Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz (por injekcióhoz). A por fehér vagy csaknem fehér színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóPfizer Europe MA EEIG Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL SOMAVERT 10 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 10 mg pegviszomantot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 10 mg pegviszomantot tartalmaz.* Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer 10 mg-os hatáserőssége 0,4 mg nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként. SOMAVERT 15 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 15 mg pegviszomantot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 15 mg pegviszomantot tartalmaz.* Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer 15 mg-os hatáserőssége 0,4 mg nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként. SOMAVERT 20 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 20 mg pegviszomantot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 20 mg pegviszomantot tartalmaz.* Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer 20 mg-os hatáserőssége 0,4 mg nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként. SOMAVERT 25 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 25 mg pegviszomantot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 25 mg pegviszomantot tartalmaz.* Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer 25 mg-os hatáserőssége 0,5 mg nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként. SOMAVERT 30 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 30 mg pegviszomantot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 30 mg pegviszomantot tartalmaz.* Ismert hatású segédanyag: A gyógyszer 30 mg-os hatáserőssége 0,6 mg nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként. *rekombináns DNS technológiával, Escherichia coli sejtekben állítják elő. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Por: Glicin Mannit (E421) Vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfát Nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát Oldószer: Injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok Acromegaliás felnőtt betegek kezelése, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatin-analógokkal való megfelelő orvosi kezelés hatására nem normalizálódott az IGF-I koncentrációja vagy a kezelést nem tolerálták. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést acromegalia kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell elkezdeni. Adagolás Telítő adagként 80 mg pegviszomantot kell subcutan beadni orvosi felügyelet mellett. Ezt követően 1 ml injekcióhoz való vízben feloldott 10 mg SOMAVERT-et kell naponta egyszer subcutan injekcióként beadni. Az adagot a szérum IGF-I-szintje alapján kell beállítani. A szérum IGF-I koncentrációt 4-6 hetente kell meghatározni, és a megfelelő adag beállításához 5 mg/nap adaggal kell emelni a dózist, annak érdekében, hogy a szérum IGF-I-szintje az adott korcsoport normál tartományába essen, és a kezelés hatása optimális legyen. A májenzimek kiindulási szintjének vizsgálata a SOMAVERT-kezelés elindítása előtt A SOMAVERT-kezelés megkezdése előtt vizsgálni kell a betegek kiindulási májenzimszintjeit [glutamát-piruvát-transzamináz, GPT (ALAT), glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT (ASAT), összbilirubin (TBIL) és alkalikus-foszfatáz (ALP)]. A SOMAVERT-kezelés kiindulási májenzimszintek alapján történő elindítására vonatkozó ajánlások, valamint a májenzimszintek SOMAVERT-kezelés során történő monitorozására vonatkozó ajánlásokért olvassa el a Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések (4.4) A. táblázatát. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. A különböző adagolásokhoz a következő kiszerelések állnak rendelkezésre: SOMAVERT 10 mg, SOMAVERT 15 mg, SOMAVERT 20 mg, SOMAVERT 25 mg és SOMAVERT 30 mg. Gyermekek és serdülők A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát 0-17 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Idősek Az adag módosítása nem szükséges. Máj- vagy vesekárosodás A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem állapították meg. Az alkalmazás módja A pegviszomantot subcutan injekcióként kell beadni. A lipohypertrophia elkerülése érdekében az injekció helyét naponta váltogatni kell. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Nyomonkövethetőség A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni. Növekedési hormont termelő tumorok Mivel a növekedési hormont termelő hypophysis tumorok esetenként nőhetnek, amely súlyos következményekkel (pl. látótérkiesés) járhat, fontos minden beteget szorosan monitorozni. Ha a tumor növekedése bebizonyosodik, tanácsos alternatív eljárásokhoz folyamodni. A szérum IGF-I-szintjének ellenőrzése A pegviszomant a növekedési hormon hatékony antagonistája. A gyógyszerkészítmény alkalmazása alatt növekedésihormon-hiányos állapot alakulhat ki, a növekedési hormon emelkedett szérumszintje ellenére. A szérum IGF-I-szintjét folyamatosan ellenőrizni kell, és a korcsoportnak megfelelő normáltartományban kell tartani a pegviszomant adagjának megfelelő módosításával. GPT (ALAT) vagy GOT (ASAT) emelkedése A SOMAVERT-kezelés megkezdése előtt vizsgálni kell a betegek kiindulási májenzimszintjeit [glutamát-piruvát-transzamináz, GPT (ALAT), glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT (ASAT), összbilirubin (TBIL) és alkalikus foszfatáz (ALP)]. GPT- és GOT-emelkedés észlelésekor, vagy az olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében bármilyen szomatosztatin-analóggal végzett kezelés szerepel, ki kell zárni az obstruktív epeúti betegség lehetőségét. A pegviszomant-kezelést abba kell hagyni, ha a májbetegség tünetei tartósan fennállnak. A SOMAVERT-kezelés kiindulási májenzimszintek alapján történő elindítására vonatkozó ajánlások, valamint a májenzimszintek SOMAVERT-kezelés során történő monitorozására vonatkozó ajánlásokért olvassa el az A. táblázatot. A. táblázat: A SOMAVERT-kezelés kiindulási májenzimszintek alapján történő elindítására, valamint a májenzimszintek SOMAVERT-kezelés során történő monitorozására vonatkozó ajánlások Kiindulási májenzimszintek Ajánlások Normál ? ? A SOMAVERT-kezelés megengedhető. Ellenőrizni kell az GPT (ALAT) és GOT (ASAT) szintjét a SOMAVERT-kezelés első 6 hónapjában 4-6 hetenként, illetve ettől függetlenül bármikor, ha a betegnek hepatitisre utaló tünetei vannak. Emelkedett, de nem haladja meg az ULN 3-szorosát ? A SOMAVERT-kezelés megengedhető, azonban ellenőrizni kell a májenzimszinteket a kezelés megkezdésétől számított 1 éven keresztül havonta, majd a rákövetkező évben félévente. Meghaladja az ULN 3-szorosát ? ? Nem szabad alkalmazni a SOMAVERT-kezelést, amíg egy átfogó vizsgálat meg nem állapítja a beteg májműködési zavarát. Meg kell állapítani, hogy fennáll-e cholelithiasis vagy choledocholithiasis, különösen, ha a beteg korábban már részesült szomatosztatin-analóg szerekkel végzett kezelésben. ? A SOMAVERT-kezelés megindítását a vizsgálat eredménye alapján kell mérlegelni. ? Ha az orvos a kezelés mellett dönt, a májenzimszinteket és a klinikai tüneteket szorosan monitorozni kell. Rövidítések: GPT = glutamát-piruvát-transzamináz; ALAT = alanin-aminotranszferáz; GOT = glutamát-oxálacetát transzamináz; ASAT = aszpartát-aminotranszferáz; ULN = a normálérték felső határa Ha a SOMAVERT-kezelés alatt a beteg májenzimszintjei megemelkednek, vagy bármilyen egyéb, májműködési zavarra utaló panasz vagy tünet jelenik meg, az alábbi kezelési ajánlásokat kell követni (B. táblázat). B. táblázat. Kóros májenzimszinteken alapuló klinikai ajánlások a SOMAVERT-kezelés alatt Májenzimszintek és klinikai panaszok/tünetek Ajánlások Emelkedett, de nem haladja meg az ULN 3-szorosát ? A SOMAVERT-kezelés folytatható, azonban havonta monitorozni kell a májenzimszinteket az esetleges további emelkedés megállapítása érdekében. Nagyobb mint 3-szoros ULN, de nem haladja meg az ULN 5-szörösét (hepatitis vagy egyéb májkárosodás okozta panaszok/tünetek nélkül, illetve a szérum TBIL emelkedése nélkül) • A SOMAVERT-kezelés folytatható, azonban hetente monitorozni kell a májenzimszinteket az esetleges további emelkedés megállapítása érdekében (lásd alább). • Részletes májfunkció vizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy fennáll-e májműködési zavar egyéb okozója. Legalább 5-szörös ULN, vagy a transzaminázok legalább 3-szoros ULN emelkedése a szérum TBIL emelkedésével együtt (hepatitis vagy egyéb májkárosodás jeleivel/tüneteivel vagy azok nélkül) • Azonnal abba kell hagyni a SOMAVERT-kezelést. • Részletes májfunkció vizsgálatot kell végezni, beleértve a májenzimszintek rendszeres mérését annak megállapítására, hogy a szérum szintek visszatérnek-e a normál tartományba (és ha igen, mikor). • Ha a májenzimszintek rendeződnek (függetlenül attól, hogy a vizsgálat feltárt-e egyéb okot a májműködési zavarra), a májenzimszintek gyakori monitorozása mellett meg kell fontolni a SOMAVERT-kezelés körültekintő újraindítását. Hepatitis vagy egyéb májkárosodás panaszai/tünetei (pl. sárgaság, bilirubinuria, fáradtságérzet, hányinger, hányás, jobb felső kvadránsra lokalizálódó fájdalom, ascites, tisztázatlan eredetű oedema, könnyen kialakuló bőrbevérzés) • Azonnal részletes májfunkció vizsgálatot kell végezni. • Ha a májműködési zavar megerősítést nyer, a gyógyszer használatát le kell állítani. Hypoglykaemia Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegeken végzett pegviszomant-vizsgálat ebben a betegcsoportban a hypoglykaemia kockázatát jelezte. Ezért egyidejűleg acromegaliában és diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésekor szükségessé válhat az inzulin vagy az orális antidiabetikumok adagjának csökkentése (lásd 4.5 pont). Javult termékenység A kezelés hatására kialakuló IGF-I koncentráció csökkenése a beteg klinikai állapotának javulását eredményezi, és nőbetegeknél javíthatja a termékenységet is (lásd 4.6 pont). Terhesség Az acromegalia kontrollja javulhat a terhesség során. A pegviszomant alkalmazása nem ajánlott terhesség alatt (lásd 4.6 pont). A pegviszomant terhesség alatti alkalmazása esetén szorosan monitorozni kell az IGF-I-szintjét. Lehetséges, hogy az IGF-I értékei alapján módosítani kell a pegviszomant adagjait (lásd 4.2 pont). Nátriumtartalom Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként. Alacsony nátriumtartalmú diétán lévő betegeknél megemlíthető, hogy ez a készítmény gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 4.9 Túladagolás A pegviszomanttal történő túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az egy jelentett akut túladagolás esetében, amikor 7 napon keresztül napi 80 mg adagot adtak be, a beteg kissé fokozott fáradtságérzetről és szájszárazságról számolt be. A kezelés abbahagyását követő héten a következő nemkívánatos eseményeket észlelték: insomnia, fokozott fáradtságérzet, perifériás oedema, finom tremor és hízás. Két héttel a kezelés abbahagyása után leukocytosist, és az injekciók és véna punkciók helyén mérsékelt fokú vérzést észleltek, amelyek nagy valószínűséggel a pegviszomanttal összefüggésbe hozhatók. Túladagolás esetén a gyógyszer adagolását fel kell függeszteni mindaddig, amíg az IGF-I szintje megközelíti vagy eléri a normális tartományt. Kölcsönhatás6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Biztonságossági profil összefoglalása Az alábbi lista tartalmazza a SOMAVERT klinikai vizsgálataiban észlelt nemkívánatos hatásokat. Klinikai vizsgálatokban pegviszomanttal kezelt betegek (n = 550) nagyrészt enyhe-közepes mértékű, rövid ideig tartó nemkívánatos hatásokról számoltak be, amelyek miatt a kezelést nem kellett abbahagyni. A klinikai vizsgálatokban részt vevő, pegviszomanttal kezelt acromegaliás betegek ? 10%-ában előforduló, leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások közé tartoznak a fejfájás (25%), arthralgia (16%) és hasmenés (13%). Mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi felsorolás a klinikai vizsgálatokban megfigyelt vagy spontán jelentett mellékhatásokat tartalmazza, szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság szerint osztályozva. A nemkívánatos hatásokat az alábbi kategóriák alapján csoportosították: Nagyon gyakori: ?1/10 Gyakori: 1/100 - <1/10 Nem gyakori: 1/1000 - <1/100 Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg) Szervrendszer Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (1/100 - <1/10) Nem gyakori (1/1000 - <1/100) Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek thrombocytopenia, leukopenia, leukocytosis, vérzéses diathesis Immunrendszeri betegségek és tünetek hiperszenzitivitási reakciók b anafilaktikus reakció b, anafilaktoid reakció b Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hypercholesterin aemia, hyperglykaemia, hypoglykaemia, testsúlygyarapod ás hypertriglyceridaem ia Pszichiátriai kórképek szokatlan álmok pánikroham, rövidtávú memóriazavar, apathia, confusio, alvászavar, fokozott libido düh Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás aluszékonyság, tremor, szédülés, hypaesthesia narcolepsia, migrén, ízérzés zavara Szembetegségek és szemészeti tünetek szem fájdalma asthenopia A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei Méniere-betegség Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek perifériás oedema Érbetegségek és tünetek hypertonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe gégegörcs b Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasmenés hányás, székrekedés, émelygés, haspuffadás, dyspepsia, flatulencia aranyér, fokozott nyálképződés, szájszárazság, fogbetegség Szervrendszer Nagyon gyakori (?1/10) Gyakori (1/100 - <1/10) Nem gyakori (1/1000 - <1/100) Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek kóros májfunkciós tesztek (pl. transzaminázok szintjének emelkedése) (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei hyperhidrosis, contusio, pruritus b, bőrkiütés b arcoedema, száraz bőr, véraláfutásokra való hajlam, éjszakai izzadás, erythema b, utricaria b angiooedema b A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei arthralgia myalgia, arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek haematuria proteinuria, polyuria, vesekárosodás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók injekció okozta helyi reakció (ideértve az injekció helyén jelentkező hiperszenzitivitás t), az injekció beadása helyén véraláfutás vagy vérzés, injekció beadása helyén hypertrophia (pl. lipohypertrophia) a, influenzaszerű betegség, fáradtság, asthenia, pyrexia rossz közérzet, csökkent sebgyógyulási hajlam, éhségérzet a A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírást lásd alább. b Hiperszenzitivitási reakcióhoz kapcsolódó mellékhatás A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírás A legtöbb, az injekció helyén fellépő reakció, amit erythema és érzékenység jellemez, a pegviszomant-kezelés folytatása mellett spontán, lokális tüneti kezelésre rendeződött. Az injekció helyén hypertrophia megjelenését figyelték meg, ideértve a lipohypertrophiát is. A pegviszomanttal kezelt betegek 16,9%-ánál izolált, növekedési hormon-ellenes antitestek alacsony titerű megjelenését észlelték. Ezen antitestek klinikai jelentősége nem ismert. Szisztémás hiperszenzitivitási reakciókat, köztük anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat, laryngospasmust, angiooedemát, generalizált bőrreakciókat (bőrkiütés, erythema, pruritus, urticaria) jelentettek a forgalomba hozatalt követő használat során. Néhány betegnél hospitalizációra volt szükség. Újra történő alkalmazáskor a tünetek nem fordultak elő ismételten minden betegnél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb hyphophysis elülső lebeny hormonok és analógok, ATC kód: H01AX01 Hatásmechanizmus A pegviszomant a humán növekedési hormonnal analóg vegyület, amely genetikai módosítás következtében a növekedési hormon receptorának antagonistája. A pegviszomant a sejtek felületén levő növekedési hormon receptorokhoz kötődik, és ezáltal gátolja a növekedési hormon kötődését, valamint a növekedési hormon intracellularis jelátvitelét. A pegviszomant nagy fokban szelektív a növekedési hormon receptorokra, és nem ad keresztreakciót más citokin receptorokkal, beleértve a prolaktin receptort. Farmakodinámiás hatások A pegviszomant, a növekedési hormon hatásának gátlása révén az inzulin-szerű növekedési faktor (insulin-like growth factor - IGF-I) valamint más, a növekedési hormon kontrollja alatt álló szérumfehérjék, mint a szabad IGF-I, az IGF-I savérzékeny alegysége (acid labile subunit - ALS) és az inzulin-szerű növekedési faktort megkötő protein-3 (insulin-like growth factor binding protein - IGFBP-3) szérumkoncentrációjának csökkenését idézi elő. Klinikai hatásosság és biztonságosság Egy 12 hetes, randomizált, dupla vak, multicentrikus klinikai vizsgálatban a pegviszomantot placeboval hasonlították össze 112 acromegaliás betegen. A pegviszomanttal kezelt betegcsoportban a IGF-I (p<0,0001), szabad IGF-I (p<0,05), IGFBP-3 (p<0,05) és ALS (p<0,05) középértékek dózisfüggő, statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték a kiindulás utáni összes viziten. A vizsgálat végén (a 12. héten) a szérum IGF-I koncentrációja a normál tartományt a placeboval kezelt csoportban a betegek 9,7%-ában, a pegviszomanttal kezelt csoportban pedig a betegek 38,5, 75 és 82%-ában érte el 10, 15 és 20 mg-os napi adag mellett. A placebo csoporttal összehasonlítva statisztikailag szignifikáns (p<0,05) javulást észleltek a tüneteket értékelő összesített pontszámban mind a három dóziscsoportban. Egy hosszútávú, nyílt, dózis-titrációs vizsgálatban az acromegaliás betegek 38 főből álló csoportját követték legalább 12 egymást követő hónapon (középérték 55 hét) keresztül a pegviszomant napi adagolása mellett. Ebben a csoportban az IGF-I koncentrációjának középértéke 917 ng/ml-ről 299 ng/ml-re csökkent, és 92%-uk esetén az IGF-I koncentrációja elérte a normális, korcsoportnak megfelelő tartományt. Különböző vizsgálatokban, és az Acrostudy vizsgálatban is, a pegviszomant a betegek nagy százalékánál (> 70%) normalizálta az IGF-I-szintet és szignifikánsan csökkentette az éhgyomri plazma-glükóz- (FPG) szintet és az éhgyomri plazma-inzulin- (FPI) szintet. A pegviszomant az inzulinérzékenységet is növeli, ez valószínűleg a GH-receptorok blokádjának köszönhető, főleg a májszövetekben, a zsírszövetekben, a vesében és a vázizmokban, így megakadályozva a növekedési hormonok (GH) káros hatását az inzulin jelátviteli útjára, a lipolízisre és a glükoneogenezisre. Azonban ezen hatásmechanizmusok teljes biztonsággal nem ismertek. Lehetséges, hogy a diabetes mellitusban szenvedő akromegáliás beteg inzulinadagját vagy vércukorszintet csökkentő gyógyszerének adagját csökkenteni kell (lásd 4.4 és 4.5 pont). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Subcutan adagolás után a pegviszomant felszívódása lassú és elhúzódó, a pegviszomant szérumcsúcskoncentrációja általában a beadás után csak 33-77 órával alakul ki. A subcutan adag felszívódásának középértéke 57% volt az intravénás adagéhoz viszonyítva. Eloszlás A pegviszomant látszólagos eloszlási térfogata viszonylag kicsi (7-12 l). Biotranszformáció A pegviszomant metabolizmusát nem vizsgálták. Elimináció A pegviszomant teljes test szisztémás clearance középértéke többszöri adagolás után körülbelül 28 ml/óra, 10-20 mg/nap subcutan adagolás esetén. A pegviszomant veseclearance-e elhanyagolható, és a teljes test clearance kevesebb, mint 1%-áért felelős. A pegviszomant lassan ürül a szérumból, a felezési idő középértékét 74-172 órára becsülik mind egyszeri, mind többszöri adagolás után. Linearitás/nem-linearitás A pegviszomant egyszeri subcutan adagolása után nem észleltek lineáris összefüggést emelkedő (10, 15 és 20 mg-os) adagokkal. A populációs farmakokinetikai vizsgálatokban az egyensúlyi állapotban nagyjából lineáris farmakokinetikát észleltek. Két hosszú távú vizsgálatban résztvevő 145 betegnél a pegviszomant átlagos szérumkoncentrációja (± SD) körülbelül 8800 ± 6300, 13200 ± 8000 és 15600 ± 10300 ng/ml volt 10, 15 és 20 mg-os napi adagok mellett. A pegviszomant farmakokinetikája hasonló egészséges önkénteseknél és acromegaliás betegeknél, azonban nagyobb testsúlyú egyéneknél a pegviszomant teljes test clearance-e kissé nagyobb, mint kisebb testsúlyú egyéneknél, akiknek ezért nagyobb adag pegviszomantra lehet szükségük. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A patkányoknál és majmoknál végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Azonban, a majmoknál észlelt jelentős farmakológiai hatás miatt nem vizsgálták a készítmény szisztémás hatását nagyobb adagokban, mint amit betegek kapnak a kezelés során. Patkányoknál végzett karcinogenitási vizsgálatban a hímeknél az injekció beadásának helyén fibrosissal és histiocytás gyulladással társult malignus fibrosus histiocytomák kialakulását figyelték meg olyan expozíciós szintnél, amely két hosszútávú vizsgálatban napi 30 mg dózisnál mért átlagos plazmakoncentrációkon alapuló humán expozíciós szint háromszorosának felelt meg. A reakció jelentősége embernél jelenleg nem ismert. Az injekció beadási helyén kialakuló daganatok megemelkedett incidenciáját valószínűleg irritáció, valamint a patkányok ismételt subcutan injekciókkal szembeni nagy fokú érzékenysége okozta. A korai embrionális fejlődést és az embryofoetalis fejlődést vemhes nyulaknál vizsgálták napi 1, 3 és 10 mg/ttkg pegviszomant subcutan dózisaival. Nem mutatkozott arra utaló bizonyíték, hogy a pegviszomant organogenesis során történő alkalmazása teratogén hatásokkal járna. Mindkét vizsgálatban a beágyazódás utáni veszteség növekedését figyelték meg napi 10 mg/ttkg alkalmazásakor (ez a testfelület alapján számított maximális humán terápiás dózis 6-szorosa). Termékenységi vizsgálatokat nem végeztek. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 mg vagy 15 mg vagy 20 mg vagy 25 mg vagy 30 mg pegviszomant por, dugóval (butilgumi) lezárt (I. típusú) injekciós üvegben és 1 ml oldószer (injekcióhoz való víz) előretöltött fecskendőben (I. típusú boroszilikát üveg) gumidugattyúval (brómbutil gumi) és védőkupakkal (brómbutil gumi). A műanyag védőkupak színe a termék hatáserősségét mutatja. SOMAVERT 10 mg és 15 mg Kiszerelés: 30 db injekciós üveg, előretöltött fecskendő és biztonsági tű. SOMAVERT 20 mg, 25 mg és 30 mg Kiszerelések: 1 db és 30 db injekciós üveg, előretöltött fecskendő és biztonsági tű Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az injekció beadásához szükséges fecskendő és biztonsági tű a gyógyszer mellett található. A mellékelt biztonsági tű csatlakoztatása előtt a fecskendő biztonsági kupakját a kupak lepattintásával el kell távolítani az előretöltött fecskendőről. A fecskendőt függőlegesen kell tartani a szivárgás megakadályozása érdekében, és arról is gondoskodni kell, hogy a fecskendő vége ne érintkezzen semmivel. A port 1 ml oldószerrel kell feloldani. Az oldószer átfecskendezésekor az injekciós üveget és a fecskendőt az alábbi ábra szerinti szögben kell tartani. Adja az oldószert a port tartalmazó injekciós üvegbe. A habképződés lehetőségének megelőzése érdekében az oldószert lassan kell az injekciós üvegbe engedni, ez ugyanis felhasználhatatlanná tenné a gyógyszert. Óvatosan oldja fel a port lassú, körkörös mozdulatokkal. Ne rázza erőteljesen, mivel ez a hatóanyag denaturációját idézheti elő. Feloldás után, a beadás előtt az oldatot meg kell vizsgálni, hogy nem tartalmaz-e külső (vagy bármilyen idegen) részecskét, illetve nem mutat-e eltérést a külső megjelenése. Bármelyik észlelése esetén dobja ki a készítményt. A feloldott SOMAVERT felszívása előtt fordítsa fejjel lefelé az injekciós üveget a beleszúrt fecskendővel, és győződjön meg arról, hogy a dugóban található hézag az alábbi ábra szerint látható: Húzza a tűt lefelé addig, amíg a tű hegye a folyadék legaljára nem ér. Lassan húzza ki a dugattyút a fecskendőből, hogy felszívja a gyógyszert az injekciós üvegből. Ha levegőbuborékokat lát a fecskendőben, kocogtassa meg a fecskendőt, hogy a levegőbuborékok felülre kerüljenek, és óvatosan fecskendezze át a levegőbuborékokat az injekciós üvegbe. A fecskendő és a tű megsemmisítése előtt hajtsa a védőhüvelyt a tűre, és bizonyosodjon meg arról, hogy a helyére kattan. A fecskendőt és a tűt soha nem szabad újra felhasználni. Csak egyszeri használatra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások A port tartalmazó injekciós üveg hűtőszekrényben (2°C - 8°C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az injekciós üvege(ke)t tartsa a dobozában/dobozukban. A SOMAVERT por injekciós üvegét/üvegeit tartalmazó doboz(ok) egy egyszeri, legfeljebb 30 napos időszakig tárolható(k) szobahőmérsékleten (legfeljebb 25°C-on). A szavatossági időt fel kell tüntetni a dobozon (a hűtőszekrényből történő kivétel időpontjától számítva legfeljebb 30 nap). Az injekciós üvege(ke)t óvni kell a fénytől, továbbá nem tehető(k) vissza a hűtőszekrénybe. Ha nem használják fel a szobahőmérsékleten való tárolás során 30 napon belül, vagy a dobozon szereplő lejárati ideig, - azt az időpontot figyelembe véve, amelyikre hamarabb sor kerül - a SOMAVERT por injekciós üvegét/üvegeit meg kell semmisíteni. Az előretöltött fecskendő(k) legfeljebb 30°C-on tárolandó(k), illetve tárolható(k) hűtőszekrényben (2°C - 8°C). Nem fagyasztható! Feloldás után: A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Feloldás után a gyógyszerkészítményt azonnal fel kell használni. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Pfizer Europe MA EEIG Boulevard de la Plaine 17 1050 Bruxelles Belgium 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/02/240/001 10 mg 30 db injekciós üveg EU/1/02/240/002 15 mg 30 db injekciós üveg EU/1/02/240/004 20 mg 1 db injekciós üveg EU/1/02/240/003 20 mg 30 db injekciós üveg EU/1/02/240/009 25 mg 1 db injekciós üveg EU/1/02/240/010 25 mg 30 db injekciós üveg EU/1/02/240/011 30 mg 1 db injekciós üveg EU/1/02/240/012 30 mg 30 db injekciós üveg 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002. november 13. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. szeptember 20. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu). Várandósság,szopt.4.6 pont). A pegviszomant terhesség alatti alkalmazása esetén szorosan monitorozni kell az IGF-I-szintjét. Lehetséges, hogy az IGF-I értékei alapján módosítani kell a pegviszomant adagjait (lásd 4.2 pont). Nátriumtartalom Ez a készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként. Alacsony nátriumtartalmú diétán lévő betegeknél megemlíthető, hogy ez a készítmény gyakorlatilag "nátriummentes". 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A szomatosztatin-analógokkal való kezelés folytatása mérlegelendő. Ez a gyógyszer és más, az acromegalia kezelésére alkalmazott szerek együttes adását széleskörűen nem vizsgálták. Inzulint vagy orális antidiabetikumokat kapó betegeknél szükségessé válhat ezen gyógyszerek hatóanyagadagjának a csökkentése a pegviszomant inzulinérzékenységre kifejtett hatása miatt (lásd 4.4 pont). A pegviszomant szerkezetileg nagymértékben hasonlít a növekedési hormonhoz, ezért a növekedési hormon meghatározására szolgáló, kereskedelemben kapható tesztekkel keresztreakciót ad. Terápiás adagokban ennek a gyógyszernek a szérumkoncentrációja 100-1000-szer nagyobb, mint acromegaliás betegekben a növekedési hormon tényleges szérumkoncentrációja, ezért a kereskedelemben kapható, a növekedési hormon meghatározására szolgáló tesztek hamis eredményt fognak adni. Ennek megfelelően a pegviszomant-kezelés monitorozására vagy az adag beállítására nem használhatóak az ezekből a tesztekből nyert szérum növekedési hormon koncentrációk. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A pegviszomant terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reprodukcióra kifejtett toxicitás megítélésének tekintetében (lásd 5.3 pont). A SOMAVERT alkalmazása a terhesség alatt, valamint a fogamzóképes, de fogamzásgátlást nem alkalmazó nőknél nem javasolt. A pegviszomant terhesség alatti alkalmazása esetén szorosan monitorozni kell az IGF-I-szintjét, különösen az első trimeszterben. A terhesség alatt szükséges lehet a pegviszomant dózisának módosítása (lásd 4.4 pont). Szoptatás A pegviszomant kiválasztódását az anyatejbe állatoknál nem vizsgálták. A klinikai adatok korlátozott számban (egy jelentett eset) állnak rendelkezésre a pegviszomant emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan. Ezért a pegviszomant nem alkalmazható szoptató nőknél. A szoptatás folytatható, ha a gyógyszer alkalmazását abbahagyták: a döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a pegviszomant-kezelés előnyét az anyára és a szoptatás előnyét a gyermekre nézve. Termékenység A pegviszomanttal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre termékenységre vonatkozó adatok. Az IGF-I koncentrációjának csökkenésében megnyilvánuló terápiás előny - amely a beteg klinikai állapotának javulását eredményezi - potenciálisan javíthatja a nőbetegek termékenységét is. | 
