Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Loranxil 1 mg filmtabletta 7 mm átmérőjű, fehér színű kerek, lapos, bemetszéssel ellátott filmtabletta. A filmtabletta egyenlő adagokra osztható. Loranxil 2,5 mg filmtabletta 8 mm átmérőjű fehér színű kerek, lapos, bemetszéssel ellátott filmtabletta. A filmtabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Loranxil 1 mg filmtabletta 1 mg lorazepámot tartalmaz filmtablettánként. Loranxil 2,5 mg filmtabletta 2,5 mg lorazepámot tartalmaz filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: Loranxil 1 mg filmtabletta 67,65 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Loranxil 2,5 mg filmtabletta 134,80 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz, polakrin-kálium, magnézium-sztearát Bevonat: hipromellóz, makrogol 6000, titán-dioxid (E171), talkum. Javallat4.1 Terápiás javallatok A Loranxil a következő kórképek esetén alkalmazható: * Súlyos szorongás rövid távú kezelése A lorazepám tabletta formájában csak súlyos, a mindennapi életvitelt akadályozó vagy a betegnek jelentős szorongást, nehézségeket okozó állapotokban alkalmazható. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek: A javasolt napi adag 1,5-4 mg napi három részre elosztva. Szükség esetén a kórházban kezelt betegeknek maximálisan naponta adag 7,5 mg lorazepám adható. Gyermekek és serdülők: A lorazepám alkalmazása nem ajánlott gyermekeknek és serdülőknek. Az alkalmazás módja A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A beteg állapotát rendszeresen fel kell mérni és értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, különösen akkor, ha a beteg tünetmentes. A kezelés teljes időtartama, beleértve az adag fokozatos megvonását, ne haladja meg a 8 - 12 hetet. Általában: Bizonyos esetekben hosszabb kezelésre lehet szükség, erre azonban nem kerülhet sor addig, amíg a beteg állapotát ismételten nem értékelik. A kezelés a legkisebb hatásos dózissal, a tünetek megszűnéséig történjen. A kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni, a maximális adag nem léphető túl. Különleges betegcsoportok: Idős (65 év feletti) és legyengült betegek: Idős és legyengült betegek kisebb adagokra jobban reagálhatnak, ezért a szokásos felnőtt adagnak a fele vagy még kevesebb elegendő lehet. A kezdő adagot a klinikai válasznak és a toleranciának megfelelően kell kiválasztani (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Időseknél és encephalopathiában szenvedő betegeknél a lorazepám adagja nem haladhatja meg a napi 2 mg-os adagot. Májkárosodás: Súlyos májkárosodással rendelkező betegek esetén alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont). Enyhe, ill. mérsékelt májkárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás: Enyhe, ill. súlyos vesekárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont). Figyelmeztetés4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Időseknél és encephalopathiában szenvedő betegeknél a lorazepám adagja nem haladhatja meg a napi 2 mg-os adagot. Májkárosodás: Súlyos májkárosodással rendelkező betegek esetén alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont). Enyhe, ill. mérsékelt májkárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás: Enyhe, ill. súlyos vesekárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont). 4.3 Ellenjavallatok A benzodiazepinekkel, köztük a lorazepámmal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Súlyos légzési elégtelenség. Alvási apnoea szindróma. Myasthenia gravis. Súlyos májkárosodás. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Tolerancia: Benzodiazepinek esetében néhány hetes ismételt használat után előfordulhat a hipnotikus hatás csökkenése. Olyan adatok is rendelkezésre állnak, melyek szerint a benzodiazepinek szedatív hatásával szemben is kialakul tolerancia. Dependencia: Benzodiazepinek alkalmazása szomatikus és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A függőség kialakulásának kockázata nő a dózis és a kezelés időtartamának emelésével, és nagyobb azoknál, akik kórelőzményében alkohol- és/vagy gyógyszerfüggőség szerepel. Amennyiben a fizikai függőség már kialakult, a kezelés megszakítása elvonási tünetek kialakulásával jár. Fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, feszültségérzés, nyugtalanság, zavartság és ingerlékenység jellemezheti ezt az állapotot. Súlyos esetekben a következő tünetek léphetnek fel: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok bizsergése és zsibbadása, fény-, hang- és fizikai ingerekre való túlérzékenység, hallucinációk vagy epilepsziás rohamok. Rebound álmatlanság és szorongás: Átmeneti jelenség, amelyben a kezelés abbahagyásakor a benzodiazepinekkel való kezelés alapjául szolgáló tünetek újból, súlyosabb formában jelentkezhetnek. Egyéb reakciók is kísérhetik, például hangulatváltozás, szorongás, alvászavarok vagy nyugtalanság. Mivel a megvonási tünetek / rebound jelenségek kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása esetén, ezért szükséges a dózis fokozatos csökkentése. A kezelés időtartama: A kezelés időtartama az indikációtól függően a lehető legrövidebb legyen (lásd 4.2 pont), de semmiképpen se haladja meg a 8-12 hetes időtartamot, mely magába foglalja a gyógyszer fokozatos leépítését és a szer elhagyását is. Ezen időtartam meghosszabbítása csak a beteg klinikai állapotának újraértékelése után lehetséges. A kezelés megkezdésekor ajánlatos a beteget tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak meghatározott ideig fog tartani és pontosan elmagyarázni neki, hogyan kell a gyógyszeradagot fokozatosan csökkenteni. Fontos, hogy a betegek tisztában legyenek az esetleg előforduló rebound-jelenségekkel is, hogy a kezelés felfüggesztésekor azok esetleges fellépése ne keltsen bennük aggodalmat. Vannak arra vonatkozó adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek esetén a megvonási tünetek a dózisok közötti intervallumban kialakulhatnak, különösen, ha a gyógyszert nagy dózisban alkalmazzák. Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy rövid hatású benzodiazepin készítményekre való áttérés nem ajánlatos, mivel ebben az esetben megvonási tünetek jelentkezhetnek. Amnézia: A benzodiazepinekkel kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziát jelentettek. Ez a hatás előnyös lehet amennyiben a lorazepámot premedikációban alkalmazzák. Azonban, ha a lorazepámot szorongáshoz társuló inszomnia kezelésére alkalmazzák, a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg képes legyen legalább 7-8 óra megszakítás nélküli alvásra (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai és paradox reakciók: Ismert, hogy a benzodiazepinekkel való kezelés kapcsán nyugtalanág, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, különös viselkedés és más magatartásbeli anomáliák léphetnek fel. Amennyiben ezek előfordulnak, a kezelést be kell fejezni. A fent említett reakciók gyakrabban tapasztalhatóak gyermekek és idősek esetén. Különleges betegcsoportok: Benzodiazepinek használata gyermekek esetén nem javasolt az alkalmazás szükségességének gondos mérlegelése nélkül, illetve a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni. Idősek esetén kis dózisokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont). Krónikus légzési elégtelenségben szenvedőknek kisebb dózisok alkalmazása javasolt a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt. A benzodiazepinek használata nem ajánlott súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, mivel encephalopathiát válthatnak ki. A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet. Benzodiazepin vegyületek nem ajánlottak a pszichotikus kórképek elsődleges kezelésére. A benzodiazepin vegyületeket önmagukban nem szabad használni a depresszió, illetve a depresszióval társuló szorongás kezelésére (ilyen betegeknél öngyilkosságot provokálhat a kezelésnek ez a formája). A benzodiazepin vegyületeket különös óvatossággal kell adni azon betegeknek, akiknek anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerabúzus szerepel. Néhány beteg esetén a benzodiazepin-kezelés következtében vér dyscrasia alakulhat ki, valamint megnövekedhet a májenzimek szintje. Ha klinikailag ismételt kezelések alkalmazása válik szükségessé, bizonyos időközönként javasolt a hematológiai illetve májfunkciós paraméterek ellenőrzése. Bár hypotonia csak ritkán fordul elő benzodiazepinekkel összefüggésben, ezen készítmények körültekintő alkalmazása javasolt azon betegek esetén, akiknél a vérnyomásesés kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris szövődmények kialakulásával fenyeget, különös tekintettel az idős betegekre. Akut, szűkzugú glaukómás betegek kezelésénél óvatosság ajánlott. Idősek A lorazepámot elővigyázatossággal kell alkalmazni időseknél a szedáció és/vagy vázizomzati gyengeség kockázata miatt, ezek ugyanis megnövelhetik az elesés kockázatát, amely ebben a populációban súlyos következményekkel jár. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont: Adagolás). Idős betegek figyelmét fel kell hívni az elesések fokozott kockázatára, mely a lorazepám izomrelaxáns hatásának következménye. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A lorazepám a szedáció, az amnézia, a koncentrálóképesség és az izomrelaxáns hatás következtében negatívan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Alváshiány esetén fokozódhat az éberség romlása. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne működtessenek veszélyes gépeket, illetve ne használjanak gépjárműveket, ha e hatások bármelyike előfordul. 4.9 Túladagolás Bármely gyógyszertúladagolás kezelése során szem előtt kell tartani, hogy többféle gyógyszer bevételére is sor kerülhetett. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a lorazepám túladagolására elsősorban alkohollal és/vagy más gyógyszerekkel kombinációban kerül sor. Tünetek A benzodiazepin túladagolás rendszerint valamilyen mértékű központi idegrendszeri depresszióban manifesztálódik, amely az álmosságtól a kómág terjedhet. Enyhe esetekben a tünetek közé az álmosság, a mentális zavarodottság és a levertség tartozik. Súlyosabb esetekben, és különösen amikor más központi idegrendszeri depresszáns gyógyszerek vagy alkohol fogyasztására is sor került, a tünetek a dysarthriát, az ataxiát, a paradox reakciókat, a CNS depressziót, a hypotensiót, a hypotoniát, a légzésdepressziót, a cardiovascularis depressziót, a kómát, és nagyon ritkán a halálozást foglalhatják magukba. A mérgezés lecsengő szakaszában súlyos izgalmi állapotok jöhetnek létre. Kezelés Ha fennáll az aspiráció veszélye, a hánytatás nem ajánlott. Ha a bevételre nemrég került sor, hánytatás és/vagy gyomormosás végezhető, amelyet általános támogató kezelés, a vitális jelek rendszeres ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem jelent előnyt, aktív szén lehet hatékony az abszorpció csökkentésében. Emellett hashajtót is alkalmazni kell. Ismerten nagy mennyiség bevétele esetén ez még hosszú idő elteltével is hatásos lehet. A hypotonia - bár bekövetkezése nem valószínű - noradrenalinnal kontrollálható. A lorazepám rosszul dializálható. Antidotumként a flumazenil lehet hatásos. A flumazenil a potenciális komplikációk, mint pl. görcsök, illetve benzodiazepin megvonási-szindróma miatt rutinszerűen nem, csak a súlyos légzésdeprimációval és keringési rendellenességekkel járó esetekben alkalmazható. Kóma esetén a kezelés nagymértékben tüneti. Intézkedéseket kell tenni a potenciális szövődmények, például a nyelv hátracsúszása vagy a gyomortartalom félrenyelése miatt bekövetkező asphyxia megelőzése érdekében. A dehidráció megelőzése érdekében intravénás folyadékpótlás javasolt. Különösen egyéb altatókkal való kombinált mérgezés esetén a vitális funkciók, elsősorban a légzés támogatása fontos. Hipotónia esetén szimpatomimetikumok adása is szóba jöhet. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem ajánlott: Az alkohollal való egyidejű alkalmazás nem ajánlott. A készítmény alkohollal történő kombinált alkalmazása fokozhatja a szedatív hatásokat. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Körültekintéssel alkalmazható: Központi idegrendszeri depresszánsok: A benzodiazepinek, köztük a lorazepám additív központi idegrendszeri depresszáns hatásokkal rendelkezik, ha egyéb olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek maguk is központi idegrendszeri depressziót idéznek elő, pl. barbiturátok, antipszichotikumok, szedatívumok/hipnotikumok, anxiolitikumok, antidepresszánsok, kábító fájdalomcsillapítók, szedatív antihisztaminok, antikonvulzív szerek és anesztetikumok. Opiátok: opiátok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a benzodiazepinek euforizáló hatása, növelve a pszichés függőség kialakulásának esélyét. Májenzim inhibitorok: Azok az anyagok, amelyek gátolnak bizonyos májenzimeket (főleg a citokróm P450-et), fokozhatják a benzodiazepinek aktivitását. Kisebb mértékben ez azokra a benzodiazepinekre is vonatkozik, amelyek csak konjugáció révén metabolizálódnak. Clozapin: A clozapin és általában a benzodiazepinek között fatális kimenetelű interakció léphet fel. Amennyiben a clozapin alkalmazása hosszabb ideje fennáll, kisebb a valószínűsége ezen súlyos kimenetelű interakció fellépésének. Jelentettek fokozott szedációt, fokozott nyálelválasztást és ataxiát. Loxapin: Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotonia kialakulásáról számoltak be. Az antihypertenzívumok, (béta-blokkolók), antikoagulánsok hatása fokozódhat. Nátrium-valproát: A lorazepám és a nátrium-valproát egyidejű alkalmazása a lorazpam emelkedett plazmakoncentrációját és csökkent clearance értékét eredményezheti. A lorazepám dózisát kb. 50%-kal kell csökkenteni nátrium-valproáttal történő egyidejű alkalmazás esetén. Probenecid: A lorazepám és a probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb vagy elhúzódóbb hatását eredményezheti a nagyobb felezési idő és a csökkent teljes clearance érték következtében. A lorazepám dózisát kb. 50%-kal kell csökkenteni, ha probeneciddel adják egyidejűleg. Theophyllin / Aminophyllin: Alkalmazásuk csökkenti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám szedatív hatását. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Leggyakrabban az alábbi mellékhatások figyelhetők meg a kezelés kezdetekor. Folyamatos használat mellett vagy a dózis csökkentésével súlyosságuk csökken vagy meg is szűnik: álmosság, ami kiterjed a nappali időszakra, szédülés, izomgyengeség, ataxia vagy kettőslátás. A mellékhatások az alábbi táblázatnak megfelelően, a CIOMS gyakorisági kategóriái szerint kerülnek felsorolásra: Nagyon gyakori: ? 1/10 Gyakori: ?1/100 - <1/10 Nem gyakori: ?1/1000 - <1/100 Ritka: ?1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem ismert: agranulocytosis, pancytopenia, thrombocytopenia, Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: anafilaxiás / anafilaktoid reakciók, angiooedema, túlérzékenységi reakciók, allergiás bőrreakciók Endokrin betegségek és tünetek: Nem ismert: Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztás (SIADH), hyponatraemia Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem ismert: hypothermia Pszichiátriai kórképek: Gyakori: zavartság, depresszió, depresszió felfedése Nem ismert: Szuicid gondolatok/ kísérlet, amnesia, diszinhibíció, eufória, pszichiátriai és "paradox" reakciók Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: Szedáció / álmosság Gyakori: Ataxia, szédülés Nem ismert: Kóma, extrapiramidális tünetek, csökkent figyelem / koncentrációs készség, egyensúlyzavarok, vertigo, tremor, fejfájás, dysarthria, amnesia. A benzodiazepinek központi idegrendszerre gyakorolt hatásai dózisfüggőek, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb központi idegrendszeri hatás várható. Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem ismert: látászavarok, beleértve a kettőslátást és a homályos látást. Érbetegségek és tünetek: Nem ismert: hypotonia, Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem ismert: légzésdepresszió, apnoe, alvási apnoe romlása, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) romlása A benzodiazepinek alkalmazása kapcsán fellépő légzésdepresszió dózisfüggő, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb fokú légzésdepresszió jön létre Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: hányinger Nem ismert: székrekedés Máj- és epebetegségek illetve tünetek Nem ismert: sárgaság, emelkedett bilirubin és transzamináz értékek, emelkedett alkalikus foszfatáz értékek A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Nem ismert: alopecia A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori: Izomgyengeség, asthenia A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: Nem gyakori: Libidócsökkenés, impotencia, csökkent orgazmuskészség Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nagyon gyakori: fáradtság Nem ismert: hypothermia Amnézia Átmeneti anterográd amnézia vagy memóriakárosodás fordulhat elő terápiás dózisoknál, amelynek kockázata fokozódik nagyobb dózisok esetén (lásd még 4.4 pont). Depresszió Arra hajlamos egyéneknél a korábban nem diagnosztizált depresszió manifesztté válhat a benzodiazepin-kezelés során. Pszichiátriai és "paradox" reakciók Esetenként paradox reakciókat, pl. nyughatatlanságot, izgatottságot, ingerlékenységet, agresszivitást, érzékcsalódást, dühöt, rémálmok, hallucinációkat, pszichózisokat és nem helyénvaló viselkedést jelentettek a benzodiazepinek alkalmazása során. Ilyen reakciók előfordulása valószínűbb gyermekeknél és időseknél Paradox reakciók esetén a kezelést érdemes leállítani. Függőség A gyógyszer alkalmazása (akár terápiás dózisok esetében is) fizikai vagy pszichés függőséghez és a kezelés abbahagyása megvonási tüneteket vagy rebound jelenségeket eredményezhet (lásd még 4.4 pont). Abúzus eseteiről is beszámoltak. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Benzodiazepinek, anxiolítikumok ATC kód: N05BA06 A benzodiazepinek fokozzák a GABA által indukált kloridion beáramlást, mivel növelik azon klorid-csatornák nyitásának frekvenciáját, amelyek a GABA A-receptorkomplexben találhatók. Ezáltal a GABA gátló hatását potencírozzák. A lorazepám közepes hatástartamú benzodiazepin származék. Rendelkezik az összes jól ismert, benzodiazepinekre jellemző hatással: anxiolítikus, szedatív / hipnotikus, antikonvulzív és izomrelaxáns, különböző mértékben. Erőteljes anxiolítikum. 1971-es felfedezése óta a lorazepámot főként a szorongás kezelésében alkalmazzák. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás: Per os alkalmazást követően a lorazepám gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódik, a maximális plazmakoncentrációt 2 óra elteltével éri el , orális biohasznosulás 90%. Eloszlás: A lorazepám mintegy 85-90%-ban kötődik plazmafehérjékhez. Bejut a cerebrospinális folyadékba, melyben koncentrációja 3-8 ng/ml-t ér el. Átjut a placentáris barrieren, az újszülöttkori plazmaszint megközelíti az anyai szérumszintet. Az egyensúlyi plazmakoncentráció 3 nap alatt alakul ki. Biotranszformáció: A lorazepám nagymértékben, mintegy 75%-ban metabolizálódik a májban, bejut az enterohepatikus körforgásba, krónikus alkalmazása nem gyakorol hatást a máj hidroxilációs kapacitására. A fő metabolit 75%-ban az inaktív 3-O-fenil-glükuronid, kisebb mértékben pedig a 6-kloro-4-O-klorofenil-2,1-kinazolinon illetve a lorazepám hidroxilált származékai, melyek mindegyike inaktív. Kiválasztás: A kiválasztás főleg a vizelettel (88%), kisebb mértékben a széklettel történik. A lorazepám eliminációs felezési ideje kb. 12-15 óra, a nagymértékű kumuláció esélye minimális. Az inaktív glükuronid metabolit eliminációs felezési ideje 12-20 óra. Különleges betegcsoportok: Idősekben a farmakokinetikai paraméterek változatlanok. Súlyos májkárosodásban a lorazepám eliminációs felezési ideje megduplázódik. Vesekárosodás esetén a glükuronid metabolit kiválasztása csökken anélkül, hogy a lorazepám felezési ideje növekedne. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Akut toxicitás vizsgálat: Orális LD50 érték egérben 1850-5010 mg/ttkg -ig, patkányban 5000 mg/ttkg-ig terjedt, kutyákban 2000 mg/ttkg volt. Intraperitoneális LD50 700 mg/ttkg volt patkányban és egérben. Újszülött patkányokban és egerekben az intragasztrikus LD50 200 mg, illetve 250 mg/ttkg volt. Akut toxicitási vizsgálat során a mérgezési tünetek között jelentkezett a mérsékelttől jelentős mértékig fokozódó szedáció, légszomj, a hátsó lábak paralízise, a beállítódási reflexek elvesztése, konvulzió. Az elhalálozás okaként akut légzésdepressziót állapítottak meg. Hosszú távú toxicitás vizsgálat: orális alkalmazás. Több, 4-82 hétig terjedő vizsgálatban lorazepámot adagoltak patkányok eledelébe 14,5-400 mg/ttkg/nap dózisban. A hosszú távú vizsgálatok során csökkent élelemfogyasztást és súlygyarapodást figyeltek meg nagy dózisok adagolása mellett, míg az alacsonyabb dózisok esetében a súlynövekedés viszonylag kontrollálható volt. A vizsgálatok során átmeneti, dózisfüggő szedáció és ataxia is jelentkezett, valamint görcsrohamok, különösen a gyógyszer megvonása után. Egyetlen közös kórleletként esophageális dilatációt állapítottak meg, amit a legtöbb, különböző dózistartománnyal kezelt állatban megfigyeltek. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Loranxil 1 mg filtambletta 20 vagy 30 darab filmtabletta fehér PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Loranxil 2,5 mg filtambletta 20 darab filmtabletta fehér PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésére vonatkozó információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzések: (egy üres kereszt) a gyógyszerkészítmény pszichotrop készítménynek minősül. Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA MEDITOP Gyógyszeripari Kft. 2097 Pilisborosjenő, Ady Endre utca 1. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Loranxil 1 mg filmtabletta OGYI-T-22438/01 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22438/02 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás Loranxil 2,5 mg filmtabletta OGYI-T-22438/03 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. március 5. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2020. július 25. 10 OGYÉI/35220/2020 OGYÉI/35217/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység terhesség és szoptatás Terhesség: A lorazepám a terhesség alatt nem alkalmazható, főként az első és az utolsó trimeszterben, kivéve kényszerítő orvosi okokból. Emberi köldökzsinórvér vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a benzodiazepinek, valamint glükuronizált metaboltjaik átjutnak a placentán. Néhány humán vizsgálati adat alapján a lorazepám a terhesség első trimeszterében alkalmazva megnövelheti egyes kongenitális malformációk kialakulásának kockázatát. Várandós nőkön való alkalmazáskor a benzodiazepinek foetalis károsodást okozhatnak. Reproduktív toxicitási vizsgálatokban a lorazepámot 50 mg/kg/nap dózisig adagolva fötotoxicitást, minor és major malformációkat (szájpadhasadék, csontosodás zavarai, gastroschisis) figyeltek meg két fajon (egér és nyúl), a lorazepám hatását nem lehetett kizárni. A szülést megelőzően benzodiazepineket köztük lorazepámot szedő anyák újszülöttjeinél, valamint azoknál az anyáknál, akik a terhesség alatt nagy dózisban vagy hosszú ideig szedték a postnatalis időszak alatti megvonási tünetekről számoltak be (floppy infant syndroma). Azoknál az újszülötteknél, akiknek az anyja a terhesség késői szakában vagy a szülésnél benzodiazepineket kapott, olyan tünetekről számoltak be, mint hyperactivitás, izom-hypotonia, hypothermia, légzésdepresszió, apnoe, etetési problémák, és a hideg stresszre mutatott kóros anyagcsere-reakció. Továbbá, azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában hosszantartó benzodiazepin kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki, és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye. Szoptatás: Bizonyíték van arra, hogy a lorazepám - bár farmakológiailag jelentéktelen mennyiségben - kiválasztódik a humán anyatejbe. Ezért a Loranxil nem adható szoptató anyáknak, kivéve, ha az anyára nézve a várható előnyök meghaladják a csecsemő potenciális kockázatát. A benzodiazepint szedő anyák újszülötteinél szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő. A szoptató anyák csecsemőit megfigyelés alatt kell tartani a farmakológiai hatások (köztük a szedáció és az irritabilitás) vonatkozásában. |