Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

DIFLAM 50MG FILMTABLETTA 20X BUB

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Goodwill Pharma Kft.
Hatástani csoport:
M01AB Ecetsav- és rokon vegyületek
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-22362/01
Hatóanyagok:
DiclofenacumDDD
Hatáserősség:
+ (egykeresztes), erős hatású (+)
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Májbetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása ellenjavallt
14 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Alkalmazási elôirat

Javallat

4.1 Terápiás javallatok

Az alábbiak rövid ideig tartó kezelésére:

Felnőttek:
* fájdalmas poszttraumás gyulladásos állapotok (pl. rándulás);
* posztoperatív gyulladás és fájdalom (pl. fogorvosi, illetve ortopéd sebészi beavatkozást követően);
* fájdalmas és/vagy gyulladásos nőgyógyászati állapotok (pl. primer dysmenorrhoea vagy adnexitis);
* migrén-roham kezelése;
* a gerinc fájdalmas szindrómái;
* lágyrész-reumatizmus.
* Adjuvánsként súlyos fájdalmas, gyulladásos fül-, orr- és torokfertőzésekben, pl. pharyngotonsillitis, otitis. Az általános terápiás irányelveknek megfelelően az alapbetegségre a megfelelő kezelést kell alkalmazni. A láz önmagában nem javallat a készítmény alkalmazására.

14 éves vagy annál idősebb serdülők:
* fájdalmas poszttraumás gyulladásos állapotok (pl. rándulás);
* fájdalmas és/vagy gyulladásos nőgyógyászati állapotok (pl. primer dysmenorrhoea vagy adnexitis;




Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek
A javasolt kezdő napi adag 100-150 mg, 2-3 részre elosztva (napi 2x1 - 3x1 tabletta).

Enyhébb esetekben általában napi 50 mg elegendő, egyszeri bevétellel.

Primer dysmenorrhoea esetén a napi adag individuális, általában 1-3 filmtabletta. Kezdő adagként 1 - 2 filmtabletta javasolt és amennyiben szükséges, a napi adag több menstruációs ciklus folyamán maximálisan napi 4 filmtablettáig emelhető. A kezelést az első tünetek megjelenésekor kell elkezdeni és a tünetektől függően néhány napig folytatni. A maximális napi dózis nem lehet több mint 200 mg.

Migrén kezelésében a kezdő dózis 50 mg, amelyet a roham első jeleikor kell bevenni. Abban az esetben, ha az első adag bevételét követően a fájdalomcsillapítás mértéke nem kielégítő, 2 óra elteltével azt további 50 mg-mal lehet kiegészíteni. Amennyiben szükséges, 4-6 órás időközönként újabb 50 mg-os adag vehető be, annak figyelembevételével, hogy a napi maximális dózis nem lehet több mint 200 mg.

Gyermekek és serdülők
A 14 éves vagy annál idősebb serdülőkorúak számára általában napi 50-100 mg-os adag elegendő (napi 1x1-2x1 tabletta). A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 150 mg-ot (napi 3x1 tablettát).

A filmtabletta magas hatóanyagtartalma miatt gyermekek és 14 év alatti serdülőkorúak számára a Diflam filmtabletta szedése nem javasolt.

A Diflam filmtabletta gyermekkori, illetve serdülőkori migrénben való alkalmazhatósága nem ismert.

Az alkalmazás módja
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák.

A filmtablettát egészben, folyadékkal együtt kell bevenni, lehetőleg étkezés előtt és nem szabad megfelezni vagy szétrágni.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

* A készítmény hatóanyagával, szójával, földimogyoróval, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
* Aktív gyomor- vagy bélfekély, vérzés vagy perforáció.
* Az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastointestinalis vérzés vagy perforáció.
* Aktív vagy az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély vagy vérzés (két vagy több egymástól független fekély vagy vérzés).
* A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).
* Súlyos máj-, vesekárosodás vagy szívelégtelenség (lásd 4.4 pont).
* Más nem-szteroid gyulladásgátló szerekhez (NSAID) hasonlóan a Diflam is ellenjavallt olyan betegekben, akiknél acetilszalicilsav vagy más NSAID asthmás rohamot, urticariát vagy akut rhinitist vált ki.




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános óvintézkedések
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont és alább az Emésztőrendszeri hatások és a Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások rész).

Kerülendő a Diflam filmtabletta és szisztémás NSAID készítmények, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorainak egyidejű alkalmazása, mivel nincs bizonyíték a szinergiás előnyök meglétére, és fennáll az additív nemkívánatos hatások lehetősége.

Idős korban különös elővigyázatosság szükséges. Gyenge általános állapotú, vagy kis testtömegű idős betegek esetén különösen fontos a legalacsonyabb hatékony adag alkalmazása.

Hasonlóan az egyéb NSAID gyógyszerekhez, a diklofenák alkalmazása kapcsán ritka esetekben allergiás reakciók, köztük anaphylaxiás/anaphylactoid reakció alakulhatnak ki anélkül, hogy a beteg korábban kapott volna ilyen gyógyszert. A túlérzékenységi reakciók talaján Kounis-szindroma is kialakulhat. Ez a súlyos allergiás reakció akár szívinfarktushoz is vezethet. Az ilyen reakció tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenák alkalmazásával összefüggő allergiás reakcióval együtt jelentkezik.
Ahogy más NSAID, a diklofenák is - farmakodinámiás hatásából adódóan - elfedheti a fertőzés jeleit, tüneteit.

Emésztőrendszeri hatások
Mint minden NSAID, így a diklofenák alkalmazása kapcsán is beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, ulcerációról vagy perforációról, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek, és a kezelés során bármikor kialakulhatnak, ráutaló, figyelmeztető jelekkel, és a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményekkel, vagy azok nélkül. A következmények idős betegekben általában súlyosabbak. Ha a diklofenákot kapó betegben gastrointestinalis vérzés vagy ulceráció alakul ki, fel kell függeszteni a diklofenák további adását.

Mint minden NSAID, így a diklofenák esetén is szoros orvosi felügyelet és különleges körültekintés szükséges, ha olyan beteg számára rendelnek Diflam-kezelést, akinek emésztőrendszeri (GI) betegségre utaló tünetei vannak, vagy az anamnézise gyomor-, illetve bélfekélyre, vérzésre vagy perforációra utal (lásd 4.8 pont). A GI vérzés kockázata fokozódik az NSAID-ok magasabb adagjai mellett, valamint olyan betegekben, akiknek a kórelőzményében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt. Idős betegeknél nagyobb az NSAID-okra adott mellékhatások előfordulási gyakorisága, főleg a GI vérzés és perforáció, ami végzetes is lehet.

A kezelést a legalacsonyabb hatékony adaggal kell megkezdeni és folytatni a GI toxicitás kockázatának csökkentésére olyan betegekben, akiknek a kórelőzményében fekély szerepel, különösen akkor, ha vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt, illetve idős betegek esetén.

Ezen betegeknél protektív gyógyszerek (pl. protonpumpa-gátlók vagy mizoprosztol), valamint alacsony dózisú acetilszalicilsavat (ASA) tartalmazó, illetve a GI kockázatot valószínűleg fokozó egyéb készítmények egyidejű alkalmazása megfontolandó.

Olyan betegek, akiknek a kórelőzményében szerepel GI toxicitás, és különösen az idős betegek, minden szokatlan hasi tünetről (különösen GI vérzésről) számoljanak be kezelőorvosuknak. Óvatosság szükséges, ha a beteg egyidejűleg olyan gyógyszeres kezelésben részesül, amely fokozhatja az ulceratio vagy vérzés veszélyét (pl. szisztémás kortikoszteroidok, véralvadásgátlók, thrombocytaaggregáció-gátlók vagy szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (lásd 4.5 pont).

Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges colitis ulcerosában vagy Crohn-betegségben szenvedő betegek esetében, mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Az NSAID-ok, beleértve a diklofenákot, a gastrointestinalis anastomosis elégtelenségének fokozott kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés javasolt, amennyiben gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak.


A májra gyakorolt hatások
Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges, ha beszűkült májfunkciójú betegnek rendelnek Diflam-kezelést, mivel állapotuk súlyosbodhat.

Az egyéb NSAID készítmények, így a diklofenák is emelheti egy vagy több májenzim értékét, ezért a hosszú ideig tartó Diflam-kezelés alatt - elővigyázatossági okokból - a májfunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Amennyiben a májfunkció eltérést, illetve romlást mutatna, esetleg májkárosodás kialakulására jellemző klinikai jelek, tünetek mutatkoznának, vagy ha egyéb rendellenesség (pl. emelkedett eosinophil szám, bőrkiütés) jelentkezne, a Diflam-kezelést azonnal abba kell hagyni. Hepatitis előjelek nélkül is kialakulhat a diklofenák alkalmazása során.

Óvatosság szükséges hepaticus porphyriában, mert a Diflam adása rohamot válthat ki.

A vesére gyakorolt hatások
Az NSAID terápia, így a diklofenák-kezelés kapcsán is beszámoltak folyadékretencióról és ödémáról, fokozott óvatosság szükséges beszűkült szív- vagy vesefunkciók esetén, ismert hypertoniában, idős betegekben, vízhajtó vagy a vesefunkciókat számottevően befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az extracellularis térfogat bármilyen okból bekövetkező csökkenése esetén (pl. nagy sebészeti beavatkozások pre- vagy posztoperatív szakasza (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen esetekben Diflam-ot alkalmaznak, óvintézkedésként a vesefunkciók monitorozása javasolt. A nem-szteroid gyulladásgátlók által okozott esetleges vesefunkció-zavar általában reverzíbilis, a kezelés felfüggesztésével az eredeti funkcionális állapot visszatér.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
NSAID készítmények, így a Diflam filmtabletta alkalmazása kapcsán is nagyon ritkán beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról, pl. exfoliativ dermatitisről, Stevens-Johnson szindrómáról vagy toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). A betegek a kezelés kezdeti időszakában a leginkább veszélyeztetettek ezen reakciók szempontjából, az esetek többségében a reakciók a kezelés első hónapjában jelentkeznek. A Diflam filmtabletta alkalmazását fel kell függeszteni bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenységre utaló bármilyen egyéb tünet első jelentkezésekor.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma.
Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a diklofenák alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok (napi 150 mg) hosszabb ideig történő alkalmazása esetén.

Nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a diklofenákkal történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszan tartó kezelése, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Hematológiai hatások
A Diflam filmtabletta rövid időtartamú kezelésre szolgáló készítmény.

Ha azonban a Diflam-ot hosszabb ideig alkalmazzák, a vérkép ellenőrzése javasolt, más NSAID-okhoz hasonlóan.

Az NSAID-ok, így a Diflam filmtabletta is átmenetileg gátolhatja a thrombocyta-aggregációt. Ezért a Diflam-kezelésben részesülő, véralvadási zavarban szenvedő betegek fokozott ellenőrzése szükséges.

Előzőleg fennálló asztma
Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya-duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései esetén (különösen, ha allergiás rhinitis-szerű tünetekhez társul) gyakoribbak az NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma exacerbációk (az ún. fájdalomcsillapító intolerancia vagy fájdalomcsillapító által okozott asthma), Quincke-ödéma vagy urticaria, mint más betegeknél. Ennek megfelelően az ilyen betegeknél különleges körültekintés (a sürgős ellátásra való felkészülés) javasolt. Ez érvényes azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában.

Ez a készítmény szójalecitint tartalmaz.

Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ha a Diflam filmtabletta alkalmazása során látászavar, szédülés, vertigo, aluszékonyság, vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, nem javasolt a járművezetés vagy gépek kezelése.


4.9 Túladagolás

Tünetek
A diklofenák túladagolásnak nincsenek tipikus klinikai tünetei. Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, szédülés, tinnitus vagy convulsiók. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség vagy májkárosodás lehetősége áll fenn.

Terápiás intézkedések
Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenákkal történő akut mérgezés kezelése szupportív és szimptomatikus jellegű. Szupportív és szimptomatikus kezelés szükséges az olyan szövődmények esetén, mint a hypotonia, veseelégtelenség, görcsök, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió.

A specifikus terápiák, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió az NSAID-ok esetén nem, így a diklofenáknál sem segítik elő e szerek kiürülését a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt.

Potenciálisan toxikus túladagolást követően aktív szén alkalmazása, míg potenciálisan életveszélyes túladagolás esetén a gyomortartalom kiürítése (pl. hánytatás, gyomormosás) megfontolandó.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi gyógyszerkölcsönhatások tartalmazzák a Diflam és/vagy a diklofenák más gyógyszerformáinál megfigyelt interakciókat is.

Lítium: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a lítium plazmakoncentrációját. A szérum-lítiumszint ellenőrzése javasolt.

Digoxin: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a digoxin plazmakoncentrációját. A szérum-digoxinszint ellenőrzése javasolt.

Vizelethajtók és vérnyomáscsökkentők: más NSAID-okhoz hasonlóan, a diklofenák és vízhajtók vagy vérnyomáscsökkentők (pl. béta-blokkolók, angiotenzin-konvertáló enzim gátlók [ACE-gátlók]) egyidejű alkalmazása csökkentheti ezen készítmények vérnyomáscsökkentő hatását. Ilyen kombinációt ennek megfelelően fokozott óvatossággal kell alkalmazni, és a betegek, különösen az idős betegek vérnyomását rendszeresen ellenőrizni kell. A betegeket megfelelően kell hidrálni és megfontolandó a vesefunkciók ellenőrzése az egyidejű gyógyszeres-kezelés bevezetése után, majd azt követően időszakosan, különösen vízhajtók és ACE-gátlók esetében, a nephrotoxicitás fokozott kockázatára való tekintettel. Káliummegtakarító vízhajtók egyidejű alkalmazása esetében a szérum káliumszint növekedhet, így annak gyakori ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Más szisztémásan alkalmazott NSAID-ok és kortikoszteroidok: a diklofenák és más szisztémás NSAID-ok, vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása növelheti az emésztőrendszeri nemkívánatos hatások gyakoriságát (lásd 4.4 pont).

Véralvadásgátlók és thrombocyta-aggregáció gátlók: óvatosság javasolt, mivel a diklofenák és ezen készítmények egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont). Bár klinikai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a diklofenák hatással lenne az antikoaguláns kezelésre, mégis néhány esetet feljegyeztek, amikor diklofenák és véralvadásgátlók egyidejű alkalmazása növelte a haemorrhagia veszélyét. Ennek megfelelően ezen betegek szoros követése javasolt.

Szelektív szerotonin-reuptake gátlók (SSRI-k): a szisztémás NSAID-ok, beleértve a diklofenákot is, és SSRI-k egyidejű alkalmazása fokozhatja a gastrointestinalis vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).

Antidiabetikumok: klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a diklofenák orális antidiabetikumokkal együtt adható anélkül, hogy azok klinikai hatásosságát befolyásolná. Néhány egyedi eset alapján azonban számolni kell azzal a ténnyel is, hogy esetenként hypo-, illetve hyperglykaemia alakulhat ki. Ilyen esetben a diklofenák kezelés alatt szükségessé válhat az antidiabetikum adagjának ismételt beállítása. Ebből adódóan diklofenák és orális antidiabetikumok egyidejű alkalmazása során óvintézkedésként a vércukorszintek ellenőrzése javasolt.

Metotrexát: a diklofenák gátolhatja a metotrexát renális tubuláris clearance-ét, növelve ezáltal a metotrexát-szintet. Az NSAID-okat, beleértve a diklofenákot is, a metotrexát kezelés előtt vagy után 24 órán belül óvatossággal kell adni, mivel növelhetik a metotrexát plazmakoncentrációját és toxicitását.

Ciklosporin: a diklofenák, más NSAID-hoz hasonlóan a renalis prosztaglandinokra hatva fokozhatja a ciklosporin nephrotoxicitást. Ennek megfelelően alacsonyabb adagok alkalmazandók, mint a ciklosporint nem kapó betegek esetében.

Kinolonok: izolált esetekben görcsrohamról számoltak be, amelyeket előidézhetett a kinolonok és az NSAID-ok együttes alkalmazása.

Kolesztipol és kolesztiramin: Ezek a szerek késleltethetik vagy csökkenthetik a diklofenák felszívódását. Ezért a diklofenák adása legalább 1 órával a kolesztipol/kolesztiramin adása előtt, vagy 4-6 órával az után javasolt.

Potens CYP2C9-inhibitorok: A diklofenák és a potens CYP2C9-inhibitorok (mint például a szulfinpirazon és a vorikonazol) együttes felírásakor elővigyázatosság javasolt, mert azok a diklofenák metabolizmusának gátlása következtében a diklofenák plazma csúcskoncentrációjának és expozíciójának jelentős növekedését eredményezhetik.

Fenitoin: A fenitoin és a diklofenák együttes alkalmazásakor a fenitoin-expozíció várható növekedése miatt a fenitoin plazmakoncentráció monitorozása javasolt.


6.2 Inkompatibilitások

Nem ismert.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások (1. táblázat) gyakoriság szerinti csökkenő sorrendben, az alábbi osztályozással kerülnek megadásra: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (?1/100, <1/10); nem gyakori (?1/1000, <1/100); ritka (?1/10 000, <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi felsorolás tartalmazza a rövid vagy hosszú távú alkalmazás kapcsán jelentett mellékhatásokat.
1. táblázat:
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
* Nagyon ritka:
Thrombocytopenia, leukopenia, anaemia (beleértve a haemolyticus és aplastikus anaemiát), agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek
* Ritka:


* Nagyon ritka:
Túlérzékenységi reakciók, anafilaxiás és anafilaktoid reakciók (beleértve a hypotensiót és a sokkot)
Angioneurotikus ödéma (beleértve az arc-ödémát)
Pszichiátriai kórképek
* Nagyon ritka
Dezorientáció, depresszió, álmatlanság, rémálmok, ingerlékenység, pszichotikus reakciók
Idegrendszeri betegségek és tünetek
* Gyakori
* Ritka:
* Nagyon ritka:
Fejfájás, szédülés
Aluszékonyság
Paresztézia, memóriazavar, convulsiók, szorongás, tremor, aseptikus meningitis, az ízérzékelés zavarai, cerebrovascularis események
Szembetegségek és szemészeti tünetek
* Nagyon ritka:
Látászavar, homályos látás, kettős látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
* Gyakori:
* Nagyon ritka:
Vertigo
Tinnitus, halláscsökkenés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
* Nagyon ritka:

* Nem ismert
Palpitatio, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség, myocardialis infarctus
Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek
* Nagyon ritka:
Hypertonia, vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
* Ritka:
* Nagyon ritka:
Asthma (beleértve a dyspnoet)
Pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
* Gyakori:

* Ritka:



* Nagyon ritka:
Hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, emésztési zavar, flatulentia, anorexia.
Gastritis, gastrointestinalis vérzés, vérhányás, melaena, véres hasmenés, gastrointestinalis fekély (vérzéssel és/vagy perforációval, illetve azok nélkül).
Colitis (beleértve a nem-specifikus haemorrhagiás colitist és a colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség exacerbációját), constipatio, stomatitis (beleértve az ulceratív stomatitist), glossitis, oesophagealis zavarok, a bél diafragma-szerű szűkülete, pancreatitis.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
* Gyakori
* Ritka:
* Nagyon ritka:
A transzamináz szintek emelkedése
Hepatitis, icterus, a májfunkció zavarai
Fulmináns hepatitis, hepaticus necrosis, májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
* Gyakori:
* Ritka:
* Nagyon ritka:
Kiütés
Urticaria
Bullosus bőrkiütések, ekcéma, erythema, erythema multiforme, Stevens-Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma), exfoliativ dermatitis, hajhullás, fényérzékenység, purpura, allergiás purpura, pruritus
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
* Nagyon ritka:
Akut veseelégtelenség, haematuria, proteinuria, nephrosis-szindróma, interstitialis nephritis, renalis papillaris necrosis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
* Ritka:
Ödéma

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a diklofenák alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok (napi 150 mg) hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.





Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, nem-szteroid ecetsav-származékok és rokon vegyületek
ATC kód: M01AB05

Hatásmechanizmus
A Diflam filmtabletta hatóanyaga, a diklofenák-kálium nem-szteroid gyulladásgátló, amely fájdalom- és gyulladásgátló, továbbá lázcsillapító hatással rendelkezik. Hatásmechanizmusában a prosztaglandin-bioszintézis gátlásának kísérletekkel igazolt módon alapvető jelentősége van. A prosztaglandinok jelentős szerepet töltenek be a gyulladásos folyamatok, a fájdalom és a láz patomechanizmusában.

A Diflam filmtabletta gyorsan fejti ki hatását, így különösen alkalmas akut fájdalmas, gyulladásos állapotok kezelésére.

In vitro a diklofenák-kálium az emberi szervezetben elért plazmaszintnek megfelelő koncentrációban nem gátolta a proteoglikán-szintézist a porcszövetben.

Farmakodinámiás hatások
A diklofenák mérsékelt és súlyos fájdalmakban egyaránt jelentős analgéziás hatással rendelkezik. Gyulladás jelenlétében, pl. trauma esetén vagy sebészeti beavatkozást követően gyorsan enyhíti a spontán, illetve a mozgásra bekövetkező fájdalmat, csökkenti a gyulladásos duzzanatokat és a sebödémát.

Klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy primer dysmenorrhoea esetén csökkenti a fájdalmat és a vérzés mennyiségét.

Migrén-rohamban a Diflam filmtabletta hatékonyan enyhíti a fejfájást és csökkenti a kísérő tüneteket, a hányingert és a hányást.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A diklofenák gyorsan és teljes mértékben felszívódik a diklofenák-kálium filmtablettából. Az abszorpció a bevételt követően azonnal megkezdődik. A diklofenák-nátrium gyomornedv-ellenálló filmtablettával megegyező adag abszorbeálódik.

Egy 50 mg-os filmtabletta bevételét követő 20-60 perc múlva az átlagos plazma-csúcskoncentráció 3,8 µmol/l. A táplálkozás közbeni bevétel nem befolyásolja a felszívódott diklofenák mennyiségét, bár a felszívódás folyamata esetleg kissé később kezdődik és elhúzódóbb lehet.

A felszívódott mennyiség lineáris kapcsolatban van a bevett adag nagyságával.

A hatóanyagnak mintegy fele a májon való első áthaladáskor metabolizálódik ("first-pass effektus"), ezért a koncentrációgörbe alatti terület (AUC) egy adott per os illetve rectalis adag után csak fele akkora, mint azonos mennyiség parenteralis adagolása esetén.

Eloszlás
A diklofenák 99,7%-ban kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz (99,4%). A látszólagos megoszlási térfogat 0,12-0,17 l/ttkg.

A diklofenák bejut a synovialis folyadékba, ahol a maximális koncentráció a plazma-csúcskoncentráció elérése után 2-4 órával alakul ki. A synovialis folyadékból a látszólagos eliminációs felezési idő 3-6 óra. A plazma-csúcskoncentráció elérése után 2 órával a hatóanyag koncentrációja nagyobbá válik a synovialis folyadékban, mint a plazmában és mintegy 12 órán át nagyobb is marad.

Biotranszformáció
A diklofenák biotranszformációja részben magába foglalja az intakt molekula glukuronidizációját, de főként számos fenolos metabolitot (3-hidroxi-, 4-hidroxi-, 5-hidroxi-, 4,5-dihidroxi- és 3-hidroxi-4-metoxi-diklofenák) eredményező egyszeri és többszörös hidroxilációból és metoxilációból áll, amelyet többnyire glukuronidizáció követ. A fenti fenolos jellegű metabolitok közül kettő biológiailag aktív, de sokkal kisebb mértékben, mint a diklofenák.

Elimináció
A diklofenák teljes szisztémás plazma-clearance értéke 263±56 ml/perc (átlagérték ±SD). A terminális felezési ideje a plazmában 1-2 óra. Négy metabolitnak (köztük a két biológiailag aktív metabolitnak) szintén rövid, 1-3 órás plazma felezési ideje van. Egy metabolit, a 3-hidroxi-4-metoxi-diklofenák plazma felezési ideje azonban sokkal hosszabb. Ugyanakkor ez a metabolit gyakorlatilag inaktív.

A beadott dózisnak mintegy 60%-a a vizelettel választódik ki az intakt hatóanyag és a metabolitok nagyobb részének glukuronid konjugátumai formájában, és kevesebb, mint 1%-a távozik változatlanul. A fennmaradó rész metabolitok formájában az epén keresztül a széklettel eliminálódik.


Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A farmakokinetikai tulajdonságok nem változnak az ismétlődő adagolás során. Az ajánlott dózistartományon belül nem észleltek akkumulációt.
A gyógyszer felszívódásában, metabolizmusában és kiválasztódásában nem figyeltek meg releváns életkorfüggő különbségeket.

Vesekárosodás esetén a szokásos adagolási rend szerinti gyógyszerszedés során nem következik be az intakt hatóanyag akkumulációja. Kisebb, mint 10 ml/perc kreatinin clearance esetén a hidroxilezett metabolitok elméleti steady-state plazmaszintjei mintegy négyszer magasabbak, mint egészséges egyének esetében. A metabolitok azonban végül az epével kiürülnek.

Májfunkció-elégtelenségben (krónikus hepatitis, nem dekompenzált cirrhosis) a diklofenák kinetikájában és metabolizmusában nem figyeltek meg klinikailag releváns változást.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A diklofenákra vonatkozó, akut és ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból, valamint a genotoxicitási, mutagenitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy terápiás adagok mellett a készítmény emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható. Nem volt bizonyíték arra, hogy a diklofenák egerekben, patkányokban vagy nyulakban teratogén potenciállal rendelkezne.

A diklofenák patkányokban nem befolyásolta a fertilitást, továbbá nem gyakorolt hatást az utódok pre­, peri- és postnatalis fejlődésére sem.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 db filmtabletta Al//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások. A gyógyszerek megsemmisítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

Megjegyzés ? (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Goodwill Pharma Nyrt.
6724 Szeged
Cserzy Mihály u. 32.
Magyarország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Diflam 50 mg filmtabletta
OGYI-T-22362/01 20x Al/Al buborékcsomagolás


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. november 29.

A megújítás dátuma: 2018. január 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. január 11.



2





OGYÉI/2277/2023




Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandin-szintézis inhibitornak a kora terhesség alatt történő alkalmazása után megnő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról legfeljebb kb. 1,5%-ra nőtt.

A kockázat várhatóan a dózissal és a kezelés időtartamával együtt nő. Állatoknál kimutatták, hogy egy prosztaglandin-szintézis inhibitor a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális-magzati letalitás növekedését eredményezi.

Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt egy prosztaglandin-szintézis inhibitort adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt diklofenákot a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a diklofenákot olyan nő alkalmazza, aki teherbe próbál esni, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az adagnak a lehető legalacsonyabbnak, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a diklofenák-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A diklofenák alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
- cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertoniához vezethet);
- vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
- a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy olyan thrombocyta-aggregáció ellenes hatás, ami már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet;
- az uterus contractiók gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést eredményez.

Ennek következtében a diklofenák ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.3 pont).

Szoptatás
Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák is kis mértékben átjut az anyatejbe. Ennek megfelelően, szoptatás ideje alatt nem javasolt a Diflam filmtabletta alkalmazása a csecsemőben fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében.

Termékenység
Más NSAID-okhoz hasonlóan a Diflam filmtabletta is károsíthatja a nők termékenységét, és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, a Diflam-kezelés felfüggesztése megfontolandó.