Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Kemény kapszula. 0-ás méretű, zöld színű felső részű /narancssárga színű alsó részű kemény zselatin kapszulák, melyek fehér-bézs színű viaszos töltetet tartalmaznak. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóBausch Health Ireland Limited Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 160 mg fenofibrát kemény kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Kapszulatöltet: Makrogol-glicerin-laurátok, Makrogol 20000, Hidroxipropilcellulóz, Karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus), Kapszulahéj: Zselatin Vörös vas-oxid (E172) Sárga vas-oxid (E172) Fekete vas-oxid (E172) Titán-dioxid (E171) Indigotin (E132) Javallat4.1 Terápiás javallatok A FenoSwiss 160 mg kemény kapszula adjuváns kezelésként javasolt diéta vagy egyéb nem-gyógyszeres kezelés (pl. testmozgás, súlycsökkentés) kiegészítéseként: - Súlyos hypertriglyceridaemia kezelésére alacsony HDL-koleszterin-szinttel vagy anélkül - Kevert hyperlipidaemia kezelésére, amikor a sztatin-kezelés ellenjavallt vagy nem tolerálható. - Kevert hyperlipidaemia kezelésére magas cardiovascularis kockázatú betegeknél sztatin-terápia mellett, ha a trigliceridszint és a HDL-koleszterin-szint nincs megfelelően szabályozva. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A terápia előtt elkezdett diétát folytatni kell. A beteg kezelésre adott válaszát a szérumlipidértékek rendszeres ellenőrzésével kell monitorozni. Ha néhány hónap elteltével sem alakul ki adekvát válasz, kiegészítő vagy más kezelési módok alkalmazását kell megfontolni. Adagolás Felnőttek: A javasolt dózis egy 160 mg fenofibrátot tartalmazó kapszula naponta egyszer. Különleges betegcsoportok Idősek (65 éves vagy idősebb betegek) Nincs szükség az adagolás módosítására. A szokásos adag javasolt, kivéve, ha olyan csökkent vesefunkció áll fenn, ahol a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) < 60 ml/perc/1,73 m2, (lásd a Vesekárosodás bekezdést) Vesekárosodás A fenofibrát ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára, akiknél az eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2. Amennyiben az eGFR-érték 30 és 59 ml/perc/1,73 m2 között van, a napi adag nem haladhatja meg a 100 mg normál, vagy a 67 mg mikronizált fenofibrát adagot. Ha a kezelés során az eGFR-értéke lecsökken 30 ml/perc/1,73 m2 értékre, a fenofibrát alkalmazását abba kell hagyni. Májkárosodás A FenoSwiss 160 mg kemény kapszula alkalmazása nem javasolt májbetegeknek a rendelkezésre álló adatok elégtelen volta miatt.. Gyermekek és serdülők: A fenofibrát biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és 18 éven aluli serdülőknél nem igazolták. A fenofibrát alkalmazása 18 éven aluli gyermekeknek nem javasolt, mivel erre vonatkozólag nem állnak rendelkezésre adatok. Az alkalmazás módja A kapszulát étkezés közben, szétrágás nélkül, egészben kell bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok - Májelégtelenség (beleértve a biliaris cirrhosist és az ismeretlen eredetű, állandó jellegű májfunkció-eltéréseket is) - Ismert epehólyag-megbetegedés, - Súlyos veseelégtelenség (becsült glomeruláris filtrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m2) - Krónikus vagy akut pancreatitis, kivéve a súlyos hypertriglyceridaemia következtében kialakuló akut pancreatitist. - Ismert fényallergia vagy fototoxikus reakció jelentkezése fibrát-kezelés alatt vagy ketoprofén adása mellett - Terhesség és szoptatás (lásd a 4.6 pontnál), - A készítmény hatóanyagával, a fenofibráttal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Szekunder hyperlipidaemiák okai A másodlagos hyperlipidaemia okait, mint a nem kezelt 2-es típusú diabetes mellitus, hypothyreosis, nephrosis szindróma, dysproteinaemia, obstruktív májbetegség, gyógyszeres kezelés, alkoholizmus, megfelelően kezelni kell, mielőtt a fenofibrátterápiáról döntés születne. Azoknál a hyperlipidaemiás betegeknél, akik ösztrogén- vagy progeszteronterápiában részesülnek, vagy fogamzásgátló tablettát, diuretikumot, béta-blokkolót, immunszuppresszív gyógyszert vagy proteáz-inhibítort szednek, a terápia megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a hyperlipidaemiájuk primer vagy szekunder jellegű-e (a fent említett gyógyszerek alkalmazásakor a lipidszintek megemelkedhetnek). Májfunkció A többi lipidcsökkentő szerhez hasonlóan egyes betegek esetében a szérum-transzaminázszintek emelkedéséről számoltak be. Az esetek többségében ez az emelkedések átmenetiek, kismértékűek és tünetmentesek voltak. A kezelés első 12 hónapjában javasolt a szérum transzaminázok szintjét háromhavonta, majd ezt követően is rendszeresen ellenőrizni. Azokat a betegeket, akiknél a transzaminázértékek emelkedettek, fokozott figyelemmel kell kísérni, és le kell állítani a kezelést, ha az ASAT (SGOT)- és ALAT (SGPT)-értékek a normálérték felső határának 3-szorosát meghaladják. Amennyiben hepatitisre utaló tünetek jelentkeznének (pl. sárgaság, pruritus), s a diagnózist laborvizsgálat is megerősítette, a fenofibrátterápiát le kell állítani. Pancreas Fenofibrát szedését követően pancreatitis kialakulásáról is beszámoltak (lásd 4.3 és 4.8 pontok). Pancreatitist válthat ki súlyos hypertriglyceridaemiás betegekben a fenofibrát hatástalansága, de lehet direkt gyógyszerhatás vagy a közös epe-hasnyálmirigy vezetéket elzáró epekő- vagy sludge-képződés szekunder következménye is. Izmok Fibrátok és más lipidcsökkentő szerek alkalmazása során izomtoxicitásról, ritkán rhabdomyolysisről - veseelégtelenséggel vagy a nélkül - számoltak be. Ennek a károsodásnak az incidenciája nagyobb hypoalbuminaemiában, valamint korábban fennálló veseelégtelenség esetén. A myopathiára és/vagy rhabdomyolisisre hajlamosító tényezőkkel rendelkező betegeknél, így a 70 éven felülieknél, azoknál, akiknek egyéni vagy családi anamnézisében örökletes izombetegségek fordultak elő, valamint beszűkült vesefunkció, hypothyreosis vagy nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esetén nagyobb lehet a rhabdomyolysis kialakulásának kockázata. Ezeknél a betegeknél a fenofibrát-kezelés előny-kockázat arányát gondosan mérlegelni kell. Izomtoxicitásra kell gyanakodni, ha a betegnél diffúz izomfájdalom, myositis, izomgörcsök, izomgyengeség jelentkezik és/vagy ha a kreatin-kináz (CK) enzim szintje jelentősen megemelkedik (meghaladja a normálérték felső határának 5-szörösét). Ilyen esetben a fenofibrátkezelést le kell állítani. Az izomtoxicitás kockázata fokozott lehet, ha a gyógyszert más fibráttal, vagy HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral adják együtt, különösen akkor, ha a betegnek már korábban is volt izombetegsége. Ezért a fenofibrát a HMG-CoA- reduktáz-inhibitorral vagy egy másik fibráttal való kombinációja csak azoknál a súlyos, kevert típusú diszlipidaemiában szenvedő betegeknél javasolt, akiknek magas a cardiovascularis kockázata, de akiknek az anamnézisében izombetegség nem szerepel. Az ilyen kezelésben részesülő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából. Vesefunkció A FenoSwiss ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (lásd 4.3 pont). A FenoSwiss elővigyázatosan alkalmazható enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Az adag módosítása szükséges azon betegeknél, akiknél a becsült glomeruláris filtrációs ráta 30 és 59 ml/perc/1,73 m2 között van (lásd 4.2 pont) A szérum kreatininszint reverzibilis emelkedését jelentették fenofibrát-monoterápiában, vagy sztatinnal kombinált terápiában részesülő betegek esetében. A szérumkreatinin-szint emelkedése idővel általában megállt egy stabil szinten, nem volt jele a szérumkreatinin-szint további emelkedésének a hosszú távú terápia során, és a kezelés befejezése után visszatért a kiindulási szintre. Klinikai vizsgálatok során a betegek 10%-ánál észleltek a kiindulási értékhez képest 30 mikromol/l mértéket meghaladó kreatininszint-emelkedést fenofibrát és szimvasztatin együttes alkalmazásakor, míg sztatin-monoterápia esetén ez 4,4% volt. A kombinált terápiában részesülő betegek 0,3%-ánál tapasztaltak klinikailag jelentős, 200 mikromol/l fölötti értéket elérő kreatininszint-emelkedést. A kezelést meg kell szakítani, ha a kreatininszint 50%-kal meghaladja a normálérték felső határát. A kezelés megkezdése utáni első 3 hónapban, majd később is javasolt a kreatininszint rendszeres monitorozása. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A FenoSwiss 160 mg kemény kapszula nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás Csak kevés túladagolási esetet jelentettek. Ezen esetek többségében nem számoltak be túladagolási tünetekről. Specifikus antidotum nem ismert. Túladagolás gyanúja esetén tüneti kezeléstés megfelelő szupportív beavatkozásokat kell alkalmazni. A fenofibrát hemodialízissel nem távolítható el. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Orális antikoagulánsok A fenofibrát növeli az orális antikoagulánsok hatását és fokozhatja a vérzés kockázatát. A fenofibrát-kezelés megkezdésekor javasolt az antikoaguláns adagjának 30%-os csökkentése, majd, ha szükséges, a dózist fokozatosan kell beállítani az INR (International Normalised Ratio) érték alapján. Ciklosporin Néhány esetben súlyos reverzibilis vesefunkció-károsodásról számoltak be fenofibrát és ciklosporin egyidejű alkalmazása esetén. Ezért, ezeknél a betegeknél a vesefunkciót szorosan kell monitorozni, és a fenofibrát-kezelést le kell állítani, ha a laboratóriumi paraméterekben komoly változások tapasztalhatók. HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok és egyéb fibrátok Növekedhet a súlyos izomtoxicitás kockázata, amennyiben fenofibrátot HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal vagy más fibrátokkal együtt alkalmaznak. Ezt a kombinált terápiát körültekintően kell alkalmazni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából (lásd a 4.4 pontot). Glitazonok A HDL-koleszterin reverzibilis paradox csökkenéséről számoltak be néhány olyan esetben, amikor a fenofibrátot glitazonokkal egyidejűleg alkalmazták. A HDL-koleszterin szintjét ezért monitorozni javasolt, ha e két gyógyszer közül bármelyiket a másikkal folytatott terápiához társítják, és valamelyiknek az adagolását le kell állítani, ha a HDL-koleszterin szintje túl alacsony. Citokróm P450 enzimek Humán májmikroszómákat alkalmazó in vitro vizsgálatok szerint a fenofibrát és a fenofibrinsav nem gátolja az alábbi citokróm (CYP) P450 enzimeket: CYP3A4, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP1A2. Terápiás koncentrációban gyengén gátolják a CYP2C19-et és a CYP2A6-ot, valamint enyhén, ill. mérsékelten a CYP2C9-et. Azokat a betegeket, akiket a fenofibrát mellett CYP2C19-en, CYP2A6-on, és különösen ha CYP2C9-en metabolizálódó, szűk terápiás indexű gyógyszerekkel kezelnek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén módosítani kell ezeknek a gyógyszereknek az adagját. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A fenofibrátterápia alatt leggyakrabban előforduló mellékhatások emésztési, gyomor- vagy bélrendszeri rendellenességek. Placebokontrollos klinikai vizsgálatok során (n=2344) a következő mellékhatásokat figyelték meg az alábbi gyakoriságokkal: MedDRA - szervrendszer-adatbázis Gyakori (?1/100 - <1/10) Nem gyakori (? 1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Gyakoriság nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek A hemoglobinszint csökkenése, a fehérvérsejtszám csökkenése Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Érbetegségek és tünetek Thromboemboli-ás megbetegedés (tüdőembólia, mélyvénás trombózis)* Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Interstitialis tüdőbetegséga Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gastrointestinalis panaszok és tünetek (hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés, puffadás) Pancreatitis* Máj- és epebetegségek, illetve tünetek A transzamináz-szintek emelkedése (lásd 4.4 pont) Cholelithiasis (lásd 4.4 pont) Hepatitis Sárgaság, a cholelithiasis szövődményei (pl. cholecystitis, cholangitis, epekőroham)a A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei A bőr túlérzékenysége (pl. kiütés, pruritus, urticaria) Alopecia, fényérzékenységi reakciók Súlyos bőrreakciók (pl. erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis)a A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Izomrendellenes-ségek (pl. myalgia, myositis, izomgörcsök és izomgyengeség) Rhabdomyolysisa A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Szexuális diszfunkció Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók Fáradtságérzés Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedett homocisztein vérszint** Emelkedett kreatininszint a vérben Emelkedett húgysavszint a vérben * A randomizált, placebokontrollos FIELD vizsgálatban, amelyet 9795, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegen végeztek, statisztikailag szignifikánsan nőtt a pancreatitis előfordulása a fenofibrátot kapó betegeknél, a placebót kapókkal összehasonlítva (0,8% vs. 0,5%; p= 0,031). Ugyanebben a vizsgálatban statisztikailag szignifikánsan nőtt a tüdőembólia előfordulása (a placebocsoportban 0,7%, a fenofibrát-csoportban 1,1%; p= 0,022) és statisztikailag nem szignifikáns mértékben a mélyvénás trombózis előfordulása (placebo: 1,0% [48/4900 beteg] vs. fenofibrát 1,4% [67/4895 beteg]; p= 0,074). ** A FIELD vizsgálatban a homocisztein-vérszint átlagos emelkedése a fenofibráttal kezelt betegek esetében 6,5 mikromol/l volt, és a fenofibrátkezelés leállítását követően reverzíbilis volt. A vénás thromboticus események kockázatának emelkedése összefüggésben állhat a megnövekedett homocisztein-vérszinttel. Ennek klinikai jelentősége nem tisztázott. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: lipidszintet módosító szerek, fibrátok ATC kód: C10A B05 Hatásmechanizmus A fenofibrát egy fibrinsav-származék, melynek a szérum lipidszint-módosító hatása emberben a PPARalfa (peroxisoma-proliferátor aktiváló receptor, alfa típus) aktiválásával jön létre. A PPARalfa aktiválásával a fenofibrát fokozza a lipolízist, valamint a lipoprotein-lipáz aktiválása és az apoprotein CIII-termelés csökkentése révén az atherogen trigliceridben gazdag részecskék eliminációját a plazmából. A PPARalfa-aktiváció az apoprotein AI- és AII-szintézis fokozódását is kiváltja. Farmakodinámiás hatás A fenofibrát lipoproteinekre kifejtett fenti hatásai csökkentik az apoprotein B-t tartalmazó nagyon alacsony és alacsony sűrűségű lipoprotein-frakciókat (VLDL és LDL), és növelik az apoprotein AI- és AII-tartalmú nagy sűrűségű lipoprotein-frakciót (HDL). Ezen kívül, a VLDL-frakció szintézisének és katabolizmusának modulálásán keresztül, a fenofibrát növeli az LDL clearance-ét és csökkenti a kicsi, sűrű LDL szintjét, ezeknek a szintje emelkedett az atherogen lipoprotein fenotípus esetén; ez az eltérés gyakori azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a koszorúér-betegség kockázata. Klinikai hatásosság és biztonságosság A fenofibráttal végzett klinikai vizsgálatok során az összkoleszterin 20-25%-kal, a triglicerid 40-55%-kal csökkent, és a HDL-koleszterin 10-30%-kal nőtt. Azoknál a hypercholesterinaemiás betegeknél, akiknek az LDL-koleszterin szintje 20-35%-kal csökkent, a koleszterinre kifejtett általános hatás a következő arányok csökkenését eredményezte: összkoleszterin/HDL-koleszterin, LDL-koleszterin/HDL-koleszterin, apoprotein B/Apo AI, ezek mindegyike az atherogén rizikó markere. Bizonyított, hogy a fibrátokkal történő kezelés csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek előfordulását, azonban a cardiovascularis betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésében nem csökkentették valamennyi halálok előfordulását. Az Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes (ACCORD) lipidvizsgálat egy randomizált, placebokontrollos vizsgálat volt, amelyet 5518, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, a szimvasztatin mellett fenofibráttal kezelt beteg bevonásával végeztek. A fenofibrát+szimvasztatin kezelés mellett nem mutatkozott szignifikáns különbség a szimvasztatin-monoterápiához képest a nem-halálos myocardialis infarctust, a nem-halálos stroke-ot és a cardiovascularis halálozást magában foglaló elsődleges kompozit végpontban (hazárd arány [HR]: 0,92; 95%-os KI: 0,79-1,08, p= 0,32; abszolút kockázatcsökkenés: 0,74%). Dyslipidaemiás betegek - vagyis a definíció szerint azok, akiknél kiinduláskor a HDL-koleszterinszint az alsó tercilisbe (? 34 mg/dl vagy 0,88 mmol/l), a trigliceridszint pedig a felső tercilisbe (? 204 mg/dl vagy 2,3 mmol/l) esett - előre meghatározott alcsoportjában a fenofibrát+szimvasztatin-kezelés mellett 31%-os relatív csökkenést tapasztaltak az elsődleges kompozit végpont tekintetében a szimvasztatin-monoterápiához képest (hazárd arány [HR]: 0,69; 95%-os KI: 0,49-0,97, p= 0,03; abszolút kockázatcsökkenés: 4,95%). Egy másik előre meghatározott alcsoport-elemzés során statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak a kezelés és a nemek között (p= 0,01), ami azt mutatja, hogy a kombinációs kezelés a férfiaknál lehetséges terápiás előnyt jelent (p= 0,037), míg a kombinációs terápiában részesülő nők esetében az elsődleges végpontra vonatkozóan potenciálisan magasabb kockázat várható, mint a szimvasztatin-monoterápia mellett (p= 0,069). Ezt nem figyelték meg a dyslipidaemiás betegek fent említett alcsoportjában, de a fenofibrát+szimvasztatin kombinációval kezelt dyslipidaemiás nők esetében az előny sem volt egyértelműen bizonyított, és ebben az alcsoportban nem volt kizárható a lehetséges káros hatás. A koleszterin extravascularis lerakódása (tendinosus és tuberosus xanthoma) jelentősen csökkenhet, vagy teljesen el is tűnhet a fenofibrát-kezelés során. A fenofibráttal kezelt, emelkedett fibrinogénszintű betegeknél szignifikáns mértékben csökkent a fibrinogén szintje, csakúgy, mint az emelkedett Lp(a)szintek is. Az egyéb gyulladásos markerek, pl. C-reaktív-protein, csökkennek a fenofibrát-kezelés alatt. A fenofibrát húgysavürítő hatása következtében a szérum húgysav szintje körülbelül 25%-kal csökken, és ez további előnyt jelent a hyperuricaemiás, dyslipidaemiás betegek esetében. Kimutatták, hogy állatokban a fenofibrátnak thrombocytaaggregatio-gátló hatása van, és a szer egy klinikai vizsgálatban az ADP, az arachidonsav és az epinefrin által kiváltott thrombocytaaggregatiót is csökkentette. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A maximális plazmakoncentráció (Cmax) az orális beadást követően 4-5 órával alakul ki. Folyamatos adás esetén a plazmakoncentrációk mindenkinél stabilak. A fenofibrát felszívódása nő, ha étkezés közben veszik be. Eloszlás A fenofibrinsav erősen, (több mint 99%-ban) kötődik a plazma albuminjához. Biotranszformáció Orális alkalmazást követően a fenofibrátot észterázok gyorsan fenofibrinsavvá, a fenofibrát aktív metabolitjává hidrolizálják. A fenofibrát nem mutatható ki változatlan formában a plazmában. A fenofibrát nem szubsztrátja a CYP 3A4-nek. Nem kell számolni hepatikus mikroszomális metabolizációval. Elimináció A szer főként a vizelettel választódik ki. 6 napon belül gyakorlatilag a szer teljes mértékben kiürül a szervezetből. A fenofibrát főleg fenofibrinsav, és glükuronid-konjugátum formájában ürül ki. A fenofibrinsav teljes plazmaclearance-e idősebb betegek esetében sem módosul.Mind az egyszeri, mind folyamatos alkalmazás után végzett kinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szer nem kumulálódik. A fenofibrinsav nem távolítható el a szervezetből hemodialízissel. A fenofibrinsav plazma eliminációs felezési ideje kb. 20 óra. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Egy három hónapig tartó, per os adagolt fenofibrinsavval, a fenofibrát aktív metabolitjával patkányokon végzett nemklinikai vizsgálat során vázizom-toxicitást (különösen az I-es típusú, lassú, oxidatív izomrostokban gazdag izmokon), valamint kardiális degenerációt, anaemiát és testtömeg-csökkenést tapasztaltak. Legfeljebb 30 mg/kg-ig (a legnagyobb humán ajánlott dózis kb. 17-szeresét jelentő expozícióig) nem észleltek vázizom-toxicitást. Nem figyeltek meg szívizom-toxicitásra utaló jeleket a legnagyobb humán adag kb. 3-szorosát kitevő expozíciónál. Három hónapon át kezelt kutyáknál reverzíbilis fekélyek és eróziók fordultak elő. Ebben a vizsgálatban nem észleltek gastrointestinalis károsodásokat a legnagyobb humán adag kb. 5-szörösét kitevő expozíciónál. A fenofibráttal végzett mutagenitási vizsgálatok negatívak voltak. Nagy dózisok esetén patkányoknál és egereknél májtumor kialakulását észlelték, ami a peroxisoma-proliferációnak tulajdonítható. Ezek a változások specifikusak a kis rágcsálókra, és más állatfajokon nem figyelték meg őket. Ennek a leletnek nincs jelentősége a humán terápiás felhasználás során. Az egereken, patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok teratogén hatásokat nem igazoltak. Embriotoxikus hatásokat anyai toxicitást okozó dózistartományokban figyeltek meg. Nagy dózisok esetén a gesztáció megnyúlását és fialási nehézségeket észleltek. Reverzíbilis hypospermiát, testicularis vacuolisatiót és ovarium-éretlenséget figyeltek meg ismételt dózisos toxicitási vizsgálatok során, amelyeket fenofibrinsavval végeztek fiatal kutyákon. Azonban fenofibráttal végzett nemklinikai reproduktív toxicitási vizsgálatok során nem észleltek termékenységre kifejtett hatást. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Kemény kapszulák Alu/PVC buborékcsomagolásban, dobozban. 30, 50, 60, 90 vagy 100 kemény kapszulát tartalmazó csomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Nincsenek különleges előírások. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Bausch Health Ireland Limited 3013 Lake Drive Citywest Business Campus Dublin 24, D24PPT3 Írország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20826/01 (30 db) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. április 7. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. április 1. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2020. december 16. 2 OGYÉI/74299/2020 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a fenofibrát tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek nem igazoltak teratogén hatásokat. Embriotoxikus hatásokat figyeltek meg az anyai toxicitást okozó dózistartományban (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Ezért a FenoSwiss 160 mg kemény kapszula terhes nőknek csak a haszon és a kockázat gondos mérlegelését követően rendelhető. Szoptatás Nem ismert, hogy a fenofibrát és/vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A szoptatott újszülöttet/csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A fenofibrátot ezért nem javasolt alkalmazni szoptatás alatt. Termékenység Állatoknál reverzíbilis hatásokat figyeltek meg a termékenységre (lásd 5.3 pont). A FenoSwiss 160 mg kemény kapszula alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a termékenységre gyakorolt hatásokról. | 
