Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér, bemetszéssel ellátott filmtabletta, egyik oldalán "EC/10" a másik oldalán "G" jelöléssel. A tabletta hosszúkás alakú, 9,5 mm hosszú és 5,5 mm széles. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 0,8 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag mikrokristályos cellulóz vízmentes kolloid szilícium-dioxid talkum kroszkarmellóz-nátrium magnézium-sztearát Filmbevonat laktóz-monohidrát makrogol 4000 titán-dioxid (E 171) hipromellóz Javallat4.1 Terápiás javallatok Major depressziós epizódok kezelése. Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül) kezelése. Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia) kezelése. Generalizált szorongás kezelése. Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított. Major depressziós epizódok A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20 mg-ig növelhető. Az antidepresszáns hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez. Pánikzavar agorafóbiával vagy a nélkül Az első héten az ajánlott kezdőadag napi 5 mg, a napi dózis ezt követően emelhető 10 mg-ra. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20 mg-ig tovább emelhető. A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart. Szociális szorongásos zavar A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Ezt követően a beteg egyéni válaszától függően a napi adag 5 mg-ra csökkenthető, vagy maximum napi 20 mg-ig emelhető. A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség és a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, és ennek alkalmazása a visszaesés megelőzésére egyénenként mérlegelhető; a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni. A szociális szorongásos zavar egy specifikus zavarra vonatkozó jól definiált diagnosztikus terminológia, amit nem szabad összekeverni a túlzott szégyenlőséggel. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a beteg munkavégzését és társasági életét. A gyógyszeres kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres kezelés általában véve az általános kezelési stratégia része. Generalizált szorongás A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető. A reszponderek hosszú távú kezelését napi 20 mg-mal kezelt betegeknél legalább 6 hónapig vizsgálták. A terápiás előnyöket és az adagolást rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont). Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető. Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni. A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont). Idősek (65 év felett) Idős betegek esetében a kezdő dózis naponta egyszer 5mg. Az egyén válaszreakciója szerint az adag napi 10 mg-ra növelhető. (lásd az 5.2 pontot). Az Escigen hatékonyságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegek esetében nem vizsgálták. Gyermekek és serdülők Az Escigen alkalmazása gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére nem javallott (lásd 4.4 pont). Csökkent veseműködés Enyhe és középsúlyos vesekárosodásban nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance kisebb, mint 30 ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont). Csökkent májműködés Enyhe és középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés első 2 hetében az ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2 pont). Gyenge CYP2C19 metabolizálók Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében az ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek Kerülni kell a kezelés hirtelen leállítását. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges megvonási tünetek veszélyének csökkentése érdekében az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pontokat). Amennyiben a kezelés leállítása során vagy a dózis csökkentését követően nem tolerálható mellékhatások lépnek fel, megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását. Az alkalmazás módja Az Escigen-t naponta egyszer, étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül lehet bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Egyidejű alkalmazás nem szelektív, irreverzibilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) a szerotonin-szindróma (melynek jellemzői: agitáció, tremor, hyperthermia, stb.) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Az eszcitaloprám és a reverzibilis MAO-A gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont). Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn. Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések az SSRI-k (szelektív szerotonin visszavétel-gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak. Alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél Az Escigen nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Amennyiben a kezelés klinikailag mégis indokolt, akkor fokozottan figyelni kell az öngyilkossági tünetek megjelenésére. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, a serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából. Paradox szorongás Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns kezelés kezdetekor a szorongásos tünetek fokozódhatnak. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása mellett, általában két héten belül megszűnik. A szorongást keltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Görcsrohamok Az eszcitaloprám-kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha - a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél - a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI gyógyszerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a jól beállított epilepsziás betegeket pedig szorosan ellenőrizni kell. Mánia Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI gyógyszerek alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel. Diabetes Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglycaemia vagy hyperglycaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum dózisának módosítására. Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás Depresszió esetén fokozott a kockázata az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy akár még hosszabb ideig sem történik javulás, ezért a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat. Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az Escigen ugyancsak rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak az öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben. A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy az öngyilkossági gondolatok, vagy a szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha ezen tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz. Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése káros lehet. Hyponatraemia Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán, valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció-szindróma (SIADH) következtében kialakuló, és általában a kezelés leállításával rendeződő hyponatraemiát jelentettek. Veszélyeztetett betegek (időskorúak, cirrhosisos betegek és egyidejűleg hyponatraemiát okozó gyógyszert szedő betegek) esetében óvatosság ajánlott. Haemorrhagia SSRI-kezelés alatt előfordultak bőrvérzéses rendellenességek, például ecchymosis és purpura, ezért az SSRI-kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta-funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszívum, az acetilszalicilsav és a nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint a diagnosztizált vérzékeny betegeknél. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont). Elektrokonvulzív terápia (ECT) Mivel az SSRI gyógyszerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt. Szerotonin-szindróma Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású gyógyszerek, mint pl. szumatriptán vagy egyéb triptánok, buprenorfin, tramadol és triptofán együttes alkalmazása esetén. Az SSRI-ket és a szerotonerg gyógyszereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin-szindróma előfordulásáról. Kialakulását agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Ilyen esetben az eszcitaloprám kezelést és a szerotonerg gyógyszer adását azonnal fel kell függeszteni, és tüneti kezelést kell kezdeni (lásd 4.5 pont). Közönséges orbáncfű SSRI gyógyszerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelhetik (lásd 4.5 pont). A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek Megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). A klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások. A megvonási tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés időtartamától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés menetétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a következők: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek. A tünetek általában a kezelés megszakítását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot. A tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd "A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek" rész, 4.2 pont). Ischaemiás szívbetegség A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt az ischaemiás szívbetegségben szenvedők esetében elővigyázatosság ajánlott (lásd 5.3 pont). QT-intervallum megnyúlás Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát - azon belül torsade de pointes-ot is - jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat). Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek. Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges. Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt. Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges. Szexuális zavar A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg. Zárt zugú glaucoma Az SSRI-k, köztük az eszcitaloprám hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és szűkzugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. Eszcitaloprámot ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik zárt zugú glaucomában szenvednek vagy kórtörténetében glaucoma szerepel. Segédanyagok Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja a szellemi működést vagy a pszichomotoros teljesítményt, ennek ellenére bármely pszichoaktív gyógyszer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Toxicitás Az eszcitaloprám túladagolásra vonatkozóan csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Csak ritkán fordult elő olyan fatális eset, amelynél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás; a fatális esetek többségénél a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. A 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet nem okozott. Tünetek Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányinger/hányás), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és arrhytmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be. Kezelés Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása szükséges. Gyomormosás és aktív szén adása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és más vitális funkciók ellenőrzése ajánlott. Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén). Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Farmakodinámiás kölcsönhatások Ellenjavallt kombinációk: Irreverzibilis, nem szelektív MAO-gátlók Súlyos reakciókat jelentettek SSRI gyógyszerek és nem szelektív, irreverzibilis monoamino-oxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiknél a közelmúltban leállított SSRI-kezelés után ilyen MAOI-terápia beállítása történt (lásd 4.3 pont). Egyes esetekben szerotonin-szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont). Az eszcitaloprám és a nem szelektív, irreverzibilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám-kezelést 14 nappal az irreverzibilis MAO-gátló-kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem szelektív, irreverzibilis MAOI-kezelést legkorábban 7 nappal az eszcitaloprám-kezelés befejezése után lehet megkezdeni. Reverzibilis, szelektív MAO-A gátló (moklobemid) A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám MAO-A gátlóval (mint a moklobemid) történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és szoros klinikai monitorozás szükséges. Reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló (linezolid) A linezolid reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló antibiotikum, és nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont). Irreverzibilis, szelektív MAO-B gátló (szelegilin) A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám szelegilinnel (irreverzibilis MAO-B gátló) való együttadása óvatosságot igényel. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10 mg-ig terjedő adagjának együttadása biztonságosnak bizonyult. QT-intervallum megnyúlás Az eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás gyógyszerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin) stb. Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk: Szerotonerg gyógyszerek Szerotonerg gyógyszerek pl. buprenorfin, tramadol, szumatriptán és egyéb triptánok együttadása szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet (lásd 4.4 pont). A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt [pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol]. Lítium, triptofán SSRI gyógyszerek és lítium vagy triptofán együttes adásakor a szerotonerg hatások fokozódását jelentették. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és lítium vagy triptofán együttadásakor. Orbáncfű SSRI gyógyszerek és orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelhetik (lásd 4.4 pont). Haemorrhagia Eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám-kezelés megkezdésekor, illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). Nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok) együttes alkalmazása fokozhatja a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont). Alkohol Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció, azonban az egyéb pszichotrop gyógyszerekhez hasonlóan, alkohol fogyasztása nem javasolt. Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek Óvatosság szükséges hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek együttadásakor, mert ezek az állapotok növelik a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont), Farmakokinetikai kölcsönhatások Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik, de kisebb mértékben a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek szintén közreműködhetnek a metabolizmusban. Úgy tűnik, a fő metabolit, az S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát részben a CYP2D6 katalizálja. Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte. Az eszcitaloprámot naponta kétszer 400 mg cimetidinnel (közepesen erős általános enzim-gátló) együtt adva az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet. Ezért óvatosságra van szükség, amikor CYP2C19 gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. Az egyidejű kezelés alatt a mellékhatások megfigyelése alapján az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé. Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra. Dezipraminnal vagy metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett. In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása mellett rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbiakban az SSRI-k ismert mellékhatásait és az eszcitaloprám placebokontrollos klinikai vizsgálatokban észlelt, illetve spontán, a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatásait szervrendszerek és gyakoriság szerint tüntetjük fel. A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebo-korrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 ? ?1/10), nem gyakori (? 1/1000 ? ? 1/100), Ritka (? 1/10 000 ? ? 1/1000), nagyon ritka (? 1/10 000) vagy nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Nem ismert Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Thrombocy-topenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylaxi-ás reakció Endokrin betegségek és tünetek Nem megfelelő ADH-szekréció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg növekedés Testtömeg-csökkenés Hyponatraemia, anorexia1 Pszichiátriai kórképek Szorongás, nyugtalan-ság, kóros álmok Nők és férfiak: csökkent libidó, nők: orgazmus-zavar Fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavartság Agresszió, depersona-lisatio, hallucináció Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2 Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Insomnia, Aluszékony-ság, szédülés, paraesthesia, tremor Ízérzékelési zavar, alvászavar, ájulás Szerotonin-szindróma Dyskinesis, mozgászavar, görcsroham pszichomotoros nyugtalanság/ akathisia1 Szembetegségek és szemészeti tünetek Mydriasis, látászavar A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Tachycardia Bradycardia EKG-n QT-megnyúlás, kamrai arrhythmia, beleértve a torsade de pointes-ot is Érbetegségek és tünetek Orthostaticus hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Sinusitis, ásítozás Epistaxis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság Gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Hepatitis, kóros májfunkciós tesztek A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Fokozott verejtékezés Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus Ecchymosis, angiooedema A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Arthralgia, myalgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vizelet retenció A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia Nők: metrorrhagia, menorrhagia Galactorrhoe, férfiak: priapismus poszt partum vérzés3 Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fáradtság, láz Oedema 1Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették. 2Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám- terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont). 3 Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6 pont). QT-intervallum megnyúlása A forgalomba hozatalt követő időszakban QT-intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát - azon belül torsade de pointes-ot is - jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont). Csoportra jellemző hatások A főként ötven éves, illetve annál idősebb betegeken végzett epidemiológia vizsgálatok a csonttörés kockázatának növekedését mutatják az SSRI és TCA gyógyszereket kapó betegeknél. A kockázat növekedéshez vezető mechanizmus nem ismert. A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek Az SSRI/SNRI-kezelés megszakítása (főleg ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetek jelentkezéséhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, ha az eszcitaloprám-kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pontokat). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin visszavétel-gátlók. ATC kód: N06AB10 Hatásmechanizmus Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter allosztérikus kötőhelyéhez is kötődik, amelyen kötődési affinitása 1000-szer kisebb. Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása más receptorokhoz, beleértve az 5-HT1A-, 5-HT2-, D1- és D2- receptorokat, az alfa-1,-alfa-2-, béta-adrenerg receptorokat, a H1-, a muszkarin típusú kolinerg, benzodiazepin- és opiát-receptorokat. A szerotonin-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható. Farmakodinámiás hatások Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 msec-nak (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os terápiás dózist meghaladó dózis esetén 10,7 msec-nak (90%-os CI: 8,6-12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 4.9 pont). Klinikai hatásosság Major depressziós epizódok Négy rövidtávú (8 hetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatékonynak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut kezelésében. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, az addig alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám, vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban. Szociális szorongásos zavar Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát. Generalizált szorongás Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebokontrollos vizsgálat mindegyikében hatásos volt. Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5%, illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak. A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatékonyságát igazolták egy 24-76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak. Obszesszív-kompulzív zavar Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A relapszus prevenciós hatást a 10 és 20 mg-os napi eszcitaloprám dózisok esetében olyan betegeknél igazolták, akik reagáltak az eszcitaloprámra egy 16-hetes nyílt periódusban, majd egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos periódusban vettek részt. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A felszívódás csaknem teljes, és független a táplálékfelvételtől. [A maximális koncentráció (átlagos tmax) eléréséhez szükséges idő átlagosan 4 óra többszöri dózis után.] A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%. Eloszlás A látszólagos megoszlási térfogat (Vd,béta/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése kevesebb, mint 80%. Biotranszformáció Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glükuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil-, illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges. Elimináció Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cloral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepaticus (metabolikus) és renalis úton történik, az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül. Linearitás A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nanomol/l (20-tól 125 nanomol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el. Idősek (65 év felett) Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassabb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont). Csökkent májfunkció Az enyhe és középsúlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont). Csökkent vesefunkció Csökkent vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance: 10-53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje hosszabb és az expozíció enyhén megnő. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont). Polimorfizmus Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd 4.2 pont). 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal (racém keverékkel) és az eszcitaloprámmal (S-citaloprám) patkányokon végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Így, a citaloprámra vonatkozó minden információ vonatkoztatható az eszcitaloprámra. Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám cardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A cardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxicus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai használat során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek haemodinamikai változásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt cardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal és eszcitaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne. Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám és citaloprám kezelés után egyes szövetekben - pl. tüdő, mellékherék és máj - a foszfolipid-tartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett észlelték. A hatás visszafordítható a kezelés leállításával. A foszfolipidek kumulálódását (phospholipidosis) figyelték meg állatokban számos kationos amfifil gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve. A fejlődéstoxicitási vizsgálatok során embriotoxikus hatásokat (csökkent magzati súly és a csontosodás reverzibilis késése) figyeltek meg olyan AUC esetén, ami meghaladja a klinikai alkalmazás során elért expozíciót. A citaloprám teratogén hatásával szemben a fejlődési rendellenességek fokozott gyakoriságát nem figyelték meg. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban. Nem ismert, hogy ennek milyen jelentősége van az ember esetében. Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy a citalopram a termékenységi index, a terhességi index, a beépülések és a rendellenes spermiumok számának csökkenését indukálja a human expozíciót jóval meghaladó expozíciók esetén. Az escitalopramra erre vonatkozó állatkísérletes adat nem áll rendelkezésre. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10, 14, 20, 28, 30, 49, 50, 56, 60, 90, 100, 180 vagy 200 db filmtabletta átlátszatlan PVC/PVdC-Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 28 × 1, 56 × 1 db filmtabletta átlátszatlan, egyadagos perforált PVC/PVdC-Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 28, 49, 100, 200, 250 vagy 500 db filmtabletta polipropilén tartályban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Buborékcsomagolás: Az eredeti csomagolásban tárolandó. Polipropilén tartály: A tartályt tartsa jól lezárva! 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Viatris Limited Damastown Industrial Park Mulhuddart Dublin 15 DUBLIN Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-21655/01 28× buborékcsomagolásban OGYI-T-21655/02 28×1 egyadagos perforált buborékcsomagolásban OGYI-T-21655/03 56× buborékcsomagolásban OGYI-T-21655/04 100× PP tartályban OGYI-T-21655/05 250× PP tartályban OGYI-T-21655/06 500× PP tartályban 9 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. március 16. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. március 21. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. október 17. 2 OGYÉI/67192/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról. Állatkisérletekben kimutatták az eszcitaloprám reproduktív toxicitását. Az Escigen alkalmazása terhesség alatt általában nem javallt, csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése mellett. Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik trimeszterben is eszcitaloprám kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő. A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI gyógyszerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratoricus distress syndroma, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglycaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, somnolentia és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek. Epidemiológiai adatok az mutatták, hogy az SSRI gyógyszerek terhesség alatt, különösen a terhesség kései szakaszában, történő alkalmazása növelheti a perzisztáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát az újszülöttben. A PPHN kockázata a megfigyelések szerint közelítőleg 5 eset 1000 terhességből, míg az általános népesség körében 1-2 PPHN jut 1000 terhességre. A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont). Szoptatás Az eszcitaloprám feltételezhetőleg kiválasztódik az anyatejbe. Ezért szoptatás nem javasolt a kezelés során. Termékenység Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy a citaloprám befolyásolhatja a sperma minőségét.(lásd 5.3 pont). SSRI gyógyszerekkel végzett humán esettanulmányok azt mutatják, hogy a sperma minőségére gyakorolt hatás reverzibilis. Termékenységre gyakorolt hatást mindezidáig nem figyeltek meg. | 
