Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta Fehér színű, kerek filmtabletta az egyik oldalán bemetszéssel és "BIS 2,5" mélynyomású jelöléssel. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóSandoz Hungária Kereskedelmi Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 2,5 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag 1,2 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát mikrokristályos cellulóz hidegen duzzadó kukoricakeményítő kroszkarmellóz-nátrium vízmentes kolloid szilícium-dioxid magnézium-sztearát Filmbevonat: laktóz-monohidrát hipromellóz makrogol 4000 titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok A stabil, krónikus, csökkent balkamrai szisztolés funkcióval járó szívelégtelenség kezelése ACE-gátlókkal és vízhajtókkal, esetlegesen szívglikozidokkal kombinációban (további adatok lásd 5.1 pontban). Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Adagolás stabil krónikus szívelégtelenség kezelésében A szívelégtelenség standard kezelése egy ACE-gátló (vagy az ACE-gátlókkal szembeni intolerancia esetén egy angiotenzin-receptor-gátló), egy béta-blokkoló gyógyszer, vízhajtó és szükség esetén szívglikozidok adásából áll. A betegek állapota stabil kell legyen (akut szívelégtelenség nélkül) a bizoprolol-kezelés megkezdésekor. Ajánlatos, hogy a kezelőorvos gyakorlattal rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében. Dózisemelés időszaka A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal való kezelése dózisemeléssel járó időszakot (titrációs fázist) igényel. A bizoprolol-kezelést fokozatos dózisemeléssel kell kezdeni a következő lépések szerint: * 1,25 mg naponta egyszer egy héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: * 2,5 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: * 3,75 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: * 5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: * 7,5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő: * 10 mg naponta egyszer, fenntartó terápiaként. Az ajánlott legnagyobb adag 10 mg naponta egyszer. A szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia jelentkezhet a dózisemelés időszaka alatt és később. Az élettani paraméterek (pulzusszám, vérnyomás) és a szívelégtelenség rosszabbodását jelző tünetek gondos követése ajánlott a dózisemelés időszaka alatt. A tünetek már a kezelés megkezdését követő első napon előfordulhatnak. A kezelés módosítása Ha a legnagyobb ajánlott adagot nem tolerálja jól a beteg, az adag fokozatos csökkentését mérlegelni lehet. Szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio, vagy bradycardia esetén ajánlott az egyéb egyidejűleg szedett gyógyszerek adagjainak újragondolása. Átmenetileg szükséges lehet a bizoprolol adagjának csökkentése, esetleg a kezelés abbahagyásának a mérlegelése is. Az újbóli bevezetés és/vagy dózisemelés mindig meggondolandó, amint a beteg állapota ismételten stabillá válik. Kezelés időtartama A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelése általában hosszú távú kezelést jelent. A bizoprolollal végzett kezelést tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében tilos a kezelést hirtelen abbahagyni. A napi adag fokozatos csökkentése javasolt. Vese- vagy májkárosodás Nincs adat a bizoprolol farmakokinetikájára vonatkozóan krónikus szívelégtelenségben szenvedő és csökkent vese- vagy májműködésű beteg esetében. Az adagemelést ilyen betegeknél ezért különös óvatossággal kell végezni. Idősek Nincs szükség az adag módosítására. Gyermekek és serdülők A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtabletta nem javasolt gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtablettákat reggel kell bevenni és étkezés közben is be lehet venni őket. Folyadékkal kell lenyelni és nem szabad elrágni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A bizoprolol a következő esetekben ellenjavallott: * a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * akut szívelégtelenségben vagy a szívelégtelenség akut dekompenzálódásának időszakai alatt, ha iv. inotróp gyógyszerrel való kezelésre van szükség; * cardiogén shock; * másod- vagy harmadfokú AV-blokk; * sick sinus szindróma; * sinoatrialis blokk; * tüneteket okozó bradycardia; * tüneteket okozó hypotensio; * súlyos asthma bronchiale vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség; * a perifériás érszűkülettel járó állapotokban és Raynaud szindróma súlyos esetei; * kezeletlen phaeochoromocytoma (lásd a 4.4 pont); * metabolikus acidózis. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelést speciális adagemelési fázissal kell kezdeni (lásd 4.2 pont). Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol-kezelést tilos hirtelen megszakítani, kivéve, ha az egyértelműen indokolt, mivel az a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont). Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelés elkezdése és megszüntetése rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolást és az alkalmazás módját lásd a 4.2 pontban. A bizoprololt óvatosan kell alkalmazni a következő esetekben: * Bronchospasmus (asthma bronchiale, krónikus obstruktív tüdőbetegség [COPD]). Bár a kardioszelektív (béta-1-szelektív) béta-blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta-blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a bizoprolol csak óvatossággal alkalmazható. Obstruktív tüdőbetegségekben szenvedő betegek esetén a bizoprolol-kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni és a beteg rendszeres monitorozása szükséges, az esetleg előforduló új tünetek miatt (mint például nehézlégzés, terhelési intolerancia vagy köhögés). Asthma bronchiale vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor-kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta-2-agonista gyógyszer dózisának emelése válhat szükségessé. * A vércukorszint jelentős ingadozásával járó diabetes mellitus. A gyógyszer elfedheti a hypoglykaemia tüneteit (pl. a tachycardiát, szívdobogás-érzést vagy verejtékezést). * Szigorú koplalás * Folyamatban lévő deszenzitizációs kezelés. Hasonlóan más béta-blokkolókhoz, a bizoprolol is növelheti az allergének iránti érzékenységet és fokozhatja az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az adrenalin-kezelés nem mindig biztosítja a várt terápiás hatást. * Első fokú AV-blokk * Prinzmetal angina. Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta-1-szelektivitás ellenére sem. * A perifériás verőér-szűkület (a tünetek súlyosbodása következhet be, különösen a kezelés elején) * Általános anesztézia * Az általános anesztéziában részesülő betegeknél a béta-blokád csökkenti az arrhythmiák előfordulási gyakoriságát és a myocardialis ischaemiát az anesztézia bevezetése és az intubálás idején, valamint a posztoperatív időszakban. A jelenlegi ajánlás szerint a béta-blokkoló-kezelést fenn kell tartani a perioperatív időszakban. Az aneszteziológusnak tudnia kell arról, hogy a beteg béta-blokkolót kap a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt, amelyek bradyarrhythmiákat, a reflex tachycardia csökkenését és a vérveszteség reflexes kompenzációs mechanizmusainak gyengülését eredményezhetik. Ha úgy ítélik meg, hogy szükséges a műtét előtt a béta-blokkoló elhagyása, ezt fokozatosan kell megtenni és az elhagyás az altatás előtt körülbelül 48 órával teljes kell hogy legyen. Azoknak a betegeknek, akik psoriasisban szenvednek, vagy akiknek az anamnézisében psoriasis szerepel, csak a várható előny és kockázat gondos mérlegelése után szabad adni béta-blokkolót, (például bizoprololt). Phaeochromocytomában szenvedőknek a bizoprololt tilos adni addig, amíg nem alakítottak ki alfa-receptor-blokádot. A bizoprolollal történő kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit. Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalcium-antagonisták, I. osztályba tartozó antiaritmiás gyógyszerek és centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek bizoprolollal történő együttadása általánosságban nem ajánlott (lásd 4.5 pont). Nincs a bizoprolollal terápiás tapasztalat szívelégtelenségben olyan betegeknél, akiknél az alábbi betegségek és állapotok állnak fenn: * inzulinfüggő diabetes mellitus (I. típusú); * súlyosan károsodott veseműködés; * súlyosan károsodott májműködés; * restrictiv cardiomyopathia; * congenitalis szívbetegség; * hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű-betegség; * a megelőző 3 hónapban bekövetkezett szívinfarktus. A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre Egy, koszorúér-betegségben szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálat során a bizoprolol nem befolyásolta negatívan a gépjárművezetési teljesítményt. Az adott beteg terápiás válaszától függően a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességek csökkenhetnek. Ez különösen a kezelés kezdetekor, a gyógyszerelés megváltozásakor vagy alkoholfogyasztás mellett kell mérlegelni. 4.9 Túladagolás Tünetek Túladagoláskor (pl. 15 mg naponta 7,5 mg helyett) harmadfokú AV-blokkot, bradycardiát és szédülést jelentettek. Általánosságban, béta-blokkoló túladagolásakor várható leggyakoribb tünetek a bradycardia, hypotensio, bronchospasmus, akut szívelégtelenség és hypoglykaemia. Mostanáig bizoprolol-túladagolásról (legfeljebb 2000 mg) csak néhány esetben számoltak be, magas vérnyomásban és/vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél, minden esetben rendeződött az állapot. A bizoprolol egyetlen nagy adagjával szembeni érzékenység nagyfokú egyéni eltérést mutat, a szívelégtelenségben szenvedők valószínűleg nagyon érzékenyek. Ezért ezeknek a betegeknek a kezelését kötelező az adag fokozatos feltitrálásával kezdeni a 4.2 pontban szereplő adagolási séma szerint. Kezelés Általánosságban, ha túladagolás következik be, a bizoprolol-kezelést abba kell hagyni, támogató és tüneti kezelést kell biztosítani. A rendelkezésre álló kevés adat szerint a bizoprolol kevéssé dializálható. Ha klinikailag szükséges, a várt farmakológiai hatások és egyéb béta-blokkolókra vonatkozó ajánlások alapján a következő általános intézkedéseket kell mérlegelni: Bradycardia: Atropin adandó intravénásan. Ha a válasz nem megfelelő, izoprenalin vagy egyéb, pozitív kronotróp gyógyszer adható óvatosan. Bizonyos esetekben vénán keresztüli pacemaker-behelyezés lehet szükséges. Hypotensio: Intravénásan folyadék és vazopresszorok adandók. Glükagon intravénásan hasznos lehet. AV-blokk (másod- vagy harmadfokú): A betegeket gondosan ellenőrizni kell és izoprenalin infúzióval vagy vénán át pacemaker behelyezésével kell kezelni. Szívelégtelenség akut rosszabbodása: iv. diuretikumok, inotróp gyógyszerek, értágítók adandók. Bronchospasmus: hörgőtágító-kezelés, pl. izoprenalin, béta-2 szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin adandók. Hypoglykaemia: iv. glükóz adandó. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Nem ajánlott kombinációk: A verapamil-típusú és kisebb mértékben a diltiazem-típusú kalcium-antagonisták: A kontraktilitást és az atrioventricularis átvezetést negatívan befolyásolják. Verapamil intravénás adása béta-blokkoló-kezelésben részesülő betegnél súlyos hypotensiót és pitvar-kamrai blokkot eredményezhet. I. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon). A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet és a negatív inotróp hatás fokozódhat. A centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek, pl. klonidin és egyebek (metildopa, moxonodin, rilmenidin): A centrálisan ható vérnyomáscsökkentők egyidejű alkalmazása ronthatja a szívelégtelenséget a centrális szimpatikus tónus csökkentésével (pulzusszám és szívteljesítmény csökkenése, vazodilatáció). Ezek hirtelen elhagyása, különösen a béta-blokkoló elhagyását megelőzően, a "rebound hypertensio" fokozott veszélyével jár. Óvatosan alkalmazandó kombinációk: A dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták, pl. a felodipin és az amlodipin: Az együttes alkalmazás fokozhatja a hypotensio veszélyét, továbbá fokozza annak a veszélyét, hogy tovább romlik a kamrai pumpafunkció azoknál a betegeknél, akiknél nem zárható ki a szívelégtelenség. III. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. amiodaron): A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet. Helyileg alkalmazott béta-blokkoló gyógyszerek (pl. glaucoma kezelésére alkalmazott szemcsepp) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz. Paraszimpatomimetikus gyógyszerek: az egyidejű alkalmazás növelheti a pitvar-kamrai átvezetési időt és a bradycardia veszélyét. Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszint-csökkentő hatás erősödik. A béta-adrenerg receptorok blokkolása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit. Anesztetikumok: A reflex tachycardia csökken és a hypotensio veszélye nő (az anesztéziával kapcsolatos további információkat lásd a 4.4 pontban). Digitálisz glikozidok: A szívfrekvencia csökkenése, a pitvar-kamrai átvezetési idő megnyúlása. Nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok): a NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását. Béta szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): A bizoprolollal való együttadás mindkét gyógyszer hatását csökkenheti. Az alfa- és a béta-receptorokat egyaránt serkentő szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): A bizoprolollal való együttadás felfedheti ezeknek a gyógyszereknek az alfa-adrenerg receptorok közvetítette vazokonstriktor hatásait, ami a vérnyomás emelkedéséhez és a claudicatio intermittens exacerbációjához vezethet. Az ilyen kölcsönhatásokat valószínűbbnek tekintik nem szelektív béta-blokkolók együttadása esetén. Vérnyomáscsökkentőkkel és egyéb, potenciálisan a vérnyomást csökkentő gyógyszerekkel (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együtt adva nőhet a hypotensio veszélye. Meggondolandó kombinációk: Meflokin: bradycardia fokozott veszélye Monoaminooxidáz-bénítók (kivéve MAO-B-inhibitorok): A béta-blokkoló gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatása kifejezettebb, de a hypertensiv krízis veszélye is fennáll. Rifampicin: A bizoprolol felezési idejének mérsékelt csökkenése a májban a gyógyszermetabolizáló enzimek indukciója miatt. Normálisan az adag módosítása nem szükséges. Ergotamin-származékok: perifériás keringési zavarok exacerbációja. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A gyakorisági fogalmakat az alábbiak szerint határozták meg: Nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1 000 - ? 1/100), ritka ? 1/10 000 - ? 1/1 000), nagyon ritka (? 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg). Pszichiátriai kórképek: Nem gyakori: alvászavarok, depresszió Ritka: rémálmok, hallucinációk. Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: szédülés, fejfájás. Ritka: syncope Szembetegségek és szemészeti tünetek: Ritka: csökkent könnytermelés (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel) Nagyon ritka: conjunctivitis. A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei: Ritka: hallászavarok Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Nagyon gyakori: bradycardia krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél Gyakori: a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél Nem gyakori: pitvar-kamrai átvezetési zavarok Érbetegségek és tünetek: Gyakori: hidegérzés vagy zsibbadás a végtagokban, alacsony vérnyomás (különösen szívelégtelenségben szenvedő betegeknél) Nem gyakori: orthostaticus hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetei: Nem gyakori: bronchospasmus asthma bronchialéban szenvedőknél vagy azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében obstruktív légúti betegség szerepel Ritka: allergiás rhinitis. Emésztőrendszeri betegségek és tünetei: Gyakori: emésztőrendszeri panaszok, pl. émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés. Máj- és epebetegségek illetve tünetek: Ritka: hepatitis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Ritka: túlérzékenységi reakció (viszketés, kipirulás, kiütés, angiooedema). Nagyon ritka: a béta-blokkolók a psoriasist kiválthatják vagy ronthatják, vagy psoriasis-szerű bőrkiütést, hajhullást okozhatnak. A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Nem gyakori: izomgyengeség és izomgörcsök. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: Ritka: erectilis dysfunctio. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: gyengeség, fáradtság Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: Ritka: trigliceridek szintjének emelkedése, májenzimek (GPT, GOT) szintjének emelkedése. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-blokkolók ATC kód: C07AB07 Hatásmechanizmus A bizoprolol nagyfokban béta-1-szelektív adrenerg receptor-blokkoló, nincs intrinsic szimpatomimetikus és releváns membránstabilizáló hatása. Csak kis affinitást mutat a hörgők és az érfal simaizomzatának béta-2-receptorai vagy az anyagcsere-szabályozásban szereplő béta-2-receptorok iránt. Emiatt általában a bizoprolol várhatóan nem befolyásolja a légúti ellenállást és a béta-2-receptor-mediált metabolikus hatásokat. A béta-1-szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon. A bizoprolol a magas vérnyomás, angina pectoris és szívelégtelenség kezelésére szolgál. Ahogy egyéb béta-1-blokkolóknál is, a magas vérnyomás csökkentésének hatásmechanizmusa nem ismert. Az viszont ismert, hogy a bizoprolol jelentősen csökkenti a plazma reninaktivitást. Antianginás hatás: A szív béta receptorainak gátlásával a bizoprolol a szimpatikus aktivitásra adott választ csökkenti. Ez azt eredményezi, hogy csökken a szívfrekvencia és a kontraktilitás, ezen keresztül csökkentve a szívizomzat oxigénigényét. A szívelégtelenséget, mint indikációs területet a CIBIS II vizsgálatban elemezték. Összesen 2647 beteg került bevonásra, 83% (N=2202) tartozott a NYHA III. stádiumba és 17% (N=445) a NYHA IV. stádiumba. Stabil, tüneteket okozó szisztolés szívelégtelenségük volt (ejekciós frakció ? 35%, az echocardiographia alapján). A teljes halálozás 17,3%-ról 11,8%-ra csökkent (34%-os relatív csökkenés). Megfigyelték a hirtelen halálozás csökkenését (3,6% vs. 6,3%, 44%-os relatív csökkenés) és a kórházi kezelést igénylő szívelégtelenség rosszabbodásának csökkenését (12% vs. 17,6%, 36%-os relatív csökkenés). Végül a NYHA stádiumbeosztás szerinti funkcionális állapot jelentős javulását mutatták ki. A bizoprolol-kezelés elkezdése és az adagemelés során megfigyelték, hogy a bradycardia (0,53%), hypotensio (0,23%) és akut dekompenzáció (4,97%) miatti kórházi felvételek gyakoribbak voltak, de ezek nem következtek be gyakrabban, mint a placebocsoportban (0%, 0,3%, 6,74%). A teljes vizsgálati időszak alatt a halálos vagy maradandó károsodást okozó stroke-ok száma a vizsgálat teljes időtartama alatt a bizoprolol-csoportban 20 volt, a placebocsoportban 15. A CIBIS III vizsgálat 1010, legalább 65 éves, enyhe vagy közepesen súlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedő (CHF, NYHA II. vagy III. stádium) és 35% vagy az alatti ejekciós frakcióval rendelkező beteget vizsgált, akiket még nem kezeltek ACE-gátlóval, béta-blokkolóval vagy angiotenzin-receptor-blokkolóval. A betegeket 6-24 hónapig kezelték a bizoprolol és enalapril kombinációjával egy kezdeti, 6 hónapig tartó, bizoprolollal, vagy enalaprillal végzett kezelés után. Tendenciaszerűen a krónikus szívelégtelenség rosszabbodása gyakoribb volt akkor, ha bizoprololt alkalmaztak a 6 hónapos bevezető kezelés során. A protokoll szerinti betegek adatainak az elemzése alapján az, hogy a "bizoprolol először" kezelés nem rosszabb az "enalapril először" kezelésnél, nem volt bizonyítható, bár a krónikus szívelégtelenség kezelésének kétféle bevezetése során a halálozás és kórházi kezelés alapján képzett elsődleges összetett végpont gyakorisága a vizsgálat végén hasonló volt (32,4% a "bizoprolol először" csoportban vs. 33,1% az "enalapril először" csoportban, a protokoll szerint kezelt populációban). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a bizoprolol alkalmazható időskorú, enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenségben szenvedőknél is. Ha a bizoprololt olyan koszorúér-betegségben szenvedőknek akutan adják, akik krónikus szívelégtelenségben nem szenvednek, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ennek megfelelően a szívteljesítményt és a szív oxigénfogyasztását is. Hosszan tartó alkalmazásnál a kezdetben emelkedett perifériás érellenállás csökken. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A bizoprolol felszívódik és szájon át való bevételt követően körülbelül 90%-os a biológiai hasznosulása szájon át szedve. Eloszlás A plazmafehérjéhez való kötődés körülbelül 30%-os. Az eloszlási térfogat 3,5 l/ttkg. Biotranszformáció és elimináció A teljes clearance körülbelül 15 l/óra. A 10-12 órás plazma felezési idő a napi egyszeri adagolásnak 24 órás hatást biztosít. A bizoprolol a szervezetből kétféle úton kerül kiválasztásra. 50% a májban bomlik le inaktív metabolitokra, ezeket a vesék választják ki. A maradék 50% változatlan formában választódik ki a vesékben. Linearitás /nem linearitás A bizoprolol kinetikája lineáris és életkortól független. Különleges betegcsoportok Mivel a májon és a vesén keresztül történő elimináció hasonló mértékű, ezért májkárosodásban vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Károsodott máj- vagy vesefunkciójú, stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a farmakokinetikát nem vizsgálták. Krónikus szívelégtelenségben szenvedő (NYHA III. stádiumú) betegeknél a bizoprolol plazmaszintjei magasabbak és a felezési ideje megnyúlt az egészséges önkéntesekéhez képest. Dinamikus egyensúlyi állapotban napi 10 mg-os adag mellett a legmagasabb plazmakoncentráció 64±21 ng/ml és a felezési idő 17±5 óra. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy az alkalmazási előírás egyéb részeinél jelzetteken kívül a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Hasonlóan más béta-blokkoló gyógyszerekhez, a bizoprolol nagy adagban adva anyai (csökkent táplálékbevitel és alacsonyabb testtömeg) és embrionális/magzati toxicitást (a felszívódások gyakoribb előfordulása, az utódok kisebb születési testtömege, visszamaradt fizikai fejlődés) okozott, de nem volt teratogén. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése A filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy PE kupakkal lezárt HDPE tartályban kerülnek forgalomba. Kiszerelési egységek: 7, 10, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100, 10×30 filmtabletta buborékcsomagolásban. 10, 20, 30, 50, 60, 100, 250 és 500 db filmtabletta HDPE tartályban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A filmtabletta egyenlő adagokra osztható, ha egy lapos, kemény felszínre helyezik a bemetszéssel ellátott oldalával felfelé. A filmtabletta hüvelykujjal történő enyhe nyomásgyakorlással kettétörhető. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Buborékcsomagolás: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. HDPE tartály: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. Felbontás után legfeljebb 25 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam Buborékcsomagolásban: 5 év HDPE tartályban: 3 év Felbontás után: 6 hónap 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sandoz Hungária Kft. 1114 Budapest Bartók Béla út 43-47. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA OGYI-T-20950/02 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. július 6. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. október 3. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2022. március 25. 10 OGYÉI/44362/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A bizoprololnak vannak olyan farmakológiai hatásai, melyek károsak lehetnek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre. Általában a béta-adrenerg receptor-blokkolók csökkentik a méhlepény keringését, amit kapcsolatba hoztak a növekedésbeli visszamaradással, intrauterin elhalással, abortusszal vagy koraszüléssel. Nem kívánt hatások (pl. hypoglykaemia és bradycardia) fordulhatnak elő a magzatban vagy az újszülöttben. Amennyiben szükséges a béta-adrenerg receptor-blokkolóval történő kezelés, a szelektív béta-1-receptor-blokkoló gyógyszereket kell előnyben részesíteni. A bizoprolol terhesség alatt nem javasolt, csak ha szedése egyértelműen szükséges. Ha a bizoprolol-kezelést szükségesnek ítélik, az uteroplacentaris keringést és a magzat növekedését javasolt ellenőrizni. A magzatra vagy a terhességre gyakorolt ártalmas hatások esetén javasolt mérlegelni az egyéb kezelési lehetőségeket. Az újszülöttet szorosan ellenőrizni kell. A hypoglykaemia és bradycardia tünetei általában az első 3 napban várhatóak. Szoptatás Nem ismert, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a szoptatás nem javasolt a bizoprolol-kezelés ideje alatt. | 
