Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Retard filmtabletta. Fehér színű, kerek, mindkét oldalán domború felületű retard filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóLes Laboratories Servier Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1,5 mg indapamidot tartalmaz retard filmtablettánként. Ismert hatású segédanyagok: 124,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz retard filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: vízmentes, kolloid szilícium-dioxid, hipromellóz, laktóz-monohidrát, magnézium-sztearát, povidon. Filmbevonat: glicerin, hipromellóz, makrogol 6000, magnézium-sztearát, titán-dioxid (E171). Javallat4.1 Terápiás javallatok Essentialis hypertonia kezelésére javallott felnőtteknél. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Adagja naponta 1 tabletta, lehetőleg reggel, összerágás nélkül, egészben, vízzel bevéve. Nagyobb dózis bevételével az indapamid antihipertenzív hatása nem fokozható, de a szaluretikus hatás megnövekszik. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás (lásd. 4.3. és 4.4 pont): Súlyos vesekárosodás esetén (ha a kreatinin-clearance <30 ml/perc,) a készítmény alkalmazása ellenjavallt. A tiazid és rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljesen hatásukat, ha a vesefunkció normális, vagy csak minimálisan károsodott. Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont): Súlyos májkárosodás esetén a kezelés ellenjavallt. Idősek (lásd 4.4 pont): Idősek esetében a szérum kreatinin-értékeket a kor, testsúly és a nem függvényében korrigálni kell. Idős betegek csak akkor kezelhetők Pretanix retard filmtablettával, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan károsodott. Gyermekek és serdülők: A Pretanix retard filmtabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával, vagy más szulfonamidokkal, illetve a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Súlyos vesekárosodás. - Hepaticus encephalopathia vagy súlyos májkárosodás. - Hypokalaemia. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Különleges figyelmeztetések: Hepaticus encephalopathia Májkárosodás esetén a tiazidok csoportjába tartozó diuretikumok akár májkómáig progrediáló hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-háztartás zavara esetén. Amennyiben ez jelentkezik, a diuretikum alkalmazását azonnal abba kell hagyni. Fényérzékenység: Fényérzékenységi reakciókról számoltak be tiazid és rokon diuretikumok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, ajánlatos a kezelés megszakítása. Ha ismét diuretikus kezelés szükséges, a napfénynek, illetve a mesterséges UVA fénynek kitett területeket ajánlatos védeni. Segédanyagok: Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Különleges óvintézkedések: Víz- és elektrolit-egyensúly: Szérum nátriumszintje A szérum nátriumszintjét a kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően rendszeresen meg kell mérni. A szérum nátriumszintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvetően szükséges. Idős vagy májcirrózisban szenvedő beteg esetében még gyakrabban kell ellenőrizni a szérum nátriumszintjét (lásd 4.8. és 4.9 pont). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotensióhoz vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolicus alkalosist okozhat: ezen hatás incidenciája és mértéke csekély. Szérum káliumszintje A káliumszint csökkenése és a hypokalaemia a tiazid és rokon diuretikumok fő kockázata. A hypokalaemia izom-rendellenességet okozhat. Rhabdomyolisis eseteiről számoltak be, elsősorban súlyos hypokalaemiával összefüggésben. A hypokalaemia kialakulását (? 3,4 mmol/l) meg kell előzni bizonyos magas rizikójú betegcsoportok esetében, mint például: idősek, alultápláltak és/vagy több gyógyszert szedők, asciteses és ödémás, cirrózisos betegek, ischaemiás szívbetegségben és szívelégtelenségben szenvedők esetében. Ezekben az esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz-készítmények kardiotoxicitását és az arrhythmiák előfordulását. Megnyúlt QT-intervallummal rendelkező egyének szintén hajlamosak arrhythmiára, akár congenitalis, akár iatrogen eredetről van szó. A hypokalaemia is, a bradycardia is prediszponáló tényező a súlyos arrhythmia, az esetenként fatális torsade de pointes arrhythmia kialakulására. Valamennyi fenti esetben a szérum káliumszintjének gyakoribb ellenőrzése szükséges a kezelés alatt. A szérum káliumszintjét először a kezelés elkezdése utáni első hét során kell ellenőrizni. Hypokalaemia észlelésekor annak korrekciója szükséges. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják. Szérum magnéziumszintje A tiazidok és a velük rokon diuretikumok - többek között az indapamid - bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szérum kalciumszintje Tiazid és rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, emiatt a szérum kalciumszintje enyhén és átmenetileg emelkedhet. Jelentős hypercalcaemia a korábban fel nem ismert hyperparathyreosis következménye lehet. A kezelést a mellékpajzsmirigy-funkció vizsgálata előtt fel kell függeszteni. Vércukorszint Diabeteses betegek esetében, különösen hypokalaemia jelenlétében, fontos a megfelelő gyakoriságú vércukorszint-ellenőrzés. Húgysav Hyperuricaemiás betegek esetében fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam. Vesefunkció és diuretikumok A tiazid és rokon diuretikumok akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan károsodott (ha a szérum kreatininszintje felnőttnél 25 mg/l, azaz 220 mikromol/l alatti). Idősek esetében a szérum kreatininértékeit a kor, a testsúly és a nem függvényében korrigálni kell. A diuretikus kezelés elkezdése víz- és nátriumvesztést okoz, ami másodlagos hypovolaemiához, a glomerulus filtráció csökkenéséhez vezet, ennek következtében emelkedhet a vér karbamid- és kreatininszintje. Ez az átmenetei veseműködési zavar normál veseműködés esetén általában reverzibilis, de súlyosbíthatja az előzőleg fennálló vesekárosodást. Sportolók A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami pozitív doppingteszt-eredményt adhat. Choroidealis effusio, akut myopia és másodlagos, zárt zugú glaucoma: A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik a látásélesség-csökkenés vagy a szemfájdalom akut megjelenése, amelyek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer adásának a lehető leggyorsabban történő abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése szükséges lehet, ha az intraocularis nyomás változatlanul magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnesisben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az indapamid nem befolyásolja az éberséget, de a vérnyomás csökkenése miatt egyedi esetekben eltérő reakciók jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdetekor, vagy amikor egyéb antihipertenzív szerrel kombináljuk. Emiatt károsodhatnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek. 4.9 Túladagolás Tünetek Az indapamid a terápiás dózis 27-szereséig (40 mg) nem okozott toxicitást. Az akut mérgezés tünetei főként a víz- és elektrolit-egyensúly zavarából erednek (hyponatremia, hypokalaemia). Klinikailag jelentkezhet hányinger, hányás, hypotensio, izomgörcsök, vertigo, álmosság, confusio, polyuria vagy oliguria, ami anuriáig fokozódhat (a hypovolaemia miatt). Kezelés Kezdeti teendő a bevett gyógyszer gyors eliminálása gyomormosással és/vagy aktív szén adásával, amit a víz- és elektrolit-egyensúly helyreállítása követ, megfelelő speciális centrumokban. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem javasolt kombinációk: Lítium: Emelkedett szérum lítiumszint alakulhat ki a túladagolási jeleivel, mint sómentes diéta esetén (csökkent a lítium kiválasztása a vizeletben). Ha diuretikum alkalmazása mégis szükséges, akkor gyakran kell a lítium szérumszintjét ellenőrizni, és a dózist annak megfelelően módosítani. Fokozott óvatosságot igénylő kombinációk Gyógyszerek, melyek torsade de pointes-ot okozhatnak, pl.: - Ia. csoportú antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid); - III csoportú antiaritmiás szerek: (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretilium); - Egyes antipszichotikumok: - fenotiazinok (pl. klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin); - benzamidok (pl. amiszulpirid, szulpirid, szultoprid, tiaprid); - butirofenonok (pl. droperidol, haloperidol); - egyéb antipszichotikumok, pl. pimozid; - Egyéb hatóanyagok, pl. bepridil, ciszaprid, difemanil, eritromicin iv. adva, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, vinkamin iv. adva, metadon, asztemizol, terfenadin. Ezen gyógyszerek ventricularis arrhythmiára, ezen belül torsade de pointes-ra hajlamosítanak (a hypokalaemia is ritmuszavarra hajlamosító tényező). A szérum káliumszintjét ezen kombináció alkalmazásának elkezdése előtt ellenőrizni, és a hypokalaemiát korrigálni kell. EKG-monitorozás és az elektrolit-egyensúly ellenőrzése ajánlott. Hypokalaemia esetén olyan gyógyszereket kell adni, amelyek nem okozhatnak torsade de pointes-ot. Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID) (szisztémás alkalmazáskor), beleértve a szelektív COX-2-inhibitorokat, nagy dózisú (> 3 g/nap) acetilszalicilsav: Az indapamid antihipertenzív hatását csökkenthetik. Dehidrált betegeknél fennáll az akut veseelégtelenség kockázata (csökkent glomerularis filtratio). Ilyenkor a beteg folyadék-háztartását normalizálni kell, és a kezelés során a vesefunkciókat ellenőrizni kell. Angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) gátlók: Előzetesen fennálló nátriumdepléció esetén az ACE-inhibitor-kezelés megkezdésekor, első dózis okozta hypotensio és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata fennáll (különösen arteria renalis stenosis esetén). Hypertonia esetén, ha a korábbi diuretikus kezelés nátriumhiányt okozott, a szükséges teendő: - vagy 3 nappal az ACE-inhibitor-kezelés előtt le kell állítani a diuretikum adását, majd, ha szükséges, később újra lehet kezdeni egy káliumürítő diuretikum adását, - vagy az ACE-inhibitort kis dózisban kell adni, és a dózist fokozatosan szabad emelni. Congestiv szívelégtelenség esetén szintén igen kis dózisú ACE-inhibitorral kell a kezelést elindítani, lehetőleg a káliumürítő diuretikum dózisának csökkentése után. Minden esetben az ACE-inhibitor-kezelés első heteiben a vesefunkció (szérum kreatininszintje) monitorozása szükséges. Hypokalaemiát okozó egyéb készítmények: amfotericin B (iv.) szisztémásan alkalmazott glüko- és mineralokortikoidok, tetrakozaktid, bélizgató hatású laxatívumok: Ilyenkor a hypokalaemia fokozott kockázata (additív hatás) áll fenn, ezért a szérum káliumszintjét ellenőrizni, szükség esetén korrigálni kell. Még szorosabb káliumszint-ellenőrzés szükséges, ha egyidejűleg digitálisz-kezelést is alkalmazunk. Nem bélfalizgató hatású hashajtó adása szükséges. Baklofén Fokozott antihipertenzív hatás jelentkezhet. A beteg folyadék-háztartását normalizálni kell, a vesefunkciót a kezelés kezdetétől rendszeresen ellenőrizni kell. Digitálisz A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. A szérum kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG-t ellenőrizni kell, és ha szükséges, a kezelést módosítani kell. Különös odafigyelést igénylő kombinációk Allopurinol Indapamiddal való együttes alkalmazás növelheti az allopurinol által kiváltott túlérzékenységi reakciók incidenciáját. Egyéb körültekintést igénylő kombinációk: Káliummegtartó diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren) Ezek az egyes betegek esetében alkalmazott racionális kombinációk nem zárják ki sem a hypokalaemia lehetőségét, sem a hyperkalaemia esetleges kialakulását, különösen veseelégtelenség és diabetes esetében. A szérum káliumszintjét és az EKG-t ellenőrizni kell, és ha szükséges, a terápián változtatni kell. Metformin Diuretikum (elsősorban kacsdiuretikum) alkalmazása kapcsán jelentkező funkcionális veseelégtelenség esetén fokozott a metformin-kiváltotta laktátacidózis kockázata. A metformin alkalmazása kerülendő, ha a szérum kreatininszintje meghaladja a 15 mg/l-t (135 mikromol/l) a férfiaknál és a 12 mg/l-t (110 mikromol/l) a nőknél. Jódtartalmú kontrasztanyagok Diuretikum okozta dehidráció esetén fokozott az akut veseelégtelenség kockázata, főleg olyankor, ha nagy dózisú jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmazunk. A jódtartalmú készítmény beadása előtt rehidráció szükséges. Imipramin típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok Fokozódik az antihipertenzív hatás és az orthostaticus hypotonia kockázata (additív hatás). Kalciumsók: A vizelettel történő kalciumkiválasztás csökkenése következtében a hypercalcaemia kockázata áll fenn. Ciklosporin, takrolimusz: Emelkedett szérum keratininszint jelentkezhet, a keringő ciklosporinszint változása nélkül, víz-/nátriumdepléció hiányában is. Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás alkalmazás): Csökken az antihipertenzív hatás (fokozott víz-/nátriumretenció a kortikoszteroid hatása következtében). 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, a főként bőrgyógyászati jellegű túlérzékenységi reakciók voltak az allergiára, asztmatikus reakciókra és maculopapulosus kiütésekre hajlamos személyeknél. A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása Az eddig jelentett mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági felosztást követi: Nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). MedDRA Szervrendszer Mellékhatás Gyakoriság Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek agranulocytosis Nagyon ritka aplasticus anaemia Nagyon ritka haemolyticus anaemia Nagyon ritka leucopenia Nagyon ritka thrombocytopenia Nagyon ritka Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hypokalaemia (lásd 4.4. pont) Gyakori hyponatraemia (lásd 4.4 pont) Nem gyakori hypochloraemia Ritka hypomagnesaemia Ritka hypercalcaemia Nagyon ritka Idegrendszeri betegségek és tünetek szédülés Ritka fáradtság Ritka fejfájás Ritka paraesthaesia Ritka ájulás Nem ismert Szembetegségek és szemészeti tünetek myopia Nem ismert homályos látás Nem ismert látáskárosodás Nem ismert akut zárt zugú glaucoma Nem ismert choroidealis effusio Nem ismert Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek arrhythmia Nagyon ritka (potenciálisan halálos kimenetelű) torsade de pointes (lásd 4.4 és 4.5 pont) Nem ismert Érbetegségek és tünetek hypotonia Nagyon ritka Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányás Nem gyakori hányinger Ritka obstipatio Ritka szájszárazság Ritka pancreatitis Nagyon ritka Máj- és epebetegségek illetve tünetek májfunkciós zavarok Nagyon ritka májkárosodás esetén hepaticus encephalopathia alakulhat ki (lásd 4.3 és 4.4 pont) Nem ismert hepatitis Nem ismert Bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei hiperszenzitivitási reakciók Gyakori maculopapulosus kiütések Gyakori purpura Nem gyakori angioneuroticus oedema Nagyon ritka urticaria Nagyon ritka toxicus epidermalis necrolysis Nagyon ritka Stevens-Johnson-szindróma Nagyon ritka a már fennálló akut szisztémás lupus erythematosus lehetséges rosszabbodása Nem ismert fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont) Nem ismert Vese- és húgyúti betegségek és tünetek veseelégtelenség Nagyon ritka A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei izomgörcsök Nem ismert izomgyengeség Nem ismert myalgia Nem ismert rhabdomyolysis Nem ismert A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek erectilis dysfunctio Nem gyakori Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei megnyúlt QT-szakasz az EKG-n (lásd 4.4 és 4.5 pont) Nem ismert emelkedett a szérum glükózszintje (lásd 4.4 pont) Nem ismert emelkedett a szérum húgysavszintje (lásd 4.4 pont) Nem ismert emelkedett májenzimszintek Nem ismert Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Az 1,5 mg-os és 2,5 mg-os indapamid-adagot összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki: - 1,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 10%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 4%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23 mmol/l volt. - 2,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 25%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 10%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41 mmol/l volt. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szulfonamidok, önmagukban ATC kód: C03B A11 Hatásmechanizmus Hatóanyaga, az indapamid szulfonamid-származék, a tiazid diuretikumokkal rokon vegyület, ami indolgyűrűt tartalmaz. Az indapamid a nátrium-reabszorpció gátlása révén, a kérgi, dilúciós szegmentumban hat. Fokozza a nátrium és a klór vizelettel történő kiválasztását, kisebb mértékben a kálium és magnézium kiválasztását is. Növeli a vizelet mennyiségét, ezáltal antihipertenzív hatást vált ki. Farmakodinámiás hatások II. és III. fázisú vizsgálatok azt mutatták, hogy monoterápiaként alkalmazva az antihipertenzív hatás 24 óráig fennáll. Ez már gyenge diuretikus hatású dózisok esetén is kimutatható volt. Az indapamid antihipertenzív aktivitása összefügg az artériás compliance javulásával és az arteriolaris és teljes perifériás rezisztencia csökkenésével. Az indapamid csökkenti a balkamra-hypertrophiát. A tiazidoknak és rokon diuretikumoknak egy bizonyos dózisnál maximális a hatása, ezen túlmenően a dózis növelésekor az antihipertenzív hatás már nem nő, de a mellékhatások tovább fokozódnak. Így a dózist, nem kielégítő hatás esetében nem szabad növelni. Rövid-, közép-, és hosszú távú vizsgálatok igazolták, hogy - az indapamid nem befolyásolja a lipidanyagcserét (trigliceridek, LDL- és HDL-koleszterin); - az indapamid nem befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, még diabeteses és hypertoniás betegeknél sem. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Az indapamid hatóanyagot olyan vivőanyagban diszpergálták, ami lehetővé teszi a hatóanyag folyamatos, lassú felszabadulását. Felszívódás A felszabadult indapamid gyorsan és teljes mértékben felszívódik a gastrointestinalis traktusból. Az étkezés kismértékben fokozza a felszívódás gyorsaságát, de nem befolyásolja a felszívódott gyógyszer mennyiségét. Egyszeri dózis alkalmazása után a szérum csúcskoncentrációt 12 óra múlva éri el, az ismételt adagolások csökkentik a két adag bevétele közötti szérumszint-ingadozásokat. Egyénenkénti eltérések lehetségesek. Eloszlás Az indapamid 79%-ban kötődik a szérumfehérjékhez. Eliminációs felezési ideje 14-24 óra (átlag 18 óra). A dinamikus egyensúlyi vérszintet 7 nap múlva éri el. Az ismételt adagolás során nem akkumulálódik. Metabolizmus A kiválasztás főleg a vizelettel (a dózis kb.70%-a) és széklettel (22%) történik, inaktív metabolitok formájában. Nagy kockázatú betegek Veseelégtelenségben a farmakokinetikai paraméterek nem változnak 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az indapamid a vizsgálatok során nem mutatott mutagenitást vagy karcinogenitást. Az indapamid per os nagy dózisait (a terápiás dózis 40-8000-szeresét) különböző állatfajokban vizsgálva, a hatóanyag diuretikus hatásának fokozódását észlelték. Az akut toxicitási vizsgálatokban az intravénásan vagy intraperitonealisan adott indapamid mérgezés fő tünetei összefüggésben voltak a hatóanyag farmakológia tulajdonságaival: bradypnoe, perifériás vazodilatáció. A reproduktív toxicitási vizsgálatok nem igazoltak embriotoxicitást vagy teratogenitást. A fertilitás nem károsodott sem hím, sem nőstény patkányokban. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10, 14, 15, 20, 30, 50, 60, 90 vagy 100 db retard filmtabletta PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Les Laboratoires Servier 50, rue Carnot, 92284 Suresnes Cedex Franciaország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-6788/01 (30×) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1999. március 9. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. május 26. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. október 21. 10 OGYÉI/67445/2021 Várandósság,szopt.4.6 Terhesség és szoptatás Terhesség Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű (kevesebb mint 300 terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő, és ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). Az indapamid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt. Szoptatás Az indapamidnak, illetve metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet. Az indapamid alkalmazása szoptatás ideje alatt nem ajánlott. Termékenység Nőstény és hím patkányokkal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A humán fertilitásra gyakorolt hatás nem várható. | 
