Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Urológiai készítmények; Benignus prostata hypertrophia gyógyszerei; ?-adrenoreceptor antagonisták. ATC kód: G04C A02.

Jóindulatú prosztatabetegségek kezelésére.

Hatásmechanizmus:
A tamszulozin szelektív és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus ?1-adrenoceptorokhoz, különösen az ?1A és az ?1D altípushoz. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazulását idézi elő.

Farmakodinámiás hatás:
Az Omnic 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszula fokozza a maximális vizeletáramlást. A húgycső és a prostata simaizmainak feszülését oldja, ezáltal megszünteti az obstrukciót, elősegítve a vizeletürítést és csökkentve az ürítési tüneteket. Szignifikánsan csökkenti a hólyag instabilitása következtében kialakult vizelettartási tüneteket.
Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása.
Jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterizáció szükségességének idejét.

Az ?1-adrenoceptor-antagonisták csökkenthetik a vérnyomást a perifériás ellenállás lecsökkentése révén. Az Omnic 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszulával végzett vizsgálatok során klinikailag számottevő vérnyomásesést nem észleltek.

Gyermekek és serdülők

Kettős vak, randomizált, placebokontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek neuropathiás húgyhólyagban szenvedő gyermekeken. Összesen 161 (2 és 16 éves kor közötti) gyermeket randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3 dózisának (alacsony [0,001-0,002 mg/kg], közepes [0,002-0,004 mg/kg] és magas [0,004-0,008 mg/kg]) egyikével vagy placebóval. Az elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) 40 H2Ocm érték alá csökkenése jelentette, amit azonos napon történő két mérés alapján határoztak meg. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: A detrusor LPP tényleges és százalékos változása a kiindulási értékhez képest, a hydronephrosis és a hydroureter mértékének csökkenése vagy stabilizációja, a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása, valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. A placebo csoport és a 3 tamszulozin csoport egyike között sem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget, sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében. Egyik dózisszint esetében sem figyeltek meg dózis-hatás összefüggést.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás:
A tamszulozin-hidroklorid a belekből szívódik fel, biohasznosulása csaknem teljes.
A tamszulozin-hidroklorid felszívódása csökken, ha étkezés közben veszik be. Egyforma felszívódási körülmények biztosíthatók, ha a beteg mindig ugyanabban az időben, étkezés után veszi be a gyógyszert.
Kinetikája lineáris.
Egyszeri adag Omnic 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszula étkezés utáni bevitelét követően a steady state (egyensúlyi) állapot kb. 6 óra múlva alakul ki; ismételt adagolással az 5. napra, amikor a Cmax kb. kétharmaddal nagyobb, mint az egyszeri adagolás után. Bár ezek a mérések idősebb betegekben történtek, ugyanez várható fiatal betegek esetében is.
A plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.

Eloszlás:
Férfiakban a tamszulozinnak kb. 99%-a kötődik plazmafehérjéhez és az eloszlási térfogata kicsi
(kb. 0,2 l/kg).

Biotranszformáció:
A tamszulozin metabolizációja lassú, ezért a first pass hatása nem számottevő. A legtöbb tamszulozin a plazmában található változatlan formában. A májban metabolizálódik.
Patkányokban a tamszulozin alig okoz mikroszomális májenzim-indukciót.

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a metabolizációért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek felelősek, a tamszulozin-hidroklorid metabolizmusában más CYP izoenzimek kevésbé játszanak szerepet. A CYP3A4 és a CYP2D6 metabolizáló enzimek gátlása a tamszulozin-hidroklorid megnövekedett expozíciójával járhat.(lásd 4.4 és 4.5 pont)

Egyik metabolitja sem aktívabb az anyavegyületnél.

Elimináció:
A tamszulozin és metabolitjai főképp a vizelettel ürülnek ki, kb. 9%-uk változatlan formában.
Étkezés után alkalmazott egyszeri Omnic 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszula adag után és steady state állapotban mérve betegeken a plazmafelezési idő 10-13 óra között van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyszeri és ismételt adagokkal végzett toxicitási vizsgálatokat egereken, patkányokon és kutyákon végeztek. Ezenkívül reprodukciós toxicitási vizsgálatokat patkányokon, karcinogenitási vizsgálatokat egereken és patkányokon, genotoxicitási vizsgálatokat pedig in vitro és in vivo is végeztek.

A gyógyszer általános toxicitási profilja, ahogy ez a nagy dózisban alkalmazott tamszulozin-vizsgálatokból kitűnik, megfelel az ?-adrenoceptor gátlók ismert farmakológiai hatásainak.

Nagyon nagy adagoknál a kutyák EKG-ja megváltozott. Ez a hatás nem tekinthető klinikailag számottevőnek. A tamszulozin nem mutatott releváns genotoxikus tulajdonságokat.
Nőstény egerekben és patkányokban az emlőmirigyek proliferációjának megnövekedett gyakoriságát észlelték. Ezek az eredmények valószínűleg hyperprolactinaemia következményei és csak nagyon nagy adagok hatásaként fordultak elő, nem relevánsak.