Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Pezsgőgranulátum. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum narancsillatú, fehér granulátum. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 600 mg ibuprofént tartalmaz tasakonként. Ismert hatású segédanyagok: nátrium (197 mg tasakonként), szacharóz (3333 mg tasakonként). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Almasav Kroszkarmellóz-nátrium Szacharin-nátrium Mikrokristályos cellulóz Szacharóz Povidon Narancs aroma Nátrium-lauril-szulfát Nátrium-hidrogén-karbonát Vízmentes nátrium-karbonát Javallat4.1 Terápiás javallatok A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása miatt rheumatoid arthritis, spondylosis ankylopoetica, osteoarthritis és egyéb, nem reumatikus (szeronegatív) arthropathiák kezelésére szolgál. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum nem ízületeket érintő reumatikus megbetegedések kezelésében a periarticularis kórképekben indikált, mint pl. befagyott váll (frozen shoulder - capsulitis), bursitis, tendinitis, tenosynovitis és derékfájdalom esetén. Ezenkívül alkalmazható lágyrész sérülések esetén, mint pl. rándulásoknál és húzódásoknál. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum fájdalomcsillapító hatása miatt közepes erősségű fájdalmak, mint pl. dysmenorrhoea, fogászati vagy postoperativ fájdalom, valamint fejfájás, köztük migrén tüneti kezelésére szolgál. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózisnak a lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont). Felnőttek Az ibuprofén ajánlott dózisa napi 1200-1800 mg több részletben elosztva. A betegek egy részénél a fenntartó kezeléshez napi 600-1200 mg adása elegendő. A napi összdózis ne haladja meg a 2400 mg-ot. Gyermekek és serdülők A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum alkalmazása gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél nem javasolt. Idősek Időskorú betegeknél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mellékhatások súlyos következményei. Ha az NSAID kezelést szükségesnek ítélik meg, a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. NSAID kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell a beteget gastrointestinalis vérzés irányában. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél fokozott óvatossággal kell eljárni az ibuprofén adagolásakor. A dózist személyre szabottan kell meghatározni. A lehető legalacsonyabb dózist kell alkalmazni, és a vesefunkciót monitorozni kell (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegeknél fokozott óvatossággal kell eljárni az ibuprofén adagolásakor. A dózist személyre szabottan kell meghatározni, és a lehető legalacsonyabb dózist kell alkalmazni (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Az érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott a Brufen 600 mg pezsgőgranulátumot étkezés közben bevenni. Röviddel étkezés után bevéve a Brufen 600 mg pezsgőgranulátum hatáskezdete elhúzódhat. Lehetőség szerint étkezés közben vagy azt követően kell bevenni. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátumot vízben kell feloldani, és szájon át szuszpenzióként bevenni, ha a pezsgés megszűnt. Egy tasaknyi granulátum feloldásához legalább 125 ml víz szükséges. Ha a granulátum teljesen feloldódott, az oldat fehéres színű, áttetsző, nincs benne fel nem oldódott szemcse, és narancs illata van. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum a szájban vagy a garatban átmenetileg égő érzést okozhat: ellenőrizni kell, hogy a granulátum megfelelő mennyiségű vízben legyen feloldva. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * az ibuprofén nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknek ibuprofénnel, acetilszalicilsavval vagy egyéb NSAID-okkal szemben korábban túlérzékenységi reakciója volt (pl. asthma, urticaria, angiooedema vagy rhinitis), * az ibuprofén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció szerepel. Nem adható olyan betegeknek sem, akiknek aktív vagy az anamnézisében ismétlődő pepticus ulcusa vagy gastrointestinalis vérzése volt (igazolt ulcus vagy vérzés két vagy több különálló epizódja), * az ibuprofén nem alkalmazható olyan kórképben szenvedő betegeknél, ami fokozott vérzési hajlammal jár, * az ibuprofén ellenjavallt súlyos szív-(NYHA IV. osztály), vese- vagy májelégtelenségben (lásd 4.4 pont), * az ibuprofén ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózisnak a lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont és alább a Gastrointestinalis és Cardiovascularis hatásokat). Kerülni kell az ibuprofén egyidejű szedését egyéb NSAID-okkal - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is - az ulcus és a vérzés fokozott kockázata miatt (lásd 4.5 pont). Bármilyen típusú fejfájás miatt alkalmazott fájdalomcsillapító hosszan tartó szedése ronthat az állapoton. Ha ezt észlelik, vagy ennek gyanúja felmerül, orvoshoz kell fordulni, és a kezelést be kell fejezni. Azoknál a betegeknél, akiknek a fejfájásra szedett gyógyszerek ellenére (vagy miatt) rendszeresen vagy naponta fáj a fejük, felmerül a túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás ("medication overuse headache"-MOH) diagnózisának gyanúja. Alkohollal történő egyidejű alkalmazás során fokozódhatnak az NSAID-ok hatóanyagával kapcsolatos nemkívánatos hatások, főleg az emésztőrendszerrel, illetve az idegrendszerrel.kapcsolatosak. Általában a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen többféle fájdalomcsillapító hatású szer egyidejű szedése tartós vesekárosodáshoz vezet a veseelégtelenség kockázatával. Sóvesztés és kiszáradás esetén ennek kockázata fokozott. Idősek Idős betegeknél a NSAID-kezelés esetén gyakoribbak a mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, amelyek fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont). Gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció Gastrointestinalis vérzést, ulcust vagy perforációt, - ami akár fatális kimenetelű is lehet - valamennyi NSAID-dal történő kezelés során jelentettek már, amelyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül bármikor bekövetkezhetnek az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény hiányában is. A gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, főleg, ha szövődményként vérzés vagy perforáció is jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint idős betegek esetén. Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni. Megfontolandó ilyen esetekben a gyomornyálkahártyát védő készítményekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa gátlókkal) való kombinációs kezelés ilyen esetekben, illetve olyan betegeknél, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat (pl. Aspirin) vagy egyéb, a gastrointestinalis kockázatot valószínűleg fokozó gyógyszereket szednek (lásd alább és a 4.5 pontot). Azokat a betegeket, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különös tekintettel az időskorú betegekre, figyelmeztetni kell, hogy számoljanak be minden szokatlan hasi tünetről (főleg a gastrointestinalis vérzés tüneteiről), különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Kellő óvatossággal kell eljárni azon betegeknél, akik egyidejűleg ulcus vagy vérzés kockázatát fokozó gyógyszert szednek, mint például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat pl. warfarint, szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókat vagy thrombocyta aggregáció-gátlókat pl. acetilszalicilsavat (lásd 4.5 pont). Amennyiben gastrointestinalis ulcus vagy vérzés alakul ki az ibuprofén szedése során, a kezelést meg kell szakítani. Az NSAID-okat kellő körültekintéssel kell alkalmazni azon betegeknél, akiknek az anamnézisében colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség szerepel, mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Légúti betegségek és túlérzékenységi reakciók Az ibuprofén fokozott óvatossággal adható azon betegeknek, akik asthmában szenvednek, vagy az anamnézisükben asthma, krónikus rhinitis vagy allergiás megbetegedés szerepel, mivel beszámoltak arról, hogy ilyen betegeknél a NSAID-ok bronchospasmust, urticariát vagy angiooedemát indukálhatnak. Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése A Brufen elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Brufen-t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Cardialis hatások, vese- és májkárosodás Az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandinszintézis dózisfüggő csökkenését okozhatja, ami veseelégtelenséghez vezethet. A különböző, hasonló típusú fájdalomcsillapítók rendszeres egyidejű szedése tovább fokozhatja ezt a kockázatot. Azoknál a betegeknél a legnagyobb ennek a veszélye, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvednek, diuretikumot szednek, illetve akik időskorúak. Ezeknél a betegeknél a legkisebb hatásosabb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni, és a vesefunkciót ellenőrizni kell, különösen hosszan tartó kezelés esetén (lásd 4.3 pontot is). Óvatosság szükséges a kezelés megkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel oedemát jelentettek az NSAID terápiával összefüggésben. Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe - középsúlyos congestiv szívelégtelenség szerepel, mivel folyadékretenciót és oedemát jelentettek az NSAID terápiával összefüggésben. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az arteriás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (például myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ? 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. A nem-kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidemia, diabetes mellitus, dohányzás) különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) szükséges alkalmazni. Kounis-szindróma eseteit jelentették Brufen 600 mg pezsgőgranulátummal kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat. Vesét érintő hatások Óvatosan kell eljárni, ha ibuprofén kezelést kezdenek jelentősen dehidrált betegnél. Dehidrált gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél fennáll a vesekárosodás kockázata. Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan, az ibuprofén tartós alkalmazása a vesében papilláris nekrózist és egyéb patológiás elváltozásokat eredményezett. Vesetoxicitást is megfigyeltek azoknál a betegeknél, akiknél a prosztaglandinok kompenzatórikus szerepet játszanak a normális veseperfúzió fenntartásában. Az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandinszintézis dózisfüggő csökkenését, és másodlagosan a vese vérkeringésének csökkenését okozhatja, ami veseelégtelenséghez vezethet. Azoknál a betegeknél a legnagyobb ennek a veszélye, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvednek, diuretikumot vagy ACE-gátlót szednek, illetve akik időskorúak. Az NSAID kezelés abbahagyása esetén a kezelési előtti állapot általában helyreáll. SLE és kevert kötőszöveti betegség Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél az asepticus meningitis kialakulásának fokozott a kockázata (lásd alább és a 4.8 pontot). Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens-Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását. Bizonyos esetekben a varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszövetfertőzéses szövődmények eredete. Jelen tudás alapján nem zárható ki az NSAID-ok hozzájárulása e fertőzések súlyosbodásához, ezért ajánlott az ibuprofen varicella során történő alkalmazásának kerülése. Haematologiai hatások Egyéb NSAID gyógyszerekhez hasonlóan az ibuprofén is gátolja a thrombocytaaggregációt, és megnyújtja a vérzési időt. Asepticus meningitis Néhány esetben asepticus meningitist figyeltek meg ibuprofént szedő betegeknél. Bár ez nagyobb eséllyel alakul ki szisztémás lupus erythematosusban (SLE) vagy ezzel kapcsolatosan kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél, olyan személyeknél is jelentették, akik nem szenvedtek semmilyen krónikus betegségben. Csökkent női termékenység Az ibuprofén kedvezőtlenül befolyásolhatja a termékenységet a nők esetében, ezért alkalmazása nem javasolt azoknál, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akik nem esnek teherbe vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó az ibuprofén kezelés megszakítása. Segédanyagokra vonatkozó információk: A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum 3333 mg szacharózt tartalmaz tasakonként. Diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén ezt figyelembe kell venni. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. Ez a gyógyszer 197 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 9,9% -ának felnőtteknél. A gyógyszer maximális napi adagja, megfelel a WHO által ajánlott maximális nátrium napi bevitel 39,6%-ának felnőtteknél. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátumnak magas a nátriumtartalma, ezt figyelembe kell venni, nátrium diétás étrend esetén. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A NSAID-ok bevételét követően mellékhatásként szédülés, aluszékonyság, kimerültség és látászavar jelentkezhet. Ilyen esetben a beteg nem vezethet gépjárművet, illetve nem kezelhet gépeket. Egyidejű alkoholfogyasztás esetén ez fokozottan érvényes. 4.9 Túladagolás Toxicitás Gyermekeknél vagy felnőtteknél általában nem figyeltek meg toxicitásra utaló tüneteket és jeleket 100 mg/ttkg alatti dózis esetén. Azonban bizonyos esetekben szupportív terápia válhat szükségessé. Gyermekeknél 400 mg/ttkg vagy nagyobb dózisok esetén figyelték meg a toxicitás jeleit és tüneteit. Tünetek A betegek többségénél, akik jelentős mennyiségű ibuprofént vettek be, a tünetek 4-6 órán belül jelentkeznek. A túladagolás leggyakoribb tünetei hányinger, hányás, hasi fájdalom, levertség és aluszékonyság. A központi idegrendszeri hatások a fejfájás, fülzúgás, szédülés, görcsroham és eszméletvesztés. Ritkán beszámoltak nystagmusról, metabolikus acidózisról, hypothermiáról, vesét érintő hatásokról, gastrointestinalis vérzésről, kómáról, apnoéról, hasmenésről, központi idegrendszeri és légzőrendszeri depresszióról. Zavartságot, ingerlékenységet, eszméletvesztést és cardiovascularis toxicitást jelentettek, beleértve hypotoniát, bradycardiát és tachycardiát is. Súlyos túladagolás esetén veseelégtelenség és májkárosodás is előfordulhat. Általában jelentős túladagolás is jól tolerálható, ha egyidejűleg más gyógyszert nem vettek be. Kezelés Szükség esetén tüneti kezelés javasolt. Potenciálisan toxikus mennyiség esetén megfontolandó aktív szén alkalmazása, ha a gyógyszer bevétele egy órán belül történt. Potenciálisan életveszélyes dózis esetén felnőtteknél megfontolandó alternatívaként a gyomormosás, ha a gyógyszer bevétele egy órán belül történt. Megfelelő vizelet-kiválasztást kell biztosítani. A vese- és májfunkciót szorosan monitorozni kell. A betegeket legalább 4 órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani, amennyiben potenciálisan toxikus mennyiséget vettek be. Gyakori vagy elhúzódó görcsroham esetén intravénás diazepám adása szükséges. Az egyéb teendők a beteg klinikai állapotától függenek. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A következő gyógyszeres kezelésben részesülő betegeknél óvatosan kell eljárni, mivel néhány betegnél interakciókat jelentettek: Antihypertensivumok, béta-blokkolók és diuretikumok A NSAID-ok csökkenthetik az antihypertensivumok, így az ACE-gátlók, a béta-blokkolók, az angiotenzin-II antagonisták vagy a diuretikumok hatását. A diuretikumok fokozhatják a NSAID-ok nephrotoxicitásának kockázatát. Szívglikozidok Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációs rátát, és emelhetik a szívglikozidok plazma szintjét. Kolesztiramin A kolesztiramin és az ibuprofén egyidejű adása esetén csökkenhet az ibuprofén felszívódása a gastrointestinalis traktusból. Ennek a klinikai jelentősége azonban nem ismert. Lítium A lítium eliminációja csökken. Probenicid A probenicidet tartalmazó gyógyszerek lassíthatják az ibuprofén kiválasztását. Metotrexát A NSAID-ok gátolhatják a metotrexát tubuláris szekrécióját, és csökkenthetik a clearance-ét. Ciklosporin A vesekárosodás kockázata fokozott. Mifepriszton A NSAID-ok elméletileg csökkenthetik ennek a gyógyszernek a hatásosságát az antiprosztaglandin hatásuk miatt. Korlátozott bizonyítékok alapján felmerül, hogy a prosztaglandin alkalmazása napján adott NSAID-ok nem befolyásolják hátrányosan a mifepriszton vagy a prosztaglandin hatását a méhnyak érését vagy a méh kontraktilitását illetően, és nem csökkentik a gyógyszeres terhesség megszakítás klinikai hatásosságát. Egyéb fájdalomcsillapítók és szelektív ciklooxigenáz-2 gátlók Két vagy több NSAID, köztük a Cox-2 gátlók egyidejű alkalmazása kerülendő, mivel ez növelheti a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont). Acetilszalicilsav Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont). Kortikoszteroidok NSAID-okkal kombinálva fokozzák a gastrontestinalis ulcus vagy vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont). Antikoagulánsok Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Fenitoin Az ibuprofén és a fenitoin egyidejű adása növelheti a fenitoin szérum szintjét. Kinolon típusú antibiotikumok Állatkísérletek alapján a NSAID-ok fokozhatják a kinolonokkal kapcsolatos görcsrohamok kockázatát. A NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél nagyobb eséllyel alakulhat ki görcsroham. Szulfonilureák Az NSAID-ok fokozhatják a szulfonilureák hatását. Elszórtan hypoglykaemiáról számoltak be, ha a szulfonilurea kezelésben részesülő betegek ibuprofént kaptak. Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI) A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4 pont). Takrolimusz A NSAID-ok és a takrolimusz egyidejű adása esetén a nephrotoxicitás kockázata fokozott. Zidovudin A zidovudin és NSAID-ok egyidejű alkalmazása során megnő a haematotoxicitás kockázata. A zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV pozitív haemophyliás betegeknél. Aminoglikozidok A NSAID-ok lassíthatják az aminoglikozidok kiválasztását. Gyógynövény kivonatok A ginkgo biloba növelheti a NSAID-kal kapcsolatos vérzések kockázatát. CYP2C9 inhibitorok Az ibuprofén és CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén expozíciót (CYP2C9 szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitor) végzett vizsgálat során az S(+)-ibuprofén-expozíció körülbelül 80-100%-os növekedését mutatták ki. Megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése potens CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazásakor, különösen, ha nagy dózisú ibuprofént alkalmaznak vorikonazollal vagy flukonazollal. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Emésztőrendszeri betegségek és tünetek A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek, így ulcus pepticus, perforáció, esetenként fatális kimenetelű gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, főleg idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Hányingerről, hányásról, hasmenésről, flatulenciáról, székrekedésről. dyspepsiáról, hasi fájdalomról, melaenáról, haematemesisről, stomatitis ulcerosáról, gastrointestinalis vérzésről, továbbá a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodásáról számoltak be az ibuprofén alkalmazását követően. Ritkábban gastritist, duodenalis vagy gyomorfekélyt, illetve gastrointestinalis perforatiót észleltek. Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenységi reakciókról számoltak be a NSAID-kezelést követően. Ez (a) nem specifikus allergiás reakció és anaphylaxia, (b) a légző traktus fokozott reakciókészségeként asthma, az asthma súlyosbodása, bronchospasmus vagy dyspnoe, vagy (c) bőrtünetek, beleértve a különböző típusú bőrkiütéseket, pruritus, urticaria, purpura, angiooedema és nagyon ritkán exfoliatív vagy bullosus bőrreakciók (beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, a toxicus epidermalis necrolysist és az erythema multiformét is) formájában jelentkezhet. Az ibuprofénhez esetlegesen kapcsolódó alábbi mellékhatások gyakorisága a MedDRA gyakorisági konvenció és a szervrendszerek szerinti osztályozás szerint került feltüntetésre. A gyakorisági kategóriák az alábbi megegyezés alapján lettek meghatározva: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 - < 1/10); nem gyakori (? 1/1000 - 1/100); ritka ( 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Szervrendszer osztály Gyakoriság Mellékhatások Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Rhinitis Ritka Asepticus meningitis (lásd 4.4 pont) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia és haemolyticus anaemia. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Túlérzékenység Ritka Anaphylaxiás reakció Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Insomnia, nyugtalanság Ritka Depresszió, zavartság Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, szédülés Nem gyakori Paraesthesia, somnolentia Ritka Neuritis optica Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori Látászavar Ritka Toxicus opticus neuropathia A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Hallásromlás,tinnitus, vertigo Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Szívelégtelenség, myocardialis infarctus (lásd 4.4 pont is). Nem ismert Kounis-szindróma Érbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Hypertonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Asthma, bronchospasmus, dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Dyspepsia, hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom, flatulencia, székrekedés, melaena, haematemesis, gastrointestinalis vérzés Nem gyakori Gastritis, duodenalis ulcus, gyomorfekély, szájnyálkahártya fekély, gastrointestinalis perforatio Nagyon ritka Pancreatitis Nem ismert Colitis és Crohn-betegség fellángolása Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori Hepatitis, icterus, májműködési zavar Ritka Májkárosodás Nagyon ritka Májelégtelenség A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Bőrkiütés Nem gyakori Urticaria, pruritus, purpura, angio-oedema, fényérzékenység Nagyon ritka Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is) Nem ismert Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma) Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori Vesetoxicitás különböző formái, pl. tubulointerstitialis nephritis, nephrosis szindróma és veseelégtelenség Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Kimerültség Ritka Oedema Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont). Az ibuprofén a vérzési idő megnyúlását okozhatja a thrombocytaaggregáció reverzíbilis gátlása révén. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Az asepticus meningitisről szóló jelentések többségében valamilyen autoimmun betegség állt a háttérben (különösen szisztémás lupus erythematosus és ezzel kapcsolatos kötőszöveti betegség). Fertőzéshez társuló gyulladások súlyosbodását jelentették, amely egybeesett a NSAID készítmények alkalmazásával. Ha az ibuprofén szedése során fertőzés tünetei jelentkeznek vagy súlyosbodnak, ajánlott a betegnek haladéktalanul orvoshoz fordulnia. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Kivételes esetekben súlyos bőrfertőzés és lágyrész szövődmények fordulhatnak elő varicella fertőzés esetén (lásd 4.4 pont). Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget, valamint a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség súlyosbodását jelentették a NSAID- kezeléssel összefüggésben. A Brufen 600 mg pezsgőgranulátum a szájban vagy a garatban átmenetileg égő érzést okozhat. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények; propionsav származékok. ATC kód: M01AE01 Az ibuprofén egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID). Hatóanyaga a p-izobutil-hidrotropsav nevű propánsav származék, generikus nevén ibuprofén. Az ibuprofénnek gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatása van. A gyulladáscsökkentő hatása az acetilszalicilsavéhoz és az indometacinéhoz hasonló. Az ibuprofén farmakológiai hatása valószínűleg a prosztaglandin-szintézis-gátló hatásával kapcsolatos. Az ibuprofén megnyújtja a vérzési idő, a trombocytaaggregáció reverzíbilis gátlásán keresztül. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha a beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont). Az ibuprofén gátolja a vese prosztaglandinszintézisét. Normális vesefunkciójú betegeknél ennek a hatásnak nincs különösebb jelentősége. Krónikus veseelégtelenségben, dekompenzált szív- vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél, valamint a plazmatérfogat változását érintő állapotok esetében a prosztaglandinszintézis gátlása akut veseelégtelenséghez, folyadékretencióhoz és szívelégtelenséghez vezethet (lásd 4.3 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az ibuprofén gyorsan felszívódik a gastrointestinalis traktusból, biológiai hasznosulása 80-90%. A szérum csúcskoncentráció egy-két órával a készítmény alkalmazása után alakul ki. Étkezés közben alkalmazva a csúcskoncentráció kisebb és lassabban alakul ki, mintha éhgyomorra vennék be. A táplálék nem befolyásolja jelentősen a teljes biológiai hasznosulást. Eloszlás Az ibuprofén jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez (99%). Az ibuprofénnek kicsi a megoszlási térfogata (körülbelül 0,12-0,2 l/kg felnőtteknél). Biotranszformáció Az ibuprofén gyorsan metabolizálódik a májban a citokróm P450-en, különösen a CYP2C9 enzimen keresztül két primeren inaktív metabolittá, 2-hidroxi-ibuprofénné és 3-karboxi-ibuprofénné. A gyógyszer lenyelése után az ibuprofén orális dózisának valamivel kevesebb, mint 90%-a választódik ki a vizeletben oxidációs metabolitok és ezek glükuronizált konjugátumai formájában. Változatlan formában csak nagyon kevés ibuprofén választódik ki a vizeletbe. Elimináció A vesén keresztül történő kiürülés gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra. Az ibuprofén kiválasztása az utolsó dózis után 24 órával gyakorlatilag teljes. Különleges betegcsoportok Idősek Ép veseműködés esetén csak kismértékű, klinikailag jelentéktelen különbségek vannak a fiatalok és az idősek között az ibuprofén farmakokinetikai profilját és a vizeletbe történő kiválasztást illetően. Gyermekek Az ibuprofén szisztémás szintje hasonló a felnőttekéhez, ha az 1 éves kort elérő gyermekeknél testtömeg szerinti terápiás dózist (5-10 mg/ttkg) alkalmaznak. 3 hónapos-2,5 éves életkorú gyermekeknél valószínűleg nagyobb az ibuprofén disztribúciós térfogata (l/kg) és clearance-e (l/kg/óra), mint a 2,5-12 éves gyermekeknél. Vesekárosodás Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges kontrollokhoz viszonyítva nagyobb megkötetlen (S)-ibuprofén mennyiségről, az (S)-ibuprofénre magasabb AUC értékekről és nagyobb enantiomer AUC (S/R) arányról számoltak be. Dializált, végstádiumban levő vesebetegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója körülbelül 3% volt, szemben az egészséges önkénteseknél tapasztalt körülbelül 1%-kal. A nagymértékben beszűkült vesefunkció az ibuprofén metabolitjainak felhalmozódását eredményezheti. Ezen hatás jelentősége nem ismert. A metabolitokat haemodialysissel lehet eltávolítani (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont). Májkárosodás Alkoholos májbetegség - enyhe-közepesen súlyos májkárosodással - lényegesen nem változtatta meg a farmakokinetikai paramétereket. Olyan cirrhotikus betegeknél, akiknek közepesen súlyos májkárosodása (Child Pugh pontszám 6-10) volt, és akiket racém ibuprofénnel kezeltek, a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, és az enantiomer AUC (S/R) arány szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. Ez arra utal, hogy az (R)-ibuprofén metabolikus inverziója aktív (S)-enantiomerré zavart szenvedett (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Biztonságossági szempontból nincs lényeges preklinikai adat, kivéve a jelen alkalmazási előírásban eddig figyelembe vett adatokat. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Hőzáras papír/polietilén/alumínium/polietilén laminátumból készül tasakban. Kiszerelés: 10, 20, 30, 40 vagy 50 db tasak dobozonként. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 ?C-on tárolandó. A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Viatris Healthcare Limited Damastown Industrial Park Mulhuddart Dublin 15 DUBLIN Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-22474/02 20× hőzáras papír/PE/Al/PE tasakban, dobozban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. május 14. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. május 10. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. február 19. 1 13 NNGYK/GYSZ/4787/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Termékenység Az ibuprofén kedvezőtlenül befolyásolhatja a termékenységet a nők esetében, ezért alkalmazása nem javasolt azoknál, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akik nem esnek teherbe vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó az ibuprofén kezelés megszakítása (lásd 4.4 pont). Terhesség A prosztaglandinszintézis gátlása a terhességet és/vagy az embryo-foetalis fejlődést károsan befolyásolhatja. Epidemiológiai vizsgálatok adatai alapján a korai terhességben adott prosztaglandin-szintézis-gátlók növelik a vetélés, a szív malformatiók és a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra nőtt. A kockázat valószínűleg a dózissal és a terápia időtartamával arányosan nő. Állatkísérletekben prosztaglandin-szintézis-gátló alkalmazása fokozta a pre- és postimplantatiós vetélést és az embryo-foetalis mortalitást. Ezenkívül állatkísérletekben egy, az organogenesis időszakában adott prosztaglandin-szintézis-gátló esetében a különféle malformatiók, - beleértve a cardiovascularis malformatiókat is- előfordulási gyakoriságának emelkedéséről számoltak be. A terhesség 20. hetétől kezdődően a Brufen alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a Brufen 600 mg pezsgőgranulátum nem adható, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Azoknál a nőknél, akik teherbe szeretnének esni, valamint a terhesség első és második trimeszterében a Brufen 600 mg pezsgőgranulátummal történő kezelés során a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén. Prosztaglandinszintézis-gátlók szedése a terhesség harmadik trimeszterében a következőket okozhatja a magzatnál: * cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet), * veseműködési zavar, amely következményes oligohydramnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat (lásd fent). Az anyánál és a magzatnál a terhesség végén a következőket okozhatja: * még nagyon kis dózisok esetén is esetleg megnyúlhat a vérzési idő, ami a thrombocyta-aggregáció gátlás következménye, * gátolja a méhösszehúzódást, amely késleltetett vagy elhúzódó vajúdást eredményezhet. Ezek alapján az ibuprofén a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt. Szoptatás A rendelkezésre álló korlátozott számú vizsgálat alapján az ibuprofén kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Az NSAID-ok alkalmazása lehetőség szerint kerülendő szoptatás alatt. | 
