Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta Rózsaszínű, hosszúkás, mindkét oldalán domború, 9,4 × 7,8 mm átmérőjű és 5,8 mm vastagságú filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóActavis Group PTC ehf. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 400 mg moxifloxacint tartalmaz (436,37 mg moxifloxacin-hidroklorid formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: mikrokristályos cellulóz mannit kolloid vízmentes szilícium-dioxid karboximetil keményítő-nátrium (A típus) hidroxipropilcellulóz talkum magnézium-sztearát Filmbevonat: részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol) titán-dioxid (E171) makrogol 3350/PEG sárga vas-oxid (E172) vörös vas-oxid (E172) talkum Javallat4.1 Terápiás javallatok A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtabletta 18 éves és idősebb betegeknél az alábbi, moxifloxacinra érzékeny baktériumok által okozott fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont). ? Akut bakteriális sinusitis (megfelelően dignosztizált). Akut bakteriális sinusitis moxifloxacin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. ? Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbatiója (megfelelően dignosztizált). Krónikus obstruktív tüdőbetegség- a bronchitist is beleértve - akut exacerbatiója javallatban a moxiflocaxin a Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. ? Területen szerzett pneumonia, kivéve a súlyos eseteket. ? Enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás (vagyis a belső női nemi szervek fertőzései, beleértve a salpingitist és az endometritist is), kísérő tubo-ovarialis vagy kismedencei tályog nélkül. A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtabletta monoterápiában nem ajánlott enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás kezelésére, ezekben az esetekben a Neisseria gonorrhoeae növekvő moxifloxacin rezisztenciája miatt más, megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporin) kombinációban kell adni, kivéve, ha kizárható a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte (lásd 4.4 és 5.1 pont). A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtabletta a terápia befejezésére is adható olyan betegeknek, akik javulást mutattak a kezdeti intravénás moxifloxacin-kezelés alatt, az alábbi indikációkban: ? Területen szerzett pneumonia. ? Szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók. A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtabletta semmilyen típusú bőr- és lágyrészinfekcióban, illetve súlyos, területen szerzett pneumoniában nem alkalmazható kezdő terápiaként. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás (felnőttek) Az ajánlott dózis egy 400 mg-os filmtabletta naponta egyszer. Vese-/májkárosodás Enyhétől súlyos fokig terjedő vesekárosodásban vagy krónikus dialízis, azaz hemodialízis-, illetve tartós peritoneális dialízis-kezelésben részesülő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (további részletekért lásd az 5.2 pont). Májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan csupán elégtelen mennyiségű adat áll rendelkezésre (lásd 4.3 pont). Egyéb különleges betegcsoportok Időskorú és kisebb testtömegű betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Gyermekek és sedülők A moxifloxacin gyermekek és serdülőkorúak (18 év alatt) számára ellenjavallt. A moxifloxacin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülőkorúak esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A filmtablettát egészben, elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni, és étkezéstől függetlenül bevehető. Az alkalmazás időtartama A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtablettát az alábbi kezelési időtartamokon keresztül kell alkalmazni: - krónikus bronchitis akut exacerbatiója 5-10 nap - területen szerzett pneumonia 10 nap - akut bakteriális sinusitis 7 nap - enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás 14 nap A moxifloxacin 400 mg filmtablettát klinikai vizsgálatokban legfeljebb 14 napos kezelés során vizsgálták. Szekvenciális (intravénás alkalmazást követő per os) terápia Szekvenciális terápiát alkalmazó klinikai vizsgálatokban a legtöbb beteget 4 napon belül (területen szerzett pneumonia), illetve 6 napon belül (szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók) átállították intravénás kezelésről per os kezelésre. Az intravénás és per os kezelés ajánlott teljes időtartama 7-14 nap területen szerzett pneumonia, illetve 7-21 nap szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók esetén. Az egyes indikációkban javasolt dózist (400 mg, naponta egyszer), valamint a kezelési időtartamot nem szabad túllépni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - A készítmény hatóanyagával, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont). - 18 év alatti betegek. - Kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/betegség a beteg anamnézisében. Mind a preklinikai vizsgálatok során, mind humán vonatkozásban észleltek a szív elektrofiziológiájában QT-megnyúlásként jelentkező változásokat a moxifloxacin alkalmazását követően. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin ellenjavallt a következő esetekben is: - veleszületett vagy dokumentált, szerzett QT-szakasz megnyúlás, - az elektrolitháztartás zavarai, különösen a nem korrigált hypokalaemia, - klinikailag jelentős bradycardia, - klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval, - tünetekkel járó szívritmuszavar az anamnézisben. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT-szakaszt (lásd még 4.5 pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt a károsodott májműködésű (Child-Pugh C) betegeknél, illetve azoknál, akiknek a transzamináz-szintje több mint ötszörösével meghaladja a normálérték felső határát. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). A moxifloxacin-kezelés előnyeit össze kell vetni a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal, különös tekintettel a nem súlyos infekciókra. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. QTc-intervallum megnyúlás és a potenciálisan QTc-intervallum megnyúlással járó klinikai állapotok A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc-intervallum megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A klinikai vizsgálati programok során nyert EKG-k analízise során a moxifloxacin mellett észlelt QTc-megnyúlás 6 msec ± 26 msec volt, ami a kiindulási értékhez viszonyítva 1,4%-ot jelent. Mivel a férfiakhoz képest a nők kiindulási QTc-intervallumma általában hosszabb, érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekre. Az időskorú betegek szintén érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerek QT-intervallumot befolyásoló hatásaira. Azok a gyógyszerek, amelyek csökkenthetik a káliumszintet, csak kellő körültekintés mellett adhatók a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegeknek (lásd 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél (különösen nők és idős betegek esetén), akiknél arrhythmiára hajlamosító állapotok vannak jelen, mint pl. akut myocardialis ischaemia (lásd 4.3 pont) vagy QT-megnyúlás, mert ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (beleértve a torsade de pointes-t is) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3 pont). A QT-megnyúlás mértéke a gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni. Ha a moxifloxacin-kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést abba kell hagyni, és EKG-vizsgálatot kell végezni. Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Túlérzékenységi/allergiás reakciók Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonokkal, többek között a moxifloxacinnal kapcsolatban, az első alkalmazás után. Az anaphylaxiás reakciók már az első alkalmazást követően is életveszélyes sokkig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban (pl. sokktalanítás) kell részesíteni. Súlyos májbetegségek A moxifloxacin alkalmazásával kapcsolatban fulmináns hepatitis eseteit jelentették, melyek akár májelégtelenséghez (beleértve a halálos eseteket) is vezethetnek (lásd 4.8 pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a terápia folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, ha olyan fulmináns májelégtelenségre utaló tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam, vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni. A bőrt érintő súlyos mellékhatások A bőrt érintő súlyos - potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű - mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxikus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN vagy AGEP alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat váltanak ki. Az alkalmazáskor kellő óvatosság szükséges a központi idegrendszeri elváltozásban szenvedő betegeknél, valamint azoknál a betegeknél, akiknél az egyéb kockázati tényezők görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöböt. Görcsroham esetén a moxifloxin-kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Pszichotikus reakciók Pszichotikus reakciók már a kinolonok, többek között a moxifloxacin t első alkalmazását követően is jelentkezhetnek. Nagyon ritka esetekben a depresszió vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletig súlyosbodtak (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ezek a reakciók jelentkeznek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani. Óvatosság ajánlott, ha pszichotikus betegeknél szándékoznak moxifloxacint alkalmazni vagy olyan betegeknél, akiknek anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist is Antibiotikumok okozta hasmenés (AAD) és antibiotikumok okozta colitis (AAC) - beleértve a colitis pseudomembranosat is - továbbá Clostridium difficile okozta hasmenés előfordulásáról a széles spektrumú antibiotikumok, így a moxifloxacin alkalmazásakor is beszámoltak, melyek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos ennek a diagnózisnak a figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél a moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn, illetve igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést - beleértve a moxifloxacint is - le kell állítani, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezen kívül az infekciót kontrolláló, megfelelő terápiás intézkedéseket kell tenni a fertőzés-átvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélmozgást gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt a súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél. Myasthenia gravisban szenvedő betegek A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegeknél, mivel náluk a tünetek súlyosbodhatnak. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Vesekárosodásban szenvedő betegek Csak kellő körültekintés mellett kezelhetők moxifloxacinnal azok a vesebetegségben szenvedő idős betegek, akik nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát. A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont), rendszerint olyan diabéteszes betegeknél, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott. Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, a beteget azonnal szemész szakorvoshoz kell irányítani (lásd 4.7 és 4.8 pont) Fényérzékenységi reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fényérzékenységi reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt igazolták, hogy a moxifloxacin esetében kisebb a fényérzékenységet kiváltó hatás kockázata. Mindazonáltal a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt óvakodjanak az ultraibolya sugárzástól, valamint a tartós és/vagy erős napsütéstől. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek Azok a betegek, akiknek családjában glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiány fordult elő vagy maguk szenvednek glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban, hajlamosak hemolítikus reakcióra a kinolon-kezelés alatt. Ezért ilyen betegeknél a moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni. Kismedencei gyulladásos betegségben szenvedő betegek A Moxifloxacin Actavis 400 mg filmtablettával végzett kezelés nem ajánlott azon, a szövődményes kismedencei gyulladásos betegségben (pl. tubo-ovarialis, vagy kismedencei tályoggal szövődött esetek) szenvedő betegek számára, akiknél az intravénás kezelést tartják szükségesnek. A kismedencei gyulladásos betegségeket fluorokinolon-rezisztens Neisseria gonorrhoeae is okozhatja. Ezért ilyen esetekben az empirikus moxifloxacint más megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporin) kombinációban kell adni, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható. Amennyiben 3 napi kezelés után nem jelentkezik javulás, a terápiát újra át kell gondolni. Szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók Az intravénás moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a "diabeteses láb" osteomielitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést és így hamis eredményt okoz olyan minták esetében, amelyeket aktuálisan moxifloxacinnal kezelt betegektől vettek. MRSA okozta fertőzésekben szenvedő betegek A moxifloxacin nem javasolt MRSA okozta fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzések esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1 pont). Gyermekek és serdülők A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt gyermekek és 18 éven aluli serdülők esetében (lásd 4.3 pont). Segédanyagok Nátrium Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per adag nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban a fluorokinolonok, így a moxifloxacin is károsan befolyásolhatják a vezetéshez vagy gépkezeléshez szükséges képességeket, az általuk okozott központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy az akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) miatt. A betegeknek fel kell hívni a figyelmét, hogy vezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra. 4.9 Túladagolás Véletlen túladagolást esetére specifikus ellenintézkedésekre nincs szükség. Túladagoláskor tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG ellenőrzés szükséges, mert előfordulhat QT-intervallum megnyúlás. Orvosi szén egyidejű adása a 400 mg per os moxifloxacin dózis biológiai hasznosulását 80%-kal csökkenti. Az aktív szén korai alkalmazása hasznos lehet a moxifloxacin per os túladagolása esetén a nagyfokú felszívódás megakadályozására. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Gyógyszerekkel létrejövő kölcsönhatások A moxifloxacin és egyéb - esetleg QTc-szakasz megnyúlást előidéző - gyógyszerek QT-szakaszt megnyújtó additív hatása nem zárható ki. Ez a kamrai arrhythmiák - beleértve a torsade de pointes-t is - fokozott kockázatához vezethet. Ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): - IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid) - III osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) - antipszichotikumok (pl. fenotiazidok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid) - triciklusos antidepresszánsok - bizonyos antimikróbás szerek (szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek különösen a halofantrin) - egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin) - egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil). A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik káliumszintet csökkentő gyógyszert, (pl. kacs- vagy tiazid-típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B), vagy klinikailag jelentős bradycardiával összefüggésbe hozható gyógyszereket kapnak. Körülbelül 6 órának kell eltelnie a kettő- vagy háromértékű kationokat tartalmazó készítmények (pl. magnézium- vagy alumíniumtartalmú savkötők, didanozin tabletta, szukralfát és vas- vagy cinktartalmú készítmények) és a moxifloxacin bevétele között. Orvosi aktív szén és 400 mg per os moxifloxacin egyidejű alkalmazása jelentősen gátolja a gyógyszer felszívódását, továbbá több mint 80%-kal csökkenti a biohasznosulását. Ezért a két gyógyszer egyidejű alkalmazása nem javasolt (kivéve túladagolás esetén, lásd még 4.9 pont). Egészséges önkénteseknél az ismételt dózisokban adott moxifloxacin a digoxin Cmax értékét körülbelül 30%-kal emelte meg, anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC értéket vagy a maradék vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség különleges óvintézkedésre. Cukorbetegekkel végzett vizsgálatokban, per os moxifloxacin és glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid plazma csúcskoncentrációjának megközelítőleg 21%-os csökkenéséhez vezetett. Glibenklamid és moxifloxacin kombinációja elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem eredményezték a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásait. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között. Az INR változásai Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor megnőtt az orális antikoagulánsok hatása az antibakteriális szereket, különösen a fluorokinolonokat, makrolidokat, tetraciklineket, kotrimoxazolt és bizonyos cefalosporinokat szedő betegeknél. A fertőzések és gyulladással járó állapotok, a beteg kora és általános állapota kockázati tényezőnek tekinthetők. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (International Normalised Ratio-Nemzetközi Normalizált Arányszám) változásokért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedésként gyakrabban kell ellenőrizni az INR-t. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát szükség szerint módosítani kell. A klinikai vizsgálatok nem mutattak kölcsönhatást, ha a moxifloxacint az alábbi gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátló tabletták, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Humán citokróm P-450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket az adatokat. Az eredmények alapján nem valószínű a citokróm P-450 enzim által közvetített metabolikus interakció. Kölcsönhatás étellel A moxifloxacin és élelmiszerek között, beleértve a tejtermékeket is, nincs klinikailag releváns kölcsönhatás. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A 400 mg moxifloxacin (per os és szekvenciális terápia) kezeléssel kapcsolatban elvégzett összes klinikai vizsgálat során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatás(ok): A hányingert és a hasmenést kivéve valamennyi mellékhatás 3% alatti gyakorisággal fordult elő. A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: Gyakori (? 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) Ritka (? 1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (< 1/10 000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szervrendszeri kategória (MedDRA) Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Fertőző betegségek és parazita-fertőzések rezisztens baktériumok vagy gombák által okozott felülfertőződés, pl. orális és vaginalis candidiasis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek anaemia, leukopenia(-ák) neutropenia, thrombocytopenia, thrombocythaemia, eosinophilia, megnyúlt prothrombinidő/ emelkedett INR-érték emelkedett prothrombin-szint/csökkent INR, agranulocytosis, pancytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek allergiás reakció (lásd 4.4 pont) anaphylaxiás reakció, beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes sokkot is (lásd 4.4 pont), allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyes gégeödémát is, lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hyperlipidemia hyperglykaemia, hyperuricaemia hypoglykaemia, hypoglykaemiás kóma Pszichiátriai kórképek* szorongásos reakciók, psychomotoros hyperactivitás/ agitatio érzelmi labilitás, depresszió (nagyon ritka esetekben önkárosító viselkedésig fokozódhat, pl. öngyilkos-sági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek lásd 4.4. pont), hallucináció, delírium deperszonali-záció, pszichotikus reakciók (amelyek önkárosító viselkedésig súlyosbodhatnak pl. öngyilkos-sági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek, lásd 4.4. pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás, szédülés paraesthesia és dysaesthesia, ízérzékelési zavarok (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát is), zavartság és dezorientáltság, alvászavarok (főként álmatlanság) tremor, vertigo, aluszékonyság hypaesthesia, szaglászavar (beleértve az anosmiát), abnormális álmok, koordinációs zavar (beleértve a főként szédülés vagy vertigo miatt kialakuló járás- zavarokat), görcsrohamok, pl. grand mal (lásd 4.4 pont) figyelemzavar, beszédzavarok, amnézia, perifériás neuropathia és polyneuropathia hyperaesthesia Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, beleértve a diplopiát és a homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont) photophobia átmeneti látáskiesés (különösen központi idegrendszeri reakciók esetén, lásd 4.4 és 4.7 pont) uveitis és bilateralis akut iris diaphanoscopia (lásd 4.4 pont) A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* tinnitus, hallásromlás, beleértve a süketséget (általában reverzíbilis) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** QT-megnyúlás hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont) QT-megnyúlás (lásd 4.4 pont) palpitatio, tachycardia, pitvarfibrilláció, angina pectoris kamrai tachy-arrhythmiák syncope (akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés) nem meghatározott arrhythmiák, torsade de pointes (lásd 4.4 pont) szívmegállás (lásd 4.4 pont) Érbetegségek és tünetek** vasodilatatio hypertonia, hypotonia vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe (beleértve az asztmás megbetegedéseket is) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger, hányás, gastronitestinalis és hasi fájdalmak, hasmenés csökkent étvágy és ételfogyasztás, székrekedés, dyspepsia, flatulencia, gastritis, emelkedett amiláz-szint dysphagia, stomatitis, antibiotikus kezeléssel összefüggő colitis (beleértve a colitis pseudomembra-nosat, amely nagyon ritka esetekben életveszélyes szövődmé-nyekkel jár, lásd 4.4 pont) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek emelkedett transzamináz- szintek májkárosodás (beleértve az LDH emelkedést), emelkedett bilirubinszint, emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint, emelkedett alkalikus foszfatáz-szint icterus, hepatitis (főként cholestaticus) potenciálisan életveszélyes májelégtelen-séghez vezető fulmináns hepatitis (a fatális eseteket is beleértve, lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei viszketés, kiütés, urticaria, száraz bőr hólyagos bőrreakciók, pl. Stevens-Johnson-szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4. pont) Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* arthralgia, myalgia tenmdinitis (lásd 4.4 pont), izomgörcs, izomrángás, izomgyengeség ínszakadás (lásd 4.4 pont), arthritis, izomrigiditás, myasthenia gravis tüneteinek exacerbációja (lásd 4.4 pont) rhobdomyolysis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek dehydratio vesekárosodás (beleértve a vér karbamid- és kreatininszint emelkedését is) veseelégtelenség (lásd 4.4 pont) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* rosszullét (főként gyengeség vagy kimerültség), fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat), verejtékezés oedema *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos -esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során nagyon ritka esetekben előfordultak a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán sem zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemoliticus anaemia, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok, ATC-kód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin in vitro a Gram-pozitív és Gram-negatív kórokozók széles spektrumával szemben hatékony. A moxifloxacin baktericid hatása abból ered, hogy gátolja mindkét II. típusú topoizomerázt (DNS-giráz és topoizomeráz IV), melyek a bakteriális DNS replikációhoz, a transzkripcióhoz és a hibajavító (repair) mechanizmushoz szükségesek. A Gram-pozitív baktériumok tekintetében a megnövekedett aktivitásért és a rezisztens mutánsok kialakulásának csökkenéséért valószínűleg a C8-metoxi csoport a felelős, a C8-H csoport helyett. A nagyméretű biocikloamin-szubsztituens jelenléte a C-7 pozícióban megakadályozza az egyes Gram-pozitív baktériumok norA vagy pmrA génjeihez kapcsolódó aktív effluxot. Farmakodinámiás vizsgálatok bizonyítják, hogy a moxifloxacin baktériumölő képessége koncentrációfüggő. A minimális baktericid koncentrációk (MBC) a minimális gátló koncentrációk (MIC) nagyságrendjébe esnek. Az emberi bélflórára gyakorolt hatás A moxifloxacin per os adását követően egészséges önkénteseknél a következő változásokat észlelték a bélflórában: csökkent az Escherichia coli, Bacillus spp, Enterococcus spp és Klebsiella spp, valamint az anaerob Bacteroides vulgatus, Bifidobacterium spp, Eubacterium spp és Peptostreptococcus spp mennyisége, ugyanakkor a Bacteroides fragilis mennyisége emelkedett. Ezek a változások két héten belül normalizálódtak. Rezisztencia mechanizmus Azok a rezisztencia mechanizmusok, amelyek inaktiválják a penicillineket, cefalosporinokat, aminoglikozidokat, makrolideket és tetraciklineket, nem befolyásolják a moxifloxacin antibakteriális aktivitását. Egyéb rezisztencia mechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmus befolyásolhatják a moxifloxacinnal szembeni érzékenységet. In vitro rezisztencia a moxifloxacinnel szemben a topoizomeráz II-ben, a DNS-girázban, és a topoizomeráz IV-ben bekövetkező, többlépcsős célhely mutációval alakul ki. Gram-pozitív baktériumok esetében a moxifloxacin az aktív efflux mechanizmus gyenge szubsztrátja. Egyéb fluorokinolonokkal létrejövő kereszt-rezisztencia megfigyelhető. Mivel a moxifloxacin a topoizomeráz II-t és IV-et azonos szinten gátolja számos Gram-pozitív baktériumban, bizonyos baktériumok rezisztensek lehetnek egyéb kinolonokkal szemben, de érzékenyek moxifloxacinra. Határértékek EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2020.01.01.). Mikroorganizmus Érzékeny Rezisztens S. aureus ? 0,25 mg/l ? 25 mm > 0.25 mg/l < 25 mm Koaguláz-negatív Staphylococcusok ? 0,25 mg/l ? 28 mm > 0,25 mg/l < 28 mm S. pneumoniae ? 0,5 mg/l ? 22 mm > 0,5 mg/l < 22 mm Streptococcus A, B, C, G csoportok ? 0,5 mg/l ? 19 mm > 0,5 mg/l < 19 mm H. influenzae ? 0,125 mg/l ? 28 mm > 0,125 mg/l < 28 mm M. catarrhalis ? 0,25 mg/l ? 26 mm > 0,25 mg/l < 26 mm Enterobacterales ? 0,25 mg/l ? 22 mm > 0,25 mg/l < 22 mm Nem fajhoz kötött határértékek* ? 0,25 mg/l > 0,25 mg/l *Ezek a határértékek azokban az esetekben használhatók, ha nincs fajhoz kötött határérték és nem szerepel egyéb ajánlás (egyéb megjegyzés) a fajspecifikus határértékeket tartalmazó táblázatban. Mikrobiológiai érzékenység Az egyes fajokra vonatkozó szerzett rezisztencia gyakorisága földrajzilag és időben is változhat, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szaktanácsadás válhat szükségessé, amikor olyan a helyi rezisztencia prevalenciája, hogy a hatóanyag hatásossága megkérdőjelezhető, legelábbis egyes infekció típusok esetén. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Gardnerella vaginalis Staphylococcus aureus* (meticillin-érzékeny) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis* Anaerob mikroorganizmusok Fusobacterium spp. Prevotella spp. "Egyéb" mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Chlamydia trachomatis* Coxiella burnetii Mycoplasma genitalium Mycoplasma hominis Mycoplasma pneumoniae* Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium* Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)+ Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli* Klebsiella pneumoniae*#M Klebsiella oxytoca Neisseria gonorrhoeae*+ Proteus mirabilis* Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis* Peptostreptococcus spp.* Öröklötten rezisztens mikroorganizmusok Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa *A hatékonyságot az elfogadott javallatokban az érzékeny törzsek esetében klinikai vizsgálatokkal megfelelő módon igazolták. #MAz ESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra +A rezisztencia aránya > 50% egy vagy több országban 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás és biohasznosulás Per os beadást követően a moxifloxacin gyorsan és gyakorlatilag teljes mértékben felszívódik. Abszolút biohasznosulása mintegy 91%. 50-800 mg egyszeri per os dózis után, valamint 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg dózisig a farmakokinetika lineáris. Egyszeri 400 mg beadását követően a 3,1 mg/l csúcskoncentráció 0,5-4 óra múlva alakul ki. Dinamikus egyensúlyi állapotban (naponta egyszer 400 mg) a csúcs-, ill. maradék szérumkoncentráció sorrendben 3,2 ill. 0,6 mg/l volt. Dinamikus egyensúlyi állapotban a szervezetben felhalmozódó gyógyszer mennyisége mintegy 30%-kal magasabb, mint az első dózis bevétele után. Eloszlás 400 mg beadása után a moxifloxacin a vérből igen gyorsan kijut az extravascularis térbe, és 35 mg × óra/l AUC értéket eredményez. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40-42%. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik. Egyszeri 400 mg moxifloxacin dózis per os beadása után a következő csúcskoncentrációk (mértani középérték) voltak mérhetők az egyes szövetekben: Szövet Koncentráció Szövet: plazma arány Plazma 3,1 mg/l - Nyál 3,6 mg/l 0,75-1,3 Bliszter folyadék 1,61 mg/l 1,71 Bronchus- nyálkahártya 5,4 mg/kg 1,7-2,1 Alveolaris macrophagok 56,7 mg/kg 18,6-70,0 Nyálkás hámszövet 20,7 mg/l 5-7 Sinus maxillaris 7,5 mg/kg 2,0 Sinus ethmoidalis 8,2 mg/kg 2,1 Nasalis polypok 9,1 mg/kg 2,6 Interstitialis folyadék 1,02 mg/l 0,8-1,42,3 Női nemi szervek* 10,24 mg/kg 1,724 *400 mg egyszeri dózis intravénás alkalmazása 1 10 órával a kezelés után 2 nem kötött koncentráció 33-36 óra között az adagolás után 4 az infúzió végén Biotranszformáció A moxifloxacin fázis II biotranszformáción megy keresztül, és a vizelettel, ill. az epe-faeces utat követve részben változatlan formában, részben egy szulfo (Ml), ill. glükuronid (M2) metabolit formájában ürül. Humán vonatkozásban csak az Ml és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív. Az in vitro és a fázis I klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P-450-en keresztül történő fázis I biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték. Elimináció A moxifloxacin terminális eliminációs felezési ideje a plazmából átlagosan mintegy 12 óra. Az átlagos látszólagos teljes-test-clearance egyszeri 400 mg adása után 179 és 246 ml/perc közötti érték. A veseclearance 24-53 ml/perc, ami a gyógyszer részleges tubularis reabszorpciójára utal. 400 mg-os dózis beadása után mintegy 96% nyerhető vissza a vizeletből (kb. 19% változatlan hatóanyag, kb. 2,5% Ml metabolit és kb. 14% M2 metabolit) és a székletből (kb. 25% változatlan hatóanyag és kb. 36% Ml metabolit, M2 metabolit nem kimutatható). Moxifloxacin és ranitidin, illetve probenicid együttes adása nem befolyásolta az anyavegyület renalis clearance értékét. Idősek és kisebb testtömegű betegek Magasabb plazmakoncentrációt figyeltek meg alacsony testtömegű egészséges önkénteseknél (pl. nőknél) és időskorú önkénteseknél. Vesekárosodás A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak jelentős mértékben a vesekárosodásban (beleértve a 20 ml/perc/1,73 m2 feletti kreatinin-clearance- et is) szenvedő betegeknél. A vesefunkció csökkenésével az M2 metabolit (glükuronid) koncentrációja mintegy 2,5-szörösére nő (< 30 ml/perc/1,73 m2 kreatinin-clearance mellett). Májkárosodás A májkárosodásban (Child-Pugh A, B) szenvedő betegekkel eddig elvégzett végzett farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehet különbséget kimutatni az egészséges önkénteseknél kapott eredményekhez viszonyítva. A kóros májműködés magasabb Ml metabolit koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan molekula koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél megállapított értékkel. A moxifloxacin májműködési zavarban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazásával kapcsolatosan nincs kellő tapasztalat. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányoknál és majmoknál a haemopoeticus rendszerre kifejtett hatás (a vörösvérsejt- és vérlemezkeszám kisfokú csökkenése) volt kimutatható. Egyéb kinolonokhoz hasonlóan patkányoknál, kutyáknál és majmoknál hepatotoxicitást (emelkedett májenzim-szintek és vacuolaris degeneratio) észleltek. Majmoknál CNS toxicitás (convulsiók) is előfordult. Ezeket a hatásokat azonban csak magas moxifloxacin dózisok, ill. tartós kezelés esetén észlelték. A többi kinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin in vitro genotoxikusnak bizonyult baktériumokban és emlős sejteken. Mivel ezek a hatások magyarázhatók a bakteriális girázokkal létrejövő kölcsönhatással és - magas koncentrációban - az emlős sejtek topoizomeráz II gátlásával, így a genotoxicitásra küszöbérték határozható meg. In vivo vizsgálatokban az alkalmazott igen magas moxifloxacin dózisok ellenére sem észleltek genotoxicitást. Ezek alapján egy kielégítően magas biztonságossági szint állapítható meg a humán terápiás dózisra. Egy patkányokkal végzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek. Számos kinolon fotoreaktiv, ami fototoxicitást, fotomutagén, illetve fotokarcinogén hatást válthat ki. Ezzel szemben a moxifloxacin összehasonlító in vitro és in vivo vizsgálati programokban fototoxikus, ill. foto-genotoxikus hatásoktól mentesnek bizonyult. Ugyanilyen körülmények között más kinolonok kiváltották ezeket a hatásokat. Magas koncentrációban a moxifloxacin gátolja a késleltetett, egyirányú káliumáramlás gyors szakaszát a szívben, és ezzel a QT-intervallum megnyúlását eredményezheti. Kutyákkal végzett toxikológiai vizsgálatokban a 90 mg/ttkg és magasabb, ? 16 mg/l plazmaszintet eredményező per os dózisok a QT-idő megnyúlását idézték elő, de nem okoztak szívritmuszavart. Csak igen magas, a humán dózis 50-szeresét (> 300 mg/ttkg) meghaladó, ? 200 mg/l (a terápiás szérumszintnél 40-szer magasabb) plazmakoncentrációt eredményező, kumulatív, intravénás dózis okozott reverzíbilis, nem fatális kamrai szívritmuszavart. A kinolonok igazoltan károsítják a fiatal állatok nagy, diarthroidális ízületeinek porcfelszínét. A fiatal kutyáknál ízületi károsodást okozó, legalacsonyabb per os moxifloxacin dózis - mg/ttkg-ban számítva - a 400 mg-os terápiás dózis négyszerese volt (50 ttkg-ra vonatkoztatva), ami 2-3-szor magasabb plazmaszintet eredményezett, mint a legmagasabb terápiás dózis. Patkányokkal és majmokkal végzett (ismételt dózisokat alkalmazó, maximálisan 6 hónapig tartó) toxicitási vizsgálatokban nem mutattak ki oculotoxicitás kockázatára utaló jeleket. Kutyáknál a ? 20 mg/l plazmaszintet eredményező, nagy (? 60 mg/ttkg) per os dózisok elektro-retinogramm változásokat és - izolált esetekben - retina atrófiát okoztak. Patkányokkal, nyulakkal és majmokkal végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányokkal (p.o. és iv.) és majmokkal (p.o.) végzett vizsgálatok nem igazolták a moxifloxacin teratogén vagy termékenységet befolyásoló hatását. A csigolyák és bordák fejlődési rendellenességeinek kismértékben emelkedett gyakoriságát figyelték meg nyulaknál, de csak az anyára nézve egyértelműen toxikus (20 mg/ttkg, iv.) dózisok mellett. A humán terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózisok esetén majmoknál és nyulaknál az abortuszok incidenciájának növekedését észlelték. Patkányoknál a magzatok csökkent testtömegét, magasabb prenatalis elhalást és a vemhesség időtartamának kismértékű megnövekedését, valamint egyes hímnemű és nőnemű utódoknál a spontán aktivitás fokozódását észlelték az ajánlott maximális humán dózis 63-szorosa mellett (mg/ttkg-ban számítva), a humán terápiás dózistartományon belüli plazmakoncentráció mellett. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolás dobozban. A filmtabletták az alábbi kiszerelésekben kaphatók: 5, 6, 7, 10, 25, 50, 70, 80 vagy 100 filmtabletta. PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolásban, dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Alumínium/alumínium buborékcsomagolás (PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolás) A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Actavis Group PTC ehf. Dalshraun 1, IS-220 Hafnarfjör?ur, Izland 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-22590/01 5× PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolásban OGYI-T-22590/02 6× PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolásban OGYI-T-22590/03 7× PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolásban OGYI-T-22590/04 10× PA/Al/PVC//Alumíniumfólia buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. december 16. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. november 28. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. május 22. 5 OGYÉI/35349/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A moxifloxacin biztonságosságát humán terhességben még nem értékelték. Állatkísérletes vizsgálatok reprodukcióra kifejtett toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). A potenciális humán kockázat nem ismert. A kísérletek során tapasztalt, a fluorokinolonok fejlődésben lévő állatok teherviselő ízületeinek porcára gyakorolt káros hatások kockázata, valamint bizonyos fluorokinolonokal kezelt gyermekeknél leírt reverzíbilis ízületi sérülések miatt a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont). Szoptatás Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok arra utalnak, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint a fejlődésben lévő állatok teherviselő ízületi porcának fluorokinolonok által okozott károsodásának kockázata miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3 pont). Termékenység Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont). | 
