Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Levoxa 250 mg filmtabletta Rózsaszínű, ovális, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán "L" jelöléssel. Körülbelül 13 mm hosszú és 6 mm széles. A tabletta egyenlő adagokra osztható. Levoxa 500 mg filmtabletta Rózsaszínű, ovális, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán "L" jelöléssel. Körülbelül 16 mm hosszú és 8 mm széles. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóActavis Group PTC ehf. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Levoxa 250 mg filmtabletta 250 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin-hemihidrát formájában) filmtablettánként. Levoxa 500 mg filmtabletta 500 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin-hemihidrát formájában) filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: Levoxa 250 mg filmtabletta 3,84 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Levoxa 500 mg filmtabletta 7,68 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: nátrium-sztearil-fumarát kroszpovidon (A típusú) vízmentes kolloid szilícium-dioxid kopovidon (K-érték 25,2-30,8) szililezett mikrokristályos cellulóz (98% mikrokristályos cellulóz és 2% kolloid szilícium-dioxid) Tablettabevonat: Opadry II Pink (laktóz-monohidrát, hipromellóz 15 cP, titán-dioxid [E171], triacetin, vörös vas-oxid [E172], sárga vas-oxid [E172]) Javallat4.1 Terápiás javallatok A levofloxacin felnőttek számára a következő fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1 pontok): - akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont) - krónikus bakteriális prostatitis - inhalációs anthrax: expozíciót követő profilaxis és gyógyító kezelés (lásd 4.4 pont). Az alábbi javallatokban a levofloxacin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. - akut bakteriális sinusitis - krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbációja - területen szerzett pneumonia - szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések - szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont) A Levoxa filmtabletta azoknál a betegeknél is alkalmazható a terápia befejezésére, akiknél a kezdeti, intravénás levofloxacin-kezelés során javulás mutatkozott. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Levoxa filmtablettákat naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A Levoxa filmtabletta azoknál a betegeknél is alkalmazható a terápia befejezésére, akik javulást mutattak a kezdeti, intravénás levofloxacin-kezelésre. Mivel a parenterális és per os gyógyszerformák bioekvivalensek, ezért ugyanazt a dózist lehet alkalmazni. Adagolás A Levoxára vonatkozóan az alábbi adagolási ajánlások adhatók Adagolás normál veseműködésú betegek esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc) Javallat Napi dózis (a súlyosságnak megfelelően) A kezelés időtartama (a súlyosságnak megfelelően) Akut bakteriális sinusitis 500 mg naponta egyszer 10 - 14 nap Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbatiói 500 mg naponta egyszer 7 - 10 nap Területen szerzett pneumonia 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7 - 14 nap Akut pyelonephritis 500 mg naponta egyszer 7 - 10 nap Szövődményes húgyúti fertőzések 500 mg naponta egyszer 7 - 14 nap Szövődménymentes cystitis 250 mg naponta egyszer 3 nap Krónikus bakteriális prostatitis 500 mg naponta egyszer 28 nap Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7 - 14 nap Inhalációs anthrax 500 mg naponta egyszer 8 hét Különleges betegcsoportok Vesekárosodás (kreatinin-clearance ?50 ml/perc) Adagolás 250 mg/24 óra 500 mg/24 óra 500 mg/12 óra Kreatinin-clearance első dózis: 250 mg első dózis: 500 mg első dózis: 500 mg 50-20 ml/perc majd: 125 mg/24 óra majd: 250 mg/24 óra majd: 250 mg/12 óra 19-10 ml/perc majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/ 24 óra majd: 125 mg/12 óra <10 ml/perc (ideérte a hemodialízist és CAPD-t is) 1 majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/24 óra majd: 125 mg/24 óra 1 Nincs szükség további dózisok alkalmazására hemodialízis vagy folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD) kezelések után. Májkárosodás Nincs szükség a dózis módosítására, mivel a levofloxacin a májban nem metabolizálódik jelentős mértékben, és főként a vesén át választódik ki. Idősek A vesefunkció miatti megfontolásokon kívül időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont "Íngyulladás és ínszakadás", valamint "QT-szakasz megnyúlása" c. rész). Gyermekek és serdülők A Levoxa ellenjavallt gyermekek és fejlődésben lévő serdülők számára (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A Levoxa filmtablettákat széttörés nélkül, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni. A megfelelő dózis biztosításához a tabletták a bemetszésnél kettétörhetők. A tabletták étkezés közben vagy étkezések közötti időszakban is bevehetők. A Levoxa filmtablettát legalább két órával a vas-sókat, cink-sókat tartalmazó készítmények, magnézium-, illetve alumíniumtartalmú antacidumok vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén), valamint a szukralfát alkalmazása előtt vagy után kell bevenni, mivel ellenkező esetben csökkenhet a felszívódás mértéke (lásd 4.5 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok Tilos a Levoxa filmtabletta alkalmazása: - a készítmény hatóanyagával, a levofloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy bármely, a 6.1 pontban felsorolt segédanyagával szembeni túlérzékenységben szenvedő betegeknél. - epilepsziás betegeknél. - azoknál a betegeknél, akiknél a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínrendellenességek szerepelnek az anamnézisben. - gyermekeknél és fejlődésben lévő serdülőkorúaknál. - terhesség alatt. - szoptatás alatt. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Rezisztencia kockázata A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel ugyancsak rezisztens a fluorokinolonokkal, köztük a levofloxacinnal szemben is. Ezért a levofloxacin nem ajánlott ismerten vagy feltehetően MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve azokat az eseteket, ha a laboratóriumi eredmények igazolták a levofloxacinnal szembeni érzékenységet (és az általában az MRSA-fertőzések kezelésére szolgáló antibakteriális szereket nem tartják megfelelőnek). A fertőzés pontos diagnózisát követően a levofloxacin alkalmazható akut bakteriális sinusitis, valamint krónikus bronchitis akut exacerbatiojának kezelésére. Az E. coli - a húgyúti fertőzésekben leggyakrabban szerepet játszó patogén - fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó mértékű az Európai Unión belül. A gyógyszert felíró orvosoknak ajánlott figyelembe venniük az E. coli fluorokinolonokkal szemben mutatott rezisztenciájának helyi prevalenciáját. Inhalációs anthrax: A humán alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, valamint állatkísérletes és korlátozott számú humán adatokon alapul. A terápiát végző orvosnak tájékozódnia kell az anthrax kezelésével kapcsolatos nemzeti és/vagy nemzetközi konszenzus dokumentumokban. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Clostridium difficile által okozott betegség A levofloxacinnal végzett kezelés alatt vagy azt követően (akár több héttel a kezelés után) jelentkező hasmenés, különösen, ha az súlyos, tartós és/vagy véres, a Clostridium difficile által okozott megbetegedés (Clostridium difficile-associated disease/CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhe és az életveszélyes között változhat, legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos erre a diagnózisra is gondolni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos hasmenés jelentkezik a levofloxacin-kezelés alatt, vagy azt követően. CDAD gyanúja vagy megállapítása esetén a levofloxacint azonnal le kell állítani, és késlekedés nélkül megfelelő terápiát kell elindítani. Antiperisztaltikus készítmények alkalmazása ebben a klinikai helyzetben ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek A kinolonok csökkenthetik a görcsküszöböt és görcsrohamot válthatnak ki. A levofloxacin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében epilepszia szerepel (lásd 4.3 pont), továbbá - az egyéb kinolonokhoz hasonlóan - az alkalmazás kivételes körültekintést igényel görcshajlamra hajlamos betegek esetében, illetve azoknál, akiket egyidejűleg a görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, pl. teofillinnel kezelnek (lásd 4.5 pont). Görcsrohamok jelentkezésekor (lásd 4.8 pont) a levofloxacin-kezelést le kell állítani. Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek A kinolon antibakteriális gyógyszerrel kezelt, látens vagy manifeszt glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz aktivitás hiányában szenvedő betegnél fokozódhat a haemolyticus reakciókra való hajlam. Ezért, ha ilyen betegeknél levofloxacint kell alkalmazni, monitorozni kell a haemolysis esetleges megjelenését. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel a levofloxacint főként a vese választja ki, a Levoxa dózisát módosítani kell a vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). Túlérzékenységi reakciók A levofloxacin súlyos, potenciálisan halálos túlérzékenységi reakciókat (pl. egészen anafilaxiás sokkig fokozódó angiooedemát) okozhat, esetenként akár az első dózist követően is (lásd 4.8 pont). A beteg azonnal hagyja abba a kezelést, és forduljon kezelőorvosához vagy sürgősségi szakorvoshoz, aki megteszi a megfelelő sürgősségi intézkedéseket. Bőrt érintő, súlyos mellékhatások Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal. A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek - leggyakrabban időseknél előforduló - vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát, ami rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont). A levofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása. Fényérzékenység kialakulásának megelőzése A levofloxacinnal kapcsolatosan fényérzékenység kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében a betegek a kezelés alatt, illetve a terápia befejezését követő 48 órán belül feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV sugárzásnak (pl. kvarclámpa vagy szolárium). K-vitamin-antagonistákkal kezelt betegek A levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistákkal (pl. warfarin) folytatott egyidejű kezelés során nőhetnek a véralvadási tesztek (PT/INR) értékei és/vagy a vérzéses események előfordulásának gyakorisága, ezért a betegek véralvadási értékeit monitorozni kell, amikor ezeket a gyógyszereket egyidejűleg alkalmazzák (lásd 4.5 pont). Pszichotikus reakciók A kinolonokkal, többek között a levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciókról. Nagyon ritkán az események öngyilkossági gondolatok és önveszélyes viselkedés kialakulásáig is eljutottak - némely esetekben akár egyetlen dózis levofloxacin beadása után is (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók jelennek meg, a levofloxacin-kezelést az ilyen jellegű reakciók jeleinek és tüneteinek első megjelenésekor azonnal fel kell függeszteni és a betegnek javasolni kell, hogy forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Meg kell fontolni alternatív nem fluorokinolon antibiotikum-terápia lehetőségét, és megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani. Fokozott óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus vagy olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek anamnézisében pszichiátriai megbetegedés szerepel. QT-szakasz megnyúlása Fokozott óvatosság szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél ismerten fennállnak a QT-szakasz megnyúlásának következő kockázati tényezői: - kongenitális hosszú QT-szindróma - a QT-szakasz megnyúlását előidéző bizonyos készítmények egyidejű alkalmazása (pl. IA és III. osztályba tartozó antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) - nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia) - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia). Az idősek, illetve a nők fokozottan érzékenyek lehetnek a QTc-szakaszt megnyújtó gyógyszerekre. Ezért óvatosság szükséges, amikor a fluorokinolonokat - beleértve ebbe a levofloxacint is - ezeknél a betegcsoportoknál alkalmazzák. (Lásd a 4.2 pont "Idősek" c. része, továbbá 4.5, 4.8, 4.9 pontok.) Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Máj- és epebetegségek Akár halálos májelégtelenségig fokozódó májnecrosis eseteiről számoltak be a levofloxacinnal kapcsolatosan, elsősorban súlyos alapbetegségekben, pl. sepsisben szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy hagyják abba a kezelést és forduljanak kezelőorvosukhoz, ha a májbetegség olyan jeleit és tüneteit tapasztalják, mint az étvágytalanság, sárgaság, sötét színű vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység. Myasthenia gravis exacerbatiója A fluorokinolonok, többek között a levofloxacin is rendelkezik neuromuscularis blokkoló hatással, ezért fokozhatja az izomgyengeséget a myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatások - beleértve ebbe a halált és légzéstámogatást igénylő állapotokat is - voltak összefüggésbe hozhatók a fluorokinolon myasthenia gravisban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával. A levofloxacin alkalmazása nem javasolt azon betegek számára, akiknek anamnézisében igazolt myasthenia gravis szerepel. Látászavarok Ha a beteg látáskárosodást vagy bármilyen, a szemet érintő hatást tapasztal, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulnia (lásd 4.7 és 4.8 pontok). Felülfertőződés A levofloxacin alkalmazása, főként tartós kezelés során, rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha felülfertőződés következik be a terápia alatt. Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Laboratóriumi vizsgálati eredményekre gyakorolt hatás Levofloxacinnal kezelt betegeknél az opiátok vizeletből történő meghatározása álpozitív eredményt adhat, emiatt az opiátokra pozitív vizsgálati eredmények megerősítéséhez szükség lehet más, specifikusabb vizsgálati módszerek alkalmazására. A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, és ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnózisa során. Segédanyagok Laktóz Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert. Nátrium A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A levofloxacin kevéssé, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhány mellékhatás (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) csökkentheti a beteg koncentráló- és reakcióképességet, ami viszont kockázatot jelent azokban a helyzetekben (pl. gépjárművezetés, gépek kezelése), ahol ezek a képességek kiemelten fontosak. 4.9 Túladagolás Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok alapján, továbbá a terápiás dózist meghaladó adagolással végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a Levoxa filmtabletta akut túladagolásának legfontosabb várható jelei olyan központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, eszméletzavarok és konvulzív görcsrohamok, a megnyúlt QT-szakasz, valamint emésztőrendszeri reakciók, mint pl. a hányinger, és nyálkahártya-erosiók. A forgalomba hozatalt követően központi idegrendszeri hatásokat, többek között zavart tudatállapotot, görcsrohamot, hallucinációt és tremort figyeltek meg. Túladagoláskor tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT-szakasz lehetséges megnyúlása miatt javasolt az EKG-monitorozás. A gyomornyálkahártya védelmére antacidok alkalmazhatók. Hemodialízissel - ideértve a peritoneális dialízist és a CAPD-t is - nem lehet a levofloxacint hatékonyan eltávolítani a szervezetből. A levofloxacinnak nincs ismert specifikus antidotuma. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Más gyógyszerek hatása a Levoxára Vas-sók, cink-sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú antacidok, didanozin A levofloxacin felszívódása jelentős mértékben csökken, ha a Levoxa filmtablettával egyidejűleg vas-sókat és magnézium-, illetve alumínium-tartalmú antacidumokat vagy didanozint (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) is kap a beteg. Úgy tűnik, hogy a fluorokinolonok és cinket tartalmazó multivitaminok egyidejű alkalmazása csökkenti az orális felszívódást. Az olyan divalens vagy trivalens kationokat tartalmazó készítményeket, mint amilyenek pl. a vas-sók, cink-sók, továbbá a magnézium-, illetve alumínium-tartalmú antacidok, valamint a didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén), nem ajánlott a Levoxa filmtabletta bevételét megelőző, illetve az azt követő 2 órán belül bevenni (lásd 4.2 pont). A kalcium-sók minimális hatást gyakorolnak a levofloxacin orális felszívódására. Szukralfát A Levoxa tabletták biohasznosulását jelentősen csökkenti az egyidejűleg alkalmazott szukralfát. Amennyiben a betegnek szukralfátot és levofloxacint egyidejűleg kell kapnia, a legjobb megoldás, ha a szukralfátot 2 órával a Levoxa filmtabletta után alkalmazzák (lásd 4.2 pont). Teofillin, fenbufén vagy hasonló, nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek Egy klinikai vizsgálat során nem találtak farmakokinetikai interakciókat a levofloxacin és teofillin között. Azonban a cerebrális görcsküszöb kifejezett csökkenése jöhet létre, amikor a kinolonokat teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy más, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel alkalmazzák együtt. A levofloxacin koncentrációja fenbufén jelenlétében mintegy 13%-kal volt magasabb, mint önmagában való alkalmazásakor. Probenecid és cimetidin A probenecid és cimetidin statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin 24%-kal, a probenecid pedig 34%-kal csökkentette. Ennek oka az, hogy mindkét gyógyszer képes blokkolni a levofloxacin renalis tubularis szekrécióját. A vizsgálatban tesztelt dózisok mellett azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségek klinikai jelentőséggel bírnak. Elővigyázatosság szükséges, ha levofloxacint olyan, a renalis tubularis szekréciót befolyásoló gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, mint amilyen a probenecid és a cimetidin, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Kortikoszteroidok A kortikoszteroidokat alkalmazó betegeknél fokozott a tendinitis és tendonruptura kockázata. Egyéb idevonatkozó információk Klinikai farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a levofloxacin farmakokinetikája nem módosult klinikailag jelentős mértékben, amikor a levofloxacint a következő gyógyszerekkel adták együtt: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin. A Levoxa hatása más gyógyszerekre Ciklosporin A ciklosporin felezési ideje 33%-kal növekedett, ha a készítményt levofloxacinnal alkalmazták együtt. K-vitamin-antagonisták Emelkedett véralvadási értékekről (PT/INR) és/vagy akár súlyos vérzékenységről is beszámoltak levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarint) egyidejűleg kezelt betegeknél. Ennek megfelelően a K-vitamin-antagonistával kezelt betegek véralvadási értékeit folyamatosan monitorozni kell (lásd 4.4 pont). A QT-szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerek A levofloxacin - egyéb fluorokinolonokhoz hasonlóan - csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható a QT-szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerekkel (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) kombinálva (lásd 4.4 pont "QT-szakasz megnyúlása" c. rész). Egyéb idevonatkozó információk Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem befolyásolta a teofillin (a CYP1A2 teszt-szubsztrátja) farmakokinetikáját, ami arra utal, hogy a levofloxacin nem CYP1A2-inhibitor. Egyéb interakciók Táplálék Táplálék és a levofloxacin között nem jön létre klinikailag jelentős interakció. Ezért a Levoxa filmtabletta táplálékbeviteltől függetlenül szedhető. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbiakban megadott információk több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból, valamint a forgalomba hozatalt követően szerzett, kiterjedt tapasztalatokból származnak. A gyakoriság a következő konvenció alapján került meghatározásra: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100 - <1/10), nem gyakori (?1/1000 - <1/100), ritka (?1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (?1/10 000), nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő kerülnek megadásra. A mellékhatások táblázatos felsorolása Szervrendszer Gyakori (?1/100 - <1/10 ) Nem gyakori (?1/1000 - <1/100) Ritka (?1/10 000 - <1/1000) Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Fertőző betegségek és parazita-fertőzések Gomba-fertőzések, beleértve a Candida-fertőzést is Patogén-rezisztencia Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Leukopenia Eosinophilia Thrombocytopenia Neutropenia Pancytopenia Agranulocytosis Haemolyticus anaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek Angiooedema Túlérzékenység (lásd 4.4 pont) Anafilaxiás sokka Anafilaktoid sokka (lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek és tünetek Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Étvágytalanság Hypoglykaemia, főként a diabeteses betegeknél, Hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) Hyperglykaemia (lásd 4.4 pont) Pszichiátriai kórképek* Insomnia Szorongás Zavart tudatállapot Idegesség Pszichotikus reakciók (pl. hallucinációkkal, paranoiával) Depresszió Agitáció Kóros álmok Rémálmok Delírium Memóriazavar Pszichotikus zavarok, önveszélyes viselkedéssel, pl. öngyilkos gondolatokkal vagy öngyilkossági kísérlettel (lásd 4.4 pont) Idegrendszeri betegségek és tünetek * Fejfájás Szédülés Somnolentia Tremor Dysgeusia Convulsiók (lásd 4.3 és 4.4 pontok) Paraesthesia Sensoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) Sensomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) Parosmia, beleértve az anosmiát is Dyskinesia Extrapyramidalis zavar Ageusia Syncope Benignus intracranialis hypertensio Szembetegségek és szemészeti tünetek* Látászavarok, pl. homályos látás (lásd 4.4 pont) Átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont) Uveitis A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* Vertigo Tinnitus Hallásvesztés Halláskárosodás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** Tachycardia Palpitatio Ventricularis tachycardia, ami szívleállást idézhet elő Ventricularis arrhythmia és torsade de pointes (elsősorban azoknál a betegeknél jelentették, akiknél jelen voltak a QT-szakasz megnyúlásának kockázati tényezői (lásd 4.4 és 4.9 pontok) Érbetegségek és tünetek** Kizárólag az iv. gyógyszer-formára vonatkozik: Phlebitis Hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe Bronchospasmus Allergiás pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hasmenés Hányás Hányinger Hasi fájdalom Dyspepsia Flatulencia Székrekedés Véres hasmenés, ami nagyon ritka esetekben enterocolitist jelezhet, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont) Pancreatitis Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Emelkedett májenzim-szintek (GPT/GOT, alkalikus foszfatáz, GGT) A vér emelkedett bilirubinszintje Sárgaság és súlyos májkárosodás, beleértve az akut májelégtelenség halálos eseteit is, elsősorban a súlyos alapbetegségekben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) Hepatitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b Bőrkiütés Pruritus Urticaria Hyperhidrosis Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés Toxicus epidermalis necrolysis Stevens-Johnson-szindróma Erythema multiforme Fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont) Leukocytoclasticus vasculitis Stomatitis A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* Arthralgia Myalgia Ínbetegségek (lásd 4.3 és 4.4 pontok), beleértve a tendinitist (pl. Achilles ín) Izomgyengeség, ami különleges fontossággal bírhat a myasthenia gravisban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) Rhabdomyolysis Tendonruptura (pl. Achilles ín) (lásd 4.3 és 4.4 pontok) Szalagszakadás Izomszakadás Arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek A vér kreatinin-szintjének emelkedése Akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* Kizárólag az iv. gyógyszer-formára vonatkozik: Az infúzió beadásának helyén jelentkező reakció (fájdalom, vörösödés) Asthenia Pyrexia Fájdalom (beleértve a hát, a mellkas és a végtagok fájdalmát is) aAnafilaxiás és anafilaktoid reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is jelentkezhetnek. bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is jelentkezhetnek. *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható nemkívánatos hatások közé tartoznak: - A porphyriás rohamok a porphyriában szenvedő betegeknél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kinolon antibakteriális szerek, fluorokinolonok ATC kód: J01MA12 A levofloxacin a fluorokinolonok osztályába tartozó, szintetikus antibakteriális gyógyszer, az ofloxacin racém vegyület S (-) enantiomerje. Hatásmechanizmus Fluorokinolon antibakteriális szerként a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexre és a topoizomeráz IV-re hat. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés A levofloxacin baktericid aktivitásának mértéke a szérumban jelenlévő maximális koncentráció (Cmax) vagy a görbe alatti terület (AUC) és a minimális gátló koncentráció (MIC) arányától függ. A rezisztencia mechanizmusa A levofloxacinnal szembeni rezisztencia lépcsőzetesen alakul ki, a II-es típusú topoizomerázokban, DNS-girázban és topoizomeráz IV-ben bekövetkező célhelymutációk révén. A rezisztencia egyéb mechanizmusai, mint a permeabilitási barrierek (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetében) és az effluxmechanizmusok ugyancsak befolyásolhatják a levofloxacinnal szembeni érzékenységet. Megfigyeltek a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között létrejövő keresztrezisztenciát. A hatásmechanizmusnak köszönhetően általában nem alakul ki keresztrezisztencia a levofloxacin és más osztályba tartozó antibakteriális szerek között. Határértékek Az EUCAST ajánlása szerinti MIC-határértékeket, amelyek alapján az érzékeny, a fokozott expozíció esetén érzékeny és rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel az MIC-vizsgálathoz (mg/l). A levofloxacinra vonatkozó EUCAST klinikai MIC határértékek (12.0 verzió, 2022. 01. 01.): Patogén Érzékeny Rezisztens Enterobacterales ?0,5 mg/l >1 mg/l Pseudomonas spp. ?0,001 mg/l >2 mg/l Acinetobacter spp. ?0,5 mg/l >1 mg/l Staphylococcus aureus Koaguláz-negatív Staphylococcusok ?0,001 mg/l >1 mg/l Enterococcus spp.1 ?4 mg/l >4 mg/l Streptococcus A, B, C, G csoport ?0,001 mg/l >2 mg/l Streptococcus pneumoniae ?0,001 mg/l >2 mg/l Haemophilus influenzae ?0,06 mg/l >0,06 mg/l Moraxella catarrhalis ?0,125 mg/l >0,125 mg/l Helicobacter pylori ?1 mg/l >1 mg/l Aerococcus sanguinicola és urinae1,2 ?2 mg/l >2 mg/l Aeromonas spp. ?0,5 mg/l >1 mg/l Vibrio spp. ?0,25 mg/l >0,25 mg/l PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek ?0,5 mg/l >1 mg/l 1 csak szövődménymentes húgyúti fertőzések esetén 2 érzékenység a ciprofloxacin-érzékenységből következtethető Mikrobiológiai érzékenység Az adott fajra vonatkozó rezisztencia prevalenciája esetében földrajzilag és időben változhat, ezért igen fontos a helyi rezisztenciaviszonyok ismerete, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni, amikor a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a készítmény alkalmazása - legalábbis bizonyos fertőzések esetében - megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) Staphylococcus saprophyticus C és G csoportú Streptococcusok Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Aerob Gram-negatív baktériumok Eikenella corrodens Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Moraxella catarrhalis Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri Anaerob baktériumok Peptostreptococcus Egyéb mikroorganizmusok Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila Mycoplasma pneumoniae Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens#M) Koaguláz negatív Staphylococcus spp. Aerob Gram- negatív baktériumok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis Eredendően rezisztens törzsek Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecium #M A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel mutat ko-rezisztenciát a fluorokinolonokkal, többek között a levofloxacinnal szemben is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A per os adott levofloxacin gyorsan, majdnem teljesen felszívódik, és 1-2 órán belül eléri a plazma csúcskoncentrációt. Az abszolút biohasznosulás 99-100%. A táplálékbevitel csupán kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását. A dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül érhető el naponta egyszer vagy kétszer adott 500 mg alkalmazása mellett. Eloszlás A levofloxacin megközelítőleg 30-40%-a kötődik szérumfehérjéhez. A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata megközelítőleg 100 l egyszeri, illetve ismételt 500 mg-os dózisok alkalmazásakor, ami jelentős szöveti penetrációt jelez. Penetráció a szövetekbe és a test folyadéktereibe: A levofloxacin igazoltan bejut a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis filmrétegbe, az alveolaris makrofágokba, valamint a tüdőszövetbe, a bőrbe (bőrhólyagok alatti folyadékgyülembe), a prosztataszövetbe és a vizeletbe. Ugyanakkor a levofloxacin csak kismértékben penetrál a cerebrospinalis folyadékba. Biotranszformáció A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik, az így képződő metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin-N-oxid. Ezek a metabolitok a dózis <5%-át teszik ki, és a vizelettel választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil és kiralitása nem invertálódik. Elimináció A levofloxacin per os és intravénás alkalmazást követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén keresztül történik (a beadott dózis több mint 85%-a). Egyszeri dózisban alkalmazott, 500 mg levofloxacin alkalmazását követően az átlagos, látszólagos teljestest-clearance 175 +/-29,2 ml/perc volt. A levofloxacin intravénás és orális alkalmazása között nincsenek nagy farmakokinetikai különbségek, ami azt jelzi, hogy az orális és az intravénás adagolási mód egymással felcserélhető. Linearitás A levofloxacin az 50-1000 mg dózistartományban lineáris farmakokinetikát követ. Különleges betegcsoportok Vesekárosodásban szenvedő betegek A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. Az alábbi táblázatban megadottak szerint a vesefunkció csökkenésével a vesén keresztül zajló elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig emelkedik: Farmakokinetika vesekárosodásban, 500 mg egyszeri dózis per os alkalmazását követően. Clcr [ml/perc] <20 20-49 50-80 ClR [ml/perc] 13 26 57 t1/2 [óra] 35 27 9 Idősek A levofloxacin farmakokinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance eltéréséből adódókat. Nemi különbségek A nők és férfiak külön végzett vizsgálata kis, illetve marginális eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnak. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - egyszeri adagolású dózistoxicitási, ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A levofloxacinnak nem volt káros hatása a fertilitásra vagy a reprodukciós teljesítményre patkányoknál, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye. A levofloxacin baktérium- és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdősejtjeiben azonban kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II-gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra. Egereken végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést. Más fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami fiatal állatoknál jelentősebb mértékű volt. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Kiszerelések 1, 3, 5, 7, 10, 14, 50, 200 db filmtablettát tartalmazó Al/PVC buborékcsomagolás. 50 vagy 100 db filmtablettát tartalmazó, LDPE kupakkal ellátott HDPE tartály. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Actavis Group PTC ehf. Dalshraun 1, 220 Hafnarfjör?ur Izland 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) Levoxa 250 mg filmtabletta OGYI-T-20623/01 3× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/02 5× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/03 7× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/04 10× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/05 14× Al/PVC buborékcsomagolásban Levoxa 500 mg filmtabletta OGYI-T-20623/06 3× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/07 5× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/08 7× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/09 10× Al/PVC buborékcsomagolásban OGYI-T-20623/10 14× Al/PVC buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. augusztus 18. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. június 13. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2023. május 22. 9 OGYÉI/35379/2023 OGYÉI/35380/2023 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatkísérletek a reprodukciós toxicitás tekintetében nem utalnak sem közvetlen, sem közvetett káros hatásokra (lásd 5.3 pont). Mivel azonban nem állnak rendelkezésre humán adatok, továbbá a kísérleti adatok alapján a fluorokinolonok esetében fennáll annak a kockázata, hogy a növekvő szervezet teherviselő porcainak károsodását idézik elő, ezért a levofloxacint tilos terhes nőknél alkalmazni (lásd 4.3 és 5.3 pontok). Szoptatás A Levoxa szoptató nők számára ellenjavallt. A levofloxacin emberi anyatejbe történő kiválasztódásáról csupán elégtelen információ áll rendelkezésre; más fluorokinolonok azonban kiválasztódnak az anyatejbe. Humán adatok hiányában és mivel a kísérleti adatok arra utalnak, hogy a fluorokinolonok miatt a növekvő szervezetben fennáll a teherviselő porcok károsodásának kockázata, ezért a levofloxacint tilos szoptatás alatt alkalmazni (lásd 4.3 és 5.3 pontok). Termékenység Patkányoknál a levofloxacin nem gyakorolt káros hatást a termékenységre vagy szaporodási teljesítményre. | 
