Mediris

Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Májvédők, zsírosodásgátlók
ATC: A05B A03

Állatkísérletekben számtalan májkárosodási modellen igazolták már a szilimarin antitoxikus hatásosságát, pl. a gyilkos galóca mérgei, a falloidin és az amanitin okozta májkárosodásnál, vagy lantinidák, szén-tetraklorid, galaktózamin, tioacetamid és a hepatotoxikus FV3 vírus által okozott májkárosodás esetében.

A szilimarin terápiás hatását többféle hatásmechanizmus szerint fejti ki.

A szilimarin szabadgyök-fogó képessége miatt antiperoxidatív hatást fejt ki. Megszakítja, illetve megelőzi a patofiziológiás lipidperoxidáció folyamatát, ami a sejtmembrán károsodását okozná. A károsodott májsejtekben a szilimarin fokozza a fehérjeszintézist és normalizálja a foszfolipid-metabolizmust. Ennek eredményeképpen stabilizálja a sejtmembránt és csökkenti vagy megelőzi az oldott sejtalkotók (pl.: transzaminázok) kijutását a májsejtből. A szilimarin megakadályozza bizonyos májkárosító anyagok (pl.: gyilkos galóca mérgei) bejutását a sejtbe.
A szilimarin fehérjeszintézis-fokozó hatása a sejtmagban található RNS-polimeráz I. enzim stimulálása miatt jön létre. Ezáltal a riboszómális RNS termelődése fokozódik, amelynek hatására nagyobb mennyiségben szintetizálódnak a szerkezeti és funkcionális proteinek (enzimek). Ily módon, kedvezően befolyásolja a máj helyreállító kapacitását és regenerációs képességét.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A szilimarin fő alkotója a szilibinin. A klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az emésztőrendszerből történő felszívódása után, elsősorban az epével választódik ki (a felszívódott mennyiség több mint 80%-a). Az epében kimutatták a glükuronidokat és szulfátokat, mint a szilibinin metabolitjait.

Állatkísérletekben észleltek alapján feltételezik, hogy a szilibinin a dekonjugáció után újra felszívódik és bekerül az enterohepaticus körforgásba. Amint az elsősorban epén keresztül történő kiválasztás (a hatás helye a máj) alapján várható is, a plazmaszint alacsony és a vesén keresztül történő kiválasztás kismértékű. A felszívódási féléletidő 2,2 óra és az eliminációs féléletidő 6,3 óra.

A Legalon 70 mg kemény kapszulát terápiás adagban alkalmazva (140 mg szilimarin naponta 3-szor), az emberi epében található szilibinin szintje azonos egyszeri és ismételt adagolás esetén. Ez azt is mutatja, hogy a szilibinin nem kumulálódik a szervezetben.
A szilimarint naponta háromszor 140 mg dózisban adva, ismételt adagolás után, az epével történő kiválasztás dinamikus egyensúlyi ("steady state") állapotot ér el.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szilimarint kivételesen alacsony toxicitás jellemzi, ezért terápiás adagolás mellett, hosszú ideig biztonságosan alkalmazható.

Akut toxicitás:
A szilimarin gyakorlatilag nem bizonyult toxikusnak egyszeri adagban adva patkányoknak és egereknek. Az LD50 értéke 2000 mg/ttkg (egér, per os).

Krónikus toxicitás:
Patkányokon és kutyákon végzett hosszú távú (maximum 12 hónapos) vizsgálatokban per os adagoltak szilimarint, 2500, illetve 1200 mg/ttkg maximális adagban. Sem a laboratóriumi eredmények, sem a boncolási leletek nem mutattak ki semmilyen toxikus hatást.

Reprodukciós toxicitás:
Patkányokon és nyulakon folytatott fertilitási, valamint prenatalis, perinatalis, és postnatalis vizsgálatok a reprodukció egyik fázisában sem mutattak ki semmilyen mellékhatást (a maximális alkalmazott adag: 2500 mg/ttkg per os). A szilimarin nem mutatott teratogén hatást sem.

Mutagenitás:
A szilimarinnal folytatott in vitro és in vivo vizsgálatok negatív eredményt adtak.

Karcinogenitás:
Még nem folytattak megfelelő vizsgálatokat rágcsálókban.