Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Belladonna alkaloidok, félszintetikus, kvaterner ammónium vegyületek
ATC: A03BB01

A Buscopan a tápcsatorna, az epeutak és az urogenitalis rendszer simaizomzatának görcsét oldja.
Más kvaterner ammóniumszármazékokhoz hasonlóan a hioszcin-N-butilbromid sem jut át a vér-agy gáton, ennek megfelelően nem okoz központi idegrendszeri antikolinerg mellékhatásokat.
A periférián kifejtett antikolinerg hatás a zsigerek falában található ganglionok működésének gátlásából és a gyógyszer antimuszkarin aktivitásából ered.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A hioszcin-butilbromid kvaterner ammóniumvegyület, nagymértékben poláros természetű, ezért per os adagolást követően 8%-a, rectalis adagolást követően 3%-a szívódik fel. Az egyszeri 20 mg-400 mg adagban szájon át történő alkalmazását követően 2 órával a hioszcin-butilbromid plazmában mért csúcskoncentrációja 0,11 ng/ml és 2,04 ng/ml közötti értékeket mutatott. Ugyanilyen dózistartományban az átlagos AUC0-tz-értékek 0,37 ng/ml és 10,7 ng/ml közé estek. A különböző, 100 mg-os gyógyszerformák, mint pl. bevont tabletta, végbélkúp és belsőleges oldat mindegyikének abszolút biohasznosulása kevesebb, mint 1% (medián érték).

Eloszlás
Mivel a hioszcin-butilbromid nagymértékű affinitással kötődik a muszkarin- és nikotin-receptorokhoz, elsősorban a hasi és a medence területek simaizomsejtjeihez, valamint a hasi szervek ganglionjaihoz kötődve oszlik meg. A hioszcin-butilbromid plazmafehérjékhez (albuminhoz) való kötődése kb. 4,4%.
Állatkísérletekben mutatták ki, hogy a hioszcin-butilbromid nem jut át a vér-agy gáton; azonban erre vonatkozó klinikai adat nem áll rendelkezésre. In vitro kölcsönhatást figyeltek meg a hioszcin-butilbromid (1 mM) és az emberi placenta epithel sejtjeinek cholin-transzportja (1,4 nM) között.
Intravénás beadást követően a hatóanyag az első 10 percben gyorsan kiürül a plazmából, felezési ideje 2-3 perc. Az eloszlási térfogat (Vss) 128 liter.

Per os és intravénás beadást követően a hioszcin-butil-bromid a gyomor-bél traktus, a máj és a vesék szövetében koncentrálódik. A rövid ideig mérhető rendkívül alacsony vérszint ellenére a hioszcin-butil-bromid továbbra is elérhető marad a hatás helyén a magas szöveti affinitása miatt.

Biotranszformáció és elimináció
A 100 mg-400 mg egyszeri adagolást követően a terminális eliminációs felezési idő a 6,2-10,6 óra közötti tartományba esett. A metabolizmus elsősorban az észterkötés helyén történő hidrolízis útján valósul meg.
A szájon át alkalmazott hioszcin-butilbromid a széklettel és a vizelettel ürül ki a szervezetből. Férfiakkal végzett vizsgálatok eredményei szerint szájon át történő adagolást követően 2-5% izotóppal jelölt dózis ürült ki a veséken keresztül, rectalis adagolást követően pedig 0,7-1,6%.
Szájon át történő alkalmazást követően az izotóp-aktivitás 90%-át a székletben mutatták ki. A szájon át történő alkalmazást követően mért izotóp-aktivitás alapján az alkalmazott hioszcin-butilbromid adagnak mindössze 0,1%-a ürült ki vizelettel a szervezetből.
A 100 mg-400 mg szájon át alkalmazott adagok esetén az átlagos látszólagos orális clearance 881-1420 l/perc, míg az ugyanehhez az adagolási sémához tartozó megoszlási tér 6,13-11,3 x 105 l, feltehetően a nagyon alacsony szisztémás megoszlásnak köszönhetően.
A vizelettel ürülő metabolitok kismértékben kötődnek a muszkarin-receptorokhoz, ezért úgy tekinthető, hogy nem járulnak hozzá a hioszcin-butilbromid hatásaihoz.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az egyszeri adaggal végzett vizsgálatok eredményei alapján a hioszcin-butilbromid akut toxicitási indexe alacsony: az orális LD50-érték egérben 1000-3000 mg/ttkg, patkányban 1040-3300 mg/ttkg és kutyában 600 mg/ttkg. A toxicitás legfőbb jeleként ataxia, izomtónus-csökkenés, ill. egereknél ezen kívül tremor és konvulziók, kutyáknál pedig mydriasis, nyálkahártya-szárazság és tachycardia lépett fel. A halál 24 órán belül, légzésbénulás miatt következett be. A hioszcin-butilbromid intravénás LD50-értéke egereknél 10-23 mg/ttkg, patkányban 18 mg/ttkg volt.

Ismételt per os adagolást követő 4 hétig tartó toxicitási vizsgálatok során patkányban 500 mg/ttkg, 26 hetes per os adagolás mellett pedig 200 mg/ttkg volt az észlelhető károsodás nélkül adható dózisszint (NOAEL - No Observed Adverse Effect Level).
Magasabb dózisszint elérésekor a zsigerek paraszimpatikus ganglionjaira kifejtett hatása révén a hioszcin-butilbromid felfüggesztette a bélmotilitást és obstipatiót eredményezett. Az 50 kezelt patkányból 11 elhullott.
A hematológiai és klinikai laborkémiai vizsgálatok eredményei nem mutattak dózisfüggő elváltozásokat. A 26 hetet követően a patkányok 200 mg/ttkg-os dózist toleráltak, míg 250 mg/ttkg és 1000 mg/ttkg adagok beadása után a gastrointestinalis funkciók leálltak és elhullás következett be.
Kutyákon vizsgálva 39 hetes per os (kapszula) adagolás mellett 30 mg/ttkg volt az észlelhető károsodás nélkül adható dózisszint (NOAEL). A klinikai eredmények többsége a nagy dózisban (200 mg/ttkg) beadott hioszcin-butilbromid akut hatásainak tulajdonítható. Hisztopatológiai elváltozásokat nem figyeltek meg.

Egy 4 hétig tartó, patkányokon végzett vizsgálatban a kísérleti állatok jól tolerálták az 1 mg/ttkg-os adagban, ismételten, intravénásan adagolt Buscopant. A dózist 3 mg/ttkg-ra növelve convulsiók, 9 mg/ttkg-ra növelve légzésbénulás lépett fel.

Kutyákat több mint 5 héten keresztül 2-szer 1, 2-szer 3, ill. 2-szer 9 mg/ttkg intravénásan adott Buscopannal kezelve dózisfüggő pupillatágulatot figyeltek meg, ezen kívül a 2-szer 9 mg/ttkg adagolás mellett ataxia és nyálfolyás lépett fel, továbbá csökkent az állatok táplálékfelvétele és testtömege. Ily módon intravénás adagolást követően patkányokban, ill. kutyákban az észlelhető károsodás nélkül adható dózisszint (NOAEL) 1 mg/ttkg és 9 mg/ttkg volt. Az injekciós oldat (intramuscularis és intravénás) lokális tolerálhatósága megfelelőnek bizonyult.

Patkányok a rendszeresen intramuscularisan alkalmazott injekciót 10 mg/ttkg-os per os adagban jól tolerálták, azonban az injekció beadás helyén látható izomsérülések nagyobb számban fordultak elő a kontroll-csoporthoz viszonyítva. 60, ill. 120 mg/ttkg adagolás mellett a mortalitás magasnak bizonyult és a lokális szövetkárosodások dózisfüggő súlyosbodása volt megfigyelhető.

Patkányoknak per os legfeljebb 200 mg/ttkg, ill. nyulaknak szondán át 200 mg/ttkg vagy subcutan 50 mg/ttkg dózisban a vemhesség II. fázisában adagolt hioszcin-butilbromid nem fejtett ki sem embriotoxikus, sem teratogen hatást. Per os 200 mg/ttkg dózisig a termékenység sem károsodott.

Hasonlóan más kationos gyógyszerekhez in vitro a hioszcin-butilbromid kölcsönhatásba lép az emberi placenta epithel sejtjeinek cholin-transzportrendszerével. A hioszcin-butilbromid magzatba való átjutása nem bizonyított.
A kúpban alkalmazott hioszcin-butilbromid lokális tolerálhatóságát megfelelőnek találták.

Több mint 28 napig tartó, kutyákon és majmokon végzett lokális tolerancia vizsgálatokban a Buscopan injekció 15 mg/ttkg adagját rendszeresen intramuscularisan alkalmazták. Kizárólag a kutyákon figyeltek meg apró, gócos szövetelhalást az injekció beadásának helyén. Nyulak fülén végzett vizsgálatokban a nyulak fülén mind az artériák, mind a vénák vonatkozásában jól tolerálhatónak találták a Buscopant. In vitro a 20 mg/ml-es Buscopan injekció 0,1 ml emberi vérhez hozzáadva nem mutatott hemolitikus reakciókat.

A hioszcin-butilbromid az Ames-teszt, a V79 emlős sejtvonalakon végzett in vitro génmutációs vizsgálatok (HPRT-teszt), továbbá emberi perifériás vérből nyert lymphocytákon in vitro végzett kromoszóma-aberrációs teszt során nem fejtett ki mutagen vagy clastogen hatást. In vivo vizsgálva a hioszcin-butilbromid patkány csontvelő micronucleus teszten negatív volt.
In vivo karcinogenitás vizsgálatokat nem végeztek. A korlátozott időtartamú, patkányokon per os, legfeljebb 1000 mg/ttkg-os adagolás mellett végzett két 26 hetes kezelés során nem észleltek daganatkeltő hatást.