Gyógyszerelés elemzésTájékoztatóÉszrevételek

Cikk adatlapVissza

MELIPRAMIN 25MG FILMTABLETTA 50X

Forgalombahozatali engedély jogosultja:
Egis Gyógyszergyár Zrt.
Hatástani csoport:
N06AA Triciklikus-származékok
Törzskönyvi szám:
OGYI-T-03217/02
Hatóanyagok:
Imipraminium chloratum
Hatáserősség:
+ (egykeresztes), erős hatású (+)
Fogy. ár:
0 Ft
Kiadhatóság:
V Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények.
Kiadhatóság jogcíme:
JogcímTámogatás (Ft)Térítési díj (Ft)
Általános0,000,00
Teljes0,000,00
Egyedi engedélyes0,000,00
Tárolás:
Különleges tárolást nem igényel
Főbb veszélyeztetett
csoportok:
Cukorbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Szoptatás során alkalmazása ellenjavallt
Terhesség esetén alkalmazása ellenjavallt
Alkohol fogyasztása a készítmény szedése mellett ellenjavallt
6 éves kor alatt nem adható
Járművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni ellenjavallt
Vesebetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Májbetegség esetén alkalmazása megfontolandó
Epilepsia esetén alkalmazása megfontolandó
Laktóz intolerancia
Alkalmazási elôirat

Adagolás

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás
A dózis napi nagysága és elosztása egyénileg határozandó meg a tünetek jellegétől és súlyosságától függően. A kellő terápiás hatás eléréséhez - hasonlóan egyéb antidepresszánsokhoz - legalább 2-4 (esetleg 6-8) hetes kezelésre van szükség. A kezelést célszerű alacsony dózissal indítani, és fokozatos módosítással beállítani a legkisebb hatékony dózist, majd a fenntartó adagot. Idős, illetve 18 év alatti életkorban a hatékony dózis beállítása fokozott óvatosságot igényel.

Depresszió
18-60 éves ambuláns betegek:
A kezdő dózis naponta 1-3 × 25 mg. Ez a dózis fokozatosan maximum napi 150-200 mg-ra emelhető az első hét végére. A fenntartó dózis rendszerint 50-100 mg/nap.

18-60 éves kórházi betegek:
Kórházi körülmények között - különösen súlyos esetekben - a kezdő dózis 75 mg/nap. A napi 25 mg-mal emelhető napi 200 mg-ig (kivételesen napi 300 mg-ig).

60 év feletti és 18 év alatti betegek:
Ezen korosztályokba tartozó betegek fokozottan reagálhatnak a fenti dózisokra, ezért a lehető legkisebb dózissal kell a kezelést megkezdeni. Ez lépcsőzetesen emelhető, általában napi 50-75 mg-ra. Az optimális dózist mintegy 10 nap alatt javasolt elérni, a továbbiakban ez folytatandó a kezelés végéig.

Pánikbetegség
Mivel ez a betegcsoport fokozottan érzékeny a mellékhatásokra, a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a terápiát. Az antidepresszáns-kezelés kezdetén jelentkező átmeneti szorongásfokozódás benzodiazepin beállításával kivédhető, kezelhető, amit a szorongás csökkenésével párhuzamosan fokozatosan el lehet hagyni. A Melipramin dózisa fokozatosan emelhető általában napi 75-100 mg-ra (kivételesen 200 mg-ig). Legalább hat hónapos kezelés szükséges. A kezelés végén a gyógyszer fokozatosan leépített elhagyása javasolt.

Gyermekek és serdülők:
6 évesnél idősebb gyermekeknek kizárólag enuresis nocturna átmeneti, kiegészítő kezelésére javasolt, amennyiben annak hátterében organikus ok kizárható.
A javasolt adagolás:
6-8 év (20-25 ttkg): naponta 25 mg
9-12 év (25-35 ttkg): naponta 25-50 mg
12 év (35 ttkg) felett: naponta 50-75 mg
6 év alatti gyermekek:
A Melipramin alkalmazása 6 éves kor alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Az ajánlott magasabb dózis akkor indokolt, ha a javasolt alacsonyabb dózis 1 hét elteltével nem járt kellő eredménnyel.

Gyermekek napi dózisa a 2,5 mg/ttkg-ot nem haladhatja meg!
A megadott határokon belül a legkisebb hatékony dózis adása javasolt. A napi dózist egy részletben, vacsora után, lefekvés előtt célszerű beadni. Ha az enuresis már a kora esti órákban jelentkezik, a napi dózist javasolt megosztva - egy részét délután, a maradékot lefekvés előtt - alkalmazni. A kezelés időtartama a három hónapot nem haladhatja meg. A gyógyszer fenntartó dózisa a tünetek alakulásától függően csökkentendő. A kezelés végén a gyógyszer fokozatos leépítése szükséges.
Relapszus esetén a kezelés újra indítása előtt alapos fizikális kivizsgálást kell végezni.

Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.




Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, amelyek kezelésére a Melipramin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Terápiás hatása csak 2-4 hetes kezelés után jelentkezik. Terápiás hatásának késői jelentkezése miatt a szuicid késztetéseket egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan azonnal nem csökkenti, ezért a beteg szoros felügyelete szükséges, míg jelentős állapotjavulás nem következik be.

Fenntartó dózissal legalább 6 hónapos kezelés szükséges. Elhagyása csak fokozatos dóziscsökkentéssel történhet, mert a kezelés hirtelen abbahagyása esetén elvonási tünetek (hányinger, fejfájás, rossz közérzet, nyugtalanság, szorongás, alvászavarok, arrhythmiák, extrapyramidális tünetek) jelentkezhetnek, főként gyermekkorban.

Enuresis nocturnában szenvedő, imipraminnal kezelt gyerekeknél viselkedési zavarok fordulhatnak elő.

Bipoláris zavar depresszív fázisában adva mániát provokálhat, mániás epizódban nem adható.

Mivel az imipramin egyéb triciklusos antidepresszánsokhoz hasonlóan csökkenti a görcsküszöböt, fokozott görcskészségű, epilepsziás anamnézisű, illetve epilepsziás betegek esetében fokozott observatio és megfelelő antikonvulzív terápia szükséges (lásd 4.5 pont: fenitoin, enziminduktorok). A rohamok előfordulása dózisfüggőnek tűnik.

Melipramin terápia alatt elektrokonvulzív (ECV) kezelés nem javallt, mert fokozza annak veszélyeit.

Pánikbetegségben szenvedő beteg triciklusos antidepresszánssal való kezelésének első napjaiban a szorongás paradox fokozódása jelentkezhet. Ez 1-2 héten belül rendszerint megszűnik, szükség esetén valamilyen benzodiazepin származékkal kezelhető (lásd 4.2 pont).

Pszichotikus betegek triciklusos antidepresszánssal való kezelése kezdetén is fokozódhat a nyugtalanság, szorongás agitáltság.

Antikolinerg hatása miatt fokozott ellenőrzés mellett adható glaukóma, prosztata hypertrophia, nagyfokú obstipatio esetén, mert fokozhatja a tüneteket. A csökkent könnytermelés és a mucoid váladék felhalmozódása kontaktlencsét viselőkben a cornea epitheliumának sérüléshez vezethet.

Fokozott figyelmet igényel adása ischaemiás szívbetegség, máj- és vesefunkció-zavar, diabetes mellitus (vércukorszint változhat) esetén.

Óvatosan adandó mellékvese-daganatokban (phaeochromocytoma vagy neuroblastoma), mert hipertenzív krízist provokálhat.

Hyperthyreosisban szenvedő vagy thyreoida készítményt szedő betegnél a kardiális mellékhatások fokozódása lehetséges, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges.

Az anesztézia során fellépő ritmuszavarok és hypotonia veszélyének esetleges növekedése miatt ilyen beavatkozást megelőzően az imipramin-kezelésről feltétlenül tájékoztatni kell az aneszteziológust.

Néhány izolált esetben eosinophylia, leukopenia, agranulucytosis, thrombocytopenia és purpura előfordulását írták le imipramin-kezeléssel párhuzamosan, ezért rendszeres vérképellenőrzés szükséges.

Hyponatraemia (általában időskorban) az összes típusú antidepresszánssal összefüggésben előfordulhat és minden olyan betegnél gondolni kell rá, akinél álmosság, zavartság vagy konvulziók lépnek fel.
Hosszútávú triciklusos antidepresszáns-kezelés alatt a fogszuvasodás megnövekedését észlelték, ezért rendszeres fogászati ellenőrzés szükséges.

Idős- és fiatalkorban a mellékhatások kifejezettebben jelentkeznek, ezért - főként a kezelés kezdetén - alacsonyabb dózisokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Az imipramin fényérzékenységet okoz, ezért a terápia során az intenzív napfénytől tartózkodni kell.
Az arra érzékeny, illetőleg egyes idős betegeknél antikolinerg (delirozus) pszichoszindrómát okozhat, ami a gyógyszer elhagyásával néhány napon belül lecseng.

Segédanyagok
A Melipramin filmtabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Alkalmazásának idején szeszes italok fogyasztása tilos!

A kezelés megkezdése előtt, valamint annak folyamán rendszeresen az alábbiak ellenőrzése javasolt:
* vérnyomás (különösen labilis keringésű vagy hipotenziós betegek esetében)
* májfunkciók (különösen fennálló májbetegség esetén)
* minőségi vérkép (láz, torokgyulladás - esetleg leukopenia, agranulocytosis jele - esetén soron kívül, egyébként a kezelés kezdeti szakában és hosszú távú kezelés során rendszeresen)
* EKG (kardiovaszkuláris betegség esetén, idős korban)

Szerotonin-szindróma
A Melipramin filmtabletta és a buprenorfin egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5 pont).
Ha klinikailag indokolt más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.
A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.
Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Melipramin szedése fokozott baleseti kockázatot (homályos látás, álmosság és egyéb központi idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak) eredményezhet, ezért alkalmazásának kezdeti időszakában gépjárművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni tilos. A későbbiekben az orvosnak egyedileg kell előírnia a szükséges tilalom mértékét és időtartamát. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy az alkohol vagy egyes gyógyszerek fokozhatják ezeket a hatásokat. (lásd 4.5 pont).


4.9 Túladagolás

Tünetei:
Központi idegrendszer: szédülés, kábultság, stupor, kóma, ataxia, nyugtalanság, agitáció, fokozott reflexek, izomrigiditás, choreo-athetoid mozgások, konvulziók.
Kardiovaszkuláris rendszer: hypotensio, tachycardia, arrhythmia, ingerületvezetési zavar, shock, szívelégtelenség, nagyon ritkán szívmegállás.
Egyéb: légzésdepresszió, cyanosis, hányás, láz, izzadás, mydriasis, olyguria vagy anuria.
A tünetek általában 4 órán belül a mérgezés után jelentkeznek és a maximumukat 24 óra elteltével érik el.
A késleltetett felszívódás (a túladagolás miatti fokozott antikolinerg hatás), a hosszú felezési idő és a gyógyszer enterohepatikus körforgása miatt, a beteg egészen 4-6 napig ki lehet téve a veszélynek.

Kezelése:
Akinél felmerül az imipramin túladagolás gyanúja, azonnal kórházba kell szállítani, ahol legalább 72 órás szoros megfigyelése szükséges. Specifikus antidotuma nem ismert, ezért kizárólag tüneti kezelés lehetséges. Mivel a gyomor kiürülése az antikolinerg hatás miatt késleltetett (12 óra, vagy több), mielőbb szükséges a gyomortartalom kiürítése (gyomormosás vagy éber betegnél hánytatás), aktív szén adása. A szív- és keringési rendszert, a vérgázokat és az elektrolitokat folyamatosan monitorozni kell. Tüneti terápiaként antikonvulzív terápia (iv. diazepám, fenitoin, fenobarbitál, illetve inhalációs anesztetikum + izomrelaxáns), mesterséges lélegeztetés, pacemaker, plazma expander, dopamin vagy dobutamin cseppinfúzió, igen ritkán újraélesztésre lehet szükség. Sem a haemo-, sem a peritoneális dialízis nem hatékony az imipramin alacsony plazmakoncentrációja miatt. Nagy megoszlási térfogata miatt a forszírozott diurézis sem hatásos. Amióta ismert, hogy a fizosztigmin súlyos bradycardiát, asystoliát, epilepsziás rohamot okozhat, nem javasolt imipramin túladagolás esetén való alkalmazása.




Kölcsönhatás

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

* MAO-bénítókkal nem adható együtt, mert szinergizmus miatt a centrális és perifériás noradrenerg hatások toxikus szintig fokozódhatnak (hipertóniás krízis, hyperpyrexia, myoclonus, agitáció, konvulziók, delirium, kóma).
MAO-bénítóval végzett kezelés elhagyása után csak 3 hét elmúltával adható biztonságosan Melipramin (kivéve a reverzibilis MAO-bénítót, a moklobemidet, ahol elég 24 órás szünet). Triciklusos antidepresszánsról MAO-bénító-kezelésre való áttéréskor is három hetes szünetet kell tartani. Áttérés után akár a Melipramint, akár a MAO-gátlót kezdetben kis dózisban ajánlott adni.
A dózis a hatás ellenőrzése mellett fokozatosan emelhető.

* Májenzim-gátlók: A citokróm P450 2D6 izoenzim gátlóinak imipraminnal való együttadásakor az imipramin plazmaszintje megnőhet, mivel ezek csökkenthetik az imipramin metabolizmusát. Ezen enzim gátlói közé tartoznak egyrészt olyan gyógyszerek, amelyeket az enzim nem metabolizál (például cimetidin, metilfenidat), valamint olyan gyógyszerek is, amelyek az enzim szubsztrátjai (például egyéb antidepresszánsok, fenotiazinok, az Ic típusú antiaritmikumok (propafenon, flekainid)). Az összes SSRI antidepresszáns is gátolja a P450 2D6 izoenzimet, azonban nem egyforma mértékben. Óvatosság ajánlott tehát mindezen gyógyszereknek imipraminnal való együttadásakor, illetve az SSRI antidepresszánsról imipraminra (vagy fordítva) való váltáskor (különösen fluoxetin esetében, hosszú felezési ideje miatt).
A triciklusos antidepresszánsok növelhetik az antipszichotikumok plazmakoncentrációját (kompetíció a hepatikus enzimeken).

* Orális fogamzásgátlók, ösztrogenek: Izolált esetekben megfigyelték, hogy orális fogamzságátlót, illetve ösztrogént szedő nőknél a triciklusos antidepresszánsok hatásának csökkenése mellett az antidepresszánsra jellemző toxikus tünetek jelentkeztek. Ezért együttadásukkor óvatosság, a toxikus tünetek jelentkezésekor pedig valamelyik gyógyszer adagjának csökkentése ajánlott.

* Májenzim-induktorok (alkohol, nikotin, meprobamát, barbiturátok, antiepileptikumok, stb.) fokozzák az imipramin metabolizmusát, a plazmakoncentráció és az antidepresszáns hatás csökken.

* Antikolinerg hatású gyógyszerek (például fenotiazinok, antiparkinson gyógyszerek, antihisztaminok, atropin, biperiden) együtt adva az antimuszkarin hatásból eredő hatások és mellékhatások fokozódnak (például ileus paralyticus). Ezért ilyen esetekben szoros felügyelet és óvatos dózismódosítás szükséges.

* Központi idegrendszeri depresszánsokkal (például opiátok, benzodiazepinek, barbiturátok, általános anesztetikumok), alkohollal együtt adva jelentősen fokozódik a hatásuk és mellékhatásaik is.

* Antipszichotikumok megemelhetik a triciklusos antidepresszánsok plazmaszintjét így a hatásnövekedés mellett fokozódnak a mellékhatásaik is. Szükséges lehet a dózis csökkentése. Tioridazinnal kombinálva súlyos ritmuszavar léphet fel.

* Pajzsmirigyhormon-készítmények fokozhatják az imipramin antidepresszáns hatását, valamint a kardiális mellékhatásokat, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges.

* Adrenerg neuron blokkolók (guanetidin, betanidin, rezerpin, klonidin, metildopa) antihipertenzív hatását az imipramin csökkenti. Ezért hipertenziós betegnek inkább más típusú gyógyszer (vízhajtó, vazodilatátor, béta-blokkoló) adása ajánlott.

* Szimpatomimetikumok (főként adrenalin, noradrenalin, izoprenalin, efedrin, fenilefrin) kardiovaszkuláris hatását az imipramin fokozza.

* Fenitoin antikonvulzív hatását az imipramin csökkenti.

* Kinidin: Triciklusos antidepresszánsok együtt adása kinidin típusú antiaritmikummal ingerületvezetési zavarok és ritmuszavarok fellépésének veszélye miatt kerülendő.

* Orális antikoagulánsok: Triciklusos antidepresszánsok gátolják az orális antikoagulánsok lebomlását, így növelik azok eliminációs felezési idejét. Ez a vérzés veszély fokozódását okozza. Ezért együttadásukkor fokozott óvatosság és protrombinszint ellenőrzés szükséges.

* Antidiabetikumok: imipramin-kezelés mellet változhat a vércukorszint, ezért a kezelés beállításakor, elhagyásakor, illetőleg dózismódosításkor vércukorszint-ellenőrzés javasolt.

* Alprazolam és diszulfiram: az imipramin dózisának csökkentésre lehet szükség, alprazolammal vagy diszulfirammal történő együttadása esetén.

* Béta-blokkolók: az olyan gyógyszerek, mint a labetalol és propranolol az imipramin vérkoncentrációjának emelkedését idézhetik elő. Ezen interakciók klinikai jelentősége bizonytalan.

* Vízhajtók: triciklusos antidepresszáns és diuretikum együttes alkalmazása fokozhatja az orthostatikus hypotonia kockázatát.

* Alpha2-adrenoceptor stimulánsok: apraklonidinnel vagy brimonidinnel történő együttadása kerülendő.

* Antiviralis gyógyszerek: a ritonavirhoz hasonló gyógyszerek megemelhetik az antidepresszánsok plazmakoncentrációját.

* Kalciumcsatorna-blokkolók: az olyan kalcium-antagonisták, mint a diltiazem és a verapamil megemelhetik az imipramin vérszintjét.

* Nitrátok: a csökkent nyálelválasztás mérsékelheti a sublingualis nitrát készítmények hatékonyságát.

* Dopaminerg gyógyszerek: fokozott központi idegrendszeri toxicitást eredményezhet a triciklusos antidepresszánsok együttes alkalmazása olyan dopaminerg gyógyszerekkel, mint a szelegilin és entakapon.

* Központi hatású étvágycsökkentők: fokozott központi idegrendszeri toxicitás kockázata miatt egyidejű alkalmazásuk nem javasolt.

* Antineoplasztikus gyógyszerek: súlyos orthostatikus hypotonia kockázata miatt együttadása altretaminnal kerülendő.

A triciklusos antidepresszánsok interakcióba léphetnek az alábbi gyógyszercsoportokkal is:
* Analgetikumok: mellékhatások (nefopam), konvulziók (tramadol), szedáció (ópioid fájdalomcsillapítók) vagy ventrikuláris aritmiák kockázatának lehetséges megemelkedése.
* Antiaritmiás gyógyszerek: a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerekkel együtt adva a kamrai aritmiák kockázatának emelkedése.
* Izomlazítók: a baklofén fokozott izomrelaxáns hatása.

A Melipramin filmtabletta az alábbiakkal együtt elővigyázatossággal alkalmazandó:
* Buprenorfin: fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 pont).


6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.




Mellékhatás

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alább felsorolt mellékhatások nem feltétlenül jelentkeznek mindenkinél. Mivel a mellékhatások egy részének előfordulása dózisfüggő, elmúlik a dózis csökkentésével, vagy a kezelés előrehaladtával.

További nehézséget jelent, hogy néhány mellékhatást nehéz elkülöníteni a depresszió tüneteitől (például fáradékonyság, alvászavar, agitáció, szorongás, szájszárazság).

Súlyos pszichés vagy neurológiai mellékhatás jelentkezése esetén az imipramin-kezelést fel kell függeszteni.

Idős betegek érzékenyebbek az antikolinerg, a neurológiai, pszichés vagy a kardiovaszkuláris mellékhatásokra. Metabolizáló és kiválasztó képességük csökkenhet, ami a gyógyszer plazmaszintjének megemelkedéséhez vezethet.

Az imipramin kezelés során előforduló mellékhatások gyakoriságát (nagyon gyakori (3 1/10), gyakori (3 1/100- 1/10), nem gyakori (3 1/1 000- 1/100), ritka (3 1/10 000- 1/1 000), nagyon ritka ( 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)) szervrendszerek szerint megadva az alábbiakban soroljuk fel.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: agranulocytosis, leukopenia, thrombocytopenia és purpura, eosinophylia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: szisztémás anafilaxiás reakció hypotensióval, allergiás alveolitis (pneumonitis) eozinofiliával vagy anélkül.

Endokrin betegségek és tünetek
Ritka: megnövekedett emlőmirigyek, galactorrhoea, SIADH (syndrome of inappropriate antidiuretic hormon secretion), vércukorszint emelkedés vagy csökkenés.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: testtömeg-növekedés.
Gyakori: anorexia.
Ritka: testtömegcsökkenés.

Pszichiátriai kórképek
Gyakori: delirózus tudatzavar (leginkább idős és Parkinson-kóros betegeknél), dezorientáció és hallucinációk, hypomániás, mániás átcsapás, agitáció, nyugtalanság, szorongásfokozódás, fáradékonyság, álmosság, alvászavar, libidó és potenciazavar.
Nem gyakori: pszichotikus tünetek aktiválódása.
Ritka: agresszivitás.
Nem ismert: paranoid téveszmék fokozódása fordulhat elő triciklusos antidepresszánssokkal való kezelés alatt, ami gyakrabban figyelhető meg idős betegeknél vagy magas dózisok alkalmazása esetén.
Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az imipramin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: tremor.
Gyakori: paraesthesia, fejfájás, szédülés.
Nem gyakori: epilepsziás rohamok.
Ritka: extrapyramidális tünetek, ataxia, myoclonus, beszédzavar, EEG elváltozások.

Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nagyon gyakori: akkomodációs zavar, homályos látás.
Ritka: glaukóma, mydriasis.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem ismert: fülzúgás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nagyon gyakori: sinus tachycardia, klinikailag irreleváns EKG eltérések (T és ST eltérés) normál kardiális státuszú betegeken.
Gyakori: arrhythmiák, vezetési zavarok (kiszélesedett QRS- és PR-szakasz, Tawara-szár blokk), palpitáció.
Ritka: kardiális dekompenzáció.

Érbetegségek és tünetek
Nagyon gyakori: orthostatikus hypotonia, hőhullámok.
Ritka: vérnyomásemelkedés, perifériás vazospazmus.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: székrekedés, szájszárazság.
Gyakori: hányás, hányinger.
Ritka: ileus paralyticus, hasi panasz, stomatitis, nyelvsérülés.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Ritka: hepatitis sárgasággal vagy anélkül, károsodott májfunkció.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori: izzadás.
Gyakori: allergiás bőrreakciók (kiütés, urticaria).
Ritka: lokális vagy generalizált oedema, fotoszenzitivitás, pruritus, petechiák, hajhullás.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori: vizeletürítési nehézség.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Ritka: hyperpyrexia, gyengeség.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Gyakori: emelkedett transzaminázok.

Vegyes hatások: Habár nem addiktív, megvonási tünetek jelentkezhetnek a terápia hirtelen megszakításakor. Ilyen tünet lehet hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, fejfájás, insomnia, idegesség, szorongás, ingerlékenység, túlzott izzadás (lásd 4.4 pont).
Légzésdepressziót, nyugtalanságot és elvonási tüneteket jelentettek azoknál az újszülötteknél, akik édesanyja imipramint szedett a terhesség utolsó trimeszterében.

Gyógyszercsoportra jellemző hatások
Nagyrészt 50 éves és idősebb betegeken végzett epidemiológiai vizsgálatok a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlókat (SSRI) és triciklusos antidepresszánsokat (TCA) szedő betegeknél a csonttörések emelkedett kockázatát mutatták ki. A kockázatemelkedés mechanizmusa nem ismert.

Hyponatraemiát (általában időskorban) az összes típusú antidepresszánssal összefüggésben megfigyeltek (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.




Farmakológia

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok; Antidepresszánsok; Nem szelektív monoamin reuptake-gátlók, ATC kód: N06A A02

Hatásmechanizmus
Terápiás hatásának pontos mechanizmusa nem ismert. Az imipramin triciklusos antidepresszáns, dibenzo-azepin származék. Gátolja az idegingerületi folyamat során felszabaduló noradrenalin és szerotonin neuronális visszavételét (reuptake) a végkészülékekbe, ezáltal facilitálja a noradrenerg és szerotonerg transzmissziót. Gátló hatást fejt ki a muszkarin és a H1 hisztamin-receptorokon, ezért antikolinerg és mérsékelt szedatív hatással rendelkezik.
Az antidepresszáns hatás kialakulása fokozatos: 2-4 (esetleg 6-8) hetes kezelés után fejlődik ki az optimális terápiás hatás.

Az imipramin hatásmechanizmusa enuresisben nem teljesen ismert. Kétséges viszont, hogy az alvási struktúra, antikolinerg tulajdonságok, antiadrenerg tulajdonságok, vagy a thyroid releasing hormon által indukált vizelési inger változásával lenne összefüggésben.
Enuresis nocturnában szenvedő betegeknél az imipraminnak vasopressin-independens antidiuretikus hatása volt elsősorban a fokozott tubuláris urea reabszorpciónak és kisebb mértékben a csökkent nátrium és kálium exkréciónak köszönhetően. Hosszú távú alkalmazás esetén a gyógyszer javítja a funkcionális húgyhólyag-kapacitást.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A per os alkalmazott imipramin a gastrointestinalis traktusból jól felszívódik. Felszívódását az étkezés nem befolyásolja.

Eloszlás
Az imipramin megoszlási térfogata 10-20 l/ttkg.
Mindkét vegyület nagymértékben (imipramin: 60-96, dezipramin: 73-92%-ban) kötődik a plazmafehérjékhez.
Az imipramin koncentrációja a cerebrospinális folyadékban és a plazmában nagymértékben korrelál.

Biotranszformáció
A májban excesszív first pass metabolizmuson megy át: aktív fő metabolitja, a dezipramin (dezmetil-imipramin) demetiláció útján keletkezik. Az imipramin, illetve a dezipramin plazmakoncentrációja nagy egyéni eltéréseket mutat. 10 napig alkalmazott 3-szor 50 mg/nap per os adag esetén az imipramin átlagos steady-state plazmakoncentrációja 33-85 ng/ml, a dezipraminé 43-109 ng/ml. Idős korban a plazmakoncentráció a csökkent metabolizmus miatt általában magasabb, mint fiatalokban.

Elimináció
A kiválasztás kb. 80%-ban a vesén keresztül, kb. 20%-ban a széklettel történik, főként inaktív metabolitok formájában. A változatlan imipramin és aktív metabolitja, a dezipramin 5, illetve 6%-ban ürülhet a vizelettel, a széklettel csak csekély mennyiségben. Az imipramin eliminációs felezési ideje egyszeri adagolás után kb. 19 (9-28) óra, ami idős korban és túladagolás esetén megnyúlhat.
Az imipramin átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe.

Különleges betegcsoportok
A csökkent metabolikus clearance-nek köszönhetően az imipramin plazmakoncentrációi magasabbak az idősebb, mint fiatalabb betegeknél.
Gyermekeknél az átlagos clearance és eliminációs felezési idő szignifikánsan nem különbözik a felnőtt kontrolltól, azonban a betegek közötti variabilitás magas.
Súlyos vesekárosodás esetén nem történt változás az imipramin és biológiailag aktív nem konjugált metablolitjainak renális exkrécióját illetően. Ugyanakkor biológiailag inaktívnak tartott konjugált metabolitok plazmakoncentrációjának "steady state"-je emelkedett. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Karcinogenitás, mutagenitás, fertilitás
Állatkísérletes és laboratóriumi vizsgálatok nem utalnak a gyógyszer karcinogén vagy mutagén hatására. A fertilitásra gyakorolt hatásai nem ismertek.
A preklinikai vizsgálatokban a vegyület nem mutatott teratogén hatást. Kísérletek magas dózisú parenterálisan adagolt imipraminnal súlyos maternális és embriotoxikus hatásokat eredményeztek, ezek az adatok azonban a terápiás dózisban alkalmazott készítmény teratogenitásának megítélése szempontjából nem tekinthetőek meghatározónak.





Csomagolás

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

50 db filmtabletta fehér, garanciazáras, lepattintható, mozgáscsillapító betéttel ellátott LDPE kupakkal lezárt III-as típusú barna üvegben, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: ? (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.


7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.
1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.
Magyarország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-03217/02


9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1961. szeptember
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 14.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. november 7.
5






OGYÉI/61452/2021




Várandósság,szopt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség
Nincs bizonyíték a gyógyszer biztonságosságára a terhesség ideje alatt. Mivel egyes esetekben triciklusos antidepresszánsok és magzati fejlődési rendellenességek között lehetséges összefüggést észleltek, ezért az imipraminnal való kezelés terhesség ideje alatt kerülendő, kivéve, ha a kezelés várható előnyei felülmúlják a lehetséges kockázatot.
Olyan újszülötteknél, akiknél az anya imipramint szedett a szülésig, dyspnoea, letargia, kólika, ingerlékenység, alacsony, vagy magas vérnyomás, tremor vagy spazmus alakult ki az első pár órában vagy napban. Amennyiben lehetséges, az imipramin-kezelést a dózis fokozatos csökkentésével kell abbahagyni, legalább 7 héttel a számított szülés időpontja előtt.

Szoptatás
A Melipramin az anyatejbe kiválasztódik, ezért nem adható szoptató anyáknak, kivéve, ha a kezelés elengedhetetlen, ilyenkor a szoptatás abbahagyását kell tanácsolni a szoptató anyának.