Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túladagolás
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (4.5 pont).
Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (4.9 pont).
A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (4.9 pont).

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél.
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Gyermekek és serdülők
A Faxiprol nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.

Szerotonin szindróma
Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat a szerotonin szindróma, ami egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen más, a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre ható szerekkel (beleértve a triptánokat, SSRI-ket, SNRI-ket, triciklusos antidepresszánsokat, amfetaminokat, lítiumot, szibutramint, közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], opioidokat (például buprenorfint, fentanilt és analógjait, tramadolt, dextrometorfánt, tapentadolt, petidint, metadont és pentazocint), a szerotonin metabolizmusát károsító szerekkel (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd a 4.3 és 4.5 pontot).

A szerotonin szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuscularis zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gastrointestinalis tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés).
A szerotonin szindróma a legsúlyosabb formájában hasonló az NMS-hez, melynek tünetei a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás az életfunkciók esetleges gyors ingadozásával és a mentális állapot változásaival.

Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más szerotonerg és/vagy dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén.

A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (például triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) nem javasolt.

Zárt zugú glaucoma
A venlafaxinnal összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt az emelkedett szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zárt zugú glaucoma kockázata.

Vérnyomás
Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hipertóniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.

Szívfrekvencia
Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Elővigyázatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.

Szívbetegség és a ritmuszavar kockázata
A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarctuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük volt. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében elővigyázatosan kell alkalmazni.

A forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlás, Torsade de Pointes (TdP), kamrai tachycardia, valamint halálos kimenetelű szívritmuszavarok eseteiről számoltak be venlafaxint szedő betegeknél, különösen túladagolás, illetve QTc-megnyúlás/TdP kockázatú betegek esetében. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akiknél magas a súlyos szívritmuszavar vagy a QTc-megnyúlás kockázata (lásd az 5.1 pontot).

Convulsiók
A venlafaxin-terápia során convulsiók jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsrohamok jelentkeznek.

Hyponatraemia
A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy túlzott antidiuretikus hormonszekréciós szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Rendellenes vérzés
A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI-kkel és SNRI-kkel kapcsolatos vérzéses események közé tartozik az ecchymosis, haematómák, orrvérzés és petechiák, valamint a gastrointestinalis és életveszélyes vérzések is. Az SSRI-k/SNRI-k, beleértve a venlafaxint is, fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).
A vérzés kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-visszavételt gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocyta-aggregáció gátlókat szedő betegeket.

Szérumkoleszterin-szint
A szérumkoleszterin-szint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebókontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérumkoleszterin-szint mérését mérlegelni kell.

Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás
A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömeg-csökkentésre.

Mánia/hipománia
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.

Agresszió
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek egy részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették.
Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.

A kezelés abbahagyása
Az antidepresszánsoknál jól ismert, hogy megvonási tünetek jelentkeznek, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot / öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni az adag csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fent - 4.4. "Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása" és "Agresszió"). A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, és a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.
A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint az adagcsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, a látáskárosodás és a hypertensio tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek. Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy adagot. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2-3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

Szexuális zavar
A szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektíve kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.

Szájszárazság
Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiéné fontosságára.

Diabetes
Cukorbetegek kezelése SSRI-vel vagy venlafaxinnal megváltoztathatja a vércukorkontrollt. Szükség lehet az inzulin és/vagy az oralis antidiabetikum adagjának módosítására.

Gyógyszer-laboratóriumi teszt kölcsönhatások
Venlafaxint szedő betegeknél a vizeletben immunoassay módszerrel fenciklidinre (PCP) és amfetaminra történő vizsgálatok során jelentettek fals pozitív eredményeket. Ez a vizsgálómódszer specificitásának hiányára vezethető vissza. Fals pozitív tesztek a venlafaxin-kezelés befejezését követően több napon át előfordulhatnak. Megerősítő vizsgálatok, mint pl. gázkromatográfiás vagy tömegspektrometriás vizsgálatok segítségével a venlafaxin elkülöníthető a PCP-től, valamint az amfetamintól.

Gyomor-bélrendszeri obstructio lehetősége
Mivel a Faxiprol retard tabletta merev, és a formája lényegében nem változik a gyomor-béltraktusban, általában nem javasolt olyan betegeknek adni, akiknek fennálló súlyos (patológiás vagy iatrogen) gyomor-bélrendszeri szűkületük vagy nyelési zavaruk van, ill. nehezen tudják a tablettát lenyelni. A merev, elhúzódó hatóanyag-felszabadulású készítmények nyelésével összefüggésben ritkán obstruktív tünetek előfordulását jelentették ismerten stricturákkal rendelkező betegek körében.
A tabletta elhúzódó hatóanyag-felszabadulása miatt a Faxiprol retard tabletta csak olyan betegeknél alkalmazható, akik a tablettát egészben képesek lenyelni (lásd 4.2 pont).

A Faxiprol retard tabletta laktózt tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.

4.9 Túladagolás

A forgalomba hozatalt követően nyert tapasztalatok során venlafaxin túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be. A túladagolás során leggyakrabban jelentett tünetek a tachycardia, a tudati szint változásai (az aluszékonyságtól a kómáig), a mydriasis, a görcsrohamok és a hányás. Az egyéb bejelentett események közé az elektrokardiogram változásai (pl. a QT-szakasz megnyúlása, Tawara-szár blokk, a QRS kiszélesedése [lásd 5.1 pont]), kamrai tachycardia, bradycardia, hypotensio, hypoglykaemia, szédülés, valamint halálesetek tartoztak. Felnőtteknél súlyos mérgezési tünetek jelentkezhetnek körülbelül 3 gramm venlafaxin bevétele után.
A publikált retrospektív tanulmányok arról számolnak be, hogy a venlafaxin-túladagolás halálos kimenetelének kockázata nagyobb lehet, mint az, amit az SSRI-típusú antridepresszánsok kapcsán megfigyeltek, de alacsonyabb, mint a triciklusos antidepresszánsok esetében. Epidemiológiai tanulmányokban kimutatták, hogy a venlafaxinnal kezelt betegek esetében nagyobb az öngyilkossági kockázati tényezőkkel való terheltség, mint az SSRI-kel kezelt betegeknél. Annak mértéke, hogy túladagolás esetén a halálos kimenetel mennyiben tulajdonítható a venlafaxin toxicitásának vagy a venlafaxinnal kezelt betegek bizonyos jellemzőinek, nem tisztázott.

Javasolt kezelés
A súlyos mérgezés összetett sürgősségi kezelést és monitorozást igényelhet. Ezért a venlafaxin túladagolásának gyanúja esetén javasolt az azonnali kapcsolatfelvétel pl. az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálattal (ETTSZ) vagy mérgezési esetekkel foglalkozó szakemberrel.

Általános támogató és tüneti kezelés javasolt; a szívritmust és a vitális paramétereket monitorozni kell. Aspiráció veszélye esetén a hánytatás nem ajánlott. A gyomormosás indokolt lehet a gyógyszer bevételét követő rövid időn belül vagy tüneteket mutató betegeknél. Aktív szén adása szintén csökkentheti a hatóanyag felszívódását. Forszírozott diurézis, dialízis, hemoperfúzió és vércsere valószínűleg nem vezet kedvező eredményre. A venlafaxinnak nincsenek specifikus antidotumai.