Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por belsőleges szuszpenzióhoz. Kb. 3 g fehér vagy krémszínű por. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóRichter Gedeon Vegyészeti Gyár NyRt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 mg aceklofenákot tartalmaz tasakonként. Ismert hatású segédanyagok: 2639 mg szorbitot (E420) és 10 mg aszpartámot (E951) tartalmaz tasakonként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Szorbit (E420), szacharin-nátrium, aszpartám (E951), vízmentes kolloid szilícium-dioxid, hipromellóz, titán-dioxid (E171), tejaroma, karamellaroma, tejszínaroma. Javallat4.1 Terápiás javallatok Tüneti gyulladásgátlóként és fájdalomcsillapítóként osteoarthritis, rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, valamint egyéb fájdalmas mozgásszervi kórképek (pl. periarthritis humeroscapularis és egyéb extraarticularis rheumatismusok) esetén. Fájdalomcsillapítóként különböző fájdalmas állapotokban (mint pl. derékfájás, fogfájás és primer dysmenorrhoea). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a készítményt a legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.4 pont). Felnőttek: Az ajánlott adag 2-szer 1 tasak naponta (reggel és este). Gyermekek és serdülők: Gyermekeknél és serdülőknél a készítmény biztonságossága és hatékonysága nem lett megállapítva. Az Aflamin Rapid alkalmazása gyermekek számára nem ajánlott. Idősek: Általában nem szükséges csökkenteni a dózist, azonban figyelembe kell venni a 4.4 pontban lévő figyelmeztetéseket. Májkárosodás: Enyhe-közepesen súlyos májkárosodás esetén csökkenteni kell az aceklofenák adagját; a javasolt kezdőadag 100 mg naponta. Súlyos májkárosodásban az Aflamin Rapid ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Vesekárosodás: Bár semmi sem támasztja alá, hogy enyhe-közepesen súlyos vesekárosodás esetén szükséges lenne az aceklofenák adagjának módosítása, ajánlatos körültekintően alkalmazni a készítményt. Súlyos vesekárosodásban az Aflamin Rapid ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A tasak tartalmát kb. 40-60 ml vízben fel kell oldani, és azonnal elfogyasztani. Egyidejű táplálékbevitel a hatóanyag felszívódását a gastrointestinalis traktusban lassítja, de mértékét nem csökkenti. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok Az Aflamin Rapid ellenjavallt az alábbi esetekben: * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagávalszembeni túlérzékenység; * Hasonló hatásmechanizmusú szerek (pl. acetilszalicilsav vagy egyéb NSAID-ok) hatására fellépő asztmás roham, bronchospasmus, acutrhinitis vagy urticaria; vagy az említett szerekkel szembeni túlérzékenység; * Korábbi NSAID kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórelőzményben. Aktív, valószínűsíthető, vagy a kórelőzményben szereplő visszatérő peptikus vagy duodenalis fekély/vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja); * Aktív vérzés, illetvevérzékenységi betegség (vérzési hajlam vagy véralvadási rendellenességek); * Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria-betegség és/vagy cerebrovascularis betegség; * Súlyos májkárosodás; * Súlyos vesekárosodás; * A terhesség harmadik trimesztere. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az Aflamin Rapid együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat kerülendő. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat). Gastrointestinalis hatások Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet valamennyi NSAID-dal történt kezeléskor veszélyeztető tünetek jelentkezésével, vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően vagy azok nélkül is. A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg idős korban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Ezen betegek esetében megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpagátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd 4.5 pont). Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen idős korban -, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában, jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szisztémás kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint a warfarin, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy thrombocytaaggregáció-gátlók, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Aflamin Rapiddal történt kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani. Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Hypertonia és/vagy enyhe- közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és ödéma. Az aceklofenák tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni. Az aceklofenák csak alapos mérlegelést követően alkalmazható olyan betegek esetén, akiknél pangásos szívelégtelenséget (NYHA I. stádium) diagnosztizáltak,illetve akiknél cardiovascularis események tekintetében jelentős kockázati tényezők állnak fenn (pl. magas vérnyomás, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Mivel az aceklofenákcardiovascularis kockázata az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével emelkedhet, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek enyhítésére, ill. a terápiára adott válaszát. Az aceklofenák csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés esetén. Csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellettalkalmazható az alábbi állapotok fennállása esetén, mert ezek az állapotok rosszabbodhatnak (lásd 4.8 pontot): - Gastrointestinalis betegség tünetei, beleértve mind a felső, mind az alsó gastrointestinalis traktust. - A kórelőzményben szereplő gastrointestinalis fekély, vérzés vagy perforatio. - Colitisulcerosa. - Crohn-betegség. - Haematologiai eltérések, SLE, és vérképzőszervi zavar. Hepatikus és renalis hatások Az NSAID-ok adása a dózistól függő mértékben csökkentheti a prosztaglandinszintézist, és vesekárosodást okozhat. Mivel a prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vese véráramlásának fenntartásában, ezt szem előtt kell tartani károsodott szív- vagy veseműködés esetén, a májelégtelenségben szenvedő betegek, a diuretikus kezelésben részesülő, vagy nagy műtétből felépülő betegek és idősek esetében. Fokozott óvatossággal alkalmazható enyhe-mérsékelt mértékben beszűkült máj-, vagy veseműködés esetén, továbbá más, folyadékretencióra hajlamosító állapotokban. A felsorolt esetekben az NSAIDkezelés ronthatja a veseműködést és folyadékretenciót okozhat. Diuretikumokkal kezelt vagy a hypovolaemia kockázatának más okból kitett betegekben úgyszintén óvatosságot igényel az alkalmazása. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell. A veseműködésre gyakorolt hatás általában reverzíbilis és az aceklofenák abbahagyását követően a veseműködés visszaáll az eredeti állapotába. Amennyiben a rendellenes májfunkciós vizsgálati eredmények folyamatosan fennállnak vagy rosszabbodnak, és a májbetegség klinikai jelei vagy tünetei jelentkeznek vagy más manifesztációk lépnek fel (pl. eosinophilia, kiütés), akkor az aceklofenák alkalmazását fel kell függeszteni. A hepatitis figyelmeztető tünetek nélkül is bekövetkezhet. Az NSAID-ok hepatikus porphyriában szenvedő betegeken történő alkalmazása porphyriás rohamot válthat ki. Túlérzékenységi- és bőrreakciók Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan, allergiás reakciók, beleértve az anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat is, felléphetnek a készítmény alkalmazásának korai szakaszában. Igen ritkán súlyos bőrreakciókról, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson-szindróma és toxicus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, mivel az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az Aflamin Rapid-kezelést meg kell szakítani. Kivételes esetekben a varicella súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődményeket válthat ki. Ezidáig nem zárható ki az NSAID-ok szerepe ezen fertőzések rosszabbodásában. Ezért ajánlatos az Aflamin Rapid alkalmazását elkerülni varicella esetén. Vérképzőszervi hatások Az aceklofenák reverzíbilis módon gátolhatja a vérlemezkék aggregációját (lásd 4.5 pont). Légzőrendszeri betegségek: Fokozott óvatossággal alkalmazható fennálló vagy a kórelőzményben szereplő asthma bronchiale esetén, mert beszámoltak NSAID-ok által kiváltott bronchospasmus kialakulásáról ilyen betegeknél. Gyermekek és serdülők Az Aflamin Rapid alkalmazása gyermekek számára nem ajánlott a biztonságosságra és hatékonyságra vonatkozó adatok hiányában. Idősek Fokozott óvatosság szükséges időskorúak esetében, akiknél magasabb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet. Emellett idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő beszűkült vese-, máj- vagy szív-érrendszeri működés. Tartós kezelés A nem-szteroidgyulladásgátlókkal hosszú időn keresztül kezelt betegek állapotát (vérképét, máj- és veseműködését) elővigyázatosságból rendszeresen ellenőrizni kell. Segédanyagok Szorbit Az Aflamin Rapid 100 mg por belsőleges szuszpenzióhoz 2,64 g szorbitot tartalmaz tasakonként. Örökletes fruktóz-intoleranciában szenvedő betegeknél ez a készítmény nem alkalmazható. Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni. A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását. Aszpartám Az Aflamin Rapid 100 mg por belsőleges szuszpenzióhoz 10 mg aszpartámot tartalmaz tasakonként. Az aszpartám szájon át történő alkalmazást követően az emésztőrendszerben hidrolizálódik. A fő hidrolízistermékeinek egyike a fenilalanin. Nátrium Az Aflamil Rapid 100 mg por belsőleges szuszpenzióhoz 10 mg szacharin-nátriumot tartalmaz tasakonként. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tasakonként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Azon betegeket, akiknél az NSAID-ok szedése alatt gyengeségérzet, szédülés, vertigo vagy egyéb központi idegrendszeri tünet lép fel, a vezetéstől vagy a veszélyes gépek kezelésétől el kell tiltani. 4.9 Túladagolás Az aceklofenák tablettával való túladagolás következményeiről nem állnak rendelkezésre humán adatok. Lehetséges tünetek: émelygés, hányás, gyomorfájdalom, szédülés, somnolentia, fejfájás. A nem-szteroid gyulladásgátlók okozta akut mérgezés kezelésekor alapvetően savkötők adása javasolt szükség esetén, és egyéb támogató tüneti kezelés alkalmazandó a lehetséges komplikációk kivédésére, melyek a következők: hypotensio, veseelégtelenség, convulsio, gastrointestinalis irritáció és légzésdepresszió. Orális aceklofenák okozta akut mérgezés kezelése során a felszívódást kell megakadályozni amilyen gyorsan csak lehet a túladagolást követően gyomormosással, majd aktív szén ismételt adásával. A forszírozott diurézis, a dialízis vagy a hemoperfúzió hatása kétséges, miután az NSAID-ok magas arányban kötődnek a plazmafehérjékhez, valamint extenzív a metabolizmusuk. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat kizárólag warfarinnal végeztek. Az aceklofenákot a citokrómP450 enzimrendszer CYP2C9 izoenzimje metabolizálja; és in vitro adatok alapján az aceklofenák gátolhatja ennek az enzimnek a működését. Ezt szem előtt tartva a farmakokinetikai interakció lehetséges a fenitoinnal, a cimetidinnel, a tolbutamiddal, a fenilbutazonnal, az amiodaronnal, a mikonazollal és a szulfafenazollal. AzNSAID-csoport egyéb készítményeihez hasonlóan a farmakokinetikai interakció lehetősége fennáll az úgyszintén aktív renális szekrécióval eliminálódó szerek (pl. metotrexát, lítium) esetében is. Az aceklofenák gyakorlatilag teljes mennyiségben kötődik a plazmaalbuminhoz, ezért más, a plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor számítani kell a fehérjekötésből történő kiszorítás következtében fellépő kölcsönhatásokra. Az aceklofenák farmakokinetikai kölcsönhatásait értékelő vizsgálatok hiányában a következő más NSAID-okkal szerzett ismereteken alapulnak: Kerülendő gyógyszerkombinációk: Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, sőt enyhe metabolikus kölcsönhatás is felléphet - minek következtében csökken a metotrexát clearance-e. Ezért nagy dózisú metotrexátkezelés ideje alatt az NSAID-ok alkalmazása mindig kerülendő. Lítium és digoxin: Számos NSAID gátolja a lítium és a digoxin renálisclearance-ét, emelkedett szérumszinteket okozva. Ily módon az aceklofenák kizárólag abban az esetben adható együtt lítiummal és digoxinnal, ha nincs akadálya a lítium- és a digoxinszint gyakori ellenőrzésének. Antikoagulánsok: Az NSAID-ok gátolják a thrombocyta-aggregációt és károsítják a gastrointestinalis traktus nyálkahártyáját. E hatásaik révén fokozhatják az antikoagulánsok hatását, illetve az antikoaguláns kezelésben részesülő betegekben a tápcsatorna-vérzés kockázatát. Az aceklofenák és a kumarin-csoportba tartozó orális véralvadásgátlók, a tiklopidin, a thrombolyticumok, továbbá a heparin egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a beteg állapotának szoros monitorozása biztosított. Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) NSAID-okkal történő együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont). A következő kombinációk alkalmazásánál dózismódosítás és fokozott óvatosság szükséges: Metotrexát: Az NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatás lehetőségét alacsony dózisú metotrexátkezelés során is szem előtt kell tartani, különösenkárosodott veseműködés esetén. Kombinált alkalmazás esetén monitorozni kell a veseműködést. Óvatosság szükséges, ha a két szert 24 óránál rövidebb időközzel adják, mert ebben az esetben megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje és fokozódhat a toxicitása. Ciklosporin, takrolimusz: Feltételezhető, hogy azNSAID-ok és a ciklosporin vagy atakrolimusz egyidejű alkalmazásakor - a renálisprosztaciklin-szintézis csökkenése miatt - nő a vesetoxicitás kockázata. Kombinált terápia esetén ezért fontos a veseműködés gondos monitorozása. Egyéb NSAID-ok: Acetilszalicilsav és más NSAID-ok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a mellékhatások gyakorisága, ezért óvatosság szükséges. Kortikoszteroidok: Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). Diuretikumok: Az aceklofenák más NSAID-okhoz hasonlóan, gátolhatja a diuretikumok aktivitását, gyengítheti a furoszemid és a bumetanid vízhajtó-, és a tiazidok vérnyomáscsökkentő hatását. Kálium-megtartó diuretikumok egyidejű alkalmazásakor emelkedhet a szérum káliumszintje, ezért azt rendszeresen ellenőrizni kell. Vérnyomáscsökkentők: Az NSAID-ok bizonyos vérnyomáscsökkentők hatását is csökkenthetik. ACE-gátlók vagy angiotenzin-II-receptor antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása a veseműködés romlását okozhatja. Vesekárosodásban szenvedő (pl. időskorú illetve kiszáradt) betegeknél fokozódhat - az általában reverzíbilis -akut veseelégtelenség kockázata. Ezért az NSAID-ok és a vérnyomáscsökkentők kombinált alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős korban. Ügyelni kell a szervezet megfelelő hidratáltságának fenntartására és megfontolandó a veseműködés monitorozásaaz egyidejű kezelés elkezdésekor és a későbbiekben időszakosan is. Bendrofluaziddal való együttadása esetén az aceklofenák nem befolyásolta a vérnyomást, habár más diuretikumokkal az interakciót nem lehet kizárni. Antidiabetikus szerek: Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a diklofenák együtt adható orális antidiabetikumokkal, mert nem befolyásolja azok klinikai hatását. Ugyanakkor van néhány egyedi eset hypo- vagy hyperglykaemia kialakulásáról. Ezért aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglykaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása. Zidovudin: NSAID-ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén megnő a haematologiai toxicitás kockázata. Utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy megnő a haemarthrosisok és haematomák kialakulásának a kockázata HIV-pozitív haemophiliás betegekben zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása esetén. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Peptikus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, mely különösen idős korban végzetes lehet (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás jelentkezhet, valamint a colitis vagy Crohn-betegség kiújulásáról számoltak be az NSAID-ok alkalmazása során (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel kapcsolatban. Az aceklofenák szerkezetileg hasonló a diklofenákhoz és diklofenákká is metabolizálódik, amelyre vonatkozóan nagyszámú klinikai vizsgálati és epidemiológiai adat utal arra, hogy alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (myocardialis infarctus vagy stroke, különösen nagy dózisok és hosszan tartó kezelés esetén). Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az aceklofenák alkalmazása mellett fokozott az akut coronaria szindróma és myocardialis infarctus kialakulásának kockázata (lásd a 4.3 és 4.4 pontokat). A következő táblázat a klinikai vizsgálatok során észlelt, illetve kizárólag a forgalomba hozatalt követő mellékhatás-monitorozás során bejelentett mellékhatásokat összegezi szervrendszerenként és gyakoriság szerint csoportosítva. Nagyon gyakori (?1/10); gyakori (?1/100 - <1/10); nem gyakori (?1/1000 - <1/100); ritka (?1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000). MedDRA szervrendszeri osztályozás Gyakori(?1/100 - <1/10) Nem gyakori(?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000-<1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Anaemia Csontvelő depresszió Granulocytopenia Thrombocytopenia Neutropenia Haemolyticus anaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylaxiás reakció (beleértve a shockot is) Túlérzékenység Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hyperkalaemia Pszichiátriai kórképek Depresszió Szokatlan álmok Álmatlanság Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés Paraesthesia Tremor Somnolentia Fejfájás Ízérzészavar Szembetegségek és szemészeti tünetek Látászavar A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Vertigo Tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Szívelégtelenség Palpitatio Érbetegségek és tünetek Hypertonia Hypertonia súlyosbodása Kipirulás Hőhullámok Vasculitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe Bronchospasmus Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Dyspepsia Hasi fájdalom Émelygés Hasmenés Flatulentia Gastritis Obstipatio Hányás Ulceratív stomatitis Melaena Gastrointestinalis fekély Véres hasmenés Gastrointestinalis vérzés Stomatitis Haematemesis Intestinalis perforatio Crohn-betegség és colitis ulcerosa exacerbatiója Pancreatitis Máj- és epebetegségek illetve tünetek Májenzim-szint emelkedés Májkárosodás (hepatitist is beleértve) Alkalikus-foszfatáz szérumszintjének növekedése A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Viszketés Bőrkiütés Dermatitis Urticaria Angio-oedema Purpura Ekcéma Súlyos mucocután reakciók (a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is beleértve) Vese-és húgyúti betegségek és tünetek Ureaszint emelkedés Szérum kreatininszint emelkedés Nephrosis-szindróma Veseelégtelenség Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Oedema Gyengeség Lábikragörcs Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Testsúly-gyarapodás Egyéb, az NSAID-ok csoportjára egészében jellemző, bejelentett mellékhatások: Nagyon ritka (<1/10 000): Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: interstitialis nephritis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bullosus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindróma, és a toxicus epidermalis necrolysis (nagyon ritka). Kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődmények előfordulásáról számoltak be varicella fennállása esetén NSAIDkezeléssel összefüggésben. Lásd még 4.4 és 4.5 pontot. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, ATC kód: M01A B16 Az aceklofenák egy nem-szteroid gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatású szer. Hatásmechanizmusa feltételezhetően a prosztaglandinszintézis gátlásának köszönhető. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Szájon át adva az aceklofenák gyorsan felszívódik; és a biohasznosulása közel 100%-os. A beadást követően a maximális plazmakoncentrációt 1,25-3,0 óra alatt éri el. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék lassítja a felszívódás ütemét, a mértékét azonban nem befolyásolja. Eloszlás Az aceklofenák nagymértékben (>99,7%) kötődik a plazmafehérjékhez. Bejut az ízületi folyadékba, ahol a plazmaszint kb. 60%-ának megfelelő koncentrációt ér el. A megoszlási térfogata kb. 30 liter. Elimináció Eliminációs felezési ideje átlagosan 4-4,3 óra. Az eliminációs clearance becsült értéke 5 l/óra. Az alkalmazott dózis kb. 2/3-a választódik ki a vizelettel, zömmel konjugált hidroxi-metabolitok alakjában. Az egyszeri, perorális dózis csupán 1%-a ürül változatlan formában. Az aceklofenákot feltehetően a CYP2C9 izoenzim metabolizálja. Legfőbb metabolitja a 4-OH-aceklofenák, mely valószínűleg csupán elenyésző mértékben járul hozzá a klinikai aktivitáshoz. Számos különböző metabolitját azonosították (többek között a diklofenákot és 4-OH-diklofenákot). Betegeknél meghatározott jellemzők Az aceklofenák farmakokinetikája időskorban nem változik meg. Májkárosodásban szenvedő betegeknél egyszeri dózis adása után lassúbb az aceklofenák eliminációja. Ismételt, 100 mg-os napi dózisok adása után azonban nem volt a farmakokinetikai paraméterekben különbség enyhe-közepesen súlyos májcirrózisos és normál májműködésű betegek között. Enyhe-közepesen súlyos vesekárosodásban nem mutatkozik klinikai szempontból szignifikáns különbség a betegek és az egészséges kontrollok farmakokinetikai paraméterei között. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A többi NSAID-hoz hasonlóan az aceklofenákot is kevéssé tolerálják a kísérleti állatok. Ezen kívül az állati és az emberi szervezet közötti farmakokinetikai különbségek is megnehezítik az aceklofenák lehetséges toxicitásának felmérését. A leginkább érintett szervrendszer a gyomor-bélrendszer. Mindazonáltal a patkányokon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj), valamint majmokon (aceklofenákot nem metabolizáló állatfaj) a maximálisan tolerálható dózisokkal végzett vizsgálatok során az NSAID-okra általában jellemző toxikus hatásokon túl nem észleltek további ártalmakat. Állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki teratogenesist patkányok esetén, bár a szisztémás expozíció alacsony volt. Nyulaknál az aceklofenák-kezelés (10 mg/ttkg/nap) számos morfológiai változást okozott néhány foetusban. Az egéren (meghatározatlan mértékű szisztémás aceklofenák-expozícióval) és a patkányon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj) elvégzett karcinogenitási vizsgálatok során nem észleltek rákkeltő hatást. Az aceklofenákkal elvégzett genotoxicitási vizsgálatok úgyszintén negatív eredménnyel zárultak. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Kb. 3 g por, papír/Al/LDPE tasakban. 20 tasak dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés:? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 4 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Richter Gedeon Nyrt. H-1103 Budapest Gyömrői út 19-21. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-6689/07 papír/Al/LDPE tasakban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005.12.29. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. december 3. 11 OGYÉI/69874/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Nincsenek információk az aceklofenák terhesség alatti alkalmazásáról. A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet, az embrió illetve a magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítik, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. Az abszolút kockázat a szívfejlődési rendellenességek kialakulását illetően kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat növekedni látszik az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával. Prosztaglandinszintézis-gátlók állatokban történő alkalmazásakor növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség, és az embriofoetalis halálozás. Ráadásul a különböző fejlődési rendellenességek, beleértve a cardiovascularis rendellenességek előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be állatokban a prosztaglandinszintézis-gátlók organogenezis időszak alatt történő alkalmazásakor. A terhesség 20. hetétől kezdve az aceklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá beszámoltak a ductus arteriosus szűkületéről is a második trimeszterben végzett kezelést követően. Ezen esetek többsége a kezelés abbahagyása után normalizálódott. Mindezekből következően, terhesség első és második trimeszterében az Aflamin Rapid nem adható, kizárólag akkor, ha annak alkalmazása feltétlenül szükséges. A terhességet tervező, vagy a terhesség első és második trimeszterében lévő és aceklofenákot szedő nők esetében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkületének születés előtti monitorozását fontolóra kell venni aceklofenáknak való kitettség után, ha a 20. terhességi hetet követően végzett kezelés a 48 órát meghaladja. Az Aflamin Rapid alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus szűkületének észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló: * cardiopulmonalis toxicitást okozhat a magzatnál (a ductus arteriosus korai szűkületével/ záródásával és pulmonális hypertoniával); * veseműködési zavart okozhat a magzatnál (lásd fentebb). A terhesség végén anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt: * a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja az anti-aggregációs hatás által, ami még nagyon alacsony adagok bevétele után is előfordulhat; * a méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet. Következésképpen az Aflamin Rapid alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pontokat). Szoptatás Nincsenek információk az aceklofenák anyatejbe való kiválasztódására vonatkozóan. A jelzett aceklofenák (C14) számottevő mennyiségben nem jelent meg a szoptató patkányok anyatejében. Ezért az Aflamin Rapid alkalmazása kerülendő a szoptatás időszakában. Mérlegelni kell, hogy a szoptatás jár-e nagyobb előnnyel az újszülött javára, vagy az Aflamin Rapid-kezelés az anya számára, majd dönteni kell az egyik vagy másik elhagyásáról. Termékenység Az Aflamin Rapid használata az egyéb ismert ciklooxigenáz- és prosztaglandinszintézis-gátlókhoz hasonlóan ronthatja a fogamzóképességet, és így alkalmazásuk nem ajánlott terhességet tervező nőknél. Csökkent fogamzóképesség esetén, illetve az esetleges meddőség kivizsgálása során megfontolandó az Aflamin Rapid-kezelés felfüggesztése. | 
