Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció. Tiszta, színtelen és szagtalan, steril vizes oldat. A beadható Ultravist oldatos injekciók fizikai-kémiai tulajdonságai a listázott koncentrációk szerint a következők: Jódkoncentráció (mg I/ml) 300 370 Ozmolalitás (Osm/kg víz) 37°C-on 0,59 0,77 Viszkozitás (mPa(s) 20°C-on 37°C-on 8,9 4,7 22,0 10,0 Sűrűség (g/ml) 20°C-on 37°C-on 1,328 1,322 1,409 1,399 pH-érték 6,5-8,0 6,5-8,0 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Ultravist 300 mg I/ml oldatos injekció: az oldat 623,40 mg jopromidot tartalmaz milliliterenként (ami megfelel 300 mg jódnak). Ultravist 370 mg I/ml oldatos injekció: az oldat 768,86 mg jopromidot tartalmaz milliliterenként (ami megfelel 370 mg jódnak). Ismert hatású segédanyag: Az oldat legfeljebb 0,01109 mmol (megfelel 0,2549 mg-nak) nátriumot tartalmaz milliliterenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Kalcium-nátrium-edetát, trometamol, sósav (pH-beállításhoz), nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz), injekcióhoz való víz. Javallat4.1 Terápiás javallatok Ez a gyógyszer kizárólag diagnosztikai célra alkalmazható. Ultravist 300 mg és 370 mg I/ml injekciók: intravascularis alkalmazásra - az érrendszer és a testüregek vizsgálatára. Kontraszterősítés komputertomográfiában (CT): arteriográfia és venográfia, beleértve az intravénás/intraarteriális digitális szubtrakciós angiográfiát (DSA); intravénás urográfia, ERCP (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia), artrográfia, valamint egyéb testüregek ábrázolása. Ultravist 370 mg I/ml injekció: főként angiokardiográfiában. Ultravist 300 mg és 370 mg I/ml injekciók: kontraszterősítéses mammográfia (Contrast-enhanced mammography, CEM) céljára felnőtt nőknél az emlő ismert vagy feltételezett elváltozásainak értékelésére vagy felismerésére, a mammográfia kiegészítésént (ultrahang-vizsgálattal vagy a nélkül) vagy a mágneses rezonanciás képalkotás (Magnetic Resonance Imagination, MRI) alternatívájaként, amikor az MR-vizsgálat ellenjavallt vagy nem elérhető. Ultravist 300 mg és 370 mg I/ml injekciók: intratechalisan nem alkalmazhatók. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Általános információk - Felmelegítés alkalmazás előtt A kezelés előtt testhőmérsékletre felmelegített kontrasztanyagok jobban tolerálhatók, és a kevésbé viszkózus oldatot könnyebben lehet befecskendezni. A felhasználásra vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban. A kontrasztanyagot csak megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező egészségügyi szakemberek adhatják be. Adagolás - Adagolás intravascularis alkalmazás esetén Az adagolást az életkornak, a testsúlynak, a klinikai kórképnek és a vizsgálati technikának megfelelően kell meghatározni. Az alábbiakban megadott adagok egy átlagos 70 kg-os felnőtt részére csak ajánlott dózisok. Az alábbiak szerint az adagok egyszeri injekció esetére vagy testtömegkilogrammra (ttkg) vonatkoztatva vannak megadva. A testtömeg-kilogrammonkénti maximum 1,5 g jódmennyiséget általában jól tolerálták. Az ajánlott adagok egyszeri injekció esetén: Konvencionális angiográfia Aortaív-angiográfia 50-80 ml Ultravist 300 mg I/ml Szelektív angiográfia 6-15 ml Ultravist 300 mg I/ml Mellkasi aortográfia 50-80 ml Ultravist 300 vagy 370 mg I/ml Abdominalis aortográfia 40-60 ml Ultravist 300 mg I/ml Arteriográfia: Felső végtagok 8-12 ml Ultravist 300 mg I/ml Alsó végtagok 20-30 ml Ultravist 300 mg I/ml Angiokardiográfia: Ventriculográfia: 40-60 ml Ultravist 370 mg I/ml Intrakoronáriás: 5-8 ml Ultravist 370 mg I/ml Venográfia: Felső végtagok 15-30 ml Ultravist 300 mg I/ml Alsó végtagok 30-60 ml Ultravist 300 mg I/ml Intravénás DSA A 30-60 ml Ultravist 300 vagy 370 mg I/ml injekció intravénás adagolása bóluszban (8-12 ml/másodperc a vena cubitalison keresztül; 10-20 ml/másodperc a vena cavaba) csak a törzs nagyereinek ábrázolására ajánlott. Az erekben maradó kontrasztanyag mennyiségét csökkenteni lehet és diagnosztikus célokra fel lehet használni, amennyiben közvetlenül utána izotóniás nátrium-klorid-oldatot fecskendeznek be bóluszban. Felnőttek: 30-60 ml Ultravist 300 vagy 370 mg I/ml injekció Intraartériás DSA A konvencionális angiográfiában használt adagok és koncentrációk lecsökkenthetők az intraarterialis DSA-hoz. Komputertomográfia (CT) Amennyiben lehetséges, az Ultravist injekciót intravénásan, bóluszban kell adagolni, lehetőleg infúziós pumpával. A lassú készülékek esetén az összdózis két részletben adandó: kb. a teljes adag felét kell bóluszban beadni, a megmaradt részt pedig 2-6 percen belül, a viszonylag állandó - habár nem maximális - vérszint elérésére. A spirális CT, de különösen a többrétegfelvételes technika lehetővé teszi a nagy mennyiségű adattárolást egy légvételnyi idő alatt. Az intravénásan, bóluszban beadott adag (80-150 ml Ultravist 300 mg I/ml injekció) hatásának a vizsgálandó területen történő optimalizálásához (csúcs, idő és fedettség időtartama) kifejezetten ajánlott az automata infúziós pumpa és a bóluszban való adagolás alkalmazása. Teljestest-CT A komputertomográfiában a szükséges kontrasztanyagdózisok, illetve ezek beadásának üteme a vizsgálandó szervektől, a feltételezett klinikai kórképtől és különösen az alkalmazott készülékektől (vizsgálati és képalkotási idő) függ. Cranialis CT Felnőttek: Ultravist 300 mg I/ml injekció: 1,0-2,0 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml injekció: 1,0-1,5 ml/ ttkg Kontraszterősítéses mammográfia Az Ultravist injekciót intravénásan kell beadni, lehetőleg automata infúziós pumpa segítségével. A képalkotás a kontrasztanyag beadása után körülbelül 2 perccel kezdődik. Felnőttek: Ultravist 300 mg I/ml injekció: 1,5 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml injekció: 1,5 ml/ ttkg Intravénás urográfia A gyermekkori, még éretlen nefron koncentrálóképességének fiziológiás gyengesége viszonylag magas kontrasztanyagdózisok alkalmazását teszi szükségessé. Az ajánlott dózisok a következők: Újszülöttek 1,2 g I / ttkg = 4,0 ml/ ttkg Ultravist 300 mg I/ml <1 hónap = 3,2 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml Csecsemők 1,0 g I/ ttkg = 3,0 ml/ ttkg Ultravist 300 mg I/ml (1 hónap-2 év) = 2,7 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml Gyermekek 0,5 g I/ ttkg = 1,5 ml/ ttkg Ultravist 300 mg I/ml (2 év-11 év) = 1,4 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml Serdülők 0,3 g I/ ttkg = 1,0 ml/ ttkg Ultravist 300 mg I/ml és felnőttek = 0,8 ml/ ttkg Ultravist 370 mg I/ml Felnőttek esetében a dózis növelhető, ha ezt különleges indikációk szükségessé teszik. A felvételek készítésének időpontjai A fenti adagolásra vonatkozó ajánlásoknak megfelelően Ultravist 300 vagy 370 mg I/ml injekciót adagolva 1-2 percen át, a veseparenchyma rendszerint a beadás kezdetétől számítva 3-5 percig, míg a vesemedence a húgyvezetékkel a beadás kezdetétől 8-15 percig lesz kontrasztdús. Fiatalabb betegeknél inkább mindig a korábbi, idősebbeknél pedig a későbbi időpontot érdemes választani. Általában ajánlott az első felvételt a kontrasztanyag beadása után 2-3 perccel elkészíteni. Újszülöttek, csecsemők, valamint vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a húgyutakat a későbbi felvételek tehetik láthatóbbá. - Egyéb testüregek vizsgálatára ajánlott adagolás Az arthrográfia és az ERCP (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia) végzésekor a kontrasztanyag-injekció fluoroszkópos nyomonkövetése ajánlott. Egyszeri vizsgálatra ajánlott dózisok: Az adagolás függhet a beteg életkorától, testtömegétől és a beteg általános állapotától. Ezen kívül függ a feltételezett kórképtől, a vizsgáló módszertől és a vizsgálandó területtől. Az alábbiakban megadott dózisok csak ajánlott mennyiségek és egy normál felnőtt átlagos adagját jelentik. Arthrográfia: 5-15 ml Ultravist 300 vagy 370 mg I/ml injekció ERCP: A dózis általában a klinikai kórképtől, a megjelenítendő struktúra méretétől függ. Egyéb: A dózis általában a klinikai kórképtől, a megjelenítendő struktúra méretétől függ. - További információk különleges betegcsoportok esetén Újszülöttek (egy hónapnál fiatalabb), csecsemők (1 hónap és 1 év közöttiek), valamint 2 év alatti gyermekek A csecsemők és különösen az újszülöttek fogékonyak az elektrolit-háztartás zavarára és a hemodinamikai paraméterek eltolódásaira. Figyelembe kell venni az alkalmazott kontrasztanyag dózisát, az alkalmazott radiológiai módszer technikai teljesítményét és a beteg állapotát. Idősek (65 éves vagy idősebb) Klinikai vizsgálat alapján idősebb (65 éves vagy idősebb) és fiatalabb betegek között a jopromid farmakokinetikájában nem figyeltek meg különbséget. Ezért dózismódosítás nem szükséges az idős betegeknél azon kívül, amely a 4.2 pontban található. Májkárosodás A jopromid mindössze 2%-a eliminálódik a széklettel, és nem metabolizálodik a májban, ezért a jopromid kiürülését a csökkent májfunkció nem befolyásolja. Dózismódosításra nincs szükség májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Vesekárosodás Mivel a jopromid a veséken keresztül szinte teljesen változatlan formában választódik ki, a jopromid kiürülésének ideje meghosszabbodik a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vesekárosodásban szenvedő betegeknél a kontrasztanyag-indukálta további vesekárosodás kockázatának csökkentése érdekében a lehetséges minimális dózist kell alkalmazni. (Lásd még 4.4 és 5.2 pont.) Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az Ultravist injekció alkalmazásának nincsen más abszolút ellenjavallata. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az összes javallatra Túlérzékenységi reakciók Az Ultravist injekció alkalmazása anaphylactoid / túlérzékenységi vagy egyéb idioszinkráziás reakciókkal járhat, amelyek cardiovascularis, légzési- vagy bőrtünetekben nyilvánulnak meg. Előfordulhatnak allergiaszerű enyhe vagy súlyos reakciók, beleértve a sokkot is (lásd 4.8 pont). Ezek a reakciók többnyire a gyógyszer beadása utáni 30 percen belül jelentkezhetnek. Mindazonáltal, késői reakciók is előfordulhatnak (órákkal vagy napokkal a beadás után). A túlérzékenységi reakciók kockázata a következő esetekben fokozott: - kontrasztanyag iránti korábban előforduló reakció, - asthma bronchiale vagy egyéb allergiás panaszok a kórelőzményben. Különösen gondos mérlegelésre van szükség az előny/kockázat tekintetében azoknál a betegeknél, akik az Ultravist injekció vagy az Ultravist injekció bármely segédanyaga iránt ismerten túlérzékenyek, vagy akiknél korábban túlérzékenységi reakciók jelentkeztek egyéb jódtartalmú kontrasztanyaggal szemben, mivel náluk a túlérzékenységi reakciók (súlyos reakciókat is beleértve) kockázata nagyobb. Azonban az ilyen jellegű reakciók nem rendszeresek és nem jósolhatók meg előre. Azok a betegek, akik béta-blokkolók szedése alatt ilyen reakciókat tapasztalnak, a béta-agonisták terápiás hatásaival szemben rezisztensek lehetnek (lásd 4.5 pont). Súlyos túlérzékenységi reakció esetén, a szívérrendszeri betegségben szenvedő betegek fogékonyabbak a súlyos vagy akár halálos kimenetelű eseményre. A beadást követő súlyos túlérzékenységi reakció lehetősége miatt ajánlott a beteget az eljárást követően megfigyelni. Minden beteg esetében fel kell készülni a sürgősségi ellátás szükségességére. Azon betegek esetén, akiknél nagyobb a kockázat az akut allergiaszerű reakciókra, akiknél előzőleg közepesen súlyos vagy súlyos akut reakció jelentkezett, valamint akik gyógyszeres kezelést igénylő asztmában vagy allergiában szenvednek, megfontolandó lehet kortikoszteroidos előkezelés. Pajzsmirigyműködési rendellenesség Hyperthyreosisban, illetve pajzsmirigy-megnagyobbodásban (struma, golyva) szenvedő betegeknél a jódtartalmú kontrasztanyagok pajzsmirigy-túlműködést vagy thyreotoxicus reakciókat válthatnak ki. Hyperthyreosis gyanúja esetén az Ultravist injekció alkalmazását megelőzően mérlegelni kell a pajzsmirigyműködés ellenőrzésének és/vagy a preventív, pajzsmirigyműködést szabályozó (tireosztatikus) gyógyszerelés szükségességét. Felnőtt és gyermekbetegeknél beszámoltak arról, hogy jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazását követően elvégzett pajzsmirigyfunkciós vizsgálatoknál hypothyreosist vagy átmeneti pajzsmirigyműködés-gátlást mutattak ki. Ismerten vagy gyanítottan pajzsmirigyműködési rendellenességben szenvedő betegek esetében, a jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazását megelőzően fel kell mérni a pajzsmirigy-alulműködés lehetséges kockázatát. Gyermekek és serdülők A 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél mind egyszeri, mind többszöri, jódtartalmú intravénás kontrasztanyaggal (iodinated contrast media, ICM) történő expozíciót követően beszámoltak hypothyreosisként vagy a pajzsmirigyműködés átmeneti szupressziójaként jellemezhető pajzsmirigyműködési rendellenességekről. Az alulműködés előfordulási gyakorisága a vizsgált betegek életkorától és a jódtartalmú kontrasztanyag dózisától függően 1% és 15% között van, és gyakrabban figyelhető meg újszülött, illetve koraszülött csecsemőknél. Az újszülött csecsemők - magzati korukban - az anyai szervezeten keresztül ki lehettek téve az Ultravist hatásának a terhesség alatt történt vizsgálatok kapcsán. A fiatalabb életkor, a nagyon alacsony születési súly, a koraszülött állapot, a pajzsmirigyműködést befolyásoló alapbetegségek, a neonatális vagy gyermekgyógyászati intenzív osztályra történő felvétel és a veleszületett szívbetegségek az ICM-expozíciót követően fellépő pajzsmirigy-alulműködés fokozott kockázatával járnak együtt. A veleszületett szívbetegségben szenvedő gyermekbetegek lehetnek a legnagyobb veszélynek kitéve, mivel az invazív szívműtétek során gyakran nagy dózisú kontrasztanyag adására van szükség. A korai életkorban jelentkező pajzsmirigy-alulműködés káros lehet a kognitív és neurológiai fejlődésre, és pajzsmirigyhormon-pótló kezelést igényelhet. Az ICM-expozíciót követően a pajzsmirigyműködés monitorozását a mögöttes kockázati tényezők alapján, egyénre szabottan kell elvégezni, különösen újszülöttek esetében (ez vonatkozik az időre született, valamint a koraszülött csecsemőkre is). Súlyos bőrreakciók (SCAR) A jopromid beadásával összefüggésben, ismeretlen gyakorisággal beszámoltak súlyos bőrreakciókról (SCAR), köztük Stevens-Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS), valamint akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek lehetnek vagy halállal végződhetnek. A betegeket tájékoztatni kell a bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és szorosan monitorozni kell őket a bőrreakciók kialakulása tekintetében. Gyermekeknél a kiütés első megjelenési formája tévesen fertőzésnek vélhető. Az orvosoknak figyelembe kell venniük a jopromidra kialakuló reakció lehetőségét a kiütéses és lázas jeleket mutató gyermekeknél. Ezen reakciók többsége 8 héten belül kialakult (AGEP: 1-12 nap, DRESS: 2-8 hét, SJS/TEN: 5 nap és 8 hét között). Amennyiben a betegnél a jopromid alkalmazása során olyan súlyos reakciók alakultak ki, mint az SJS, TEN, AGEP vagy DRESS, akkor ennek a betegnek a továbbiakban tilos jopromidot adni. Központi idegrendszeri rendellenességek Központi idegrendszeri rendellenességek megnövelhetik a jopromid alkalmazásával kapcsolatos neurológiai komplikációk kockázatát. A neurológiai komplikációk cerebralis angiográfiában és hozzá hasonló eljárások során gyakoribbak. A jopromid alkalmazásával összefüggésben encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont). A kontrasztanyag indukálta encephalopathia idegrendszeri működészavar jeleit és tüneteit okozhatja, például fejfájást, látászavart, corticalis vakságot, zavartságot, görcsrohamokat, koordináció-vesztést, hemiparesist, aphasiát, eszméletvesztést, kómát és agyödémát. A tünetek rendszerint a jopromid beadását követően perceken vagy órákon belül felléphetnek és általában napokon belül elmúlnak. A vér-agy gát áteresztőképességének növekedését kiváltó tényezők elősegítik a kontrasztanyag agyi szövetekbe való átjutását, amely központi idegrendszeri tüneteket, például encephalopathiát okozhat. Különösen körültekintően kell eljárni a fentiek esetében, valamint olyan esetekben, amikor egy előző roham és valamely egyidejűleg alkalmazott gyógyszer hatása miatt a rohamküszöb alacsonyabb lehet. Kontrasztanyag által kiváltott encephalopathia gyanúja esetén meg kell kezdeni a megfelelő orvosi ellátást, és a jopromidot nem szabad újra alkalmazni. Hidráltság A megfelelő hidráltságról minden betegnél gondoskodni kell az Ultravist injekció intravascularis adagolása előtt (lásd még: "Intravascularis alkalmazás - Akut vesekárosodás"). Ez különösen érvényes azon betegekre, akik myeloma multiplexben, diabetes mellitusban, polyuriában, oliguriában vagy hyperurikaemiában szenvednek, továbbá az újszülöttekre, csecsemőkre, kisgyermekekre és idősebb betegekre. A megfelelő hidráltsági állapotot vesekárosodásban szenvedő betegeknél is biztosítani kell. Azonban közepes fokú vesekárosodás (eGFR 30-59 ml/perc/1,73 m2) esetén a profilaktikus iv. hidrálás nem ajánlott, mert annak előnyét a vesebiztonság tekintetében nem állapították meg. Egyidejűleg fennálló súlyos vesekárosodásban (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2 ) és cardiovascularis betegségben szenvedő betegeknél a profilaktikus iv. hidrálás súlyos cardialis komplikációkhoz vezethet. (Lásd még: "Intravascularis alkalmazás - Akut vesekárosodás / Cardiovascularis betegség", valamint 4.8 pont). Izgatottság A fokozott izgalmi és szorongásos állapotok, valamint a fájdalomérzés megnövelhetik a mellékhatások előfordulásának kockázatát, vagy felerősíthetik a kontrasztanyaggal kapcsolatos reakciókat. Ezeknél a betegeknél elővigyázatosság ajánlott a szorongásos állapot minimalizálása érdekében. Előtesztelés Nem ajánlott kis mennyiségű kontrasztanyaggal érzékenységi tesztet végezni, mivel nem rendelkezik prediktív értékkel. Sőt, maga az érzékenységi teszt néha súlyos, akár fatális kimenetelű túlérzékenységi reakcióhoz vezetett. Intravascularis alkalmazás Akut vesekárosodás Az Ultravist injekció intravascularis alkalmazását követően úgynevezett kontrasztanyagadás utáni akut vesekárosodás (Post-Contrast Acute Kidney Injury, PC-AKI) jelentkezhet, amely átmeneti veseműködés-romlást jelent. Néhány esetben kialakulhat akut veseelégtelenség. A kockázati tényezők a következők lehetnek: - fennálló veseelégtelenség, - dehidratáció, - diabetes mellitus, - myeloma multiplex/paraproteinaemia, - az Ultravist injekció ismételt és/vagy nagy dózisú alkalmazása. Közepes fokú (eGFR 44-30 ml/perc/1,73 m2 ) és súlyos (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) vesekárosodásban szenvedő betegeknél - az intraarterialis kontrasztanyag-alkalmazás és a vesén történő elsődleges áthaladás miatti veseérintettség mellett - nagyobb a kockázata az úgynevezett kontrasztanyagadás utáni akut vesekárosodás (Post-Contrast Acute Kidney Injury, PC-AKI) kialakulásának. Súlyos vesekárosodásban (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegeknél - az intravénás vagy intraarteriális kontrasztanyag-alkalmazás és a vesén történő másodlagos áthaladás miatti veseérintettség mellett - is nagyobb a kockázata az úgynevezett kontrasztanyagadás utáni akut vesekárosodás (Post-Contrast Acute Kidney Injury, PC-AKI) kialakulásának (lásd még 4. pont, "Hidráltság"). A vesefunkció védelme érdekében az egymást követő kontrasztanyagos vizsgálatok tervezése során szükség lehet a kontrasztanyag kiürülési idejének, valamint a vesefunkció rendeződésének követésére. Dializált betegek, ha nincs maradék vesefunkciójuk, a radiológiai eljárásokhoz kaphatnak Ultravist injekciót, mivel a jódos kontrasztanyag a dialízis során távozik a szervezetből. Cardiovascularis betegség Súlyos szívbetegségben vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegek esetében a klinikailag jelentős hemodinamikai változások és az arrhythmia kialakulásának kockázata fokozott. A szívelégtelenségben szenvedőknél az Ultravist injekció intravascularis alkalmazása elősegítheti a pulmonalis oedema kialakulását. Phaeochromocytoma esetén Phaeochromocytomában szenvedő betegek esetén megnövekedhet a hipertóniás krízis kialakulásának kockázata. Myasthenia gravis Az Ultravist injekció beadása súlyosbíthatja a myasthenia gravis tüneteit. Thromboemboliás események A nem ionos kontrasztanyag sajátossága, hogy a normál fiziológiai funkciókkal nincs kölcsönhatásban. Ennek következtében a nem ionos kontrasztanyagnak alacsonyabb lehet in vitro a véralvadásgátló hatása, mint az ionizált anyag esetében. A kontrasztanyagon kívül számos más tényező, mint pl. az eljárás időtartama, az injekciók száma, a katéter és a tű anyaga, az alapbetegségek és az egyidejű gyógyszeres kezelés hozzájárulhat a thromboemboliás események kialakulásához. Az érkatéterezés során ennek tudatában kell lenni, és rendkívül nagy figyelmet kell fordítani az érfestéses technikára, valamint gyakran ki kell öblíteni a katétert fiziológiás sóoldattal (amennyiben lehetséges heparin hozzáadásával), továbbá a lehető legrövidebbre kell csökkenteni az eljárás időtartamát úgy, hogy minimálisra csökkenjen az eljárással kapcsolatos thrombosis és embolia kockázata. Kontraszterősítéses mammográfia (CEM) A kontraszterősítéses mammográfia a standard mammográfiához képest nagyobb ionizáló sugárzásnak teszi ki a beteget. A sugárdózis nagysága függ az emlő tömöttségétől, a mammográfiás készülék típusától és a készülék rendszerbeállításaitól. A CEM teljes sugárdózisa a mammográfiás vizsgálatokra vonatkozó nemzetközi irányelvekben meghatározott határérték alatt marad (3 mGy alatt). A segédanyagokkal kapcsolatos információk Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásai nem ismertek. 4.9 Túladagolás Az állatokon végzett akut toxicitási vizsgálatok nem jelzik akut intoxikáció kockázatát az Ultravist injekció alkalmazását követően. Intravascularis túladagolás A tünetek a víz- és elektrolitháztartás zavara, veseelégtelenség, cardiovascularis és pulmonalis komplikációk lehetnek. Véletlen intravascularis túladagolás esetén a víz- és elektrolit-egyensúlyt és a veseműködést monitorozni kell. A túladagolás kezelése a vitális funkciók fenntartására irányuljon. Az Ultravist injekció dializálható. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Biguanidok (metformin): akut veseelégtelenségben vagy krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél a biguanidok eliminációja csökkenhet, amely felhalmozódáshoz és laktát-acidózis kialakulásához vezethet. Mivel az Ultravist injekció alkalmazása vesekárosodáshoz vagy a vesekárosodás romlásához vezethet - a metforminnal kezelt betegeknél, különösen azoknál, akik előzőleg vesekárosodásban szenvedtek - a laktát-acidózis kifejlődésének kockázata megnövekedhet (lásd 4.4. pont, "Akut vesekárosodás"). A vesefunkció mérésére alapozva megfontolandó a metformin-alkalmazás felfüggesztésének szükségessége. Interleukin-2: Korábbi (több héten át tartó) Interleukin-2-kezelés az Ultravist injekcióra jelentkező késői reakciók fokozott kockázatával jár. Radioizotópok: Az Ultravist injekció beadását követően a pajzsmirigy-rendellenességek thyreotrop radioizotópokkal végzett diagnosztizálása, valamint a kezelés több hétig akadályozott lehet a csökkent radioizotóp-felvétel következtében. Szívbetegségek kezelésére alkalmazott egyes gyógyszerek (pl. béta-blokkolók, vazoaktív és egyéb szerek): a cardiovascularis kompenzációs mechanizmust csökkentő hatásuk révén fokozhatják a diagnosztikum használata mellett előforduló cardiovascularis reakciók (hypotonia, sokk) kockázatát. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. 6.2 Inkompatibilitások Az Ultravist injekciót nem szabad összekeverni semmilyen egyéb gyógyszerrel, az esetleges összeférhetetlenség kockázatának elkerülése végett. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása Az Ultravist injekció teljes biztonságossági profilja több mint 3900 betegen végzett, engedélyezés előtti vizsgálatok adataira, illetve több mint 74 000 betegen végzett, engedélyezés utáni vizsgálatok adataira, spontán bejelentések adataira és irodalmi adatokra épül. Az Ultravist injekció alkalmazása során megfigyelt leggyakoribb mellékhatások (?4%) a fejfájás, hányinger és a vasodilatatio. Az Ultravist injekcióval való kezelésben részesülő betegek körében a legsúlyosabb mellékhatások az anaphylactoid sokk, légzésleállás, bronchospasmus, gége-oedema, garat-oedema, asthma, kóma, agyi infarctus, stroke, agyi oedema, convulsio, arrhythmia, szívleállás, myocardialis ischemia, myocardialis infarctus, szívelégtelenség, bradycardia, cyanosis, hypotonia, sokk, dyspnoe, tüdő-oedema, légzési elégtelenség és aspiratio. Mellékhatások táblázatos listája Az Ultravist injekció alkalmazásával kapcsolatban megfigyelt mellékhatások az alábbi táblázatban találhatók. Besorolásuk szervrendszerek (MedDRA 13.0 verzió) szerinti csoportosításban történt. Az adott reakció, annak szinonimái és a kapcsolódó tünetek leírása a legmegfelelőbb MedDRA-kifejezés szerint történt. A klinikai vizsgálatokban jelentett mellékhatások gyakoriságuk szerint kerülnek csoportosításra. A gyakorisági csoportok a következők: gyakori (?1/100-<1/10), nem gyakori (?1/1000-<1/100), ritka (?1/10 000-<1/1000). Azok a mellékhatások, amelyeket csak a forgalomba hozatal után azonosítottak és gyakoriságuk nem állapítható meg, "nem ismert" gyakoriság alatt találhatók. 1. táblázat: Az összetett klinikai vizsgálatokban részt vevő betegeknél jelentett és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatások Ultravist injekcióval történő kezelésben részesülő betegek körében Szervrendszerek Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenységi/ anaphylactoid reakciók (anaphylactoid sokk§)*), légzésleállás§)*), bronchospasmus*), gége-*)/ torok-*)/ arc-oedema, nyelv-oedema§), gége-/ garat-spasmus§), asthma§)*), conjunctivitis§), könnyezés§), tüsszögés, köhögés, nyálkahártya-duzzanat, rhinitis§), rekedtség§), torokirritáció§), urticaria, pruritus, angiooedema) Endokrin betegségek és tünetek Thyreotoxicus krízis, pajzsmirigyműködés zavara Pszichiátriai kórképek Szorongás Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés, Fejfájás, Ízérzékelés zavara Vasovagalis reakciók, Zavart állapot, Nyugtalanság, Paraesthesia/ hypoaesthesia, Aluszékonyság Kóma*), Cerebrlis ischemia*) /infarctus*), Stroke*), Agyi oedema a)*), Convulsio, Átmeneti corticalis vakság a), Tudatvesztés, Agitatio, Amnézia, Beszédzavarok, Paresis/ paralízis, Kontrasztanyag által kiváltott encephalopathia Szembetegségek és szemészeti tünetek Homályos látás/ látási zavarok A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Hallászavarok Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Mellkasi fájdalom/ diszkomfort Arrhythmia*) Szívmegállás*), Myocardialis ischaemia*), Palpitatio Myocardialis infarctus*), Szívelégtelenség*), Bradycardia*), Tachycardia, Cianosis*) Érbetegségek és tünetek Hypertonia Vasodilatatio Hypotonia*) Sokk*), Thromboemboliás események a), Vasospasmus a) Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe*) Tüdő-oedema*), Légzési elégtelenség*), Aspiratio*) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányás Hányinger Hasi fájdalom Dysphagia, Nyálmirigyduzzanat, Hasmenés A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Hólyagos állapotok (pl. Stevens-Johnson- vagy Lyell-szindróma), Kiütés, Erythema, Hyperhidrosis, Akut generalizált exanthemás pustulosis, Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Compartment-szindróma extravasatio esetén a) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Vesekárosodás a), Akut veseelégtelenség a) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fájdalom, Az injekció beadása helyén fellépő reakciók (többféle, pl. fájdalom, melegérzet§), oedema§), gyulladás§) és extravasatio esetén lágyrészsérülés§)) Forróságérzet Oedema Rossz közérzet Hidegrázás, Sápadtság, Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Testhőmérséklet-változás *) életet veszélyeztető és/vagy halálos kimenetelű eseteket jelentettek a) kizárólag intravascularis alkalmazáskor §) csak forgalomba hozatal után azonosított (gyakoriság nem ismert) A fent felsorolt mellékhatások mellett a következő mellékhatásokat jelentették ERCP (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia) során: hasnyálmirigy-enzimszint emelkedése, pancreatitis nem ismert gyakorisággal. A mielográfiában, illetve a testüregekben történő alkalmazás esetén a mellékhatások többsége néhány órával a beadás után jelentkezik. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: vízoldékony, nephrotrop, alacsony ozmolalitású röntgenkontrasztanyagok, ATC kód: V08AB05 A kontrasztot biztosító anyag az Ultravist injekcióban a jopromid, amely egy nemionos, vízoldékony trijód-izoftálsav (molekulatömege: 791,12), és amelyben a stabilan kötött jód abszorbeálja a röntgensugarakat. A jopromid-injekció a kontrasztanyag áramlásának útjában lévő erekről és testüregekről ad kontrasztot, így képezve a belső struktúráról radiografikus képet egészen a kontrasztanyag jelentős felhígulásáig. Kontraszterősítéses mammográfia (CEM) Kilenc tanulmány (amelyek 1531 beteg adatát tartalmazták) irányult a diagnosztikai teljesítményre releváns beállítások mellett. A gyanús elváltozásokat értékelő vizsgálatokban a CEM 96,9% és 100% közötti érzékenységet, valamint 69,7% és 87% közötti specificitást mutatott, szemben a digitális mammográfiával, amelynek érzékenysége 96,9% és specificitása 42,0% volt. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben a CEM pontosságát más diagnosztikai eljárásokkal hasonlították össze, a CEM 100%-os szenzitivitást és 100%-os negatív prediktív értéket (NPV) mutatott a mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) szemben (szenzitivitás: 93%; p=0,04, valamint NPV: 65%; p <0,001). A CEM az ultrahanggal kombinált teljes mezős digitális mammográfiával (Full-field digital mammography. FFDM) összehasonlítva 92,3%-os szenzitivitást (FFDM: 89,8%, p<0,05); 93%-os pozitív prediktív értéket, PPV (FFDM: 88,7%, p<0,01) és 90,2%-os pontosságot (FFDM: 87%, p<0,05) mutatott. Az MRI-ellenjavallattal rendelkező betegek esetében mind a mammográfia, mind a CEM általi besorolás szignifikánsan korrelált a kórszövettani besorolással. A CEM 98,8%-os szenzitivitást és 54,55%-os specificitást mutatott, szemben a mammográfia 89,16%-os szenzitivitásával és 36,36%-os specificitásával. Az emlőrák műtétet megelőző állapotfelmérését és stádiumbeosztását értékelő vizsgálatokban a CEM 93%-os szenzitivitást, 98%-os specificitást, 90%-os pozitív prediktív értéket (PPV), 98%-os negatív prediktív értéket (NPV) és 97%-os pontosságot mutatott. A CEM eredménye alapján az esetek 18,4%-ában az előzetesen felállított műtéti terv módosult. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információk A jopromid a szervezetben úgy viselkedik, mint minden más, vesén keresztül kiválasztódó, erősen hidrofil, biológiailag inert anyag (pl.: mannitol, inulin). Felszívódás és eloszlás Az intravénás beadást követően a jopromid plazmakoncentrációja gyorsan csökken az extracelluláris térben történő eloszlás, majd az azt követő kiürülés miatt. A teljes egyensúlyi eloszlási térfogat 16 l, amely hozzávetőlegesen megegyezik az extracelluláris tér térfogatával. A proteinhez való kötődés elhanyagolható (kb. 1%). Nincs arra utaló jel, hogy a jopromid áthatol az ép vér-agy gáton. Állatokon végzett vizsgálatokban kis mennyiség átjutott a placentán (a beadott dózis ?0,3%-át találták nyúlembriókban.). ERCP- (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia) vizsgálat során az epevezetékbe és/vagy hasnyálmirigy-vezetékbe történő beadást követően a jódozott kontrasztanyagok szisztémásan felszívódnak és a plazma-csúcskoncentrációt 1-4 órával a beadást követően érik el. A maximális szérumjódszint egy átlagosan 7,3 g jódot tartalmazó dózis beadása után kb. negyvened része volt a hasonló dózis intravénás alkalmazása után mért maximális szérumszintnek. Biotranszformáció A jopromid nem metabolizálodik. Elimináció A terminális eliminációs felezési idő kb. 2 óra, függetlenül az adagtól. A vizsgált dózistartományban a jopromid átlagos teljes clearance-e 106 ± 12 ml/perc amely majdnem azonos a vese clearance-értékével, amely 102 ± 15 ml/perc. Így a jopromid kiválasztása majdnem teljesen a vesén keresztül történik. Az adagolt dózis mindössze kb. 2%-a ürül a széklettel a beadást követő 3 napon belül. Megközelítőleg a beadott dózis 60%-a választódik ki a vizelettel az adagolás után 3 órával. Átlagosan a dózis ?93%-a volt visszanyerhető 12 órán belül. A kiválasztódás lényegében teljes 24 órán belül. ERCP- (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia) vizsgálat során az epevezetékbe és/vagy a hasnyálmirigy-vezetékbe történő beadást követően a szérumjódszint 7 napon belül tér vissza az alkalmazás előtt értékre. Linearitás/nonlinearitás A jopromid farmakokinetikai paraméterei embereknél a dózissal arányosan változnak (pl. Cmax, AUC) vagy dózisfüggetlenek (pl. Vss, t1/2). Tulajdonságok különleges betegcsoportoknál Idősek (65 éves vagy annál idősebb betegek) Középkorú (49-64 éves) és idős (65-70 éves) betegeknél, akiknél nincs jelentős vesefunkció-romlás, a teljes plazma-clearance 74-114 ml/perc (középkorú csoport, átlagérték 102 ml/perc) és 72-110 ml/perc (idősek, átlagérték 89 ml/perc) volt, amely csak kis mértékben alacsonyabb, mint az egészséges fiataloknál mért érték (88-138 ml/perc, átlagérték 106 ml/perc). Az egyéni eliminációs felezési idők 1,9-2,9 óra és 1,5-2,7 óra között voltak. Összehasonlítva az egészséges, fiatal önkéntesek szélsőértékeivel (1,4-2,1 óra), a terminális felezési idők hasonlóak. A kis különbségek az életkor miatt fiziológiásan csökkent glomerulusfiltrációból adódnak. Gyermekek és serdülők A jopromid farmakokinetikáját gyermekeknél és serdülőknél nem vizsgálták (lásd 4.2 pont). Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a jopromid plazmára vonatkozó felezési ideje meghosszabbodik a csökkent glomerulusfiltráció miatt. A közepesen súlyos vagy enyhe vesekárosodásban szenvedő (80?CLCR>30 ml/perc/1,73 m2) betegek esetén a plazma-clearance 49,4 ml/perc/1,73 m2 (CV=53%) értékre csökkent. A súlyos vesekárosodásban szenvedő (CLCR=30-10 ml/perc/1,73 m2), nem dializált betegek esetén a plazma-clearance 18,1 ml/perc/1,73 m2 (CV=30%) értékre csökkent. A terminális felezési idő középértéke közepesen súlyos és enyhe vesekárosodásban szenvedő (80?CLCR>30 ml/perc/1,73 m2) betegek esetén 6,1 óra (CV=43%), a súlyos vesekárosodásban szenvedő (CLCR=30-10 ml/perc/1,73 m2), nem dializált betegek esetén pedig 11,6 óra (CV=49%). A közepesen súlyos és enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a vizeletből visszanyerhető mennyiség 6 órával a dózis beadását követően 38%, míg a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 26%, összehasonlítva az egészséges önkénteseknél mért 83%-kal. A visszanyerhető mennyiség 24 órával az utolsó adag után 60% volt a közepesen súlyos vagy enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél, míg 51% a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, összehasonlítva az egészséges önkénteseknél mért 95%-kal. A jopromid hemodialízissel eliminálható. A jopromid-dózis kb. 60%-a kiürül egy 3 órás dialízis alatt. Májkárosodás A károsodott májfunkció a kiválasztást nem befolyásolja, mert a jopromid nem metabolizálódik és mindössze az adag 2%-a távozik a széklettel. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású toxicitási, genotoxicitási és reprodukcióra kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Genotoxikus potenciál, tumort generáló tulajdonság Az in vivo és in vitro genotoxicitási hatástanulmányok (gén-, kromoszómás és genommutációs tesztek) nem mutattak mutagén potenciált az Ultravist injekcióval összefüggésben. A genotoxikus hatások hiányából kifolyólag, és figyelembe véve a metabolikus stabilitást, a farmakokinetikát és a gyorsan fejlődő szövetekre toxikusan ható tényezők hiányát, valamint azt a tényt, hogy az Ultravist injekció csak egyszer kerül beadásra, nincs egyértelmű kockázata a tumort generáló hatásnak embereknél. Helyi érzékenység és kontakt-szenzitizáló potenciál Az egyszeri és az ismételt intravénás beadást, valamint az egyszeri intraarteriális, intramuscularis, paravénás, intraperitonealis, intrathecalis és kötőhártyás beadást követő helyitolerancia-tanulmányok azt mutatták, hogy nem, vagy csak nagyon kis mértékben lehet helyi mellékhatásokra számítani a vérerekben, a vénák melletti szövetekben, a subarachnoidealis térben vagy az emberi nyálkahártyán. A kontakt-szenzitizáló hatásokat figyelő tanulmányok nem mutattak ki szenzitizáló potenciált. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Ultravist 300 mg I/ml oldatos injekció: 50 ml, 100 ml vagy 500 ml oldat, színezett műanyag védőkupakkal ellátott, szürke gumidugóval és rolnizott alumíniumkupakkal lezárt, színtelen infúziós üvegbe töltve. 10 × 50 ml, 10 × 100 ml, 8 × 500 ml dobozban. Ultravist 370 mg I/ml oldatos injekció: 50 ml, 100 ml vagy 500 ml oldat, színezett műanyag védőkupakkal ellátott, szürke gumidugóval és rolnizott alumíniumkupakkal lezárt, színtelen infúziós üvegbe töltve. 10 × 50 ml, 10 × 100 ml, 8 × 500 ml dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Alkalmazás előtt az Ultravist injekciót testhőmérsékletűre fel kell melegíteni. Küllem A kontrasztanyagot az alkalmazás előtt vizuálisan meg kell vizsgálni. Jelentős elszíneződés, szemcsés anyag jelenléte (beleértve a kristályokat is) vagy hibás tárolóüveg esetén a kontrasztanyag nem alkalmazható. Mivel az Ultravist injekció egy magas koncentrációjú oldat, igen ritkán kikristályosodás (tejszerű-zavaros állag és/vagy kicsapódás az üvegen, vagy lebegő kristályok) előfordulhat. Injekciós vagy infúziós üveg A kontrasztanyagot csak közvetlenül a vizsgálat elkezdésekor kell felszívni a fecskendőbe vagy az infúziós készülékhez kapcsolt infúziós üvegbe. A gumidugót csak egy alkalommal lehet átlyukasztani, azért, hogy megakadályozzák a mikrorészecskék nagy mennyiségben való átjutását az oldatba. Hosszú végű és maximum 18G átmérőjű kanül használata ajánlott a dugó átlyukasztásához és a kontrasztanyag felszívásához (erre a célra készült oldalnyílásos felszívó kanülök, pl. Nocore-Admix kanülök, különösképpen megfelelnek). Az egy adott beteg egy vizsgálatára szánt, fel nem használt kontrasztanyag-oldatot meg kell semmisíteni. Nagy térfogatú üveg (csak intravascularis beadásra) A következőket kell alkalmazni a kontrasztanyag 200 ml-es vagy nagyobb üvegekből való többszörös felszívásához: A többszörös kontrasztanyag-felszívást egy, a többszörös felszívásra jóváhagyott eszközzel kell végezni. Az üveg gumidugóját soha nem szabad kilyukasztani egynél többször, így megakadályozható a mikrorészecskék nagy mennyiségben való átjutása az oldatba. A kontrasztanyagot automata injektor segítségével kell beadni, illetve egyéb elfogadott olyan eljárással, amely a kontrasztanyag sterilitását biztosítja. Az injektor beteghez vezető csövét (páciens csöve) minden alkalommal ki kell cserélni a keresztfertőzés elkerülése végett. Az összekötő csövek és az injektorrendszer minden eldobható alkatrészét ki kell dobni, amikor az infúziós üveg kiürül, vagy amikor az üveg kinyitása után 10 óra eltelt. Az eszköz gyártójának utasításait be kell tartani. A megnyitott üvegben lévő, fel nem használt Ultravist injekciót az első felbontástól számított 10 óra múlva ki kell önteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: keresztjelzés nélküli Osztályozás: II./3 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30°C-on tárolandó. Fénytől és röntgensugárzástól védve. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Az üveg felbontása után: 10 óra. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Bayer AG 51368 Leverkusen Németország 8. FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-1518/01 (Ultravist 300 mg I/ml oldatos injekció, 10×50 ml) OGYI-T-1518/02 (Ultravist 300 mg I/ml oldatos injekció, 10×100 ml) OGYI-T-1518/03 (Ultravist 300 mg I/ml oldatos injekció, 8×500 ml) OGYI-T-1518/04 (Ultravist 370 mg I/ml oldatos injekció, 10×50 ml) OGYI-T-1518/05 (Ultravist 370 mg I/ml oldatos injekció, 10×100 ml) OGYI-T-1518/06 (Ultravist 370 mg I/ml oldatos injekció, 8×500 ml) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1991. december 13. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 23. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. november 30. 2 OGYÉI/78768/2022 OGYÉI/78772/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a jopromid tekintetében. Állatokkal végzett tanulmányok a jopromid embernél történő diagnosztikus alkalmazását követően nem utaltak káros hatásra a terhességre, az embrionális/foetalis fejlődésre, valamint a magzati és születés utáni fejlődésre nézve. Szoptatás Az Ultravist injekció biztonságosságát szoptatott csecsemőnél nem vizsgálták. A kontrasztanyag alig választódik ki az anyatejbe. Valószínűleg a szoptatott csecsemőre nincs káros hatással. (Lásd 4.4 pont) | 
