Mediris

Figyelmeztetés

4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

A kezdő dózis, a beteg állapotának súlyosságától függően 100-500 mg (de lehet több) hidrokortizonnak megfelelő hidrokortizon-nátrium-szukcinát.

Ez a dózis 2, 4, 6 órás időközönként megismételhető, a beteg klinikai állapotának, illetve a kezelésre adott válaszának függvényében.

Kortikoid terápiát követően, a súlyos stresszt elszenvedett betegeket, a mellékvesekéreg-elégtelenség jeleinek és szimptómáinak felismerése érdekében, szoros megfigyelés alá kell vonni.

A kortikoszteroid terápia kiegészíti, és nem helyettesíti a hagyományos kezelést.

Májbetegségben szenvedő betegeknél a hatás fokozódhat (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések) így a csökkentett adagolás megfontolandó.

Gyermekek és serdülők

A gyermekek esetében a dózis csökkenthető, de ennek megválasztása az állapot súlyosságától és a beteg kezelésre adott válaszától függ, kevésbé a kortól és a testtömegtől. A napi dózis 25 mg-nál nem lehet kevesebb.

A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni.
A szisztémás kortikoszteroidok adásának felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat.

A növekedést gyermekeknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni.
A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve.

A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél.

Az alkalmazás módja

Az Act-O-Vial kétrekeszes injekciós üveg használata:
1. A műanyag aktivátor lenyomásával az oldószert az alsó rekeszbe kell juttatni.
2. Gyenge rázogatással az oldást elő kell segíteni.
3. A gumidugó közepét fedő plasztik védőlapot el kell távolítani.
4. A gumidugó tetejét dezinficiálni kell.

Megjegyzés: az 1-4. lépeseket a folytatás előtt el kell végezni.
5. A fecskendő tűjét addig kell beszúrni, amíg a hegye éppen láthatóvá válik.
6. Az injekciós üveg megfordításával az oldatos injekciót fel kell szívni.

Iv. vagy im. injekcióhoz nincs szükség további hígításra.

Iv. infúzióhoz a fentiek szerint elkészített oldat kívánság szerinti térfogatra hígítható 5%-os glükóz oldattal (vagy izotóniás sóoldattal vagy 5%-os glükóz-izotóniás só oldatával, ha a betegnek nincs nátriumretenciója);
100 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 100-1000 ml-re
250 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 250-1000 ml-re
500 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 500-1000 ml-re
1000 mg hidrokortizon-nátrium-szukcinát tartalom esetén 1000 ml-re.

Abban az esetben, ha kis mennyiségű folyadék bevitele kívánatos, a 100-3000 mg hidrokortizon-nátrium-szukcináttal ekvivalens hidrokortizon 50 ml-re is hígítható a fenti oldószerrel. Az így elkészített oldat legalább 4 órán át stabil.

A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A hidrokortizon-nátrium-szukcinát ellenjavallt:

* A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység.
* Szisztémás gombás fertőzések.
* Intrathecalis alkalmazásra, kivéve bizonyos kemoterápiás kezelési rendek részeként.
* Epiduralis alkalmazás.

Az élő vagy legyengített kórokozót tartalmazó vakcinák nem alkalmazhatók immunszupresszív dózisú kortikoszteroid kezelés idején (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Immunrendszerre kifejtett hatások/ immunszuppresszív hatás/megnövekedett fogékonyság a fertőzések iránt

A kortikoszteroidok fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések tüneteit, a kezelés alatt új fertőzések jelentkezhetnek, csökkenhet a szervezet védekezőképessége, és a szervezet képtelenné válhat a fertőzések lokalizációjára. Az önmagában alkalmazott kortikoszteroid-kezelés vagy egyéb, a celluláris- vagy a humorális-immunitást, illetve a neutrophil sejtek funkcióját befolyásoló kombinált immunszuppresszív terápia együtt járhat bármelyik patogén ágens - vírus, baktérium, gomba, protozoon vagy féreg - által okozott, a szervezet bármely részére lokalizált fertőzéssel. Ezek a fertőzések lehetnek enyhék, de lehetnek súlyosak és olykor halálos kimenetelűek is. A kortikoszteroidok dózisának emelésével a fertőzéses szövődmények előfordulási aránya növekszik.
Az immunrendszer szuppresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzések iránt. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár halálos kimenetelű is lehet.

Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazása lehetséges, azonban az ezekre adott válasz csökkenhet. Indokolt immunizálási eljárás elvégezhető nem immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél.

Korlátozottan adható a hidrokortizon aktív, disszeminált vagy fulmináns tuberculosis azon eseteiben, amikor a betegség gyógyítására megfelelő antituberkulotikumokkal együtt adják. Látens tuberculosis vagy tuberculin pozitivitás esetén, ha indokolt a kortikoszteroid adása, szoros megfigyelés szükséges, mert a betegség reaktiválódhat. Hosszan tartó kortikoszteroid terápia alatt ezeket a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni.

Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kortikoszteroid-kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet.

A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagy dózisban adott kortikoszteroidok alkalmazását. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (5-11 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást, különösen a vazopresszor támogatásra szoruló szeptikus sokk eseteiben.

Az egyidejű kezelés CYP3A-inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előny meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid hatások (lásd 4.5. pont).

Az immunrendszerre kifejtett hatások

Allergiás reakciók jelentkezhetnek. Ritkán bőrreakciók és anafilaxiás/anafilaktoid reakciók jelentkezhetnek kortikoszteroidok alkalmazása során, ezért megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a kezelést megelőzően, különösen, ha a beteg kórelőzményében bármely gyógyszerrel szemben túlérzékenység szerepel.

Endokrin rendszerre kifejtett hatások
Kortikoszteroid-kezelésben részesülő, váratlan stressznek kitett betegeknél a gyors hatású kortikoszteroidok dózisának emelése javasolt a váratlan stresszhelyzetet megelőzően, az alatt és azt követően.

A kortikoszteroidok farmakológiás dózisainak hosszabb időn keresztüli alkalmazása a hypothalamus- hypophyis-mellékvese tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó, és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától.

Emellett a glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyása akut mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhat, ami halálos kimenetelhez vezethet.

A gyógyszer által kiváltott mellékvesekéreg-elégtelenség, illetve következményeinek veszélye minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. Ez a típusú relatív elégtelenség még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani.

A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor - akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független - szteroid "megvonási szindróma" léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotonia. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, mintsem az alacsony kortikoid-szintek okozzák.

Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő.

Hypothyreosisban és májcirrhosisban szenvedő betegeknél fokozottabb a kortikoszteroidok hatása.

Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások
A kortikoszteroidok, köztük a hidrokortizon emelheti a vércukorszintet, súlyosbíthatja a már meglévő diabetest és hosszú távú terápiában való alkalmazása hajlamosíthat diabetes mellitus kialakulására.

Pszichiátriai hatások
Eufóriától, álmatlanságtól, hangulatingadozástól, személyiségzavaroktól és súlyos depressziótól nyílt pszichotikus megnyilvánulásig terjedő pszichés zavarok léphetnek fel a kortikoszteroidok alkalmazása esetén. A már meglévő érzelmi instabilitást vagy pszichotikus tendenciát a kezelés tovább súlyosbíthatja.

Szisztémásan alkalmazott szteroidokkal potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel. A tünetek tipikusan a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül jelentkeznek. A legtöbb tünet a dózis csökkentése vagy megvonása következtében javul, bár specifikus kezelés válhat szükségessé. Pszichés hatásokat jelentettek a kortikoszteroidok abbahagyását követően, melyek gyakorisága nem ismert. A betegeket/gondozóikat bátorítani kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben a betegnél pszichés tünetek jelentkeznek, különösen levertség esetén, vagy ha öngyilkos gondolatok gyaníthatók. A betegeknek/gondozóiknak tudatában kell lenniük, hogy a szisztémás szteroidok dózisának csökkentése során vagy közvetlenül a dózis csökkentése/megvonása után pszichiátriai zavarok fordulhatnak elő.

Idegrendszeri hatások
A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél.

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók myasthenia gravisban szenvedő betegeknél.

Súlyos orvosi eseményekről számoltak be a készítmény intrathecalis/epiduralis beadásával összefüggésben (lásd 4.8 pont).
A következő nemkívánatos eseményekről számoltak be a következő ellenjavallt alkalmazási módok esetében: intrathecalis/epiduralis: arachnoiditis, funkcionális gastrointestinalis megbetegedés/húgyhólyag diszfunkció, fejfájás, meningitis, paraparesis/paraplegia, convulsiók, sensoros zavarok. Ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a gyakorisága nem ismert.

Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben.

Szemészeti hatások
A szem herpes simplex vírusfertőzése esetén kortikoszteroidok csak óvatosan adhatók a lehetséges cornea perforáció miatt.
A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis szürkehályogot, nuclearis szürkehályogot (főként gyermekeknél), exophtalmust vagy szembelnyomás-növekedést, amely a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaukomát eredményezhet. A glükokortikoidokkal kezelt betegeknél a másodlagos, gombák vagy vírusok okozta szemfertőzés előfordulása fokozódhat.

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaukóma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyet a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek. A chorioretinopathia centralis serosa retinaleváláshoz vezethet (lásd 4.8 pont).

A szívre kifejtett hatások
Hosszú távon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai (mint pl. dyslipidaemia és hypertonia) további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázat változtatására és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges. Az alacsony dózis csökkentheti a kortikoszteroid-kezelés szövődményeinek incidenciáját.

A szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben óvatosan, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak.

Érrendszeri hatások
A kortikoszteroidokkal kapcsolatban beszámoltak thrombosisról, beleértve a vénás thromboembolisatiót. Ezért a kortikoszteroidokat thromboemboliás rendellenességben szenvedő vagy arra hajlamos betegek esetében csak óvatosan szabad alkalmazni.

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók hypertoniában szenvedő betegeknél.

Emésztőrendszeri hatások
Nagy dózisú kortikoszteroidok akut pancreatitist okozhatnak.

Nincs egyetemes egyetértés a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoszteroid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. A glükokortikoid-kezelés elfedheti a peritonitist vagy az emésztőrendszeri zavarokkal kapcsolatos egyéb jeleket vagy tüneteket, így például a perforációt, obstructiót vagy pancreatitist. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekély kialakulásának kockázata.

Nem specifikus colitis ulcerosában a kortikoszteroidok óvatos adagolása szükséges, ha fennáll a fenyegető perforáció, tályogképződés és más pyrogen fertőzések lehetősége, valamint friss bélanastomosisok, aktív diverticulitis, aktív vagy látens fekélybetegség esetén.

Hepatobiliáris hatások
Beszámoltak hepatobiliaris rendellenességekről, amelyek reverzibilisek lehetnek a terápia leállítása után. Ezért megfelelő ellenőrzés szükséges.

Májbetegségben szenvedő betegeknél a hidrokortizon hatása fokozott lehet, mivel a hidrokortizon metabolizmusa és eliminációja ezeknél a betegeknél jelentősen lecsökken.

A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások
Akut myopathiáról számoltak be nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés esetén, mely leggyakrabban neuromuscularis transzmissziós rendellenességben (pl. myasthenia gravisban) szenvedő vagy antikolinerg szereket, mint pl. neuromuscularis-blokkolókkal kezelt (pl. pankuroniumot) betegeknél jelentkezhet. Az akut myopathia generalizált, érintheti a szemkörüli- és a légzőizmokat is, valamint tetraparesist is okozhat. A kreatin-kináz (CK) szintjének emelkedése is kialakulhat. A kortikoszteroid-kezelés abbahagyását követően a klinikai javulás vagy gyógyulás hetekig, akár évekig is tarthat.

A glükokortikoszteroidok nagy dózisú és hosszú távú alkalmazása általában osteoporosissal társul. A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók osteoporosisban szenvedő betegeknél.

Vesére és húgyutakra kifejtett hatások
A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.

A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások
A hidrokortizon vérnyomásemelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott kálium kiválasztást okozhat. A sóbevitel korlátozása és káliumpótlás szükséges lehet. Az összes kortikoszteroid fokozza a kalcium-kiválasztást.

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények
Szisztémás kortikoszteroidok nem javallottak traumás agysérülés kezelésére, ezért nem alkalmazhatóak ilyen esetek kezelésére; egy multicentrikus vizsgálat fokozott mortalitást mutatott 2 héttel, illetve 6 hónappal a sérülést követően azoknál a betegeknél, akik metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kaptak, placebóval összehasonlítva. Az ok-okozati összefüggés a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal nem bizonyított.

Egyéb információk
Mivel a glükokortikoid-kezelés szövődményei a dózis nagyságától és a kezelés időtartamától függnek, minden egyedi esetben kockázat/előny döntést kell hozni a dózisra és a kezelés időtartamára vonatkozóan, illetve hogy napi vagy intermittáló terápia alkalmazása a megfelelő.

A kezelni szándékozott betegségre a lehető legalacsonyabb dózisú kortikoszteroidot kell alkalmazni, és amikor lehetséges a dóziscsökkentés, azt fokozatosan kell végezni.

Az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők óvatosan adhatók együtt kortikoszteroidokkal.

A szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után phaeochromocytoma krízist jelentettek, ami halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni.

A forgalomba hozatalt követően tumorlízis-szindrómáról (TLS) számoltak be rosszindulatú daganatokban, köztük haematológiai daganatokban és szolid tumorokban szenvedő betegeknél az önmagában vagy kemoterápiás szerekkel kombináltan adott szisztémás kortikoszteroidok alkalmazását követően. A nagy TLS-kockázatnak kitett betegeket, mint például azokat a daganatos betegeket, akik magas proliferációs rátájú daganatokban szenvednek és nagyfokú tumorterhelésnek vannak kitéve valamint citotoxikus szerekre nagymértékben érzékenyek, szoros monitorozás alatt kell tartani és meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 200 mg-nál nagyobb dózisok alkalmazásakor kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni, hogy a készítmény 0,4 mmol (9,37 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Gyermekek és serdülők
A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni.
A szisztémás kortikoszteroid-kezelés felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat.

A növekedést gyermekeknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni.
A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve.

A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél.

Hypertrophiás cardiomyopathiáról számoltak be hidrokortizon alkalmazását követően koraszülött csecsemőknél, ezért el kell végezni a szív működésének és szerkezetének megfelelő diagnosztikai értékelését és monitorozását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kortikoszteroidoknak a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatását nem vizsgálták. Nemkívánatos hatások, mint syncope, szédülés és görcsrohamok előfordulhatnak a kortikoszteroid-kezelést követően. Az érintett betegek nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket.

4.9 Túladagolás

A hidrokortizon nátrium-szukcinát túladagolása nem okoz klinikai tüneteket.

A hidrokortizon dialízissel eltávolítható.