Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Gyomornedv-ellenálló filmtabletta. Voltaren 25 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta: Sárga, kerek, enyhén domború felületű, gyomornedv-ellenálló, metszett élű, filmtabletta, egyik oldalán "CG", másik oldalán "BZ" jelzéssel ellátva. Törési felülete fehér színű. Átmérője: kb. 7,2 mm Magassága: kb. 3,3 mm Voltaren 50 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta: Világosbarna, kerek, enyhén domború felületű, gyomornedv-ellenálló, metszett élű, filmtabletta, egyik oldalán "CG" jelzéssel, másik oldalán "GT" jelzéssel ellátva. Törési felülete fehér színű. Átmérője: kb. 8,2 mm Magassága: kb. 3,8 mm 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóNovartis Hungária Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Voltaren 25 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta 25 mg diklofenák-nátriumot tartalmaz (megfelel 23,19 mg diklofenáknak) gyomornedv-ellenálló filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 16 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz gyomornedv-ellenálló filmtablettánként. Voltaren 50 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta 50 mg diklofenák-nátriumot tartalmaz (megfelel 46,38 mg diklofenáknak) gyomornedv-ellenálló filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 25 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz gyomornedv-ellenálló filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Voltaren 25 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta: Mag: magnézium-sztearát, povidon, kolloid szilícium-dioxid, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát, karboximetil-keményítő-nátrium, kukoricakeményítő. Bevonat: makrogol-glicerin-éter-hidroxisztearát (Cremophor RH 40), sárga pigment szuszpenzió (sárga vas-oxid [E172], hipromellóz), fehér pigment szuszpenzió (titán-dioxid [E171], hipromellóz), talkum, hipromellóz, "Silicon antifoam" emulzió (makrogol-sztearil-éter [Steareth-20], makrogol-sztearil-éter [Steareth-4], szilícium-dioxid, kolloid szilícium-dioxid, dimetikon, szorbinsav, tisztított víz), makrogol 8000, metakrilsav-etil-akrilát kopolimer (1:1) (Eudragit L 30D). Voltaren 50 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta: Mag: magnézium-sztearát, povidon, kolloid szilícium-dioxid, mikrokristályos cellulóz, karboximetil-keményítő-nátrium, laktóz-monohidrát, kukoricakeményítő. Bevonat: vörös vas-oxid (E172), makrogol-glicerin-éter-hidroxisztearát (Cremophor RH 40), sárga vas-oxid (E172), titán-dioxid (E171), talkum, hipromellóz, szimetikon, polioxil-sztearil-éter, szorbinsav, makrogol 8000, Eudragit L 30D. Javallat4.1 Terápiás javallatok Felnőttek kezelésére (25 mg-os és 50 mg-os tabletta): * reumás megbetegedések gyulladásos és degeneratív formái: rheumatoid arthritis, spondylarthritis ankylopoetica (M. Bechterew), osteoarthrosis és spondylarthritis. A gerincoszlop fájdalmas szindrómái, lágyrész-reumatizmus. * akut köszvényes roham. * akut poszttraumás és posztoperatív fájdalom, gyulladás és duzzanat, pl. fogászati vagy ortopéd műtétek után. * fájdalmas, gyulladásos nőgyógyászati állapotok pl. primer dysmenorrhoea, vagy adnexitis. * adjuváns gyógyszerként a fül, orr és gége súlyos fájdalmas gyulladásaiban, mint pl. tonsillopharyngitis, otitis. Az általános szabályok szerint az alapbetegségre a megfelelő kezelést kell alkalmazni. A láz önmagában nem javallat a készítmény alkalmazására. Gyermekek (25 kg testtömeg felett; 25 mg-os tabletta) és serdülők kezelésére (25 mg-os és 50 mg-os tabletta): * juvenilis rheumatoid arthritis. * akut poszttraumás és posztoperatív fájdalom, gyulladás és duzzanat, pl. fogászati vagy ortopéd műtétek után. * adjuváns gyógyszerként a fül, orr és gége súlyos fájdalmas gyulladásaiban, mint pl. tonsillopharyngitis, otitis. Az általános szabályok szerint az alapbetegségre a megfelelő kezelést kell alkalmazni. A láz önmagában nem javallat a készítmény alkalmazására. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák. (lásd 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Általános felnőtt célcsoport A javasolt kezdő napi dózis 100-150 mg. Enyhébb esetben, illetve fenntartó kezelés céljára többnyire elegendő naponta 75-100 mg. A teljes napi dózist általában 2-3 részre elosztva kell bevenni. Az éjszakai fájdalom és a reggeli ízületi merevség elkerülése érdekében a Voltaren per os adagolását végbélkúp alkalmazásával lehet az esti időszakban kiegészíteni, annak figyelembe vételével, hogy a napi összdózis nem lehet több mint 150 mg. Primer dysmenorrhoea esetén a napi dózis - amit egyénileg kell megállapítani - általában 1-3 tabletta. Kezdő dózisként 1-2 tabletta adandó, majd ezt - amennyiben szükséges - több menstruációs ciklus során maximálisan napi 4 tablettáig lehet emelni. A kezelést az első tünetek megjelenésekor kell elkezdeni, és a tünetektől függően néhány napig folytatni. A maximális napi dózis nem lehet több mint 200 mg. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás A Voltaren veseelégtelenségben (GFR <15 ml/perc/1,73 m2) ellenjavallt (lásd Figyelmeztetés4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Általános felnőtt célcsoport A javasolt kezdő napi dózis 100-150 mg. Enyhébb esetben, illetve fenntartó kezelés céljára többnyire elegendő naponta 75-100 mg. A teljes napi dózist általában 2-3 részre elosztva kell bevenni. Az éjszakai fájdalom és a reggeli ízületi merevség elkerülése érdekében a Voltaren per os adagolását végbélkúp alkalmazásával lehet az esti időszakban kiegészíteni, annak figyelembe vételével, hogy a napi összdózis nem lehet több mint 150 mg. Primer dysmenorrhoea esetén a napi dózis - amit egyénileg kell megállapítani - általában 1-3 tabletta. Kezdő dózisként 1-2 tabletta adandó, majd ezt - amennyiben szükséges - több menstruációs ciklus során maximálisan napi 4 tablettáig lehet emelni. A kezelést az első tünetek megjelenésekor kell elkezdeni, és a tünetektől függően néhány napig folytatni. A maximális napi dózis nem lehet több mint 200 mg. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás A Voltaren veseelégtelenségben (GFR <15 ml/perc/1,73 m2) ellenjavallt (lásd 4.3 pont "Ellenjavallatok"). Nem végeztek célzott vizsgálatokat vesekárosodásban szenvedő betegek körében, így nem adhatók specifikus adagolási ajánlások. A Voltaren vesekárosodás esetén történő alkalmazásánál óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Májkárosodás A Voltaren májelégtelenségben ellenjavallt (lásd 4.3 pont "Ellenjavallatok"). Nem végeztek célzott vizsgálatokat májkárosodásban szenvedő betegek körében, így nem adhatók specifikus adagolási ajánlások. A Voltaren enyhe, illetve közepesen súlyos májkárosodás esetén történő alkalmazásánál óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Gyermekek és serdülők (18 év alatt) A diklofenák 1 éves kor felett alkalmazható. Gyermekek illetve serdülők esetén a napi diklofenák dózis 0,5-2 mg/ttkg, a kórkép súlyosságától függően, 2-3 részre osztva. Juvenilis rheumatoid arthritis esetében a napi dózis maximálisan 3 mg/ttkg-ra emelhető, amit 2-3 részre elosztva kell beadni. A 14 év alatti betegcsoportban és 25 kg testtömeg felett a Voltaren 25 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta alkalmazandó. A magas hatóanyag-tartalom miatt a Voltaren 50 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta nem adható 14 éven aluli gyermekek számára. Idősek (65 éves vagy idősebb betegek) Időseknél általánosságban nem szükséges a kezdő dózis módosítása (lásd 4.4 pont). Azonban alapvető egészségügyi okokból elővigyázatosság szükséges különösen gyenge általános állapotú, vagy alacsony testtömegű idősek esetén. Pangásos szívelégtelenség (NYHA-I) vagy jelentős cardiovascularis kockázati tényezők fennállása esetén Pangásos szívelégtelenségben (NYHA-I), illetve cardiovascularis betegség kialakulására jelentős kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket, csak alapos mérlegelést követően és csak legfeljebb napi 100 mg dózisban alkalmazott Voltaren-nel szabad kezelni, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet (lásd 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Az alkalmazás módja A filmtablettát folyadékkal együtt kell bevenni, lehetőleg étkezés előtt és nem szabad megfelezni, vagy szétrágni. 4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység. * Aktív gyomor- vagy bélfekély, vérzés vagy perforáció (lásd 4.4 és 4.8 pont). * Az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció. Aktív, vagy az anamnézisben szereplő recurrens peptikus fekély vagy vérzés (két vagy több, egymástól független bizonyított fekély vagy vérzés). * A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont). * Májelégtelenség. * Veseelégtelenség (GFR <15 ml/perc/1,73 m2) * Más nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekhez (NSAID) hasonlóan, a Voltaren is ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél az acetilszalicilsav, vagy más NSAID használata asthmát, angiooedemát, urticariát, vagy akut rhinitist (azaz NSAID által kiváltott keresztreaktivitási reakciókat) vált ki (lásd 4.4 és 4.8 pont). * Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria-betegség és/vagy cerebrovascularis betegség. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Emésztőrendszeri hatások Mint minden NSAID, így a diklofenák alkalmazása kapcsán is beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, ulceratióról vagy perforációról, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek, és a kezelés során bármikor kialakulhatnak, ráutaló, figyelmeztető jelekkel, és az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményekkel, vagy azok nélkül. A következmények időseknél általában súlyosabbak. Ha Voltaren-t kapó betegben gastrointestinalis vérzés vagy ulceratio alakul ki, a diklofenák további adását abba kell hagyni. Mint minden NSAID, így a diklofenák esetén is szoros orvosi felügyelet és különleges körültekintés szükséges, ha olyan beteg számára rendelnek Voltaren-kezelést, akinek emésztőrendszeri (GI) betegségre utaló tünetei vannak, vagy az anamnézise gyomor-, illetve bélfekélyre, vérzésre vagy perforációra utal (lásd 4.8 pont). A GI vérzés kockázata fokozódik az NSAID-ok magasabb dózisai mellett, valamint olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt, illetve időseknél is. A kezelést a legalacsonyabb hatékony dózissal kell megkezdeni és folytatni a GI toxicitás kockázatának csökkentésére olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt, illetve időseknél is. Ezen betegeknél, valamint azoknál, akiknél az alacsony dózisú acetilszalicilsavat (ASA) tartalmazó, illetve a GI kockázatot valószínűleg fokozó egyéb készítmények egyidejű alkalmazására van szükség, a protektív gyógyszerekkel (pl. protonpumpa-gátlók vagy mizoprosztol) történő kombinációs kezelés megfontolandó. Olyan betegek, akiknek az anamnézisében szerepel GI toxicitás, és különösen az idősek minden szokatlan hasi tünetről (különösen GI vérzésről) számoljanak be kezelőorvosuknak. Óvatosság szükséges, ha a beteg egyidejűleg olyan gyógyszeres kezelésben részesül, amely fokozhatja az ulceratio vagy vérzés veszélyét (pl. szisztémás kortikoszteroidok, véralvadásgátlók, thrombocytaaggregáció-gátlók vagy szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) (lásd 4.5 pont). Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges colitis ulcerosában vagy Crohn-betegségben szenvedő betegek esetében, mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Az NSAID-ok, beleértve a diklofenákot, a gastrointestinalis anastomosis insufficientia fokozott kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés javasolt, amennyiben gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak. Légzőszervi hatások (előzőleg fennálló asthma) Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya-duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései esetén (különösen, ha allergiás rhinitis-szerű tünetekhez társul) gyakoribbak az NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma exacerbációk (az ún. fájdalomcsillapító intolerancia vagy fájdalomcsillapító által okozott asthma), Quincke-oedema vagy urticaria, mint más betegeknél. Ennek megfelelően az ilyen betegeknél különleges körültekintés (a sürgős ellátásra való felkészülés) javasolt. Ez érvényes azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában. Bőrreakciók NSAID készítmények, így a Voltaren alkalmazása kapcsán is nagyon ritkán beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról, pl. exfoliativ dermatitisről, Stevens-Johnson-szindrómáról vagy toxicus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). A betegek a kezelés kezdeti időszakában a leginkább veszélyeztetettek ezen reakciók szempontjából, az esetek többségében a reakciók a kezelés első hónapjában jelentkeznek. A Voltaren alkalmazását fel kell függeszteni bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenységre utaló bármilyen egyéb tünet első jelentkezésekor. Ritkán a diklofenák-kezelés során - egyéb, más NSAID készítményekhez hasonlóan - allergiás (anaphylaxiás és anaphylactoid) reakció alakulhat ki, a gyógyszerrel történt korábbi expozíció hiányában is. A hypersensitiv reakciók Kounis-szindrómává is súlyosbodhatnak. Ez egy allergiás reakció, amely szívizom infarktushoz vezethet. Az ilyen reakció megjelenő tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenákkal szemben kialakult allergiás reakcióval együtt jelentkezik. A májra gyakorolt hatások Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges, ha májkárosodásban szenvedő betegeknek rendelnek Voltaren-kezelést, mivel állapotuk súlyosbodhat. Az egyéb NSAID készítmények, így a diklofenák is emelheti egy vagy több májenzim értékét, ezért a hosszú ideig tartó Voltaren-kezelés alatt -elővigyázatossági okokból- a májfunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Amennyiben a májfunkció eltérést, illetve romlást mutatna, esetleg májkárosodás kialakulására jellemző klinikai jelek, tünetek mutatkoznának, vagy ha egyéb rendellenesség (pl. emelkedett eosinophilszám, bőrkiütés) jelentkezne, a Voltaren-kezelést azonnal abba kell hagyni. Hepatitis előjelek nélkül is kialakulhat a diklofenák alkalmazása során. Óvatosság szükséges hepaticus porphyriában, mert a Voltaren adása rohamot válthat ki. A vesére gyakorolt hatások Az NSAID terápia, így a diklofenák-kezelés kapcsán is beszámoltak folyadékretencióról és oedemáról, fokozott óvatosság szükséges szívbetegség vagy vesekárosodás esetén, ismert hypertoniában, időseknél, vízhajtó vagy a vesefunkciókat számottevően befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az extracellularis térfogat bármilyen okból bekövetkező csökkenése esetén (pl. nagy sebészeti beavatkozások pre- vagy posztoperatív szakasza) (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen esetekben Voltaren-t alkalmaznak, óvintézkedésként a vesefunkciók monitorozása javasolt. A nem-szteroid gyulladásgátlók által okozott esetleges vesefunkció-zavar általában reverzíbilis, a kezelés felfüggesztésével az eredeti funkcionális állapot visszatér. Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Hypertonia és/vagy pangásos szívelégtelenség (NYHA-I) előzetes fennállása esetén a beteget megfelelően ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban folyadékretenció és oedema előfordulását jelentették. Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok egyöntetűen arra mutatnak, hogy a diklofenák alkalmazása összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, vagy stroke) kialakulásának megnövekedett kockázatával, különösen nagyobb dózisok (napi 150 mg) és hosszabb ideig történő kezelés esetén. Pangásos szívelégtelenségben (NYHA-I) vagy cardiovascularis betegség jelentős kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus és dohányzás) rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően és csak legfeljebb napi 100 mg dózisban alkalmazott Voltaren-nel szabad kezelni, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet. Mivel a diklofenák cardiovascularis kockázatai a dózis emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével fokozódhatnak, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek csökkentésére, ill. a terápiára adott válaszát. A betegeknek figyelniük kell a súlyos artériás thrombosisos események jeleire és tüneteire (pl. mellkasi fájdalom, légszomj, gyengeség, kásás beszéd), amelyek figyelmeztető jelek nélkül is bekövetkezhetnek. A betegeket arra kell utasítani, hogy ilyen esemény bekövetkezése esetén azonnal forduljanak orvoshoz. Hematológiai hatások Hosszabb ideig tartó Voltaren-kezelés esetén a vérkép ellenőrzése javasolt, más NSAID-okhoz hasonlóan. Az NSAID-ok, így a diklofenák is átmenetileg gátolhatja a thrombocyta-aggregációt. Ezért a Voltaren-kezelésben részesülő, véralvadási zavarban szenvedő betegek fokozott ellenőrzése szükséges. Idősek Idős korban különös elővigyázatosság szükséges, amely fontos a gyenge általános állapotú, vagy kis testtömegű idősek esetén. Gyógyszerkölcsönhatások más nem-szteroid gyulladásgátlókkal Kerülendő a Voltaren és szisztémás NSAID készítmények, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorainak egyidejű alkalmazása, mivel fennáll az additív nemkívánatos hatások lehetősége (lásd 4.5 pont). Fertőzések tüneteinek elfedése Ahogy más NSAID, a diklofenák is - farmakodinámiás hatásából adódóan - elfedheti a fertőzés jeleit, tüneteit. Segédanyagok: A 25 mg-os készítmény 16 mg, az 50 mg-os 25 mg laktózt is tartalmaz gyomornedv-ellenálló filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Ha a Voltaren alkalmazása során látászavar, szédülés, vertigo, aluszékonyság, vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, nem javasolt a járművezetés vagy gépek kezelése. 4.9 Túladagolás Tünetek A diklofenák túladagolásnak nincsenek tipikus klinikai tünetei. Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, szédülés, tinnitus vagy convulsiók. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség vagy májkárosodás lehetősége áll fenn. Terápiás intézkedések Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenákkal történő akut mérgezés kezelése szupportív és szimptomatikus jellegű. Szupportív és szimptomatikus kezelés szükséges az olyan szövődmények esetén, mint a hypotensio, veseelégtelenség, görcsök, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió. A specifikus terápiák, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió valószínűleg az NSAID-ok esetén, így a diklofenáknál sem segítik elő e gyógyszerek kiürülését a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt. Potenciálisan toxikus túladagolást követően aktív szén alkalmazása, míg potenciálisan életveszélyes túladagolás esetén a gyomortartalom kiürítése (pl. hánytatás, gyomormosás) megfontolandó. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az alábbi gyógyszerkölcsönhatások tartalmazzák a Voltaren filmtabletta és/vagy a diklofenák más gyógyszerformáinál megfigyelt interakciókat is. Mérlegelendő észlelt kölcsönhatások CYP2C9-inhibitorok: a diklofenák és a CYP2C9-inhibitorok (mint például a vorikonazol) egyidejűleg történő rendelésekor elővigyázatosság szükséges, mert a plazma csúcskoncentrációk és a diklofenák-expozíció jelentős emelkedését okozhatja. Lítium: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a lítium plazmakoncentrációját. A szérum-lítiumszint ellenőrzése javasolt. Digoxin: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a digoxin plazmakoncentrációját. A szérum-digoxinszint ellenőrzése javasolt. Vizelethajtók és vérnyomáscsökkentők: más NSAID-okhoz hasonlóan, a diklofenák és vízhajtók vagy vérnyomáscsökkentők (pl. béta-blokkolók, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók [ACE-gátlók]) egyidejű alkalmazása csökkentheti ezen készítmények vérnyomáscsökkentő hatását. Ilyen kombinációt ennek megfelelően fokozott óvatossággal kell alkalmazni, és a betegek, különösen az idősek vérnyomását rendszeresen ellenőrizni kell. A betegeket megfelelően kell hidrálni és megfontolandó a vesefunkciók ellenőrzése az egyidejű gyógyszeres kezelés bevezetése után, majd azt követően időszakosan, különösen vízhajtók és ACE-gátlók esetében, a nephrotoxicitás fokozott kockázatára való tekintettel (lásd 4.4 pont). Ciklosporin: a diklofenák, más NSAID-hoz hasonlóan a renalis prosztaglandinokra hatva fokozhatja a ciklosporin nephrotoxicitását. Ennek megfelelően alacsonyabb dózisok alkalmazandók, mint a ciklosporint nem kapó betegek esetében. Ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek: a kálium megtakarító vízhajtókkal, ciklosporinnal, takrolimusszal vagy trimetoprimmel végzett egyidejű kezelés a szérum káliumszint emelkedésével járhat, amit ezért gyakran ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). Kinolon antibiotikumok: vannak feltehetőleg a kinolonok és a nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazása miatt kialakuló convulsiókról szóló, izolált beszámolók. Mérlegelendő, előre várható kölcsönhatások Más szisztémásan alkalmazott NSAID-ok és kortikoszteroidok: a diklofenák és más szisztémás NSAID-ok, vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása növelheti az emésztőrendszeri nemkívánatos hatások gyakoriságát (lásd 4.4 pont). Véralvadásgátlók és thrombocytaaggregáció-gátlók: óvatosság javasolt, mivel a diklofenák és ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont). Bár klinikai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a diklofenák hatással lenne az antikoaguláns kezelésre, mégis feljegyeztek eseteket, amikor diklofenák és véralvadásgátlók egyidejű alkalmazása növelte a haemorrhagia veszélyét. Ennek megfelelően ezen betegek szoros követése javasolt. Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): a szisztémás NSAID-ok, beleértve a diklofenákot is, és SSRI-k egyidejű alkalmazása fokozhatja a gastrointestinalis vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont). Antidiabetikumok: klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a diklofenák orális antidiabetikumokkal együtt adható anélkül, hogy azok klinikai hatásosságát befolyásolná. Néhány egyedi eset alapján azonban számolni kell azzal a ténnyel is, hogy esetenként hypo-, ill. hyperglykaemia alakulhat ki. Ilyen esetben a diklofenák-kezelés alatt szükségessé válhat az antidiabetikum dózisának ismételt beállítása. Ebből adódóan diklofenák és orális antidiabetikumok egyidejű alkalmazása során óvintézkedésként a vércukorszintek ellenőrzése javasolt. Fenitoin: A fenitoin és a diklofenák együttes alkalmazásakor a fenitoin-expozíció várható növekedése miatt a fenitoin-plazmakoncentráció monitorozása javasolt. Metotrexát: a diklofenák gátolhatja a metotrexát renalis tubularis clearance-ét, növelve ezáltal a metotrexát-szintet. Az NSAID-okat, beleértve a diklofenákot is, a metotrexát kezelés előtt vagy után 24 órán belül óvatossággal kell adni, mivel növelhetik a metotrexát plazmakoncentrációját és toxicitását. CYP2C9-induktorok: a diklofenák és a CYP2C9-induktorok (mint például a rifampicin) egyidejűleg történő rendelésekor elővigyázatosság szükséges, mert a plazma koncentrációk és a diklofenák-expozíció jelentős csökkenését okozhatja. Kolesztipol és kolesztiramin: Ezek a gyógyszerek késleltethetik vagy csökkenthetik a diklofenák felszívódását. Ezért a diklofenák adása legalább 1 órával a kolesztipol/kolesztiramin adása előtt, vagy 4-6 órával az után javasolt. 6.2 Inkompatibilitások Nem ismert. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A gyógyszer okozta mellékhatások táblázatos összefoglalása A klinikai vizsgálatokban észlelt és/vagy spontán jelentett vagy szakirodalomban megjelent, gyógyszer okozta mellékhatások (1. táblázat) MedDRA szervrendszeri kategóriánként vannak felsorolva. Az egyes szervrendszeri kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások gyakoriság szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb reakció az első. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Emellett minden egyes, gyógyszer okozta mellékhatás esetén a megfelelő gyakorisági kategória az alábbi megegyezés szerint (CIOMS III) kerül megadásra: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (?1/100, <1/10); nem gyakori (?1/1000, <1/100); ritka (?1/10 000, <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alábbi felsorolás tartalmazza a rövid vagy hosszú távú alkalmazás kapcsán jelentett mellékhatásokat. 1. táblázat: Gyógyszer okozta mellékhatások Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek * Nagyon ritka: Thrombocytopenia, leukopenia, anaemia (beleértve a haemolyticus és aplasticus anaemiát), agranulocytosis Immunrendszeri betegségek és tünetek * Ritka: * Nagyon ritka: Túlérzékenységi reakciók, anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók (beleértve a hypotensiót és a sokkot) Angiooedema (beleértve az arc-oedemát) Pszichiátriai kórképek * Nagyon ritka: Dezorientáció, depresszió, álmatlanság, rémálmok, ingerlékenység, pszichotikus reakciók Idegrendszeri betegségek és tünetek * Gyakori: * Ritka: * Nagyon ritka: Fejfájás, szédülés Aluszékonyság Paraesthesia, memóriazavar, convulsio, szorongás, tremor, asepticus meningitis, dysgeusia, cerebrovascularis események Szembetegségek és szemészeti tünetek * Nagyon ritka: Látásromlás, homályos látás, kettős látás A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei * Gyakori: * Nagyon ritka: Vertigo Tinnitus, halláscsökkenés Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek * Nem gyakori*: Palpitatio, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség, myocardialis infarctus Érbetegségek és tünetek * Nagyon ritka: * Nem ismert Hypertensio, vasculitis Allergiás akut coronaria (Kounis-szindróma) Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek * Ritka: * Nagyon ritka: Asthma (beleértve a dyspnoét) Pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek * Gyakori: * Ritka: * Nagyon ritka: Hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, dyspepsia, flatulentia, csökkent étvágy Gastritis, gastrointestinalis vérzés, vérhányás, melaena, véres hasmenés, gastrointestinalis fekély (vérzéssel és/vagy perforációval, illetve azok nélkül) Colitis (beleértve a nem specifikus haemorrhagiás colitist és colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség exacerbációját), constipatio, stomatitis (beleértve az ulcerativ stomatitist is), glossitis, oesophagealis zavarok, intestinalis diaphragma betegség, pancreatitis * Nem ismert Ischaemiás colitis Máj-, és epebetegségek, illetve tünetek * Gyakori: * Ritka: * Nagyon ritka: A transzamináz szintek emelkedése Hepatitis, icterus, a májfunkció zavarai Fulmináns hepatitis, hepaticus necrosis, májelégtelenség A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei * Gyakori: * Ritka: * Nagyon ritka: Bőrkiütés Urticaria Dermatitis bullosa, ekcéma, erythema, erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, Lyell-szindróma (toxicus epidermalis necrolysis), erythroderma (exfoliativ dermatitis), alopecia, fényérzékenység, purpura, Schönlein-Henoch-purpura, pruritus Vese- és húgyúti betegségek és tünetek * Nagyon ritka: Akut vesekárosodás (akut veseelégtelenség), haematuria, proteinuria, nephrosis-szindróma, tubulointerstitialis nephritis, renalis papillaris necrosis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók * Ritka: Oedema * A "nem gyakori" gyakoriság szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek esetén nagy dózisú (150 mg/nap), hosszú távú kezelésre vonatkozik. Kiemelt mellékhatások jellemzése Artériás trombózisos esemény Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok egyöntetűen arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (pl. myocardialis infarctus vagy stroke), különösen a nagy dózisok (napi 150 mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.3 pont "Ellenjavallatok" és 4.4 pont "Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések"). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, nem-szteroid ecetsav-származékok és rokon vegyületek. ATC kód: M01A B05 Hatásmechanizmus A diklofenák-nátrium, a Voltaren hatóanyaga kifejezett antireumaticus, gyulladásgátló, fájdalom- és lázcsillapító hatású nem-szteroid gyulladásgátló vegyület. Hatásmechanizmusában a prosztaglandin bioszintézis gátlásának kísérletekkel igazolt módon alapvető jelentősége van. A prosztaglandinok jelentős szerepet töltenek be a gyulladásos folyamatok, a fájdalom és a láz patomechanizmusában. In vitro a diklofenák-nátrium az emberi szervezetben elért plazmaszintnek megfelelő koncentrációban nem gátolta a proteoglikán-szintézist a porcszövetben. Farmakodinámiás hatások Reumás betegségekben a diklofenák gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatása révén csökken a nyugalmi és mozgásra jelentkező fájdalom, a reggeli ízületi merevség, az ízületek duzzanata és javulnak az ízületi funkciók. Poszttraumás és posztoperatív gyulladásos állapotokban a Voltaren gyorsan enyhíti mind a spontán, mind a mozgás keltette fájdalmat, csökkenti a gyulladásos duzzanatot és a seb körül jelentkező oedemát. A klinikai vizsgálatokban a diklofenák kifejezetten csökkentette a közepesen súlyos-súlyos nem reumás eredetű fájdalmat. Klinikai vizsgálatokból kimutatták azt is, hogy primer dysmenorrhoeában enyhíti a fájdalmat és csökkenti a vérzés mennyiségét. A diklofenák juvenilis rheumatoid arthritisben/juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásával szerzett klinikai vizsgálati tapasztalat korlátozott. Egy randomizált, kettős vak, 2-hetes, párhuzamos csoportos, 3-15 éves, juvenilis rheumatoid arthritisben/juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő gyermekkel és serdülőkkel végzett vizsgálatban a napi 2-3 mg/ttkg diklofenák hatásosságát és biztonságosságát acetilszalicilsavval (napi 50-100 mg/ttkg) és placebóval hasonlították össze, csoportonként 15-15 betegen. A teljeskörű értékelésben a diklofenákkal kezelt 15 beteg közül 11, az acetilszalicilsavat kapó 12 beteg közül 6 és a placebót kapó 15 beteg közül 4 mutatott javulást, és a különbség statisztikailag szignifikáns volt (p<0,05). Az érzékeny ízületek száma a diklofenák és az acetilszalicilsav mellett csökkent, de a placebo esetén nőtt. Egy másik randomizált, kettős vak, 6 hetes, párhuzamos csoportos, 4-15 éves, juvenilis rheumatoid arthritisben/juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő gyermekeken és serdülőkön végzett vizsgálatban a diklofenák hatásossága (napi dózis 2-3-mg/ttkg, n=22) az indometacinéhoz hasonló volt (napi dózis 2-3 mg/ttkg, n=23). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A diklofenák per os, a gyomron való áthaladást követően gyorsan és teljes mértékben felszívódik a gyomornedv-ellenálló filmtablettából. Bár a felszívódás gyors, de a gyomorsavnak ellenálló bevonat lassíthatja a hatást. A 1,5 mikrogramm/ml (5 mikromol/l) átlagos plazma csúcskoncentráció egy 50 mg-os diklofenák filmtabletta bevételét követően kb. 2 óra alatt alakul ki. A filmtabletta gyomron történő áthaladása lassabb, amikor azt az étkezés közben vagy után veszik be, az étkezés előtti bevételhez képest, de a diklofenák felszívódásának mértékére ez nincs hatással. Mivel a per os vagy rectalisan bevitt hatóanyagnak mintegy fele a májon át történő első áthaladás során metabolizálódik ("first-pass effektus"), a koncentrációs görbe alatti terület (AUC) kb. fele akkora, mint az azonos dózisok im. vagy iv. alkalmazását követően. Egyenértékű dózisok (mg/testtömegkilogramm) adagolása esetén a gyermekekben megfigyelt plazma-koncentrációk a felnőttekével azonosak. A farmakokinetikai viselkedés ismételt adagolás hatására nem változik. Az ajánlott dózistartományok betartása esetén nem megy végbe akkumuláció. Eloszlás A diklofenák 99,7%-ban kötődik a szérumfehérjékhez, főként az albuminhoz (99,4%). A látszólagos megoszlási térfogat 0,12-0,17 l/ttkg. A diklofenák bejut a synovialis folyadékba, ahol a maximális koncentráció a plazma csúcskoncentráció elérése után 2-4 órával alakul ki. A synovialis folyadékból a látszólagos eliminációs felezési idő 3-6 óra. A plazma csúcskoncentráció elérése után 2 órával a hatóanyag koncentrációja nagyobbá válik a synovialis folyadékban mint a plazmában, és mintegy 12 órán át nagyobb is marad. Biotranszformáció A diklofenák biotranszformációja részben magába foglalja az intakt molekula glükuronidizációját, de főként számos fenolos metabolitot (3'-hidroxi-, 4'-hidroxi-, 5-hidroxi-, 4',5-dihidroxi- és 3'-hidroxi-4'-metoxi-diklofenák) eredményező egyszeri és többszörös hidroxilációból és metoxilációból áll, amelyet többnyire glükuronidizáció követ. A fenti fenolos jellegű metabolitok közül kettő biológiailag aktív, de sokkal kisebb mértékben, mint a diklofenák. Elimináció A diklofenák teljes szisztémás plazma clearance értéke 263 ± 56 ml/perc (átlagérték ± SD). A terminális felezési ideje a plazmában 1-2 óra. Négy metabolitnak (köztük a két biológiailag aktív metabolitnak) szintén rövid, 1-3 órás plazma felezési ideje van. Egy metabolit, a 3'-hidroxi-4'metoxi-diklofenák plazma felezési ideje azonban sokkal hosszabb. Ugyanakkor ez a metabolit gyakorlatilag inaktív. A beadott dózisnak mintegy 60%-a a vizelettel választódik ki az intakt hatóanyag és a metabolitok nagyobb részének glükuronid konjugátumai formájában, és kevesebb mint 1%-a távozik változatlanul. A fennmaradó rész metabolitok formájában az epén keresztül a széklettel eliminálódik. Linearitás/nem linearitás A felszívódott mennyiség a dózis nagyságával lineárisan arányos. Különleges betegcsoportok Idősek: A gyógyszer felszívódásában, metabolizmusában és kiválasztódásában nem figyeltek meg releváns életkorfüggő különbségeket. Vesekárosodás esetén: A szokásos adagolási rend szerinti gyógyszerszedés során nem következik be az intakt hatóanyag akkumulációja. Kisebb, mint 10 ml/perc kreatinin-clearance esetén a hidroxilezett metabolitok elméleti steady-state plazmaszintjei mintegy négyszer magasabbak, mint egészséges egyének esetében. A metabolitok azonban végül az epével kiürülnek. Májkárosodás esetén: Krónikus hepatitisben vagy nem dekompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél a diklofenák kinetikája és metabolizmusa azonos a nem májbeteg személyekével. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - akut és ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, mutagenitási és karcinogenitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Állatkísérletes adatok Állatokkal végzett reprodukciós és fejlődési vizsgálatokban igazolták, hogy az organogenezis során alkalmazott diklofenák annak ellenére sem váltott ki teratogén hatást, hogy anyai toxicitást és embrionális toxicitást indukált egereknél napi 20 mg/ttkg-ig terjedő orális dózisok alkalmazásakor (ez a testfelületek [body surface area, BSA] összehasonlítása alapján 0,41-szerese a Voltaren napi 200 mg-os maximális ajánlott humán dózisának [maximum recommended human dose, MRHD]), patkányoknál és nyulaknál pedig napi 10 mg/ttkg-ig terjedő orális dózisok alkalmazásakor (ez a testfelületek összehasonlítása alapján 0,41-szerese, illetve 0,81-szerese az MRHD-nek). Egy vizsgálatban, amelyben vemhes patkányoknak szájon át adtak 2 vagy 4 mg/ttkg diklofenákot (az MRHD 0,08-szorosan és 0,16-szorosa a testfelületek összehasonlítása alapján) a 15. gesztációs naptól a laktáció 21. napjáig, szignifikáns anyai mortalitást figyeltek meg, amelyet gastrointestinalis fekélyképződés és hashártyagyulladás okozott. Ezek a toxikus anyai dózisok magzati elakadással, elhúzódó gesztációval, a méhen belüli növekedés visszamaradásával és csökkent embrionális túléléssel jártak. NSAID-ok (köztük a diklofenák) alkalmazása gátolta a tüszőrepedést nyulaknál, valamint a beágyazódást és a placentációt patkányoknál, és a magzati ductus arteriosus korai záródásához vezetett. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db filmtabletta átlátszó, PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egykeresztes) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Novartis Hungária Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI Voltaren 25 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta OGYI-T-5572/03 Voltaren 50 mg gyomornedv-ellenálló filmtabletta OGYI-T-5572/04 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1991. július 31. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. augusztus 24. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. június 30. 8 OGYÉI/65254/2022 OGYÉI/65256/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A kockázat összefoglalása A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandin-szintézis inhibitornak a kora terhesség alatt történő alkalmazása után megnő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról legfeljebb kb. 1,5%-ra nőtt. A diklofenák igazoltan átjut a méhlepényen embernél. Az NSAID-ok, köztük a diklofenák alkalmazása a méh kontrakciós képességének csökkenését, a ductus arteriosus korai záródását, valamint oligohydramnionhoz vezető magzati vesekárosodást okozhat. A kockázat várhatóan a dózissal és a kezelés időtartamával együtt nő. Állatoknál kimutatták, hogy egy prosztaglandin-szintézis inhibitor a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális-magzati letalitás növekedését okozza. Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt egy prosztaglandin-szintézis inhibitort adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága. Azonban állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban az anyai és magzati toxicitás fellépése dacára nem tapasztaltak teratogén hatásra utaló bizonyítékot olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszakában minden nap diklofenákot adtak: a Voltaren maximális ajánlott humán dózisának (maximum recommended human dose, MRHD) hozzávetőlegesen 0,41-szeresét egereknek és patkányoknak, és 0,81-szeresét nyulaknak (lásd: 5.3 pont "Állatkísérletes adatok" részét). Klinikai megfontolások Magzati nemkívánatos gyógyszerreakciók A ductus arteriosus korai záródása Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása is ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében, ugyanis fennáll a ductus arteriosus korai záródásának lehetősége (lásd 4.3 pont "Ellenjavallatok"). Oligohydramnion/Magzati vesekárosodás A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ennélfogva, a diklofenákot a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a diklofenákot olyan nő alkalmazza, aki teherbe próbál esni, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az alkalmazást a lehető legrövidebb időtartamra és a legkisebb hatásos dózisra kell korlátozni (lásd 4.2 pont "Adagolás és alkalmazás"). Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása (pl ultrahanggal), ha a diklofenák-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt (48 óránál tovább tart). A diklofenák alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén és a klinikai gyakorlatnak megfelelő követést kell végezni. A terhesség harmadik trimesztere alatt minden prosztaglandin-szintézis inhibitor az alábbinak teheti ki a magzatot: - cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai szűkületével/záródásával és pulmonalis hypertoniával). - vesekárosodás (lásd fent). Az anyát és az újszülöttet a terhesség végén: - a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy olyan thrombocyta-aggregáció ellenes hatás, ami már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet; - az uterus contractiók gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést okoz. Ennek következtében a diklofenák ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt. Vajúdás vagy szülés Nem végeztek vizsgálatokat a Voltaren által a vajúdásra vagy a szülésre kifejtett hatások tanulmányozására. Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása is ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében, ugyanis fennáll a lehetősége, hogy csökken a méh kontrakciós képessége (lásd 4.3 pont "Ellenjavallatok"). Állatkísérletekben az NSAID-ok - köztük a diklofenák - gátolják a prosztaglandinok szintézisét, késleltetik az ellést és növelik a halva születés incidenciáját. Adatok Humán adatok A ductus arteriosus korai záródása Közreadott szakirodalmak arról számolnak be, hogy a terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott NSAID-ok a ductus arteriosus korai záródását okozhatják. Oligohydramnion/Magzati vesekárosodás A közreadott szakirodalmakban és a forgalomba hozatalt követő jelentésekben az NSAID-ok 20. gesztációs hét körüli vagy későbbi alkalmazását terhességben oligohydramnionhoz vezető magzati vesekárosodással hozták összefüggésbe. Ezeket a nemkívánatos kimeneteleket átlagosan napokkal vagy hetekkel a kezelés után észlelik, noha az oligohydramnionról nem gyakori esetekben már akár 48 órával az NSAID megkezdése után is beszámoltak. Sokszor - de nem mindegyik esetben - a magzatvíz csökkenése átmeneti és a gyógyszer abbahagyásával visszafordítható volt. Szoptatás A kockázat összefoglalása Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák is kis mértékben átjut az anyatejbe. Ennek megfelelően, szoptatás ideje alatt nem javasolt a Voltaren alkalmazása a csecsemőben fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében. Humán adatok A diklofenákot alacsony koncentrációban (100 ng/ml) kimutatták egy olyan szoptató anya tejében, akit diklofenákkal kezeltek szájon át, napi 150 mg dózisban. Az anyatejjel táplált csecsemő szervezetébe az anyatejjel bejutó becsült dózis napi 0,03 mg/ttkg-mal egyenértékű. Termékenység Nők Más NSAID-okhoz hasonlóan a Voltaren is károsíthatja a nők termékenységét és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, a Voltaren-kezelés felfüggesztése megfontolandó. Férfiak A Voltaren férfi termékenységre kifejtett hatására vonatkozóan nincsenek humán adatok. A hím és nőstény patkányoknál napi 4 mg/ttkg dózisban (az MRHD-t a BSA összehasonlítása alapján körülbelül 0,16-szorosan meghaladó dózisban) alkalmazott diklofenák nem befolyásolta a termékenységet. | 
