Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A komponensekre külön-külön vonatkozó figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések a BIHART-ra is érvényesek.

Hypotonia
Az ACE-gátlók vérnyomásesést okozhatnak. Tüneteket okozó hypotonia ritkán látható komplikáció nélküli hypertoniában szenvedő betegeknél, valószínűbb kialakulása olyan betegek esetében, ahol diuretikus terápia, étrendi só-megszorítás, dialízis kezelés, hasmenés vagy hányás következtében volumenhiány áll fenn, vagy súlyos renindependens hypertoniában szenvednek (lásd 4.5 és 4.8 pont). Tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akár veseelégtelenséggel együtt, akár anélkül, megfigyeltek tüneteket okozó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel súlyosabb fokú szívelégtelenségben fordul elő, amire a nagy adagban alkalmazott kacsdiuretikum, a hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás utal. Tüneteket okozó hypotonia kialakulásának szempontjából magas kockázatú betegeknél a kezelés megkezdését és a dózis módosítását szoros monitorozás mellett kell végezni. Hasonló megfontolások vonatkoznak ischaemiás szív- vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegekre, akiknél egy túlzott vérnyomásesés myocardialis infarctushoz vagy cerebrovascularis eseményhez vezethet.
Amennyiben hypotonia jelentkezik, a beteget fekvő helyzetbe kell hozni, és szükség szerint 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) intravénás nátrium-klorid infúziót kell adni. Egy átmeneti hipotenzív reakció nem képezi ellenjavallatát a további adagoknak, melyeket általában nehézség nélkül lehet adni, miután a volumenpótlást követően a vérnyomás emelkedett.
Egyes, pangásos szívelégtelenségben szenvedő, normál vagy alacsony vérnyomású betegek szisztémás vérnyomása a perindopril hatására tovább csökkenhet. Erre a hatásra számítani lehet, és általában nem is teszi szükségessé a kezelés leállítását. Amennyiben a hypotonia tüneteket okoz, szükségessé válhat a dózis csökkentése vagy a kezelés fokozatos abbahagyása, az egyes összetevők segítségével.

Túlérzékenység/Angiooedema
Ritkán az arc, végtagok, ajkak, nyálkahártyák, nyelv, gégefedő és/vagy a gége angiooedemájáról számoltak be ACE-gátlóval (beleértve a perindoprillel) kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ez bármikor előfordulhat a terápia során. Ilyen esetekben a BIHART szedését azonnal fel kell függeszteni. A béta-blokkoló-terápiát folytatni kell. Megfelelő ellenőrzést kell kezdeni és azt mindaddig folytatni kell, ameddig a tünetek teljesen meg nem szűnnek. Azok az esetek, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, általában kezelés nélkül rendeződtek, bár a tünetek enyhítésére hasznosnak bizonyultak az antihisztaminok.
A gégeödémával társult angiooedema fatális kimenetelű lehet. Amikor a folyamat kiterjed a nyelvre, a gégefedőre vagy a gégére, valószínűleg légúti obstrukciót okozva, azonnal sürgősségi terápiát kell alkalmazni. Ez magába foglalhatja adrenalin adását és/vagy a légút-biztosítást. A beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani mindaddig, amíg a tünetek teljesen és tartósan meg nem szűnnek.
Azon betegek, akiknél ACE-gátló-terápiához nem köthető angiooedema szerepel az anamnézisben, fokozott rizikójúak lehetnek ACE-gátló szedése kapcsán kialakuló angiooedema szempontjából (lásd 4.3 pont).
ACE-gátlóval kezelt betegeknél ritkán intestinalis angiooedemát jelentettek. Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom (hányingerrel, hányással vagy anélkül) jelentkezett, néhány esetben nem volt előzőleg arcon angiooedema és a C-1-észteráz-szint normális volt. Az angiooedemát hasi CT vagy ultrahang vizsgálattal, vagy sebészeti beavatkozás során diagnosztizálták, és a tünetek az ACE-gátló felfüggesztése után megszűntek. ACE-gátlót szedő betegek hasi fájdalmának differenciál diagnózisakor intestinalis angiooedemára is gondolni kell.

Az angiooedema fokozott kockázata miatt a perindopril és a szakubitril/valzartán kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A szakubitril/valzartán nem kezdhető el a perindopril-kezelés utolsó adagjának bevételét követő 36 órán belül. Amennyiben a szakubitril/valzartán-kezelés leállításra kerül, a perindopril-kezelés nem kezdhető el a szakubitril/valzartán utolsó adagját követő 36 órán belül (lásd 4.3 és 4.5 pont). Az ACE-gátlók NEP-gátlókkal (pl. racekadotril), mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptinekkel (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptin (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin)-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Májelégtelenség
ACE-gátlók alkalmazása során ritkán cholestaticus icterus-szal kezdődő és fulmináns májnekrózisig progrediáló szindróma kialakulását észlelték, amely (esetenként) halálos kimenetelű volt. Ennek a szindrómának a mechanizmusa nem ismert. Ha ACE-gátlót szedő beteg esetében icterus lép fel vagy jelentős mértékű májenzim emelkedés alakul ki, abba kell hagyni az ACE-gátló-kezelést, és a beteget megfelelő orvosi megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.8 pont).

Rassz
Feketebőrű betegeknél az ACE-gátlók nagyobb arányban okoznak angiooedemát, mint a nem-feketebőrű betegeknél.
Más ACE-gátlókhoz hasonlóan a perindopril kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást feketebőrű betegek esetében, mint nem-feketebőrű betegek esetében. Ennek feltételezhető oka az alacsony reninszintű állapot magasabb prevalenciája a feketebőrű hypertoniában szenvedő populációban.

Köhögés
ACE-gátlók szedésével összefüggésben beszámoltak köhögésről. A köhögés jellemzően improduktív, perzisztáló és a terápia felfüggesztésével megszűnik. A köhögés differenciáldiagnosztikája során az ACE-gátló-kezelés mellékhatásaként fellépő köhögést is számításba kell venni.

Hyperkalaemia
Egyes ACE-gátló- (így pl. perindopril) kezelésben részesülő betegeknél a szérum káliumszint emelkedését észlelték. Az ACE-gátlók az aldoszteron-felszabadulás gátlása révén hyperkalaemiát okozhatnak. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. A hyperkalaemia kialakulásának rizikófaktorai közé tartozik a veseelégtelenség, a romló veseműködés, 70 év feletti életkor, diabetes mellitus, interkurrens történések, különösen dehidráció, akut szívelégtelenség, metabolikus acidózis; káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, eplerenon, triamteren vagy amilorid), káliumpótlók, illetve káliumtartalmú sópótlók egyidejű alkalmazása; továbbá a szérum káliumszintjének emelkedésével járó gyógyszerek (pl. heparin, ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol) és különösképpen az aldoszteron-antagonisták, illetve az angiotenzin-receptor-blokkolók. A káliumpótló szerek, a káliummegtakarító diuretikumok, illetve a káliumtartalmú sópótlók használata különösen a károsodott veseműködésű betegek esetében a szérum káliumszintjének jelentős emelkedéséhez vezethet. A hyperkalaemia súlyos, néha fatális szívritmuszavarokat okozhat. A káliummegtakarító diuretikumokat és az angiotenzin-receptor-blokkolókat elővigyázatossággal kell alkalmazni ACE-gátlókat szedő betegeknél, a szérum káliumszint és a vesefunkció ellenőrzése mellett. Amennyiben szükségesnek ítélik meg a fent említett szerek egyidejű használatát, akkor elővigyázatossággal és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzése mellett kell alkalmazni őket (lásd 4.5 pont).

Együttes alkalmazása lítiummal
A lítiumot és a perindoprilt általában nem ajánlott egyidejűleg alkalmazni (lásd 4.5 pont).

Együttes alkalmazása káliummegtakarító gyógyszerekkel, káliumpótló szerekkel vagy káliumtartalmú sópótlókkal
A perindopril alkalmazásának ideje alatt általában nem ajánlott káliummegtakarító gyógyszereket, káliumpótló szereket vagy káliumtartalmú sópótlókat szedni (lásd 4.5 pont).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor- blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Kalcium-antagonistákkal, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel és centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerekkel alkalmazott kombináció
Általában a bizoprolol együttadása verapamil- vagy diltiazem-típusú kalcium-antagonistákkal, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel és centrális hatású vérnyomáscsökkentőkkel nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Kezelés leállítása
A béta-blokkoló-kezelés hirtelen megszakítása kerülendő, különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetén, mivel ez a szív állapotának átmeneti romlásához vezethet. Az adagokat fokozatosan kell csökkenteni az egyes komponensek külön-külön történő alkalmazásával, ideális esetben két hét alatt és amennyiben szükséges ezalatt helyettesítő terápiát kell elkezdeni.

Bradycardia
Amennyiben a kezelés alatt a nyugalmi pulzusszám 50-55 ütés/perc alá süllyed és a beteg bradycardiára utaló tüneteket észlel, a BIHART dózisát csökkenteni kell az egyes komponensek külön-külön történő alkalmazásával a megfelelő bizoprolol dózis eléréséig.

Elsőfokú AV-blokk
Negatív dromotróp hatásukra tekintettel, a béta-blokkolókat csak kellő körültekintéssel lehet alkalmazni elsőfokú AV-blokkban szenvedő betegek esetén.

Az aorta- és a mitrális billentyű stenosisa/hypertrophiás cardiomyopathia
Más ACE-gátlókhoz hasonlóan a perindopril elővigyázatossággal adható olyan betegeknek, akiknél mitrálisbillentyű-stenosis vagy a bal kamrai kiáramlási obstrukció (mint pl. aortastenosis vagy hypertrophiás cardiomyopathia) áll fenn.

Prinzmetal angina
Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta1-szelektivitás ellenére sem.

Vesekárosodás
Vesekárosodás esetén a BIHART napi adagját a kreatinin-clearance-érték alapján kell megállapítani (lásd 4.2 pont). A mindennapos orvosi gyakorlatnak megfelelően az ilyen betegek kálium- és kreatinin szintjét rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.8 pont).
Tünetekkel járó szívelégtelenségben az ACE-gátló-kezelés elkezdésekor fellépő hypotonia a veseműködés további romlását okozhatja. Ilyen esetben akut veseelégtelenség kialakulásáról is beszámoltak, ami általában reverzibilis volt.
Néhány betegnél, akinél kétoldali veseartéria-stenosis vagy a szoliter vese artériájának szűkülete állt fenn, az ACE-gátló-kezelés mellett a vér karbamid- és a szérum kreatininszintje megemelkedett, ami a kezelés felfüggesztése után rendszerint helyreállt. Ez leginkább veseelégtelenségben fordul elő. Amennyiben renovascularis hypertonia is fennáll, úgy fokozott a súlyos hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának a kockázata. Ilyen betegeknél a kezelést gondos orvosi felügyelet mellett, alacsony dózissal, óvatos dózistitrálással szabad elkezdeni. Az egyidejű diuretikus kezelés ilyenkor súlyosbító tényező lehet, ezért a kezelés első heteiben a diuretikus kezelést fel kell függeszteni, és a vesefunkciót monitorozni kell.
Egyes magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, akiknél a kezelést megelőzően a renovascularis betegségnek nem voltak látható jelei, a vér karbamid- és a szérum kreatinin szintjének - általában enyhe és átmeneti - emelkedését figyelték meg, különösen akkor, amikor perindoprillel egyidejűleg diuretikumot is adtak. Mindez nagyobb valószínűséggel fordul elő már a kezelés előtt fennálló vesekárosodás esetén. Ilyenkor szükség lehet a diuretikum és/vagy a perindopril adagjának csökkentésére és/vagy a terápia abbahagyására.

Renovascularis hypertonia
Kétoldali veseartéria-stenosis vagy a szoliter vese artériájának szűkülete esetén az ACE-gátló-kezelés fokozza a hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának a kockázatát (lásd 4.3 pont). Az egyidejű diuretikus kezelés ilyenkor súlyosbító tényező lehet. A vesefunkció csökkenése előfordulhat a szérum kreatinin szintjének kismértékű változása mellett, egyoldali veseartéria-stenosisban szenvedő beteg esetében is.

Veseátültetés
A vesetranszplantáción közelmúltban átesett betegek körében nincs tapasztalat a perindopril-arginin alkalmazásával kapcsolatban.

Hemodializált betegek
ACE-gátlót szedő és ún. "high-flux" membránnal végzett hemodialízissel kezelt betegeknél anaphylactoid reakciókat figyeltek meg. Ebben a betegcsoportban megfontolandó más típusú dializáló membrán használata, vagy más csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő alkalmazása.

Anaphylactoid reakciók kis sűrűségű lipoprotein (LDL)-aferezis során
Dextrán-szulfát adszorpcióval végzett kis sűrűségű lipoprotein (LDL)-aferezis során ACE-gátlót kapó betegeknél ritkán életveszélyes anaphylactoid reakciókat észleltek. Ezek a reakciók kivédhetők voltak, ha az ACE-gátló adását az aferezis előtt átmenetileg felfüggesztették.

Deszenzibilizáció alatt jelentkező anaphylactoid reakciók
ACE-gátlót szedő betegek deszenzibilizáló (pl. hymenoptera méreggel végzett) kezelése során anaphylactoid reakciókat észleltek. Ugyanezen betegeknél ezek a reakciók az ACE-gátló-kezelés átmeneti felfüggesztésével kivédhetők voltak, de a gyógyszer ismételt adagolása esetén újra jelentkeztek.
A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anaphylactoid reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt hatást.

Neutropenia/Agranulocytosis/Thrombocytopenia/Anaemia
ACE-gátló-kezelés során neutropenia/agranulocytosis, thrombocytopenia és anaemia kialakulásáról is beszámoltak. Ép veseműködés esetén és egyéb súlyosbító tényezők hiányában ritkán fordul elő neutropenia. A perindoprilt igen nagy körültekintéssel kell adni kollagén-érbetegségben szenvedő, immunszuppresszív kezelésben részesülő, allopurinol- vagy prokainamid-kezelés alatt álló betegeknél, illetve a fenti komplikáló tényezők együttes fennállása esetén, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél. Néhány ilyen betegnél súlyos fertőzés kialakulását észlelték, mely bizonyos esetekben nem reagált intenzív antibiotikus kezelésre. Ha ebben a betegcsoportban perindopril-kezelésre kerül sor, akkor ajánlatos a fehérvérsejtszámot időszakosan ellenőrizni. Emellett a beteget figyelmeztetni kell, hogy jelezze, ha a fertőzés bármely tünetét (pl. torokfájás, láz) észleli.

Bronchospasmus (Asthma bronchiale, obstruktív légúti betegségek)
Asthma bronchiale vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor kezelést kell alkalmazni. Asztmás betegekben alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése béta-blokkoló szedése alatt, ilyenkor a béta2-stimuláns szer dózisának emelése válhat szükségessé.

Diabeteses betegek
Nagy vércukorszint-ingadozásokkal kísért diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén a BIHART adagolása során elővigyázatosság ajánlott. A hypoglykaemia tüneteit a béta-blokkolók elfedhetik.

Szigorú diéta
Elővigyázatosság ajánlott szigorú diétán levő betegek esetében.

Perifériás artériás érszűkület
A panaszok felerősödhetnek béta-blokkoló-kezelés során, különösen a terápia megkezdésekor.

Anesztézia
Az általános anesztéziában részesülő betegeknél a béta-blokád csökkenti a szívritmuszavarok előfordulási gyakoriságát és a myocardialis ischaemiát az anesztézia bevezetése és az intubáció alatt, valamint a posztoperatív időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta-blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell arról, hogy a beteg béta-blokkolót kap, a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt, amelyek bradyarrhythmiákat, a reflex tachycardia csökkenését, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex gyengülését eredményezheti. Amennyiben indokolt a béta-blokkoló-kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és a dózis megvonás mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be.
Nagyobb műtéti beavatkozás vagy hypotoniát okozó szerekkel végzett anesztézia esetén a perindopril gátolhatja a kompenzatorikus reninfelszabadulást követő angiotenzin II-képződést. A műtét előtt 1 nappal fel kell függeszteni a kezelést. Ha hypotonia alakul ki és azt feltételezhetően a fenti mechanizmus váltotta ki, akkor az állapot volumenpótlással rendezhető.

Psoriasis
Azoknak a betegeknek, akiknek psoriasisa van, vagy anamnézisükben psoriasis szerepel, béta-blokkolókat (pl. a bizoprololt) csak az előny/kockázat gondos mérlegelését követően szabad adni.

Phaeochromocytoma
Ismert vagy feltételezett pheochromocytomában szenvedő betegek csak alfa-receptor-blokkolóval együtt kaphatnak bizoprololt.

Thyreotoxicosis
A bizoprolol-kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Primaer hyperaldosteronismus
Primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlásán keresztül ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért ennek a gyógyszernek az alkalmazása nem javasolt.

Terhesség
Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni. (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Szívelégtelenség
Szívelégtelenségben nincs a bizoprolollal terápiás tapasztalat olyan betegeknél, akiknél az alábbi betegségek és állapotok állnak fenn:
* inzulinfüggő diabetes mellitus (1-es típusú);
* súlyosan csökkent veseműködés;
* súlyosan csökkent májműködés;
* restriktív cardiomyopathia;
* congenitalis szívbetegség;
* hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű-betegség;
* a megelőző 3 hónapban bekövetkezett szívinfarktus.

Segédanyagok
Nátriumtartalom
A BIHART kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A BIHART nem fejt ki közvetlen hatást a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre, de az alacsony vérnyomáshoz köthető egyéni reakciók előfordulhatnak néhány betegnél, főleg a terápia kezdeti szakaszában vagy a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása mellett.
Fentiek eredményeképpen a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak.

4.9 Túladagolás

Nincsenek a BIHART túladagolására vonatkozó humán adatok.

Bizoprolol

Tünetek:
A béta-blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglykaemiára lehet számítani. Mindezidáig csak néhány bizoprolol-túladagolási esetről (legfeljebb 2000 mg) tudunk magas vérnyomásban és/vagy coronaria-betegségben szenvedő betegeknél: ezekben az esetekben bradycardia és/vagy hypotonia volt tapasztalható; minden esetben rendeződött az állapot. A bizoprolol egyszeri nagy adagjával szembeni érzékenység nagyfokú egyéni eltérést mutat, a szívelégtelenségben szenvedők valószínűleg nagyon érzékenyek.

Kezelés:
Túladagoláskor a bizoprolol-terápiát meg kell szakítani és szupportív és tüneti terápiát kell alkalmazni. Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható. A béta-blokkolókra jellemző várható farmakológiai hatások és ajánlások alapján a következő általános intézkedések tehetők, amennyiben ez klinikailag indokolt:
Bradycardia: atropin adása intravénásan. Megfelelő hatás hiányában óvatosan izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer adható. Bizonyos körülmények között vénán keresztüli pacemaker beültetése válhat szükségessé.
Hypotonia: intravénás folyadékpótlást és vazopresszor hatású szereket kell alkalmazni. Glükagon intravénás alkalmazása hasznos lehet.
AV-blokk (II. vagy III. fokú): a betegeket gondosan monitorozni kell és izoprenalin-infúzióval vagy vénán keresztüli pacemaker behelyezésével kell kezelni.
Szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek, vazodilatátor-hatású szerek alkalmazása válhat szükségessé.
Bronchospasmus: bronchodilatátor-terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta2-szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin.
Hypoglykaemia: iv. glükóz alkalmazása.

Perindopril

Tünetek:
A túladagolásra vonatkozóan kevés humán adat áll rendelkezésre. Az ACE-gátló-túladagolással kapcsolatos tünetek a következők lehetnek: hypotonia, keringési shock, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventilatio, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, szorongás és köhögés.

Kezelés:
A javasolt kezelés túladagolás esetén 9 mg/ml (0,9%-os) koncentrációjú nátrium-klorid oldat intravénás infúziója. Ha hypotonia lép fel, akkor a beteget anti-shock pozícióba kell helyezni, és amennyiben rendelkezésre áll, angiotenzin II-infúzió és/vagy intravénás katekolamin adása is mérlegelendő.
A perindopril a szisztémás keringésből hemodialízissel eltávolítható (lásd 4.4 pont). Terápiarezisztens bradycardia esetén pacemaker kezelés alkalmazandó. A vitális funkciókat, a szérum elektrolitok- és a kreatinin koncentrációját folyamatosan ellenőrizni kell.