumi véralvadási paraméterek

Bár az edoxabán-kezelés alatt nem szükséges a rutinszerű monitorozás, a véralvadásgátlásra gyakorolt hatás kalibrált kvantitatív anti-Xa faktor (anti-FXa) teszttel becsülhető, ami bizonyos helyzetekben segíthet a klinikai döntésekben, pl. túladagolás és sürgős műtét esetén (lásd még 5.2 pont).

Az Xa faktor (FXa) gátlás eredményeképpen az edoxabán megnyújtja a standard véralvadási tesztek idejét, mint amilyen a prothrombin idő (PT), az INR és az aktivált parciális thromboplastin idő (aPTT). A véralvadási vizsgálatok eredményeiben megfigyelt változások az elvárt terápiás adagolás mellett ugyanakkor mérsékeltek, nagy variabilitást mutatnak, és nem alkalmasak az edoxabán antikoaguláns hatásának monitorozására.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Lixiana nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.


4.9 Túladagolás

Az edoxabán túladagolása vérzést okozhat. A túladagolásos esetekkel kapcsolatos tapasztalat nagyon korlátozott.

Az edoxabán farmakodinámiás hatását antagonizáló specifikus ellenszer nem áll rendelkezésre.

Edoxabán túladagolás esetén orvosi szén korai alkalmazása mérlegelhető a felszívódás csökkentésére. Ez az ajánlás a gyógyszertúladagolás szokásos kezelésén és hasonló vegyületekkel kapcsolatban rendelkezésre álló adatokon alapul, mivel az edoxabán felszívódásának csökkentésére alkalmazott orvosi szén hatását az edoxabán klinikai programban konkrétan nem vizsgálták.

Vérzés kezelése

Amennyiben vérzéses szövődmény lép fel egy, edoxabánt kapó betegnél, akkor az edoxabán következő alkalmazását szükség szerint el kell halasztani vagy a kezelést fel kell függeszteni. Az edoxabán felezési ideje körülbelül 10 és 14 óra között van (lásd 5.2 pont). A kezelést a vérzés súlyosságának és lokalizációjának függvényében, személyre szabottan kell végezni. Szükség esetén megfelelő tüneti kezelés alkalmazható, például mechanikus kompresszió (pl. súlyos orrvérzés esetén), műtéti vérzéscsillapítás vérzéscsillapító eljárásokkal, folyadékpótlás és hemodinamikai támogatás, vérkészítmények (a társuló anaemia vagy coagulopathia függvényében vörösvértest-koncentrátum vagy friss fagyasztott plazma) vagy thrombocyta-transzfúzió.

Transzfúzióval vagy hemosztázissal nem kontrollálható életveszélyes vérzés esetében 50 NE/kg faktor 4 prothrombin-komplex koncentrátum (PCC) adása az infúzió befejezése után 30 perccel visszafordította az edoxabán hatásait.

Rekombináns VIIa faktor (r-FVIIa) adása is megfontolandó. Azonban korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre ezen készítmények edoxabánt kapó betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban.

Major vérzés esetén fontolóra kell venni egy véralvadási szakértővel történő konzultációt, amennyiben helyileg elérhető.

A protamin-szulfát és a K-vitamin várhatóan nem befolyásolják az edoxabán antikoaguláns hatását.

Az edoxabánt kapó egyéneknél nincs tapasztalt antifibrinolyticus szerekkel (tranexámsav, aminokapronsav) kapcsolatban. Az edoxabánt kapó betegeknél a szisztémás haemostaticumok (dezmopresszin, aprotinin) alkalmazásának hasznossága tudományosan nem megalapozott, és ezzel kapcsolatban tapasztalatok sincsenek. A plazmafehérjékhez való nagyfokú kötődése miatt az edoxabán várhatóan nem dializálható.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az edoxabán túlnyomórészt a gastrointestinális (GI) traktus felső szakaszából szívódik fel. Emiatt azok a gyógyszerek vagy betegségek, amelyek fokozzák a gyomor kiürülését és a bélmozgást, csökkenthetik az edoxabán feloldódását és felszívódását.

P-gp-inhibitorok

Az edoxabán az efflux transzporter P-gp szubsztrátja. Farmakokinetikai (PK) vizsgálatokban az edoxabán és a ciklosporin, dronedaron, eritromicin, ketokonazol, kinidin vagy verapamil
P-gp-inhibitorok egyidejű alkalmazása emelkedett edoxabán plazmakoncentrációkat eredményezett. Edoxabán és ciklosporin, dronedaron, eritromicin vagy ketokonazol egyidejű alkalmazásakor az adagot napi egyszer 30 mg-ra kell csökkenteni. Az edoxabán kinidinnel, verapamillal vagy amiodaronnal való együttadásakor a klinikai adatok alapján nem szükséges az adag csökkentése (lásd 4.2 pont).
Az edoxabán alkalmazását más P-gp-inhibitorokkal (beleértve a humán immundeficiencia vírus [HIV] proteáz-inhibitorokat) nem vizsgálták.

A következő P-gp-inhibitorokkal való együttadás során napi egyszer 30 mg edoxabánt kell alkalmazni:
• Ciklosporin: egyszeri 500 mg ciklosporin és egyszeri 60 mg edoxabán egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke és a maximális szérumkoncentráció (Cmax) értéke sorrendben 73%-kal, illetve 74%-kal emelkedett.
• Dronedaron: 7 napon keresztül napi kétszer 400 mg dronedaron alkalmazását és az 5. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke és Cmax-értéke sorrendben 85%-kal, illetve 46%-kal emelkedett.
• Eritromicin: 8 napon keresztül napi négyszer 500 mg eritromicin alkalmazását és a 7. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke és Cmax-értéke sorrendben 85%-kal, illetve 68%-kal emelkedett.
• Ketokonazol: 7 napon keresztül napi egyszer 400 mg ketokonazol alkalmazását és a 4. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke és Cmax-értéke sorrendben 87%-kal, illetve 89%-kal emelkedett.

A következő P-gp-inhibitorokkal való együttadás során napi egyszer 60 mg edoxabánt kell alkalmazni:
• Kinidin: napi egyszeri 300 mg kinidin az 1. és a 4. napon, illetve napi háromszor a 2. és a 3. napon, és a 3. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően 24 óra alatt az edoxabán AUC-értéke 77%-kal, Cmax-értéke 85%-kal emelkedett.
• Verapamil: 11 napon keresztül napi egyszer 240 mg verapamil alkalmazását és a 10. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke és Cmax-értéke körülbelül 53%-kal emelkedett.
• Amiodaron: Naponta egyszer 400 mg amiodaron naponta egyszer 60 mg edoxabánnal együtt történő alkalmazása az AUC-értéket 40%-kal, míg a Cmax-értéket 66%-kal növelte. Ezt nem tekintették klinikailag jelentősnek. Az NVAF indikációban végzett ENGAGE
AF-TIMI 48 vizsgálatban a biztonságossági és hatásossági eredmények hasonlóak voltak az egyidejűleg amiodaronnal kezelt és amiodaronnal nem kezelt betegeknél.
• Klaritromicin: 10 napon keresztül klaritromicin (napi kétszer 500 mg) és a 9. napon 60 mg edoxabán egyszeri adagban történő egyidejű alkalmazását követően az edoxabán AUC-értéke körülbelül 53%-kal, Cmax-értéke körülbelül 27%-kal emelkedett.

P-gp-induktorok

Az edoxabán és a P-gp-induktor rifampicin egyidejű alkalmazása az edoxabán átlagos AUC-értékének csökkenését és felezési idejének lerövidülését okozta, ami a farmakodinámiás hatások csökkenéséhez vezethet. Az edoxabán együttes alkalmazása egyéb P-gp-induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál vagy közönséges orbáncfű) az edoxabán plazmakoncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Az edoxabánt óvatosan kell alkalmazni P-gp-induktorokkal való együttadáskor.

P-gp szubsztrátok

Digoxin
Az 1. és a 14. napon alkalmazott napi egyszeri 60 mg edoxabán és naponta kétszer (a 8. és 9. napon), illetve naponta egyszer (a 10-14. napon) alkalmazott 0,25 mg digoxin egyidejű alkalmazását követően az edoxabán Cmax-értéke 17%-kal nőtt, míg az AUC és a dinamikus egyensúlyi állapot renális clearance-e nem változott számottevően. Az edoxabán digoxin farmakokinetikájára gyakorolt hatásának vizsgálata során a digoxin Cmax-értéke körülbelül 28%-kal, AUC-értéke 7%-kal emelkedett. Ezt nem tartották klinikailag jelentősnek. Edoxabán és digoxin egyidejű alkalmazásakor nincs szükség az adag módosítására.

Antikoagulánsok, thrombocytaaggregáció-gátlók, nem-szteroid gyulladáscsökkentők és SSRI-k/SNRI-k

Antikoagulánsok
Edoxabán és más antikoaguláns szerek egyidejű alkalmazása a vérzés fokozott kockázata miatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

ASA
ASA (100 mg vagy 325 mg) és edoxabán egyidejű alkalmazása növelte a vérzési időt mindkét magában adott gyógyszerhez képest. Magas dózisú (325 mg) ASA egyidejű alkalmazása 35%-, illetve 32%-kal növelte az edoxabán Cmax- és AUC-értékét dinamikus egyensúlyi állapotban. Magas dózisú (325 mg) ASA és edoxabán egyidejű alkalmazása hosszú távon nem javasolt. 100 mg-nál magasabb dózisú ASA csak orvosi felügyelet mellett adható egyidejűleg.

Klinikai vizsgálatokban az ASA (alacsony dózisú ? 100 mg/nap), egyéb thrombocytaaggregációgátlók és tienopiridinek egyidejű alkalmazása megengedett volt, és a major vérzések számának megduplázódását eredményezte a nem egyidejű alkalmazáshoz viszonyítva, de hasonló mértékben, mint az edoxabán- és warfarin-csoportokban (lásd 4.4 pont). Alacsony dózisú ASA (? 100 mg/nap) egyidejű alkalmazása nem befolyásolta az edoxabán csúcs- vagy összexpozícióját sem egyetlen adagot követően, sem dinamikus egyensúlyi állapotban.
Az edoxabán alkalmazható egyidejűleg kis dózisú ASA-val (? 100 mg/nap).

Thrombocytaaggregáció-gátlók
Az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban megengedett volt a tienopiridinek (pl. klopidogrel) monoterápiás egyidejű alkalmazása, és a klinikailag releváns vérzés fokozódását eredményezte, de a vérzés kockázata kisebb volt edoxabán, mint a warfarin esetén (lásd 4.4 pont).

Nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésre az edoxabán kettős thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel vagy fibrinolyticus szerekkel való együttadásával kapcsolatban.

NSAID-ok
Naproxén és edoxabán egyidejű alkalmazása növelte a vérzési időt mindkét magában adott gyógyszerhez képest. A naproxén nem befolyásolta az edoxabán Cmax- és AUC-értékét. Klinikai vizsgálatokban NSAID-okkal való együttadás a klinikailag releváns vérzés fokozódását eredményezte. NSAID-ok és edoxabán tartós egyidejű alkalmazása nem javasolt.

SSRI-k/SNRI-k
Hasonlóan a többi véralvadásgátlóhoz, fennáll a vérzés fokozott kockázatának lehetősége SSRI-k vagy SNRI-k egyidejű alkalmazásakor azoknak a jelentett, vérlemezkékre gyakorolt hatásai miatt (lásd 4.4 pont).

Az edoxabán hatása más gyógyszerekre

Az edoxabán 28%-kal növelte az egyidejűleg alkalmazott digoxin Cmax-értékét, de az AUC-értékét nem befolyásolta. Az edoxabán nem befolyásolta a kinidin Cmax- és AUC-értékét.

Az edoxabán 14%, illetve 16%-kal csökkentette az egyidejűleg alkalmazott verapamil Cmax- és AUC-értékét.


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az edoxabán biztonságossági profilját két fázis 3 vizsgálat (21 105, NVAF-ban szenvedő beteg és 8292, VTE-ben (DVT és PE) szenvedő beteg), valamint az engedélyezés utáni alkalmazás tapasztalatai alapján határozták meg.
Az edoxabán-kezelés kapcsán leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: epistaxis (7,7%), haematuria (6,9%) és anaemia (5,3%).

Vérzés bárhol felléphet, és súlyos és halálos kimenetelű lehet (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A 3. táblázatban vannak felsorolva a VTE és NVAF betegek részvételével végzett két pivotális, fázis 3 vizsgálatból származó mellékhatások mindkét indikációra vonatkozóan, valamint a forgalomba hozatalt követő időszakban azonosított gyógyszermellékhatások. A mellékhatásokat MedDRA szervrendszeri kategóriánként és gyakoriság szerint osztályozva, az alábbi megegyezés szerint mutatja: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

3. táblázat: NVAF és VTE esetében tapasztalt mellékhatások
Szervrendszeri kategória
Gyakoriság
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Anaemia
Gyakori
Thrombocytopenia
Nem gyakori
Immunrendszeri betegségek és tünetek

Túlérzékenység
Nem gyakori
Anafilaxiás reakció
Ritka
Allergiás oedema
Ritka
Idegrendszeri betegségek és tünetek

Szédülés
Gyakori
Fejfájás
Gyakori
Koponyaűri vérzés (Intracranial haemorrhage - ICH)
Nem gyakori
Subarachnoidealis vérzés
Ritka
Szembetegségek és szemészeti tünetek

Conjunctivalis/scleralis vérzés
Nem gyakori
Intraocularis vérzés
Nem gyakori
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Pericardialis vérzés
Ritka
Érbetegségek és tünetek

Egyéb vérzés
Nem gyakori
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Epistaxis
Gyakori
Haemoptoe
Nem gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hasi fájdalom
Gyakori
A gastrointestinalis traktus alsó részéből eredő vérzés
Gyakori
A gastrointestinalis traktus felső részéből eredő vérzés
Gyakori
Oralis/pharyngealis vérzés
Gyakori
Hányinger
Gyakori
Retroperitonealis vérzés
Ritka
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Emelkedett bilirubinszint a vérben
Gyakori
Emelkedett gamma-glutamil-transzferázszint
Gyakori
Emelkedett alkalikus foszfatáz szint
Nem gyakori
Emelkedett transzamináz szintek
Nem gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Bőr- és lágyrész vérzés
Gyakori
Bőrkiütés
Gyakori
Pruritus
Gyakori
Urticaria
Nem gyakori
Szervrendszeri kategória
Gyakoriság
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Intramuscularis vérzés (kompartment szindróma nélkül)
Ritka
Intraarticularis vérzés
Ritka
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Macroscopos haematuria/urethralis vérzés
Gyakori
Antikoagulánssal összefüggő nephropathia
Nem ismert
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Hüvelyi vérzés1
Gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Vérzés a szúrás helyén
Gyakori
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények
Gyakori
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Vérzés a műtéti területen
Nem gyakori
Subduralis vérzés
Ritka
Orvosi beavatkozást követő vérzés
Ritka
1 A jelentési gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban résztvevő női populáción alapulnak. Hüvelyi vérzés gyakran előfordult 50 év alatti nőknél, míg 50 év felettieknél nem volt gyakori.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Haemorrhagiás anaemia
Farmakológiai hatásmechanizmusa miatt az edoxabán alkalmazása kapcsolatba hozható bármely szövetből vagy szervből származó okkult vagy nyilvánvaló vérzés kockázatának növekedésével, ami posthaemorrhagiás anaemiához vezethet. A panaszok, a tünetek és a súlyosság (beleértve a halálos kimenetelt is) ilyenkor a vérzés és/vagy anaemia helyének és fokának, illetve kiterjedésének megfelelően változnak (lásd 4.9 pont). A klinikai vizsgálatok alatt gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (epistaxis, gastrointestinalis, urogenitalis) és anaemiát a hosszan tartó edoxabán-kezelés során, mint a KVA kezelés mellett. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematocrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában, amennyiben szükségesnek ítélik. A vérzések kockázata bizonyos betegcsoportokban megnövekedhet, pl. a nem beállított, súlyos artériás hypertoniában szenvedő és/vagy a haemostasist befolyásoló gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés esetén (lásd 4.4 pont). A menstruációs vérzés erősödhet és/vagy elhúzódhat. A vérzéses szövődmények gyengeség, sápadtság, szédülés, fejfájás vagy megmagyarázhatatlan duzzanat, dyspnoe és megmagyarázhatatlan sokk formájában jelentkeznek. A major vérzés ismert másodlagos komplikációit, mint kompartment szindrómát vagy a hipoperfúzió következtében fellépő veseelégtelenséget, illetve antikoagulánssal összefüggő nephropathiát jelentették az edoxabánnal kapcsolatban. Ezért a vérzés lehetőségét minden antikoagulált beteg állapotának értékelésekor figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

Az edoxabán biztonságosságát két 3-as fázisú vizsgálatban (Hokusai VTE PEDIATRICS és ENNOBLE-ATE) értékelték VTE-ben (286 beteg, 145, edoxabánnal kezelt beteg) és thromboticus események kockázatának kitett szívbetegségben szenvedő (167 beteg, 109, edoxabánnal kezelt beteg) gyermekeknél és serdülőknél, újszülött kortól a betöltött 18 éves korig. Összességében a gyermekeknél a biztonságossági profil hasonló volt, mint a felnőtt betegpopulációban (lásd
3. táblázat). Összesen a VTE miatt edoxabánnal kezelt gyermekek 16,6%-a tapasztalt mellékhatásokat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Véralvadásgátló szerek, direkt Xa-faktor inhibitorok; ATC kód: B01AF03 Hatásmechanizmus

Az edoxabán a véralvadási kaszkád végső, közös szakaszában található szerin-proteáz FXa nagy szelektivitású, közvetlen és reverzibilis inhibitora. Az edoxabán gátolja a szabad FXa-t és a prothrombináz aktivitást. Az FXa gátlása a véralvadási kaszkádban csökkenti a thrombinképződést, meghosszabbítja az alvadási időt, és csökkenti a vérrögképződés kockázatát.

Farmakodinámiás hatások

Az edoxabán farmakodinámiás hatása gyorsan, 1-2 órán belül kialakul, ami megfelel az edoxabán csúcsexpozíciójának (Cmax). Az anti-FXa meghatározással mért farmakodinámiás hatások megjósolhatók és megfelelnek az edoxabán adagjának és koncentrációjának. Az FXa gátlás eredményeképpen az edoxabán megnyújtja a véralvadási tesztek - pl. PT és aPTT - idejét. A véralvadási vizsgálatok eredményeiben megfigyelt változások a terápiás adag esetén várhatóak, viszont a változások csekélyek és nagy variabilitást mutatnak, így nem alkalmasak az edoxabán antikoaguláns hatásának monitorozására.

A koagulációs markerek hatásai rivaroxabánról, dabigatránról vagy apixabánról edoxabánra való átállás esetén
Klinikai farmakológiai vizsgálatokban egészséges vizsgálati alanyok napi egyszer 20 mg rivaroxabánt, napi kétszer 150 mg dabigatránt, vagy napi kétszer 5 mg apixabánt, majd a 4. napon 60 mg egyszeri adag edoxabánt kaptak. A PT-re és egyéb koagulációs markerekre (pl. anti-FXa, aPTT) gyakorolt hatást meghatározták. A 4. napon az edoxabánra való átállást követően a PT azonos volt a rivaroxabán és apixabán kezelés 3. napján mérttel. A dabigatrán esetében magasabb aPTT aktivitást figyeltek meg, amikor az edoxabán alkalmazását dabigatrán kezelés előzte meg, mint csak edoxabán kezelést követően. Ezt a dabigatrán áthúzódó hatásának tulajdonítják, de nem nyújtotta meg a vérzési időt. Ezen adatok alapján ezekről az antikoagulánsokról edoxabánra való átálláskor az edoxabán első adagját be lehet adni az előző antikoaguláns következő tervezett adagjának időpontjában (lásd 4.2 pont).

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Stroke és szisztémás embolizáció megelőzése
Az edoxabán pitvarfibrillációs klinikai programot arra tervezték, hogy kimutassa az edoxabán két dóziscsoportjának a stroke és szisztémás embolizáció megelőzésében, NVAF-ban szenvedő, olyan betegeknél mutatott, warfarinhoz viszonyított hatásosságát és biztonságosságát, akiknél a stroke és a szisztémás embóliás események (SEE) kockázata közepes vagy magas.

A pivotális ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban (eseményvezérelt, 3-as fázis, multicentrikus, randomizált, kettős vak, a gyógyszerformára nézve is kettős vak, párhuzamos csoportos vizsgálat) 2,8-os átlag pangásos szívelégtelenség, hypertonia, életkor ? 75 év, diabetes mellitus, stroke (CHADS2) pontszám mellett 21 105 beteget randomizáltak napi egyszer 30 mg edoxabán kezelésre vagy napi egyszer 60 mg edoxabán kezelésre vagy warfarin kezelésre. A betegek adagját mindkét edoxabán kezelési csoportban megfelezték, ha az alábbi klinikai faktorok közül egy vagy több fennállt: közepes mértékű vesekárosodás (CrCl 30 - 50 ml/perc), alacsony testtömeg (? 60 kg) vagy bizonyos P-gp-inhibitorok (verapamil, kinidin, dronedaron) egyidejű alkalmazása.

Az elsődleges hatásossági végpont a stroke és SEE alkotta összetett végpont volt. Másodlagos hatásossági végpontok voltak többek között: stroke, SEE és cardiovascularis (CV) mortalitás alkotta összetett végpont, a jelentős cardiovascularis nemkívánatos esemény (major adverse cardiovascular event - MACE), amelynek összetevői a nem halálos myocardialis infarctus, nem halálos stroke, nem halálos SEE, CV vagy vérzés eredetű halálozás; illetve a stroke, SEE és összmortalitás alkotta összetett végpont.

A vizsgálati készítmény medián expozíciója a 60 mg és 30 mg edoxabán kezelési csoportban egyaránt 2,5 év volt. A medián utánkövetés a 60 mg és 30 mg edoxabán kezelési csoportban egyaránt 2,8 év volt. A medián vizsgálati alany-év expozíció 15 471 volt a 60 mg kezelési csoportban, és 15 840 a
30 mg kezelési csoportban, illetve a medián vizsgálati alany-év utánkövetés 19 191 volt a 60 mg kezelési csoportban és 19 216 a 30 mg kezelési csoportban.

A warfarin-csoportban a medián TTR (terápiás tartományban töltött idő, INR 2,0 és 3,0 között) 68,4% volt.

A hatásosság fő elemzésének célja az edoxabán warfarinnal szembeni non-inferioritásának igazolása volt a kezelés alatt vagy az utolsó adag bevételétől számított 3 napon belül előforduló első stroke vagy SEE tekintetében, a kezelésbe bevont módosított (modified intention to treat, mITT) populációban. A 60 mg edoxabán nem volt rosszabb, mint a warfarin, a stroke vagy SEE, mint elsődleges hatásossági végpont tekintetében (a relatív hazárd (HR) 97,5%-os konfidencia intervallumának (CI) felső határértéke az előre meghatározott 1,38-os non-inferioritási küszöb alatt volt) (4. táblázat).

4. táblázat: SEE az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban (mITT, kezelés alatti időszak)
Elsődleges végpont
60 mg edoxabán
(30 mg-os csökkentett adag) (N = 7012)
Warfarin (N = 7012)
Első stroke/SEEa


n
182
232
Eseményhányados (%/év)b
1,18
1,50
HR (97,5%-os CI)
0,79 (0,63; 0,99)

Non-inferioritási p-értékc
<0,0001

Első ischaemiás stroke


n
135
144
Eseményhányados (%/év)b
0,87
0,93
HR (95%-os CI)
0,94 (0,75; 1,19)

Első vérzéses stroke


n
40
76
Eseményhányados (%/év)b
0,26
0,49
HR (95%-os CI)
0,53 (0,36; 0,78)

Első SEE


n (%/év)a
8 (0,05)
13 (0,08)
HR (95%-os CI)
0,62 (0,26; 1,50)

Rövidítések: HR = relatív hazárd (Hazard Ratio) a warfarinnal szemben, CI = konfidencia intervallum, n = események száma, mITT = kezelésbe bevont, módosított, N = vizsgálati alanyok száma a mITT populációban, SEE = szisztémás embóliás esemény (Systemic Embolic Event).
a
Egy vizsgálati alany több sorban szerepelhet.
b
Az eseményhányados (%/év) az események száma/betegévenkénti expozíció hányadossal kerül kiszámításra.
c
A kétoldalas p-érték alapja az 1,38-os non-inferioritási küszöb.

A teljes vizsgálati időszakban az ITT populációban (az előnyösebb hatás kimutatására összeállított elemzés) 296 vizsgálati alanynál fordult elő megállapított stroke vagy SEE (1,57% évente) a 60 mg edoxabánnal kezeltek csoportjában, míg a warfarin-csoportban 337 vizsgálati alanynál (1,80% évente). A warfarinnal kezelt vizsgálati alanyokhoz képest a 60 mg edoxabánnal kezeltek csoportjában a relatív hazárd 0,87 volt (99%-os CI: 0,71; 1,07; p = 0,08 a szuperioritás tekintetében).

Alcsoport analízisekben a 60 mg-os kezelési csoportban azoknál a betegeknél, akiknél 30 mg-ra csökkentették az adagot az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban (testtömeg ? 60 kg, közepes mértékű vesekárosodás vagy P-gp-inhibitorok egyidejű alkalmazása miatt), az eseményhányados 2,29% volt évente az elsődleges végpontig, összehasonlítva a warfarin-csoportban kezelt vizsgálati alanyok 2,66%-os évi eseményhányadosával [HR (95% CI): 0,86 (0,66; 1,13)].

Az előre meghatározott fő alcsoportok (szükség szerinti adagcsökkentéssel) hatásossági eredményei - beleértve az életkort, testtömeget, nemet, vesefunkciót, korábbi stroke-ot vagy TIA-t, diabetest és P-gp-inhibitorokat - általában konzisztensek voltak a vizsgálatban értékelt összpopuláció elsődleges hatásossági eredményeivel.

Az elsődleges végpont HR értéke (60 mg edoxabán warfarinnal szemben) a warfarinra vonatkozóan 0,73 - 0,80 volt a 3 legalacsonyabb kvartilisben (INR TTR ? 57,7% és ? 73,9% között) a terápiás tartományba eső (INR TTR - INR in the target range), alacsonyabb átlagos INR idővel rendelkező vizsgálóhelyeken. Az érték 1,07 volt a warfarin kezeléssel legjobb kontrollt elérő vizsgálóhelyeken (a 4. kvartilisban az INR-értékek > 73,9%-a a terápiás tartományban volt).

Statisztikailag szignifikáns kölcsönhatás volt az edoxabán és a warfarin fő vizsgálati végpontra (stroke/SEE) és veseműködésre (p-érték: 0,0042; mITT, teljes vizsgálati időszak) gyakorolt hatása között.

Az 5. táblázat mutatja be az ischaemiás stroke/SEE előfordulását CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálat NVAF-ban szenvedő betegei esetében. A CrCl növekedésével mindkét kezelési csoportban csökkent az események gyakorisága.

5. táblázat: Ischaemiás stroke/SEE esetek száma CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban, mITT elemzési adatkészlet a teljes vizsgálati időszak alatt
CrCl alcsoport (ml/perc)

Edoxabán 60 mg
(N = 7012)

Warfarin (N = 7012)


n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
HR (95%-os CI)
? 30 - ? 50
1302
63
1,89
1305
67
2,05
0,93 (0,66; 1,31)
> 50 - ? 70
2093
85
1,51
2106
95
1,70
0,88 (0,66; 1,18)
> 70 - ? 90
1661
45
0,99
1703
50
1,08
0,92 (0,61; 1,37)
> 90 - ? 110
927
27
1,08
960
26
0,98
1,10 (0,64; 1,89)
> 110 - ? 130
497
14
1,01
469
10
0,78
1,27 (0,57; 2,85)
> 130
462
10
0,78
418
3
0,25
--*
Rövidítések: CrCl = kreatinin-clearance; N = vizsgálati alanyok száma az mITT-populációban a teljes vizsgálati időszak alatt; mITT = kezelésbe bevont, módosított; n = betegek száma az alcsoportban; HR = relatív hazárd (Hazard Ratio) a warfarinnal szemben, CI = konfidencia intervallum. *HR-t nem számítottak, ha az eseményszám 5 alatti volt egy kezelési csoportban.

A veseműködési alcsoportokon belül a másodlagos hatásossági végpontok tekintetében kapott eredmények összehangban voltak az elsődleges végpontok eredményeivel.

Szuperioritási próbát az ITT összesített vizsgálati időszakon végeztek.
A 60 mg-os edoxabán kezelési csoportban kevesebb vizsgálati alanynál fordult elő stroke és SEE, mint a warfarin-csoportban (1,57%, illetve 1,80% évente); a HR 0,87 volt (99% CI: 0,71; 1,07, szuperioritási p = 0,0807).

Az előre meghatározott összesített végpontokat illetően a 60 mg-os edoxabán kezelési csoportnak a warfarinnal való összehasonlításakor a HR-értékek (99% CI) a következők voltak: stroke, SEE és CV mortalitás esetében 0,87 (0,76; 0,99), MACE esetében 0,89 (0,78; 1,00), illetve stroke, SEE és összmortalitás esetében 0,90 (0,80; 1,01).

Az összmortalitás (megállapított halálesetek) az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban 769 volt (3,99% évente) a 60 mg (30 mg-os csökkentett adag) edoxabánt szedő vizsgálati alanyok esetében a warfarin-csoportban észlelt 836-tal szemben (4,35% évente) [HR (95% CI): 0,91 (0,83, 1,01).
Az összmortalitás (megállapított halálesetek) veseműködési alcsoportonként (edoxabán vs. warfarin): CrCl 30-? 50 ml/perc [HR (95% CI): 0,81 (0,68, 0,97)]; CrCl > 50-< 80 ml/perc [HR (95% CI): 0,87 (0,75, 1,02)]; CrCl ? 80 ml/perc [HR (95% CI): 1,15 (0,95, 1,40)].

60 mg edoxabán (30 mg-os csökkentett adag) a warfarinhoz viszonyítva alacsonyabb cardiovascularis mortalitási arányt eredményezett [HR (95% CI): 0,86 (0,77; 0,97)].
A cardiovascularis mortalitásra vonatkozóan megállapított hatásossági adatok veseműködési alcsoportonként (edoxabán vs. warfarin): CrCl 30-? 50 ml/perc [HR (95% CI): 0,80 (0,65, 0,99)]; CrCl > 50-< 80 ml/perc [HR (95% CI): 0,75 (0,62, 0,90)]; CrCl ? 80 ml/perc [HR (95% CI): 1,16 (0,92, 1,46)].

Az elsődleges biztonságossági végpont a major vérzés volt.

A major vérzés és egyéb vérzések kockázata a 60 mg-os edoxabán kezelési csoportban jelentősen csökkent a warfarin-csoporthoz viszonyítva (2,75%, illetve 3,43% évente) [HR (95% CI): 0,80 (0,71; 0,91); p = 0,0009], ICH (intracranialis vérzés) (0,39%, illetve 0,85% évente) [HR (95% CI): 0,47 (0,34; 0,63); p < 0,0001] (6. táblázat).

A halálos kimenetelű vérzések előfordulása szintén jelentősen csökkent a 60 mg-os edoxabán kezelési csoportban a warfarin-csoporthoz viszonyítva (0,21% és 0,38%) [HR (95% CI): 0,55 (0,36; 0,84); szuperioritási p = 0,0059], főként a halálos kimenetelű ICH vérzések csökkenésének köszönhetően [HR (95% CI): 0,58 (0,35; 0,95); p = 0,0312].


6. táblázat: Vérzéses események az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban - kezelés közben végzett biztonságossági analízis

60 mg edoxabán
(30 mg-os csökkentett adag)
(N = 7012)
Warfarin (N = 7012)
Major vérzés


n
418
524
Eseményhányados (%/év)a
2,75
3,43
HR (95% CI)
0,80 (0,71; 0,91)

p-érték
0,0009

ICHb


n
61
132
Eseményhányados (%/év)a
0,39
0,85
HR (95% CI)
0,47 (0,34; 0,63)

Halálos kimenetelű vérzés


n
32
59
Eseményhányados (%/év)a
0,21
0,38
HR (95% CI)
0,55 (0,36; 0,84)

CRNM vérzés


n
1214
1396
Eseményhányados (%/év)a
8,67
10,15
HR (95% CI)
0,86 (0,80; 0,93)

Bármely igazolt vérzésc


n
1865
2114
Eseményhányados (%/év)a
14,15
16,40
HR (95% CI)
0,87 (0,82; 0,92)

Rövidítések: ICH = intracranialis vérzés, HR = relatív hazárd warfarinnal szemben, CI = konfidencia intervallum, CRNM = klinikailag releváns, nem major, n = vizsgálati alanyok száma, akiknél esemény fordult elő, N = vizsgálati alanyok száma a biztonságossági populációban.
a
Az eseményhányados (%/év) az események száma/vizsgálati alany-év expozíció képlettel kerül kiszámításra.
b ICH közé tartozik az elsődleges vérzéses stroke, a subarachnoidealis vérzés, az epi/subduralis vérzés és az ischaemiás stroke jelentős haemorrhagiás conversióval. Az ICH szám tartalmaz minden, a megállapított cerebrovascularis és nem intracranialis vérzések elektronikus adatlap (eCRF) adatlapjain rögzített ICH-t, amelyet az értékelők igazoltak.
c
'Bármely igazolt vérzés' kategóriájába tartozik minden, az értékelő által klinikailag nyilvánvalónak minősített vérzés.

Megjegyzés: egy vizsgálati alany több alkategóriában is szerepelhet, ha abba a kategóriába tartozó esemény fordult nála elő. Minden kategória első eseménye szerepel az elemzésben.

A 7., 8. és 9. táblázatok mutatják be a major vérzés, halálos kimenetelű vérzés és intracranialis vérzés előfordulását CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálat NVAF-ban szenvedő betegei esetében. A CrCl növekedésével mindkét kezelési csoportban csökkent az események gyakorisága.

7. táblázat: Major vérzéssel járó esetek száma CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban, a kezelés alatti időszakra vonatkozó biztonságossági elemzésa
CrCl alcsoport (ml/perc)

Edoxabán 60 mg
(N = 7012)

Warfarin (N = 7012)


n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
HR (95%-os CI)
? 30 - ? 50
1302
96
3,91
1305
128
5,23
0,75 (0,58; 0,98)
> 50 - ? 70
2093
148
3,31
2106
171
3,77
0,88 (0,71; 1,10)
> 70 - ? 90
1661
108
2,88
1703
119
3,08
0,93 (0,72; 1,21)
> 90 - ? 110
927
29
1,33
960
56
2,48
0,54 (0,34; 0,84)
> 110 - ? 130
497
20
1,70
469
24
2,14
0,79 (0,44; 1,42)
> 130
462
13
1,18
418
21
2,08
0,58 (0,29; 1,15)

8. táblázat: Halálos kimenetelű vérzéssel járó esetek száma CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban, a kezelés alatti időszakra vonatkozó biztonságossági elemzésa
CrCl alcsoport (ml/perc)

Edoxabán 60 mg
(N = 7012)

Warfarin (N = 7012)


n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
HR (95%-os CI)
? 30 - ? 50
1302
9
0,36
1305
18
0,72
0,51 (0,23; 1,14)
> 50 - ? 70
2093
8
0,18
2106
23
0,50
0,35 (0,16; 0,79)
> 70 - ? 90
1661
10
0,26
1703
9
0,23
1,14 (0,46; 2,82)
> 90 - ? 110
927
2
0,09
960
3
0,13
--*
> 110 - ? 130
497
1
0,08
469
5
0,44
--*
> 130
462
2
0,18
418
0
0,00
--*

9. táblázat: Intracranialis vérzés eseteinek száma CrCl kategóriák szerint az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban, a kezelés alatti időszakra vonatkozó biztonságossági elemzésa
CrCl alcsoport (ml/perc)

Edoxabán 60 mg
(N = 7012)

Warfarin (N = 7012)


n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
n
Eseményszám
Eseményhányados
(%/év)
HR (95%-os CI)
? 30 - ? 50
1302
16
0,64
1305
35
1,40
0,45 (0,25; 0,81)
> 50 - ? 70
2093
19
0,42
2106
51
1,10
0,38 (0,22; 0,64)
> 70 - ? 90
1661
17
0,44
1703
35
0,89
0,50 (0,28; 0,89)
> 90 - ? 110
927
5
0,23
960
6
0,26
0,87 (0,27; 2,86)
> 110 - ? 130
497
2
0,17
469
3
0,26
--*
> 130
462
1
0,09
418
1
0,10
--*
Rövidítések: N = vizsgálati alanyok száma az mITT-populációban a teljes vizsgálati időszak alatt, mITT = kezelésbe bevont, módosított; n = betegek száma az alcsoportban; HR = relatív hazárd warfarinnal szemben; CI = konfidencia intervallum
*HR-t nem számítottak, ha az eseményszám 5 alatti volt egy kezelési csoportban.
a
A kezelés alatti időszak: a vizsgálati készítmény első adagjától az utolsó adagig eltelt idő plusz 3 nap.

Alcsoport analízisekben a 60 mg-os kezelési csoport azon vizsgálati alanyainál, akiknél az ENGAGE AF-TIMI 48 vizsgálatban 60 kg vagy annál alacsonyabb testtömeg, közepes mértékű vesekárosodás vagy P-gp-inhibitorok egyidejű alkalmazása miatt az adagot 30 mg-ra csökkentették, a 30 mg-os csökkentett edoxabán adagot szedő betegek közül 104-nél (3,05% évente), a csökkentett adagú warfarint szedők közül 166-nál (4,85% évente) fordult elő major vérzéses esemény [HR (95% CI): 0,63 (0,50; 0,81)].

Az ENGAGE-AF-TIMI 48 vizsgálatban az összesített klinikai kimenetel (első stroke, SEE, major vérzés és bármely eredetű halálozás; mITT populáció, a vizsgálat teljes időtartama) jelentős javulást mutatott az edoxabán javára, amikor a 60 mg-os edoxabán-csoportot warfarinnal hasonlították össze (HR (95% CI): 0,89 (0,83; 0,96) p = 0,0024).

DVT kezelése, PE kezelése és ismétlődő DVT és PE (VTE) megelőzése
Az edoxabán vénás thromboembolia (VTE) klinikai programot arra tervezték, hogy kimutassa az edoxabán hatásosságát és biztonságosságát DVT és PE kezelésében, illetve az ismétlődő DVT és PE megelőzésében.

A pivotális Hokusai-VTE vizsgálatban 8292 vizsgálati alanyt randomizáltak kezdeti heparin kezelésre
(enoxaparinra vagy nem frakcionált heparinra), amelyet napi egyszer 60 mg edoxabán vagy komparátor kezelés követett. A komparátor karon a vizsgálati alanyok egyszerre kaptak kezdeti heparin kezelést és warfarint 2,0 és 3,0 közötti INR-értékre titrálva, ezután csak warfarint kaptak. A kezelés időtartama 3 és 12 hónap között volt, a vizsgálóorvos elbírálásának megfelelően, amelyet a beteg klinikai jellemzői alapján állapított meg.

Az edoxabánnal kezelt betegek többsége fehér bőrű (69,6%) és ázsiai (21,0%) volt, 3,8%-uk volt fekete bőrű, és 5,3%-ukat egyéb rasszhoz tartozóként kategorizálták.

A kezelés időtartama legalább 3 hónap volt 3718 (91,6%), edoxabánt kapó vizsgálati alany esetében, szemben 3727 (91,4%), warfarint kapó alannyal, illetve legalább 6 hónap volt 3495 (86,1%)
edoxabánt kapó vizsgálati alany esetében, szemben 3491 (85,6%) warfarin alannyal, valamint legalább 12 hónap volt 1643 (40,5%), edoxabánt kapó vizsgálati alany esetében, szemben 1659 (40,4%), warfarint kapó vizsgálati alannyal.

Az elsődleges hatásossági végpont a tünetekkel járó VTE ismétlődése volt, amelyet az ismétlődő, tünetekkel járó DVT, a nem halálos, tünetekkel járó PE és a halálos kimenetelű PE alkotta összetett végpontként definiáltak a 12 hónapos vizsgálati időszak alatt. Másodlagos hatásossági összetett végpont volt az ismétlődő VTE klinikai kimenetele és az összmortalitás.

Napi egyszer 30 mg edoxabánt alkalmaztak azoknál a vizsgálati alanyoknál, akiknél az alábbi klinikai jellemzők közül egy vagy több előfordult: közepes mértékű vesekárosodás (CrCl 30-50 ml/perc), testtömeg ? 60 kg, bizonyos P-gp-inhibitorok egyidejű alkalmazása.

A Hokusai-VTE vizsgálatban (10. táblázat) az edoxabán nem bizonyult rosszabbnak a warfarinnál az elsődleges hatásossági végpontot, az ismétlődő VTE-t tekintve, amely az edoxabán-csoportban
4118 vizsgálati alany közül 130-nál fordult elő (3,2%), szemben a warfarin-csoporttal, ahol 4122 vizsgálati alany közül 146-nál fordult elő (3,5%) [HR (95% CI): 0,89 (0,70; 1,13); non-inferioritási p < 0,0001]. A warfarin-csoportban a medián TTR (INR 2,0 és 3,0 között) 65,6% volt. A PE-ban szenvedő vizsgálati alanyok (DVT-vel vagy anélkül) közül 47 edoxabánt (2,8%) és 65 warfarint kapó vizsgálati alanynál (3,9%) fordult elő ismétlődő VTE [HR (95% CI): 0,73 (0,50; 1,06)].

10. táblázat: Hokusai-VTE vizsgálat hatásossági eredményei - mITT populáció, teljes vizsgálati időszak
Elsődleges végpont
60 mg edoxabán
(30 mg-os csökkentett adag)
(N = 4118)
Warfarin (N = 4122)
Edoxabán vs warfarin
HR (95% CI)b p-érték
Összes vizsgálati alany ismétlődő, tünetekkel járó VTE-vel,c n (%)
130 (3,2)
146 (3,5)
0,89 (0,70; 1,13) p-érték < 0,0001
(non-inferioritási)
PE DVT-vel vagy anélkül
73 (1,8)
83 (2,0)

Halálos PE vagy haláleset ahol a PE nem zárható ki
24 (0,6)
24 (0,6)

Nem halálos PE
49 (1,2)
59 (1,4)

Csak DVT
57 (1,4)
63 (1,5)

Rövidítések: CI = konfidencia intervallum; DVT = mélyvénás thrombosis (deep venous thrombosis); mITT = kezelésbe bevont, módosított (modified intent-to-treat); HR = relatív hazárd (hazard ratio); N = vizsgálati alanyok száma az mITT populációban; PE = pulmonalis embolia; VTE = vénás thromboemboliás események.
a
Az elsődleges hatásossági végpont a megállapított, tünetekkel járó, visszatérő VTE (vagyis a
DVT-ból, nem halálos kimenetelű PE-ból és halálos kimenetelű PE-ból álló összetett végpont).
b A HR, kétoldalas CI Cox-féle arányos regressziós hazárd modellen alapul, amely kovariánsként magába foglalja a kezelést, valamint a következő randomizációs rétegzési tényezőket: fennálló diagnózis (PE DVT-sal vagy anélkül, csak DVT), kiindulási kockázati tényezők (átmeneti tényezők, összes egyéb) és 30 mg-os edoxabán/edoxabán placebo dózis alkalmazásának szükségessége a randomizáláskor (igen/nem).
c
Az előre meghatározott 1,5-es non-inferioritási küszöbre vonatkozó p-érték.

Azoknál a vizsgálati alanyoknál,