Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér, vagy csaknem fehér, hosszúkás filmtabletta, mindkét oldalán törővonallal ellátva, a tabletta egyik oldalán a törővonal alatt és felett egyaránt "E" jelölés található. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóBerlin-Chemie AG Menarini Group Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 400 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: kukoricakeményítő vízmentes kolloid szilícium-dioxid karboximetil-keményítő-nátrium (A típusú) magnézum-sztearát Filmbevonat: hipromellóz makrogol 4000 povidon K 30 titán-dioxid (E171) Javallat4.1 Terápiás javallatok Tüneti kezelés: * enyhe, közepesen erős fájdalom és/vagy * láz esetén. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Adagolása az alábbi táblázat szerint. Gyermekeknek és serdülőknek az Ibustar 400 mg filmtablettát a testtömeg vagy az életkor alapján kell adagolni, szem előtt tartva, hogy az egyszeri dózis általában 7-10 mg/testtömeg kg legyen, és a maximális napi dózis ne haladja meg a 30 mg/testtömeg kg-ot. Az adagolás gyakoriságát a tünetek és a maximális napi dózis határozza meg. Két adag bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. A készítmény kizárólag rövid távú kezelésre ajánlott. Ha a panaszok - gyermekeknél és serdülőknél 3 napnál hosszabb ideig tartanak, vagy - a lázas állapot kezelésében 3 napon túl is fennállnak, illetve - a fájdalmas állapot kezelésében 4 napon túl is folytatódnak, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Testtömeg (életkor) Egyszeri adag Napi maximális adag (24 óra alatt) 20 kg - 29 ttkg (6 - 9 éves gyermekek) 1/2 filmtabletta (200 mg ibuprofénnek felel meg) 1 és 1/2 filmtabletta (600 mg ibuprofénnek felel meg) 30 kg - 39 ttkg (10 - 11 éves gyermekek) 1/2 filmtabletta (200 mg ibuprofénnek felel meg) 2 filmtabletta (800 mg ibuprofénnek felel meg) ? 40 ttkg (12 évesnél idősebb serdülők és felnőttek) 1/2 - -1 filmtabletta (200 mg - 400 mg ibuprofénnek felel meg) 3 filmtabletta (1200 mg ibuprofénnek felel meg) A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tüneteket még enyhíteni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont). Különleges betegcsoportok Idősek Nem szükséges az adagolás módosítása. A lehetséges mellékhatás profil miatt (lásd 4.4 pont) az időskorúakat fokozott megfigyelés alatt kell tartani. Vesekárosodás Nincs szükség az adag csökkentésére enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén (súlyos veseelégtelenség esetén lásd a 4.3 pontot.) Májkárosodás (lásd 5.2 pont) Nincs szükség az adag csökkentésére enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén (súlyos májelégtelenség esetén lásd a 4.3 pontot.) Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazására vonatkozóan lásd a 4.3 pontot is. Amennyiben gyermekeknél és serdülőknél 3 napnál hosszabb ideig tartó kezelés szükséges, vagy a tünetek rosszabbodnak, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Az alkalmazás módja Az Ibustar 400 mg filmtablettát egészben, bőséges folyadékkal, étkezés közben vagy étkezés után kell lenyelni. Az érzékeny gyomrú betegeknek célszerű az Ibustar 400 mg filmtablettát étkezés közben bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * Acetilszalicilsav vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) bevételével összefüggésben jelentkező, az anamnézisben szereplő bronchospasmus, asthma, rhinitis, urticaria vagy angiooedema; * Tisztázatlan eredetű vérképzési zavarok; * Aktív ill. az anamnézisben előforduló rekurrens peptikus fekély/ haemorrhagia (két vagy több bizonyított, jól elkülöníthető fekélyképződéssel vagy vérzéssel járó epizód); * Az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID kezelésre kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy perforáció; * Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés; * Súlyos máj- vagy veseelégtelenség; * Súlyos szívelégtelenség (NYHA Class IV); * Súlyos dehidráció (amely például hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt alakult ki) * Terhesség utolsó trimeszterében (lásd 4.6 pont), * 20 ttkg (6 év) alatti gyermekek kezelésére ez a hatáserősség nem alkalmas magas hatóanyagtartalma miatt. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább). Gastrointestinalis biztonságossági megfontolások Kerülendő az Ibustar 400 mg filmtabletta egyidejű alkalmazása más NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátló szereket is. Idősek Időseknél gyakrabban jelentkeznek NSAID-okkal kapcsolatos nemkívánatos hatások, különösen gastrointestinalis vérzés vagy perforáció, amely akár végzetes is lehet (lásd 4.2 pont). Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció Gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy végzetessé váló perforációt is jelentettek valamennyi nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerrel a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinalis anamnézissel vagy anélkül is. A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata nő az NSAID-ok adagjának emelésével olyan betegek esetében, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint időskorúaknál. Ezeknél a betegeknél a legkisebb elérhető dózissal kell kezdeni a kezelést. Ezeknél a betegeknél a protektív szerekkel történő kombinációs terápia (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) megfontolandó, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinalis kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd alább és a 4.5 pontban). Azoknak a betegeknek, akiknek korábban gastrointestinalis toxicitásra utaló tünetei voltak, különösen az időskorúaknak, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés veszélyét, mint például a szájon át alkalmazott kortikoszteroidok, antikoagulánsok (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátlók (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont). Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő az Ibustar alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani. A nem-szteroid gyulladásgátlókat óvatosan kell alkalmazni gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) esetén, mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont). Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Óvatosság (orvosi vagy gyógyszerészi tanácsadás) szükséges a kezelés megkezdése előtt, ha a beteg hypertoniában és/vagy pangásos szívelégtelenségben szenved, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertonia és oedema előfordulását jelentették. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl.: myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ? 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni. Súlyos bőrreakciók Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban ritkán súlyos (esetenként halálhoz vezető) bőrreakciókról számoltak be, például exfoliatív dermatitisről, Stevens-Johnson-szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a terápia korai szakaszában a legnagyobb az ilyen reakciók kockázata, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lép fel. Az ibuprofént tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) előfordulásáról számoltak be. Az Ibustar alkalmazását fel kell függeszteni olyan jelek és tünetek első jelentkezésekor, mint a bőrkiütés, nyálkahártya-elváltozások vagy a túlérzékenységre utaló bármely egyéb tünet. Kivételesen a varicella is lehet a súlyos bőr és lágyrész fertőzéses szövődmények kiváltója (lásd 4.8 pont). Nem zárható ki az sem, hogy a NSAID-ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához, ezért varicella esetén ajánlott kerülni az Ibustar alkalmazását. Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése Az Ibustar 400 mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibustar 400 mg filmtablettát fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak. Légúti betegségek Óvatosság ajánlott, ha az Ibustart olyan betegeknél alkalmazzák, akik asthma bronchialéban szenvednek vagy az anamnézisükben asthma bronchiale szerepel, mivel esetükben a nem-szteroid gyulladásgátló kezeléssel kapcsolatban bronchospasmus kialakulásáról számoltak be. További megjegyzések Az Ibustar 400 mg filmtabletta kizárólag a terápiás előny/kockázat gondos mérlegelésével alkalmazható: * a porfirin-metabolizmus veleszületett rendellenessége (pl. akut intermittáló porphyria) esetén * szisztémás lupus erythematosusban (SLE) valamint kevert kötőszöveti betegség esetén - az aszeptikus meningitis kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.8 pont). Különösen gondos orvosi ellenőrzés szükséges az alábbi esetekben: * gastrointestinalis zavarokban vagy az anamnézisben szereplő krónikus gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) esetén; * hypertoniában vagy szívelégtelenségben; * vesekárosodás esetén (a vesefunkció akut romlása következhet be korábban fennálló vesebetegség esetén); * dehydratio esetén; * májkárosodásban; * közvetlenül nagyobb műtétek után; * szénanátha, orrpolyp, krónikus orrnyálkahártya-gyulladás vagy krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) esetén, mivel ezekben a betegekben fokozott az allergiás reakciók előfordulásának kockázata, amely asztmás rohamok (ún. analgetikum asztma), angiooedema vagy urticaria formájában jelentkezhet; * más hatóanyagokra allergiás betegek esetén, mivel ezeknél a betegeknél fokozott a túlérzékenységi reakciók előfordulásának kockázata az Ibustar alkalmazásakor is. Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxiás shock) előfordulását nagyon ritkán figyelték meg. A Ibustar 400 mg filmtabletta szedését/adását követően a túlérzékenységi reakció első jeleinek jelentkezésekor a kezelést félbe kell szakítani. Haladéktalanul a tüneteknek megfelelő, szakszerű orvosi beavatkozás szükséges. Az ibuprofén ideiglenesen gátolhatja a vérlemezkék funkcióját (thrombocytaaggregáció). Szigorú monitorozás javasolt véralvadási zavarokban szenvedő betegek esetében. Az Ibustar 400 mg filmtabletta tartós szedésekor a máj- és vesefunkciós paramétereket, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell. Bármely típusú analgetikum fejfájás kezelésére történő tartós alkalmazása súlyosbíthatja a tüneteket. Ha ez a helyzet fennáll vagy gyanítható, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, és a kezelést félbe kell szakítani. Fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás (angolul: medication overuse hedache, röviden: MOH) diagnózisa feltételezhető azoknál a betegeknél, akiknél a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres szedése ellenére (vagy éppen emiatt) gyakori vagy mindennapos fejfájás fordul elő. Általában a megszokásból bevett fájdalomcsillapítók, különösen a különböző fájdalomcsillapítók kombinációja tartós vesekárosodáshoz, veseelégtelenséghez vezethetnek (analgetikum nephropathia). Alkohol egyidejű fogyasztása NSAID-ok szedésekor fokozhatja a hatóanyaggal összefüggésbe hozható nemkívánatos hatások, különösen a gastrointestinalis rendszert, illetve a központi idegrendszert érintő mellékhatások előfordulásának gyakoriságát. A női termékenységre kifejtett hatásra vonatkozóan lásd a 4.6 pontot. Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". Gyermekek és serdülők Gyermekek és serdülők dehidrációja esetében fennáll a vesekárosodás veszélye. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az Ibustar 400 mg filmtabletta nagyobb dózisokban történő szedésekor központi idegrendszeri mellékhatások, pl. fáradtság és szédülés jelentkezhetnek. A gyógyszer szedése egyes esetekben befolyásolhatja a reakciókészséget, a közlekedésben való aktív részvételt és a gépek kezelését. Ez fokozottan érvényes az alkohollal való együttes alkalmazásra. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei A túladagoláskor jelentkező első tünetek a következők lehetnek: hányinger, hasfájás, hányás (esetleg véres), fejfájás, tinnitus, zavart állapot, nystagmus, gyengeség, ájulás-érzés, álmosság, aluszékonyság, eszméletvesztés és görcsrohamok (főként gyermekeknél, beleértve a myoclonusos görcsöket is). Továbbá gastrointestinalis vérzés, valamint máj- és veseműködési zavarok is lehetségesek. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő. A továbbiakban hypothermia, hypotonia, légzésdepresszió és cyanosis is kialakulhat. Kezelés Nem áll rendelkezésre specifikus antidotum. Az intoxikáció kezelési lehetőségeit a túladagolás súlyossága, stádiuma és klinikai tünetei határozzák meg, a szokásos intenzív terápiás ellátásnak megfelelően. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Az ibuprofén (más NSAID-okhoz hasonlóan) elővigyázatossággal alkalmazandó az alábbi hatóanyagokkal egyidejűleg: Más NSAID-ok, beleértve a szalicilátokat is Több nem-szteroid gyulladáscsökkentő együttes alkalmazása szinergista hatás révén fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. Ibuprofén és más NSAID-ok együttadása ezért kerülendő (lásd 4.4 pont). Acetilszalicilsav Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont). Digoxin, fenitoin, lítium Az Ibustar egyidejű szedése digoxin, fenitoin vagy lítium tartalmú készítményekkel emelheti ezen hatóanyagok vérszintjét. Előírás szerinti alkalmazás esetén azonban általában nem szükséges a szérum-lítium, a szérum-digoxin és a szérum-fenitoin szintek ellenőrzése (az alkalmazás maximális időtartamára nézve lásd 4.2 pont). Diuretikumok, ACE-gátlók, béta-receptor blokkolók és angiotenzin-II antagonisták Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú idősebb betegek) a ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptor blokkolókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzíbilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időskorúaknál. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen. Az Ibustar 400 mg filmtabletta és a káliumspóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet. Kortikoszteroidok Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Metotrexát Az Ibustar 400 mg filmtabletta alkalmazása a metotrexát adása előtt vagy után 24 órán belül megemelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja toxikus hatásait. Ciklosporin A ciklosporinnal összefüggésbe hozható vesekárosodás kockázata fokozódhat egyes NSAID-okkal való egyidejű adásakor. Ez a hatás nem zárható ki a ciklosporinnak ibuprofénnel való kombinálásakor sem. Antikoagulánsok Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Szulfonilurea tartalmú készítmények Klinikai megfigyelések az NSAID-ok és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok kölcsönhatására utalnak. Ibustar és szulfonilureák egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése. Takrolimusz A két készítményt egyidejűleg adagolva a nephrotoxicitás kockázata fokozódik. Zidovudin Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV-pozitív haemophiliás betegeknél. Probenecid és szulfinpirazon A probenecid és szulfinpirazon tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását. Kinolon antibiotikumok Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggésbe hozható konvulziók kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat egyidejűleg szedő betegeknél megnőhet a konvulziók kialakulásának kockázata. CYP2C9 inhibitorok Az ibuprofén CYP2C9 inhibitorokkal történő együttadása növelheti az ibuprofén (mint CYP2C9 szubsztrát) expozícióját. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitorok) végzett vizsgálatban az S (+) ibuprofén expozíció körülbelül 80-100%-os emelkedést mutatott. Erős CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen nagydózisú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén. Deferazirox NSAID-okkal való egyidejű alkalmazása növelheti a gastrintestinalis toxicitás kockázatát. NSAID-ok deferaziroxszal történő kombinációja esetén szoros klinikai monitorozás szükséges. Mifepriszton NSAID-ok alkalmazása mifepriszton beadását követő 8-12 napon belül csökkentheti a mifepriszton hatását. Pemetrexed NSAID-okkal való egyidejű alkalmazása csökkentheti a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni az NSAID-ok nagyobb dózisainak alkalmazásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 45-79 ml/perc) szenvedő betegeknél a pemetrexed és a rövid felezési idejű NSAID-ok, mint például az ibuprofén, egyidejű alkalmazása kerülendő a pemetrexed beadása előtt 2 napig és azt követően 2 napig. Ginkgo biloba A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID-ok vérzési kockázatát. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra: Nagyon gyakori: ?1/10 Gyakori: ?1/100 - <1/10 Nem gyakori: ?1/1000 - <1/100 Ritka: ?1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. Az alábbi, összefoglaló jellegű felsorolás valamennyi, az ibuprofén kezeléssel kapcsolatban ismertté vált nemkívánatos hatást tartalmazza, beleértve a reumatikus megbetegedésekben alkalmazott nagy dózisú, tartós kezelést is. A mellékhatások gyakoriságának alapjául - beleértve a nagyon ritkán jelentett mellékhatásokat is -, a rövid távú, orális gyógyszerformákban (napi 1200 mg maximális adagban, mely 3 db Ibustar filmtablettának felel meg), illetve rektális kúpban (napi 1800 mg maximális adagban) történő alkalmazás szolgált. Az alábbi mellékhatások túlnyomórészt dózisfüggőek és egyedi eltéréseket mutatnak. A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Előfordulhat olykor akár végzetes kimenetelű peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, főként időseknél (lásd 4.4 pont). Az ibuprofén alkalmazását követően hányinger, hányás, diarrhoea, flatulentia, székrekedés, dyspepsia, abdominalis fájdalom, melaena, haematemesis, ulceratív stomatitis előfordulását, valamint colitis és Crohn-betegség fellángolását (lásd 4.4 pont) is jelentették. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Különösen a gastrointestinalis vérzés kialakulásának kockázata függ az alkalmazott dózis nagyságától és a kezelés időtartamától. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4. pont). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon ritka: nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szisztémás alkalmazása kapcsán megfigyelték fertőzéses eredetű gyulladások exacerbatióját (pl. necrotizáló fasciitis kialakulását). Ez feltehetőleg a nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatásmechanizmusával hozható összefüggésbe. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az Ibustar 400 mg filmtabletta szedése alatt fertőzés jelei mutatkoznak vagy a fennálló fertőzés rosszabbodik, haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia, aki mérlegeli, hogy szükség van-e antiinfectív/antibiotikus terápiára. Nagyon ritka: aseptikus meningitis tünetei: tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy eszméletlenség volt megfigyelhető ibuprofént szedő betegeknél. Prediszponáló tényezőnek számítanak az autoimmun betegségek (SLE, kevert kötőszöveti betegség). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: vérképzési zavarok (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis). Első jelei lehetnek: láz, torokfájás, felületes szájnyálkahártya fekélyek, infuenzaszerű tünetek, súlyos gyengeség, orrvérzés és petechiák. Ilyen esetben a betegnek azonnal abba kell hagynia az Ibustar szedését, fel kell hagynia a fájdalomcsillapítókkal vagy lázcsillapítókkal való öngyógyszereléssel, és haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia. Hosszú távú kezelés során a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: túlérzékenységi reakciók bőrkiütésekkel és viszketéssel, valamint asthmás rohamok kialakulásával (valószínűleg egyidejű vérnyomáseséssel). A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz, és hagyja abba az Ibustar szedését. Nagyon ritka : súlyos általános túlérzékenységi reakciók, melynek tünetei: arc oedema, nyelvduzzanat, a légutak beszűkülésével járó gége oedema, nehézlégzés, szapora szívverés, vérnyomásesés lehetnek, de életveszélyes sokk is kialakulhat. Ha a fenti tünetek közül, akár az első alkalmazás során, bármelyik kialakulna, azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka: pszichotikus reakciók, depresszió. Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: központi idegrendszeri zavarok, mint pl. fejfájás, szédülés, álmatlanság, izgatottság, ingerlékenység vagy fáradékonyság. Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: látászavarok. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz, és hagyja abba az ibuprofén szedését. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Ritka: tinnitus, halláskárosodás. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka: palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus. Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka: artériás hypertonia, vasculitis. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka: asthma, bronchospasmus, dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: gastrointestinalis panaszok, pl. gyomorégés, abdominális fájdalom, nausea, hányás, flatulentia, diarrhoea, constipatio és kisfokú gastrointestinalis vérvesztés, amely kivételes esetekben anaemiát okozhat. Nem gyakori: potenciálisan vérző és perforálódó gastrointestinalis fekélyek, ulcerativ stomatitis, colitis és Crohn-betegség exacerbációja (lásd 4.4 pont), gastritis. Nagyon ritka: oesophagitis, pancreatitis, diaphragma-szerű intestinalis szűkületek képződése. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal hagyják abba a gyógyszer szedését és haladéktalanul forduljanak orvoshoz, ha erős fájdalmat éreznek a has felső tájékán, hematochezia, malena vagy haematemesis előfordulása esetén. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nagyon ritka: májfunkciós zavarok, májkárosodás, különösen tartós kezeléskor májelégtelenség, akut hepatitis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: különböző bőrkiütések. Nagyon ritka: bullózus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermalis necrolysist (Lyell szindrómát) is, hajhullás (alopecia). Nem ismert: eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), fényérzékenységi reakciók. Bárányhimlő (varicella) fertőzés során kivételesen súlyos bőrfertőzések és lágyszöveti szövődmények léphetnek fel (lásd a "Fertőző betegségek és parazitafertőzések" bekezdést is). Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka: csökkent vizeletkiválasztás, oedema képződés, különösen hypertoniás vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében, nephrosis szindróma, interstitialis nephritis, amelyhez akut veseelégtelenség társulhat. A veseszövet károsodása (papilláris necrosis) és emelkedett szérum húgysavszint is előfordulhat, különösen hosszan tartó használat esetén. A vesefunkciót ezért rendszeresen ellenőrizni kell. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények; Propionsav-származékok. ATC kód: M01AE01 Hatásmechanizmus Az ibuprofén nem-szteroid gyulladásgátló, amely a prosztaglandinszintézis gátlásával a hagyományos állatkísérletes gyulladásos modellekben hatásosnak bizonyult. Emberben az ibuprofén csökkenti, a gyulladásos eredetű fájdalmat, a duzzanatot és a lázat. Továbbá reverzibilisen gátolja az ADP és a kollagén indukálta thrombocytaaggregációt. Klinikai hatásosság és biztonságosság Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Az ibuprofén szájon át történő alkalmazás után részlegesen már a gyomorból felszívódik, majd ezt követően a felszívódás a vékonybélben válik teljessé. A normál hatóanyagleadású gyógyszerformák orális alkalmazását követően 1-2 óra múlva alakul ki a plazma csúcskoncentráció. Eloszlás A plazmafehérjékhez való kötődés kb. 99%-os. Biotranszformáció Az ibuprofén a májban metabolizálódik (hidroxiláció, karboxiláció révén). Elimináció A farmakológiailag inaktív metabolitok főleg a vesén keresztül (90%-ban) távoznak, de az epén keresztül is eliminálódnak. Egészséges egyénekben, valamint máj- és vesebetegekben az eliminációs felezési idő 1,8-3,5 óra. Vesekárosodás Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az egészséges kontrollokhoz képest emelkedett kötetlen (S)-ibuprofén szintről, az (S)-ibuprofén magasabb AUC értékeiről, és emelkedett enantiomer AUC (S/R) arányokról számoltak be. Dialízis kezelés alatt álló végstádiumú vesebetegeknél az ibuprofén közepes szabad frakciója kb. 3% volt az egészséges önkénteseknél talált kb. 1%-hoz képest. A súlyos fokú vesekárosodás az ibuprofén metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ezen hatás klinikai jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatóak (lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontokat). Májkárosodás Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegeknél (Child Pugh pontszám: 6-10) racém ibuprofén-kezelésnél a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, az enantiomer AUC arány (S/R) pedig szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges kontrolloknál tapasztaltakhoz képest, ami az (R)-ibuprofén aktív (S)-enantiomerré történő metabolikus átalakulásának csökkenésére utal (lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontokat). Linearitás/nem-linearitás 200 - 400 mg közötti dózistartományban az ibuprofén lineáris kinetikát mutat. Magasabb dózisokban a gyógyszer kinetikája nem-lineárisnak bizonyult. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az ibuprofén állatkísérletes szubkrónikus és krónikus toxikológiai vizsgálatai során főleg gyomor bélrendszeri laesiokat és fekélyt figyeltek meg. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltattak klinikai szempontból releváns bizonyítékot az ibuprofén mutagén hatására. Patkányokon és egereken és végzett vizsgálatokban az ibuprofénnek nem volt kimutatható karcinogén hatása. Az ibuprofén nyulaknál az ovuláció-gátlását, míg több állatfajnál (nyúl, patkány, egér) az implantáció zavarát okozta. Patkányokon és nyulakon végzett kísérletek igazolták, hogy az ibuprofén átjut a placentán. Maternotoxikus dózisok adagolását követően a patkányok utódaiban nagyobb számban volt megfigyelhető malformációk (kamrai szeptum defektusok) előfordulása. Az ibuprofén kockázatot jelent a vízi környezetre (lásd 6.6 pont). Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Fehér PVC//papírborítású/alumínium kinyomható (gyermek-biztonsági záras) buborékcsomagolásban vagy PVC//alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. Kiszerelések: 10, 20, 30 vagy 50 db filmtabletta. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Ez a gyógyszer veszélyt jelent a környezetre (lásd 5.3 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: I. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Berlin-Chemie AG (Menarini Group) Glienicker Weg 125 12489 Berlin Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-20626/01 (10 db) OGYI-T-20626/02 (20 db) OGYI-T-20626/03 (30 db) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. augusztus 25. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. június 01. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. február 2. 2 OGYÉI/69246/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról 1,5%-ra nőtt. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében. Állatokban prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenetikus periódusban adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio előfordulási gyakorisága. A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében az iuprofén nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha az ibuprofént terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra: * cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet); * vesekárosodás (lásd fent); A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki: * a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat; * gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást. Következésképpen ibuprofén adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont). Szoptatás A hatóanyag, az ibuprofén, és metabolitjai csak alacsony koncentrációban választódnak ki az anyatejbe. Mivel csecsemőkre káros hatásai ezideig nem ismertek, ezért a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén alkalmazása rövid ideig, az előírt adagban történik. Termékenység Vannak arra utaló adatok, hogy a ciklooxigenáz/prosztaglandinszintézis-gátlók az ovulációra kifejtett hatásuk révén kedvezőtlenül befolyásolják a fertilitást. Ez a hatás azonban reverzíbilisnek bizonyul a kezelés abbahagyását követően. | 
