Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Escitalopram Sandoz 10 mg filmtabletta: Fehér, ovális filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel. Hosszúság: 7,7-8,3 mm, szélesség: 5,2-5,8 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóSandoz Hungária Kereskedelmi Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10,0 mg eszcitaloprámot tartalmaz (oxalát formájában) filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 86,67 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag Laktóz-monohidrát Mikrokristályos cellulóz Kroszkarmellóz-nátrium Hipromellóz Magnézium-sztearát Vízmentes kolloid szilícium-dioxid Filmbevonat Hipromellóz Makrogol 6000 Titán-dioxid (E171) Talkum Javallat4.1 Terápiás javallatok Major depressziós epizódok kezelése. Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül) kezelése. Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia) kezelése. Generalizált szorongásos zavar kezelése. Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított. Major depressziós epizódok A szokásos adag: 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni válaszától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig növelhető. Az antidepresszáns hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez. Pánikzavar (agorafóbiával, ill. anélkül) Az első héten az ajánlott kezdő adag napi 5 mg, ezután a dózis napi 10 mg-ra emelhető. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20 mg-ig tovább emelhető. A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart. Szociális szorongásos zavar Szokásos adag: 10 mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Utána, a beteg egyéni válaszától függően a napi adag 5 mg-ra csökkenthető, vagy maximum 20 mg-ig emelhető. A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés hossza egyénileg mérlegelendő; a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni. A szociális szorongásos zavar egy diagnosztikailag jól definiált, és a túlzott szégyenlősségtől elkülönítendő betegség. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a munkavégzést és a társasági életet. A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres kezelés általában véve az általános kezelési stratégia része. Generalizált szorongás A kezdő adag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető. A reszponderek hosszú távú kezelését napi 20 mg-mal kezelt betegeknél legalább 6 hónapig vizsgálták. A terápiás előnyöket és az adagolást rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot). Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) A kezdő adag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető. Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni. A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot). Idősek (65 év felett) A kezdő dózis naponta egyszer 5 mg. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). Az eszcitalopram hatásosságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták. Gyermekek és serdülők (18 év alatt) Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére nem javallott (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás Enyhe és középsúlyos vesekárosodás esetén nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (kreatinin-clearance kisebb mint 30 ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Enyhe és középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2 héten az ajánlott kezdő adag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2 pont). Gyenge CYP2C19 metabolizálók Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében ajánlott kezdő adag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek Kerülni kell a kezelés hirtelen leállítását. Az eszcitaloprám kezelés leállításakor az esetleges megvonásos tünetek veszélyének csökkentése érdekében az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a kezelés leállítása során vagy a dózis csökkentését követően nem tolerálható mellékhatások lépnek fel, megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását. Az alkalmazás módja Az Escitalopram Sandoz filmtablettát naponta egyszer, étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül lehet bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Egyidejű alkalmazás nem-szelektív, irreverzibilis monoamin-oxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) az agitációval, tremorral, hyperthermiával stb. járó szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Az eszcitaloprám és a reverzibilis MAO-A-gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn. Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak. Gyermekek és serdülők Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem javallott. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőknél hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a gyermekek és serdülők növekedése, érése, illetve a kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából. Paradox szorongás Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszív kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Görcsrohamok Az eszcitaloprám kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha - a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél - a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI szerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a kontrollált epilepsziás betegeket pedig gondosan figyelemmel kell követni. Szexuális zavar A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg. Mánia Az SSRI-k alkalmazása mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel. Diabetes Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglykaemia vagy hyperglykaemia). Az inzulin és/vagy az orális antidiabetikus szerek adagolásának módosítására lehet szükség. Öngyilkosság/ öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének kockázata. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy akár még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság kockázata a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat. Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, amelyeknek a kezelésére az Escitalopram Sandoz filmtabletta szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy 25 évnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata fokozottabb az antidepresszánst szedőknél, mint a placebót szedőknél. A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék az esetleges klinikai rosszabbodást, öngyilkossági magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy a szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz. Akathisia/ pszichomotoros nyugtalanság Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. Ezen tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése káros lehet. Hyponatraemia Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében kialakuló, és általában a kezelés leállításával rendeződő hyponatraemiát jelentettek. Veszélyeztetett betegek esetében (időskorúak, cirrhosisos betegek és egyidejűleg hyponatraemiát okozó gyógyszert szedő betegek) óvatosság ajánlott. Haemorrhagia SSRI-t szedő betegeknél beszámoltak rendellenes bőrvérzésekről, mint pl. ecchymosisról, purpuráról. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont). Ezért az SSRI kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszáns, az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint ismerten fokozott vérzéshajlamú betegeknél. Elektrokonvulzív terápia (ECT) Az SSRI szerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt. Szerotonin-szindróma Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint pl. szumatriptán vagy egyéb triptánok, tramadol és triptofán együttes alkalmazása esetén. Az SSRI-ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin-szindróma előfordulásáról. Ennek kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Ilyen esetben az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását azonnal fel kell függeszteni és tüneti kezelést kell kezdeni. Orbáncfű SSRI szerek és orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.5 pont). A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek A megvonásos tünetek kialakulása gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). A klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások. A megvonásos tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés hosszától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés sebességétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a következők: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütés-szerű érzést), alvászavarok (beleértve az inszomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek. A tünetek általában a kezelés megszakítását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot. A tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd "A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek" rész, 4.2 pont). Ischaemiás szívbetegség A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt az ischaemiás szívbetegségben szenvedők esetében elővigyázatosság ajánlott (lásd 5.3 pont). QT-intervallum megnyúlás Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát - azon belül torsades de pointes-t is - jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat). Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarctuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek. Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges. Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt. Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges. Zártzugú glaucoma Az SSRI-k, köztük az eszcitaloprám hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és zárt zugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. Az eszcitaloprámot ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek zárt zugú glaucomája van, vagy akik kórtörténetében zárt zugú glaucoma szerepel. Az Escitalopram Sandoz 10 mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja az intellektuális funkciókat vagy a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer befolyásolhatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Toxicitás Az eszcitaloprám túladagolásra vonatkozóan csak korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Csak ritkán fordult elő olyan fatális eset, amelynél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás. A fatális esetek többségénél a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet nem okozott. Tünetek Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és ritmuszavar) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be. Ellátás Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása javasolt. Gyomormosás és aktív szén adása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott. Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl. májkárosodás esetén). Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakodinámiás kölcsönhatások Ellenjavallt kombinációk: Irreverzibilis, nem-szelektív MAO-gátlók Súlyos reakciókat jelentettek SSRI szerek és nem-szelektív, irreverzibilis monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél is, akiknél a közelmúltban leállított SSRI kezelés után ilyen MAOI-terápia beállítása történt (lásd 4.3 pont). Egyes esetekben a betegeknél szerotonin-szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont). Az eszcitaloprám és a nem-szelektív, irreverzibilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám kezelést 14 nappal az irreverzibilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem-szelektív, irreverzibilis MAOI kezelést legkorábban 7 nappal az eszcitaloprám kezelés befejezése után lehet megkezdeni. Reverzibilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid) A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO-A-gátló, így a moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombinációt szükségesnek ítélik, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és szoros klinikai monitorozás szükséges. Reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid) A linezolid reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló antibiotikum, és nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont). Irreverzibilis, szelektív MAO-B-gátló (szelegilin) A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzibilis MAO-B-gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10 mg-ig terjedő adagjainak együttadása biztonságosnak bizonyult. QT-intervallum megnyúlás Az eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl. fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl. sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin) stb. Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk: Szerotonerg szerek Szerotonerg szerek (pl. tramadol, szumatriptán és egyéb triptánok) együttadása szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet. A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt [pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol]. Lítium, triptofán SSRI szerek és lítium vagy triptofán együttes adásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezen gyógyszerek és az SSRI-k együttes adása esetén óvatosság ajánlott. Orbáncfű SSRI szerek és orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.4 pont). Haemorrhagia Megváltozhat az antikoaguláns hatás, ha az eszcitaloprámot orális antikoagulánsokkal adják együtt. Orális antikoagulánst szedő betegeknél a véralvadási paramétereket gondosan monitorozni kell az eszcitaloprám kezelés elkezdésekor és leállításakor (lásd 4.4 pont). Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont). Alkohol Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Azonban az egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan, alkohol fogyasztása nem javasolt. Hypokalaemiát vagy hypomagnaesemiát okozó gyógyszerek A malignus arrhythmiák kockázatának fokozódása miatt óvatosan kell eljárni az eszcitalprám és a hypokalaemiát vagy hypomagnaesemiát okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.4 pont). Farmakokinetikai kölcsönhatások Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik, de kisebb mértékben a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek szintén közreműködhetnek a metabolizmusban. Úgy tűnik, a fő metabolit, az S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát részben a CYP2D6 katalizálja. Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19-gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte. Az eszcitaloprámot naponta kétszer 400 mg cimetidinnel (közepesen erős általános enzim-gátló) együtt adva az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet. Ezért óvatosságra van szükség, amikor CYP2C19-gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. Az egyidejű kezelés alatt a mellékhatások megfigyelése alapján az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont). Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra. Dezipraminnal vagy metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett. In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása mellett rendszerint az intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbiakban az SSRI-k ismert mellékhatásait és az eszcitaloprám placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban észlelt, illetve spontán, a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatásait szervrendszerek és gyakoriság szerint tüntetjük fel. A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebo-korrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (? 1/10); gyakori (? 1/100 ? ?1/10); nem gyakori (? 1/1000 ? ? 1/100); ritka (? 1/10 000 ? ? 1/1000); nagyon ritka (? 1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem ismert Thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka Anaphylaxiás reakció Endokrin betegségek és tünetek Nem ismert Inadekvát ADH szekréció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés Nem gyakori Testtömegcsökkenés Nem ismert Hyponatraemia, anorexia1 Pszichiátriai kórképek Gyakori Szorongás, nyugtalanság, kóros álmok, csökkent libidó, Nők: anorgasmia Nem gyakori Fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot Ritka Agresszió, deperszonalizáció, hallucináció Nem ismert Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2 Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Fejfájás Gyakori Insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraesthesia, tremor Nem gyakori Ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope Ritka Szerotonin-szindróma Nem ismert Dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathisia1 Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori Mydriasis, látászavar A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori Tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori Tachycardia Ritka Bradycardia Nem ismert EKG-n QT megnyúlás Kamrai arrhythmia, beleértve a torsades de pointes-t is Érbetegségek és tünetek Nem ismert Orthostaticus hypotensio Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori Sinusitis, ásítozás Nem gyakori Epistaxis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hányinger Gyakori Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság Nem gyakori Gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem ismert Hepatitis, kóros májfunkciós értékek A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Fokozott verejtékezés Nem gyakori Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus Nem ismert Ecchymosis, angioedema A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori Arthralgia, myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem ismert Vizeletretenció A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Gyakori Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia Nem gyakori Nők: metrorrhagia, menorrhagia Nem ismert Galactorrhoea, Férfiak: priapismus Poszt partum vérzés 3 Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Fáradtság, láz Nem gyakori Oedema 1 Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették. 2 Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont). 3 Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6pont). QT-intervallum megnyúlás A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát - azon belül torsades de pointes-t is - jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont). A terápiás osztályra jellemző hatások Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert. Az SSRI kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (főleg ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, ha az eszcitaloprám kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók. ATC-kód: N 06AB10 Hatásmechanizmus Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter allosztérikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb. Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása más receptorhoz, beleértve az 5-HT1A, 5-HT2, DA D1 és D2 receptorokat, az ?1-, ?2-, ß-adrenerg receptorokat, a hisztamin H1, a muszkarin típusú kolinerg, benzodiazepin és opiát receptorokat. A szerotonin-visszavétel gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható. Farmakodinámiás hatások Egy egészséges egyéneken végzett, kettős-vak, placebo kontrollált EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 msec-nak (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 msec-nak (90%-os CI: 8,6-12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont). Klinikai hatásosság Major depressziós epizódok Négy rövidtávú (nyolchetes) kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat közül háromban hatásosnak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut kezelésében. Egy hosszútávú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, az alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám, vagy placebo csoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebo csoportban. Szociális szorongásos zavar Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát. Generalizált szorongás Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebo-kontrollált vizsgálat mindegyikében hatásos volt. Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5% illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak. A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatásosságát igazolták egy 24-76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak. Obszesszív-kompulzív zavar Egy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A felszívódás csaknem teljes, és független a táplálékfelvételtől. [A maximális koncentráció eléréséhez szükséges idő (átlagos Tmax) többszöri dózis után átlagosan 4 óra]. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%. Eloszlás A látszólagos megoszlási térfogat (Vd,ß/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése kevesebb, mint 80%. Biotranszformáció Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil- illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges. Elimináció Az eliminációs felezési idő (T1/2 ß) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepaticus (metabolikus) és renalis úton történik, az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül. Linearitás A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nmol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el. Idősek (65 év felett) Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassabb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont). Májkárosodás Az enyhe és középsúlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont). Vesekárosodás Csökkent vesefunkciójú betegeknél (kreatinin-clearance 10-53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje hosszabb és az expozíció enyhén megnő. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont). Polimorfizmus Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd 4.2 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal (S-citaloprám) patkányokon végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Így, a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra. Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai használat során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek haemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal és eszcitaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne. Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám és citaloprám kezelés után egyes szövetekben - pl. tüdő, mellékherék és máj - a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett észlelték. A hatás visszafordítható a kezelés leállításával. A foszfolipidek kumulálódását (foszfolipidózis) állatokban számos kationos amfifil gyógyszernél megfigyelték. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve. A fejlődéstoxicitási vizsgálatok során embriotoxikus hatásokat (csökkent magzati súly és a csontosodás reverzibilis késése) a klinikai alkalmazás során elért expozíciót meghaladó AUC-k mellett figyeltek meg. A malformációk gyakorisága nem fokozódott. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban. Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett, a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban 7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 56×1, 60, 60×1, 90, 98, 98×1,100, 100×1, 200 vagy 500 db filmtabletta Nedvességmegkötő betéttel ellátott csavaros PP kupakkal záródó HDPE tartályban és dobozban: 28, 30, 56. 60, 98, 100 vagy 250 db filmtabletta Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. HDPE-tartály: A HDPE-tartály első felbontása után: legfeljebb 25°C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év HDPE-tartály: Felhasználhatósági időtartam az első felbontás után: 6 hónap. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sandoz Hungária Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Escitalopram Sandoz 10 mg filmtabletta OGYI-T-22281/11 14× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22281/12 14× HDPE tartály OGYI-T-22281/13 28× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22281/14 28× HDPE tartály OGYI-T-22281/15 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22281/16 30× HDPE tartály OGYI-T-22281/17 56× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22281/18 56× HDPE tartály OGYI-T-22281/19 60× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás OGYI-T-22281/20 60× HDPE tartály 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. szeptember 17. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. november 15. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. október 3. 15 OGYÉI/30293/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása terhesség alatt általában nem, csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után javasolt. Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik trimeszterben is Escitalopram Sandoz kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő. A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratoricus distress, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek. Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1000 terhesség esetén 1-2 esetben fordul elő PPHN. A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont). Szoptatás Az eszcitaloprám feltételezhetően kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt. Termékenység Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy az eszcitaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. Termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg. | 
