Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum). Tiszta, színtelen, szilárd részecskéktől mentes oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóFerring Pharmaceuticals A/S Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az 5 ml oldat 37,5 mg atozibánt tartalmaz (acetát formájában) injekciós üvegenként. 7,5 mg atozibánt tartalmaz milliliterenként. Feloldás után az atozibán koncentráció 0,75 mg/ml. A segédanyagok teljes listáját lásd 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Mannit 1 M sósav Injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Tractocile injekció felnőtt terhes nők esetében fenyegető vetélés megakadályozására javallott az alábbi esetekben: - Szabályos, legalább 30 mp-es méhösszehúzódások 30 percenként ? 4-szer. - A méhszáj tágulása 1-3 cm (nulliparáknál 0-3 cm), és a méhszáj legalább 50 %-ban kifejtődött - Gesztációs kor: betöltött 24. héttől a 33. hétig. - Normál magzati szívfrekvencia Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Tractocile kezelést csak szülészeti osztályon, koraszülés kezelésében jártas orvos végezhet. A Tractocile-t intravénásan, három egymást követő szakaszban kell adni: a kezelést a Tractocile 6,75 mg/0,9 ml injekciós oldattal végezve bolus injekcióval (6,75 mg) kell kezdeni, ezt azonnal követnie kell egy folyamatos, nagy dózisú infúziónak (telítő infúzió 300 mikrogramm/perc), amit Tractocile 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készült infúzió formájában 3 órán át kell adni, majd ezt követnie kell egy Tractocile 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készült alacsonyabb dózisú infúziónak, (követő infúzió 100 mikrogramm/perc), 45 órás időtartamig. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 48 órát. Az egész terápia alatt adott Tractocile dózis a 330,75 mg atozibán mennyiséget lehetőleg ne haladja meg. Az intravénás kezelést a Tractocile 6,75 mg/0,9 ml oldatos injekció kezdő bolus injekciójának beadásával a koraszülés megállapítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. (Lásd a gyógyszer alkalmazási előírását). A bolus injekció beadása után a kezelést infúzióval kell folytatni. Ha a Tractocile kezelés alatt a méhkontrakciók továbbra is jelentkeznek, alternatív kezelést kell mérlegelni. A táblázat tartalmazza a bolus injekcióval kezdett és infúzióval folytatott kezelés teljes adagolási rendjét: Kezelési szakasz Kezelési forma Injekció/infúzió beadási sebessége Atozibán dózis 1 0,9 ml iv. bolus injekció adása 1 perc alatt Nem értelmezhető 6,75 mg 2 3 órás iv. telítő infúzió 24 ml/óra (300 µg/perc) 54 mg 3 Legfeljebb 45 órás időtartamig tartó intravénás követő infúzió 8 ml/óra (100 µg/perc) Legfeljebb 270 mg Ismételt kezelés: Ha ismételten atozibán kezelésre van szükség, azt szintén a bolusban adott Tractocile 6,75 mg/0,9 ml oldatos injekcióval kell kezdeni és a Tractocile 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készített infúzióval kell folytatni. Máj vagy vesekárosodásban szenvedő betegek Károsodott máj- vagy veseműködésű betegek esetében nincs tapasztalat az atozibán-kezeléssel. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletben. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni. Gyermekek és serdülők A Tractocile biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb terhes nők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok Az alkalmazás módja A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A Tractocile-t a következő állapotokban tilos használni: - Befejezett 24 hét alatti vagy befejezett 33 hét feletti gesztációs kor - 30 hétnél idősebb terhességnél, korai burokrepedés - Rendellenes magzati szívfrekvencia - Azonnali szülést igénylő méhvérzés - Szülés megindítását szükségessé tevő eclampsia vagy súlyos pre-eclampsia - Méhen belüli magzati elhalás - Intrauterin fertőzés gyanúja - Placenta praevia - Korai lepény leválás - Bármely anyai vagy a magzati állapot, amikor a terhesség fenntartása veszélyes - A készítmény hatóanyagá(ai)val vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Ha az atozibánt olyan betegek esetében alkalmazzák, akiknél az idő előtti burokrepedést nem lehet kizárni, a késleltetett szülés előnyeit a chorioamnionitis potenciális kockázatával szemben mérlegelni kell. Károsodott máj- vagy vesefunkciójú betegek körében atozibánnal végzett kezeléssel nincs tapasztalat. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletben. Májkárosodásban szenvedő betegek körében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont). Többszörös terhesség és 24-27. hetes terhességi kor esetén a kezelt betegek alacsony száma miatt korlátozott klinikai tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ezen csoportokban az atozibán kezelés előnye nem bizonyított. A Tractocile-lal történő kezelést lehet ismételni, de többszörös - max. 3 - ismételt kezeléssel csak kevés a klinikai tapasztalat (lásd 4.2 pont). Méhen belüli növekedési retardáció esetén a Tractocile folytatódó vagy ismételt adagolásáról a magzati érettség értékelésének függvényében kell dönteni. A méhkontrakciók és a magzati szívfrekvencia monitorozását az atozibán alkalmazása és az ismétlődő méhkontrakciók esetén mérlegelni kell. Mint oxitocin antagonista az atozibán elméletileg elősegítheti a méh elernyedését, illetve a szülés utáni vérzést, ezért a vérveszteséget a szülés után ellenőrizni kell. Mindazonáltal szülés utáni elégtelen méhkontrakciót a klinikai vizsgálatok során nem tapasztaltak. A többes terhességről és a tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszerek, mint a kalciumcsatorna-blokkolók és a béta-mimetikumok alkalmazásáról ismert, hogy a tüdőoedema fokozott kockázatával járnak. Ezért az atozibánt óvatosan kell alkalmazni többes terhesség és/vagy egyéb tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén. (lásd 4.8 pont). 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Nem értelmezhető. 4.9 Túladagolás A néhány esetben jelentett atozibán túladagolás esetén specifikus jelek, illetve tünetek nem jelentkeztek. Túladagolás esetén nincs ismert specifikus kezelés. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem valószínű, hogy az atozibán részt vesz a citokróm P450 által közvetített gyógyszer-interakciókban, mivel az in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy az atozibán a citokróm P450 rendszernek nem szubsztrátja és nem gátolja a gyógyszermetabolizáló citokróm P450 enzimeket. Interakciós vizsgálatokat végeztek egészséges női önkéntesek részvételével labetolollal és betametazonnal. Nem figyeltek meg klinikailag jelentős interakciót az atozibán és a betametazon valamint a labetolol között. 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az atozibánnal végzett klinikai vizsgálatokban az atozibánnal kapcsolatban anyákra gyakorolt lehetséges mellékhatásokat írtak le. A klinikai vizsgálatokban összességében a kezelt betegek 48 %-án figyeltek meg mellékhatásokat. A megfigyelt mellékhatások általában enyhék voltak. Az anyán leggyakrabban jelentkező mellékhatás a hányinger volt (14 %). Az újszülöttekkel kapcsolatban a klinikai vizsgálatok során specifikus atozibán mellékhatásokat nem figyeltek meg. A csecsemőkön megfigyelt mellékhatások a normál variációk tartományában voltak és mind a placebo, mind pedig a béta-mimetikum csoportban megfigyelt incidenciával összevethető mértékűek voltak. Az alább felsorolt mellékhatások gyakorisága a következő megállapodás szerint kerül megadásra: Nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka ?1/10000 - <1/1 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. MedDRA szervrendszeri kategóriák Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Immunrendszeri betegségek és tünetek Allergiás reakció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hyperglykaemia Pszichiátriai kórképek Álmatlanság Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás, Szédülés Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Érbetegségek és tünetek Hypotensio, Hőhullámok Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger Hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Viszketés, Bőrkiütés A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Méhvérzés, Méh atonia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Reakció az injekció beadásának helyén Láz A forgalomba kerülést követő tapasztalatok A forgalomba hozatalt követően beszámoltak légzőrendszeri eseményekről, például dyspnoéról és tüdőoedemáról, különösen egyéb tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszere, mint kalciumcsatorna-blokkolók és béta-mimetikumok egyidejű alkalmazása és/vagyolyan nőknél történő alkalmazáskor, akiknél többes terhesség áll fenn. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb nőgyógyászati készítmények, ATC kód: G02C X01 A Tractocile szintetikus peptidet (atozibán) ([Mpa1,D-Tyr(Et)2, Thr4,Orn8]-oxitocin) tartalmaz, amely receptor szinten a humán oxitocin antagonistája. Patkányokkal és tengerimalacokkal végzett vizsgálatokban megállapították, hogy az atozibán az oxitocin receptorokhoz kötődik, csökkentve a méhizomzat kontrakciójának frekvenciáját és a méhizomzat tónusát, amelyek eredménye a méhkontrakciók gátlása. Az atozibánról kimutatták, hogy kötődik a vazopresszin receptorokhoz is, így gátolva a vazopresszin hatását. Állatkísérletekben az atozibán nem fejtett ki szív- és érrendszeri hatásokat. Emberben, koraszülés esetén az atozibán az ajánlott dózisban gátolja a méh kontrakcióját és elősegíti a méh nyugalomba kerülését. Atozibán hatására a méhizomzat gyorsan elernyed, a kontrakciók 10 percen belül jelentős mértékben csökkennek és 12 órás időtartamra stabil nyugalmi állapot (? 4 kontrakció/óra) alakul ki. A fázis III. klinikai vizsgálatok (CAP-001) 742 nő adatait tartalmazzák, akiknél a fenyegető koraszülést a terhesség 23-33. hete között diagnosztizálták, és akiket egy atozibánt (alkalmazási előírás szerint), illetve egy béta-agonistát (dózistitrálással) kapó csoportba randomizáltak. Elsődleges végpont: az elsődleges hatékonysági végpont azon nők hányada volt, akik a kezelés megkezdése után 7 nappal nem szültek meg és nem igényeltek alternatív tocolyticus kezelést. Az adatok azt mutatták, hogy 59,6 % (n=201) az atozibán és 47,7 % (n=163) a ß-agonista csoportban (p=0,0004) nem szült meg és nem igényelt alternatív tokolízist a kezelés megkezdése utáni 7 napon belül. A legtöbb eredménytelen kezelés a CAP-001 vizsgálatban a rossz tolerálhatóságból adódott. A nem megfelelő hatékonyságból adódó eredménytelen kezelés az atozibán csoportban gyakrabban (n = 48: 14,5 %) jelentkezett, mint a ß-agonista csoportban (n=20; 5,8 %). A CAP-001 vizsgálatban a 24-28. hetes terhességi korban lévő nők esetében annak a valószínűsége, hogy a paciens a kezelés után 7 napon belül nem szül meg, illetve nem igényel alternatív tocolyticus terápiát azonos volt az atozibánnal és a ß-agonistával kezelt csoportban. Ez a megfigyelés azonban egy kisszámú mintán alapul (n=129). Másodlagos végpont: a hatásosság másodlagos eredménye azon nők aránya, akik a kezelés megkezdése utáni 48 órában nem szültek meg. Ezt a vizsgálati paramétert tekintve nem volt különbség az atozibán és a ß-agonista csoport között. A szüléskor megállapított átlagos gesztációs idő a két csoportban azonos volt: 35,6 (3,9) és 35,3 (4,2) hét az atozibán és a ß-agonista csoportban (p = 0,37) a fenti sorrendben. Az újszülött intenzív osztályra (NICU) való kerülés valószínűsége mindkét kezelési csoportban hasonló volt (kb. 30%) csakúgy, mint az ott tartózkodás hossza és a lélegeztetési terápia is. Az átlagos születési súly 2491 (813) gramm volt az atozibán és 2461 (831) gramm a ß-agonista csoportban (p = 0,58). A magzati és anyai megfigyelések nem különböztek nyilvánvalóan az atozibán és a ß-agonista csoportban, de a vizsgálatok statisztikai ereje nem volt elégséges a különbségek kizárására. A fázis III. vizsgálatokban 361 atozibánnal kezelt nő közül 73 legalább egy ismételt kezelést, 8 legalább 2 ismételt kezelést, és ketten 3 ismételt kezelést kaptak (lásd 4.4 pont). Mivel az atozibán biztonságát és hatékonyságát 24 hónapnál fiatalabb terhességi korban levő nőknél kontrollos randomizált vizsgálatokban nem igazolták, ezért e betegcsoport kezelése atozibánnal nem javasolt (lásd 4.3 pont). Egy placebo-kontrollos vizsgálatban a magzati/csecsemőhalálozás aránya 5/295 (1,7 %) volt a placebo csoportban és 15/288 (5,2 %) az atozibán csoportban, amelyből kettő öt, illetve nyolc hónapos korban következett be. Az atozibánnal kezelt csoportban tizenöt halálozásból tizenegy esetben a terhesség a 20-24 hetes korban volt, bár ebben az alcsoportban a betegek megoszlása egyenlőtlen volt (19 nő került az atozibánnal és 4 a placebóval kezelt csoportba). A 24 hétnél idősebb terhességi korban levő nők között a mortalitás aránya nem mutatott különbséget (1,7 % a placebóval és 1,5 % az atozibánnal kezelt csoportban). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Egészséges, nem terhes nők esetében atozibán infúzió adása után (10-300 mikrogramm/perc 12 órán át) az egyensúlyi állapot plazma-koncentrációja a dózissal arányosan nő. A clearance, az eloszlási térfogat és a felezési idő a dózistól független. Fenyegető koraszülés esetén atozibán infúzió adása után (300 mikrogramm/perc 6-12 órán át) az egyensúlyi állapot plazma-koncentrációja a kezelés megkezdése után egy órával alakul ki (átlagértéke 442 ± 73 ng/ml, tartomány: 298-533 ng/ml). Az infúzió befejezését követően a plazmakoncentráció hirtelen egy 0,21 ± 0,01 óra (t?), és egy 1,7 ± 0,3 óra (tß) terminális felezési idővel csökken le. A clearance átlagértéke 41,8 ± 8,2 liter/óra. Az átlagos megoszlási térfogat 18,3 ± 6,8 liter. Terhes nőkben az atozibán kötődése a plazma fehérjékhez 46-48 %. Nem ismert, hogy a szabad frakció az anyai és magzati eloszlási térben lényegesen különbözik-e. Az atozibán a vörös vérsejtekben nem oszlik meg. Az atozibán átjut a placentán. Egészséges terhes nőknek adott 300 mikrogramm/perc infúzió után a magzati/anyai koncentráció hányadosa 0,12. A plazmában illetve a vizeletben két metabolitot azonosítottak. Az M1 főmetabolit (des-(Orn8,GlyNH29)-[Mpa1,D-Tyr(Et)2,Thr4]-oxitocin) atozibán koncentrációhoz viszonyított aránya a plazmában a második órában 1,4, illetve az infúzió befejezésekor 2,8. Nem ismeretes, hogy az M1 felhalmozódik-e a szövetekben. Az atozibán csak kis mennyiségben található meg a vizeletben, ahol koncentrációja kb. 50-szer alacsonyabb az M1 metabolit koncentrációjánál. A székletben kiválasztódott atozibán aránya nem ismert. Az M1 főmetabolit in vitro vizsgálatokban az atozibánnál megközelítőleg tízszer kisebb mértékben gátolja az oxitocin indukálta méhkontrakciót. Az M1 főmetabolit az anyatejben kiválasztódik (lásd 4.6 pont) Károsodott máj- vagy vesefunkciójú betegek körében atozibánnal végzett kezeléssel nincs tapasztalat. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletben. Májkárosodásban szenvedő betegek körében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.2 és 4.4 pont). Nem valószínű, hogy az atozibán emberben gátolja a máj citokróm P450 -t (lásd 4.5 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányokban és kutyákban végzett kéthetes intravénás toxikológiai vizsgálat során, amelyet humán terápiás dózis tízszeresével végeztek, illetve 3 hónapos toxikológia vizsgálat során, ahol az alkalmazott dózis maximum 20 mg/ttkg/nap volt sc., szisztémás toxikus hatásokat nem figyeltek meg. A legmagasabb sc. atozibán dózis, ami nem eredményezett mellékhatásokat kb. kétszerese volt a humán terápiás dózisnak. Nem végeztek klinikai vizsgálatokat, amelyek kiterjedtek a fertilitásra és a korai embrionális fejlődésre. Reprodukciós toxikológia vizsgálatok során, az implantációtól a késői terhességi szakig történő kezeléssel, sem az anyaállatokban, sem a magzatokon nem figyeltek meg toxicitást. A patkány magzatokat ért expozíció kb. négyszerese volt annak, ami a humán magzatokat éri az anya infúziós kezelése során. Állatkísérletekben a tejelválasztást az oxitocin gátlásának megfelelően gátolta. Az atozibán in vivo és in vitro tesztekben sem mutagén, sem onkogén hatást nem mutatott. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Egy oldatos infúzióhoz való koncentrátum injekciós üvege 5 ml oldatot tartalmaz, amely 37,5 mg atozibánnak felel meg. Színtelen, átlátszó boroszilikát (I. típusú) injekciós üveg, szürke szilikonozott bromobutil gumidugóval (I. típus), alumíniumkupakkal és lepattintható polipropilén védőlappal lezárva. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az injekciós üveget beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e szilárd részecskéket vagy nem színeződött-e el. Intravénás infúzió elkészítése: A bolus injekciót követő intravénás infúzióhoz a Tractocile 37,5 mg/5 ml koncentrátumot oldatos infúzióhoz a következő oldatok valamelyikével kell hígítani: - nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9 %) oldatos injekció - Ringer laktát oldat - 5 m/v %-os cukoroldat A 75 mg atozibán/100 ml koncentrációjú oldat elkészítéséhez a 100 ml-es infúziós zsákból 10 ml oldatot kell kiszívni, és ezt 10 ml Tractocile 37,5 mg/5 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátummal kell pótolni, amit két 5 ml-es injekciós üvegből kell felszívni. Ha az infúziós zsák térfogata eltérő, az oldatot a térfogat arányában kell elkészíteni. A Tractocile az infúziós zsákban más gyógyszerrel nem keverhető. Az elkészített termék tiszta, színtelen szilárd részecskéktől mentes oldat. A telítő infúziót a fent leírt módon elkészített oldatból 24 ml/óra sebességgel (megfelel 18 mg/órának) infundáljuk 3 órán keresztül, megfelelő orvosi felügyelet mellett, szülészeti osztályon. 3 óra múlva az infúzió sebességét csökkenteni kell 8 ml/órára. Az infúzió folytatásához az előzőekben leírt módon egy újabb 100 ml-es infúziós tasakot kell előkészíteni. A pontos adagolás eléréséhez szabályozható infúziós szerelék használata javasolt, amivel a cseppszám (csepp/perc) beállítható. Intravénás csepegtető tartály alkalmazásával az ajánlott dózisszinten belül be lehet állítani a megfelelő sebességű Tractocile infúziót. Ha egyidejűleg más iv. készítményt is kell adni, az iv. kanült meg lehet osztani, vagy másik iv. beadási helyet kell keresni. Ez lehetővé teszi az infúzió sebességének folyamatos ellenőrzését. 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 oC - 8 oC) tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év Az injekciós üveg felnyitását követően az oldatot azonnal fel kell hígítani. Az intravénás beadás céljára készített felhígított oldatot az elkészítéstől számított 24 órán belül fel kell használni. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Ferring Pharmaceuticals A/S Amager Strandvej 405 2770 Kastrup Dánia Tel: +45 88 33 88 34 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/99/124/002 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. január 20. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. január 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Az atozibánt csak koraszülés veszélye esetén lehet alkalmazni a terhesség betöltött 24. hete a 33. hete között. Ha terhesség alatt a nő még egy korábbi gyermekét szoptatja, a szoptatást a Tractocile- kezelés alatt abba kell hagyni, mert a szoptatás alatt felszabaduló oxitocin fokozza a méh kontraktilitását és semlegesíti a tocolyticus kezelés hatását. Atozibánnal végzett klinikai vizsgálatokban szoptatásra gyakorolt hatást nem figyeltek meg. Szoptató anyáknál megfigyelték, hogy az atozibán kis mennyisége a plazmából átjut az anyatejbe. Embrio-, és magzati toxicitási vizsgálatok nem mutattak az atozibán esetében toxikus hatást. Nem végeztek klinikai vizsgálatokat, amelyek kiterjedtek a fertilitásra és a korai embrionális fejlődésre (lásd 5.3 pont). | 
