Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Bézs színű, kerek filmtabletta, az egyik oldalán "93", a másikon "7426" mélynyomásos jelzéssel. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóTEVA Gyógyszergyár Zrt. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10 mg montelukaszttal egyenértékű (10,40 mg) montelukaszt-nátrium filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 122,2 mg laktóz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: Nátrium-lauril-szulfát Laktóz-monohidrát Hidroxipropilcellulóz Hidegen duzzadó keményítő Karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus) Magnézium-sztearát Filmbevonat: Opadry 20A23676 sárga [hidroxipropilcellulóz, hipromellóz, titán-dioxid (E 171), sárga vas-oxid (E 172), vörös vas-oxid (E 172)] Javallat4.1 Terápiás javallatok A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta az asztma adjuváns kezelésére azoknál az enyhe vagy közepesen súlyos, perzisztáló asztmában szenvedő betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a "szükség szerint" alkalmazott rövid hatású ß-agonisták nem biztosítják megfelelően a betegség kontrollját. Azoknál az asztmás betegeknél, akiknél a Montelukast Teva 10 mg filmtabletta az asztma kezelésére javallt, a Montelukast Teva 10 mg filmtabletta enyhíti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta az asztma megelőzésére is javallt azoknál a betegeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által kiváltott bronchoconstrictio. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás 15 éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek ajánlott adagja asztma, illetve asztma és egyidejűleg fennálló szezonális allergiás rhinitis esetén naponta egy 10 mg-os filmtabletta, melyet este kell bevenni. Általános ajánlások A montelukaszt terápiás hatása az asztma-kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta bevehető étkezéssel, vagy étkezéstől függetlenül is. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Montelukast Teva 10 mg filmtabletta szedését az asztma egyensúlyi állapotában, valamint az asztma súlyosbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta nem szedhető egyidejűleg más, ugyanezt a hatóanyagot - montelukasztot - tartalmazó készítménnyel. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta alkalmazása egyéb asztmakezeléssel összefüggésben A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta hozzáadható a beteg már meglévő kezelési rendjéhez. Inhalációs kortikoszteroidok: A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta kezelés alkalmazható kiegészítő kezelésként azoknál a betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok, a "szükség esetén" alkalmazott rövid hatású ß-agonistákkal együtt nem biztosítanak megfelelő klinikai kontrollt. Nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani a Montelukast Teva 10 mg filmtablettával (lásd 4.4 pont). Különleges betegcsoportok Idősek, vagy veseelégtelenségben illetve enyhe, vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedők esetében az adagolás módosítása nem szükséges. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Az adagolás mind a férfiak, mind a nők esetében azonos. Gyermekek és serdülők A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta nem adható 15 évesnél fiatalabb gyermekek esetében. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták (lásd 5.1 pont). 6-14 éves gyermekek és serdülők kezelésére a Montelukast Teva 5 mg-os rágótabletta áll rendelkezésre. 2-5 éves gyermekek kezelésére a Montelukast Teva 4 mg-os rágótabletta áll rendelkezésre. 6 hónapos -2 éves gyermekek kezelésére a Montelukast Teva 4 mg-os granulátum áll rendelkezésre. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazás. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot soha ne használják az akut asztmás roham kezelésére, és az erre a célra megfelelő, szokásos rohamoldó gyógyszerüket mindig tartsák elérhető helyen. Akut roham esetén rövid hatású inhalációs ß-agonistát kell használni. A betegeknek minél előbb orvoshoz kell fordulniuk, ha a szokásosnál több rövid hatású inhalációs ß-agonistára van szükségük. Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani. Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok adagja csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén. Ritka esetekben az asztma-ellenes készítményekkel - beleértve a montelukasztot is -kezelt betegeknél szisztémás eosinophilia léphet fel, néhány esetben a Churg-Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel. A Churg-Strauss szindrómát gyakran szisztémás kortikoszteroid-terápiával kezelik. Ezek az esetek néha az orális kortikoszteroid-terápia csökkentésével vagy a gyógyszer megvonásával álltak összefüggésben. Habár az ok-okozati összefüggés a leukotrién-receptor antagonistákkal nem volt megállapítható, a kezelőorvosoknak figyelniük kell az eosinophilia, vasculitises bőrkiütés, a pulmonalis tünetek rosszabbodása, cardialis szövődmények, és/vagy neuropathia megjelenésére. A tünetek jelentkezése esetén a beteget újra ki kell vizsgálni, és a kezelést át kell értékelni. Acetilszalicilsavra érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését. Neuropszichiátriai eseményeket jelentettek felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8 pont). A betegek és kezelőorvosaik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására. A betegeket és/vagy gondviselőiket utasítani kell, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű változásokat tapasztalnak. Az ilyen események fellépésekor a kezelőorvosnak körültekintően értékelnie kell a Montelukast Teva 10 mg filmtabletta kezelés folytatásának kockázatait és előnyeit. Segédanyagok Laktóz Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert. Nátrium A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A montelukaszt nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Nagyon ritka, egyedi esetekben azonban álmosságot és szédülést észleltek. 4.9 Túladagolás Perzisztáló asztma vizsgálatokban, felnőtteknek, a 22 héten át adott napi maximum 200 mg montelukaszt, valamint rövid távú vizsgálatokban, a kb. 1 héten át adott napi maximum 900 mg montelukaszt nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket. A forgalomba hozatalt követően, valamint montelukaszttal végzett klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000 mg-os (körülbelül 61 mg/kg egy 42 hónapos gyermeknél) adagról is beszámoltak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem észleltek mellékhatást. A túladagolás tünetei A leggyakrabban előforduló mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának, és a következők voltak: hasi fájdalom, somnolentia, szomjúság, fejfájás, hányás és pszichomotoros hiperaktivitás. A túladagolás kezelése A montelukaszt-túladagolás kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. Nem ismert, hogy a montelukaszt eltávolítható-e peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen használt, egyéb gyógyszerekkel együtt. Gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinilösztradiol/noretindron 35/1), terfenadin, digoxin és warfarin. Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbéje alatti terület (AUC) megközelítőleg 40%-kal csökkent. Mivel a montelukaszt a CYP 3A4, 2C8 és 2C9 enzimeken keresztül metabolizálódik, kellő óvatossággal kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot a CYP 3A4, 2C8 és 2C9 enziminduktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) együtt alkalmazzák. Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP 2C8 enzim erős inhibitora. Ugyanakkor egy montelukaszt és roziglitazon (az elsődlegesen a CYP 2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll-szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt in vivo nem gátolja a CYP 2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem befolyásolja jelentős mértékben az ezen enzimen metabolizálódó gyógyszerek (pl. paklitaxel, roziglitazon, és repaglinid) metabolizmusát. Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP 2C8 enzim, és kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzim szubsztrátja. Egy montelukaszt és gemfibrozil (a CYP 2C8 és 2C9 inhibitora) bevonásával végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat alapján a gemfibrozil 4,4-szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására a gemfibrozillal vagy más erős CYP 2C8 inhibitorokkal való együttadásakor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma megemelkedhet. In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás kevésbé erős CYP 2C8 inhibitorokkal (pl. trimetoprim). A montelukaszt és az erős CYP 3A4 inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A montelukasztot a következő klinikai vizsgálatokban értékelték: * 10 mg-os filmtablettát kb. 4000, 15 éves vagy idősebb serdülő és felnőtt betegen. * 10 mg-os filmtablettát kb. 400, 15 éves vagy idősebb serdülő és felnőtt, az asztmával egyidejűleg szezonális allergiás rhinitisben is szenvedő betegen. * 5 mg-os rágótablettát kb. 1750, 6-14 éves asztmában szenvedő gyermeken. * 4 mg-os rágótablettát 851, 2-5 éves gyermek betegen. * 4 mg-os granulátumot 175, 6 hónap és 2 éves kor közötti gyermek betegen. A montelukasztot a következő klinikai vizsgálatban, intermittáló asztmában szenvedő betegeken értékelték: * 4 mg-os granulátumot és rágótablettát 1038, 6 hónapos és 5 éves kor közötti gyermekgyógyászati betegen. A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt betegek körében az alábbi gyógyszer alkalmazásával összefüggő, gyakori (? 1/100- < 1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb incidenciával: Szervrendszer 15 éves és idősebb serdülő és felnőtt asztmás betegek (két 12 hetes vizsgálat, n=795) 6-14 éves asztmás gyermekek (egy 8 hetes vizsgálat, n=201); (két 56 hetes vizsgálat, n=615) 2-5 éves asztmás gyermekek (egy 12 hetes vizsgálat, n=461) (egy 48 hetes vizsgálat, n=278) 6 hónap és 2 éves kor közötti gyermekek (egy 6 hetes vizsgálat, n=175) Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás fejfájás hyperkinesia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek asthma Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasi fájdalom hasi fájdalom hasmenés A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei ekzemás dermatitis, bőrkiütés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók szomjúság Korlátozott számú betegeken végzett, meghosszabbított (felnőttek esetén maximum 2 évvel, 6-14 éves gyermekek esetén maximum 12 hónappal) klinikai vizsgálatokban, a kezelés során a biztonságossági profil nem változott. Összesen 502, 2-5 éves gyermekgyógyászati beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3 hónapig, 338 beteget 6 hónapig vagy annál tovább, és 534 beteget 12 hónapig vagy tovább. A biztonságossági profil ezeknél a betegeknél sem változott a tartós kezelés során. A biztonságossági profil a 6 hónap és 2 éves kor közötti gyermek betegeknél sem változott a 3 hónapig meghosszabbított kezelés során. A következő mellékhatásokat jelentették a forgalomba hozatalt követően: A következő kifejezéseket használják a nemkívánatos események gyakoriságának jellemzésére: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100 - < 1/10), nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon gyakori: felső légúti fertőzés1 Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka: megnövekedett vérzési hajlam Nagyon ritka: thrombocytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát Nagyon ritka: hepaticus eosinophil-beszűrődés Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: rendellenes álmok, beleértve a rémálmokat, insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agitációt, agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort§) Ritka: figyelemzavar, memóriazavar, tic Nagyon ritka: hallucinációk, dezorientáció, öngyilkossági gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), obszesszív-kompulzív tünetegyüttes, dysphemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: szédülés, álmosság, paraesthesia/hypaesthesia, görcsroham Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Ritka: palpitatio Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: epistaxis Nagyon ritka: Churg-Strauss szindróma (CSS) (lásd 4.4 pont), pulmonalis eosinophilia Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hasmenés2, hányinger2, hányás2 Nem gyakori: szájszárazság, dyspepsia Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori: emelkedett szérum transzaminázszintek (ALAT, ASAT) Nagyon ritka: hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májkárosodást) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: kiütés2 Nem gyakori: véraláfutás, urticaria, pruritus, Ritka: angiooedema Nagyon ritka: erythema nodosum, erythema multiforme A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori: arthralgia, myalgia (beleértve az izomgörcsöket is) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: gyermekeknél enuresis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: lázas állapot2 Nem gyakori: asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema 1 Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a "Nagyon gyakori" jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a "Nagyon gyakori" jelentett kategóriába tartozott. 2 Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a "Gyakori" jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a "Gyakori" jelentett kategóriába tartozott. § Gyakorisági kategória: ritka. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Leukotrién-receptor antagonista ATC kód: R03D C03 Hatásmechanizmus A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) hatékony gyulladást kiváltó eikozanoidok, amelyek különböző sejtekből, többek között mastocytákból és eosinophilekből szabadulnak fel. Ezek a fontos, asztmát kiváltó mediátorok kötődnek a ciszteinil-leukotrién- (CysLT-)-receptorokhoz. Az I. típusú (CysLT1) receptor az emberi légutakban (többek között a légúti simaizmokban és a légúti macrophagokban), valamint más proinflammatórikus sejteken (többek között az eosinophileken és bizonyos myeloid sejteken) található. A CysLT-ek összefüggésben vannak az asztma és az allergiás rhinitis patofiziológiájával. Asztmában a leukotrién által mediált hatások közé tartozik a bronchoconstrictio, nyákelválasztás, érpermeabilitás-növekedés és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben az allergén-expozíciót követően mind a korai, mind a késői fázisú reakciók során CysLT-ek szabadulnak fel az orrnyálkahártyáról; ez összefüggésbe hozható az allergiás rhinitis tüneteivel. Kimutatták, hogy az intranasalis CysLT-provokáció növeli az orrban lévő légutak ellenállását, és rontja az orrdugulás tüneteit. Farmakodinámiás hatások A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és nagy szelektivitással kötődik a CysLT1-receptorhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, akár már 5 mg-os adagban is gátolja az belélegzett LTD4 által indukált bronchoconstrictiót. A szájon át történő adagolást követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A ß-agonisták által kifejtett bronchodilatatiós hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatatio összeadódott. A montelukaszt-kezelés gátolta az antigén provokációt követően kialakuló korai és késői fázisú bronchoconstrictiót. A montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophil sejtek számát felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt-kezelés szignifikánsan csökkentette a (köpetben mért) légúti, valamint a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma-kontrollt. Klinikai hatásosság és biztonságosság Felnőttek körében végzett vizsgálatok során a napi egyszeri 10 mg-os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctérfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5 l/perc a 3,3 l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest), és szignifikánsan csökkentette a teljes ß-agonista használatot (-26,1% a -4,6%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek értékelése szignifikánsan javult a placebóhoz képest. Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; ß-agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszer 200 µg) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti választ eredményezett, bár a 12 hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon átlagosan nagyobb terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kiindulási értékhez képest a montelukaszt esetén 7,49%, míg beklometazon esetén 13,3%; ß-agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén -28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy százalékában hasonló klinikai hatást értek el, mint a beklometazonnal kezeltek körében (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%-ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%-os FEV1-javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%-a tapasztalta). Egy klinikai vizsgálatot végeztek a montelukaszt szezonális allergiás rhinitis tüneti kezelésében játszott szerepére vonatkozóan, 15 éves vagy annál idősebb, asztmás és egyidejűleg szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer adott 10 mg montelukaszt tabletta, a placebóval összehasonlítva, statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a napi rhinitises tüneti pontszámban (Daily Rhinitis Symptoms score). A napi rhinitis tüneti pontszám a nappali nasalis tüneti pontszám (Daytime Nasal Symptoms score: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés összesített értékelése) és az éjszakai tüneti pontszám (Night-time Symptoms score: orrdugulás ébredéskor, elalvási nehézség és az éjszakai felébredések összesített értékelése) átlaga. Az allergiás rhinitis globális értékelése a betegek és a kezelőorvosok szerint is szignifikánsan javult placebóval összehasonlítva. Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja nem az asztmára kifejtett hatás értékelése volt. Egy 8 hétig tartó, 6-14 éves gyermekek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5 mg-os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%-kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9 l/perc a 17,8 l/perccel szemben) és csökkentette a "szükség szerinti" ß-agonista-használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%-kal szemben). Egy 12 hetes, felnőtteken végzett vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchoconstrictio (exercise-induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan javult (a FEV1 maximális csökkenése 22,33%, míg placebo esetén 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%-kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22 perc, a placebo esetén 60,64 perc volt). Ez a hatás állandó volt a teljes 12 hetes vizsgálati periódus alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6-14 éves gyermekeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális csökkenése montelukaszt esetén 18,27%, míg placebo esetén ez az érték 26,11% volt; a FEV1 terhelés előtti értékéhez legfeljebb 5%-os eltéréssel való visszatérés ideje a montelukaszt esetén 17,76 perc, a placebo esetén 27,98 perc volt). A hatást mindkét vizsgálatban kimutatható volt a napi egyszeri adagolási intervallum is. Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroid-kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% a -1,74%-kal szemben, és a teljes ß-agonista-használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest -27,78% a 2,09%-kal szemben). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A montelukaszt gyorsan felszívódik szájon át történő alkalmazást követően. A 10 mg-os filmtabletta esetén a plazma csúcskoncentráció (Cmax) éhgyomorra beadva, felnőtteknél bevételt követően 3 óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax értéket. A biztonságosságot és hatékonyságot olyan klinikai vizsgálatokban igazolták, amelyekben a 10 mg-os filmtablettát az étkezés időpontjától függetlenül alkalmazták. Az 5 mg-os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követő 2 órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%-ra csökken egy átlagos étkezés következtében. Eloszlás A montelukaszt több mint 99%-ban plazmafehérjékhez kötődik. Egyensúlyi állapotban a montelukaszt átlagos megoszlási térfogata 8-11 liter. Patkányokon radioaktív izotóppal jelölt montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér-agy-gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül az adagolást követő 24 órával, a radioaktív jelzett anyag koncentrációja az egyéb szövetben is minimális volt. Biotranszformáció A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás dózisokkal végzett vizsgálatok során, felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak. A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P450 2C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP 3A4 és 2C9 is, habár a CYP 3A4-inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit napi 10 mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómán végzett további in vitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P450 3A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 vagy 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális. Elimináció A montelukaszt átlagos plazmaclearance-e 45 ml/perc egészséges felnőttekben. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adagolását követően a radioaktivitás 86%-a az 5 napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%-a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai csaknem kizárólag az epén keresztül eliminálódnak. Különleges betegcsoportok Időskorú, vagy enyhe-középsúlyos májelégtelenségben szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegek körében még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, vesekárosodásban szenvedő betegek esetén várhatóan nem szükséges dózismódosítás. Súlyos májelégtelenségben (Child-Pugh pontszám > 9) szenvedőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról. Nagy dózisban alkalmazott (a javasolt adag 20-60-szorosa) montelukaszt esetén a teofillin plazmakoncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ezt a hatást az ajánlott napi egyszeri 10 mg-os montelukaszt adag alkalmazása esetén nem volt megfigyelhető. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Állatokon végzett toxicitási vizsgálatokban kismértékű, átmeneti biokémiai változásokat figyeltek meg a szérum ALAT (SGOT), glükóz, foszfor és triglicerid összetételében. A toxicitás jelei állatokban a fokozott nyálelválasztás, emésztőrendszeri tünetek, laza széklet és az ionegyensúly felborulása voltak. Ezek a tünetek a klinikai szisztémás dózisexpozíció több mint 17-szeresénél jelentkeztek. Majmokban a nemkívánatos hatások 150 mg/kg/nap feletti dózisoknál jelentkeztek (> 232-szerese a klinikai dózisexpozíciónak). Állatokon végzett vizsgálatokban a montelukaszt nem befolyásolta a fertilitást vagy a reprodukciós teljesítményt a klinikai szisztémás expozíciót több mint 24-szeresét meghaladó dózisokban. Kismértékű csökkenés volt megfigyelhető az utódok testsúlyában a nőstény patkányokon végzett fertilitási vizsgálat során 200 mg/kg/nap montelukaszt dózisnál (a klinikai szisztémás expozíció több mint 69-szerese). Nyulakon végzett vizsgálatokban a klinikai szisztémás expozíció több mint 24-szeresének megfelelő szisztémás expozíció esetén, a befejezetlen csontosodás magasabb incidenciáját figyelték meg, a párhuzamosan megfigyelt kontroll állatokhoz képest. Patkányoknál nem észleltek rendellenességeket. Kimutatták, hogy a montelukaszt állatokban átjut a placentán, és kiválasztódik a laktáló állatok tejébe. Nem okozott elhullást a montelukaszt-nátrium egyszeri orális, legfeljebb 5000 mg/kg dózisának beadása egereknél és patkányoknál (15 000 mg/m2 egerekben és 30 000 mg/m2 patkányokban), amely a maximális vizsgált dózis volt. Ez a dózis az ajánlott felnőtt humán dózis 25 000-szeresével ekvivalens (50 kg testsúlyú felnőtt beteg esetén). A montelukasztot nem találták fototoxikusnak egerekben UVA, UVB és a látható fényspektrumok esetén 500 mg/kg/nap (kb. több mint 200-szorosa a szisztémás expozíciónak) dózis esetén. A montelukaszt nem volt mutagén sem az in vitro, sem az in vivo vizsgálatok során, sem tumorképző a rágcsálófajokban. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Filmtabletták alumínium - alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta a következő kiszerelésekben kerül forgalomba: 7, 14, 15, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100 db tabletta. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Teva Gyógyszergyár Zrt. 4042 Debrecen Pallagi út 13. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20896/07 (14 db) OGYI-T-20896/08 (28 db) OGYI-T-20896/09 (56 db) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. május 22. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. július 17. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2021. december 16. 11 OGYÉI/47270/2021 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Állatkísérletek nem igazoltak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásokat. A terhes nőkkel montelukaszt alkalmazása mellett végzett publikált prospektív és retrospektív kohorsz vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok nem igazoltak a gyógyszerrel összefüggő kockázatot a jelentős fejlődési rendellenességek tekintetében. A rendelkezésre álló vizsgálatoknak metodológiai korlátai vannak, ide értve a kisszámú mintát, egyes esetekben a retrospektív adatgyűjtést, és az inkonzisztens komparátor csoportok alkalmazását. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta a terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges. Szoptatás Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta a szoptatás alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges. | 
