Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció Tiszta, látható részecskéktől mentes oldat. Az oldatos injekció pH-ja 5,5-7,0 és ozmolaritása kb. 265 mOsmol/l. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 db előretöltött fecskendőben lévő (1 ml) oldatos injekció 20,0 mg glatiramer-acetátot* (megfelel 18 mg glatiramer bázisnak) tartalmaz. A glatiramer-acetát szintetikus polipeptidek acetátsója, amelyet négy természetes aminosav: az L-glutaminsav, az L-alanin, azL-tirozin és az L-lizin alkot 0,129-0,153, ill. 0,392-0,462, ill. 0,086-0100 és 0,300-0,374 moláris arányban. A glatiramer-acetát átlagos molekulatömege 5000-9000 dalton. Komplex összetétele miatt a specifikus polipeptidek nem jellemezhetők, beleértve az aminosav-szekvenciát, habár a végső glatiramer-acetát összetétel nem teljesen véletlenszerű. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Mannit Injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok A Copaxone a sclerosis multiplex (SM) relapszusokkal járó kórformájában szenvedő betegek kezelésére javallt (az azokra a betegcsoportokra vonatkozó lényeges információkat, amelyeknél a hatásosság bizonyított, lásd az 5.1 pontban). A SM primer vagy szekunder progrediáló kórformáiban nem javallt a Copaxone alkalmazása. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Copaxone kezelés megkezdését neurológus szakorvosnak, vagy a SM kezelésben jártas orvosnak kell felügyelnie. Adagolás A felnőttek számára javasolt adag 20 mg glatiramer-acetát (1 előretöltött fecskendő) naponta egyszer, szubkután injekció formájában. Egyelőre nem ismert, hogy milyen hosszú időn keresztül szükséges folytatni a kezelést. A hosszú távú kezelésről a kezelőorvosnak kell döntenie az egyes betegek egyedi sajátosságai alapján. Vesekárosodás A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont). Idősek A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten időseknél. Gyermekek és serdülők A galtiramer-acetát biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem bizonyították. Azonban a korlátozott mennyiségű publikált adat arra utal, hogy a 12 és 18 év közötti serdülőknek naponta szubkután adott 20 mg Copaxone biztonságossági profilja hasonló a felnőtteknél észlelthez. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a Copaxone 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban ahhoz, hogy az alkalmazásra vonatkozó javaslatot lehessen tenni. Ezért a Copaxone alkalmazása nem javallott ebben a betegcsoportban. Az alkalmazás módja A Copaxone szubkután alkalmazható. A betegeket meg kell tanítani az öninjekciózás technikájára; az első öninjekciózás alkalmával és az azt követő 30 percben egészségügyi szakdolgozó felügyeletére van szükség. Az injekció beadásának helyén jelentkező szöveti irritáció és fájdalom megelőzése érdekében minden injekciót más-más helyre kell beadni. Az erre a célra megfelelő testtájak: a hasfal, a felkar, a csípőtájék és a combok. Egy CSYNC eszköz áll rendelkezésre, ha a betegek befecskendező eszközzel szeretnének injekciózni. A CSYNC készülék egy olyan autoinjektor, amelyet Copaxone előretöltött fecskendőkkel kell használni, és más előretöltött fecskendőkkel nem vizsgálták. A CSYNC eszközt az eszköz gyártójának adatai szerint kell használni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A következő állapotokban ellenjavallt a Copaxone alkalmazása: - a készítmény hatóanyagával (glatiramer-acetát) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A Copaxone injekció kizárólag szubkután adható. A Copaxone-t nem szabad intravénásan vagy intramuszkulárisan alkalmazni! A kezelőorvosnak tájékoztatnia kell a beteget, hogy a Copaxone injekció beadása után perceken belül a következő tünetek jelentkezhetnek: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, dyspnoe, szívdobogásérzés vagy tachycardia (lásd 4.8 pont). E tünetek zöme múló jellegű, spontán és maradéktalanul megszűnik. Súlyosabb mellékhatások kialakulása esetén a betegnek azonnal abba kell hagynia a Copaxone adagolását, és kezelőorvosához vagy sürgősségi ellátást végző orvoshoz kell fordulnia. Az orvos, a megítélése szerint szükséges, tüneti kezelést alkalmazhatja. Nem bizonyított, hogy a betegek bármely kitüntetett csoportját fokozottan veszélyeztetnék ezek a reakciók. Mindazonáltal szívbetegeken különösen körültekintően kell alkalmazni a Copaxone-t. A kezelés ideje alatt ezeknek a betegeknek az állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Ritkán beszámoltak convulsiók és/vagy anaphylactoid vagy allergiás reakciók kialakulásáról. Ritkán súlyos túlérzékenységi reakció (pl. bronchospasmus, anaphylaxia, urticaria) léphet fel. Ha ennek tünetei súlyosak, megfelelő kezelést kell alkalmazni, és abba kell hagyni a Copaxone adását. Hosszú távú Copaxone-kezelésben részesülő betegek szérumában glatiramer-acetát elleni antitesteket mutattak ki. Az antitest-titer 3-4 hónapos kezelés után tetőzik, majd csökken, és a kezelés előttinél valamivel magasabb szinten állandósul. Nem bizonyított, hogy a glatiramer-acetát elleni antitestek neutralizáló hatásúak lennének, illetve jelenlétük bármi módon befolyásolná a Copaxone klinikai hatásosságát. Vesekárosodott betegek Copaxone-kezelése során monitorozni kell a vesefunkciót. Bár nem bizonyított, nem is zárható ki az a lehetőség, hogy immunkomplexek rakódnak le a veseglomerulusokban. Ritka esetekben súlyos májkárosodást figyeltek meg (beleértve a sárgasággal járó hepatitist, májelégtelenséget és egyes esetekben májtranszplantációt szükségessé tevő károsodást). A májkárosodás a Copaxone-kezelés megkezdése után napokon-éveken belül jelentkezett. A súlyos májműködési zavar a kezelés abbahagyásával a legtöbb esetben helyreállt. Bizonyos esetekben ezek a reakciók a túlzott alkoholfogyasztás, májkárosodás aktuális vagy kórelőzménybeli fennállása valamint egyéb, potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerek alkalmazása esetén fordultak elő. A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a májkárosodás jeleit, és tájékoztatni kell őket, hogy májkárostünetei esetén azonnal forduljanak orvoshoz. Klinikailag jelentős májkárosodás esetén mérlegelni kell a Copaxone abbahagyását. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 4.9 Túladagolás Tünetek Néhány esetben beszámoltak a Copaxone túladagolásáról (maximum 300 mg glatiramer-acetát). A 4.8 pontban már ismertetett mellékhatásokon kívül ez sem idézett elő egyéb mellékhatásokat. Kezelés Túladagolás esetén a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség szerint tüneti/szupportív kezelést alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem végeztek szabályszerű vizsgálatokat a Copaxone és egyéb gyógyszerek között fellépő kölcsönhatások feltárása érdekében. Az elvégzett klinikai vizsgálatok adatai és a forgalomba hozatalt követő időszak megfigyelései nem utalnak a Copaxone és a SM-es betegek kezelésében gyakran alkalmazott kezelések - beleértve a legfeljebb 28 napig egyidejűleg alkalmazott kortikoszteroidokat - közötti jelentős kölcsönhatásokra. Az in vitro kutatások arra utalnak, hogy a glatiramer-acetát a vérben nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, de a fenitoin vagy a karbamazepin nem szorítja ki, illetve a glatiramer-acetát sem szorítja ki ezeket a fehérjekötésből. Ennek ellenére elméletben fennáll a lehetősége, hogy Copaxone adása után megváltozik a plazmafehérjéhez kötött gyógyszerek eloszlása, ezért az egyidejűleg adott ilyen gyógyszereket gondosan kell monitorozni. 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető egyéb gyógyszerekkel. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A klinikai vizsgálatok résztvevőin az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók voltak a leggyakoribb mellékhatások - a Copaxone injekcióval kezelt betegek túlnyomó többsége beszámolt ezek jelentkezéséről. A kontrollos vizsgálatok glatiramer-acetáttal kezelt csoportjaiban legalább egy alkalommal lokális reakciót észlelt betegek részaránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a placebo-csoportban (70% vs. 37%). A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő időszak során leggyakrabban jelentett lokális reakciók: bőrpír, fájdalom, beszűrődés, viszketés, vizenyőképződés, gyulladás, túlérzékenységi reakció, illetve ritka esetekben lipoatrophia és bőrnekrózis voltak. Az injekció utáni azonnali reakcióként leírt tünetegyüttes során a következők közül egy vagy több jelentkezhet: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, légszomj, palpitatio vagy tachycardia (lásd 4.4 pont). Ez a reakció a Copaxone injekció beadása után perceken belül jelentkezhet. Az "injekció utáni azonnali reakció"-k legalább egyikét a Copaxone-nal kezelt betegek 31%-a, míg a placebóval kezelt betegek 13%-a észlelte. A klinikai vizsgálatok során jelentett és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatásokat az alábbi táblázat tartalmazza. A klinikai vizsgálatokból származó adatok négy kulcsfontosságú (pivotális), kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatból származtak, melyekben összesen 512 beteget kezeltek napi 20 mg glatiramer-acetáttal, és 509 beteget placebóval legfeljebb 36 hónapon keresztül. Három, az RRSM kórformában végzett vizsgálatban 269 Copaxone-nal kezelt sclerosis multiplexes beteg, és 271 placebóval kezelt sclerosis multiplexes beteg vett részt maximum 35 hónapon keresztül. A negyedik vizsgálatban 243 olyan beteget kezeltek Copaxone-nal, illetve 238-at placebóval 36 hónapon keresztül, akik átestek az első klinikai shub-on, és akiknél nagy volt a klinikailag manifesztálódott SM kialakulásának kockázata. Szervrendszer Nagyon gyakori (? 1/10) Gyakori (? 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100) Ritka (? 1/10 000 - < 1/1000) Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Fertőző betegségek és parazitafertőzések Infekció, influenza Bronchitis, gastroenteritis, herpes simplex, otitis media, rhinitis, fogtályog, hüvelyi candidiasis* Tályog, cellulitis, furunculus, herpes zoster, pyelonephritis Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Jóindulatú bőrdaganat, daganat Bőrkarcinóma Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Lymphadenopathia* Leukocytosis, leukopenia, splenomegalia, thrombocytopenia, lymhocyták kóros morfológiai elváltozása Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység Endokrin betegségek és tünetek Struma, hyperthyreosis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Étvágytalanság, hízás* Alkohol-intolerancia, köszvény, hyperlipidaemia, emelkedett nátrium vérszint, csökkent szérum ferritinszint Pszichiátriai kórképek Szorongás*, depresszió Idegesség Kóros álmok, zavart tudatállapot, eufóriás hangulat, hallucinációk, ellenségesség, mánia, személyiségzavarok, öngyilkossági kísérlet Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Ízérzészavar, hypertonia, migrén, beszédzavar, syncope, tremor* Carpal-tunnel szindróma, kognitív zavar, convulsio, dysgraphia, dyslexia, dystonia, motoros zavar, myoclonus, neuritis, neuromuscularis blokád, nystagmus, paralysis, peroneus paresis, stupor, látótér-eltérések Szembetegségek és szemészeti tünetek Diplopia, szembetegségek* Cataracta, cornea-károsodás, szemszárazság, szembevérzés, a szemhéj ptosisa, mydriasis, opticus atrophia A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Fülbetegségek Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Palpitatio*, tachycardia* Extrasystolék, sinus bradycardia, paroxysmalis tachycardia Érbetegségek és tünetek Vazodilatáció (értágulat)* Varicositas Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe* Köhögés, szénanátha Apnoe, orrvérzés, hyperventilatio, laryngospasmus, tüdőbetegségek, fulladásérzés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger* Anorectalis betegségek, székrekedés, fogszuvasodás, dyspepsia, dysphagia, széklet inkontinencia, hányás* Colitis, vastagbél-polip, enterocolitis, böfögés, nyelőcsőfekély, periodontitis, végbélvérzés, nyálmirigymegnagyobbodás Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Kóros májfunkciós értékek Epekövesség, hepatomegalia Toxikus hepatitis, májkárosodás Májelégtelenség#M A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés* Ecchymosis, hyperhidrosis, viszketés, bőrbetegségek*, urticaria Angiooedema, kontakt dermatitis, erythema nodosum, bőrcsomók A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Arthralgia, hátfájás* Nyakfájás Arthritis, bursitis, lágyékfájdalom, izomatrófia, osteoarthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Sürgető vizelés, pollakisuria, vizeletretenció Hematuria, nephrolithiasis, húgyúti betegségek, kóros vizelet A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Emlő-megnagyobbodás, erectilis diszfunkció, a kismedencei szervek süllyedése, priapismus, prosztatabetegségek, kóros méhnyakkenet, herebetegségek, hüvelyi vérzés, vulvovaginalis betegségek Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyengeség, mellkasi fájdalom*, az injekció helyén jelentkező reakciók*§, fájdalom* Hidegrázás*, arcödéma*, atrophia a beadás helyén¦, helyi reakció*, perifériás ödéma, ödéma, láz Cysta, másnaposság, hypothermia, injekció utáni azonnali reakció, gyulladás, necrosis a beadás helyén, nyálkahártyabetegségek Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények Posztvakcinációs szindróma * A Copaxone-nal kezelt csoportban észlelt gyakoriság > 2%-kal (> 2/100) nagyobb, mint a placebocsoportban. A * jel nélküli mellékhatások 2%-os, vagy annál kisebb különbséggel jelentkeztek. § A "Beadás helyén jelentkező reakciók" kifejezés minden, a beadás helyén észlelt mellékhatásra vonatkozik, kivéve a beadás helyén jelentkező atrophiát és necrosist, amelyek a táblázatban külön szerepelnek. ¦ Azokat az elváltozásokat jelenti, amelyek a beadás helyén jelentkező lokális lipoatrophiával kapcsolatosak. #M Néhány esetben májtranszplantációt tett szükségessé. A fent említett negyedik vizsgálat során a placebokontrollos időszakot egy nyílt kezelési fázis követte (lásd 5.1 pont). Az 5 évig tartó nyílt követési periódusban a Copaxone ismert kockázati profiljában nem figyeltek meg változást. A következő mellékhatás-jelentések a Copaxone-nal kezelt SM-es betegek nem-kontrollos vizsgálataiból és a Copaxone forgalomba hozatalát követő tapasztalatokból származnak: túlérzékenységi reakciók (beleértve az anaphylaxia ritka eseteit > 1/10 000 - < 1/1000). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek és immunmodulátorok, egyéb immunstimulánsok ATC kód: L03A X13 Hatásmechanizmus A glatiramer-acetát sclerosis multiplexes betegeken érvényesülő hatásainak mechanizmusa(i) nem teljesen ismert(ek), de feltételezhetően magába foglalja az immunfolyamatok modulációját. Az állatokon és az SM-betegeken végzett kísérletek azt állítják, hogy a glatiramer-acetát a veleszületett immunsejtekre hat, beleértve a monocytákat, a dendritikus sejteket és a B-sejteket, ami viszont modulálja a B- és T-sejtek adaptív funkcióit gyulladásgátló hatást és szabályozó citokin szekréciót indukálva. Nem ismert, hogy a terápiás hatást a fent leírt sejtes hatások mediálják-e, mivel az SM patofiziológiája csak részben ismert.. Klinikai hatékonyság és biztonságosság RRSM: Három, kontrollos klinikai vizsgálat során összesen 269 beteget kezeltek Copaxone injekcióval. Az első, 2 éves időtartamú vizsgálatban 50 beteg vett részt (Copaxone n = 25, placebo n = 25), akiknél az SM relapszusokkal-remissziókkal járó formáját diagnosztizálták az akkor alkalmazott standard kritériumok szerint, és akiknek legalább két neurológiai diszfunkciója (exacerbációja) volt a megelőző két évben. A második vizsgálatban ugyanilyen bekerülési kritériumok szerint 251 beteget (Copaxone n = 125, placebo n = 126) kezeltek legfeljebb 35 hónapon keresztül. A harmadik vizsgálat 239 betegét 9 hónapon keresztül kezelték (Copaxone n = 119, placebo n = 120), amelyben a bekerülési kritériumok az első és a második vizsgálatéhoz hasonlóak voltak, azzal a kiegészítő kritériummal, hogy a betegekben legalább egy gadolinium-halmozó léziót is találtak az MRI-szűrővizsgálat során. A klinikai vizsgálatok Copaxone-nal kezelt sclerosis multipexes résztvevőin a placebo-kezelésben részesülőkhöz képest szignifikánsan kevesebb relapszus alakult ki. A legnagyobb szabású kontrollos vizsgálat során a relapszusok placebo-kezelés ideje alatt regisztrált száma glatiramer-acetát hatására 32%-kal csökkent (1,98-ról 1,34-re). A maximum tizenkét éves Copaxone-kezelés expozíciós adatai 103 beteg esetében állnak rendelkezésre. Bizonyított, hogy a Copaxone a sclerosis multiplex relapszusokkal-remissziókkal tarkított kórlefolyású válfajában MRI-vel kimutatható központi idegrendszeri elváltozásokat is előnyösebben befolyásolja a placebo-kezelésnél. Copaxone 20 mg/ml: A 9001/9001E számú ellenőrzött vizsgálatban, melybe 251 beteget vontak be, akiket 35 hónapon át követtek (beleértve a 9001-es vizsgálat 9001E vak-fázisú kiterjesztését), azon betegek összesített százalékos aránya, akik igazolt 3 hónapos rokkantsági progresszióval rendelkeztek, 29,4% volt a palcebocsoportban és 23,2% a Copaxone-kezelt betegek között (p = 0,199). Nem bizonyított, hogy a Copaxone befolyásolná a relapszusok időtartamát vagy súlyosságát. Jelenleg nincs bizonyíték a Copaxone primer vagy szekunder progrediáló SM-ben való adására. SM-re utaló egyszeri klinikai események: 481 beteg (Copaxone n = 243, placebo n = 238) bevonásával placebokontrollos klinikai vizsgálatot végeztek olyan betegeken, akiknek jól körülhatárolt, egyszeres, unifokális neurológiai manifesztációja és jelentős mértékben SM-re utaló MRI eltérése volt (legalább két, 6 mm-nél nagyobb átmérőjű agyi lézió a T2-súlyozott MRI-n). Ki kellett zárni minden olyan egyéb betegséget a SM-en kívül, ami jobban magyarázhatta a beteg tüneteit. A placebokontrollos periódust egy nyílt kezelési fázis követte: azokat a betegeket, akiknél jelentkeztek az SM tünetei, vagy 3 éven keresztül tünetmentesek maradtak - bármelyik is következett be előbb - hatóanyaggal kezelték további 2 éven keresztül egy nyílt vizsgálati fázisban; a teljes kezelés maximális időtartama nem haladta meg az 5 évet. A Copaxone-nal kezelt csoportba eredetileg randomizált 243 beteg közül 198 folytatta a Copaxone-kezelést a nyílt fázisban. A placebóval kezelt csoportba eredetileg randomizált 238 betegből 211-et állítottak át Copaxone-kezelésre a nyílt fázisban. A 3 évig terjedő placebokontrollos periódusban a Copaxone statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős módon késleltette a progressziót az első klinikai eseménytől a Poser kritériumok szerinti klinikailag manifesztálódott sclerosis multiplex (CDSM) kialakulásáig, ami 45%-os kockázatcsökkenést jelentett (kockázati arány [HR] = 0,55; 95%-os CI: 0,40-0,77; p-érték = 0,0005). A placebocsoportban a betegek 43%-ánál, míg a Copaxone-t kapók 25%-ánál alakult ki CDSM. A Copaxone-kezelés kedvező hatását a placebóhoz képest két másodlagos MRI végpont, az új T2-léziók száma és a T2-térfogat is alátámasztotta. A post-hoc alcsoport-analízist különböző kiindulási paraméterű betegeknél végezték el, hogy azonosítsák azt a betegcsoportot, akiknél nagy a kockázata a második roham kialakulásának. Azoknál a betegeknél, akiknek kiinduláskor legalább egy T1 Gd-halmozó léziójuk és 9 vagy több T2-léziójuk volt, a CDSM a placebót kapó betegek 50%-ánál, és a Copaxone-t kapók 28%-ánál alakult ki 2,4 éven belül. Azoknál a betegeknél, akiknek a kiinduláskor 9 vagy több T2-léziója volt, a CDSM a placebo esetén 45%-nál, és Copaxone esetén 26%-nál alakult ki 2,4 éven belül. Azonban a korai Copaxone-kezelés hatása a betegség hosszú távú lefolyására nem ismert még ezekben a nagy kockázatú alcsoportokban sem, mivel a vizsgálat célja leginkább a második eseményig eltelt idő értékelése volt. Mindenesetre a kezelést csak a nagy kockázatú betegeknél szabad mérlegelni. A placebokontrollos fázisban mutatott hatás fennmaradt a hosszú távú, legfeljebb 5 évig tartó követési periódus során. Az első klinikai eseménytől a CDSM-ig tartó progresszió alatt eltelt idő a korábbi Copaxone-kezelés esetén hosszabb volt a késleltetve megkezdett kezeléshez képest, amely 41%-os kockázatcsökkenést jelent a korai kezdetű kezelésben a kései kezdetű kezeléshez viszonyítva (kockázati arány [HR] = 0,59; 95% CI: 0,44-0,80; p-érték = 0,0005). A progrediáló betegek aránya a kései kezdetű kezelési csoportban magasabb volt (49,6%) a korai kezdetű kezelési csoportéhoz képest (32,9%). A késleltetve megkezdett kezeléssel szemben a korai kezdetű kezelés mellett szóló egyöntetű hatás mutatkozott a vizsgálat teljes időtartama alatt az évekre vetített léziószámban az új T1 Gd-halmozó léziók (54%-os csökkenés; p < 0,0001), az új T2-léziók (42%-os csökkkenés; p < 0,0001) és az új T1 hipointenzív léziók (52%-os csökkenés; p < 0,0001) tekintetében. Csökkenést figyeltek meg a késeihez képest a korán megkezdett kezelés javára az új T1 Gd-halmozó léziók számának (46%-os csökkenés; p = 0,001), a T1 Gd-halmozó léziók térfogatának (átlagos különbség -0,06 ml; p < 0,001), valamint az új T1 hipointenzív léziók teljes számának (46%-os csökkenés; p < 0,001) tekintetében is a teljes vizsgálati időtartam alatt. Nem figyeltek meg jelentős különbségeket a korai kezdetű és a kései kezdetű kohorszok között a hipointenzív T1-léziók térfogata, illetve az agyi atrophia tekintetében 5 év alatt. Azonban az agyi atrophia utoljára megfigyelt értékének analízise (a kezelésben részesültekre átszámítva) csökkenést mutatott a korai kezdetű glatiramer-acetát-kezelés javára (az agytérfogat százalékban kifejezett változásának átlagos különbsége 0,28% volt; p = 0,0209). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Betegeknél nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az in vitro adatok és korlátozott számú egészséges önkénteseken szerzett tapasztalatok alapján feltételezik, hogy a szubkután injekcióban adott glatiramer-acetát jól felszívódik a keringésbe; illetve a beadott dózis tetemes hányada rövid időn belül és már a subcutisban kisebb molekulatömegű fragmentumokra bomlik. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási, genotoxicitási, illetve karcinogenitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok nem fedtek fel újabb, az alkalmazási előírás más szakaszaiban nem említett, a humán alkalmazás során szem előtt tartandó veszélyforrásokat.. Az emberre vonatkozó farmakokinetikai adatok hiánya miatt az emberek és állatok közötti expozíció határait nem lehet megállapítani. Legalább 6 hónapon keresztül kezelt patkányban és majomban immunkomplex-lerakódást észleltek a veseglomerulusokban. Egy 2 év időtartamú, patkányokon elvégzett vizsgálat során azonban ezt nem figyelték meg. A glatiramer-acetátot szenzibilizált kísérleti állatoknak (tengerimalacnak vagy egérnek) beadva, anaphylaxiás reakció alakult ki. Nem ismert, hogy ennek a humán alkalmazás szempontjából van-e jelentősége. Ismételt dózisokkal kezelt kísérleti állatokon gyakran észleltek lokális toxikus elváltozásokat az injekció beadásának helyén. Patkányoknál, a terhesség alatt és a szoptatás során is kezelt anyaállatoktól született utódok tettömeg-gyarapodásának enyhe, de statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték, ? 6 mg/ttkg/nap szubkután dózisú adagolás mellett (a maximális javasolt napi adag 2,83-szorosa egy 60 kg-s felnőtthez viszonyítva mg/m2 alapon) a kontrollhoz képest. Az utódnövekedésre és a viselkedési fejlődésre gyakorolt egyéb jelentős hatások nem voltak megfigyelhetők. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése A Copaxone oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő rögzített tűvel ellátott 1 ml-es, hosszúkás, színtelen I. típusú üveg fecskendőhengerből, színtelen polipropilén (vagy polisztirol) dugattyúpálcából, gumidugattyúból és tűvédő sapkából áll. Az egyes előretöltött fecskendők külön vannak csomagolva PVC buborékfólia csomagolásban. 7 db, 28 db vagy 30 db, 1 ml oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő dobozban, vagy 90 db, 1 ml oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő (3 db, egyenként 30 db fecskendőt tartalmazó dobozból álló) gyűjtőcsomagolásban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Kizárólag egyszeri használatra.. A felhasználatlan gyógyszermaradékot vagy a hulladékokat a helyi előírásoknak megfelelően meg kell semmisíteni. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőket tartsa a dobozban. Hűtőszekrényben (2 oC - 8 oC) tárolandó. Nem fagyasztható! Ha az előretöltött fecskendők nem tárolhatók hűtőszekrényben, 15 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten 1 hónapig tárolhatók, legfeljebb egyszeri alkalommal. Ezután az 1 hónapos periódus után a még fel nem használt és még az eredeti csomagolásban lévő Copaxone 20 mg/ml oldatos injekciókat előretöltött fecskendőben vissza kell helyezni a hűtőszekrénybe (2 °C - 8 °C) további tárolásra. 6.3. Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zrt. 4042 Debrecen Pallagi út 13. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-9993/01 28 db Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben OGYI-T-9993/02 30 db Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben OGYI-T-9993/03 90 db (3×30 db) Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben (gyűjtőcsomagolás) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. január 13. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. március 11. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. április 5. 2 OGYÉI/42845/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A terhes nőkre vonatkozó mérsékelt mennyiségű adatok (300-1000 terhesség kimenetele) nem utalnak malformatiót vagy foeto-/neonatalis toxicitást okozó hatásokra. Az állatkísérletek eredményei nem mutattak ki reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A Copaxone terhes nőknél történő alkalmazása szükség esetén megfontolható. Szoptatás A fiziko-kémiai tulajdonságok és az alacsony orális felszívódás azt sugallja, hogy az újszülöttek/csecsemők glatiramer-acetát expozíciója az emberi anyatejen keresztül elhanyagolható. Egy nem intervenciós retrospektív vizsgálat, amelyben 60 glatiramer-acetátot kapó anya szoptatott csecsemőjét vizsgálták, összehasonlítva olyan anyák 60 szoptatott csecsemőjével, akik nem voltak kitéve semmilyen betegségmódosító terápiának, illetve a forgalomba hozatalt követő korlátozott humán adatok nem mutatták ki a glatiramer-acetát negatív hatásait. A Copaxone szoptatás alatt is alkalmazható. | 
