Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA 200 mg retard tabletta: Fehér vagy csaknem fehér színű, kerek, lapos felületű, metszett élű tabletták, egyik oldalukon mélynyomású felezővonallal. Törési felületük: fehér vagy csaknem fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 300 mg retard tabletta: Fehér vagy csaknem fehér színű, kapszula alakú, mindkét oldalukon domború felületű és mélynyomású felezővonallal ellátott tabletták. Törési felületük: fehér vagy csaknem fehér színű. A tabletta egyenlő adagra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Retafyllin 200 mg retard tabletta 200 mg teofillin tablettánként. Retafyllin 300 mg retard tabletta 300 mg teofillin tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Magnézium-sztearát, Hidrogénezett ricinusolaj (Cutina HR), Povidon (Kollidon K25), Carbomer 971 P, Carbomer 974 P, Eudragit NE 30 D. Javallat4.1 Terápiás javallatok Légúti obstructio (bronchusszűkület) okozta dyspnoe kezelése és megelőzése asthma bronchiale és egyéb krónikus obstruktív légúti megbetegedések (COPD). A teofillin nem elsőként választandó gyógyszer a gyermekek asztmájának kezelésében. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Felnőttek: Az első három nap során naponta kétszer 300 mg-ot kell adni. 3 nap után a hatást ki kell értékelni és a dózist a beteg kezelésre adott válaszától függően napi kétszer 450 mg-ra lehet növelni, vagy napi kétszer 150 mg-ra lehet csökkenteni. Egyes betegeknél, akiknek főleg reggelente vannak zihálásos tünetei, hasznos lehet a teljes napi dózis egyszeri, esti bevétele. Májkárosodás, szívelégtelenség, vírusfertőzés és lázas állapot A májkárosodásban, szívelégtelenségben, vírusfertőzésben vagy lázas állapotban szenvedő betegek ajánlott kezdő dózisa 200 mg naponta kétszer és ezt követően 100 mg-os lépésenként emelhető. A szérum teofillin-koncentráció gondos monitorozása szükséges (lásd 4.4 pont). Gyermekek 6 éves kor alatti gyermekek: A Retafyllin tabletta nem alkalmazható 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél. Egyéb gyógyszerformák állnak rendelkezésre, melyek alkalmasabbak 6 évesnél fiatalabb gyermekek számára. Néhány, gyors teofillin-májmetabolizmust mutató gyermeknél 8-órás intervallumonkénti adagolás lehet szükséges. A kezelést a következő ajánlás szerint kell megkezdeni, a testsúly alapján: Testsúly Napi dózis Napi dózis/testsúly-kilogramm 20 kg 100 mg (= 1/2 tabl. 200 mg) × 2 10 mg 30 kg 150 mg (= 1/2 tabl. 300 mg) × 2 10 mg 40 kg 1 tabl. 200 mg × 2 10 mg 50 kg 1 tabl. 200 mg × 2 8 mg Ezek az adagok az első 1-2 hétre vonatkoznak. Amennyiben a hatás nem megfelelő, a napi dózist 100-200 mg-os emelésekkel lehet növelni, megfigyelve a beteget és 3 napot várva a dózisváltások között. Idősek: A kor csökkentheti a teofillin clearance-ét. Az alkalmazás módja Fontos, hogy a beteg ne törje össze, vagy rágja szét a retard tablettákat. A tablettákat egészben vagy félben, szétrágás nélkül, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. Az adag beállításához a tabletták biztonságosan felezhetőek. Felnőttek részére a teofillin retard tabletta 12 óránként adagolandó. A teofillin-elimináció csökkenésének következtében az intoxikáció fokozott veszélye áll fenn, emiatt a terápiás vérszint ellenőrzése mellett adható időseknek, polymorbid, súlyos betegeknek (súlyos vese- vagy májelégtelenségben) és/vagy intenzív terápiában részesülőknek. Súlyos veseelégtelenségben a dózis 25-50%-os csökkentése szükséges. Akut hepatitis vagy cholestasis nincs hatással a teofillin eliminációjára. A szérum teofillin-koncentráció monitorozása: Gondozás/utánkövetés során a szérum teofillin-koncentrációt évente 1-2-szer kell meghatározni. Amennyiben a napi dózis magas, vagy mellékhatás jelentkezik, a teofillin-koncentrációkat gyakrabban kell ellenőrizni. A 4.4 és 4.5 pontok további szempontokból szintén vonatkoznak az utánkövetésre. A szérum teofillin-koncentrációt a reggeli dózis bevétele előtt kell meghatározni. Az ajánlott effektív teofillin-koncentráció 5-12 mikrogramm/ml (ne lépje túl a 20 mikrogramm/ml-t). béta2-receptor agonista együttadásakor alacsonyabb szérumkoncentráció javasolt. Ha a napi dózis beállítása koncentráció-meghatározáson alapul, a napi dózisnövelés ne haladja meg a 25%-ot. A szérum teofillin-koncentráció ellenőrzését akkor kell elvégezni, ha a napi dózisok min. 3 napon keresztül változatlanok voltak. Amennyiben a beteget az egyik teofillin-készítményről egy másikra állítják át, a szérumkoncentráció meghatározása és megfelelő dózis beállítása szükséges. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy más metilxantinnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Friss szívinfarktus, akut tachycardiával járó arrhythmia. 6 éves kor alatti gyermekek. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az ajánlott dózis elégtelen hatása, vagy mellékhatás jelentkezése esetén a teofillin plazmakoncentrációját monitorozni kell (lásd 4.2 pont). Akut lázas megbetegedés A láz csökkenti a teofillin clearance-ét. A toxicitás elkerülése miatt szükség lehet a dóziscsökkentésre. A teofillin metabolizmusában egyénenkénti nagyfokú eltérés mutatkozik. A terápia kezdetén a betegek fokozott ellenőrzése ajánlott. A testtömeg alapján számított fenntartó dózis optimális beállításához, a beteg biztonságos kezeléséhez, a túladagolás megelőzésére, a teofillin szérumkoncentrációjának ellenőrzése javasolt. A teofillin eliminációja számos betegségben csökken: szívinfarktusban, tüdőödémában, cor pulmonaléban, májfunkció-zavarban, hypoxaemiás állapotokban. Láz és vírusfertőzés során (különösen influenza-B) szintén csökkenhet a teofillin eliminációja. COPD, láz és/vagy tüdőgyulladás esetén szintén megváltozott teofillin-metabolizmussal kell számolni. Enyhe vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek kezelése szintén óvatosságot igényel. Teofillin adása gondosan mérlegelendő olyan betegeknek, akik gyomorfekélyben, hyperthyreodismusban, magas vérnyomásban, szívritmuszavarokban (vagy egyéb cardiovascularis betegségekben), súlyos májbetegségben vagy epilepsziában szenvednek (részletesen lásd 4.5 és 4.8 pontok). A kisgyermekek fogékonyabbak a teofillin indukált görcsökre, még terápiás szérumszintek esetén is. Elektrokonvulzív terápia alatt a teofillin elnyújthatja a görcsöket. A dohányzás növeli a teofillin-clearance-t, ezért dohányzók esetén magasabb teofillin-dózisokra lehet szükség. A metilxantinok toxikus hatásai összeadódnak. Együttes, túlzott használatukat kerülni kell, pl.: intravénás teofillin készítmény adását a már orális teofillint kapó betegnél. A metilxantinok potencírozhatják a hypoxia vagy a béta2-receptor agonisták, kortikoszteroidok, vagy diuretikumok adása okozta hypokalaemia kialakulását. Ezeknél a betegeknél a szérum káliumszint monitorozása ajánlott. A teofillin és az akut porphyriás rohamok között kapcsolatot találtak, ezért használatát porphyriás betegeknél el kell kerülni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A teofillin nem hat ezekre a képességekre. Azonban figyelembe kell venni bizonyos tünetet, mint pl. a tachycardia, amely gyakran a kezelés megkezdésekor mellékhatásként jelentkezik. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei lehetnek: fejfájás, agitatio, palpitatio, szédülés, émelygés, alacsony vérnyomás és szívtáji fájdalom. További tünetek: tachycardia, fokozott nyugtalanság. A legtöbb tünet a szérum teofillin-koncentráció 20 mikrogramm/ml fölé emelkedésével van összefüggésben. Fokális vagy generalizált tónusos-klónusos convulsiók alakulhatnak ki, a toxicitásra utaló előzetes tünetek nélkül. A convulsiók rendszerint 40 mikrogramm/ml körül és fölött alakulnak ki. A teofillin kiváltotta convulsiók halálozási aránya 30% is lehet. Cardialis arrhythmiák, mint a korai pitvari és kamrai kontrakciók, pitvarfibrilláció, supraventricularis és multifokális pitvari tachycardia is kialakulhat. Gyomor-bélrendszeri eredetű vérzés, metabolikus acidosis, hypokalaemia és rhabdomyolysis szintén kialakulhat súlyos mérgezésben. Beavatkozásként a gyomormosás, amikor releváns (röviddel a nagy mennyiségű retard tabletta lenyelése után), szóba jön, de a legfontosabb az aktív szén adása szájon keresztül, 2-4 óránként ismételve. Szájon át hashajtóként nátrium-szulfát, magnézium-citrát vagy szorbitol adása jöhet szóba a constipatio megelőzésére és a gyomor tartalmának kiürítésének fokozására. A szérum teofillin-koncentrációt folyamatosan ellenőrizni kell. Ha a teofillin koncentrációja meghaladja a 100 mikrogramm/ml-t, haemoperfusiót kell alkalmazni. A haemodialysis hatásossága nem bizonyított. A metabolikus elváltozásokat korrigálni kell, különösen a hypokalaemiát és az acidosist. A görcsök kezelésére és megelőzésére diazepam, vagy fenobarbitál adása indokolt lehet. Fenytoint nem szabad alkalmazni. A súlyosabb esetekben anesztézia, neuromuszkuláris blokkoló adása és mesterséges lélegeztetés alkalmazása is szükséges lehet. Ventricularis arrhythmiákat inkább dizopiramiddal vagy mexiletinnel kell kezelni, mint lidocainnal, amely görcsöket válthat ki. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A teofillinnel mind farmakokinetikai mind farmakodinámiás kölcsönhatás fennállhat. A teofillin clearance-ét számos gyógyszer csökkentheti az oxidatív metabolizmus citokróm P450 oxidázaira, így a CYP1A, CYP2E1 és CYP3A4 hatva. Teofillin-kezelés melletti új gyógyszer bevezetése során, néhány napon belül a teofillin szérumkoncentrációját is ellenőrizni kell. Szívritmuszavar-ellenes szerek: A teofillin, mint adenozin-receptor antagonista, részben megszünteti a szívritmuszavarok kezelésében alkalmazott adenozin hatását. Adenozin adása teofillint szedő betegek esetében nem ellenjavallt, sőt előnyös lehet a supraventricularis tachyarrhythmiák kezelésében. Az amiodaron, a propafenon és a mexiletin csökkentheti a teofillin clearance-ét. Baktériumellenes szerek: Az eritromicin és troleandomicin a CYP3A4 erős inhibitora. Teofillinnel együttadva, az eritromicinnel 25%-os, míg a troleandomicinnel 50%-os teofillin-dóziscsökkentés ajánlott. Klaritromicin, fluritromicin, midekamicin, miokamicin, jozamicin, és roxitromicin gyengébb gátlást mutatnak. Az interakció valószínűsége kicsi, leginkább a klaritromicinre jellemző. Azitromicin, diritromicin, rikamicin és spiramicin nem hat a CYP3A4 enzimre és a teofillin-clearance-re. A kinolon antibiotikumok úgy lépnek kölcsönhatásba, hogy a teofillin eliminációját csökkentik. Enoxacin, grepafloxacin és pipemidsav a legerősebb gátlószerek, amelyekről kimutatták, hogy csökkentik a teofillin clearance-ét sorrendben 74, 50 és 50%-kal. A ciprofloxacin és pefloxacin enyhébb hatásúak, 30-50%-os csökkenést okoznak. Norfloxacin és ofloxacin a clearance-t minimális mértékben csökkenti, 5-10%-kal. Norfloxacin és teofillin együttes alkalmazása során egy halálesetet írtak le. Interakció nem fordult elő teofillin melletti fleroxacin-, flumekin-, lomefloxacin-, moxifloxacin- és rufloxacin-kezelések során. A nalidixsav sem hat a teofillin metabolizmusára. Mivel más mechanizmusok is valószínűsíthetők a kinolon-teofillin gyógyszerkölcsönhatásban, időseknél való alkalmazásuk fokozott óvatosságot kíván. A rifampicin erős májenzim stimuláló hatású, a teofillin clearance-ét 25-85%-kal növeli. Izoniazidról kimutatták, hogy csökkenti a teofilline clearance-ét. Mindkét esetben a teofillin szérum koncentrációjának monitorozása ajánlott. Az izoniazid görcsöket válthat ki, amely szinergikus hatású a teofillinével. Antidepresszánsok: Fluvoxamin és viloxazin erősen gátolja a teofillin metabolizmusát. Az antidepresszáns hatású orbáncfű (Hypericum perforatum) virágának kivonata fokozza a teofillin metabolizmusát, amely klinikailag jelentős hatással lehet a teofillin szérum szintjére. Antiepileptikumok: A fenitoin 350%-kal növelte a teofillin clearance-ét. A fenobarbitál (a primidon metabolitja), a pentobarbitál, és a karbamazepin hasonló, de enyhébb hatású. Nem ismert, hogy a teofillin terápiás koncentrációja csökkenti-e ezeknek a szereknek a görcsgátló hatását. Gombaellenes szerek: Flukonazol és terbinafin nincs klinikailag jelentős hatással a teofillin eliminációjára. Daganatellenes szerek: Az aminoglutetimid fokozhatja a teofillin eliminációját. Bár bizonyíték még nem áll rendelkezésre a lomusztin és vidarabin teofillinnel való kölcsönhatásáról, mégis feltételezik. Egy vizsgálatban beszámoltak arról, hogy alacsony dózisú metotrexát 20%-kal csökkentette a teofillin clearance-ét. Néhány bizonyíték létezik a metotrexát adenozin-receptor mediálta gyulladáscsökkentő hatásáról, így koffein vagy teofillin együttadása nem javasolt. Virusellenes szerek: Az aciklovir csökkenti, míg a ritonavir növeli a teofillin clearance-ét. Az alfa-interferon 33-81%-kal csökkenti a teofillin clearance-ét. Köszvényellenes szerek: Allopurinol közepes mértékben csökkentheti a teofillin clearance-ét. A probenecid nincs hatással rá. A szulfinpirazon növelheti a teofillin clearance-ét. Béta-adrenerg antagonisták: Béta-adrenerg antagonisták alkalmazása bronchocontsrictióban szenvedő betegek esetében gondosan mérlegelendő. Nem-szelektív gyógyszereket nem szabad alkalmazni. Propranolol szintén jelentősen gátolja a teofillin metabolizmusát. A béta-1-adrenerg antagonistáknál, mint a metoprolol vagy atenolol hasonló hatás nem figyelhető meg. Béta-2-adrenerg agonisták: Béta-2-adrenerg agonisták (bronchodilatátorok) a hypokalaemia, hyperglycaemia, tachycardia, hypertensio és tremor kialakulásának kockázatát fokozhatják az egyidejűleg teofillin-kezelésben részesülő betegekben. Koffein: A koffein-tartalmú termékek napi fogyasztásának hirtelen változása hatással lehet a teofillin eliminációjára. Kalcium-csatorna-blokkolók: A verapamil 14-18%-kal, míg a diltiazem kb. 12%-kal csökkenti a teofillin clearance-ét. A nifedipinről szóló beszámolók ellentmondásosak, de együttes alkalmazásuk során előforduló toxicitásról már beszámoltak. A felodipin enyhén emelheti a teofillin clearance-ét. Cimetidin és ranitidin: A cimetidin 20-40%-kal gátolja a teofillin metabolizmusát. Együttes alkalmazásuk nem javasolt, ezért számos más H2-blokkoló vagy protonpumpa-gátló gyógyszer adása ajánlott. A ranitidinnel tapasztalt gátlás enyhébb, bár együttes alkalmazásuk során beszámoltak teofillin toxikációról. Benzodiazepinek: A teofillin közömbösíti a diazepam vagy más benzodiazepin szedatívum hatását. Diuretikumok és kortikoszteroidok: A teofillin diuretikumokkal vagy kortikoszteroidokkal együtt alkalmazva hypokalaemiát okozhat. Diszulfiram: A diszulfiram jelentősen csökkenti a teofillin clearance-ét, ezért együttes alkalmazásánál a teofillin dózisát felére kell csökkenteni. Efedrin: Efedrinnel történő együttes alkalmazásakor a teofillin fokozott központi idegrendszeri és gastrointestinalis mellékhatásairól számoltak be. Lítium: A teofillin fokozza a lítium clearance-ét, így csökkenti a szérum lítium koncentrációt. Anesztetikumok: Halotán és pankuronium együttadása teofillinnel, növelheti az arrhythmia kialakulásának kockázatát. Ketaminnal történő együttadása arrhythmiát és görcsöket okozhat. Orális fogamzásgátlók: Orális fogamzásgátlók kb. 30%-kal csökkentik a teofillin clearance-ét. Rofecoxib: A rofecoxib csökkenti a teofillin clearance-ét. Dohányzás: A dohányzás (a füstben lévő arilkarbonok) 40-60%-kal növeli a teofillin clearance-ét, amely az abbahagyást követően hetekig emelkedett maradhat. Takrin: A takrin a teofillin clearance-ét 50%-kal csökkentheti. Tiabendazol: A tiabendazol jelentősen csökkenti a teofillin clearance-ét, ezért együttes alkalmazáskor a teofillin adagjának 50%-os csökkentése ajánlott. Tiklopidin: A tiklopidin csökkenti a teofillin clearance-ét. Leukotrién-receptor antagonisták: A zileuton csökkenti a teofillin clearance-ét. Egy beteg esetében a zafirlukaszt emelte a teofillin szérumkoncentrációját. 6.2 Inkompatibilitások Nem ismertek. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A teofillint szedő betegeknél 10-15%-ban fordul elő mellékhatás. A gastrointestinalis mellékhatások a leggyakoribbak, amelyek csökkennek, vagy megszűnnek a dózis csökkentése melletti további használatánál. Ha a szérum teofillin-koncentráció a 25 mikrogramm/ml-t meghaladja, a tachyarrytmiák és a központi idegrendszeri megbetegedések kockázata növekszik. A teofillinnel kapcsolatos mellékhatások alábbiakban találhatók, előfordulási gyakoriság és szervrendszer szerinti felsorolásban. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000). A következő táblázat foglalja össze az eddig tapasztalt mellékhatásokat: Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek gyakori Hyperglycaemia, hypokalaemia nem gyakori Hyponatraemia, hypophosphataemia Pszichiátriai kórképek gyakori Alvászavarok, álmatlanság, ingerlékenység, idegesség, szorongás, nyugtalanság ritka Psychosis, dementia, hiperaktivitás (gyerekek), depresszió Idegrendszeri betegségek és tünetek gyakori Remegés, fejfájás ritka Görcsrohamok Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek ritka Tachycardia, arrhythmiák, kamrai extrasystole Emésztőrendszeri betegségek és tünetek gyakori Émelygés, hányás, étvágytalanság, reflux oesophagitis A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei nem gyakori Urticaria, exanthema, hámlás, bőrvörösség, pruritus, Vese- és húgyúti betegségek és tünetek ritka Vizelet-visszatartási zavarok (férfiaknál) A csont-izomrendszer, és a kötőszövet betegségei és tünetei ritka izomgörcsök Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható egyéb szisztémás szerek, xantinok. ATC: R03D A04 A teofillin egy xantin-származék, az asztma kezelésében bronchodilatátorként széles körben használják. A teofillin a bronchusok simaizomsejtjeit ernyeszti el, míg a központi idegrendszert, a szívműködést, valamint a vizeletkiválasztást fokozza. A teofillin továbbá a tüdő ereinek a vazodilatációját okozza, stimulalja a mucociliaris clearance-t, és gátolja a hízósejtek mediátorainak felszabadulását. A teofillin farmakológiai hatásában számos mechanizmus szerepét tételezik fel, így pl. a ciklikus nukleotid-foszfodiészteráz gátlását, amely az intracelluláris ciklikus AMP szintjének emelkedését váltja ki. Ezen kívül a teofillin részt vesz a kalciumionok intracelluláris transzlokációjában, az adenozid (A1- és A2-receptorok) antagonizmusában és az endogén katekolaminok felszabadításában. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Hatásos plazmakoncrentráció: 5-12 mikrogramm/ml (ne lépje túl a 20 mikrogramm/ml-t). Szájon keresztül a szervezetbe juttatva, a teofillin csaknem teljesen felszívódik. A biohasznosulás közel 100%-os. A plazma csúcskoncentráció 4-5 óra alatt alakul ki. Étel egyidejű fogyasztása megnyújtja a plazma csúcskoncentráció kialakulását, azonban a biohasznosulásra általában nem fejt ki hatást. A hátonfekvés (rendszerint az éjszakai) csökkenti a teofillin felszívódási sebességét és intenzitását. A teofillin gyorsan eloszlik a test minden részébe. Az eloszlás mértéke 0,5 l/kg. A terápiás teofillin-koncentrációnál a teofillin kb. 60%-a plazmaproteinekhez kötődik. A terápiás plazmakoncentráció 5-20 mikrogramm/ml között változhat. A teofillin átjut a vér-agy gáton, a placentán és az anyatejbe is kiválasztódik. Eliminációja főleg a májban történik. A dózis kevesebb mint 15%-a ürül ki változatlan formában a vizelettel. Koraszülöttekben és újszülöttekben azonban, a dózis 50-90%-a változatlan formában, a veséken keresztül választódik ki. A teofillin a májban 1,3-dimetilureasavvá, 1-metilureasavvá (1-metilxantin intermedier), és 3-metilxantinná alakul. A 3-metilxantin és az 1-metilxantin demetilációját a citokróm P450 izoenzim, a CYP1A2, a metilureasavvá hidroxilálását a CYP2E1 és CYP3A4 katalizálja. Koraszülöttekben és újszülöttben az N7-demetilálásával történő koffeinné alakulás szintén jelentős részét teszi ki az eliminációnak. A metabolitoknak, így a 3-metilxantinnak a hatása kb. egy harmada - egy ötöde az eredeti molekula hatásának, a többi metabolit nem rendelkezik terápiás hatással. Veseelégtelenségben a metabolitok felszaporodhatnak, azonban ez nem igényel dózismódosítást. A teofillin-clearance a korral megnő a hidroxilálási folyamat fokozódása révén - a demetilálási folyamat jóval hosszabb idő alatt alakul ki. A teofillin eliminációs felezési ideje egészséges, nem-dohányzó asztmás felnőttekben 6-12 óra, gyerekekben 1-5 óra, míg dohányzóknál 4-5 óra, újszülöttekben és koraszülöttekben 10-45 óra. Az elimináció nagymértékű interindividuális eltérést mutat minden korcsoportban, sőt egy-egy beteg esetében, az elimináció mértékében akár 30%-os eltérés is lehet a kezelési periodus ideje alatt. A teofillin májmetabolizmusa telíthető. Más gyógyszerek, amelyek a citokróm P-450 enzimrendszerre hatnak, megváltoztathatják a teofillin eliminációját. Más tényezők csökkenthetik a teofillin clearance-ét, mint pl. a májcirrhosis (de nem az akut hepatitis és cholestasis), súlyos pangásos szívelégtelenség vagy tüdőödéma, cor pulmonale, szívinfarktus, májfunkció-zavarban, COPD, oxigénhiányos állapotok, tüdőgyulladás, láz és vírusfertőzések - különösen az influenza-B. 5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Állatkísérletekben az egyszeri nagy, vagy az ismételt dózisok, szisztémás toxicitást okoznak. A plazma teofillin szintje és a toxicitás súlyossága között világos összefüggés áll fenn. A teofillin teratogén hatását vizsgáló tanulmányok ellentmondóak. A teratogén hatást csak olyan dózisoknál figyelték meg, amelyek a klinikailag alkalmazott dózisoknál tapasztalható plazmakoncentrációnál sokkal magasabbat eredményezett. A teofillinnek kismértékű genotoxikus hatását ugyan kimutatták, azonban nincs bizonyíték arra, hogy az emberben és állatokban karcinogén lenne. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db, 100 db tabletta fehér, alumínium garanciazáras, csavaros kupakkal lezárt barna üvegben. 1 üveg dobozban. 6.6 A készítmény felhasználására, kezelésére vonatkozó útmutatások Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 25oC-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Orion Corporation Orionintie 1 FIN - 02200 Espoo, Finnország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-2025/01 (200 mg retard tabletta) 30x OGYI-T-2025/02 (200 mg retard tabletta) 100x OGYI-T-2026/01 (300 mg retard tabletta) 30x OGYI-T-2026/02 (300 mg retard tabletta) 100x 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. november 23. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2014. október 30. OGYI/22833/2014 OGYI/22834/2014 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás A teofillin átjut a placentán. Mivel a teofillin alkalmazásával a terhesség első trimeszterében még nincs elegendő tapasztalat, ebben a terhességi szakaszban kerülni kell a teofillin adását. A második és harmadik trimeszter idején a teofillin csak az előny/kockázat gondos mérlegelése után alkalmazható, mivel átjut a magzati keringésbe és a magzatban szimpatomimetikus hatásokat válthat ki. A terhesség végén adott teofillin gátolhatja a méhösszehúzódásokat. A születés előtt teofillin-adagolásnak kitett újszülötteknél tachycardia, ingerlékenység, émelygés, hányás fordult elő. A teofillin kiválasztódik az anyatejbe, így a csecsemőkben terápiás szérumszint alakulhat ki. Szoptatni lehetőleg csak a teofillin tabletta bevétele előtt szabad, és a kismama teofillin plazmakoncentrációját a terápiás dózistartomány alsó részére kell beállítani. Ha magasabb dózis adása szükséges, a szoptatást fel kell függeszteni. | 
