Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán domború, metszett élű filmtabletta, az egyik oldalán '10' mélynyomású jelöléssel, a másik oldalán bemetszéssel. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy 10 mg-os filmtabletta 10 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz, ami 8,31 mg memantinnak felel meg. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: mikrokristályos cellulóz B típusú kroszpovidon vízmentes kolloid szilícium-dioxid talkum magnézium-sztearát Tabletta bevonat: hipromellóz makrogol 400 titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő felnőtt betegek kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnózisában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja. Adagolás A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint kell rendszeresen felülvizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít, és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést. Felnőttek: Dózistitrálás A maximális napi adag 20 mg. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózis a terápia első 3 hete folyamán heti 5 mg-os dózisnöveléssel állítható be az alábbiak szerint: 1. hét (1-7. nap): Naponta egyszer fél 10 mg-os filmtabletta (5 mg) 7 napon keresztül. 2. hét (8-14. nap): Naponta egyszer egy 10 mg-os filmtabletta (10 mg) 7 napon keresztül. 3. hét (15-21. nap): Naponta egyszer másfél 10 mg-os filmtabletta (15 mg) 7 napon keresztül. A 4. héttől kezdődően: Naponta egyszer két 10 mg-os filmtabletta (20 mg) vagy egy 20 mg-os filmtabletta adható. Fenntartó dózis A javasolt fenntartó dózis 20 mg naponta. Különleges betegcsoportok Idősek: A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20 mg-os dózis (naponta egyszer két 10 mg-os filmtabletta vagy egy 20 mg-os filmtabletta) ajánlott. Károsodott veseműködés: Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30-49 ml/perc) a napi dózis 10 mg. Ha a beteg a kezelést legalább 7 napig jól tolerálta, a dózis a standard titrálási séma szerint napi 20 mg-ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 5-29 ml/perc) naponta 10 mg adható. Károsodott májműködés: Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child-Plugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazására vonatkozó adat nem áll rendelkezésre. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Memantine Orion alkalmazása nem ajánlott. Gyermekek és serdülők A Memantine Orion alkalmazása gyermekek és 18 év alatti serdülők számára a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt nem javasolt. Az alkalmazás módja A Memantine Orion filmtablettát per os naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A filmtabletta bevehető étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül is. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Fokozott óvatosság javasolt epilepsziásoknál és azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek. Az N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták - pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán - egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptor rendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel [KIR] kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5 pont). Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont "Elimináció"), ami a beteg fokozott ellenőrzését teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH-értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a vizeletvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos gyulladása is. A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, nem kompenzált pangásos szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III-IV) vagy beállítatlan magas vérnyomásuk volt. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésre és az ilyen állapotú betegeket szorosan ellenőrizni kell. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a járművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességet. Továbbá a memantin kis mértéktől közepes mértékig befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni. 4.9 Túladagolás A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a túladagolásról csak kevés információ áll rendelkezésre. Tünetek Relatíve nagy dózisú túladagolások (200 mg, illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel, vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert adagú túladagolások esetén a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek. A legnagyobb dózisú túladagolás során a beteg összesen 2000 mg memantin orális bevételét élte túl, központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság). A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott. A beteg maradandó szövődmény nélkül felgyógyult. Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg memantint vett be orálisan. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés. Kezelés Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárás, pl. gyomormosás, aktivált szén (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó. A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén óvatos tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi interakciókkal kell számolni: - A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin, egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolennel vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, és a dózis módosítására lehet szükség. - A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd 4.4 pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén. - A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszer révén kiválasztódó más hatóanyagok, mint pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszintet okozhat. - A memantin hidroklorotiaziddal (HCT-vel), vagy bármely HCT-t tartalmazó készítménnyel való egyidejű alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet. - A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően warfarinnal történt kombináció esetén egyedi esetekben a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedéséről számoltak be. Bár erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, a protrombin idő vagy a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) szoros ellenőrzése javasolt orális antikoagulánssal történő együttadás esetén. Egészséges fiatalokon végzett egy adagos farmakokinetikai vizsgálatokban (PK) nem észleltek számottevő, a hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil között. Egy egészséges fiatalokkal végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját. A memantin nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavintartalmú monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást in vitro. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek memantinnal, 1595 beteg pedig placebót kapott, és a Memantine Orion, illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött; a mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb mellékhatások, amelyek a Memantine Orionnal kezelt csoportban gyakrabban fordultak elő, mint a placebóval kezelt csoportban, a következők voltak: szédülés (6,3% vs 5,6%), fejfájás (5,2% vs 3,9%), székrekedés (4,6% vs 2,6%), aluszékonyság (3,4% vs 2,2%) és hipertenzió (4,1% vs 2,8%). A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázatban felsorolt következő mellékhatásokat a memantinnal végzett klinikai vizsgálatok során illetve a készítmény piaci bevezetése óta észlelték. A mellékhatásokat szervrendszerenként, a következő osztályozás szerint adjuk meg: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10 000 -<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Gombás fertőzések Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Gyógyszer-túlérzékenység Pszichiátriai kórképek Gyakori Aluszékonyság Nem gyakori Zavartság, hallucinációk1 Nem ismert Pszichotikus reakciók2 Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Szédülés, egyensúlyzavar Nem gyakori Járászavar Nagyon ritka Görcsrohamok Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Szívelégtelenség Érbetegségek és tünetek Gyakori Hypertonia Nem gyakori Vénás thrombosis/tromboembólia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori Dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Székrekedés Nem gyakori Hányás Nem ismert Hasnyálmirigy-gyulladás2 Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori Emelkedett májfunkciós értékek Nem ismert Hepatitis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Fejfájás Nem gyakori Fáradtság 1Hallucinációkat elsősorban súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeknél figyeltek meg. 2A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően regisztrált egyedi esetek. Az Alzheimer-betegség depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társult. A forgalombahozatalt követően a memantinnal kezelt betegeknél is jelentettek ilyen eseményeket. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok; Egyéb anti-demencia gyógyszerek, ATC-kód: N06D X01 Egyre több bizonyíték van arra, hogy neurodegeneratív demencia esetében a glutamát neurotranszmisszió, különösen az NMDA-receptorok működési zavara, egyaránt hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség progressziójához. A memantin egy feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA-receptor antagonista. A memantin modulálja azt a glutamát okozta patológiásan megnövekedett izgalmi szintet, mely neuronális diszfunkcióhoz vezethet. Klinikai vizsgálatok: Egy középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros betegekkel (a Mini-Mentál állapotfelmérő vizsgálat [Mini Mental State Examination - MMSE] eredménye a vizsgálatba való bevonáskor 3-14 pont) végzett, memantin monoterápiával folytatott kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatba összesen 252 járóbeteget vontak be. A vizsgálat a memantin kezelés előnyös hatásait igazolta a placebóhoz képest 6 hónap után (megfigyeléses esetelemzés a CIBIC-plus skálán (Clinician's Interview Based Impression of Change; a klinikusoknak a beteggel készített interjú alapján alkotott véleménye a beteg állapotváltozásáról): p=0,025; az ADCS-ADLsev skálán (Alzheimer's Disease Cooperative Study - Activities of Daily Living; az Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat - mindennapi tevékenységek értékelésére kidolgozott mutatója): p=0,003; és a SIB skálán (Severe Impairment Battery; a jelentős mértékű állapotromlás értékelésére kidolgozott mutató): p=0,002). Egy enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeken (kiindulási MMSE összpontszám: 10-22) végzett, memantin monoterápiával folytatott kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatba 403 beteget vontak be. Az elsődleges végpontok tekintetében a memantin szignifikánsan jobb hatásúnak bizonyult a placebónál (a 24. héten a LOCF [Last Observation Carried Forward, vagyis a hiánypótlás az utolsó mért értékkel] módszer alkalmazásával végzett elemzés alapján az ADAS-cog skálán [Alzheimer's Disease Assessment Scale - kognitív domain; vagyis az Alzheimer-kór állapotfelmérő skálájának kognitív alskálája] (p=0,003) és a CIBIC-plus skálán (p=0,004). Egy másik enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 11-23) végzett, memantin monoterápiával folytatott vizsgálatba összesen 470 beteget vontak be és randomizáltak. Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elsődleges értékelésben az elsődleges hatékonysági végpont tekintetében a 24. héten nem értek el statisztikailag szignifikáns különbséget. Hat III. fázisú, placebokontrollos, 6 hónapos (memantin monoterápiával, ill. beállított dózisú acetilkolinészteráz-gátlót szedő betegek memantin kezelésével folytatott) vizsgálat közepesen súlyos illetve súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegei (MMSE összpontszám: < 20) adatainak metaanalízise szerint a memantin statisztikailag szignifikánsan hatékonyabb volt a kognitív, a globális és a funkcionális paraméterek tekintetében is. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom paraméter egyidejűleg rosszabbodott, az eredmények azt mutatták, hogy a memantin statisztikailag szignifikánsan késleltette a rosszabbodást: a placebo csoportban kétszer annyi beteg állapota romlott mindhárom paraméter tekintetében, mint amennyié a memantin-csoportban (21% vs 11%, p < 0,0001). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás: A memantin abszolút biohasznosulása körülbelül 100%-os. A tmax 3 és 8 óra között van. Nincs arra mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását. Eloszlás Napi 20 mg-os memantin dózissal 70-150 ng/ml (0,5-1 mikromol) érték közötti egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, nagy egyénenkénti variációval. 5-30 mg-os napi dózis mellett a liquor (cerebrospinalis folyadék, CSF)/szérum arány átlagosan 0,52 volt. A megoszlási térfogat körülbelül 10 l/kg. A memantin plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke körülbelül 45%. Biotranszformáció Az emberi szervezetben keringő memantin-rokon anyagok 80%-a az anyavegyületként van jelen. A fő emberi metabolitok az N-3,5-dimetil-gludantán, a 4- és 6-hidroxi-memantin izomerikus keveréke, valamint az 1-nitrozo-3,5-dimetil-adamantán. Ezen metabolitok közül egyik sem rendelkezik NMDA-antagonista aktivitással. In vitro nem mutattak ki citokróm P450 által katalizált metabolizmust. Egy, 14C-memantint orálisan alkalmazó vizsgálatban a bevitt dózis átlagosan 84%-a 20 napon belül eliminálódott, és ennek több mint 99%-a a veséken keresztül választódott ki. Elimináció A memantin eliminációja monoexponenciális, a terminális t1/2 60-100 óra. Normális veseműködésű önkénteseken 170 ml/perc/1,73 m2 teljes clearance (Cltot) volt mérhető, és a teljes renális clearance egy része tubuláris szekréció útján ment végbe. A vesében történő kiválasztás bizonyos mértékű tubuláris reabszorpcióval jár, amelyet valószínűleg kationos szállító-proteinek közvetítenek. A memantin renális eliminációs sebessége lúgos vizelet esetén hetedére-kilencedére csökkenhet (lásd 4.4 pont). A vizelet lúgosságának oka lehet az étrend drasztikus megváltoztatása, pl. hústartalmú étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsav lekötők nagymértékű bevitele is. Linearitás Önkénteseken végzett vizsgálatokban a memantin farmakokinetikája a 10-40 mg-os dózistartományban lineáris volt. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A memantin napi 20 mg-os dózisa mellett a liquor (CSF) szintje megegyezik a memantin ki-értékével (ki=inhibitor konstans), ami az emberi frontális agykéregben 0,5 mikromol. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Patkányokon végzett rövidtávú vizsgálatokban a memantin, más NMDA-antagonistákhoz hasonlóan, csak nagyon magas szérumkoncentrációs csúcsokat eredményező dózis mellett idézett elő neuronális vakuolizációt és nekrózist (Olney károsodás). A vakuolizáció és nekrózis ataxia és egyéb preklinikai jelek után lépett fel. Mivel ezt a hatást sem rágcsálókon, sem nem-rágcsálókon végzett hosszú távú kísérletben nem észlelték, így ezen eredmények klinikai jelentősége ismeretlen. A rágcsálókon és kutyákon végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban a szemészeti elváltozások inkonzisztens előfordulását figyelték meg, amit azonban a majmoknál nem tapasztaltak. A memantinnal folytatott klinikai vizsgálatok során végzett specifikus szemvizsgálatok nem tártak fel semmiféle szemészeti változást. A rágcsálókon a tüdő makrofágjaiban a lizoszómákban felhalmozódott memantin miatt kialakuló phospholipidosist figyeltek meg. Ez a hatás már más kationos amfifil tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok esetében is megfigyelhető volt. Összefüggés lehet a fent leírt felhalmozódás és a tüdőben megfigyelt vakuolizáció között. A hatás a rágcsálóknál csak igen magas dózisok mellett volt megfigyelhető. A jelenség klinikai jelentősége nem ismert. A memantinnal végzett standard vizsgálatok során nem mutattak ki genotoxicitást. Az egereken és patkányokon élethosszig végzett vizsgálatok nem mutattak karcinogenitást. A memantin a patkányok és nyulak esetén nem bizonyult teratogénnek, még az anyaállatra toxikus mértékű dózis mellett sem, és nem mutatták ki a memantin fertilitást károsító hatását sem. Patkányoknál a foetus növekedésének csökkenését figyelték meg az emberi expozícióval megegyező, vagy azt kismértékben meghaladó expozíciós szintek mellett. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 28, 30, 50, 56, 98 vagy 100 db tabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban vagy 100, 150 db tabletta HPDE tartályban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésére vonatkozó információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, a szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Orion Corporation Orionintie 1 FI-02200 Espoo Finnország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-22452/01 28× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban OGYI-T-22452/02 56× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. március 20. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. március 12. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2018. október 20. 9 OGYÉI/27456/2018 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3 pont). Az ember esetén a lehetséges kockázat ismeretlen. Terhesség alatt a memantin nem alkalmazható, csak ha arra egyértelműen szükség van. Szoptatás Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínűleg igen. Memantin-kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak. Termékenység Nem észlelték a memantin férfi és női termékenységre kifejtett mellékhatását. | 
