Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

CARVEDILOL-ZENTIVA 12,5MG TABLETTA 30X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Zentiva, K.S.
Hatástani csoport:
C07AG Alfa- és béta-adrenerg receptor blokkolók
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-20183/04
Hatóanyagok:
CarvedilolumDDD
Hatáserősség:
+ (egykeresztes), erős hatású (+)
Fogy. ár:
411 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános232,00179,00
Üzemi baleset411,000,00
Teljes0,00411,00
Egyedi engedélyes0,00411,00
Tárolás:
Fénytől védve
Legfeljebb 30 °c-on tárolandó
Eredeti csomagolásban
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Cukorbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
18 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Asztmás megbetegedés esetén ellenjavallt
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Esszenciális hipertónia kezelése

Felnőttek
Napi egyszeri adagolás ajánlott.
Az ajánlott kezdő dózis 12,5 mg naponta egyszer, az első két napon. Ezután a kezelés naponta egyszer 25 mg dózissal folytatódik. Szükség esetén a dózis tovább emelhető fokozatosan, legalább két hetes időközönként az ajánlott maximális dózisig, amely 50 mg/nap, naponta egyszer vagy kettéosztva.
A karvedilol alkalmazható egyedüli terápiaként vagy más antihipertenzív szerekkel kombinálva, különösen tiazid-típusú diuretikumokkal.

Idős betegek
Az ajánlott kezdő dózis 12,5 mg naponta egyszer. Ha a terápiás válasz nem megfelelő, az adagolás tovább emelhető fokozatosan, legalább két hetes időközzel az ajánlott maximális dózisig, azaz napi 50 mg-ig, osztott adagokban.

Gyermekek és serdülők
A biztonságosság és hatásosság gyermekeknél (18 év alatt) nem bizonyított.

Krónikus stabil angina pectoris
Az ajánlott kezdő dózis 12,5 mg naponta kétszer, az első két napon. Ezután az ajánlott dózis 25 mg naponta kétszer. Szükség esetén a dózis emelhető legalább két hetes időközönként az ajánlott maximális dózisig, mely 100 mg/nap, osztott adagokban (naponta kétszer).
Az ajánlott maximális napi dózis idős betegek számára 50 mg, osztott adagokban (naponta kétszer).

Idős betegek
Az ajánlott kezdő dózis 12,5 mg naponta kétszer, két napon át.
Ezután a kezelés napi kétszer 25 mg dózissal folytatódik, amely az ajánlott maximális napi dózis.

Gyermekek és serdülők
A biztonságosság és hatásosság gyermekeknél (18 év alatt) nem bizonyított.

Krónikus szívelégtelenség
Az adagolást a kezelőorvosnak minden betegnél egyénileg kell megállapítania, és a beteget szoros ellenőrzés alatt tartania az adag fokozatos emelésekor.

A karvedilol alkalmazható a standard terápia adjuvánsaként, de alkalmazható olyan betegeknél is, akik nem tolerálják az ACE inhibitorokat, vagy akiket nem kezelnek digitális, hidralazin vagy nitrát-tartalmú készítménnyel.

A digoxin, diuretikumok és ACE inhibitorok adagolását a karvedilol-kezelés megkezdése előtt stabilizálni kell.
Az ajánlott kezdő dózis 3,125 mg naponta kétszer, két héten át. Ez a dózis a Carvedilol-Zentiva tablettával nem valósítható meg. Ha ez a dózis jól tolerálható, akkor fokozatosan lehet emelni 6,25 mg napi kétszeri adagra két hetes időközönként, később 12,5 mg-ig naponta kétszer, majd 25 mg-ig naponta kétszer. Az adagot a beteg által tolerált legmagasabb dózisig kell emelni.
A maximális ajánlott dózis naponta kétszer 25 mg minden súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegnél, és a 85 kg alatti testtömegű, enyhe és közepesen súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén. A 85 kg-nál nagyobb testtömegű, enyhe és közepesen súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a maximális ajánlott dózis naponta kétszer 50 mg.

A kezelés kezdetén vagy dózis emeléskor jelentkezhet a szívelégtelenség tüneteinek átmeneti súlyosbodása, különösen súlyos szívelégtelenségben és/vagy magas dózisú diuretikus kezelésben részesülő betegek esetén. Ez általában nem teszi szükségessé a kezelés megszakítását, de a dózist nem szabad emelni. A beteget kezelőorvosa/kardiológusa két órán át monitorozza a karvedilol-kezelés megkezdése vagy a dózis megemelése után. Az egyes dózisemelések előtt ki kell vizsgálni a szívelégtelenség súlyosbodásának lehetséges tüneteit és a fokozott vasodilatatio jeleit (pl. vesefunkció, testtömeg, vérnyomás, szívfrekvecia és szívritmus). A szívelégtelenség súlyosbodása vagy a folyadék-visszatartás kezelése a diuretikum dózisának emelésével történik, és a karvedilol dózisát a beteg állapotának stabilizálódásáig nem szabad emelni. Bradycardia jelentkezése vagy az AV átvezetés megnyúlása esetén először a digoxin szintjét kell ellenőrizni. Alkalmanként szükségessé válhat a karvedilol dózisának csökkentése, vagy a kezelés ideiglenes megszakítása. A karvedilol dózisának titrálása még ezekben az esetekben is gyakran sikeresen folytatható.
A dózistitrálás során a vesefunkciót, a thrombocytaszámot és a glükózszintet (nem inzulinfüggő vagy inzulinfüggő diabétesz esetén) rendszeresen ellenőrizni kell. Azonban a dózistitrálás után az ellenőrzés gyakorisága csökkenthető.
Ha a karvedilol-kezelést két hétnél hosszabb időre megszakítják, a kezelést napi kétszer 3,125 mg-os dózissal kell újrakezdeni, és az adagot a fenti ajánlásnak megfelelően fokozatosan kell emelni.

Idős betegek
Az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a karvedilol hatásaira, ezért fokozott ellenőrzés szükséges.

Gyermekek és serdülők
A biztonságosság és hatásosság gyermekeknél (18 év alatt) nem bizonyított.

Májkárosodás
A karvedilolt nem szabad súlyos májműködési zavarban szenvedő betegek esetén alkalmazni (lásd 4.3 pont). Közepesen súlyos májelégtelenség esetén dózismódosításra lehet szükség.

Vesekárosodás
A dózist minden betegnél egyénileg kell megállapítani, de a farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján nincs szükség a karvedilol dózisának módosítására veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén.

A kezelés megszakítása:
A karvedilol alkalmazását nem szabad hirtelen megszakítani, különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetén. A kezelést fokozatosan, 7-10 nap alatt kell megszüntetni, pl. a napi dózis harmadnaponkénti megfelezésével.

Az alkalmazás módja

A tablettákat étkezés közben, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni.




Ellenjavallat

4.3 Ellenjavallatok

A Carvedilol-Zentiva ellenjavallt az alábbi esetekben:
* A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
* Instabil vagy dekompenzált szívelégtelenség, amely a New York Heart Association osztályozás alapján NYHA IV osztályú szívelégtelenség, és intravénás inotrop támogatást igényel.
* Klinikailag manifesztálódott májműködési zavar.

Más béta-blokkolókhoz hasonlóan a Carvedilol-Zentiva alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:
* bronchospasmus vagy asthma bronchiale az anamnézisben;
* II. és III. fokú atrioventricularis (AV)-blokk (kivéve pacemakerrel rendelkező betegek);
* súlyos bradycardia (szívfrekvencia < 50 ütés/perc);
* cardiogén sokk;
* sick-sinus szindróma (beleértve a sinoatrialis blokkot);
* súlyos hipotónia (szisztolés vérnyomás < 85 Hgmm).




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Krónikus pangásos szívelégtelenség
A szívelégtelenség fokozódhat, vagy folyadék retenció alakulhat ki a karvedilol adagjának emelésekor pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Ha ez előfordul, a diuretikum adagját növelni kell, a karvedilol adagolását pedig tilos emelni a klinikai állapot stabilizálódásáig. Néhány esetben szükségessé válhat a karvedilol adagjának csökkentése, vagy ritka esetben alkalmazásának ideiglenes megszakítása. Ezek a szövődmények azonban nem zárják ki a karvedilol dózisának későbbi sikeres emelésének lehetőségét.

A karvedilol körültekintéssel alkalmazható digoxinnal, diuretikumokkal és/vagy ACE inhibitorokkal kezelt krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén, mert mind a digoxin, mind a karvedilol lassítja az atrioventricularis átvezetést (lásd 4.5 pont).

Veseműködés pangásos szívelégtelenségben
A veseműködés visszafordítható romlása fordulhat elő karvedilol-kezelés során olyan betegeknél, akiknek krónikus szívelégtelenségük, alacsony vérnyomásuk (szisztolés vérnyomás < 100 Hgmm), ischaemiás szívbetegségük, diffúz érbetegségük van, és/vagy veseelégtelenségben szenvednek.

A veseműködést körültekintően kell ellenőrizni krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, valamint az adag emelésekor a rizikófaktorokat, és a veseműködés károsodásának jelentkezésekor a kezelést azonnal meg kell szakítani vagy az adagot csökkenteni kell.

Akut myocardialis infarktust követő bal kamra diszfunkció
A karvedilol-kezelés megkezdése előtt a beteg állapotának klinikailag stabilnak kell lennie, és a kezelést megelőzően ACE-gátlóval történő kezelésben kell részesülnie legalább 48 órán keresztül, ezen belül az utolsó 24 órában az ACE-gátló adagjának stabilnak kell lennie.

Krónikus obstruktív pulmonalis betegség
Olyan spasztikus összetevővel járó krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek esetén, akik nem részesülnek orális vagy inhalációs gyógyszeres kezelésben, a karvedilol alkalmazása kizárólag akkor lehetséges, ha a várható haszon meghaladja a kezelés lehetséges kockázatát.

Bronchospasmusra hajlamos betegekben légzésdepresszió alakulhat ki a légutak ellenállásának növekedése eredményeként. A beteget fokozottan ellenőrizni kell a kezelés kezdetekor valamint a dózistitrálás során, és a karvedilol adagját csökkenteni kell, ha a kezelés során bronchospasmust észlelnek.

Diabetes
Körültekintés szükséges diabetes mellitusban szenvedő betegek karvedilol-kezelése esetén, mert a karvedilol alkalmazása összefüggésbe hozható a vércukorszint szabályozásának károsodásával, vagy elfedheti, illetve gyengítheti az akut hypoglykaemia első tüneteit.
Ezért cukorbetegeknél a karvedilol-kezelés kezdetekor vagy a dózis emelésekor a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell, és az esetleges hypoglykaemiát rendezni kell (lásd 4.4 és 4.5 pontok).

Perifériás érbetegségek és Raynaud-szindróma
A karvedilolt körültekintően kell alkalmazni perifériás érbetegek (pl. Raynaud-szindróma) esetén, mert a béta-blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthatják az artériás elégtelenség tüneteit.

Thyreotoxicosis
A karvedilol, más béta-blokkolókhoz hasonlóan, elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Bradycardia
A karvedilol bradycardiát válthat ki. Ha a pulzusszám 55 ütés/perc alá csökken, a karvedilol adagját csökkenteni kell.

Túlérzékenység
Óvatosságra van szükség a karvedilol adásakor olyan betegek esetén, akik kórtörténetében súlyos túlérzékenységi reakciók fordultak elő, és akik deszenzibilizáló kezelés alatt állnak, mivel a béta-blokkolók fokozhatják mind az allergének iránti érzékenységet, mind az anafilaxiás reakció súlyosságát.

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások (SCAR)
Nagyon ritkán súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat, mint pl. toxikus epidermalis necrolysist (TEN) és Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) jelentettek a karvedilol alkalmazásákor. Amennyiben súlyos bőrt érintő mellékhatások jelentkeznek, amelyek összefüggésbe hozhatók a karvedilol alkalmazásával, a karvedilol-kezelést abba kell hagyni.

Psoriasis
Olyan betegek, akiknek kórtörténetében béta-blokkoló kezeléssel összefüggő psoriasis szerepel, csak a kezelés haszon/kockázat arányának mérlegelése után kezelhetők karvedilollal.

Interakciók más gyógyszerekkel
Számos jelentős farmakokinetikai és farmakodinámiás gyógyszerkölcsönhatás jelentettek más gyógyszerekkel (pl. digoxin, ciklosporin, rifampicin, anesztetikumok, antiarrythmiás szerek) (további információkért lásd 4.5 pont).

Anesztézia és nagy műtétek
Nagy műtétek esetén elővigyázatosság szükséges a karvedilol és anesztetikumok negatív inotróp és hipotenzív hatásának szinergizmusa miatt.

Pheochromocytoma
A pheochromocytomában szenvedő betegeket alfa-blokkoló szerekkel kell kezelni a béta-blokkolók alkalmazása előtt. Bár a karvedilol egyránt rendelkezik az alfa és béta-blokkolók farmakológiai hatásaival, karvedilollal nincsenek a phaeochromocytoma kezelésére vonatkozó tapasztalatok. Így, ha pheochromocytoma gyanúja merül fel, a karvedilol alkalmazása óvatosságot igényel.

Prinzmetal-angina
Nem szelektív béta-blokkoló hatású szerek mellkasi fájdalmat idézhetnek elő Prinzmetal-anginában szenvedő betegekben. Nincs klinikai tapasztalat a karvedilol alkalmazásáról ilyen betegeknél, mindazonáltal a karvedilol alfa-blokkoló hatása kivédheti ezeket a tüneteket. Prinzmetal-angina gyanúja esetén minden esetben óvatosság indokolt a karvedilol alkalmazásakor.

Kontaktlencsék
A kontaktlencsét viselő betegeknek tudniuk kell, hogy más béta-blokkolókhoz hasonlóan fennáll a könnyképződés csökkenésének lehetősége.

Megvonási tünetek
A karvedilol-kezelést (más béta-blokkolókhoz hasonlóan) tilos hirtelen megszakítani, különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetén. Ilyen esetekben a karvedilol adagját fokozatosan kell csökkenteni (2 hét alatt).

- A karvedilolt körültekintően kell alkalmazni labilis vagy másodlagos hipertóniában szenvedő betegek esetén.
- Óvatosság szükséges depresszió és myasthenia gravis esetén.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők
A karvedilol biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb betegeknél nem állapították meg (lásd 4.2 pont).

Idősek
Idős, hipertóniában szenvedő betegek részvételével végzett vizsgálatokban észlelt mellékhatások nem mutattak különbséget a fiatal betegeknél tapasztaltakhoz képest. Egy másik vizsgálat - amelyben ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek vettek részt - sem igazolt különbséget a fiatal betegeknél tapasztalt mellékhatásokhoz képest, ezért idősek esetében a kezdő adag módosítására nincs szükség (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás
A karvedilollal történő hosszú távú kezelés során a vese saját vérkeringése nem károsodott, és a glomerulus filtráció is változatlan maradt. Közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a karvedilol adagjának módosítása (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás
A karvedilol ellenjavallt klinikailag manifesztálódott májműködési zavar esetén (lásd 4.3 pont). Egy cirrózisban szenvedő betegek részvételével végzett farmakokinetikai vizsgálat azt igazolta, hogy a karvedilol expozíció (AUC) 6,8-szor nagyobb májműködési zavarban szenvedő betegeknél az egészséges egyéneknél megfigyeltekhez képest.

Diabetes
A béta-blokkolók növelhetik az inzulinrezisztenciát és elfedhetik a hypoglykaemia tüneteit. Ugyanakkor számos vizsgálat igazolta, hogy az értágító hatású béta-blokkolók (mint a karvedilol) összefüggésbe hozhatók a glikémiás- és lipidprofilra gyakorolt kedvező hatással.
A karvedilol enyhe inzulinszenzitizáló tulajdonságokkal rendelkezik, és enyhítheti a metabolikus szindróma bizonyos tüneteit.

Szacharóz
A készítmény szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Laktóz-monohidrát
A készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek vizsgálatokat a karvedilol vezetéshez, illetve a gépek kezeléséhez szükséges alkalmasságra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
Mivel egyénileg változó reakciókat válthat ki (pl. szédülés, fáradtság), a vezetéshez, illetve gépek kezeléséhez vagy balesetveszéllyel járó munka végzéséhez szükséges képességeket hátrányosan befolyásolhatja. Ez fokozottan fennáll a kezelés megkezdésekor, az adag emelésekor, készítménycserénél, és alkohollal való együttes alkalmazás esetén.


4.9 Túladagolás

Tünetek és jelek
Túladagolás esetén súlyos hipotónia, bradycardia, szívelégtelenség, cardiogén sokk és szívmegállás alakulhat ki. Ezen kívül nehézlégzés, bronchospasmus, hányás, tudatzavar és generalizált görcsrohamok is kialakulhatnak.

Kezelés
A betegnél figyelni kell a fent említett jeleket és tüneteket, és a kezelőorvos, legjobb belátása szerint, a béta-blokkoló-túladagolás szokásos ellátásának megfelelő kezelésben kell részesítse őket (pl. atropin, vénán keresztüli pacemaker-beültetés, glükagon, foszfodiészteráz-gátló, így pl. amrinon vagy milrinon, béta-szimpatikomimetikumok).

Megjegyzés:
Súlyos sokkos intoxikáció esetén a támogató kezelést megfelelően hosszú ideig kell alkalmazni, mivel a karvedilol eliminációs felezési idejének megnyúlása és a mélyebb kompartmentekből történő redisztribúciója várható. A kezelés időtartama a túladagolás súlyosságától függ, ezért a beteg állapotának stabilizálódásáig a kezelést folytatni kell.





Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakokinetikai kölcsönhatások

A karvedilol hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára
A karvedilol szubsztrátja és inhibitora is a P-glikoproteinnek. Ezért a P-glikoprotein által szállított gyógyszerek biohasznosulása növekedhet a karvedilollal történő együttadáskor. Továbbá a karvedilol biohasznosulása módosulhat a P-glikoprotein induktorok vagy inhibitorok hatására.

Digoxin
Néhány, egészséges önkénteseken és szívelégtelenségben szenvedő betegek körében végzett vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a digoxin-expozíció 20%-kal emelkedett. Jelentősen nagyobb hatás jelentkezett a férfi betegeknél, a női betegekhez képest. A digoxin szintet ajánlott fokozottan ellenőrizni a karvedilol-kezelés megkezdésekor, az adagolás módosításakor és a kezelés abbahagyásakor (lásd 4.4 pont). A karvedilonak nem volt hatása az intravénásan adagolt digoxinra.

Ciklosporin
Vese- és szívátültetésen átesett, ciklosporinnal orálisan kezelt betegek körében végzett két vizsgálat azt mutatta, hogy a ciklosporin plazmakoncentrációja megnövekedett a karvedilol-kezelés megkezdése után. A karvedilol körülbelül 10-20%-kal növeli az orális ciklosporin expozícióját. A betegek hozzávetőleg 30%-ánál a ciklosporin adagjának csökkentésére volt szükség a ciklosporin koncentráció terápiás tartományban tartásához, míg a többiek esetén nem volt szükség dózismódosításra. A ciklosporin adagját átlagosan 20%-kal csökkentették. Az interakció mechanizmusa nem ismert, de a karvedilol által előidézett P-glikoprotein-aktivitás gátlása a bélben részben felelős lehet a folyamatért. Az egyénenkénti nagy ciklosporinszint-különbségek miatt, a ciklosporin vérszintjét a karvedilol-kezelés megkezdése után javasolt szigorúan ellenőrizni, és a ciklosporin adagját ennek megfelelően kell módosítani. A ciklosporin intravénás adagolása esetén nem várható interakció a karvedilollal.

Más gyógyszerek farmakokinetikai hatása a karvedilolra
A CYP2D6 és CYP2C9 inhibitorai és induktorai sztereoszelektíven módosíthatják a karvedilol szisztémás és/vagy preszisztémás metabolizmusát, ezáltal magasabb vagy alacsonyabb R- és S-karvedilol plazmakoncentrációt létrehozva (lásd 5.1 pont). Egészséges önkénteseken vagy betegeken megfigyelt néhány példát az alábbi felsorolás tartalmaz, de a lista nem teljes.

Amiodaron
Egy in vitro vizsgálat, amelyet emberi máj mikroszómákon végeztek, azt mutatta, hogy az amiodaron és a dezetil-amiodaron gátolja az R- és S-karvedilol oxidációját. Az R- és S-karvedilol minimális koncentrációja 2,2-szeresére növekedett a karvedilolt és amiodaront is kapó, szívelégtelenségben szenvedő betegek körében, összehasonlítva az önmagában csak karvedilolt kapó betegekkel. Az S-karvedilolra gyakorolt hatás a dezetil-amiodaronnak - az amiodaron metabolitjának - tulajdonítható, amely erős gátlója a CYP2C9 enzimnek. Egyidejűleg amiodaronnal és karvedilollal kezelt betegeknél a béta-receptor blokád monitorozása ajánlott.

Rifampicin
Egy, 12 egészséges önkéntesen végzett vizsgálatban, egyidejű adagoláskor a rifampicin hozzávetőlegesen 60%-kal csökkentette a karvedilol plazmaszintjét, valamint csökkentette a karvedilol szisztolés vérnyomásra gyakorolt hatását. Az interakció mechanizmusa nem ismert, de lehetséges, hogy a bélben található (intestinalis) P-glikoprotein rifampicin általi indukciója miatt alakul ki. A béta-blokád-aktivitás monitorozása ajánlott azoknál a betegeknél, ahol a rifampicint és karvedilolt együtt adják.

Fluoxetin és paroxetin
Egy randomizált, keresztezett vizsgálatban 10 szívelégtelenségben szenvedő betegnél azt tapasztalták, hogy a fluoxetin (egy erős CYP2D6-gátló) együttadása a karvedilol metabolizmusának sztereoszelektív gátlását okozta, ezáltal az R(+) enantiomer AUC átlagos értéke 77%-kal megnőtt, az S(-) enantiomer AUC-je pedig statisztikailag nem szignifikáns mértékben, 35%-kal növekedett összehasonlítva a placebocsoporttal. A nemkívánatos eseményekben, vérnyomásban vagy pulzusban azonban nem tapasztaltak különbséget az egyes kezelési csoportok között.
Az erős CYP2D6 inhibitor hatással rendelkező paroxetin egyszeri dózisának a karvedilol farmakokinetikájára gyakorolt hatását 12 egészséges önkéntesen tanulmányozták egyetlen adag szájon át történő bevétele után. Az R- és S-karvedilol-plazmaszint szignifikáns emelkedése ellenére, semmilyen klinikai hatást nem figyeltek meg ezeknél az egészséges alanyoknál.
- Ha a karvedilol és a klonidin együttes adását befejezik, a karvedilol adását kell először abbahagyni. A klonidin adását ezután néhány nap múlva, az adagot fokozatosan csökkentve kell abbahagyni.
- Oxidázinduktorok, mint pl a rifampicin, csökkenthetik a karvedilol szérumszintjét.
- Cimetidinnel történő együttes adás esetén a karvedilol szérumszintje növekedhet.

Farmakodinamikai kölcsönhatások

Inzulin és orális antidiabetikumok
A béta-blokkolók fokozhatják az inzulin és az orális antidiabetikumok vércukorszint-csökkentő hatását. A hypoglykaemia jeleit (különösen a tachycardiát)a karvedilol elfedheti, vagy csökkentheti. Az ezekkel a gyógyszerekkel kezelt betegeknél javasolt a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni (lásd 4.4 pont).

Katekolamin-depletáló szerek
Azokat a betegeket, akik béta-blokkolókat és katekolaminokat depletáló gyógyszereket (pl. reszerpin és MAO gátlók) szednek egyidejűleg, gondos megfigyelés alatt kell tartani a vérnyomáscsökkenés és/vagy súlyos bradycardia jeleinek tekintetében.

Digoxin
A béta-blokkolók és a digoxin egyidejű adása tovább lassíthatja az AV vezetést (lásd 4.4 pont).

Nem dihidropiridin-típusú kalciumcsatorna-blokkolók, amiodaron vagy egyéb antiarrhythmiás gyógyszerek
A karvedilol verapamillal, diltiazemmel vagy egyéb I. osztályba sorolt antiarrhythmiás gyógyszerrel egyidejűleg per os alkalmazva AV-vezetési zavar alakulhat ki (ritkán hemodinamikai zavarral). Izolált esetekben vezetési zavar (ritkán hemodinamikai zavarral) fordult elő, ha a karvedilolt diltiazemmel együtt adták. A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, ha a karvedilolt per os együtt adják nem dihidropiridin-típusú kalciumcsatorna-blokkolókkal (verapamil- vagy diltiazem), amiodaronnal vagy egyéb antiarrhythmiás szerrel, az EKG és a vérnyomás szoros monitorozása javasolt. Ezeket a gyógyszereket egyidejűleg intravénásan beadni tilos.

Klonidin
A klonidin béta-blokkolókkal együttadva potenciálhatja a vérnyomáscsökkentő és szívfrekvenciát csökkentő hatást. Ha a két szer együttes adását befejezik, a béta-blokkoló adását kell először abbahagyni. A klonidin adását ezután néhány nap múlva, az adagot fokozatosan csökkentve kell abbahagyni.

Vérnyomáscsökkentők
A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, a karvedilol potenciálhatja egyéb olyan, együtt adott gyógyszerek hatását, melyeknek vérnyomáscsökkentő hatásuk van (pl. alfa-1-receptor antagonisták), vagy mellékhatásként vérnyomáscsökkenést okoznak.

Anesztetikumok
Anesztézia során javasolt az életjeleket gondosan monitorozni, mivel az általános érzéstelenítők és a karvedilol között a negatív inotróp és a hypotenzív hatás vonatkozásában szinergizmus áll fenn (lásd 4.4 pont).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-k)
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők és béta-adrenerg blokkolók együttadása vérnyomásemelkedést okozhat és csökkentheti a vérnyomás szabályozhatóságát.

Béta-mimetikumok
A nem kardioszelektív béta-blokkolók antagonizálhatják a béta-agonista bronchodilatátorok hatását. A betegek gondos megfigyelése javasolt (lásd 4.4 pont).

Dihidropiridinek
A dihidropiridinek és a karvedilol alkalmazásának szoros felügyelet mellett kell történnie, mert beszámoltak szívelégtelenségről és súlyos hipotenzióról.

Ösztrogének és kortikoszteroidok
A karvediolol antihipertenzív hatása csökken a só- és vízretenció miatt.

Ergotamin
Fokozza az érösszehúzódást.

Neuromuscularis blokkolók
A neuromuscularis blokk fokozódik.


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

a) A biztonságossági profil összegzése
A nem kívánt mellékhatások incidenciája a szédülést, a látászavarokat és a bradycardiát kivéve nem dózisfüggő.

b) A mellékhatások táblázatos összefoglalása
A karvedilol alkalmazásával összefüggő mellékhatások kialakulásának kockázata legtöbb esetben minden indikációban azonos. A kivételes eseteket a c) pontban tárgyaljuk.

A következő táblázatok a karvediol nemkívánatos hatásait a MedDRA szerinti terminológiával és a CIOMS gyakorisági kategóriái alapján adja meg: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10) nem gyakori (?1/1000 - </100), ritka (?1/10 000 -<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Klinikai vizsgálatok
Az 1. táblázat a karvedilollal összefüggő mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatokban jelentettek a következő indikációkban: krónikus szívelégtelenség, akut myocardialis infarctust követő balkamra-diszfunkció, hypertensio és ischemiás szívbetegség hosszú távú kezelése.

1. táblázat Mellékhatások a klinikai vizsgálatokban

MedDRA szervrendszer osztály
Gyakoriság
Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Gyakori
bronchitis, pneumonia, felső légúti infekció, húgyúti infekció
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
anémia

Ritka
thrombocytopenia

Nagyon ritka
leukopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka
túlérzékenység (allergiás reakció)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori
súlygyarapodás, hypercholesterinaemia, diabeteses betegek esetében a glykaemiás kontroll rosszabbodása (hyperglykaemia, hypoglykaemia)
Pszichiátriai kórképek
Gyakori
depresszió, depressziós hangulat

Nem gyakori
alvászavarok
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori
szédülés, fejfájás

Nem gyakori
presyncope, syncope, paraesthesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori
látászavar, csökkent könnytermelés (száraz szem), szemirritáció
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nagyon gyakori
szívelégtelenség

Gyakori
bradycardia, hypervolaemia, folyadékterhelés

Nem gyakori
AV-blokk, angina pectoris
Érbetegségek és tünetek
Nagyon gyakori
hipotenzió

Gyakori
ortosztatikus hipotónia, a perifériás vérátáramlás romlása (hideg végtagok, perifériás érbetegség, claudicatio intermittens és Raynaud-szindróma súlyosbodása)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Gyakori
dyspnoe, tüdőödéma, asthma erre hajlamos betegeken

Ritka
orrdugulás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori
hányinger, hasmenés, hányás, dyspepsia, hasi fájdalom
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Nagyon ritka
alanin-aminotranszferáz (ALAT), aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) és gamma-glutamil-
transzferáz (GGT) szintjének emelkedése
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei
Nem gyakori
bőrreakciók (pl. allergiás exanthema, dermatitis, urticaria, pruritus, psoriasis-szerű és lichen planus-szerű reakciók), hajhullás

Nagyon ritka
erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Gyakori
végtagfájdalom
Vese és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori
veseelégtelenség és vesefunkció eltérések diffúz érrendszeri betegségben és/vagy vesefunkció károsodásban szenvedő betegeknél, vizelési zavarok

Nagyon ritka
húgyúti inkontinencia nőknél
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapocsolatos betegségek és tünetek
Nem gyakori
erekciós zavarok
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori
aszténia (fáradtság)

Gyakori
oedema, fájdalom

Forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások

A következő mellékhatásokat jelentették a karvedilol forgalomba hozatalát követően. Mivel az eseményeket nem meghatározható nagyságú populációból jelentették, ezért nem mindig lehetséges meghatározni a gyakoriságot és/vagy igazolni a gyógyszerrel való ok-okozati kapcsolatot.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Egyéb béta-blokkolókhoz hasonlóan lehetséges, hogy a látens diabetes manifesztálódik, illetve a manifeszt diabetes súlyosbodik, és a vércukorszint szabályozása károsodik a karvedilol-kezelés során.

c) A kiválasztott mellékhatások leírása
A mellékhatások előfordulásának gyakorisága nem dózisfüggő, kivéve a szédülést, látászavarokat és a bradycardiát. A szédülés, syncope, fejfájás és aszténia rendszerint enyhe mellékhatás, és leginkább a kezelés kezdetén jelentkezik.

Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a szívelégtelenség fokozódhat vagy folyadékretenció alakulhat ki a karvedilol adagjának emelésekor (lásd 4.4 pont).

Szívelégtelenséget egyaránt jelentettek a placebóval (14,5%), illetve a karvedilollal kezelt (15,4%) akut myocardiális infarktust követő bal kamrai diszfunkcióban szenvedő betegeknél.

A veseműködés visszafordítható romlását figyelték meg a karvedilol-kezelés során olyan krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknek alacsony vérnyomásuk, ischaemiás szívbetegségük és diffúz érbetegségük van, és/vagy veseelégtelenségben szenvednek (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: béta-blokkolók, alfa,- és béta-adrenerg receptor-blokkolók, ATC kód: C07AG02

Hatásmechanizmus
A karvedilol értágító, nem szelektív béta-adrenerg receptor-blokkoló, mely antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik. A vasodilatatio elsősorban az alfa-1-adrenerg receptorok gátlásán keresztül valósul meg. A karvedilol az erek tágításával csökkenti a perifériás vascularis ellenállást, és gátolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert a béta-adrenerg receptorok blokkolásával. A plazma renin aktivitása csökken, folyadék retencióról csak ritkán számolnak be.

A karvedilol nem rendelkezik intrinsic szimpatomimetikus aktivitással és membránstabilizáló hatású.

A karvedilol két sztereoizomer racém elegye. Állatkísérletes modellekben mindkét enantiomer alfa receptorgátló hatása volt. A béta-1 és a béta-2 adrenerg receptorok nem szelektív gátlása az S(-) enantiomernek tulajdonítható.

A karvedilol hatékony antioxidáns, és csökkenti a reaktív oxigéngyökök képződését. A karvedilol és metabolitjainak antioxidáns tulajdonságait in vitro számos humán sejtvonalon is kimutatták, illetve in vivo állatkísérletekben.

A karvedilol nincs negatív hatása a lipidprofilra. A magas, ill. alacsony denzitású lipoproteinek aránya (HDL/LDL) nem változik. Az elekktrolit egyensúly nem károsodik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság
Hipertónia
A hagyományos béta-blokkolókra vonatkozó bizonyos megszorítások nem minden esetben vonatkoznak olyan értágító hatású béta-blokkolókra, mint a karvedilol. Klinikai vizsgálatok alapján a karvedilol azonos mértékű értágító és béta adrenerg receptor gátló hatásának köszönhetően hipertóniás betegek esetén a vérnyomáscsökkenést nem kíséri a teljes perifériás ellenállás egyidejű növekedése a tisztán béta receptor-blokkolóktól eltérően. A szívfrekvencia enyhén csökken terápiás adagok alkalmazását követően. A vesék perfúziója és a vesefunkció nem változik. A perifériás keringés nem változik, így a hideg végtagok (ami tisztán béta receptor-blokkolóval történő kezelés esetén gyakran megfigyelhető) ritkán alakulnak ki.

Ischemiás szívbetegség
Ischemiás szívbetegségben szenvedő betegek kezelése során a karvedilol jelentős anti-ischaemiás és antianginás hatással bír, ami hosszú távú kezelés alatt fennmarad. A karvedilol csökkenti a kamrai pre- és afterloadot. Balkamra diszfunkció vagy krónikus szívelégtelenség esetén a karvedilol kedvezően befolyásolta a hemodinamikát, és növelte a balkamrai ejekciós frakciót.

Krónikus szívelégtelenség
Krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek részvételével végzett klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a karvedilol javítja a balkamra-funkciót, szignifikánsan csökkenti a mortalitást és a hospitalizáció szükségességének gyakoriságát, javítja az életminőséget, és késlelteti a betegség progresszióját. A karvedilol hatása dózisfüggő.

Vesekárosodás
Számos nyílt vizsgálat szerint a karvedilol hatékonynak bizonyul renális eredetű hipertóniában. Ugyanezt állapították meg a krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dializált vagy veseátültetésen átesett betegek esetében. A karvedilol-kezelés fokozatosan csökkenti a vérnyomást dializált és nem-dializált betegek esetében egyaránt, és a hipotenziv hatás hasonló a normál veseműködésű betegeknél tapasztaltakhoz.
Hemodializált betegek összehasonlító vizsgálatainak eredményei azt mutatták, hogy a karvedilol hatékonyabb és jobban tolerálhatabb a kalciumcsatorna-blokkolóknál.

A karvedilol csökkenti a morbiditást és mortalitást dilatatív cardiomyopathiában szenvedő, dializált betegeknél. Nagyszámú (> 4000), enyhe vagy közepesen súlyos krónikus vesebeteget magában foglaló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise szerint, a karvedilol-kezelés, a tüneteket okozó szívelégtelenséggel társuló vagy anélküli, balkamra-diszfunkciót mutató betegeknél csökkenti a bármilyen okból bekövetkező halálozást és a szívelégtelenséggel kapcsolatos események gyakoriságát.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
Egészséges önkéntesekben egy 25 mg-os kapszula bevételét követően a karvedilol gyorsan felszívódott, 21 mg/l-es plazma csúcskoncentrációját (cmax) kb. 1,5 óra (tmax) alatt érte el. A cmax-értékek lineáris összefüggést mutatnak a dózissal. Szájon át történő adagolás esetén a karvedilol jelentős first pass metabolizmuson megy keresztül, így abszolút biohasznosulása egészséges férfiaknál kb. 25%. A karvedilol egy racém elegy; az S(-)-enantiomer gyorsabban metabolizálódik az R(+)-enantiomernél, abszolút biohasznosulása per os adagolás mellett 15%, míg az R(+)-enantiomer esetében ez 31%. Az R-karvedilol legmagasabb plazmakoncentrációja nagyjából kétszerese az S-karvedilolénak.
In vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a karvedilol az efflux transzporter P-glikoprotein szubsztrátja. A P-glikoprotein szerepe a karvedilol diszpozíciójában egészséges alanyoknál in vivo is megerősítést nyert. A dózis és a szérumszint között lineáris kapcsolat áll fenn. A biohasznosulás és a maximális plazmakoncentráció nem függ az étkezéstől, azonban a plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges időtartam megnő.

Eloszlás
A karvedilol erősen lipofil, körülbelül 95%-a kötődik a plazmafehérjékhez. Megoszlási térfogata körülbelül 1,5 - 2 l/ttkg, és megemelkedik májcirrhosis esetén. Állatokban az anyavegyület enterohepatikus körforgását mutatták ki.

Biohasznosulás
A karvedilol a májban oxidáció és konjugáció által számos metabolittá alakul át, amelyek főként az epével ürülnek. A karvedilol nagymértékben a májban metabolizálódik elsősorban glükuronidáción keresztül. Demetiláció és a fenol gyűrű hidroxilációja révén három béta-blokkoló hatással rendelkező aktív metabolit is képződik. A preklinikai vizsgálatok alapján elmondható, hogy a 4-hidroxifenol metabolit kb. 13-szor hatásosabb béta-blokkolónak bizonyult, mint a karvedilol. A három aktív metabolit értágító hatása gyenge a karvedilol hatásához képest. Szérumkoncentrációjuk emberben az anyavegyület koncentrációjának tized része. Ezen túlmenően a karvedilol két hidroxikarbazol metabolitja rendkívül hatékony antioxidáns, a karvedilol antioxidáns hatásának 30-80-szorosával rendelkeznek

Embereknél végzett farmakokinetikai vizsgálatok igazolják, hogy a karvedilol oxidatív metabolizmusa sztereoszelektív. Egy in vitro vizsgálat eredményei szerint az oxidációs és hidroxilációs folyamatokban több különböző citokróm P450 izoenzim - a CYP2D6, CYP3A4, CYP2E1, CYP2C9 és CYP1A2 izonenzimeket is beleértve - is szerepet játszhat.
Egészséges önkénteseken és betegeken végzett vizsgálatok alapján az R-enantiomert többségében a CYP2D6 metabolizálja, míg az S-enantiomert főként a CYP2D6 és CYP2C9 izoenzim.

Genetikai polimorfizmus
Embereknél végzett klinikai farmakokinetikai vizsgálatok eredményei szerint a CYP2D6 jelentős szerepet játszik az R- és S-karvedilol lebontásában. Ennek megfelelően a lassú CYP2D6 metabolizáló egyéneknél magasabbak az R- és S-karvedilol plazmakoncentrációk. A CYP 2D6-genotípus jelentőségét az R- és S-karvedilol farmakokinetikájában populációs farmakokinetikai vizsgálatok támasztják alá, míg más vizsgálatok nem erősítették meg ezt a megfigyelést. Összességében azt a következtetést vonták le, hogy a CYP2D6 genetikai polimorfizmusának valószínűleg korlátozott a klinikai jelentősége.

A karvedilol farmakokinetikai sajátosságait befolyásolja a kor. A plazma karvedilolszint körülbelül 50%-kal magasabb idősebb betegekben, mint a fiatalokban. Ezt a tényt tükrözi a javasolt adagolási rend hipertóniás és angina pectorisban szenvedő idős betegek esetében (lásd 4.2 pont). Egy májcirrhosisban szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálatban a karvedilol biohasznosulása négyszerese és a plazma csúcskoncentrációja ötszöröse volt az egészséges önkénteseknél mért értékeknek.
Egy hipertóniás, idős betegek részvételével végzett klinikai vizsgálatban a mellékhatás-profil nem különbözött a fiatal betegeknél tapasztaltakkal összevetve. Ezt a biztonságossági profilt nem igazolták más betegcsoportok esetében a karvedilol indikációjában (krónikus szívelégtelenség, balkamra-diszfunkció akut miokardiális infartkust követően).

Néhány hipertóniás, súlyos vesekárosodásban és veseelégtelenségben szenvedő betegnél (kreatinin-clearance < 30 ml/ perc) a karvedilol átlagos AUC-je kb. 40-50%-kos növekedését figyelték meg a normális vesefunkciójú hipertóniás betegek plazmaszintjéhez képest.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a maximális plazmakoncentráció átlagosan 10-20%-kal volt magasabb. A különbségek ellenére a két betegcsoport egyéni AUC- és maximális plazmakoncentráció-szintjei átfedték egymást a mindkét csoportra jellemző egyéni variabilitás miatt. A két csoport közötti farmakokinetikai különbségek ezért kisebbnek tekinthetők, és nem jelentősek. A karvedilolt mindkét csoport jól tolerálta. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nem metabolizálódott hatóanyag vesén keresztül történő kiválasztódása csökkent, ugyanakkor mivel a karvedilol kismértékben ürül a vesén keresztül (az alkalmazott dózis kevesebb mint 2%-a), a farmakokinetikai paraméterek csak kismértékben módosulnak.

Elimináció
Egy egyszeri, 50 mg-os karvedilol dózis szájon át történő adagolását követően, a karvedilol nagyjából 60%-a választódik ki az epével és eliminálódik metabolitok formájában a széklettel 11 napon belül. Egyetlen dózis per os bevétele után a gyógyszer mindössze kb. 16%-a választódik ki karvedilolként vagy metabolitjaként a vizeletbe. A gyógyszer kevesebb, mint 2%-a ürül ki változatlan formában a vizelettel. Egy 12,5 mg-os intravénás dózis beadását követően a karvedilol plazmaclearance-e egészséges önkénteseknél eléri a 600 ml/perc körüli értéket, míg eliminációs felezési ideje kb. 2,5 óra. Az eliminációs felezési idő ugyanezen személyeknél egy 50 mg-os kapszula bevétele után 6,5 óra volt, ami gyakorlatilag a kapszula abszorpciós felezési idejének felel meg. Per os adagolás esetén az S-karvedilol teljestest clearance-e kb. kétszer magasabb, mint az R-karvedilolé.

Farmakokinetika különleges betegcsoportoknál

Gyermekek és serdülők
A gyermekeken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a testsúlyra vonatkoztatott clearance jelentősen nagyobb a gyermeknél, a felnőttekkel összehasonlítva.

Idősek
Hipertenziós betegeknél a karvedilol farmakokinetikáját a beteg kora statisztikailag szignifikánsan nem befolyásolta.

Vesekárosodás
A hipertenzióban és veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazmakoncentráció AUC-értéke, az eliminációs felezési idő és a maximális plazmakoncentráció nem változott szignifikánsan. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében csökken a karvedilol vesén keresztül történő kiválasztása, azonban a farmakokinetikai paraméterek változása csak kismértékű.
Közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség a karvedilol adagjának módosítására (lásd 4.2 pont). A dialízis során a karvedilol nem eliminálódik, mivel - valószínűleg a plazmafehérjékhez való erős kötődés miatt - nem jut át a dialízis membránon.

Májkárosodás
Lásd 4.3 és 4.4 pontok.

Szívelégtelenség
Szívelégtelenségben szenvedő, 24 japán betegnél végzett vizsgálat szerint, az R- és S-karvedilol clearance-e szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges önkéntesek esetén korábban mértnél. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az R- és S-karvedilol farmakokinetikáját szignifikánsan módosította a szívelégtelenség.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Karcinogenitás
Patkányokon és egereken végzett karcinogenitási vizsgálatok során a karvedilol nem bizonyult karcinogénnek 75 mg/ttkg/nap, illetve 200 mg/ttkg/nap dózisban alkalmazva (a humán maximális napi dózis 38- illetve 100-szorosának megfelelő adag).

Mutagenitás
A karvedilol nem mutatott mutagén hatást in vivo, illetve in vitro, emlős és egyéb állatkísérletes modelleken.

Termékenység
A karvedilol toxikus dózisai (? 200 mg/ttkg = 100-szor magasabb a maximális ajánlott dózisnál) nőstény patkányoknál csökkentette a fertilitást (gyenge reprodukciós tevékenység, alacsonyabb sárgatest incidencia és a beágyazódás zavara).

Teratogenitás
Állatkísérletek nem mutattak teratogén hatást. Az utód testi növekedése és fejlődése lelassult ? 60 mg/ttkg feletti dózisok alkalmazása esetén (az ajánlott maximális dózis 30-szorosa). Patkányon és nyúlon a karvedilol 200 illetve 75 mg/ttkg-os dózisban történő alkalmazása során (38-100-szor magasabb, mint a maximálisan javasolt dózis) embriotoxicitást figyeltek meg (azonban teratogén hatás nem mutatkozott).





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Carvedilol-Zentiva 12,5 mg tabletta: 15 db vagy 30 db tabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Carvedilol-Zentiva 25 mg tabletta: 30 db vagy 90 db tabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Szájon át történő alkalmazásra.

Megjegyzés: ( (egy keresztes)
Osztályozás: II csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zentiva k.s.,
U kabelovny 130, Dolni Mecholupy,102 37 Prague 10.
Csehország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20183/03 Carvedilol-Zentiva 12,5 mg tabletta (15×)
OGYI-T-20183/04 Carvedilol-Zentiva 12,5 mg tabletta (30×)
OGYI-T-20183/05 Carvedilol-Zentiva 25 mg tabletta (30×)
OGYI-T-20183/06 Carvedilol-Zentiva 25 mg tabletta (90×)


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. július 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. október 27.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. szeptember 27.
16







OGYÉI/52805/2021
OGYÉI/52809/2021




Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
Nincs klinikai tapasztalat a karvedilol alkalmazásáról terhesség esetén.

Állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális kockázat nem ismert.

A karvedilol terhesség alatt nem alkalmazható, csak abban az esetben, ha a potenciális előny meghaladja a potenciális kockázatot.
A béta-blokkolók általában csökkentik a méhlepény vérellátását, ami a magzat intrauterin elhalásához, éretlen újszülött világrajöveteléhez vagy koraszüléshez vezethet. Ezen túl, a magzatra, illetve az újszülött csecsemőre gyakorolt mellékhatások jelentkezhetnek (elsősorban hypoglykaemia és bradycardia). A cardialis és pulmonalis komplikációk kockázata megnövekedhet az újszülöttnél a postpartum időszak alatt.
Állatkísérletekben nem volt kézzelfogható bizonyítéka a karvedilol teratogén hatásának (lásd még 5.3 pontot).

Szoptatás
Állatkísérletek során bebizonyosodott, hogy a karvedilol vagy metabolitjai patkányoknál kiválasztódnak az anyatejbe. A béta-blokkolók többsége azonban - különösen a lipofil vegyületek - átjut az emberi anyatejbe, jóllehet különböző mértékben. A szoptatás ezért a karvedilol alkalmazásá alatt nem ajánlott.