Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Pszichiátriai és idegrendszeri betegségek és tünetek
Pszichotikus betegségekben, schizophréniában, depressziós vagy mániás betegségekben, zavart állapotokban, illetve Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében a Lioresal kezelést óvatosan, gondos orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, mert fennáll az említett állapotok heveny súlyosbodásának lehetősége.
Baklofénnel kezelt betegeknél öngyilkosságot és öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket jelentettek. A legtöbb esetben a betegeknél további, fokozott öngyilkossági kockázattal járó kockázati tényezők álltak fenn, beleértve az alkoholizmust, depressziót és/vagy korábbi öngyilkossági kísérleteket. Az öngyilkosságra vonatkozóan további kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél a gyógyszeres kezelés mellett szoros felügyeletre van szükség. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
A baklofén-kezeléssel kapcsolatosan visszaélés, abúzus és függőség eseteiről számoltak be. Körültekintően kell eljárni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében szerhasználattal kapcsolatos abúzus szerepel, és monitorozni kell a baklofénnel történő visszaélés, abúzus vagy függőség tüneteit, például a dózisemelést, kóros gyógyszerigénylési viselkedést és a tolerancia kialakulását.
Epilepszia
Az epilepsziás betegek kezelését különösen körültekintően kell végezni, mert előfordulhat a görcsküszöb csökkenése, és a Lioresal elhagyása vagy túladagolása után észleltek már epilepsziás rohamot. A beteg gondos ellenőrzése mellett folytatni kell a megfelelő anticonvulsiv kezelést.
Egyéb állapotok
Úgyszintén indokolt az óvatosság, ha a beteg pepticus fekélyben, valamint cerebrovascularis betegségekben, légzőszervi- vagy májkárosodásban szenved, illetve anamnézisében szerepeltek az említett kórképek.
Mivel nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nemkívánatos hatások, időseknél és cerebrális eredetű spasticus állapotú betegeknél körültekintő adagolási rendet kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A Lioresal egy évnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésre álló klinikai adat nagyon korlátozott.
A baklofén alkalmazása ebben a korcsoportban az orvos egyéni terápiás előny-kockázat mérlegelése alapján történik.
Vesekárosodás
A Lioresal-t óvatosan kell használni vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatot (lásd 4.2 pont - Adagolás és alkalmazás). A túladagolás neurológiai jeleit és tüneteit - beleértve a toxikus encephalopathia klinikai tüneteit (például zavartság, dezorientáció, aluszékonyság és csökkent tudatszint) - figyelték meg napi 5 mg-nál nagyobb dózisú baklofént szájon át szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint napi 5 mg-os dózis esetében tartós hemodialízis kezelésben részesülő, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A vesekárosodásban szenvedő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a toxicitás korai tüneteinek azonnali diagnosztizálása céljából (lásd 4.9 pont, Túladagolás).
Különös óvatosság szükséges akkor, ha a Lioresal-t olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolják a vesefunkciót. A vesefunkciót szorosan monitorozni kell, és a Lioresal napi adagját annak megfelelően kell módosítani a baklofén toxicitás megelőzése érdekében.
A kezelés megszakítása mellett soron kívüli haemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén- toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A haemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.
Húgyúti rendellenességek
A Lioresal kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.
Testtartás és egyensúly
A Lioresal-t óvatosan kell alkalmazni, ha a spasticitás szükséges az egyenes testtartáshoz és a helyváltoztatás közbeni egyensúlyhoz (lásd 4.2 pont).
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Ritkán beszámoltak a szérum aszpartát-aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz, valamint a vércukorszint emelkedéséről, ezért máj- vagy cukorbetegek kezelésekor időszakos laboratóriumi vizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a gyógyszeres kezelés nem befolyásolja-e az említett betegségek kórlefolyását.
Hirtelen megvonás
A Lioresal-kezelés hirtelen megvonásával kapcsolatosan -különösen hosszú időtartamú kezelést követően- szorongásról és zavart állapotról, deliriumról, hallucinációkról, pszichotikus kórképekről, mániáról vagy paranoiáról, convulsiókról (status epilepticus), dyskinesiáról, tachycardiáról és hyperthermiáról, rhabdomyolysisről, valamint "rebound" jelenségként a spasticitás átmeneti fokozódásáról számoltak be.
A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.6 és 4.8 pont).
A Lioresal intrathecalis alkalmazása kapcsán arról számoltak be, hogy a megvonás klinikai tünetei hasonlóak lehetnek, mint az autonom dysreflexia, a malignus hyperthermia, a neurolepticus malignus szindróma, vagy egyéb hipermetabolikus állapot, illetve a kiterjedt rhabdomyolysis tünetei.
Túladagolás vagy jelentős mellékhatások következtében kialakult szükséghelyzeteket leszámítva a kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1-2 hét alatt) kell abbahagyni.
Segédanyagok
A Lioresal búzakeményítőt tartalmaz.
Ez a gyógyszer csak nagyon kis mennyiségű glutént tartalmaz (búzakeményítőben), és nem valószínű, hogy problémákat okozhat cöliákiában szenvedő betegeknél. Búzaallergiában szenvedő beteg, ami nem azonos a cöliákiával, nem szedheti ezt a gyógyszert.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Lioresal alkalmazása kapcsán olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a szédülés, szedáció, aluszékonyság és látásromlás (lásd 4.8 pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.
4.9 pont, Túladagolás).
Különös óvatosság szükséges akkor, ha a Lioresal-t olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolják a vesefunkciót. A vesefunkciót szorosan monitorozni kell, és a Lioresal napi adagját annak megfelelően kell módosítani a baklofén toxicitás megelőzése érdekében.
A kezelés megszakítása mellett soron kívüli haemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén- toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A haemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.
Húgyúti rendellenességek
A Lioresal kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.
Testtartás és egyensúly
A Lioresal-t óvatosan kell alkalmazni, ha a spasticitás szükséges az egyenes testtartáshoz és a helyváltoztatás közbeni egyensúlyhoz (lásd 4.2 pont).
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Ritkán beszámoltak a szérum aszpartát-aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz, valamint a vércukorszint emelkedéséről, ezért máj- vagy cukorbetegek kezelésekor időszakos laboratóriumi vizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a gyógyszeres kezelés nem befolyásolja-e az említett betegségek kórlefolyását.
Hirtelen megvonás
A Lioresal-kezelés hirtelen megvonásával kapcsolatosan -különösen hosszú időtartamú kezelést követően- szorongásról és zavart állapotról, deliriumról, hallucinációkról, pszichotikus kórképekről, mániáról vagy paranoiáról, convulsiókról (status epilepticus), dyskinesiáról, tachycardiáról és hyperthermiáról, rhabdomyolysisről, valamint "rebound" jelenségként a spasticitás átmeneti fokozódásáról számoltak be.
A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.6 és 4.8 pont).
A Lioresal intrathecalis alkalmazása kapcsán arról számoltak be, hogy a megvonás klinikai tünetei hasonlóak lehetnek, mint az autonom dysreflexia, a malignus hyperthermia, a neurolepticus malignus szindróma, vagy egyéb hipermetabolikus állapot, illetve a kiterjedt rhabdomyolysis tünetei.
Túladagolás vagy jelentős mellékhatások következtében kialakult szükséghelyzeteket leszámítva a kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1-2 hét alatt) kell abbahagyni.
Segédanyagok
A Lioresal búzakeményítőt tartalmaz.
Ez a gyógyszer csak nagyon kis mennyiségű glutént tartalmaz (búzakeményítőben), és nem valószínű, hogy problémákat okozhat cöliákiában szenvedő betegeknél. Búzaallergiában szenvedő beteg, ami nem azonos a cöliákiával, nem szedheti ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Mérlegelendő észlelt kölcsönhatások:
Központi idegrendszeri depressziót okozó gyógyszerek
Ha a Lioresal-t más, a központi idegrendszer depresszióját okozó gyógyszerekkel szedik egyidejűleg, köztük egyéb izomrelaxánsokkal (például tizanidinnel), szintetikus opiátokkal vagy alkohollal, fokozott szedatív hatás alakulhat ki (lásd 4.7 pont), ezen kívül a légzésdepresszió előfordulásának a veszélye is megnőhet. Emellett a morfin és az intrathecalis baklofén egyidejű alkalmazásakor hypotoniáról számoltak be. A légzés és a cardiovascularis működések gondos monitorozása különösen a szív-érrendszeri és légzőszervi megbetegedésekben szenvedő páciensek kezelésekor, továbbá a légzőizmok gyengesége esetén elengedhetetlen.
Antidepresszánsok
Az egyidejűleg adott triciklusos antidepresszánsok potencírozhatják a Lioresal hatását és emiatt nagyfokú izomhypotonia alakulhat ki.
Lítium
A per os Lioresal és lítium egyidejű alkalmazása súlyosbodó hyperkineticus tüneteket eredményezett. Ezért a Lioresal és a lítium egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.
Vérnyomáscsökkentők
Hirtelen vérnyomáscsökkenés lehetősége miatt megfelelően módosítani kell az egyidejűleg adott vérnyomáscsökkentők adagját.
Levodopa/Dopa-dekarboxiláz (DDC) inhibitor (karbidopa)
Parkinson-kórban szenvedő, Lioresal és levodopa kombinációjával (önmagában vagy a dopa-dekarboxiláz inhibitor karbidopával adva) kezelt betegeknél zavartság, hallucinációk, fejfájás, émelygés és izgatottság kialakulásáról számoltak be. A Parkinsonismus tüneteinek romlásáról is beszámoltak. Ezért a Lioresal és a levodopa/karbidopa egyidejű alkalmazása alatt elővigyázatosság javasolt.
A vesefunkciót csökkentő szerek
A vesefunkciót jelentősen befolyásoló gyógyszerek csökkenthetik a baklofén kiürülését, amely toxikus hatásokhoz vezethet (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A kockázatok összefoglalása
Terhes nőkön nem végeztek adekvát, jól kontrollált vizsgálatokat. Az állatkísérletek adatai azt mutatták, hogy a baklofén átjut a vér-placenta gáton. A Lioresal ezért a terhesség ideje alatt nem alkalmazható, hacsak a kezelés várható előnyei felül nem múlják a magzatot potenciálisan fenyegető kockázatot.
Klinikai szempontok
Magzati/újszülöttkori mellékhatások
A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Szoptatás
Bár terápiás Lioresal dózisokkal kezelt szoptató anyák esetében a baklofén átjut az anyatejbe, a csecsemő szervezetébe olyan csekély mennyiségben jut be, hogy mellékhatások nem várhatók.
Termékenység
A baklofén humán fertilitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban nincsenek rendelkezésre álló adatok. A baklofén patkányoknál anyai toxicitást nem okozó dózisokban nem károsította a hím vagy nőstény fertilitást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Lioresal alkalmazása kapcsán olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a szédülés, szedáció, aluszékonyság és látásromlás (lásd 4.8 pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Mellékhatások (pl. szedáció, somnolentia) főként a kezelés kezdeti szakában, az adag túlságosan gyors növelésekor, illetve túlságosan nagy adagok alkalmazásakor jelentkeznek. Gyakran átmeneti jellegűek és a dózis csökkentésével enyhíthetők, illetve megszüntethetők; ritkán érik el azt a súlyosságot, amely szükségessé teszi a kezelés félbeszakítását. A kórelőzményben szereplő pszichiátriai betegség, illetve cerebrovascularis kórkép (pl. stroke) esetén, továbbá idős betegeknél súlyosabb lefolyásúak lehetnek a mellékhatások.
A görcsküszöb csökkenése és convulsiók is előfordulhatnak, legfőképpen epilepsziás betegeknél.
Néhány esetben a gyógyszerre adott paradox reakcióként az izomspascticitás fokozódását figyelték meg.
A jelentett mellékhatások jelentős része valójában a kezelt alapbetegség okozta rendellenességből adódik.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra, a leggyakoribb az első (1. táblázat): nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:
Szedáció, somnolentia.
Gyakori:
Légzésdepresszió, zavartság, szédülés, fejfájás, álmatlanság, eufóriás hangulat, depresszió, fáradtság, izomgyengeség, ataxia, tremor, hallucinációk, rémálmok, izomfájdalom, nystagmus, szájszárazság.
Ritka:
Paraesthesia, dysarthria, az ízérzés zavarai.
Nem ismert:
Alvási apnoé szindróma*
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori:
Akkomodációs zavarok, látásromlás.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori:
A perctérfogat csökkenése.
Nem ismert:
Bradycardia.
Érbetegségek és tünetek
Gyakori:
Hypotonia.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:
Émelygés.
Gyakori:
Gastrointestinalis kórképek, öklendezés, hányás, székrekedés, hasmenés.
Ritka:
Hasi fájdalom.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka:
Kóros májfunkciós eredmények.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori:
Nem ismert:
Fokozott verejtékezés, bőrkiütés.
Urticaria.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori:
Ritka:
Pollakisuria, enuresis, dysuria.
Vizeletretenció.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Ritka:
Erektilis diszfunkció.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon ritka:
Hypothermia.
Nem ismert:
Gyógyszermegvonási szindróma** (lásd 4.4 pont).
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem ismert:
Emelkedett vércukorszint.
* Centrális alvási apnoé szindróma eseteit figyelték meg nagy dózisú (? 100 mg) baklofén alkalmazásakor alkoholfüggő betegeknél.
**A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási szindrómáról (beleértve a postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek
A klinikai képet a központi idegrendszeri depresszió tünetei uralják: somnolentia, csökkent éberségi szint, kóma, légzésdepresszió.
Kialakulhat továbbá: zavartság, hallucinációk, izgatottság, convulsiók, kóros elektroenkefalogram ("burst suppression" mintázat és trifázisos hullámok), akkomodációs zavarok, renyhébb pupillareflex, generalizált izomhypotonia, myoclonus, hyporeflexia vagy areflexia, perifériás értágulat, hypotonia vagy hypertonia, bradycardia vagy tachycardia, illetve szívritmuszavarok, hypothermia, émelygés, hányás, hasmenés, túlzott nyálképződés, emelkedett májenzimszintek, rhabdomyolysis, tinnitus.
A túladagolási szindróma romlása fordulhat elő különböző, központi idegrendszerre ható anyagok, illetve gyógyszerek (pl. alkohol, diazepám, triciklusos antidepresszánsok) egyidejű alkalmazása esetén.
Kezelés
Specifikus antidotum nincs.
Túladagolás esetén a szövődmények, mint a hypotonia, hypertonia, convulsiók, emésztőrendszeri panaszok, légzésdepresszió vagy cardiovascularis elégtelenség kezelésére szupportív és tüneti kezelés alkalmazandó.
Mivel a hatóanyag főleg a vesén keresztül ürül ki a szervezetből, bőséges folyadékpótlás szükséges, esetleg diuretikum adásával együtt. Haemodialízis (olykor soron kívül) hasznos lehet a veseelégtelenséggel társult súlyos mérgezésben (lásd 4.4 pont).
Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Izomrelaxánsok, központi támadásponttal. ATC kód: M03B X01
Hatásmechanizmus
A Lioresal rendkívül hatékony spinalis támadáspontú izomgörcsoldó. A baklofén a GABAB-receptorok ingerlésével csökkenti a mono- és poliszinaptikus gerincvelői reflexátvitelt, ezáltal gátolja az excitatorikus aminosavak (glutamát és aszpartát) felszabadulását.
Farmakodinámiás hatások
A baklofén nem befolyásolja a neuromuscularis ingerületvezetést, ugyanakkor antinociceptív hatású. A vázizmok spasmusával járó neurológiai kórképekben a Lioresal előnyösen befolyásolja a reflexes izomösszehúzódást, erőteljesen enyhíti a fájdalmas izomspasmusokat, az automatizmust és a myoclonust. Ily módon a Lioresal javítja a betegek mozgásképességét, megkönnyíti a mindennapi életvitel teendőinek (beleértve a katéterezést is) elvégzését és a fizikoterápiás kezelést. A kezelés közvetett hatásaként a decubitusok hámosodásáról (ill. kialakulásuk megelőzéséről), a fájdalmas izomgörcsök elmaradása miatti pihentetőbb alvásról, a hólyag- és sphincterfunkció javulásáról is beszámoltak, amelyek következtében javult a betegek életminősége.
A baklofén serkenti a gyomorsav-elválasztást.
Klinikai vizsgálatok
A Lioresal-lal újabb klinikai vizsgálatokat nem végeztek.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A baklofén gyorsan és teljes mennyiségében felszívódik a tápcsatornából.
Egyszeri, 10, 20, és 30 mg-os dózisok per os alkalmazása után 0,5-1,5 órával a plazma-csúcskoncentrációk átlagos értéke 180, 340 és 650 nanogramm/ml volt. A szérumkoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) az alkalmazott dózis nagyságával arányos.
Eloszlás
A baklofén megoszlási térfogata 0,7 l/ttkg. A fehérjekötődés megközelítőleg 30%, és a 10 nanogram/ml - 300 mikrogram/ml-es koncentráció-tartományban állandó. A liquor cerebrospinalisban kialakuló koncentráció kb. 8,5-szer alacsonyabb, mint a plazmában.
Biotranszformáció
A baklofén csak kis mértékben metabolizálódik a szervezetben. Legfőbb metabolitja a farmakológiai aktivitást nem hordozó béta-(p-klórfenil)-4-hidroxivajsav, mely dezaminálással keletkezik.
Elimináció
A baklofén eliminációs felezési ideje a vérplazmában átlagosan 3-4 óra. A felszívódott mennyiség nagyrészt változatlan formában ürül ki a szervezetből: 72 órán belül a gyógyszeradag kb. 75%-a a vesén keresztül (ennek 5%-a metabolitok formájában) eliminálódik. A fennmaradó dózishányad (5%-nyi metabolit formájában) a széklettel ürül.
Különleges betegcsoportok
Idősek (65 évesek vagy idősebbek)
A baklofén farmakokinetikája idős betegeknél gyakorlatilag ugyanolyan, mint a 65 évnél fiatalabb betegeknél. Egyetlen per os adag után idős betegeknél lassabb az elimináció, de a baklofén szisztémás expozíciója a 65 évnél fiatalabb felnőttekéhez hasonló. Ezeknek az eredményeknek a többszöri adagolásra történő extrapolálása arra utal, hogy nincs jelentős farmakokinetikai különbség a 65 évnél fiatalabb betegek és az idős betegek között.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél (2-12 éves kor között) 2,5 mg Lioresal tabletta szájon át történő alkalmazást követően 62,8±28,7 nanogram/ml-es cmax-ról és 0,95-2 órás tartományba eső Tmax-ról számoltak be. 315,9 ml/óra/kg-os átlagos plazma-clearance-ről (Cl), 2,58 l/kg-os eloszlási térfogatról (Vd) és 5,10 órás felezési időről (T1/2) számoltak be.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincsenek a Lioresal alkalmazása utáni farmakokinetikai adatok. Ugyanakkor mivel a máj nem játszik jelentős szerepet a baklofén diszpoziciójában, nem valószínű, hogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél a baklofén farmakokinetikai tulajdonságai klinikailag jelentős mértékben megváltoznának.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem áll rendelkezésre a Lioresal alkalmazása utáni kontrollos klinikai farmakokinetikai vizsgálat. A baklofén főként változatlan formában eliminálódik a vizeletben. Krónikus haemodialysis alatt álló vagy kompenzált veseelégtelenségben szenvedő, csak nőbetegektől gyűjtött, szórványos plazmakoncentrációs adat a baklofén-clearance jelentős csökkenését és a felezési idő növekedését jelzi az ilyen betegeknél. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérlegelni kell a baklofén szisztémás szintjén alapuló dózismódosítást, és az azonnali haemodialysis hatásos módszer a szisztémás keringésben lévő, túlzott mennyiségben lévő baklofén eltávolítására.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Reproduktív toxicitás
Kimutatták, hogy patkányoknál anyai toxicitást nem okozó dózisszintek mellett a per os adott baklofénnek nincs a termékenységre vagy a posztnatális fejlődésre gyakorolt mellékhatása. A baklofén a mg/kg alapon számított maximális per os felnőtt adag legalább 2,1-szeres adagjaiban egereknél, patkányoknál és nyulaknál nem teratogén. Kimutatták, hogy mg/kg alapon számított dózisban kifejezve, a maximális per os felnőtt adag kb. 8,3-szeres adagjaiban a per os adott baklofén a patkány foetusoknál növeli az omphalocelék (hasfali herniák) előfordulási gyakoriságát. Ezt a rendellenességet egereknél vagy nyulaknál nem észlelték. Kimutatták, hogy a per os adagolt baklofén patkányoknál és nyulaknál az anyai toxicitást is okozó dózisokban késlelteti a foetalis növekedést (a csontok ossificatióját).
Mutagenitás és karcinogenitás
A baklofén a baktériumokon, emlőssejteken, élesztőgombákon és kínai hörcsögön végzett vizsgálatokban a mutagén és genotoxikus potenciál tekintetében negatívnak bizonyult. Az eredmény arra utal, hogy nem valószínű, hogy a baklofénnek mutagén potenciálja lenne.
A baklofén egy patkányokkal végzett 2 éves vizsgálatban nem mutatott karcinogén potenciált. Két éven keresztül az alkalmazott maximális (50-100 mg/kg) baklofén dózissal kezelt nőstény patkányokban a petefészek ciszták, valamint a mellékvese-megnagyobbodás és/vagy -bevérzés gyakoriságának dózisfüggő növekedését észlelték.
