Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

ARIPIPRAZOL-TEVA 15MG TABLETTA 56X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Teva Gyógyszergyár Zrt.
Hatástani csoport:
N05AX Egyéb antipszichotikumok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-22820/13
Hatóanyagok:
AripiprazolumDDD
Hatáserősség:
+ (egykeresztes), erős hatású (+)
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
SZ Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos ellenőrzés mellett kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
15 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Epilepsia esetén alkalmazása megfontolandó
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Schizophrenia
Az aripiprazol javasolt kezdő adagja egyszer 10 mg vagy 15 mg naponta, fenntartó adagja napi 15 mg, egyszer naponta, étkezéstől függetlenül.
Az aripiprazol a napi 10-30 mg dózistartományban hatásos. A napi 15 mg-ot meghaladó adagoknál nem bizonyított a nagyobb mértékű hatékonyság, azonban egyes betegeknél a magasabb dózis hatásos lehet. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. Ebből a készítményből 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre.

Mániás epizódok bipoláris affektív zavar I-es típusában
Az aripiprazol javasolt kezdő adagja naponta egyszer 15 mg, étkezéstől függetlenül, monoterápiaként vagy kombinált kezelésként (lásd 5.1 pont). Néhány betegnél a magasabb dózis hatásos lehet. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot.

Mániás epizód kiújulásának megelőzése bipoláris affektív zavar I-es típusában
Azon betegek esetében, akik a mániás epizód kiújulásának megelőzésére aripiprazolt kapnak monoterápiában vagy kombinált terápiában, a terápiát azonos adaggal kell folytatni. A napi adag módosítását, beleértve a dóziscsökkentést, a klinikai állapot alapján kell mérlegelni.

Gyermekek és serdülők

15 éves vagy idősebb, schizophréniában szenvedő serdülők: az aripiprazol javasolt adagja naponta 10 mg, napi egyszeri adagban, étkezéstől függetlenül alkalmazva. Ebből a készítményből 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre. A kezelést két napig 2 mg-mal kell kezdeni (1 mg/ml-es aripiprazol belsőleges oldatot használva), további két napig 5 mg-ra emelve, az ajánlott napi 10 mg-os adag eléréséhez. Amennyiben szükséges, a következő dózisnöveléseket 5 mg-os emelésekkel kell elvégezni, a napi maximális 30 mg-os adag túllépése nélkül (lásd 5.1 pont).

Az aripiprazol a 10-30 mg/nap dózistartományban hatásos. Napi 10 mg-os adagnál nagyobb adagok fokozott hatásossága nem bizonyított, azonban egyes betegeknél a magasabb dózis kedvezőbb lehet.
Az aripiprazol nem javasolt 15 éves kor alatti schizophreniás betegek számára, a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt (lásd 4.8 és 5.1 pont).

Mániás epizódok bipoláris affektív zavar I-es típusában, 13 éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél: az aripiprazol javasolt adagja naponta 10 mg, napi egyszeri adagolásban, étkezéstől függetlenül. Ebből a készítményből 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre. A kezelést két napig 2 mg-mal kell kezdeni (1 mg/ml-es aripiprazol belsőleges oldatot használva), további 2 napig 5 mg-ra emelve, az ajánlott napi 10 mg-os adag eléréséhez.
A kezelést a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig kell folytatni, és ez az időtartam nem haladhatja meg a 12 hetet. A napi 10 mg-os adagnál nagyobb adagok fokozott hatásossága nem bizonyított, és a 30 mg-os napi adag alkalmazása a jelentős mellékhatások hatások, többek között az extrapiramidális tünetekkel összefüggő események, az aluszékonyság, a fáradtság és a súlygyarapodás magasabb előfordulási arányával jár (lásd 4.8 pont). Ezért napi 10 mg-nál nagyobb adagok csak kivételes esetekben, és szoros klinikai monitorozás mellett adhatók (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
Fiatalabb betegeknél nagyobb az aripiprazollal összefüggő mellékhatások események előfordulásának kockázata. Ezért az aripiprazol alkalmazása 13 éves kor alatt nem javasolt (lásd 4.8 és 5.1 pont).

Autista betegséggel társult ingerlékenység: az aripiprazol biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők esetében eddig még nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, azonban nincs adagolásra vonatkozó javaslat.

Tourette-szindrómával összefüggő izomrángás ("tik"): az aripiprazol biztonságosságát és hatásosságát még nem állapították meg 6 és 18 év közötti gyermekeknél és serdülőknél. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, azonban nincs adagolásra vonatkozó javaslat.

Különleges betegcsoportok

Májkárosodás
Enyhe, ill. közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem szükséges. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek az adagolásra vonatkozó ajánlások felállításához. Ezeknél a betegeknél az adagolást körültekintően kell végezni. A maximális napi 30 mg-os adag alkalmazása azonban körültekintést igényel súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem szükséges.

Idősek
Az aripiprazol kezelés biztonságosságát és hatásosságát schizophreniában és a bipoláris affektív zavar I-es típusánál jelentkező mániás epizódokban 65 éves vagy idősebb betegeken nem állapították meg. Ezen betegcsoport nagyobb érzékenysége miatt, klinikailag indokolt esetben alacsonyabb kezdő dózis alkalmazása mérlegelendő (lásd 4.4 pont).

Nemek közti különbség
Az adagolás módosítása nem szükséges nőbetegek esetében a férfi betegekhez képest (lásd 5.2 pont).

Dohányzás
Az aripiprazol metabolizmusa alapján nem szükséges az adagolás módosítása dohányzók esetében (lásd 4.5 pont).

Dózismódosítás interakciók miatt
Erős CYP3A4 vagy CYP2D6-inhibitorok és az aripiprazol egyidejű alkalmazásakor az aripiprazol dózisát csökkenteni kell. Amikor a kombinált kezelés során a CYP3A4 vagy CYP2D6 inhibitorok alkalmazása befejeződik, az aripiprazol dózisát meg kell emelni (lásd 4.5 pont).
Erős CYP3A4 induktorok és az aripiprazol egyidejű alkalmazásakor az aripiprazol dózisát emelni kell. Amikor a kombinált kezelés során a CYP3A4-induktor alkalmazása befejeződik, akkor az aripiprazol dózisát csökkenteni kell a javasolt dózisra (lásd 4.5 pont).

Az alkalmazás módja

A tabletta szájon át alkalmazandó.

A szájban diszpergálódó tablettát vagy belsőleges oldatot a tabletták helyett alternatív megoldásként lehet alkalmazni azoknál a betegeknél, akik nehezen tudják lenyelni a tablettát (lásd 5.2 pont).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az antipszichotikus kezelés ideje alatt a beteg klinikai állapotának javulása több napot, illetve néhány hetet is igénybe vehet. A betegeket ebben az időszakban mindvégig szoros megfigyelés alatt kell tartani.

Öngyilkossági hajlam
A szuicid viselkedés a pszichotikus megbetegedések és a hangulatzavarok velejárója; már röviddel az antipszichotikus kezelés megkezdése, vagy az átállítás után is beszámoltak néhány ilyen esetről, ideértve az aripiprazol-kezelést is (lásd 4.8 pont). A magas kockázatú betegek antipszichotikus terápiáját szoros felügyelet alatt kell végezni.

Szív- és érrendszeri betegségek
Az aripiprazol óvatosan alkalmazandó ismert szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeken (ha a kórtörténetben myocardialis infarctus vagy ischaemiás szívbetegség, szívelégtelenség vagy ingerületvezetési zavar szerepel), cerebrovascularis megbetegedésben, olyan állapotokban, amelyek a betegeket vérnyomásesésre hajlamosíthatják (dehidratáció, hypovolaemia, és kezelés vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel) vagy magasvérnyomás-betegség esetén, ideértve az accelerált és malignus hypertensiót is.

Az antipszichotikus gyógyszerekkel összefüggésben vénás thromboembolia (VTE) eseteit jelentették. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél gyakran észlelhetők a VTE szerzett kockázati tényezői, az aripiprazol-kezelés előtt és alatt a VTE minden lehetséges rizikófaktorát azonosítani kell, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

QT-szakasz megnyúlása
Az aripiprazollal történt klinikai vizsgálatokban a QT-intervallum megnyúlásának előfordulási gyakorisága hasonló volt a placebóéhoz. Az aripiprazolt körültekintően kell alkalmazni azon betegek esetében, akiknél a családi anamnézisben QT-intervallum megnyúlás előfordul (lásd 4.8 pont).

Tardiv dyskinesia
Egyéves, vagy rövidebb időtartamú klinikai vizsgálatokban ritkán hirtelen fellépő dyskinesia előfordulását jelentették aripiprazol-kezelés során. Ha a tardiv dyskinesia jelei és tünetei jelentkeznek az aripiprazollal kezelt betegen, a dózis csökkentését vagy a kezelés felfüggesztését kell mérlegelni (lásd 4.8 pont). Ezek a tünetek átmenetileg súlyosbodhatnak, ill. még a terápia abbahagyása után is felléphetnek.

Egyéb extrapiramidális tünetek
Az aripiprazol gyermekekkel végzett klinikai vizsgálataiban akathisia és parkinsonismus kialakulását figyelték meg. Ha az aripiprazollal kezelt betegnél egyéb extrapiramidális tünetek jelentkeznek, az adag csökkentését és a szoros klinikai monitorozást kell mérlegelni.

Neuroleptikus malignus szindróma (NMS)
Az NMS az antipszichotikumok alkalmazásával összefüggésben jelentkező, potenciálisan halálos kimenetelű tünetegyüttes. Klinikai vizsgálatokban, aripiprazol-kezelés során ritkán jelentették NMS előfordulását. Az NMS klinikai tünetei: magas láz, izommerevség, megváltozott tudatállapot, vegetatív labilitás (szabálytalan pulzus vagy vérnyomás-ingadozás, tachycardia, verejtékezés és szívritmuszavar). További lehetséges tünetek: emelkedett kreatin-foszfokináz szint, myoglobinuria (rhabdomyolysis), és akut veseelégtelenség. Beszámoltak emelkedett kreatin-foszfokináz szintről és rhabdomyolysisről aripiprazol-kezelés során, jóllehet nem feltétlenül a neuroleptikus malignus szindrómával összefüggésben. Ha a betegen az NMS-re jellemző jelek és tünetek megjelennek, illetve ha ismeretlen eredetű magas láza van az NMS bármely egyéb klinikai manifesztációja nélkül, minden antipszichotikum, köztük az aripiprazol adagolását is fel kell függeszteni.

Görcsroham
Klinikai vizsgálatokban, aripiprazol-kezelés alatt, ritkán görcsroham előfordulását jelentették. Ezért az aripiprazolt körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsroham szerepel, illetve görcsrohammal járó betegségeik vannak (lásd 4.8 pont).

Demenciához társuló psychosisban szenvedő idős betegek

Megnövekedett mortalitás
Három placebokontrollos klinikai vizsgálatban (N = 938; átlagos életkor: 82,4 év; korhatár: 56-99 év) az aripiprazollal kezelt, Alzheimer-kórhoz társuló psychosisban szenvedő idős betegek körében, az aripiprazollal kezelt betegek esetében nagyobb volt a fatális kimenetelű történések kockázata a placebóval kezeltekéhez viszonyítva. A mortalitás az aripiprazollal kezelt betegek esetében 3,5%, míg a placebocsoportban 1,7% volt. Bár a halál oka különböző volt, a legtöbb esetben cardiovascularis (pl. szívelégtelenség, hirtelen halál), vagy fertőzéses (pl. tüdőgyulladás) eredetű volt (lásd 4.8 pont).

Cerebrovascularis mellékhatások
Ugyanezen vizsgálatokban cerebrovascularis mellékhatásokról (pl. stroke, átmeneti ischemiás attack) - beleértve a fatális kimenetelű történéseket is - számoltak be (átlagos életkor: 84 év; korhatár: 78-88 év). Összességében az aripiprazollal kezelt betegek 1,3%-ánál, míg a placebóval kezeltek 0,6%-ánál jelentettek cerebrovascularis mellékhatásokat a fenti vizsgálatokban. Ez a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Azonban az egyik vizsgálatban, amelyben fix dózisokat alkalmaztak, a cerebrovascularis mellékhatások előfordulási gyakorisága szignifikáns mértékben dózisfüggőnek bizonyult az aripiprazollal kezelt betegcsoportban (lásd 4.8 pont).

Az aripiprazol a demenciához társuló pszichózisban szenvedő betegek kezelésére nem javallott.

Hyperglykaemia és diabetes mellitus
Néhány esetben szélsőséges, ketoacidosissal, hyperosmoláris comával társuló, vagy fatális hyperglykaemiáról számoltak be atípusos antipszichotikumokkal kezelt betegeknél, beleértve az aripiprazolt. A súlyos komplikációkra hajlamosító rizikófaktorok között szerepel az elhízás és a családi anamnézisben előforduló cukorbetegség. Klinikai vizsgálatok során nem volt szignifikáns különbség az aripiprazollal kezelt és a placebo csoport között a hyperglykaemiával összefüggésbe hozható mellékhatások (beleértve a diabetest is), vagy a kóros laboratóriumi vércukorértékek előfordulási gyakoriságát tekintve. A hyperglykaemiával összefüggésbe hozható mellékhatások kockázatát illetőleg nincsenek pontos, közvetlen összehasonlítást lehetővé tevő elemzések az aripiprazolra és más atípusos antipszichotikumokra vonatkozóan. Ha egy beteget bármely antipszichotikummal (beleértve az aripiprazolt is) kezelnek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, hogy nem észlelhetők-e rajta a hyperglykaemia jelei és tünetei (pl. polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeségérzet). A már kialakult diabetes mellitus esetén pedig, vagy ha nagy a kockázata a cukorbetegség kialakulásának, rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem romlott-e a vércukorszint-kontroll (lásd 4.8 pont).

Túlérzékenység
Az aripirazollal összefüggésben előfordulhatnak allergiás tünetekkel járó túlérzékenységi reakciók (lásd 4.8 pont).

Testtömeg-növekedés
Schizophréniás és bipoláris mániás betegeken a társbetegségeknek köszönhetően, az antipszichotikumok ismert hatásaként, és a nem megfelelő életmód következtében gyakran észlelhető súlygyarapodás, amely súlyos szövődményekhez vezethet. A forgalomba hozatalt követően az aripiprazollal kezelt betegeken is beszámoltak testtömeg-növekedésről. Ha ez előfordult, akkor általában jelentős rizikófaktorokkal (pl. diabetes kórelőzménye, pajzsmirigybetegség, hypophysis adenoma) terhelt betegeken volt észlelhető. A klinikai vizsgálatok során az aripiprazol nem okozott klinikailag jelentős testtömeg-növekedést felnőtteknél (lásd 5.1 pont). A bipoláris mániában szenvedő serdülőkorú betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy az aripiprazol 4 hetes kezelés után testtömeg-növekedéssel járt. Bipoláris mániában szenvedő serdülőkorú betegeknél a testtömeg-növekedést monitorozni kell. Klinikailag jelentős testtömeg-növekedés esetén az adag csökkentése mérlegelendő (lásd 4.8 pont).

Dysphagia
Az antipszichotikumok - az aripiprazolt is beleértve - alkalmazása elégtelen nyelőcső motilitással és aspirációval jár. Az aripiprazolt és egyéb antipszichotikumokat óvatosan kell alkalmazni azon betegek esetében, akiknél fennáll az aspirációs tüdőgyulladás veszélye.

Patológiás játékszenvedély és egyéb impulzuskontroll-zavarok
Az aripiprazol-kezelés alatt a betegeknél fokozódhatnak a kényszerek, különösen a játékszenvedély, és előfordulhat, hogy a betegek nem képesek kontrollálni ezeket a kényszereket. Beszámoltak egyéb kényszeres viselkedésekről is, például: fokozott szexuális kényszer, kényszeres vásárlás, falási rohamok vagy kényszeres evés, valamint egyéb impulzív-kompulzív viselkedések. Fontos, hogy az aripiprazol-kezelés ideje alatt a gyógyszert felíró orvos a betegeknél vagy a gondjukat viselő személyeknél konkrétan rákérdezzen a játékszenvedély, szexuális kényszerek, kényszeres vásárlás, falási rohamok vagy kényszeres evés, valamint egyéb kényszerek esetleges kialakulására vagy fokozódására. Megjegyzendő, hogy az impulzuskontroll-zavarok tünetei összefügghetnek az alapbetegséggel is; néhány esetben azonban arról számoltak be, hogy a kényszerek megszűntek a gyógyszer adagjának csökkentése vagy a gyógyszer leállítása után. Ha az impulzuskontroll-zavarokat nem ismerik fel, azok a betegre és másokra nézve káros következményekkel járhatnak. Meg kell fontolni az adag csökkentését vagy a gyógyszer leállítását, ha a betegnél ilyen kényszerek alakulnak ki az aripiprazol-kezelés alatt (lásd 4.8 pont).

Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) kísérőbetegségben szenvedő betegek
A bipoláris affektív zavar I-es típusának és az ADHD-nak magas komorbiditási gyakorisága ellenére nagyon korlátozott mennyiségű biztonsági adat áll rendelkezésre az aripiprazol és a stimulánsok egyidejű alkalmazásával kapcsolatban. Ezért ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor fokozott elővigyázatosság szükséges.
Elesés
Az aripiprazol szomnolenciát, poszturális hipotóniát, motoros és szenzoros instabilitást idézhet elő, amely eleséshez vezethet. Óvatosan kell eljárni a fokozott kockázatnak kitett betegek kezelésekor, és meg kell fontolni alacsonyabb kezdő adag alkalmazását (pl. idős vagy legyengült betegeknél) (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok
- Laktóz
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

- Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátiummentes".


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az esetleges idegrendszeri, illetve vizuális hatások - például szedáció, aluszékonyság, syncope, homályos látás és kettős látás - miatt az aripiprazol enyhe vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).


4.9 Túladagolás

Jelek és tünetek
Klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően az aripiprazollal monoterápiában véletlen vagy szándékos akut túladagolásról számoltak be: felnőtt betegek maximálisan 1260 mg aripiprazolt vettek be fatális következmények nélkül. Orvosi szempontból potenciálisan jelentős panaszként és tünetként letargiát, megemelkedett vérnyomást, somnolenciát, tachycardiát, hányingert, hányást és diarrhoeát észleltek. Ezen kívül gyermekek esetében szintén beszámoltak monoterápiában történt (maximálisan 195 mg dózissal) véletlen aripiprazol-túladagolásról fatális következmények nélkül. Az orvosi szempontból potenciálisan súlyos jelek és tünetek többek között aluszékonyság, átmeneti eszméletvesztés és extrapyramidális tünetek formájában jelentkeztek.

Túladagolás kezelése
Túladagolás esetén a támogató kezelésre kell fektetni a hangsúlyt, biztosítani kell a légút átjárhatóságát, az oxigénellátást, a légzést, továbbá tüneti kezelést kell végezni. Több gyógyszer együttes alkalmazásának lehetőségét mérlegelni kell. Ezért azonnal meg kell kezdeni a cardiovascularis monitorozást, amelynek a lehetséges arrhythmiák kimutatása céljából folyamatos elektrokardiográfiás vizsgálatot is tartalmaznia kell. Bármilyen igazolt vagy feltételezett túladagolás esetén a szoros orvosi felügyeletet és a monitorozást a beteg felépüléséig folytatni kell.
Az aripiprazol után egy órával beadott aktív szén (50 g) kb. 41%-kal csökkentette az aripiprazol Cmax értékét, illetve kb. 51%-kal az AUC értékét, ami azt sugallja, hogy az aktív szén hatékony lehet túladagolás kezelésében.

Hemodialízis
Habár nem ismert a hemodialízis hatása aripiprazollal történt túladagolás kezelésére, nem valószínű, hogy a hemodialízis hatékony lenne túladagolás esetén, mivel az aripiprazol jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az aripiprazol alfa1-adrenerg receptor antagonista hatása miatt fokozhatja bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását.

Az aripiprazol elsődleges központi idegrendszeri hatásai miatt körültekintés szükséges, ha az aripiprazolt alkohollal vagy olyan egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amelyek mellékhatás-profiljában átfedés van, pl. a szedáció (lásd 4.8 pont).

Fokozott óvatosság szükséges, ha aripiprazolt olyan gyógyszerekkel együtt alkalmaznak, melyekről köztudott, hogy QT-megnyúlást, vagy elektrolitegyensúly-zavart okoznak.

Egyéb gyógyszerek, amelyek befolyásolják az aripiprazol hatását
A gyomorsav szekréciót gátló, H2-antagonista famotidin csökkenti az aripiprazol felszívódási sebességét, de ez a hatás klinikailag nem jelentős.

Az aripiprazol többféle úton metabolizálódik, ezekben CYP2D6 és CYP3A4 enzimek közreműködnek, a CYP1A enzimek azonban nem. Ennek következtében dohányzók esetében nem szükséges a dózis módosítása.

Kinidin és más CYP2D6 inhibitorok
Egy egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, egy erős CYP2D6-inhibitor (kinidin) 107%-kal növelte az aripiprazol AUC-értékét, míg a Cmax-értéke változatlan volt. Az aktív metabolitnak, a dehidro-aripiprazolnak az AUC értéke 32%-kal, illetve a Cmax értéke 47%-kal csökkent. Ha kinidinnel együtt alkalmazzák, az aripiprazol adagját az előírt dózis kb. felére kell csökkenteni. Más, erős CYP2D6-inhibitorok esetében, pl. ilyen a fluoxetin és a paroxetin, hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis csökkentése szükséges.

Ketokonazol és más CYP3A4 inhibitorok
Egy egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, egy erős CYP3A4-inhibitor (ketokonazol) az aripiprazol AUC értékét 63%-kal, a Cmax értékét 37%-kal növelte. A dehidro-aripiprazol AUC és Cmax értékei 77%-kal, illetve 43%-kal emelkedtek. A CYP2D6 enzimen keresztül kevésbé metabolizálódó gyógyszereknél az erős CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása az aripiprazol magasabb plazmakoncentrációját eredményezheti, összehasonlítva a CYP2D6 enzimen keresztül nagyobb mértékben metabolizálódó szerekkel. Amennyiben a ketokonazol vagy más erős CYP3A4-inhibitorok együttes adása az aripiprazollal felmerül, a potenciális előnyöket és a potenciális kockázatokat mérlegelni kell. A ketokonazol és az aripiprazol egyidejű alkalmazása esetén az aripiprazol dózisát körülbelül az előírt dózis felére kell csökkenteni. Egyéb erős CYP3A4-inhibitorok, pl. az itrakonazol és a HIV proteázgátlók esetében hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis csökkentése szükséges (lásd 4.2 pont).

A CYP2D6- vagy CYP3A4-inhibitorok alkalmazásának megszakítása után az aripiprazol dózisát az egyidejű terápiát megelőző kiindulási szintre kell növelni.

Gyenge CYP3A4- (pl. diltiazem) vagy CYP2D6 (pl. eszcitalopram)-inhibitorok és aripiprazol egyidejű alkalmazása során az aripiprazol plazmakoncentráció mérsékelt növekedésére lehet számítani.

Karbamazepin és más CYP3A4 induktorok
Miután az orális aripiprazol-kezelésben részesülő szkizofrén vagy szkizoaffektív betegeknek egyidejűleg erős CYP3A4-induktor karbamazepint adtak, az aripiprazol Cmax és az AUC mértani középértékei 68%-kal és 73%-kal alacsonyabbak voltak, összehasonlítva az önmagában alkalmazott (30 mg) aripiprazollal. Hasonlóképpen a dehidro-aripiprazol Cmax, és AUC mértani középértékei 69%-kal és 71%-kal voltak alacsonyabbak karbamazepin egyidejű alkalmazása után, mint az önmagában alkalmazott, aripiprazol monoterápiát követően.
Az aripiprazol dózisát kétszeresére kell növelni, ha a karbamazepint és az aripiprazolt együttesen alkalmazzák. Más erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, rifabutin, fenitoin, fenobarbitál, primidon, efavirenz, nevirapin és orbáncfű) aripiprazollal történő együttes alkalmazása esetében hasonló hatások várhatóak, ezért hasonlóképpen a dózis növelése szükséges. Az erős CYP3A4-induktorok alkalmazásának abbahagyása után az aripiprazol adagját a javasolt dózisra kell csökkenteni.

Valproát és lítium
Aripiprazol és valproát vagy lítium együttes alkalmazása esetén nem változott klinikailag jelentős mértékben az aripiprazol koncentrációja, ezért nincs szükség az adag módosítására az aripiprazol és a valproát vagy a lítium egyidejű alkalmazásakor.

Az aripiprazol lehetséges hatása más gyógyszerekre
Klinikai vizsgálatokban a napi 10-30 mg dózisú aripiprazolnak nem volt jelentős hatása a CYP2D6 (dextrometorfán/3-metoximorfinán arány), CYP2C9 (warfarin), CYP2C19 (omeprazol) és CYP3A4 (dextrometorfán) enzimek szubsztrátjainak metabolizmusára. Ezen kívül in vitro az aripiprazol és a dehidro-aripiprazol nem módosította a CYP1A2 enzimen keresztül történő metabolizmust. Ennélfogva nem valószínű, hogy az aripiprazol klinikailag jelentős gyógyszer-interakciókat okozna ezeken az enzimeken keresztül.

Az aripiprazol valproáttal, lítiummal vagy lamotriginnel történő együttes alkalmazása esetén nem változott klinikailag jelentős mértékben a valproát, a lítium vagy a lamotrigin koncentrációja.

Szerotonin szindróma
Szerotonin szindrómás esetekről számoltak be aripiprazolt szedő betegeknél. Ennek lehetséges jelei és tünetei különösen más szerotonerg gyógyszerekkel, mint például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók / szelektív szerotonin-noradrenalin-visszavétel-gátlók (SSRI/SNRI) vagy az aripiprazol koncentrációját növelő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén jelentkezhetnek (lásd 4.8 pont).


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Placebokontrollos klinikai vizsgálatokban leggyakrabban jelentett mellékhatások az akathisia és a hányinger voltak, melyek mindegyike a per os aripiprazollal kezelt betegek több mint 3%-ánál fordult elő.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az aripiprazollal összefüggésbe hozott mellékhatások előfordulási arányát az alábbi táblázat tartalmazza. A táblázat a klinikai vizsgálatokban és/vagy a forgalomba hozatal utáni alkalmazás során jelentett nemkívánatos eseményeken alapul.
A gyógyszer okozta mellékhatások szervrendszer és gyakoriság alapján vannak felsorolva; nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100-<1/10); nem gyakori (?1/1000-<1/100); ritka (?1/10 000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a nemkívánatos hatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A forgalomba hozatal utáni alkalmazás során jelentett nemkívánatos hatások spontán beszámolókon alapulnak, ezért a gyakoriságuk nem állapítható meg. Emiatt ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a gyakoriságát a "nem ismert" kategóriába sorolták.


Gyakori

Nem gyakori
Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek


Leukopenia
Neutropenia
Thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek


Allergiás reakció, pl. anaphylaxiás reakció, angiooedema, beleértve a nyelvduzzanatot, nyelv oedema, arcödéma, allergiás viszketés vagy urticaria
Endokrin betegségek és tünetek

Hyperprolactinaemia
A vér prolaktinszintjének csökkenése
Diabetic hyperosmolaris coma
Diabeteses ketoacidosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Diabetes mellitus
Hyperglykaemia
Hyponatremia
Anorexia
Pszichiátriai kórképek
Insomnia
Szorongás
Nyugtalanság
Depressio
Hypersexualitas
Öngyilkossági kísérlet, suicid gondolatok és befejezett öngyilkosság (lásd 4.4 pont)
Szerencsejáték szenvedély
Impulzuskontroll-zavarok
Falási rohamok
Kényszeres vásárlás
Poriománia
Agressio
Agitatio
Idegesség
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Akathisia
Extrapyramidalis zavar
Tremor
Fejfájás
Sedatio
Somnolentia
Szédülés
Tardive dyskinesia
Dystonia
Nyugtalan láb szindróma
Malignus neuroleptikus syndroma
Grand mal convulsio
Serotonin syndroma
Beszédzavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Homályos látás
Kettőslátás
Fényérzékenység
Okulogíriás krízis
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Tachycardia
Hirtelen és megmagyarázatlan halál,
Torsades de pointes
Ventricularis arrhythmia
Szívmegállás
Bradycardia
Érbetegségek és tünetek

Orthostatikus hypotensio
Venás thromboembolisatio (beleértve a pulmonalis embolisatio és a mélyvéna thrombosis)
Hypertensio
Syncope
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Csuklás
Aspiratiót követő pneumonia
Laryngospasmus
Oropharyngealis görcs
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Obstipatio
Dyspepsia
Nausea
Nyál hypersecretio
Vomitus

Pancreatitis
Dysphagia
Hasmenés
Abdominalis kellemetlenség
Gyomor kellemetlenség
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek


Májelégtelenség
Hepatitis
Sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei


Bőrkiütés
Photosensitivitasos reakció
Alopecia
Hyperhidrosis
Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei


Rhabdomyolysis
Myalgia
Izommerevség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek


Húgyúti incontinentia
Húgyúti retentio
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek



Újszülöttkori gyógyszermegvonási tünetegyüttes (lásd 4.6 pont)

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek


Priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Kimerültség

Hőszabályozási betegség (pl.: hypothermia, pyrexia)
Mellkasi fájdalom
Peripheriás oedema

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei


Testtömegcsökkenés
Testtömeg-gyarapodás
Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint
Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint
Emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint
Emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint
QT-megnyúlás
Emelkedett vérglükózszint
Emelkedett glikozilált-haemoglobin-szint
A vérglükózszint ingadozása
Emelkedett kreatin-foszfokináz-szint


Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Felnőttek

Extrapiramidális tünetek (EPS)
Schizophrenia - egy 52 hetes, hosszú távú, kontrollos klinikai vizsgálatban az aripiprazollal kezelt betegekben az EPS, beleértve a parkinsonismust, akathisiát, dystoniát és dyskinesiát, összességében ritkábban fordult elő (25,8%), mint azoknál, akiket haloperidollal kezeltek (57,3%). Egy 26 hetes, hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatban az EPS előfordulási gyakorisága 19% volt az aripiprazollal kezelt, és 13,1% a placebóval kezelt betegeknél. Egy másik hosszú távú, 26 hetes, kontrollos vizsgálatban az EPS előfordulási gyakorisága 14,8% volt az aripiprazollal kezelt betegeknél, és 15,1% az olanzapinnal kezelt betegeknél.

Mániás epizódok bipoláris affektív zavar I-es típusában - egy 12 hetes kontrollos klinikai vizsgálatban az EPS előfordulási gyakorisága 23,5% volt az aripiprazollal kezelt betegekben, és 53,3% a haloperidollal kezelt betegek esetében. Egy másik 12 hetes vizsgálatban az EPS előfordulási gyakorisága 26,6% volt az aripiprazollal kezelt betegekben, és 17,6% azoknál, akiket lítiummal kezeltek. A hosszú távú 26 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálat fenntartó fázisában az EPS előfordulási gyakorisága 18,2% volt az aripiprazollal kezelt betegek esetében, és 15,7% a placebóval kezeltek csoportjában.

Akathisia
Placebokontrollos vizsgálatokban az akathisia előfordulási gyakorisága bipoláris betegekben 12,1% volt az aripiprazol, és 3,2% a placebo kezelés mellett. Schizophreniás betegekben az akathisia előfordulási gyakorisága 6,2% volt az aripiprazol, és 3,0% a placebo mellett.

Dystonia
Gyógyszercsoportra jellemző hatás: Dystoniás tünetek, izomcsoportok tartós kóros kontrakciója előfordulhat az arra hajlamos egyéneknél a kezelés első néhány napján. A dystoniás tünetek közé tartozik a nyaki izmok görcse, ami néha a garat összeszűkülésévé progrediál, nyelési nehézséget, légzési nehézséget és/vagy a nyelv protrusióját okozva. Míg ezek a tünetek előfordulhatnak alacsony adagoknál, gyakrabban, súlyosabban és erőteljesebben jelennek meg az első generációs antipszichotikumok magasabb adagjainál. Az akut dystonia emelkedett kockázatát figyelték meg férfiaknál és a fiatalabb korosztályú betegeknél.

Prolaktin
Az engedélyezett javallat(ok)ra vonatkozó és a forgalomba hozatal utáni klinikai vizsgálatokban a szérumprolaktin szintjének a növekedése és csökkenése egyaránt megfigyelhető volt aripiprazollal a kiindulási értékhez képest (5.1 pont).

Laboratóriumi értékek
Az aripiprazol- és a placebokezelés összehasonlítása nem mutatott orvosi szempontból jelentős eltéréseket a betegek azon hányadának tekintetében, akiknél klinikailag potenciálisan jelentős változásokat tapasztaltak a rutin laboratóriumi és lipid-értékekben (lásd 5.1 pont). A CPK (kreatin-foszfokináz) emelkedését figyelték meg - amely általában átmeneti és tünetmentes volt - az aripiprazollal kezelt betegek 3,5%-ánál, a placebót kapó betegek 2,0%-ával szemben.

Gyermekek és serdülők

Schizophrenia 15 éves vagy idősebb serdülőknél
Egy rövid távú, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, melybe 302, schizophréniában szenvedő serdülőkorút (13-17 éves) vontak be, a mellékhatások típusa és gyakorisága hasonló volt, mint a felnőtteknél, kivéve a következő mellékhatásokat, melyeket gyakrabban jelentettek aripiprazolt kapó serdülőkorúak, mint aripiprazolt kapó felnőttek esetében (és gyakrabban, mint a placebót kapóknál): álmosságot/szedációt és extrapiramidális zavart nagyon gyakran jelentettek (?1/10), valamint szájszárazságot, megnövekedett étvágyat és orthostaticus hipotenziót gyakran jelentettek (?1/100-<1/10).
A vizsgálat nyílt, 26 hetes kiterjesztése során a biztonságossági profil hasonló volt ahhoz, amit a rövid távú, placebokontrollos vizsgálatban tapasztaltak.

Egy hosszú távú, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban a biztonságossági profil szintén hasonló volt, kivéve a következő reakciókat, amelyeket gyakrabban jelentettek, mint a placebót szedő gyermekgyógyászati betegeknél: testsúlycsökkenésről, a vér emelkedett inzulinszintjéről, arrhythmiáról és leukopeniáról gyakran (?1/100, <1/10) számoltak be.

Az összevont, gyermek- és serdülőkorú skizofrén populációban (13-17 éves korban) a legfeljebb 2 évig tartó expozíció esetén az alacsony szérum prolaktinszint előfordulási gyakorisága a nőknél (<3 ng/ml) 29,5%, a férfiaknál (<2 ng/ml) 48,3% volt.
A gyermek- és serdülőkorú (13-17 éves) skizofrén populációban, akik akár 72 hónapig 5-30 mg aripiprazolt kaptak, az alacsony szérum prolaktinszint előfordulási gyakorisága a nőknél (<3 ng/ml) 25,6%, a férfiaknál (< 2 ng/ml) 45,0% volt.

Két hosszú távú vizsgálatban, amelyben gyermek- és serdülőkorú (13-17 éves) schizophreniás és bipoláris betegeket kezeltek aripiprazollal, az alacsony szérum prolaktinszint előfordulási gyakorisága nőknél (<3 ng/ml) 37,0%, a férfiaknál (<2 ng/ml) 59,4% volt.

Mániás epizódok bipoláris affektív zavar I-es típusában, 13 éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél
A mellékhatások gyakorisága és típusa bipoláris affektív zavar I-es típusában szenvedő serdülőkorúaknál hasonló volt a felnőtteknél tapasztaltakhoz, a következő mellékhatások kivételével: nagyon gyakori (?1/10): aluszékonyság (23,0%), extrapiramidális zavar (18,4%), akathisia (16,0%), és fáradtság (11,8%); és gyakori: (?1/100-<1/10) gyomortáji fájdalom, emelkedett szívfrekvencia, megnövekedett testtömeg, megnövekedett étvágy, izomrángás és dyskinesia.
A következő mellékhatások esetén fennállt a dózis-hatás összefüggés lehetősége: extrapiramidális zavar (előfordulási gyakoriságok: 10 mg 9,1%, 30 mg 28,8%, placebo 1,7%) és akathisia (előfordulási gyakoriságok: 10 mg 12,1%, 30 mg 20,3%, placebo 1,7%).
A bipoláris affektív zavar I-es típusában szenvedő serdülőknél a testtömeg átlagos változása 2,4 kg volt az aripiprazollal és 0,2 kg a placebóval 12 hetes kezelés után, valamint 5,8 kg az aripiprazollal és 2,3 kg a placebóval 30 hetes kezelés után.
A gyermekpopulációban gyakrabban figyeltek meg aluszékonyságot és fáradtságot a bipoláris affektív zavarban szenvedő, mint a schizophreniás betegeknél.
A bipoláris affektív zavarban szenvedő gyermekpopulációban (10-17 év) maximum 30 hetes kezelés mellett az alacsony szérum prolaktinszint előfordulási gyakorisága lányoknál (<3 ng/ml) 28,0%, fiúknál pedig (<2 ng/ml) 53,3% volt.

Patológiás játékszenvedély és egyéb impulzuskontroll-zavarok
Aripiprazollal kezelt betegeknél patológiás játékszenvedély, hiperszexualitás, kényszeres vásárlás, valamint falási rohamok vagy kényszeres evés jelentkezhet (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszicholeptikumok, egyéb antipszichotikumok, ATC kód: N05AX12

Hatásmechanizmus
Feltételezik, hogy az aripiprazol a hatását schizophreniában és bipoláris affektív zavar I-es típusában a D2-dopamin receptorokon és az 5HT1A-receptorokon parciális agonista, és az 5HT2A-receptorokon antagonista hatása révén fejti ki. Az aripiprazol állatkísérletekben dopaminerg hyperaktivitásnál antagonista, dopaminerg hypoaktivitásnál agonista hatásúnak bizonyult. Az aripiprazol in vitro nagy affinitással kötődött a D2- és D3-dopamin receptorokhoz, az 5HT1A- és az 5HT2A-receptorokhoz, és kisebb affinitással a D4-dopamin receptorokhoz, az 5HT2C- és az 5HT7-szerotonin receptorokhoz, az alfa1-adrenerg és a H1-hisztamin receptorokhoz. Az aripiprazol mérsékelt affinitással kötődött a szerotonin újrafelvétel helyén is, és nem mutatott értékelhető affinitást a muszkarin receptorokhoz. A dopamin és szerotonin receptor altípusoktól eltérő receptorokkal való interakció lehet a magyarázata az aripiprazol egyéb klinikai hatásai egy részének.
Napi egyszeri, 0,5-30 mg közötti dózistartományban, két hétig aripiprazollal kezelt egészséges önkéntesekben, dózisfüggő csökkenés jelentkezett a C11-rakloprid kötődésében (amely egy D2/D3-receptor ligandum) a nucleus caudatushoz és a putamenhez, pozitron-emissziós tomográffal mérve.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Felnőttek

Schizophrenia
Három, rövid távú (4-6 hetes), placebokontrollos vizsgálatban, amelyekben 1228 schizophréniás, pozitív vagy negatív tüneteket mutató felnőtt beteg vett részt, az aripiprazol statisztikailag jelentősen nagyobb mértékű javulást mutatott a pszichotikus tünetek tekintetében a placebóval összehasonlítva.
Az aripiprazol hatásos a klinikai kórkép javulásának fenntartásában folyamatos terápia alatt olyan felnőtt betegeknél, akik a kezdeti kezelésre reagáltak. Egy haloperidol-kontrollos vizsgálatban azon betegek aránya, akiknél az 52. hétnél fennállt a gyógyszeres kezelésre adott válasz, mindkét csoportban hasonló volt (aripiprazol 77% és haloperidol 73%). Az aripiprazollal kezelt csoportban szignifikánsan magasabb volt a vizsgálatot befejező betegek aránya (43%), mint a haloperidol csoportban (30%). A mért pontértékek alapján, amelyeket másodlagos végpontnak tekintettek, az alkalmazott mérőskálák alapján (a PANSS és a Montgomery-Asberg Depresszió Mérőskála [Montgomery-Asberg-Depression-Rating-Scale; MADRS]) szignifikáns javulást mutattak a haloperidollal szemben.
Egy 26 hetes, placebokontrollos, felnőtteken végzett vizsgálatban, amelyben krónikus schizophreniában szenvedő, stabil betegek vettek részt, az aripiprazol szignifikánsan nagyobb mértékű csökkenést eredményezett a relapszus arányában: 34% az aripiprazol csoportban és 57% a placebo csoportban.

Testtömeg-növekedés
A klinikai vizsgálatok során az aripiprazol nem idézett elő klinikailag releváns testtömeg-növekedést. Egy 26 hetes, olanzapin-kontrollos, kettős vak, multinacionális vizsgálatban, amelyben 314 schizophreniás felnőtt beteg vett részt, és amelyben az elsődleges végpont a testtömeg-növekedés volt, szignifikánsan kevesebb betegnek volt legalább 7%-os testtömeg-növekedése a kiindulási értékhez viszonyítva (pl. legalább 5,6 kg-os testtömeg-növekedés egy átlagos, kb. 80,5 kg kiindulási testtömeghez képest) az aripiprazollal kezelteknél (n = 18 vagy az értékelhető betegek 13%-a) összehasonlítva az olanzapinnal kezeltekkel (n = 45 vagy az értékelhető betegek 33%-a).

Lipid-paraméterek
Felnőtteken végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok lipid-paramétereinek összevont analízise nem igazolta, hogy az aripiprazol klinikailag jelentős mértékű változást okozna az összkoleszterin-, a triglicerid-, nagy sűrűségű lipoprotein (HDL)- és kis sűrűségű lipoprotein (LDL)-szintekben.

Prolaktin
A prolaktinszinteket az aripiprazol összes dózisának minden vizsgálatában mérték (n = 28 242). A hyperprolactinaemia előfordulási gyakorisága, illetve a prolaktin szérumszintjének emelkedése hasonló mértékű volt az aripiprazollal kezelt betegeknél (0,3%) és a placebóval kezelt betegeknél (0,2%). Az aripiprazolt kapó betegeknél a hyperprolactinaemia jelentkezéséig eltelt medián idő 42 nap, a hyperprolactinaemia medián időtartama pedig 34 nap volt.
A hypoprolactinaemia előfordulási gyakorisága, illetve a prolaktin szérumszintjének csökkenése 0,4% volt az aripiprazollal kezelt betegeknél, illetve 0,02% a placebóval kezelt betegeknél. Az aripiprazolt kapó betegeknél a hypoprolactinaemia jelentkezéséig eltelt medián idő 30 nap, a hypoprolactinaemia medián időtartama pedig 194 nap volt.

Mániás epizód a bipoláris affektív zavar I-es típusában
Két 3 hetes, flexibilis dózisú, placebokontrollos, monoterápiás klinikai vizsgálatba bevont, a bipoláris affektív zavar I-es típusának mániás vagy kevert epizódjában szenvedő betegek esetében az aripiprazol a placebóhoz viszonyítva a 3 hét alatt hatékonyabban csökkentette a mániás tüneteket. Ezen vizsgálatokba egyaránt vontak be pszichotikus és nem pszichotikus állapotú, valamint rapid- és nem rapid ciklusú betegeket.
Egy 3 hetes, fix dózisú, placebokontrollos, monoterápiás vizsgálatba bevont, bipoláris affektív zavar I-es típusának mániás vagy kevert fázisában szenvedő betegeknél az aripiprazol nem mutatott nagyobb hatékonyságot a placebóhoz viszonyítva.
Két 12 hetes, placebo- és aktív kontrollos monoterápiás vizsgálatba bevont, a bipoláris affektív zavar I-es típusának mániás vagy kevert epizódjában szenvedő, pszichotikus/nem pszichotikus betegeknél az aripiprazol a 3. héten hatásosabb volt a placebónál. A fenntartó hatás hasonló volt, mint a lítiumé vagy a haloperidolé a 12. héten. Az aripiprazol emellett a betegek hasonló hányadánál idézte elő a mániás tünetek remisszióját a 12. héten, mint a lítium vagy a haloperidol.
Egy 6 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatba bevont, a bipoláris affektív zavar I-es típusának mániás vagy kevert epizódjában szenvedő, pszichotikus/nem pszichotikus állapotú betegeknél, akik kéthetes terápiás szérumszint mellett részlegesen nem reagáltak a lítium vagy valproát monoterápiára, az aripiprazol kiegészítő kezelésként adagolva hatékonyabban csökkentette a mániás tüneteket, mint a lítium vagy valproát monoterápia.
Egy 26 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, melyet 74 hetes kiterjesztés követett, azoknál a mániás betegeknél, akik a randomizációt megelőző stabilizálási fázisban az aripiprazollal remisszióba kerültek, az aripiprazol a placebónál hatásosabban előzte meg a bipoláris betegség kiújulását (ami elsősorban a mánia kiújulásának megelőzésében mutatkozott meg), de nem bizonyult hatásosabbnak a depresszió kiújulásának megelőzésében.
Egy 52 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, az aktuálisan mániás vagy kevert epizódú bipoláris affektív zavar I-es típusában szenvedő betegeknél, akik fenntartott remissziót értek el (Young Mania Rating Scale [YMRS] és MADRS teljes pontszám ? 12) a lítiumhoz vagy a valproáthoz 12 héten át adott aripiprazollal (10 mg/nap-30 mg/nap), a kiegészítő aripiprazol-terápia nagyobb hatékonyságot mutatott a placebóhoz képest, 46%-kal csökkentette (relatív hazárd: 0,54) a bipoláris betegség kiújulásának kockázatát, és 65%-kal a mánia (relatív hazárd: 0,35) kiújulásának kockázatát, de nem előzte meg hatékonyabban a depresszió kiújulását a placebóhoz képest. A kiegészítő aripiprazol-terápia nagyobb hatékonyságot mutatott a placebóhoz képest a másodlagos végpont értékelésénél, a Clinical Global Impression Score - Bipolar version (CGI-BP) Severity of Illness (SOI; mánia) súlyossági pontszáma alapján.
Ebbe a vizsgálatba a vizsgálók olyan betegeket választottak be, akik nyílt vizsgálatban lítium vagy valproát monoterápiára részlegesen nem reagáltak. A betegeket legalább 12 hétig adott aripiprazol és változatlanul adott hangulatjavító gyógyszer kombinációjával stabilizálták.
A stabilizált betegeket ezután kettős vak klinikai vizsgálatban randomizálták a változatlanul adott hangulatjavító gyógyszer és aripiprazol vagy placebo kombinációs kezelésre. A randomizált fázisban 4 hangulatjavító gyógyszert tartalmazó alcsoportot értékeltek: aripiprazol+lítium, aripiprazol+valproát, placebo+lítium, placebo+valproát.
A Kaplan-Meier érték a kombinációs kezelési csoportban a hangulatváltozási epizódok kiújulásának tekintetében 16% volt az aripiprazol+lítium, és 18% volt az aripiprazol+valproát esetében, 45% a placebo+lítium és 19% a placebo+valproát esetében.

Gyermekek és serdülők

Schizophrenia gyermekeknél és serdülőknél
Egy 6 hetes, placebokontrollos vizsgálatba bevont 302, schizophréniában szenvedő pozitív és negatív tüneteket mutató gyermekeknél és serdülőknél (13-17 éves) az aripiprazol a pszichotikus tünetek statisztikailag szignifikánsan nagyobb mértékű javulásával járt, mint a placebo.
A 15-17 év közötti serdülőkorú betegeken - akik a teljes bevont populáció 74%-át tették ki - elvégzett részelemzés szerint, a vizsgálat 26 hetes, nyílt kiterjesztésében a hatás fennmaradását figyelték meg.

Egy 60 és 89 hét közötti időtartamú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, amelyben gyermek- és serdülőkorú schizophreniás betegek (n=146; életkor: 13-17 év) vettek részt, statisztikailga szignifikáns különbség volt a pszichotikus tünetek relapszusának aránya tekintetében az aripiprazollal kezelt csoport (19,39%) és a placebót kapó csoport (37,50%) között. A relatív hazárd (HR) pontbecslése 0,461 volt (95%-os konfidenciaintervallum, 0,242-0,879) a teljes populációban. Az alcsoportok elemzései során kapott HR pontbecslése 0,495 volt a 13-14 éves betegek, illetve 0,454 a 15-17 éves betegek esetében. Ugyanakkor, a fiatalabbik (13-14 éves) korcsoportban a HR becsült értéke nem volt pontos, és azt tükrözte, hogy abban a csoportban kevesebb számú beteg (aripiprazol, n=29; placebo, n=12) volt. Ennek a becslésnek a konfidenciaintervalluma (amely 0,151-től 1,628-ig terjedt) alapján nem lehetett következtetéseket levoni a terápiás hatás jelenlétét illetően. Ezzel szemben, az idősebbik alcsoportban (aripiprazol, n=69; placebo, n=36) mért HR 95%-os konfidenciaintervalluma 0,242 és 0,879 között volt, így az idősebb betegeknél meg lehetett állapítani a kezelés hatását.

Mániás epizódok bipoláris affektív zavar I-es típusában, gyermekeknél és serdülőkorúaknál
Egy 30 hetes, placebokontrollos vizsgálatban 296 olyan gyermeket és serdülőkorút (10-17 éves) értékeltek, akik megfeleltek a bipoláris affektív zavar I-es típusában előforduló, pszichotikus jellemzőkkel járó vagy anélküli, mániás vagy kevert epizódokra vonatkozó DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) kritériumoknak, és a kiindulási YMRS pontszám ? 20 volt. Az elsődleges hatásossági vizsgálatba bekerült betegek közül 139 betegnél szerepelt aktuálisan kísérő diagnózisként ADHD.
Az aripiprazol a kezelés 4. és 12. hetében, az YMRS összpontszám kiindulási értékhez viszonyított változása tekintetében jobbnak bizonyult a placebónál. Egy post hoc analízis során a placebóhoz viszonyított javulás kifejezettebb volt ADHD-ban is szenvedő betegeknél, mint az ADHD-ban nem szenvedő csoportban, ahol nem volt különbség a placebóhoz képest. Kiújulást megelőző hatást nem igazoltak.

A leggyakoribb, kezeléssel összefüggő nemkívánatos esemény a 30 mg-ot szedő betegeknél az extrapiramidális zavar (28,3%), az aluszékonyság (27,3%), a fejfájás (23,2%), és a hányinger (14,1%) volt. Az átlagos testtömeg-növekedés a 30 hetes kezelési szakaszban 2,9 kg volt, a placebóval kezelt betegeknél észlelt 0,98 kg-hoz képest.

Autista betegséggel társult ingerlékenységben szenvedő gyermekek (lásd 4.2 pont)
Az aripiprazolt 6 és 17 év közötti betegeken, két, 8 hetes, placebokontrollos vizsgálatban [egy flexibilis dózisú (2-15 mg/nap) és egy fix dózisú (5, 10 vagy 15 mg/nap)] és egy 52 hetes nyílt vizsgálatban értékelték. Ezekben a vizsgálatokban a kezdő dózis 2 mg/nap volt, ami egy hét után 5 mg/napra emelkedett, és a kívánt dózis eléréséig hetente 5 mg/nappal növekedett. A betegek több mint 75%-a 13 év alatti volt. Az aripiprazol az Aberráns Viselkedést Vizsgáló Teszt Ingerlékenységi alskáláján statisztikailag nagyobb hatékonyságot mutatott, mint a placebo. Ugyanakkor ennek az eredménynek a klinikai jelentősége nem igazolt. A biztonságossági profil tartalmazta a testtömeg-növekedést és a prolaktinszint változását. A hosszú távú biztonságossági vizsgálat időtartamát 52 hétre korlátozták. Az összegzett vizsgálatokban az alacsony szérum prolaktinszint előfordulási gyakorisága nőknél (<3 ng/ml) és férfiaknál (<2 ng/ml) az aripiprazollal kezelt betegeknél rendre 27/46 (58,7%) és 258/298 (86,6%) volt. A placebokontrollos vizsgálatokban az átlagos testtömeg-növekedés 0,4 kg volt a placebóval és 1,6 kg az aripiprazollal kezelt betegek esetében.
Az aripiprazolt egy placebokontrollos vizsgálatban hosszú távú fenntartó terápiaként is értékelték. A 13-26 hetes stabilizációs aripiprazol kezelést (2-15 mg/nap) követően a stabil terápiás választ mutató betegeknél az aripiprazolt további 16 héten át fenntartó kezelésként alkalmazták vagy placebóval helyettesítették. A 16. héten a Kaplan-Meier-féle relapszus-arány 35% volt aripiprazol-kezelés, ill. 52% placebo kezelés esetén. A 16 héten belüli relapszus relatív kockázata (aripiprazol/placebo) 0,57 volt (statisztikailag nem szignifikáns különbség). Az aripiprazolt szedő csoportban a stabilizációs időszak (maximum 26 hét) során az átlagos testtömeg-gyarapodás 3,2 kg volt, és a vizsgálat második fázisában (16 hét) további, átlagosan 2,2 kg-os növekedést figyeltek meg az aripiprazol esetén, a placebo mellett észlelt 0,6 kg-hoz képest. Extrapiramidális tüneteket főként a stabilizációs szakaszban, a betegek 17%-ánál jelentettek, az esetek 6,5%-ban remegéssel együtt.

Tourette-szindrómával összefüggő izomrángás ("tik") gyermekeknél és serdülőknél (lásd 4.2 pont)
Az aripiprazol hatásosságát Tourette-szindrómás gyermekeken és serdülőkön (aripiprazol: n = 99, placebo: n = 44) vizsgálták egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 8 hetes vizsgálatban, melynek során a testsúly alapján meghatározott kezelési csoportokban a betegeket fix dózisokkal kezelték napi 5-20 mg dózistartományban, 2 mg kezdő dózissal. A betegek 7-17 évesek voltak, és kiinduláskor átlagosan 30 pont volt a "tik"-összpontszámuk a "tik"-ek súlyosságát felmérő Yale Global Tic Severity Scale skálán (TTS-YGTSS). Az aripiprazolt kapó csoportban a TTS-YGTSS pontszám a kiinduláshoz képest a 8. hétre 13,35 ponttal javult az alacsony dózist (5 mg vagy 10 mg) kapó csoportban, illetve 16,94 ponttal a nagy dózist (10 mg vagy 20 mg) kapó csoportban, szemben a placebót kapó csoportban elért 7,09 pontos javulással.
Tourette-szindrómás gyermekekben és serdülőkben (aripiprazol: n = 32, placebo: n = 29) az aripiprazol hatásosságát a napi 2-20 mg rugalmas dózistartományban, 2 mg-os induló dózis alkalmazásával is értékelték egy Dél-Koreában elvégzett 10 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban. A betegek 6-18 évesek voltak, és "tik"-összpontszámuk átlagosan 29 pont volt a TTS-YGTSS skálán. A TTS-YGTSS pontszám a kiinduláshoz képest a 10. hétre 14,97 ponttal javult az aripiprazolt kapó csoportban, illetve 9,62 ponttal a placebót kapó csoportban.
E két rövid távú vizsgálat egyikében sem határozták meg a hatásossági eredmények klinikai relevanciáját, tekintettel a kezelés hatásának a jelentős placebo hatáshoz viszonyított mértékére, valamint a pszichoszociális képességre kifejtett, nem egyértelmű hatásokra. Nem állnak rendelkezésre hosszú távú adatok arra vonatkozóan, hogy az aripiprazol mennyire hatásos és biztonságos az ilyen fluktuáló zavarban szenvedő betegeknél.

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez az aripiprazol vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően, a schizophrenia és a bipoláris affektív zavar kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
Az aripiprazol jól felszívódik, csúcskoncentrációját a plazmában a bevételt követő 3-5 órában éri el. Az aripiprazol minimális pre-szisztémás metabolizmuson megy keresztül. A tabletta gyógyszerforma abszolút orális biohasznosulása 87%. Magas zsírtartalmú ételeknek nincs hatásuk az aripiprazol farmakokinetikájára.

Eloszlás
A szervezetben az aripiprazol nagymértékben eloszlik, látszólagos eloszlási térfogata 4,9 l/ttkg, amely kiterjedt extravascularis eloszlásra utal. Terápiás koncentráció esetén az aripiprazol és a dehidro-aripiprazol több mint 99%-ban kötődik szérumfehérjékhez, elsősorban az albuminhoz.

Biotranszformáció
Az aripiprazol a májban nagymértékben metabolizálódik, elsősorban három biotranszformációs úton: dehidrogénezéssel, hidroxilációval és N-dealkilációval. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az aripiprazol dehidrogénezéséért és hidroxilációjáért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzim a felelős, míg az N-dealkilációt a CYP3A4 katalizálja. A szisztémás keringésben túlnyomórészt az aripiprazol mutatható ki. Egyensúlyi állapotban a dehidro-aripiprazol, az aktív metabolit teszi ki az aripiprazol plazma AUC-értékének kb. 40%-át.

Elimináció
Az aripiprazol átlagos eliminációs felezési ideje a CYP2D6 gyors metabolizálók esetében megközelítőleg 75 óra, lassú metabolizálókban 146 óra.
Az aripiprazol teljes test clearance értéke 0,7 ml/perc/ttkg, ami döntően hepatikus.
C14-izotóppal jelzett aripiprazol egyszeri, orális adását követően a mért radioaktivitás kb. 27%-a a vizeletben, kb. 60%-a a faecesben jelent meg. Az aripiprazol kevesebb mint 1%-a ürült változatlan formában a vizelettel, és megközelítőleg 18%-a ürült változatlan formában a faecesszel.

Gyermekek és serdülők
Az aripiprazol és dehidro-aripiprazol farmakokinetikája a testtömegek közötti különbségek korrigálása után a 10-17 éves gyermekek és serdülők esetén a felnőttekéhez hasonló volt.

Farmakokinetika különleges betegcsoportoknál

Idősek
Az aripiprazol farmakokinetikai jellemzőiben nincs különbség egészséges idős és fiatalabb egyének között, illetve - egy populációs farmakokinetikai analízis szerint - schizophreniás betegeknél sincs észrevehető hatása az életkornak.

Nemek közti különbség
Az aripiprazol farmakokinetikai jellemzőiben nincs különbség egészséges férfiak és nők között, illetve - egy populációs farmakokinetikai analízis szerint - a schizophreniás betegekben sem mutatható ki nemek közti különbségből fakadó eltérés.

Dohányzás
Populációs farmakokinetikai vizsgálat nem igazolta, hogy a dohányzás klinikailag jelentős hatást fejt ki az aripiprazol farmakokinetikájára.

Rassz
A populációs farmakokinetikai értékelés során semmilyen bizonyíték sem szólt amellett, hogy az aripiprazol farmakokinetikai jellemzőiben rasszok közötti különbségek lennének.

Vesekárosodás
Az aripiprazol és a dehidro-aripiprazol farmakokinetikai jellemzői hasonlóak voltak súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél és egészséges fiatal egyéneknél.

Májkárosodás
Különböző fokú májcirrhosisban szenvedő betegeken (Child-Pugh A, B és C stádium) egyszeri dózissal végzett vizsgálatban a májkárosodás nem volt szignifikáns hatással az aripiprazol és a dehidro-aripiprazol farmakokinetikájára. Azonban a vizsgálatban csak 3 olyan beteg vett részt, akiknek C stádiumú májcirrhosisa volt, és ez nem elegendő ahhoz, hogy következtetést vonjunk le metabolikus kapacitásukra vonatkozóan.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Toxikológiailag jelentős hatásokat csak olyan dózisok, illetve expozíciók esetében figyeltek meg, amelyek a maximális humán dózis vagy expozíció mértékét jelentősen meghaladták, ami azt jelzi, hogy ezeknek a hatásoknak kevés vagy semmilyen jelentősége nincs a klinikai alkalmazás szempontjából. Ezek a hatások a következők voltak: dózisfüggő adrenocorticalis toxicitás (lipofuscin pigment akkumuláció és/vagy parenchyma sejt pusztulás), ami patkányokban 104 hét után jelentkezett, 20-60 mg/ttkg/nap adagolás mellett (ami az ajánlott maximális humán dózishoz tartozó, egyensúlyi állapotban mért átlagos AUC-értéknek 3-10-szerese), emelkedett adrenocorticalis carcinoma és kombinált adrenocorticalis-adenoma/-carcinoma nőstény patkányokban, 60 mg/ttkg/nap adagolás mellett (ami az ajánlott maximális humán dózishoz tartozó, egyensúlyi állapotban mért átlagos AUC-értéknek 10-szerese). A legmagasabb nem-tumorkeltő expozíció nőstény patkányokban a javasolt dózis mellett észlelt humán expozíció 7-szerese volt.
További hatásként cholelithiasist is megfigyeltek, amelyet az aripiprazol hidroxi-metabolitjai szulfát konjugátumainak precipitációja eredményezett majmok epéjében, napi 25-125 mg/ttkg ismételt orális adagolását követően (a javasolt maximális klinikai dózishoz tartozó, egyensúlyi állapotban mért átlagos AUC-érték 1-3-szorosa, illetve a mg/testfelület m2-re számított javasolt maximális humán dózis 16-81-szerese). Azonban a javasolt legnagyobb dózisnál (30 mg/nap) a hidroxi-aripiprazol szulfát konjugátumainak koncentrációja a humán epében nem volt több a majmok epéjében mért koncentráció 6%-ánál a 39 hetes vizsgálat során, valamint jóval alatta volt (6%) az in vitro oldhatósági határértékeknek.
Egy fiatal patkányokon és kutyákon, ismételt dózisokkal elvégzett vizsgálatban, az aripiprazol toxicitási profilja hasonló volt ahhoz, mint amit felnőtt állatokon figyeltek meg, és nem volt bizonyíték neurotoxicitásra vagy a fejlődést károsító mellékhatásokra.
Teljes körű, standard genotoxicitási vizsgálatok eredményei alapján az aripiprazol nem bizonyult genotoxikusnak. Az aripiprazol a reprodukciós toxicitási vizsgálatokban nem károsította a fertilitást. Fejlődési toxicitást, beleértve dózisfüggő, késleltetett magzati csontképződést és lehetséges teratogén hatásokat, figyeltek meg egyrészt patkányokon, olyan dózisoknál, amelyek szubterápiás expozíciót eredményeztek (AUC alapján), másrészt nyulakon, olyan dózisoknál, amelyek a maximális javasolt klinikai dózist követő egyensúlyi AUC átlagérték 3- és 11-szeresének megfelelő expozíciót eredményeztek. Anyai toxicitás jelentkezett a fejlődési toxicitást kiváltó dózisokhoz hasonló mennyiségeknél.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Aripiprazol-Teva 15 mg tabletta
7, 7×1, 14, 14×1, 28, 28×1, 30, 49, 56, 56×1, 60, 98, 98×1 és 100 db tabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban és dobozban, vagy 100 db tabletta nedvességmegkötő betéttel ellátott, garancia-záras csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban.

Aripiprazol-Teva 30 mg tabletta
7, 7×1, 14, 14×1, 28, 28×1, 30, 49, 56, 56×1, 60, 98, 98×1 és 100 db tabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban és dobozban, vagy 100 db tabletta nedvességmegkötő betéttel ellátott, garancia-záras csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: ? (egy kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).



6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

HDPE tartály
Felhasználhatósági időtartam első felbontást követően: 6 hónap.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.
4042 Debrecen, Pallagi út 13.
Magyarország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Aripiprazol-Teva 15 mg tabletta
OGYI-T-22820/10 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/11 28× adagonként perforált buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/12 30× buborékcsomagolásban

OGYI-T-22820/13 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/14 56× adagonként perforált buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/15 60× buborékcsomagolásban

Aripiprazol-Teva 30 mg tabletta
OGYI-T-22820/16 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/17 28× adagonként perforált buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/18 30× buborékcsomagolásban

OGYI-T-22820/19 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-22820/20 56× adagonként perforált buborékcsomagolásban