Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Retard filmtabletta. OxyContin 10 mg retard filmtabletta: kerek, domború felületű, fehér színű, egyik oldalon "OC" jelzéssel, másik oldalon "10" jelzéssel ellátott retard filmtabletta. OxyContin 20 mg retard filmtabletta: kerek, domború felületű, rózsaszínű, egyik oldalon "OC" jelzéssel, másik oldalon "20" jelzéssel ellátott retard filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL OxyContin 10 mg retard filmtabletta 10 mg oxikodon-hidrokloridot tartalmaz (egyenértékű 8,96 mg oxikodonnal) retard filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 69,25 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz retard filmtablettánként. OxyContin 20 mg retard filmtabletta 20 mg oxikodon-hidrokloridot tartalmaz (egyenértékű 17,93 mg oxikodonnal) retard filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 59,25 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz retard filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Mag: magnézium-sztearát, glicerin-triacetát, talkum, povidon K30, szorbinsav (E200), ammónium-metakrilát-kopolimer, sztearil-alkohol, laktóz-monohidrát. Bevonat: OxyContin 10 mg retard filmtabletta: "Opadry White Y-5-18024-A": makrogol 400, titán-dioxid (E171), hidroxipropilcellulóz, hipromellóz. OxyContin 20 mg retard filmtabletta: "Opadry Pink YS-1-14518-A": makrogol 400, titán-dioxid (E171), hipromellóz (E464), vörös vas-oxid (E172), poliszorbát 80. Javallat4.1 Terápiás javallatok Közepesen erős és súlyos fájdalom csillapítása felnőtteknél. Az Oxycontin 12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők olyan súlyos fájdalmának kezelésére javallott, amely csak opioid analgetikumokkal kezelhető megfelelően. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Szájon át történő alkalmazásra. Az adagolást a fájdalom intenzitásához és a betegek egyéni érzékenységéhez kell igazítani. A cél egy olyan betegspecifikus dózis beállítása, amely lehetővé teszi a kielégítő fájdalomcsillapítást, mellékhatások nélkül vagy tolerálható mellékhatásokkal. Amennyiben egy azonnali hatóanyagleadású opioid-tartalmú készítményt alkalmazunk "mentő" gyógyszerként egy nyújtott hatású mellett, és napi kettőnél több "mentő" dózisra van szükség, az azt jelezheti, hogy a nyújtott hatású készítmény dózisának növelése szükséges. A dózis meghatározásához a készítménynek különböző hatáserősségei állnak rendelkezésre. A dózis meghatározásakor figyelembe kell venni a beteg korábbi analgéziás szükségleteit, testtömegét és nemét (nőknél magasabb plazmakoncentráció alakul ki). Azon betegek esetében, akiknek kezelését már egy alkohol-rezisztens retard oxikodon-készítménnyel beállították, nem célszerű a kezelés átállítása egy alkohol-érzékeny oxikodon-készítményre. Amennyiben az orvos nem rendeli másképpen, a készítmény adagolása a következőképpen történjen: Felnőttek Kezdő adag A szokásos kezdőadag opioiddal még nem kezelt betegeknél, illetve gyengébb opioidokkal nem kontrollálható, súlyos fájdalommal érintett betegeknél adagonként 10 mg oxikodon-hidroklorid 12 óránként. Korábban opioidot már szedett beteg esetében a kezdő OxyContin-adag lehet magasabb, figyelembe véve az opioidokkal korábban szerzett tapasztalatokat. Átállás morfinról: Hangsúlyozni kell, hogy ez egy útmutató az oxikodon szükséges dózisának megállapításához. A betegek közti variabilitás miatt minden betegnél egyenként, elővigyázatosan kell beállítani a megfelelő adagot. Kezdetben az egyenértékűnél alacsonyabb dózis javasolható. Az oxikodon-terápia előtt per os morfint kapó betegek napi adagját a következő arány alapján kell megállapítani: 10 mg per os oxikodon 20 mg per os morfinnal egyenértékű. Betegek átállítása per os és parenterális oxikodon között: Az adagot a következő arány alapján kell megállapítani: 2 mg per os oxikodon 1 mg parenterális oxikodonnal egyenértékű. Hangsúlyozni kell, hogy ez egy útmutató a szükséges dózis megállapításához. A betegek közti variabilitás miatt minden betegnél egyenként, elővigyázatosan kell beállítani a megfelelő adagot. Dózisbeállítás Az OxyContin egy elhúzódó hatású készítmény ezért nem áttörő fájdalom kezelésére javallott. Ellenőrzött hatóanyagleadású opiod kezelésben részesülő betegek esetében "mentő" gyógyszerként azonnali hatóanyagleadású fájdalomcsillapító adására volt szükség az áttörő fájdalom kezelésére. Az egyszeri "mentő" dózis az equianalgetikus napi dózis 1/6-a lehet. Napi kettőnél több "mentő" dózis szükségessége esetében az OxyContin adagjának növelésére lehet szükség. A titrálást 1 vagy 2 napos időközönként lehet megtenni, amikor már kialakult egy stabil 12 óránkénti dózis. A 10 mg-ról 20 mg-ra történő 12 óránkénti dózisnövelés mellett a dózist 1/3-val lehet emelni, ameddig a kívánt hatást el nem érik. A cél egy beteg-specifikus 12 óránkénti adag beállítása a fájdalomcsillapító kezelés ideje alatt, ami megfelelő fájdalomcsillapító hatású, elfogadható mellékhatásokkal rendelkezik és minimálisak a "mentő" gyógyszeradagok. Mindaddig, amíg szimmetrikus (azonos adag reggel és este), 12 óránkénti adagolás a betegek többségénél megfelelő, egyes betegeknél az aszimmetrikus adagolás hatékonyabb, amelyet az egyedi igényeiknek megfelelően osztanak be. Általában a legalacsonyabb hatékony dózist kell kiválasztani. Nem daganateredetű fájdalom esetében a napi 40 mg elegendő, esetleg magasabb dózisokra is szükség lehet. Daganateredetű fájdalom esetében a napi dózis 80-120 mg között változhat, egyedi esetekben elérve akár a 400 mg-ot is. Különleges betegcsoportok Gyermekek és serdülők (12 éves kortól) Az opioidokat kizárólag megfelelő indikációban szabad alkalmazni, és kizárólag olyan szakorvos rendelheti őket, aki nagy tapasztalattal rendelkezik gyermekek súlyos fájdalmainak kezelésében, és aki gondosan mérlegeli a lehetséges előnyöket és kockázatokat. Amennyiben opioiddal még nem kezelt betegek kezdeti kezelésére retard hatású készítményre van szükség, a szokásos kezdő dózis 10 mg oxikodon-hidroklorid adagonként, 12 óránként alkalmazva. Egyes gyermekek esetében előnyös lehet az 5 mg-os kezdő dózis a nemkívánt hatások minimalizálása érdekében (lásd a többi különleges betegcsoportot). Opioidokkal már kezelt betegeknél a kezelést magasabb dózisokkal lehet megkezdeni, figyelembe véve a korábbi opioid terápiákkal szerzett tapasztalataikat. 12 évesnél fiatalabb gyermekek Az oxikodon biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Idősek A dózismódosításra általában nincs szükség idős betegeknél. Vese- vagy májkárosodás Ezeknél a betegeknél a kezdő dózisnak követnie kell a konzervatív megközelítést. Az ajánlott felnőtt kezdő adagot csökkenteni kell 50%-kal (például a teljes napi adag 10 mg orálisan opioid kezelésben még nem részesült betegek esetén), és minden beteget egyénileg kell beállítani a megfelelő fájdalomcsillapítás eléréséig a klinikai állapotának megfelelően. Az alkalmazás módja Az OxyContin retard filmtabletta meghatározott adagjait naponta kétszer a meghatározott időpontokban kell bevenni. A tabletták bevehetők megfelelő mennyiségű folyadékkal, étellel vagy anélkül. Az OxyContin tablettákat nem szabad eltörni vagy elrágni. Terápiás célok és a kezelés abbahagyása Az OxyContin-kezelés megkezdése előtt a beteggel közösen meg kell állapodni a kezelési stratégiában, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállítási tervét, összhangban a fájdalom kezelésére vonatkozó irányelvekkel. A kezelés során gyakori konzultációra van szükség az orvos és a beteg között, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés abbahagyását és szükség esetén módosítsák a dózist. Amikor a betegnek már nincs szüksége oxikodon-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha nincs megfelelő fájdalomkontroll, számolni kell a hyperalgesia, a tolerancia és alapbetegség progressziójának lehetőségével (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás időtartama Az OxyContin retard filmtablettát csak addig kell adagolni, ameddig ténylegesen szükséges. A hozzászokás és a függőség kialakulásának kockázata miatti szoros megfigyelésre vonatkozó adatokat a 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések fejezet tartalmazza. Magas zsírtartalmú étel fogyasztása után emelkedhet a plazmakoncentráció csúcsértéke az éhomi állapotban történő adagoláshoz képest. Javasolt, hogy a betegek az étkezésekhez viszonyítva mindig ugyanazon időben alkalmazzák a gyógyszert (lásd 5.2. pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések fejezet tartalmazza. Magas zsírtartalmú étel fogyasztása után emelkedhet a plazmakoncentráció csúcsértéke az éhomi állapotban történő adagoláshoz képest. Javasolt, hogy a betegek az étkezésekhez viszonyítva mindig ugyanazon időben alkalmazzák a gyógyszert (lásd 5.2. pont). 4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. * Nem szabad alkalmazni az oxikodont azokban az esetekben, melyekben az oxikodon kontraindikált: súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség; cor pulmonale; súlyos asthma bronchiale; súlyos, hypoxiával járó légzési elégtelenség; paralyticus ileus vagy a vér emelkedett szén-dioxid-szintje esetén. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Óvatosan kell eljárni oxikodon alkalmazása esetén legyengült időseknél vagy az alábbi betegek esetén: - súlyosan károsodott tüdőfunkció - alvási apnoe - központi idegrendszeri depresszánsok együttadása (lásd alább és 4.5 pont) - monoamin-oxidáz-gátlók (MAO-gátlók, lásd alább és 4.5 pont) - tolerancia, fizikai függőség és elvonás (lásd alább) - pszichológiai függés [függőség], visszaélési profil, kórtörténetben a hatóanyaggal való befolyás és/vagy alkoholfogyasztás (lásd alább) - fejsérülés, koponyaűri elváltozások vagy megnövekedett koponyaűri nyomás bizonytalan eredetű korlátozott tudatszint - hypotonia - pancreatitis - csökkent máj-vagy vesefunkciójú betegeknél - myxoedema - hypothyreosis - Addison-kór - prosztatamegnagyobbodás - mellékvesekéreg-elégtelenség - alkoholizmus - toxikus pszichózis - delirium tremens - epeúti betegségek - gyulladásos bélbetegségek - hypovolaemia - székrekedés Légzésdepresszió Opioid túladagolás esetén a fő veszélyt a légzésdepresszió jelenti. Alvással összefüggő légzészavarok Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően növeli a CSA kockázatát. CSA-ban szenvedő betegeknél fontolja meg a teljes opioid-adag csökkentését. Az opioidok a már korábban kialakult alvási apnoe súlyosbodását is okozhatják (lásd 4.8 pont). Központi idegrendszeri depresszánsok együttadása A szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek egyidejű használatából adódó kockázat: Az OxyContin és szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek és hasonló gyógyszerek egyidejű alkalmazása szedálást, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt az ilyen szedatív gyógyszerekkel együtt történő felírás olyan betegek részére van fenntartva, akiknél nincs alternatív kezelési lehetőség. Ha szedatív gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazandó OxyContin felírásáról dönt az orvos, a lehető legkisebb hatásos dózist kell használni, és a lehető legrövidebbre kell szabni a kezelés időtartamát. Fokozottan kell figyelemmel kísérni a légzésdepresszió és szedálás jeleit és tüneteit a betegeken. E tekintetben nyomatékosan javasolt tájékoztatni a betegeket és a gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd a 4.5 pont). MAO-gátlókat Monoamin-oxidáz-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása vagy alkalmazásuk abbahagyásától számított két héten belül nem javasolt. Mint minden opioid készítményt, így az oxikodont is óvatosan kell adni hasi műtétet követően, mivel az opioidok lassítják a bélmotilitást, és nem szabad használni, amíg az orvos meg nem győződött arról, hogy a beteg bélműködése normális. Tolerancia, fizikai függőség és elvonás Krónikus kezelésnél a betegekben tolerancia alakulhat ki a hatóanyaggal szemben és a fájdalomcsillapítás érdekében egyre magasabb dózisokra lehet szükség. Tartós használata szomatikus függőséghez vezethet és megvonási szindróma alakulhat ki adagolásának hirtelen abbahagyása után. Amennyiben a beteg többé nem igényel oxikodon terápiát, tanácsos lehet az adagot fokozatosan csökkenteni az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Elvonási tünetek lehetnek ásítozás, pupillatágulat, könnyezés, orrfolyás, remegés, fokozott verejtékezés, szorongás, nyugtalanság, görcsök, álmatlanság. Az opioidok nem minősülnek a krónikus, nem malignus fájdalom első vonalbeli kezelésének, és egyedüli kezelésként sem javasoltak. Az opioidokat átfogó kezelési program részeként kell alkalmazni, melyben más gyógyszerek és kezelési módok is helyet kapnak. A krónikus, nem malignus fájdalommal érintett betegeknél addikcióra és szerabúzusra irányuló értékelést és monitorozást kell végezni. Máj- és epebetegségek Az oxikodon az Oddi-sphincter diszfunkcióját és spasmusát okozhatja, ami az intrabiliaris nyomás fokozódásához és az epeúti tünetek, valamint a pancreatitis kockázatának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon alkalmazásakor ezért körültekintően kell eljárni a pancreatitisben, illetve az epeúti betegségekben szenvedő betegeknél. Pszichológiai függés [függőség], visszaélési profil, kórtörténetben a hatóanyaggal való befolyás és/vagy alkoholfogyasztás. Az opioid fájdalomcsillapítók, beleértve az oxikodont is, alkalmazása esetén kialakulhat pszichés függőség (addikció). Látens vagy manifeszt szenvedélybetegségben fennáll a hozzászokás és abúzus lehetősége. Az OxyContin különös gondossággal alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében mentális egészségi zavar szerepel. A készítmény elnyújtott hatóanyagleadási tulajdonságainak megtartása érdekében a tablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni, szétrágni vagy összezúzni. Az összetört, szétrágott vagy összezúzott tabletták adagolása akár halálos oxikodon-adag gyors felszabadulásához és felszívódásához vezethet (lásd 4.9 pont). Opioidalkalmazási zavar (abúzus és függőség) Opioidok, például oxikodon ismételt alkalmazása esetén tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség alakulhat ki. Az OxyContin ismételt alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Nagyobb dózis és az opioid-kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. Az OxyContin-abúzus vagy helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek az személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerhasználati zavar szerepel (beleértve az alkoholizmust is), az aktuálisan dohányzóknál, vagy azon betegeknél, akiknek személyes anamnézisében más mentális betegségek (pl. major depresszió, szorongás és személyiségzavarok) szerepelnek. Az OxyContin-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során a beteggel meg kell állapodni a kezelési célokban és a kezelés leállítási tervében (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget tájékoztatni kell az OUD kockázatairól és jeleiről is. Ha ezek a jelek előfordulnak, a betegnek azt kell tanácsolni, hogy forduljon kezelőorvosához. A betegeknél ellenőrizni kell a kábítószer-kereső magatartás jeleit (pl. túl gyakori receptfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell az addiktológiai konzultációt. Parenterális formában nem engedélyezett az adagolása, várhatóan súlyos nemkívánatos eseményt okoz, ami halálos kimenetelű lehet. Az OxyContin egy kettős polimér mátrixból áll, ami csak szájon át történő adagolásra alkalmazható. A filmtabletta komponenseivel (például talkum) vénás injekcióban való adagolással történő visszaélés esetén helyi szövetelhaláshoz, tüdőgranulóma kialakulásához vagy egyéb súlyos, akár fatális reakciókhoz vezethet. Alkohol és az OxyContin egyidejű használata fokozhatja az OxyContin nemkívánatos hatásait; az egyidejű alkalmazást kerülni kell. Az OxyContin adagolása nem ajánlott műtéti beavatkozás előtt vagy 12-24 órával műtéti beavatkozást követően. A széklet üres mátrixokat (tablettákat) tartalmazhat. A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Az opioidok, például az oxikodon, befolyásolhatják a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely működését, és a nemi hormonok termelését. Megemelkedhet a szérum prolaktinszintje, és csökkenhet a plazma kortizol- és a tesztoszteronszintje. Ezek a hormonális változások klinikai tüneteket okozhatnak. További oxikodon dózisemelésre nem reagáló hyperalgesia ritkán, jellemzően nagy dózisoknál fordul elő. Ekkor dóziscsökkentésre vagy alternatív opioidra történő váltásra lehet szükség. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetésre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az oxikodon befolyásolhatja a gépjárművezetésre és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez főleg az OxyContin-kezelés elkezdésekor, dózisnöveléskor, készítményváltáskor fordulhat elő vagy abban az esetben, ha az OxyContin-t alkohollal vagy más KIR depresszánssal együtt adják. Stabil dózist szedő betegeket nem kell feltétlenül eltiltani. Az orvos egyénileg dönti el, hogy a beteg vezethet-e, illetve kezelhet-e gépeket. 4.9 Túladagolás A túladagolás tünetei A mérgezés tünetei a következők lehetnek: myosis, légzési elégtelenség, aluszékonyság, mely eszméletlenségig progrediálhat, a harántcsíkolt izomzat-petyhüdtsége, bradycardia valamint hypotonia. Súlyos esetekben előfordulhat: kóma, nem cardialis eredetű tüdő oedema és sok esetben súlyos keringési elégtelenség, mely akár halálos kimenetelű is lehet. Az oxikodon túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról számoltak be. A túladagolás kezelése A beteg légutait biztosítani kell. A mérgezéskor jelentkező tünetek kezelése: a túladagolás kezelése opioid antagonistákkal történhet (pl. naloxon-hidroklorid 0,4-2 mg intravénás adagolása). Ez szükség esetén 2-3 perces időközönként ismételhető, vagy 2 mg naloxon-hidroklorid 500 ml fiziológiás sóoldatban, illetve 5 %-os dextróz -oldatban (0,004 mg/ml naloxon-hidroklorid) infundálható. Az infúzió sebessége függ az előzőleg bólusban adott dózistól és attól, hogy a beteg hogyan reagál. A gyomor kiürítése megfontolandó. A keringés összeomlásának kezelésére szupportív terápiát kell alkalmazni (mesterséges lélegeztetés, oxigenizáció, vazopresszorok és infúzió). Szívmegállás vagy aritmia kezelésére szívmasszázs vagy defibrilláció alkalmazandó. A mesterséges lélegeztetést szükség esetén biztosítani kell. A víz- és elektrolit-háztartás fenntartása szükséges. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Szedatív gyógyszerek, mint például benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek: Az opioidok és az olyan szedatív gyógyszerek együttes használata, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek, az additív központi idegrendszeri (KIR) depresszáns hatás miatt növelik a szedálás, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát. Az együttes használat dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont). A teljesség igénye nélkül a következő gyógyszerek rendelkeznek KIR-depresszáns hatással: más opioidok, gabapentinoidok, például a pregabalin, anxiolitikumok, altatók és nyugtatók (beleértve a benzodiazepineket), antipszichotikumok, antidepresszánsok, fenotiazinok és alkohol. MAO-inhibitorok ismerten kölcsönhatásba lépnek a kábító fájdalomcsillapítókkal. MAO-gátlók hatására központi idegrendszeri izgatottság vagy depresszió jelentkezhet hypertensiv vagy hypotensiv krízissel társulva (lásd 4.4 pont). Monoamin-oxidáz-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása vagy alkalmazásuk abbahagyásától számított két héten belül nem javasolt. Az oxikodon egyidejű alkalmazása szerotonerg szerekkel - pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavételgátlókkal (SNRI) - toxikus szerotonin-hatást okozhat. A toxikus szerotonin-hatás lehetséges tünetei az elmeállapot változása (pl. izgatottság, hallucinációk, coma), vegetatív idegrendszeri instabilitás (pl. tachycardia, vérnyomás-ingadozás, hyperthermia), neuromuscularis rendellenességek (pl. hyperreflexia, mozgáskoordinációs zavar, izommerevség) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). Az ezeket a gyógyszereket szedő betegeknél az oxikodont körültekintően kell alkalmazni, és adagolásának csökkentése is szükségessé válhat. Az alkohol fokozhatja az OxyContin farmakodinámiás hatásait; az egyidejű alkalmazást kerülni kell. Oxikodon és antikolinerg szerek vagy antikolinerg aktivitású gyógyszerek egyidejű alkalmazása (például a triciklusos antidepresszánsok, antihisztaminok, antipszichotikumok, izomlazítók, anti-Parkinson szerek) növelhetik az antikolinerg mellékhatásokat. Az oxikodon főleg a CYP3A4 által metabolizálódik, de a lebomlásban a CYP2D6 is szerepet játszik. Ezen metabolikus utakat különböző egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek vagy étrendkiegészítők gátolhatják vagy indukálhatják. Az oxikodon dózisát ennek megfelelően esetleg módosítani szükséges. CYP3A4-gátlók, mint pl. makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin és telitromicin), azol szerkezetű gombaellenes szerek (pl. ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, és pozakonazol), proteáz-gátlók (pl. boceprevir, ritonavir, indinavir, nelfinavir és szakvinavir), cimetidin és grapefruitlé az oxikodon clearance csökkenését okozhatják, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. Ezért az oxikodon dózisát ennek megfelelően esetleg módosítani szükséges. Néhány konkrét példát az alábbiakban ismertetünk: * Az erős CYP3A4-gátló itrakonazol, per os 200 mg-os dózisban öt napon keresztül adva megnövelte az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan az AUC mintegy 2,4-szer volt nagyobb (tartomány 1,5-3,4). * Az erős CYP3A4-gátló vorikonazol, naponta kétszer 200 mg-os dózisban négy napon keresztül (az első két adag 400 mg volt) adva, megnövelte az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan az AUC mintegy 3,6-szer volt nagyobb (tartomány 2,7-5,6). * Az erős CYP3A4-gátló telitromicin, per os 800 mg-os dózisban négy napon keresztül adva megnövelte az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan, az AUC mintegy 1,8-szer volt nagyobb (tartomány 1,3-2,3). * A szintén CYP3A4-gátló grapefruitlé, 200 ml-t adva naponta háromszor öt napig, megnövelte az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan, az AUC mintegy 1,7-szer magasabb volt (tartomány 1,1-2,1). CYP3A4-induktorok, mint a rifampicin, karbamazepin, fenitoin és a közönséges orbáncfű indukálhatja az oxikodon metabolizmusát, ami az oxikodon clearance emelkedéséhez vezethet, ezáltal csökkentve az oxikodon plazmakoncentrációját. Ezért az oxikodon dózis módosítására lehet szükség. Néhány konkrét példát az alábbiakban ismertetünk: * A CYP3A4-induktor közönséges orbáncfű, napi háromszor 300 mg dózisban adva tizenöt napon keresztül csökkentette az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan, az AUC mintegy 50%-kal volt alacsonyabb (tartomány 37-57%). * A CYP3A4-induktor rifampicin, napi egyszeri 600 mg dózisban hét napon keresztül adva, csökkentette az orálisan adott oxikodon AUC-értékét. Átlagosan, az AUC mintegy 86%-kal volt alacsonyabb. Gyógyszerek, amelyek gátolják a CYP2D6 aktivitást, mint a paroxetin és a kinidin, csökkentheti az oxikodon clearance-ét, ami az oxikodon plazmakoncentráció-növekedéséhez vezethet. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Farmakológiai jellemzőiből adódóan, az oxikodon légzési elégtelenséget, myosist, bronchospasmust, simaizom-görcsöt okozhat, illetve elnyomhatja a köhögési reflexet. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger (főleg a kezelés megkezdésekor) és a székrekedés. A légzési elégtelenség a fő veszély az opioidok túladagolásakor és leggyakrabban idős vagy legyengült betegeknél jelentkezhet. Az opioidok arra érzékeny betegeknél súlyos vérnyomáscsökkenést okozhatnak. A nemkívánatos hatások osztályozásának alapját az alábbi gyakorisági kategóriák képezik: Nagyon gyakori: ? 1/10 Gyakori: ? 1/100 - <1/10 Nem gyakori: ? 1/1000 - <1/100 Ritka: ? 1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000, Nem ismert: A gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: túlérzékenység Nem ismert: anafilaktoid, vagy anafilaxiás reakció tünetei Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Gyakori: csökkent étvágy Nem gyakori: dehidráció Pszichiátriai kórképek Gyakori: szorongás, zavartság, depresszió, álmatlanság, idegesség, kóros gondolkodás. Nem gyakori: agitáltság, érzelmi labilitás, eufórikus hangulat, hallucinációk, csökkent libidó, kábítószer-függőség (lásd 4.4 pont) Nem ismert: agresszió Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori aluszékonyság, szédülés, fejfájás Gyakori: tremor, letargia Nem gyakori: amnézia, epileptiform görcsök, fokozott izomtónus, hypesthesia, akaratlan izom-összehúzódások, beszédzavar, syncope, paraesthesia, dysgeusia. Nem ismert: hyperalgesia Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: látászavar, myosis A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori: szédülés Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: palpitatio (a megvonási szindrómával összefüggésben) Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: vasodilatatio. Ritka: hypotensio, orthostaticus hypotensio. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori: dyspnoe Nem gyakori: légzésdepresszió Nem ismert: centrális alvási apnoe szindróma Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: székrekedés, hányás, hányinger Gyakori: hasi fájdalom, diarrhoea, szájszárazság, emésztési zavarok Nem gyakori: dysphagia, puffadás, böfögés, ileus Nem ismert: fogszuvasodás Máj- és epebetegségek illetve tünetek Nem gyakori: emelkedett májenzimek Nem ismert: cholestasis, epegörcs, az Oddi-sphincter diszfunkciója A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: (bőr)viszketés Gyakori: bőrkiütés, hyperhidrosis Nem gyakori: száraz bőr Ritka: csalánkiütés Vese és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: vizelet retentio A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nem gyakori: erectilis diszfunkció, hypogonadizmus Nem ismert: amenorrhoea Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: erőtlenség, fáradtság Nem gyakori: hidegrázás, szomatikus függőség elvonási tünetegyüttessel, rossz közérzet, oedema, perifériás oedema, tolerancia, szomjúság. Nem ismert: újszülöttkori elvonási tünetek Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Szerfüggőség Az OxyContin ismétlődő alkalmazása függőséget okozhat, még terápiás dózisban is. A szerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőitől, a dózistól és az opioid-kezelés időtartamától függően változhat (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők A gyermekek és serdülők (12 és 18 éves kor között) esetében előforduló mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló a felnőtteknél előforduló mellékhatásokéval (lásd 5.1 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Opioidok ATC kód: N02A A05 Hatásmechanizmus Az oxikodon opioid agonista. Antagonista tulajdonsággal nem rendelkezik. Hatása a morfinéhoz hasonló. Affinitást mutat a kappa-, mű- és delta-opioid receptorokhoz az agyban és a gerincvelőben. Elsősorban analgetikus, nyugtató, köhögéscsillapító és anxiolitikus (szorongás-csökkentő) hatású. Endokrin rendszer Lásd 4.4 pont. Emésztőrendszer Az opioidok az Oddi-sphincter görcsét és epeúti nyomásfokozódást, valamint dózisfüggő módon székrekedést okozhatnak Gyermekek és serdülők Összességében az oxikodonra vonatkozóan klinikai, farmakodinámiás és farmakokinetikai vizsgálatokban gyűjtött biztonságossági adatok azt igazolják, hogy az oxikodont általában jól tolerálják a gyermekek és serdülők, a nemkívánatos események elsősorban a gastrointestinalis rendszert és az idegrendszert érintik. A nemkívánatos események összhangban voltak az oxikodon, valamint egyéb, hasonló erős opioidok ismert biztonságossági profiljával (lásd 4.8 pont: Nemkívánatos hatások, mellékhatások). Nem végeztek klinikai vizsgálatokat a hosszabb távú alkalmazásra vonatkozóan 12-18 éves gyermekeknél és serdülőknél. Más farmakológiai hatások In vitro és állatkísérletek azt mutatják, hogy a természetes opiátoknak, mint például a morfinnak számos hatása van az immunrendszerre; ennek klinikai jelentősége nem ismert. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás: Az oxikodon a gyomor-bél rendszerből gyorsan és jól felszívódik. Abszolút biohasznosulása nagy, orális alkalmazást követően elérheti a 87 %-ot is. Az oxikodon retard tablettákból lassabban szabadul fel az oxikodon, mint az azonnali hatóanyagleadású oxikodon-tablettákból vagy -kapszulákból. A felszabadulás in vitro a kémhatástól függ. Az oxikodon plazmakoncentrációját csak névlegesen érinti az életkor, ugyanis 15%-kal magasabb időseknél, mint fiatal vizsgálati alanyoknál. A 10, 20 mg-os retard tabletták biológiailag egyenértékűek a felszívódás sebességét és mértékét illetően egyaránt, valamint dózisarányosak a felszívódás mértékét illetően. Magas zsírtartalmú étel fogyasztása után emelkedhet a plazmakoncentráció csúcsértéke az éhomi állapotban történő adagoláshoz képest. Javasolt, hogy a betegek egyenletesen, az étkezésekhez időzítve alkalmazzák a gyógyszert. Az orálisan alkalmazott OxyContin retard tabletták biohasznosulása összevethető a hagyományos orális oxikodonnal, azonban a retard tabletták a maximális plazma koncentrációt mintegy 3-5 óra alatt érik el, szemben a mintegy 1-1,5 óra időtartammal. A 12 óránként alkalmazott OxyContin tablettákból felszabaduló oxikodon legmagasabb és legalacsonyabb koncentrációja megegyezik a 6 óránként alkalmazott fele mennyiségű hatóanyagot tartalmazó hagyományos oxikodon készítményekkel. A táplálékbevitelnek nincs hatása az oxikodon felszívódására az OxyContin-ból. Az oxikodon az OxyContin tablettából két fázisban szabadul fel, az első fázisban egy relatíve gyors felszabadulás (release) következik be, amely egy gyors fájdalomcsillapító hatást eredményez, amelyet jobban kontrollált felszabulás követ, amely meghatározza a mintegy 12 órán át tartó hatást. Az oxikodon felszabadulás az OxyContin tablettából a pH-tól független. A 10 mg, 20 mg-os OxyContin tabletták bioekvivalensek a felszívódás hatásfokát és mértékét illetően. Eloszlás: Az oxikodon eloszlik az egész testben. Kb. 45% kötődik plazmafehérjékhez. Biotranszformáció és elimináció: Az oxikodon a májban a CYP3A4-en és CYP2D6-on keresztül metabolizálódik noroxikodonra, oximorfonra és noroximorfonra, amelyek ezt követően glükuronidálódnak. A noroxikodon és noroximorfon a fő keringő metabolitok. A noroxikodon gyenge mu opioid agonista. A noroximorfon potens mu opioid-agonista; azonban nem jut át a vér-agy gáton jelentős mértékben. Az oximorfon potens mu opioid agonista, azonban nagyon kis koncentrációban van jelen az oxikodon beadását követően. Ezen metabolitok egyike sem járul hozzá klinikailag jelentős mértékben az oxikodon fájdalomcsillapító hatásához. Az oxikodon is metabolizálódik a vesében és a bél nyálkahártyájában. A felezési ideje 4,5 óra. Kiválasztása a vesén keresztül (vizelet) többnyire morfin-3-glükuronid formájában és kisebb mértékben morfin-6-glükuronid formájában történik. 7-10% ürül a széklettel. Az oxikodon plazmakoncentrációját normál esetben csak az életkor befolyásolja, így 15%-kal nagyobb idősebb, mint fiatal egyéneknél. Nőknél, átlagosan, az oxikodon plazmakoncentrációja akár 25%-kal magasabb, mint férfiaknál a testsúlyra vonatkoztatva. Az enyhétől a súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél az oxikodonnak és noroxikodonnak lehet magasabb plazmakoncentrációja és az oximorfonnak alacsonyabb plazmaszintje. Az eliminációs felezési idő oxikodon esetében megemelkedhet és ez együtt járhat a gyógyszer hatás intenzitásának növekedésével. Az enyhétől a súlyos veseműködési zavarban szenvedő betegeknél az oxikodonnak és metabolitjainak lehet magasabb plazmakoncentrációja. Az eliminációs felezési idő oxikodon esetében meghosszabbodhat. Az idősek esetében a morfin anyagcsere lassabb, ezért magasabb csúcskoncentráció és hosszabb felezési idő várható. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Teratogenitás Az oxikodon nem befolyásolta a hím és a nőstény patkányok termékenységét vagy a korai embrionális fejlődést napi 8 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban. Továbbá az oxikodon nem váltott ki súlyos fejlődési rendellenességeket sem patkányoknál napi 8 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban, illetve nyulaknál napi 125 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban. A fejlődési variációk (beleértve túlzott számú (27) presacralis csigolyát és extra bordapárokat) dózisfüggő növekedését észlelték nyulaknál az egyes magzatok adatainak elemzése során. Azonban ugyanezen adatok elemzése során, amikor egyedi magzatok helyett almokat tanulmányoztak, nem mutatkozott a fejlődési variációk dózisfüggő növekedése, noha az extra presacralis csigolyák incidenciája változatlanul szignifikánsan magasabb volt a napi 125 mg/ttkg csoportban, mint a kontrollcsoportban. Ez az adagolási szint súlyos farmakotoxikus hatásokkal járt vemhes állatoknál, ezért lehetséges, hogy a magzatoknál megfigyelt elváltozások a súlyos anyai toxicitás másodlagos következményei voltak. A prenatalis és a postnatalis fejlődés patkányokkal végzett vizsgálatában az anya testtömege és az ételbevitel paraméterek csökkentek a napi ?2 mg/ttkg dózisok esetén, a kontrollcsoporttal összehasonlítva. A testtömeg alacsonyabb volt a napi 6 mg/ttkg adagolási csoportú anya patkányoktól származó F1 generációban. Nem észleltek a fizikális, reflexekkel kapcsolatos vagy szenzoros fejlődési paraméterekre, illetve a viselkedési és reproduktív indexekre kifejtett hatásokat az F1 utódokban (a NOEL értéke az F1 utódokban napi 2 mg/ttkg volt a testtömegre kifejtett, napi 6 mg/ttkg mellett tapasztalt hatások alapján). A vizsgálatban egyik dózis mellett sem mutatkoztak hatások az F2 generációban. Karcinogenitás A karcinogenitást egy 2 évig tartó, per os nyeletéses vizsgálatban tanulmányozták Sprague Dawley patkányoknál. Az oxikodon nem növelte a daganatok incidenciáját hím és nőstény patkányoknál napi 6 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban. A dózisokat korlátozták az oxikodon opioidokkal összefüggő farmakológiai hatásai. Mutagenitás Az in vitro és in vivo vizsgálatok eredményei azt jelzik, hogy az oxikodon genotoxicitási kockázata embernél minimális vagy nincs is a terápiásan elérhető szisztémás oxikodon-koncentrációk mellett. Az oxikodon nem volt genotoxikus egy bakteriális mutagenitásvizsgálatban, illetve egy egéren végzett in vivo mikronukleuszvizsgálatban. Az oxikodon pozitív választ produkált in vitro egér lymphomavizsgálatban patkány máj S9 metabolikus aktiváció jelenlétében, 25 ?g/ml feletti adagolási szinteken. Két in vitro kromoszómaaberrációs vizsgálatot végeztek humán lymphocytákkal. Az első vizsgálatban az oxikodon metabolikus aktiválódás nélkül negatív volt, azonban S9 metabolikus aktiválódással pozitív volt a 24 órás időpontban, az expozíció után 48 órával azonban nem. A második vizsgálatban az oxikodon egyáltalán nem mutatott klasztogenitást metabolikus aktiválódással vagy anélkül, tetszőleges koncentrációban vagy időpontban. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db filmtabletta buborékcsomagolásban és dobozban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés: a gyógyszerkészítmény kábítószernek minősül. Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Mundipharma Gesellschaft m.b.H., A-1100 Bécs, Wiedner Gürtel 13, Turm 24, OG 15, Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-7166/03 (OxyContin 10 mg retard filmtabletta 30×) OGYI-T-7166/04 (OxyContin 20 mg retard filmtabletta 30×) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1999. január 1. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. március 31. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. március 31. 13 NNGYK/GYSZ/10885/2024 NNGYK/GYSZ/10888/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Ennek a gyógyszernek a használatát lehetőség szerint kerülni kell azoknál a betegeknél, akik terhesek vagy szoptatnak. Terhesség Kevés adat áll rendelkezésre az oxikodon terhesség alatt történő alkalmazására vonatkozóan. A szülés előtti 3-4 hétben opioid kezelésben részesült anyák gyermekeit fokozottan kell ellenőrizni a légzésdepresszió veszélye miatt. Oxikodon kezelés alatt álló anyáknál az újszülöttben elvonási tünetek figyelhetők meg (újszülöttkori opioid elvonási tünetek). Szoptatás Az oxikodon kiválasztódik az anyatejbe és az újszülötteknél légzésdepressziót okozhat. Ezért szoptató anyáknál ennek a gyógyszernek az alkalmazását kerülni kell. Termékenység Nem állnak rendelkezésre adatok az oxikodon humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Patkányok esetén az oxikodon-kezelés nem befolyásolta a párosodást vagy a termékenységet (lásd 5.3 pont). | 
