Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

Hepaticus encephalopathia:
Májkárosodás esetén a tiazid-csoportba tartozó diuretikumok, főként az elektrolit-háztartás zavara esetén, hepaticus encephalopathiát okozhatnak, ami májkómához vezethet. Mivel a Cardilopin Komb indapamidot tartalmaz, ilyen tünetek előfordulása esetén a készítmény alkalmazását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység:
A tiazidok és rokon diuretikumok kapcsán fényérzékenységi reakciók eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont). Amennyiben a kezelés alatt fényérzékenységi reakció fordul elő, a kezelés leállítása javasolt.
Ha a diuretikum ismételt adását szükségesnek ítélik, javasolt a napnak vagy mesterséges UVA fénynek kitett területek védelme.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Hypertoniás krízis:
Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.

Folyadék- és elektrolit-egyensúly:
* Nátriumszint:
A kezelés megkezdésekor, majd a kezelés során rendszeres ellenőrzése szükséges. A plazma nátriumszintjének csökkenése tünetmentes is lehet, ezért a nátriumszint kiindulási, majd későbbi rendszeres ellenőrzése alapvető fontosságú. Az ellenőrzés gyakoriságát fokozni kell idős és cirrhosisban szenvedő betegek esetében (lásd 4.8 és 4.9 pont).
Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotoniához vezethet. Az egyidejű kloridionvesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist eredményezhet, ennek incidenciája és mértéke csekély.

* Káliumszint:
A hypokalaemiához vezető káliumürítés a tiazid és rokon diuretikumok fő kockázata. A hypokalaemia izomproblémákat okozhat. Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be, főként súlyos hypokalemiával összefüggésben. A hypokalaemia (< 3,4 mmol/l) kialakulását meg kell előzni bizonyos magas rizikójú betegcsoportok, mint például idősek, alultáplált és/vagy több gyógyszert szedők, ascites-szel és ödémával rendelkező cirrhosisos betegek, koszorúér-betegségben és szívelégtelenségben szenvedők esetében. Ilyen esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz-készítmények cardiotoxicitását és az arrhythmiák kockázatát.

A megnyúlt QT-intervallum, akár congenitalis, akár iatrogen eredetű, szintén kockázatai tényező. A hypokalaemia és a bradycardia is hajlamosít a súlyos, esetenként fatális arrhythmiák (pl. torsade de pointes) kialakulására.

Ezekben a fent említett esetekben jóval gyakrabban kell ellenőrizni a szérum káliumszintjét. A káliumszint első ellenőrzését a kezelés elkezdése utáni első héten szükséges elvégezni.
A hypokalaemiát az észlelésekor korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

* Magnézium plazmaszintje:
A tiazidok és a velük rokon diuretikumok - többek között az indapamid - bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

* Kalciumszint:
Tiazid és rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, emiatt a plazma kalciumszintje enyhén és átmenetileg emelkedhet. Kifejezett hypercalcaemia fel nem ismert hyperparathyreosis következménye is lehet. A kezelést a mellékpajzsmirigy-funkció kivizsgálásáig fel kell függeszteni.

Vércukorszint:
Az indapamid alkalmazása miatt cukorbetegeknél, különösen alacsony káliumszint esetén, fontos a vércukorszint monitorozása.

Szívelégtelenség:
Szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor óvatosság szükséges.
Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett, hosszú távú, placebokontrollos klinikai vizsgálat során nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest. Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint, fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát, valamint a mortalitást.

Vesefunkció:
A tiazid és rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan károsodott (ha a szérum kreatininszintje 25 mg/l, azaz 220 mikromol/l alatti felnőttek esetében). Időskorban a szérum kreatinin értékeket a kor, testtömeg és a nem függvényében korrigálni kell.
A diuretikus kezelés elkezdése víz- és nátriumvesztést okoz, ami másodlagos hypovolaemiához és a glomerulus filtráció csökkenéséhez vezet. Ennek következtében emelkedhet a vér karbamid- és kreatininszintje. Ez az átmeneti vesefunkció-zavar normális veseműködésű betegek esetén nem jár következményekkel, de a fennálló vesekárosodást súlyosbíthatja.

Az amlodipint vesekárosodásban szenvedő betegeknél a szokásos dózisban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.

A Cardilopin Komb hatását nem vizsgálták vesekárosodás esetén. Vesekárosodás esetén a Cardilopin Komb dózisát az egyes hatóanyagok különálló adagolási javaslatának megfelelően kell meghatározni.

Húgysav:
Az indapamid alkalmazása miatt hyperurikaemiás betegek esetében fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam.

Májfunkció:
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje meghosszabbodik és az AUC-értékek magasabbak; adagolási javaslat nincs. Ezért ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását a kisebb dózistartományban kell kezdeni és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során körültekintéssel kell eljárni.

A Cardilopin Komb hatását nem vizsgálták károsodott májfunkció esetén. Az indapamid és az amlodipin hatásait figyelembe véve, a Cardilopin Komb alkalmazása ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, míg enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén óvatossággal alkalmazható.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma:
A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik a látásélesség-csökkenés vagy a szemfájdalom akut megjelenése, amelyek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer adásának a lehető leggyorsabban történő abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése szükséges lehet, ha az intraocularis nyomás változatlanul magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnesisben szereplő szulfonamid-- vagy penicillinallergia.

Idősek
Idős betegek esetén a vesefunkciós értékek figyelembevételével végezhető a Cardilopin Komb-kezelés (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Segédanyagok:
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a Cardilopin Komb nem szedhető.

Nátriumtartalom
A Cardilopin Komb kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Cardilopin Komb kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket:
* Az indapamid az éberséget nem befolyásolja, de a vérnyomás csökkenése miatt a betegek egy részénél egyedileg eltérő reakciók jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdetekor vagy más antihipertenzív szerrel való együttadásakor. Emiatt károsodhatnak a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességek.
* Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Amennyiben az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat. Javasolt az elővigyázatosság, elsősorban a kezelés elején.

4.9 Túladagolás

A Cardilopin Komb-bal történő humán túladagolásról nincs adat.

Indapamidhoz kapcsolódóan:

Tünetek
Az indapamid 40 mg-os dózisig nem bizonyult toxikusnak, ami a terápiás dózis 27-szerese.
A túladagolás jelei a folyadék-, és elektrolit-háztartás zavarából adódnak (hyponatraemia, hypokalaemia). Klinikailag jelentkezhet hányinger, hányás, hypotonia, görcsök, vertigo, álmosság, zavartság, polyuria vagy oliguria, ami anuriáig súlyosbodhat (hypovolaemia miatt).

Kezelés
Első lépésként a lenyelt hatóanyagok eltávolítását kísérelhetjük meg gyomormosással, illetve aktív szén adásával, majd a megfelelő szakintézményben rendezzük a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyát.

Amlodipinhez kapcsolódóan:

Amlodipinnel történő szándékos humán túladagolással kapcsolatos tapasztalat korlátozottan áll rendelkezésre.

Tünetek
A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy nagymértékű túladagolás fokozott perifériás értágulatot, és valószínűleg reflex tachycardiát okozhat. Kifejezett és feltehetően tartós, szisztémás hypotoniáról és halálos kimenetelű sokkról számoltak be.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.

Kezelés
Klinikailag jelentős hypotonia jelentkezésekor aktív cardiovascularis támogatásra, a szívműködés és légzésfunkció monitorozására van szükség, a végtagokat fel kell polcolni, a keringő folyadékmennyiséget és a vizeletürítést ellenőrizni kell.
Vazokonstriktor adása hasznos lehet az értónus és a vérnyomás helyreállítása céljából, amennyiben alkalmazása nem ellenjavallt. Kalcium-glükonát intravénás adása jótékony lehet a kalciumcsatorna-blokád hatásának visszafordításában.
Esetenként a gyomormosás hasznos lehet. Egészséges önkénteseknél 10 mg amlodipin bevétele után 2 órán belül adott aktív szén csökkentette az amlodipin felszívódását.
Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazása valószínűleg nem jár kedvező hatással.