Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

A perindoprilra és az indapamidra vonatkozóan:

Lítium:
A lítium és a perindopril/indapamid kombináció együttes alkalmazása általában nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A perindoprilra vonatkozóan:

Neutropenia/agranulocytosis:
Az ACE-gátlókat szedő betegek körében neutropenia/agranulocytosis, thrombopenia és anaemia előfordulásáról számoltak be. Az ép veseműködésű és egyéb komplikáló tényező nélküli betegek esetében ritkán fordul elő neutropenia. A perindopril alkalmazásakor rendkívüli óvatosságra van szükség az alábbiak fennállása esetében: kollagén-érbetegség, immunszuppresszív kezelés, allopurinollal vagy prokainamiddal történő kezelés, illetve e komplikáló tényezők együttese, különösen akkor, ha a beteg veseműködése már korábban károsodott volt. E betegek közül némelyeknél súlyos fertőzés alakult ki, amely egyes esetekben nem reagált az antibiotikumokkal végzett intenzív kezelésre. Amennyiben a perindoprilt ilyen betegeknél alkalmazzák, akkor a fehérvérsejtek számának időszakos ellenőrzése javasolt, és a betegeket ki kell oktatni, hogy jelezzék, ha fertőzésre utaló tünetet (pl. torokfájás, láz) tapasztalnak.

Túlérzékenység/Angiooedema:
Az angiotenzin-konvertáló enzimgátló gyógyszerekkel, például perindoprillal kezelt betegek esetében ritkán az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a glottis és/vagy a larynx angiooedemájáról számoltak be. Ez a kezelés során bármikor előfordulhat. Ilyen esetekben azonnal abba kell hagyni a perindopril szedését, és megfelelő ellenőrzésre van szükség, hogy biztosítsák a tünetek teljes megszűnését a beteg elbocsátása előtt. Azokban az esetekben, ahol a duzzanat az orcákra és az ajkakra korlátozódott, az állapot rendszerint kezelés nélkül megszűnt, bár antihisztaminok hatásosan enyhítették a tüneteket.
A gége vizenyőjével járó angiooedema végzetes lehet. Ha a nyelv, a hangrés, ill. a gége is érintett, ami könnyen a légutak elzáródásához vezethet, akkor azonnal megfelelő kezelést kell alkalmazni, ami 1:1000 töménységű adrenalin oldat subcutan adásából (0,3-0,5 ml) és/vagy a légutak átjárhatóságának biztosításából állhat.

Leírták, hogy az ACE-gátlóval kezelt feketebőrű betegek esetében gyakrabban fordul elő angiooedema.

Azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében ACE-gátló-kezeléstől független angiooedema szerepel, az ACE-gátlók szedésekor fokozott az angiooedema kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).

Az ACE-gátlóval kezelt betegek esetében ritkán intestinalis angiooedemáról számoltak be. Ezek a betegek hasi fájdalommal jelentkeztek (hányinger és hányás kíséretében vagy ezek nélkül); ezt egyes esetekben nem előzte meg az arc angiooedemája, és a C1-észteráz-szint normális volt. Az angiooedema diagnózisát többek között hasi CT-vizsgálattal, ultrahanggal vagy műtét során állapították meg, és a tünetek megszűntek az ACE-gátló leállítása után. A hasi fájdalommal jelentkező, ACE-gátlót szedő betegek esetében az intestinalis angiooedema lehetőségét is bele kell venni a differenciáldiagnózisba.

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a perindopril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A perindopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3. és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Anaphylactoid reakció deszenzibilizálás alatt:
Hymenoptera (méh, darázs) venommal végzett deszenzibilizálás alatt történő ACE-gátló-kezelés során izolált esetekben életveszélyes elhúzódó anaphylactoid túlérzékenységi reakciókról is beszámoltak. Ezért az ACE-gátlókat deszenzibilizálással kezelt allergiás egyéneknél óvatosan kell alkalmazni, a venom immunterápiával kezelt betegeknél pedig kerülni kell. Ezek a reakciók azonban megelőzhetők, ha azoknál a betegeknél, akiknek ACE-gátlókra és deszenzibilizálásra egyaránt szükségük van, a deszenzibilizálás előtt legalább 24 órával az ACE-gátló adását átmenetileg felfüggesztik.

Anaphylactoid reakciók LDL-aferezis alatt:
Ritkán az ACE-gátlót szedő betegeknél életveszélyes anaphylactoid reakció lépett fel a dextrán-szulfáttal végzett alacsony denzitású lipoprotein (LDL)-aferezis alatt. Ezek a reakciók elkerülhetőek voltak, ha az egyes aferezisek előtt átmenetileg szüneteltették az ACE-gátló-terápiát.

Hemodializált betegek:
Anaphylactoid reakciókról számoltak be a nagy átáramlású membránokkal (pl. AN 69?) dializált és egyidejűleg ACE-gátlóval kezelt betegek esetében. Az ilyen betegeknél fontolóra kell venni, hogy más típusú membránt vagy más osztályba tartozó vérnyomáscsökkentőt alkalmazzanak.

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumsók:
A perindopril káliummegtakarító diuretikumokkal, illetve káliumsókkal történő együttes alkalmazása általában nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Terhesség:
ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS):
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Az indapamidra vonatkozóan:
Májműködési zavar esetén a tiazid- és tiaziddal rokon szerkezetű diuretikumok hepaticus encephalopathiát okozhatnak. Amennyiben ilyen előfordul, a diuretikum alkalmazását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység:
A tiazidok és a tiaziddal rokon szerkezetű diuretikumok kapcsán fényérzékenységi reakciók eseteiről számoltak be (lásd 4.8 pont). Amennyiben a kezelés alatt fényérzékenységi reakció fordul elő, javasolt a kezelés leállítása. Ha szükségesnek ítélik meg a kezelés újrakezdését, akkor javasolt a napnak vagy a mesterséges UVA sugárzásnak kitett területek védelme.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma
A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciókat válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akut látásélesség-csökkenés vagy szemfájdalom, amelyek általában a gyógyszer szedésének elkezdése után órákon-heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látásvesztéshez vezethet. Elsődleges kezelésként a gyógyszer szedését minél hamarabb abba kell hagyni. Azonnali orvosi vagy sebészi kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A perindoprilra és az indapamidra vonatkozóan:

Vesekárosodás:
Súlyos vesekárosodás esetén (ha a kreatinin-clearance < 30 ml/perc,) a készítmény alkalmazása ellenjavallt. Olyan hypertoniás betegek esetében, akiknek korábban nem volt ismert vesebetegségük, de vesefunkciós értékeik veseműködési zavar kialakulására utalnak, a kezelést le kell állítani, és kisebb dózissal vagy csak az egyik komponenssel lehet újra kezdeni.
E betegeknél kétheti kezelés után, majd a már beállított kezelés mellett 2 havonta, a szokásos orvosi utánkövetés keretében rendszeresen ellenőrizni kell a kálium és a kreatinin szintjét. Veseelégtelenség kialakulásáról főként súlyos szívelégtelenség vagy alapbetegségként fennálló veseelégtelenség, például arteria renalis stenosis esetén számoltak be.
A készítmény alkalmazása kétoldali arteria renalis stenosis vagy egy működő vese esetén általában nem javasolt.

Hypotonia, folyadék- és elektrolitvesztés:
Nátriumhiányos betegeknél (főként artéria renalis stenosisban szenvedők esetén) hirtelen vérnyomásesés léphet fel. Ezért rendszeresen figyelni kell a folyadék- és elektrolithiány klinikai jeleit, ami pl. hasmenés vagy hányás miatt léphet fel) és a plazma elektrolitszinteket monitorozni kell.
Jelentős hypotonia esetén iv. izotóniás sóoldat infúzió alkalmazására lehet szükség.
Átmeneti hypotonia nem képezi a kezelés folytatásának ellenjavallatát. A megfelelő vértérfogat helyreállítása, illetve a megfelelő vérnyomás elérése után a kezelés kisebb dózissal vagy az egyik hatóanyaggal folytatható.

Káliumszint:
A perindopril és az indapamid kombinációja nem gátolja meg a hypokalaemia kialakulását, ami főleg diabetes mellitus és veseelégtelenség esetén fordulhat elő. Mint minden egyéb diuretikummal kombinált vérnyomáscsökkentő gyógyszer alkalmazásakor, a plazma káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell.

A perindoprilra vonatkozóan:

Köhögés:
Az angiotenzin-konvertáló enzimgátlóval végzett kezelés során száraz köhögés jelentkezéséről számoltak be. Jellemzője, hogy a kezelés alatt jelen van, de annak megszakítását követően megszűnik. Ennek a tünetnek a megjelenésekor iatrogén etiológiára is gondolni kell. Ha az orvos mégis inkább angiotenzin-konvertáló enzimgátló gyógyszer rendelése mellett dönt, mérlegelhető a kezelés folytatása.

Gyermekek és serdülők:
Az önmagában vagy kombinációban alkalmazott perindopril hatásosságát és tolerálhatóságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Artériás hypotonia és/vagy veseelégtelenség kockázata (szívelégtelenség, folyadék- és elektrolithiány fennállása esetén, stb.):
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer jelentősen stimulált állapotát figyelték meg, különösen kifejezett folyadék- és elektrolithiány esetén (szigorú sómentes diéta, elhúzódó diuretikus kezelés következtében), kezdetben alacsony vérnyomású betegeknél, arteria renalis stenosis fennállása esetén, pangásos szívelégtelenség, valamint ödémával és ascitessel járó cirrhosis hepatis esetén.

Ennek megfelelően a rendszer angiotenzin-konvertáló enzim-inhibitorral történő gátlása miatt - főleg az első dózis után, illetve a kezelés első két hetében - hirtelen vérnyomásesés, és/vagy a plazma kreatininszint emelkedése, azaz funkcionális veseelégtelenség léphet fel. Ritkán, a veseelégtelenség lehet akut, időben pedig bármikor jelentkezhet.

Ilyen esetekben a kezelést kisebb dózissal célszerű kezdeni, és az adagot fokozatosan kell emelni.

Idősek:
A kezelés megkezdése előtt a vesefunkciót és a káliumszintet ellenőrizni kell. A kezdő adagot a hirtelen vérnyomásesés elkerülése érdekében a vérnyomásváltozás alapján kell beállítani, különösen a folyadék- és elektrolithiányos betegeknél.

Ismerten atherosclerosisban szenvedő betegek:
A hypotonia veszélye minden beteg esetében fennáll, különös figyelmet kell azonban fordítani az ischaemiás szívbetegségben, továbbá agyi keringési zavarban szenvedő betegekre; a kezelést ezen esetekben kisebb dózissal kell kezdeni.

Renovascularis hypertonia:
A renovascularis hypertonia kezelése a revaszkularizáció. Mindazonáltal az angiotenzin-konvertáló enzimgátlók kedvező hatást fejthetnek ki a korrekciós műtétre váró renovascularis hypertoniában szenvedő betegek esetében, illetve azoknál is, akiknél a műtét elvégzése nem lehetséges.
Ha a Perindopril/Indapamid Stada 4 mg/1,25 mg tablettát ismert vagy feltételezett veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknek írják fel, akkor a kezelést kórházi körülmények között, kis dózissal kell megkezdeni, és a vesefunkciót, valamint a káliumszintet monitorozni kell, a funkcionális veseelégtelenség megelőzése érdekében, amely néhány esetben előfordult, de a kezelés abbahagyása után reverzíbilisnek bizonyult

Egyéb veszélyeztetett betegcsoportok:
Súlyos szívelégtelenségben (IV. fokú), inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén (spontán módon kialakuló káliumszint-emelkedés veszélye) a kezelést orvosi ellenőrzés mellett és csökkentett kezdő dózissal kell megkezdeni. Coronaria-elégtelenségben szenvedő hypertoniás betegek béta-blokkoló-kezelését nem kell leállítani: az ACE-gátlót a béta-blokkolóval együtt kell alkalmazni.

Diabeteses betegek:
Az előzőleg orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzésére van szükség, főként az ACE-gátlóval végzett kezelés első hónapjában.

Etnikai eltérések:
Mint a többi angiotenzin-konvertáló enzimgátló, a perindopril is kevésbé hatásos a feketebőrű betegek vérnyomásának csökkentésében, feltehetően azért, mert a feketebőrű hypertoniás populációban gyakrabban fordul elő az alacsony reninszinttel járó állapot.

Sebészeti beavatkozás/anesztézia:
Anesztézia esetén az angiotenzin-konvertáló enzimgátlók, elsősorban vérnyomáscsökkentő hatású anesztetikumokkal történő együttes alkalmazás esetén hypotoniát okozhatnak.
Ezért ha lehetséges, a hosszú hatású angiotenzin-konvertáló enzimgátlók, például a perindopril alkalmazását javasolt a műtét előtt egy nappal felfüggeszteni.

Aorta- vagy mitralis billentyű-stenosis/hypertrophiás cardiomyopathia:
A balkamrai kiáramlási pálya szűkületével járó állapotokban ACE-gátlókat csak óvatosan szabad alkalmazni.

Májelégtelenség:
ACE-gátlók alkalmazása ritkán egy olyan tünetegyüttes kialakulásával járt együtt, mely cholestaticus sárgasággal kezdődik, és fulmináns májnekrózishoz, illetve (néhány esetben) halálhoz vezet. E tünetegyüttes mechanizmusa nem ismert. Azon ACE-gátlóval kezelt betegek esetén, akiknél sárgaság vagy jelentősebb májenzimszint-emelkedés alakul ki, az ACE-gátló-kezelést le kell állítani, és a betegek állapotát megfelelően nyomon kell követni (lásd 4.8 pont).

Szérumkáliumszint:
Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia azonban kialakulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél és/vagy káliumpótlók (beleértve a sópótlókat), káliummegtakarító diuretikumok, trimetoprim vagy ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol alkalmazásakor, továbbá különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérumkáliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges (lásd 4.5 pont). A hyperkalaemia súlyos, néha végzetes ritmuszavarokat okozhat.

Az indapamidra vonatkozóan:

Folyadék- és elektrolit-egyensúly:
Nátriumszint:
A nátriumszintet a kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően rendszeres időközönként mérni kell. Minden diuretikus kezelés okozhat csökkentést a nátriumszintben, ami súlyos következményekkel járhat. A nátriumszint csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen. Idős vagy májcirrózisban szenvedő betegek esetében gyakrabban kell ellenőrizni a szérum nátriumszintet (lásd 4.8 és 4.9 pont).

Kálium plazmaszintje:
A káliumvesztéssel együttjáró hypokalaemia a tiazid és rokon szerkezetű diuretikumok fő kockázata. A hypokalaemia (< 3,4 mmol/1) kialakulását meg kell előzni bizonyos magas rizikójú betegcsoportok, mint például idősek és/vagy alultápláltak esetében - függetlenül attól, hogy a betegek más gyógyszereket is szednek-e -, ödémás és asciteses cirrhosisos betegek, szívkoszorúér-betegek és szívelégtelenségben szenvedők esetében.
Ilyen esetekben a hypokalaemia fokozza a szívglikozidok kardiotoxicitását és az arrhythmiák kockázatát.
A megnyúlt QT-intervallum, akár congenitalis, akár iatrogen eredetű, szintén ritmuszavarra hajlamosít. A hypokalaemia - a bradycardiához hasonlóan - szintén hajlamosító tényező a súlyos arrhythmiák (például torsades de pointes) kialakulására, amelyek fatálisak lehetnek.
Minden esetben gyakrabban kell ellenőrizni a káliumszintet. A plazma káliumszintjének mérését a kezelés első hetében kell először elvégezni.
Ha a mért káliumszint alacsony, azt korrigálni kell.
A hypokalaemiát az észlelésekor korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

Magnézium plazmaszintje:
A tiazidok és a velük rokon diuretikumok - többek között az indapamid - bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Kalciumszint:
Tiazid és rokon szerkezetű diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, és a plazma kalciumszintjének enyhe és átmeneti megemelkedését okozhatják. Kifejezett hypercalcaemia fel nem ismert hyperparathyreosis következménye is lehet. Ilyen esetekben a kezelést a mellékpajzsmirigy-funkció kivizsgálásáig fel kell függeszteni.

Vércukorszint:
Cukorbetegeknél - különösen alacsony káliumszint esetén - fontos a vércukorszint monitorozása.

Húgysav:
Hyperuricaemiás betegek esetében fokozott lehet a köszvényes rohamra való hajlam.

Vesefunkció és diuretikumok:
A tiazid és rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan beszűkült (ha a kreatininszint felnőttek esetében 25 mg/l, vagyis 220 mikromol/1 alatt van).
Időskorban a plazma kreatininszintjét a kor, a testtömeg és a beteg neme függvényében korrigálni kell, a Cockroft-képlet szerint:
ClKr = (140-életkor) × testtömeg / 0,814 × plazma kreatininszint
ahol: az életkor években,
a testtömeg kg-ban,
a plazma kreatininszint mikromol/1-ben van kifejezve.
Ez a képlet idős felnőtt férfire vonatkozik, nők esetében az eredményt 0,85-dal meg kell szorozni.
A hypovolaemia - amely a kezelés kezdetén fellépő, diuretikum okozta víz- és nátriumvesztés eredménye - a glomerulus filtráció csökkenéséhez vezet. Ennek következtében emelkedhet a vér karbamid- és kreatininszintje. Ez az átmeneti vesefunkció-zavar normális veseműködésű betegek esetében nem jár káros következményekkel, de a fennálló vesekárosodást súlyosbíthatja.

Sportolók:
A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami doppingteszten pozitív eredményt okozhat.

Segédanyagok:
A Perindopril/Indapamid Stada laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A perindoprilra, az indapamidra és a Perindopril/Indapamid Stada 4 mg/1,25 mg tablettára vonatkozóan:

Sem a két hatóanyag, sem a kombinációjuk nincs közvetlen hatással az éberségre, de a betegek egy részénél előfordulhatnak az alacsony vérnyomással összefüggő egyedi reakciók, főként a kezelés megkezdésekor vagy más vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel történő kombináció esetén.

Emiatt károsodhatnak a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességek.

4.9 Túladagolás

Tünetek
A túladagolás legvalószínűbb tünete a hypotonia, amely néha hányingerrel, hányással, izomgörcsökkel, szédüléssel, álmossággal, mentális zavartsággal és oliguriával jár, ami anuriáig súlyosbodhat (hypovolaemia miatt). Só- és vízháztartási zavarok (alacsony nátrium- és káliumszint) jelentkezhetnek.

Kezelés
Első lépésként gyomormosással illetve aktív szén adásával gyorsan el kell távolítani a lenyelt készítmény(eke)t, majd a megfelelő szakintézményben rendezni kell a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyát, amíg az vissza nem tér a normálértékre.
Ha kifejezett hypotonia lép fel, a beteget hanyatt kell fektetni úgy, hogy a feje lejjebb legyen, mint a lába. Szükség esetén izotóniás sóoldat adandó intravénás infúzióban vagy bármilyen egyéb volumenpótlási módszer alkalmazható.
A perindoprilát, a perindopril aktív formája, dializálható (lásd 5.2 pont).