Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Gyomornedv-ellenálló tabletta. 20 mg: világos rózsaszínű, hosszúkás, mindkét oldalán domború gyomornedv-ellenálló filmtabletta, mérete: 6,55 mm × 13,6 mm. 40 mg: rózsaszín, hosszúkás, mindkét oldalán domború, gyomornedv-ellenálló filmtabletta, mérete: 8,2 mm × 17 mm. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóActavis Group PTC ehf. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Esomeprazol Actavis 20 mg gyomornedv-ellenálló tabletta Gyomornedv-ellenálló tablettánként 20 mg ezomeprazolt tartalmaz (21,75 mg ezomeprazol-magnézium-dihidrát formájában). Ismert hatású segédanyag: 5,65 mg-ot nem meghaladó mennyiségű szacharózt tartalmaz gyomornedv-ellenálló tablettánként. Esomeprazol Actavis 40 mg gyomornedv-ellenálló tabletta Gyomornedv-ellenálló tablettánként 40 mg ezomeprazolt tartalmaz (43,5 mg ezomeprazol-magnézium-dihidrát formájában) Ismert hatású segédanyag: 11,3 mg-ot nem meghaladó mennyiségű szacharózt tartalmaz gyomornedv-ellenálló tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Pellet: metakrilsav-etil-akrilát kopolimer 1:1 (30%-os diszperzió) talkum trietil-citrát hipromellóz 3cPs cukorgömböcskék magnézium-sztearát hidroxipropilcellulóz glicerin-monosztearát 40-55 poliszorbát 80 Tablettamag: mikrokristályos cellulóz povidon K29/32 makrogol 6000 kroszpovidon, A típusú nátrium-sztearil-fumarát Tablettabevonat: hipromellóz titán-dioxid (E171) makrogol 400 vörös vas-oxid (E172) sárga vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok Az Esomeprazol Actavis gyomornedv-ellenálló tabletta felnőtteknél az alábbiak kezelésére javallott: Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) - erozív reflux oesophagitis kezelése - gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése, a relapszus megelőzése - gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése. Megfelelő antibakteriális terápiás adagolási protokollokkal kombinációban Helicobacter pylori eradikációja és - Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult duodenális fekély gyógyítása, továbbá - Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult peptikus fekély relapszusának megelőzése. Tartós NSAID-kezelést igénylő betegeknél NSAID-kezelés mellett kialakult gastricus fekélyek gyógyítása NSAID-kezeléssel összefüggő gastricus és duodenalis fekélyek megelőzése a veszélyeztetett betegeknél. Peptikus fekély tartós kezelése, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően Zollinger-Ellison-szindróma kezelése Az Esomeprazol Actavis tabletta serdülők számára 12 éves kortól az alábbi esetekben javallott: Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) - erozív reflux oesophagitis kezelése - gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése, a relapszus megelőzése érdekében - gastro-oesophagealis reflux (GERD) tüneti kezelése. Antibiotikumokkal kombinálva a Helicobacter pylori által okozott duodenális fekélybetegség kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) - erozív reflux oesophagitis kezelése Naponta egyszer 40 mg ezomeprazol, négy héten keresztül. További négyhetes kezelés javasolt azoknál a betegeknél, akiknek az oesophagitise nem gyógyult, illetve a tüneteik tartósan fennmaradtak. - gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése, a relapszus megelőzése érdekében Naponta egyszer 20 mg ezomeprazol. - gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése Naponta egyszer 20 mg ezomeprazol, azon betegeknél, akiknek nincs oesophagitisük. Amennyiben a tüneti kezelés 4 hét után nem eredményes, akkor a beteg további kivizsgálása szükséges. Amint a tünetek elmúltak, napi egyszeri 20 mg ezomeprazol bevételével további tünetmentesség érhető el. Szükség esetén napi egyszeri 20 mg ezomeprazol kezelési rend követhető. Nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) terápiában részesülő betegek GERD tüneteinek kezelésére a gyomor- és nyombélfekély kialakulásának veszélye miatt nem javasolt a szükség szerinti (on demand) alkalmazás. Megfelelő antibakteriális terápiás protokollokkal kombinációban Helicobacter pylori eradikációja és - Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult duodenális fekély gyógyítása, valamint - Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult, gyógyult peptikus fekély relapszusának megelőzése. 20 mg ezomeprazol 1 g amoxicillinnel és 500 mg klaritromicinnel, naponta kétszer, 7 napon át. Tartós NSAID-kezelést igénylő betegek NSAID-kezelés mellett kialakult gyomorfekélyek gyógyítása: A szokásos dózis naponta egyszer 20 mg ezomeprazol. A kezelés időtartama 4-8 hét. NSAID-kezeléssel összefüggő gyomor- és nyombélfekélyek megelőzése a veszélyeztetett betegeknél: Naponta egyszer 20 mg ezomeprazol. Vérző, peptikus fekély tartós kezelése, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően Naponta egyszer 40 mg, 4 héten keresztül, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően. Zollinger-Ellison-szindróma kezelése A javasolt kezdő dózis naponta kétszer 40 mg ezomeprazol. Ezt követően a megfelelő dózist egyénileg kell beállítani és a kezelést mindaddig folytatni kell, amíg az klinikailag indokolt. A rendelkezésre álló klinikai adatok alapján a betegek többsége naponta 80 és 160 mg közötti ezomeprazol dózissal kontrollálható. A napi 80 mg-nál nagyobb dózist elosztva, naponta két részben kell bevenni. Különleges betegpopulációk Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Mivel súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan csupán korlátozottan állnak rendelkezésre tapasztalatok, az ilyen betegek kezelése kellő körültekintést igényel (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szabad túllépni a napi maximális 20 mg-os ezomeprazol dózist (lásd 5.2 pont). Idős betegek Időseknél nincs szükség dózismódosításra. Gyermekek és serdülők 12 év feletti serdülők Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) - erozív reflux oesophagitis kezelése naponta egyszer 40 mg ezomeprazol 4 héten keresztül. További 4 hetes kezelés ajánlott azon betegek esetében, akiknél az oesophagitis nem gyógyult, illetve akiknél a tünetek továbbra is fennmaradnak. - oesophagitis gyógyulása utáni tartós kezelés, relapsus megelőzése érdekében naponta egyszer 20 mg ezomeprazol. - gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése naponta egyszer 20 mg ezomeprazol az oesophagitisben nem szenvedő betegek számára. Amennyiben a tünetek kontrollja nem érhető el 4 hét elteltével, a beteg további kivizsgálása ajánlott. Amint a tünetek elmúltak, az esetleg jelentkező további tüneteket naponta egyszer 20 mg ezomeprazollal lehet kordában tartani. Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult duodenális fekély kezelése A megfelelő kombinált kezelés kiválasztása során figyelembe kell venni a baktériumok rezisztenciájára, a kezelés időtartamára (leggyakrabban 7 nap, esetenként azonban akár 14 nap) és az antibakteriális gyógyszerek helyes használatára vonatkozó hivatalos nemzeti, regionális és helyi irányelveket. A kezelést szakorvos felügyelete alatt kell végezni. Adagolási ajánlás: Testtömeg Adagolás 30-40 kg Két antibiotikummal kombinált alkalmazás: 20 mg ezomeprazol 750 mg amoxicillin és 7,5 mg/ttkg klaritromicin, mindegyik egyidőben, naponta kétszer alkalmazva, egy héten keresztül. > 40 kg Két antibiotikummal kombinált alkalmazás: 20 mg ezomeprazol, 1 g amoxicillin és 500 mg klaritromicin, mindegyik egyidőben, naponta kétszer alkalmazva, egy héten keresztül. 12 év alatti gyermekek Az Esomeprazol Actavis nem alkalmazható 12 év alatti gyermekeknél. Rendelkezésre állnak az ezomeprazol megfelelőbb gyógyszerformái. Az alkalmazás módja A tablettát egészben, vízzel kell lenyelni. A tablettát nem szabad szétrágni vagy összetörni. Azon betegek számára, akiknek nehezükre esik a nyelés, a gyomornedv-ellenálló tabletta fél pohár szénsavmentes vízben diszpergálható. Más folyadékot nem szabad használni, mert feloldódhat a gyomorsav-ellenálló bevonat. Addig kell kevergetni a pohár tartalmát, amíg a tabletták szétesnek, majd a pelleteket tartalmazó folyadékot azonnal, vagy 30 percen belül kell meginni. A poharat félpohárnyi vízzel át kell öblíteni, és ezt is meg kell inni. A pelleteket tilos szétrágni vagy összetörni! Nyelésképtelen betegeknél a gyomornedv-ellenálló tabletta szénsavmentes vízben diszpergálható és gyomorszondán át adható. Fontos ellenőrizni, hogy a kiválasztott fecskendő és szonda megfelelő-e a beavatkozáshoz. Az elkészítésre és alkalmazásra vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A hatóanyaggal, szubsztituált benzimidazol-származékokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az ezomeprazol nem alkalmazható nelfinavirral együtt (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Gyomorfekély gyanúja vagy megléte esetén bármilyen figyelmeztető tünet (pl. jelentős nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena) jelentkezésekor, előzetesen ki kell zárni a fekélyes terület malignitását, mivel az ezomeprazol kezelés mérsékelheti a tüneteket, és késleltetheti a diagnózist. Hosszú távú alkalmazás A tartósan (különösen az egy évnél is hosszabb ideig) kezelt betegeket rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani. Szükség szerinti kezelés A szükség szerint alkalmazott (on-demand) kezelésben részesülő betegeket arra kell utasítani, hogy keressék fel orvosukat, ha tüneteik jellege megváltozik. Helicobacter pylori eradikációja Amikor az ezomeprazolt Helicobacter pylori eradikációjára rendelik a hármas kombináció minden komponensére vonatkozó lehetséges interakciót tekintetbe kell venni. A klaritromicin egy hatékony CYP3A4-inhibitor, ezért azoknál a betegeknél, akik a hármas kombinációs terápia ideje alatt más, ugyancsak CYP3A4 által metabolizált gyógyszert, pl. ciszapridot is szednek, szem előtt kell tartani a klaritromicin ellenjavallatait és kölcsönhatásait. Gastrointestinalis fertőzések A protonpumpa-inhibitor terápia kismértékben fokozhatja a gastrointestinalis (pl. a Salmonella és a Campylobacter) fertőzések kockázatát (lásd 5.1 pont). B12 vitamin abszorpciója Minden egyéb savtermelést gátló gyógyszerhez hasonlóan, a létrejövő hypo- vagy achlorhydria következtében az ezomeprazol is csökkentheti a B12-vitamin (cianokobalamin) felszívódását. Ezt figyelembe kell venni azoknál a tartósan kezelt betegeknél, akiknél csökkent a B12-vitamin tartalék, továbbá azoknál, akiknél a B12-vitamin csökkent felszívódásának kockázati tényezői vannak jelen. Hypomagnesaemia A legalább 3 hónapon, és a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa-gátlókkal, mint például ezomeprazollal kezelt betegeknél súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint a kimerültség, tetánia, delírium, konvulzió, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegnél a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia, és a protonpumpa-gátlókkal végzett kezelés leállítása után. Az egészségügyi szakembernek fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa-gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint, illetve olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl.: diuretikumok). Csonttörések kockázata A protonpumpa-gátlók, főként nagy adagok hosszú távú (1 évet meghaladó) alkalmazása- mérsékelten megnövelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörések kockázatát, főként időseknél, vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa-gátlók 10-40%-kal növelik meg a törések kockázatát. A törések emelkedett száma egyéb kockázati tényezők jelenléte miatt is bekövetkezhet. Az osteoporosis rizikójának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin- és kalciumbevitelben kell részesülniük. Szubakut bőr lupusz eritematózus (SCLE) A protonpumpa gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni az ezomeprazol alkalmazásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa gátlók használata esetén is. Súlyos bőrreakciók (Serious cutaneous adverse reactions - SCAR-ok) Az ezomeprazol-kezeléssel összefüggésben nagyon ritkán súlyos bőrreakciókat (SCAR-okat), például erythema multiformét (EM), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), toxikus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek, amelyek életveszélyesek lehetnek. A betegeket tájékoztatni kell az EM/SJS/TEN/DRESS súlyos bőrreakció jeleiről és tüneteiről, és haladéktalanul orvoshoz kell fordulniuk, ha bármilyen indikatív jelet vagy tünetet észlelnek. Súlyos bőrreakciók jelei és tünetei esetén az ezomeprazol alkalmazását azonnal le kell állítani, és szükség esetén további orvosi ellátást/szoros megfigyelést kell biztosítani. Az EM/SJS/TEN/DRESS-ben szenvedő betegeknél az újbóli alkalmazást nem szabad elkezdeni. Egyéb gyógyszerekkel kombinált alkalmazás Ezomeprazol és atazanavir együttadása nem ajánlott (lásd 4.5 pont). Amennyiben atazanavir és egy protonpumpa-gátló együttes alkalmazását elkerülhetetlennek tartják, szoros klinikai megfigyelés javasolt, amikor a 100 mg ritonavirrel együtt adott atazanavir dózis 400 mg-ra emelik. Ilyen esetben a 20 mg-os ezomeprazol dózist nem szabad túllépni. Az ezomeprazol a CYP2C19 enzim inhibítora. Az ezomeprazol kezelés megkezdésekor, illetve befejezésekor figyelembe kell venni a CYP2C19 enzim által metabolizált gyógyszerekkel való potenciális kölcsönhatásokat. Kölcsönhatást figyeltek meg klopidogrél és omeprazol között (lásd 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az ezomeprazol kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Jelentettek olyan mellékhatásokat, mint a szédülés (nem gyakori) és homályos látás (ritka) (lásd 4.8 pont). Az érintett betegek figyelmét fel kell hívni, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket. 4.9 Túladagolás Szándékos túladagolással kapcsolatban korlátozottak a tapasztalatok. A 280 mg dózissal kapcsolatosan gyengeséget és gastrointestinalis tüneteket írtak le. Az ezomeprazol 80 mg-os egyszeri dózisainak alkalmazása nem járt semmilyen következménnyel. Specifikus antidotum nem ismert. Az ezomeprazol rendkívül nagymértékben kötődik plazmafehérjéhez, ezért nem dializálható könnyen. Túladagoláskor minden esetében tüneti és általános támogató kezelést kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az ezomeprazol hatásai más gyógyszerek farmakokinetikájára Proteázgátlók Kölcsönhatásról számoltak be omeprazol és néhány proteáz-gátló között. Ezen interakciók klinikai jelentősége és a hátterükben álló mechanizmusok nem minden esetben ismertek. Az omeprazol kezelés során megemelkedett gyomor pH megváltoztathatja a proteáz-gátlók felszívódását. Egyéb lehetséges kölcsönhatás mechanizmusok a CYP 2C19 gátlásán keresztül érvényesülhetnek. Az atazanavir, illetve nelfinavir csökkent szérumszintjeit jelentették, amikor ezeket a készítményeket omeprazollal együtt adták, így egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott. Omeprazol (naponta egyszer 40 mg) és 300 mg atazanavir/100 mg ritonavir együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél az atazanavir expozíció nagyfokú csökkenését eredményezte (az AUC, Cmax és Cmin kb. 75%-kal lett kisebb). Az atazanavir dózis 400 mg-ra növelése nem ellensúlyozta az omeprazol atazanavir expozícióra gyakorolt hatását. Omeprazol (20 mg naponta egyszer) együttadása 400 mg atazanavir/100 mg ritonavir kombinációval egészséges önkénteseknél az atazanavir expozíció kb. 30%-os csökkenését eredményezte ahhoz az expozícióhoz képest, amit a (naponta egyszer) 20 mg omeprazol nélkül alkalmazott napi egyszeri 300 mg atazanavir/100 mg ritonavir mellett megfigyeltek. Az egyidejűleg alkalmazott omeprazol (40 mg naponta egyszer) a nelfinavir AUC, Cmax és Cmin átlagértékeit 36-39%-kal, míg az M8 farmakológiailag aktív metabolit AUC, Cmax és Cmin átlagértékeit 75-92%-kal csökkentette. Az omeprazol és ezomeprazol hasonló farmakodinámiás hatásai és farmakokinetikai tulajdonságai miatt, ezomeprazol és atazanavir egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont), míg az ezomeprazol és nelfinavir együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A szakvinavir emelkedett (80-100%) szérumszintjeit jelentették, amikor a (ritonavirrel együtt adott) gyógyszert (naponta egyszer 40 mg) omeprazollal alkalmazták együtt. Napi egyszer 20 mg omeprazol nem befolyásolta a ritonavirral együtt adott darunavir és a szintén ritonavirrel együtt alkalmazott amprenavir expozícióját. A napi egyszer 20 mg ezomeprazolnak nem volt hatása az amprenavir expozícióra (sem ritonavir adása mellett, sem anélkül). Napi egyszer 40 mg omeprazol nem befolyásolta a lopinavir expozícióját (egyidejűleg adott ritonavir mellett). Metotrexát Metotrexát és protonpumpa-gátlók egyidejű alkalmazásakor egyes betegeknél a metotrexátszint emelkedéséről számoltak be. Ezért nagydózisú metotrexátot alkalmazó kezelési sémákban megfontolható a pantoprazol átmeneti felfüggesztése. Takrolimusz Ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor emelkedett takrolimusz szérumszintről számoltak be. A takrolimusz koncentráció, valamint a vesefunkció (kreatinin-clearance) fokozott monitorozását, továbbá a takrolimusz adagolásának megváltoztatását szükség szerint kell elvégezni. Gyógyszerek, amelyek felszívódása pH függő Az ezomeprazol és egyéb protonpumpa-gátló-kezeléssel felfüggesztett gyomorsav termelés miatt csökkenhet vagy növekedhet a gyomor pH-tól függően felszívódó gyógyszerek abszorpciója. A gyomor savasságát csökkentő egyéb gyógyszerekhez hasonlóan az ezomeprazol-kezelés alatt is fokozódhat egyes gyógyszerek, mint pl. a ketokonazol, itrakonazol és erlotinib felszívódásának mértéke. Egészséges egyéneknél omeprazol (naponta 20 mg) és digoxin egyidejű alkalmazása a digoxin biohasznosulását 10%-kal (tízből két alanynál pedig legfeljebb 30%-kal) növelte. Digoxin toxicitásról ritkán számoltak be. Ennek ellenére körültekintés szükséges, amikor idős betegeknél nagy dózisban alkalmazzák az ezomeprazolt. A digoxin terápiás szintjének fokozott monitorozása szükséges. A CYP2C19 által metabolizált gyógyszerek Az ezomeprazol gátolja a CYP2C19-et, a legfőbb ezomeprazol-metabolizáló enzimet. Amikor tehát az ezomeprazolt olyan egyéb gyógyszerekkel pl. diazepammal, citaloprammal, imipraminnal, klomipraminnal, fenitoinnal stb. adják együtt, amelyeket szintén a CYP2C19 által metabolizál, megnövekedhet ezeknek a gyógyszerek a plazmakoncentrációja és dóziscsökkentés válhat szükségessé. Ezt különösen az ezomeprazol szükség szerinti alkalmazásakor kell figyelembe venni. Diazepam 30 mg ezomeprazol és a CYP2C19 szubsztrát diazepam egyidejű alkalmazása a diazepam clearance-ének 45%-os csökkenését eredményezte. Fenitoin Amikor epilepsziás betegeknek 40 mg ezomeprazolt fenitoinnal adtak együtt, a fenitoin plazmaszint mélypontjának 13%-os emelkedése volt tapasztalható. A fenitoin plazmakoncentráció monitorozása javasolt az ezomeprazol kezelés megkezdésekor vagy abbahagyásakor. Vorikonazol Az omeprazol (naponta egyszer 40 mg) a (CYP2C19 szubsztrát) vorikonazol Cmax értékét 15%-kal, AUC értékét pedig 41%-kal növelte. Cilosztazol Mind az omeprazol, mind az ezomeprazol, CYP2C19-inhibitor hatással rendelkezik. Egy keresztezett vizsgálatban az egészséges alanyoknak 40 mg dózisokban adott omeprazol sorrendben 18%-kal, illetve 26%-kal növelte a cilosztazol, valamint 29%-kal és 69%-kal a cilosztazol egyik aktív metabolitjának Cmax illetve AUC értékeit. Ciszaprid Egészséges önkénteseknél 40 mg ezomeprazol egyidejű alkalmazása a ciszaprid plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) 32%-os növekedését, illetve az eliminációs felezési idő (t1/2) 31%-os megnyúlását eredményezte, de nem idézte elő a ciszaprid plazma-csúcsszintjének szignifikáns mértékű növekedését. A ciszaprid monoterápia után megfigyelt enyhe QTc intervallum megnyúlás nem növekedett, amikor a ciszapridot ezomeprazollal adták együtt (lásd még 4.4 pont). Warfarin Egy klinikai vizsgálatban 40 mg ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor a warfarinnal kezelt betegeknél a koagulációs idők az elfogadott tartományon belül maradtak. A forgalomba hozatalt követően azonban néhány izolált esetben klinikailag szignifikáns mértékű INR emelkedést jelentettek. A beteg monitorozása ajánlott, amikor az ezomeprazol-terápiát warfarinnal vagy más kumarin-származékkal végzett kezelés alatt kezdik el, vagy fejezik be. Klopidogrél Egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatok eredményei farmakokinetikai (PK)/farmakodinámiás (PD) interakciót mutattak ki klopidogrél (300 mg feltöltő dózis/naponta 75 mg fenntartó dózis) és ezomeprazol (naponta egyszer 40 mg per os) egyidejű alkalmazásakor, aminek következtében a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója átlagosan 40%-kal csökkent, ez viszont mintegy 14%-kal csökkentette a (ADP indukálta) thrombocyta-aggregáció gátlás maximális mértéket. Amikor egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban klopidogrél és ezomeprazol 20 mg + ASA 81 mg fix kombinációját alkalmazták együtt, a monoterápiában adott klopidogrélhez képest majdnem 40%-kal csökkent a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója. A thrombocyta-aggregáció (ADP indukálta) gátlás maximális szintje azonban ezeknél az alanyoknál ugyanolyan mértékű volt a klopidogrél és a klopidogrél + kombinált készítmény (ezomeprazol + ASA) csoportban. Ennek a farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) kölcsönhatásnak a klinikai következményeiről mind az obszervációs, mind a klinikai vizsgálatokból ellentmondásos adatokat jelentettek a major cardiovascularis események tekintetében. Megelőző intézkedésként kerülni kell a klopidogrél egyidejű alkalmazását. Vizsgált gyógyszerek, amelyek nem mutattak klinikailag jelentős interakciót Amoxicillin és kinidin Az ezomeprazolról kimutatták, hogy nincs klinikailag jelentős hatása az amoxicillin vagy a kinidin farmakokinetikájára. Naproxen vagy rofekoxib Rövid távú vizsgálatokban az ezomeprazol és a naproxén vagy a rofekoxib egyidejű alkalmazása nem idézett elő semmilyen klinikailag releváns farmakokinetikai interakciót. Más gyógyszerek hatása az ezomeprazol farmakokinetikájára CYP2C19-et és/vagy CYP3A4-et gátló gyógyszerek Az ezomeprazolt a CYP2C19 és a CYP3A4 enzim metabolizálja. Ezomeprazol és a CYP3A4-inhibitor klaritromicin (500 mg, naponta kétszer) együttes alkalmazása az ezomeprazol expozíció (AUC) megkétszereződését eredményezte. Ezomeprazol, valamint egy kombinált, CYP2C19- és CYP3A4-gátló együttes alkalmazása az ezomeprazol expozíciójának több mint kétszeresére emelkedését eredményezheti. A CYP2C19- és CYP3A4-gátló vorikonazol 280%-kal emelte meg az ezomeprazol AUC értékét. Általában az ilyen helyzetek egyikében sem szükséges az ezomeprazol adagjának módosítása. Fontolóra kell venni azonban a dózismódosítást a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, illetve amikor hosszan tartó kezelés javasolt. CYP2C19-et és/vagy CYP3A4-et indukáló gyógyszerek A CYP2C19 vagy CYP3A4 enzimet, illetve mindkettőt igazoltan indukáló gyógyszerek (mint amilyen a rifampicin és a közönséges orbáncfű) az ezomeprazol metabolizmus fokozásán keresztül az ezomeprazol szérumszintjének csökkenését idézhetik elő. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A klinikai vizsgálatok (és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás) során a leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, hasi fájdalom, hasmenés és hányinger. Ezeken kívül a biztonságossági profil hasonlónak bizonyult a különböző hatáserősségekre, kezelési indikációkra, korcsoportokra és betegpopulációkra vonatkozóan. Dózisfüggő mellékhatásokat eddig nem azonosítottak. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az ezomeprazol klinikai vizsgálati programja alatt, valamint a forgalomba hozatalt követően a következő gyógyszer mellékhatásokat azonosították, illetve feltételezték. Egyiket sem találták dózisfüggőnek. A mellékhatások a következő gyakoriságok szerint kerültek osztályozásra, nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000-<1/1000); nagyon ritka: <1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka Leukopenia, thrombocytopenia Nagyon ritka Agranulocytosis, pancytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Túlérzékenységi reakciók, pl. láz, angiooedema és anafilaxiás reakció/ sokk Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori Perifériás oedema Ritka Hyponatraemia Nem ismert gyakoriságú Hypomagnesaemia (lásd 4.4 pont); a súlyos hypomagnesaemia hypocalcaemiával együtt jelentkezhet. A hypomagnesaemia amely hypokalaemiával együtt is előfordulhat. Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Insomnia Ritka Izgatottság, zavartság, depresszió Nagyon ritka Agresszió, hallucinációk Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás Nem gyakori Szédülés, paraesthesia, somnolencia Ritka Ízérzés zavar Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka Homályos látás A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Vertigo Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka Bronchospasmus Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, flatulencia, émelygés/hányás, fundus mirigy polipok (benignus) Nem gyakori Szájszárazság Ritka Stomatitis, gastrointestinalis candidiasis Nem ismert gyakoriságú Mikroszkopikus colitis Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori Emelkedett májenzim-értékek Ritka Hepatitis sárgasággal vagy anélkül Nagyon ritka Májelégtelenség, encephalopathia a korábban már májbetegségben szenvedő betegeknél A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Dermatitis, pruritus, bőrkiütés, urticaria Ritka Alopecia, fényérzékenység Nagyon ritka Erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN), gyógyszerreakció eosinophyliával és szisztémás tünetekkel (DRESS) Nem ismert gyakoriságú Szubakut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4 pont). A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori Csípő-, csukló- vagy gerinctörés (lásd 4.4 pont) Ritka Arthralgia, myalgia Nagyon ritka Izomgyengeség Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka Interstitialis nephritis, egyes betegeknél egyidejűleg jelentkező veseelégtelenségről is beszámoltak. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nagyon ritka Gynaecomastia Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Ritka Rossz közérzet, fokozott verejtékezés Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Sav-túltermeléssel kapcsolatos betegségek gyógyszerei, protonpumpa-gátlók ATC kód: A02B C05 Az ezomeprazol az omeprazol S-izomerje, amely specifikus, célzott hatásmechanizmussal csökkenti a gyomorsav-szekréciót. Az ezomeprazol a parietális sejtekben lévő protonpumpa specifikus inhibitora. Az omeprazol R- és S-izomerjének farmakodinámiás aktivitása hasonló. Hatásmechanizmus Az ezomeprazol gyenge bázis, amely a parietalis sejt szekréciós canaliculusának nagyon savas környezetében koncentrálódik és alakul át aktív formájába, ahol gátolja a H+K+-ATP-áz enzim, azaz a protonpumpa működését, továbbá blokkolja mind a bazális, mind a stimulált savelválasztást. Farmakodinámiás hatások Az ezomeprazol 20 mg-os, illetve 40 mg-os dózisainak per os bevétele után a hatás egy órán belül jelentkezik. Az öt napon át, napi egyszer 20 mg dózisú ezomeprazol ismételt alkalmazása után a pentagasztrin-stimulációt követő csúcs-savtermelés az ötödik napon 90%-kal csökken, 6-7 órával a bevétel után mérve. Tünetekkel rendelkező GERD betegeknél az öt napon keresztül per os adott 20 mg, illetve 40 mg ezomeprazol alkalmazását követően az intragasztrikus pH érték a 24 órás időtartamokból átlagosan 13, illetve 17 órán keresztül maradt 4 felett. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél 20 mg ezomeprazollal az intragasztrikus pH értéket 4 fölött lehetett tartani legalább 8, 12, illetve 16 órán át, sorrendben 76%, 54% és 24% volt. A 40 mg-os ezomeprazol dózis esetén a megfelelő arányok 97%, 92% és 56% volt. A plazmakoncentrációra vonatkozóan az AUC-t, mint helyettesítő paraméter segítségével kimutatható volt a sósavszekréció gátlása, illetve az expozíció közötti összefüggés. A reflux oesophagitis gyógyulása 40 mg ezomeprazol dózis mellett négy hét után a betegek 78%-ánál, nyolc hét után a betegek 93%-ánál következik be. Egy héten keresztül, naponta kétszer alkalmazott 20 mg ezomeprazol dózis és megfelelő antibiotikus kezelés a betegek mintegy 90%-ánál a H. pylori sikeres eradikációját eredményezte. Szövődménymentes duodenalis fekély esetén egy hetes eradikációs kezelés után nincs szükség további antiszekretoros gyógyszerekkel végzett monoterápiára a hatásos fekélygyógyuláshoz, illetve a tünetek megszüntetéséhez. Egy randomizált, kettősvak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban endoszkóppal igazolt, Forrest Ia, Ib, IIa, illetve IIb (sorrendben 9%, 43%, 38% és 10%) besorolású, peptikus fekélyes eredetű vérzésben szenvedő betegek a randomizálást követően ezomeprazol oldatos infúziót (n = 375) vagy placebót (n = 389) kaptak. Endoszkópos haemostasist követően a betegek vagy 80 mg ezomeprazolt kaptak 30 perces intravénás infúzió formájában, amelyet 72 órán át 8 mg/óra folyamatos infúzió követett, vagy placebót 72 órán keresztül. A kiindulási 72 órás időszakot követően a savtermelődés gátlására minden beteg nyílt elrendezésben 40 mg per os omeprazolt kapott 27 napon át. A vérzés újbóli előfordulása 3 nap alatt 5,9% volt az ezomeprazollal kezelt csoportban, szemben a placebo csoportnál megfigyelt 10,3%-kal. A kezelést követő 30. napon a vérzés újbóli előfordulása az ezomeprazollal kezelt csoportban 7,7%, míg a placebo csoportban 13,6% volt. Az antiszekretoros gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a csökkent savelválasztásra válaszul megemelkedik a szérum gasztrinszintje. A CgA-szint ugyancsak emelkedik a csökkent aciditás miatt. Az emelkedett CgA-szint befolyásolhatja a neuroendokrin tumorok kimutatását célzó vizsgálatokat. A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok alapján a CgA mérés előtt a protonpumpa-gátlókat 5 nap és 2 hét közötti időtartamra le kell állítani. Ez azért szükséges, hogy a PPI-kezelés után esetleg megemelkedett, nem valós értéket mutató CgA-szint visszatérhessen a referencia tartományba. Hosszan tartó ezomeprazol kezelés során mind gyermek, mind felnőtt betegeknél az ECL sejtszám növekedését figyelték meg, amelynek oka lehet a szérumban megnövekedett gasztrin mennyiség. Az eredményeket nem tartják klinikailag szignifikánsnak. Szekréciógátló gyógyszerekkel végzett tartós kezelés során glandularis cysták kissé nagyobb gyakoriságú előfordulását jelentették. Ezek a változások, amelyek a savszekréció kifejezett gátlásának élettani következményei, jóindulatúak és reverzíbilisnek tűnnek. A gyomor savasságának bármilyen módon (köztük protonpumpa-inhibitorok révén) bekövetkezett csökkenése növeli a gastrointestinalis rendszerben normálisan jelenlévő baktériumok számát. A protonpumpa-inhibitorokkal végzett kezelés a gastrointestinalis (pl. Salmonella és Campylobacter) fertőzések kockázatának kismértékű emelkedéséhez vezethet. A kórházi kezelés alatt álló betegeknél ezen kívül Clostridium difficile fertőzés is előfordulhat. Klinikai hatásosság Két, aktív komparátorként ranitidint alkalmazó klinikai vizsgálatban az ezomeprazol jobb hatásúnak bizonyult a nem-szteroid gyulladásgátlókat, többek között COX-2 szelektív NSAID-okat alkalmazó betegek gastricus fekélyének gyógyításában. Két, komparátorként placebót alkalmazó klinikai vizsgálatban az ezomeprazol jobb hatásúnak bizonyult a nem szteroid gyulladásgátlókat, többek között COX-2 szelektív NSAID-okat alkalmazó betegek gastricus és duodenalis fekélyeinek megelőzésében (életkor >60 év és/vagy korábbi fekély). Gyermekek Egy gastro-oesophagealis reflux betegségben (GERD) szenvedő, tartósan protonpumpa-inhibitor (PPI) kezelésben részesülő gyermekgyógyászati betegek (kor <1-17 év) bevonásával végzett vizsgálatban a gyermekek 61%-ánál alakult ki kismértékű ECL-sejt hyperplasia, klinikai következmények, illetve atrophias gastritis vagy carcinoid tumorok jelentkezése nélkül. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az ezomeprazol savas környezetben instabil és per os, bélben oldódó pelletek formájában kerül alkalmazásra. In vivo R-izomerré való alakulása elhanyagolható. Az ezomeprazol felszívódása gyors, bevételét követően a plazma csúcskoncentráció mintegy 1-2 óra múlva kialakul. Abszolút biohasznosulása 40 mg egyszeri dózis után 64%, amely ismételt, napi egyszeri alkalmazást követően 89%-ra emelkedik. 20 mg ezomeprazolra vonatkozóan ezek az értékek 50% és 68%. A táplálékbevitel késlelteti és csökkenti az ezomeprazol felszívódását, de ez nem befolyásolja jelentősen az ezomeprazol gyomor savasságára kifejtett hatását. Eloszlás A látszólagos eloszlási térfogat dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban, egészséges egyéneknél körülbelül 0,22 l/ttkg. Az ezomeprazol 97%-ban fehérjéhez kötött. Biotranszformáció Az ezomeprazolt teljesen metabolizálja a citokróm P450 rendszer (CYP). Az ezomeprazol metabolizmusának túlnyomó része a polimorf CYP2C19-től függ, amely az ezomeprazol hidroxil- és dezmetil metabolitjainak létrejöttéért felelős. A fennmaradó rész egy másik specifikus izomorf, a CYP3A4-től függ, ami a plazmában lévő fő metabolit, az ezomeprazol-szulfon létrejöttéért felelős. Elimináció Az alábbi paraméterek főként azon egyéneknél tapasztalható farmakokinetikát tükrözik, akik működőképes CYP2C19 enzimmel rendelkeznek, vagyis extenzív metabolizálók. A teljes plazma clearance egyetlen dózis után mintegy 17 l/óra, ismételt alkalmazást követően pedig mintegy 9 l/óra. A plazma eliminációs felezési idő ismételt napi egyszeri alkalmazás után körülbelül 1,3 óra. Az ezomeprazol az adagolások közötti időszakban teljesen eliminálódik a plazmából, és napi egyszeri adagok mellett nem mutat akkumulációs tendenciát. Az ezomeprazol főbb metabolitjai nincsenek hatással a gyomorsav elválasztásra. A per os alkalmazott ezomeprazol dózis majdnem 80%-a metabolitok formájában távozik a vizelettel, a maradék a széklettel ürül. Az anyavegyület kevesebb, mint 1%-a mutatható ki a vizeletben. Linearitás, nem-linearitás Az ezomeprazol farmakokinetikáját napi 2-szer 40 mg dózisig vizsgálták. A plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület az ezomeprazol ismételt alkalmazásakor megnövekszik. Ez a növekedés dózisfüggő és ismételt adagolás után a dózisarányosnál nagyobb mértékű AUC növekedést eredményez. Ez az idő- és dózisfüggőség a first pass metabolizmus és a szisztémás clearance csökkenésének tulajdonítható, amelyet valószínűleg az ezomeprazol és/vagy annak szulfon metabolitja okozhat a CYP2C19 enzim gátlásával. Különleges betegcsoportok Gyenge metabolizálók A populáció mintegy 2,9?1,5%-ánál hiányzik a működőképes CYP2C19 enzim; ők a gyenge metabolizálók. Ezeknél az egyéneknél az ezomeprazol metabolizmusát valószínűleg elsősorban a CYP3A4 katalizálja. Napi egyszeri 40 mg ezomeprazol ismételt adása után az átlagos plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület körülbelül 100%-kal volt nagyobb a gyenge metabolizálóknál, mint a működőképes CYP2C19 enzimmel rendelkező egyéneknél (extenzív metabolizálók). Az átlagos plazma csúcskoncentrációk mintegy 60%-kal emelkedtek meg. Ezek az eredmények nem befolyásolják az ezomeprazol adagolását. Nem 40 mg ezomeprazol egyszeri dózisának beadását követően a plazmakoncentráció/idő görbe alatti terület nőknél megközelítőleg 30%-kal magasabb, mint a férfiaknál. Naponta egyszeri, ismételt adagolás mellett nem figyelhetők meg nemek közötti különbségek. Ezek az eredmények nem befolyásolják az ezomeprazol adagolását. Májkárosodás Az enyhe és közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedő betegek esetében csökkenhet az ezomeprazol metabolizmusa. A súlyos májműködési zavarban szenvedő betegek metabolikus rátája csökken, amely az ezomeprazol plazmakoncentráció-idő görbéje alatti terület kétszeresre növekedését eredményezi. Ezért a súlyos működészavarban szenvedők esetében a maximális, 20 mg-os dózist nem szabad túllépni. Naponta egyszeri adagolás mellett sem az ezomeprazol, sem fő metabolitjai esetében nem mutatkozik akkumulációs tendencia. Vesekárosodás Csökkent veseműködésű betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a vese végzi az ezomeprazol metabolitjainak kiválasztását, de nem felelős az anyavegyület eliminációjáért, ezért a károsodott veseműködésű betegek esetén nem várható változás az ezomeprazol metabolizmusában. Idősek Idős (71-80 év közötti korú) betegeknél az ezomeprazol metabolizmusa nem változik jelentős mértékben. Gyermekek és serdülők 12-18 éves serdülők: Az ezomeprazol 20 mg-os, illetve 40 mg-os dózisainak ismételt adagolását követően, az összexpozíció (AUC) és a maximális plazma koncentráció eléréséhez szükséges idő (tmax) a 12-18 éves korosztályban mindkét dózisra vonatkozóan hasonló volt ahhoz, amit a felnőtteknél mértek. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Azok a mellékhatások, amelyeket klinikai vizsgálatok során ugyan nem figyeltek meg, állatoknál viszont a klinikai expozíciós szintekhez hasonló expozíciós szintek mellett tapasztaltak, a következők voltak: A racém eleggyel patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatokban a gyomor ECL sejtjeinek hyperplasiáját és carcinoidok képződését mutatták ki. Ezek, a patkányoknál észlelt gastricus hatások a csökkent gyomorsavképződés miatti másodlagos, kifejezett hypergastrinaemia következményei, és a patkányok gyomorsav-szekrécióját gátló tartós kezelés után voltak megfigyelhetőek. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Gyomornedv-ellenálló tabletták nedvességmegkötővel ellátott PP csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban. Kiszerelések: 30, 100, 250 vagy 500 tabletta Gyomornedv-ellenálló tabletták PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Gyomornedv-ellenálló tabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Kiszerelések: 7, 14, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100 vagy 140 tabletta Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Megjegyzés: ??(egy keresztes szer) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). Alkalmazás gyomorszondán keresztül 1. Helyezze a tablettát egy megfelelő fecskendőbe, és töltse fel a fecskendőt kb. 25 ml vízzel és kb. 5 ml levegővel. Bizonyos típusú szondák esetén a gyógyszert 50 ml vízben kell diszpergálni, hogy a pelletek ne tömítsék el a szondát. 2. Azonnal kezdje el rázni a fecskendőt, és addig rázza, amíg a tabletta szétesik. 3. Tartsa a hegyével felfelé a fecskendőt, és ellenőrizze, hogy nem tömődött-e el a fecskendővég. 4. A fecskendőt a fent leírt helyzetben tartva csatlakoztassa a gyomorszondához. 5. Rázza fel a fecskendőt, és fordítsa a hegyével lefelé mutató helyzetbe. Rögtön fecskendezzen kb. 5-10 ml-t a szondába. A befecskendezés után fordítsa vissza és rázza fel a fecskendőt (tartsa hegyével felfelé a fecskendőt, hogy megakadályozza az eldugulást). 6. Fordítsa a fecskendőt a hegyével lefelé, és azonnal fecskendezzen további 5-10 ml-t a szondába. Addig ismételje ezt az eljárást, amíg a fecskendő ki nem ürül. 7. Töltse meg a fecskendőt 25 ml vízzel és 5 ml levegővel, és ismételje meg az 5. lépést, hogy bemossa az esetleg a fecskendőben maradt üledéket. Egyes szondák esetében 50 ml vízre van szükség. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések Nincsenek különleges előírások. 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. A tartály esetén: az első felnyitást követően: 6 hónap. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Actavis Group PTC ehf Dalshraun 1 220 Hafnarfjordur Izland 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Esomeprazol Actavis 20 mg gyomornedv-ellenálló tabletta OGYI-T-22400/01 7x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/02 7x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/03 28x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/04 28x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/05 30x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/06 30x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/07 90x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/08 90x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/09 100x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/10 100x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/11 500x HDPE tartály Esomeprazol Actavis 40 mg gyomornedv-ellenálló tabletta OGYI-T-22400/12 7x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/13 7x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/14 28x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/15 28x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/16 30x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/17 30x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/18 90x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/19 90x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/20 100x PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/21 100x OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22400/22 500x HDPE tartály 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. 01. 16 A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. 05. 09. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. július 24. 16 OGYÉI/47915/2023 OGYÉI/47916/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A terhesség alatti ezomeprazol expozícióra vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű klinikai adat. A racém elegy omeprazollal végzett epidemiológiai vizsgálatokból származó, nagyobb számú terhességre vonatkozó adatok nem jeleztek malformatiót okozó, illetve foetotoxikus hatást. Az ezomeprazollal végzett állatkísérletek nem utaltak az embrionális/foetalis fejlődést érintő közvetett, vagy közvetlen káros hatásokra (lásd 5.3 pont). A racém eleggyel végzett állatkísérletek nem jeleztek a terhességre, szülésre, illetve születés utáni fejlődésre gyakorolt közvetlen, vagy közvetett káros hatást. Kellő körültekintés szükséges, amikor az orvos az ezomeprazolt terhes nőnek rendeli. A terhes nőkre vonatkozó közepes mennyiségű (300-1000 terhességből származó) adatok nem utalnak az ezomeprazol malformációt vagy foetalis/neonatalis toxicitást előidéző hatásaira. A reprodukcióra gyakorolt toxicitás tekintetében az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra (lásd 5.3 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az ezomeprazol kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Nincs megfelelő mennyiségű információ az ezomeprazol újszülöttekre gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Az ezomeprazol szoptatás alatt nem alkalmazható. Termékenység Per os alkalmazott omeprazol racém keverékeivel végzett állatkísérletek nem utalnak fertilitásra gyakorolt hatásokra. | 
