Mediris

Figyelmeztetés

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Azokat a betegeket, akiknél súlyos nemkívánatos események alakultak ki, a Matrifen eltávolítása után legalább 24 órán át vagy tovább, a klinikai tünetek által megszabott ideig monitorozni kell, mivel a szérum fentanil-koncentráció fokozatosan, kb. 20-27 óra elteltével csökken körülbelül 50%-ra.
A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a Matrifen olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, mely végzetes lehet, különösen egy gyermek esetén. Ezért az összes tapaszt a gyermekektől elzárva kell tartani, az alkalmazás előtt és után is.

Az akár halálos kimenetelű, véletlen lenyeléssel, helytelen alkalmazással és abúzussal kapcsolatos kockázatok miatt a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell arra, hogy a Matrifent biztonságos és elzárt helyen tartsák, ahol mások számára nem érhető el.

Opioiddal korábban nem kezelt és opioidot nem toleráló állapotok
Opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a Matrifen alkalmazása nagyon ritkán jelentős légzésdepresszióval és/vagy halálos kimenetellel társult, ha kezdeti opioid terápiaként alkalmazták, különösen a nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél. Fennáll a súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége, még akkor is, ha az opioiddal korábban még nem kezelt betegeknél kezdeti kezelésként a legalacsonyabb Matrifen dózist alkalmazzák, különösen az idős vagy a beszűkült máj- vagy veseműködésű betegeknél. A tolerancia-kialakulás tendenciája egyénről-egyénre széleskörűen változik. A Matrifen alkalmazása az opioid toleranciát mutató betegeknél ajánlott (lásd 4.2 pont).

Légzésdepresszió
A betegek egy része a Matrifen mellett jelentős légzésdepressziót észlelhet. A betegeknél figyelni kell ezeket a hatásokat. A légzésdepresszió a Matrifen tapasz eltávolítása után is fennmaradhat. A légzésdepresszió előfordulási gyakorisága a Matrifen dózis növekedésével növekszik (lásd 4.9 pont). A központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatják a légzésdepressziót (lásd 4.5 pont).

Az opioidok alvással kapcsolatos légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a központi alvási apnoét (central sleep apnoea - CSA) és az alvással összefüggő hypoxiát. Az opioidok használata dózistól függően emeli a CSA kialakulásának kockázatát. A CSA-val jelentkező betegeknél mérlegelni kell az opioidok összdózisának csökkentését.

A központi idegrendszeri depresszánsok, köztük a szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol és központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazásából eredő kockázat
A Matrifen és a szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol vagy központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazása sedatiót, légzésdepressziót, comát és halált eredményezhet. E kockázatok miatt a szedatív gyógyszerekkel történő egyidejű felírást az olyan betegek számára kell megtartani, akiknél nem lehetségesek alternatív terápiás lehetőségek. Ha olyan döntés születik, hogy a Matrifent szedatív gyógyszerekkel írják fel egyidejűleg, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.
A betegeknél szigorúan figyelemmel kell kísérni a légzésdepresszióra és a sedatióra utaló jeleket és tüneteket. Ebben a tekintetben kifejezetten javasolt tájékoztatni a betegeket és a gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Krónikus tüdőbetegség
A Matrifen súlyosabb mellékhatásokat okozhat a krónikus obstruktív vagy más tüdőbetegségekben szenvedő betegeknél. Az ilyen betegeknél az opioidok csökkenthetik a légzési ingert, és növelhetik a légúti ellenállást.

Hosszú távú terápiás hatások és tolerancia
Az opioidok ismételt alkalmazásakor minden betegnél a fájdalomcsillapító hatásokkal szembeni tolerancia, hyperalgesia, fizikai és pszichés dependencia alakulhat ki, míg részleges tolerancia alakul ki néhány mellékhatásnál, mint például az opioidok indukálta székrekedés esetén. Különösen krónikus, nem rosszindulatú daganatos betegség okozta fájdalomban szenvedő betegek esetében arról számoltak be, hogy előfordult, hogy nem tapasztaltak jelentős enyhülést a fájdalom intenzitásában hosszú távú folyamatos opioid-kezelésnél. A kezelés során az orvosnak és a betegnek gyakran kell kapcsolatba lépnie egymással, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét (lásd 4.2 pont). Amikor az a döntés születik, hogy a kezelés folytatásának nincs kedvező hatása, a dózist a megvonási tünetek miatt fokozatosan kell csökkenteni.

Nem szabad hirtelen abbahagyni a Matrifen-kezelést opioidoktól fizikailag függő betegnél. A terápia hirtelen abbahagyása vagy a dózis csökkentése esetén gyógyszermegvonási szindróma fordulhat elő.
Beszámoltak arról, hogy az opioidoktól fizikailag függő betegeknél a Matrifen dózisának gyors csökkentése súlyos megvonási tünetekhez és kontrollálatlan fájdalomhoz vezethet (lásd 4.2 és 4.8 pont). Ha egy betegnek már nincs szüksége terápiára, akkor tanácsos az adagot fokozatosan csökkenteni a megvonási tünetek minimalizálása érdekében. A nagy adagok csökkentése hetekig vagy hónapokig tarthat.
Az opioid gyógyszermegvonási szindrómát a következők egy része vagy egésze jellemzi: nyugtalanság, könnyezés, rhinorrhoea, ásítás, izzadás, hidegrázás, myalgia, mydriasis és szívdobogás-érzés. Egyéb tünetek is kialakulhatnak, beleértve az ingerlékenységet, izgatottságot, szorongást, hiperkinéziát, remegést, gyengeséget, álmatlanságot, étvágytalanságot, hasi görcsöket, hányingert, hányást, hasmenést, emelkedett vérnyomást, emelkedett légzésszámot vagy pulzusszámot.

Az opioidok alkalmazása okozta kórképek (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)
A Matrifen ismételt alkalmazása az opioidok alkalmazása okozta kórképekhez (OUD - Opioid Use Disorder) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Matrifen túlzott vagy szándékosan helytelen alkalmazása túladagolást és/vagy halált eredményezhet. Az OUD-k kialakulásának kockázata fokozott az olyan betegeknél, akiknek az egyéni vagy családi anamnézisében (szülők vagy testvérek) élvezeti szerek alkalmazása okozta betegségek szerepelnek (beleértve az alkohol okozta kórképet), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek az egyéni anamnézisben egyéb, mentális betegség szerepel (például major depresszió, szorongás és személyiségzavarok).

A Matrifen-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

Az opioid típusú gyógyszerekkel kezelt betegeknél monitorozni kell az OUD tüneteit, mint például a drogkereső magatartást (például az ismételt kiváltás iránti túl korai igényt), különösen a fokozott kockázatú betegeknél. Ebbe beletartozik az opioidok és a pszichoaktív gyógyszerek (például a benzodiazepinek) egyidejű alkalmazásának a felülvizsgálata is. Azoknál a betegeknél, akiknél fennállnak az OUD jelei és tünetei, meg kell fontolni az addiktológus szakorvossal történő konzultációt. Amennyiben az opioid alkalmazásának abbahagyására kerülne sor (lásd 4.4 pont).

Központi idegrendszeri betegségek, beleértve a fokozott intracranialis nyomást is
A Matrifen óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akik különösen érzékenyek lehetnek a CO2-retenció intracranialis hatásaira, például az olyanok, akiknél bizonyítottan intracranialis nyomásfokozódás, tudatzavar vagy kóma áll fenn. A Matrifent óvatosan kell alkalmazni agydaganatos betegeknél.

Szívbetegség
A fentanil bradycardiát okozhat, ezért óvatosan adandó bradyarrhythmiában szenvedő betegeknek.

Hypotonia
Az opioidok hypotoniát okozhatnak, különösen akut hypovolaemiás betegeknél. A háttérben lévő, tünetekkel járó hypotoniát és/vagy hypovolaemiát a fentanil transzdermális tapasszal történő kezelés megkezdése előtt korrigálni kell.

Májkárosodás
Mivel a fentanil a májban metabolizálódik inaktív metabolitokká, ezért a májkárosodás késleltetheti az eliminációját. Ha májkárosodásban szenvedő betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a Matrifen dózisát csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás
Annak ellenére, hogy a vesefunkció károsodása várhatóan nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a fentanil eliminációját, elővigyázatosság javasolt, mert a fentanil farmakokinetikai tulajdonságait nem értékelték ebben a betegpopulációban (lásd 5.2 pont). A kezelést csak akkor szabad fontolóra venni, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ha vesekárosodásban szenvedő betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell. Az opioiddal korábban nem kezelt, beszűkült veseműködésű betegeknél további megszorításokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Láz/külső hőhatás
A fentanil-koncentráció növekedhet, amennyiben a bőrhőmérséklet emelkedik (lásd 5.2 pont). Ezért lázas betegeknél monitorozni kell az opioid okozta nemkívánatos hatásokat, és ha szükséges, a Matrifen adagját módosítani kell. Fennáll annak a lehetősége, hogy a rendszerből fokozódik a hőmérsékletfüggő fentanil-felszabadulás, ami esetleg túladagoláshoz és halálhoz vezethet.

Minden betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a Matrifen alkalmazási helyén kerüljék a közvetlen külső hőhatásokat, mint például a melegítő párnák, elektromos takarók, fűtött vízágyak, melegítő vagy szolárium lámpák, intenzív napozás, forró vizes palackok hosszan tartó meleg fürdők, szaunák és meleg pezsgőfürdők.

Szerotonin-szindróma
Elővigyázatosság javasolt a Matrifen és olyan gyógyszerek együttadásakor, amelyek befolyásolják a szerotonerg neurotranszmitter rendszereket.

Pontenciálisan életveszélyes szerotonin szindróma léphet fel szerotonerg hatóanyagok, mint például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI) és szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (serotonin/norepinephrine reuptake inhibitors, SNRI), valamint olyan hatóanyagok egyidejű alkalmazásakor, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (beleértve a monoamino-oxidáz-gátlókat [MAO-gátlók] is). Ez kialakulhat az ajánlott adag mellett is (lásd 4.5 pont).

A szerotonin szindrómába tartozhat a mentális állapot megváltozása (pl. agitáció, hallucinációk, kóma), vegetatív labilitás (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuscularis zavarok (pl. hyperreflexia, koordinációs zavar, izomrigiditás) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés).

Szerotonin szindróma gyanúja esetén a Matrifen-kezelést abba kell hagyni.

Kölcsönhatás más gyógyszerekkel
CYP3A4-inhibitorok
A Matrifen és a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) gátlóinak együttes adása a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését eredményezheti, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. Ezért a Matrifen és a CYP3A4-gátlók együttes alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a kezelés előnyei meghaladják a mellékhatások fokozott kockázatát. A CYP3A4-inhibitorral végzett kezelés leállítása után a betegeknek rendszerint 2 napot kell várniuk az első Matrifen tapasz alkalmazása előtt. Ugyanakkor a gátlás időtartama változó, és bizonyos hosszú felezési idejű CYP3A4-inhibitorok, mint például az amiodaron esetén, vagy az időfüggő inhibitorok, mint például az eritromicin, idelaliszib, nikardipin és ritonavir esetén ez az időtartam hosszabb lehet. Ezért a Matrifen tapasz alkalmazása előtt a CYP3A4-inhibitor kísérőirataiban meg kell nézni a hatóanyag felezési idejét, valamint az inhibitoros hatás időtartamát. A Matrifennel kezelt betegnél az utolsó tapasz eltávolítása után legalább 1 hetet kell várni egy CYP3A4-inhibitorral történő kezelés elkezdése előtt. Ha a Matrifen és egy CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása elkerülhetetlen, a fentanil fokozott vagy meghosszabbított terápiás hatásai és mellékhatásai (különösen a légzésdepresszió) okozta panaszok vagy tünetek szoros monitorozása indokolt, és szükség szerint a Matrifen adagját csökkenteni kell, vagy az adagolását fel kell függeszteni (lásd 4.5 pont).

Véletlen expozíció a tapasz áthelyeződése miatt
A tapaszt viselővel közös ágyban fekvéskor vagy szoros fizikai kontaktus esetén a fentanil tapasz véletlen áthelyeződése a tapaszt nem viselőre (különösen gyermekre), opioid-túladagolást okozhat a tapaszt nem viselőnél. A betegeknek tanácsolni kell, hogy a tapasz véletlen áthelyeződésekor azonnal távolítsák el a tapaszt a tapaszt nem viselő bőréről (lásd 4.9 pont).

Alkalmazása időseknél
A fentanillal végzett intravénás vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy idős betegeknél a clearance csökkenhet, a felezési idő megnyúlhat, és ők érzékenyebbek lehetnek a hatóanyagra, mint a fiatalabb betegek. Ha idős betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Gastrointestinalis traktus
Az opioidok fokozzák a gastrointestinalis traktus simaizomzatának tónusát, és csökkentik propulziós összehúzódásait. Az ennek eredményeképpen meghosszabbodott gastrointestinalis tranzitidő lehet felelős a fentanil székrekedést előidéző hatásáért. A betegeknek a székrekedést megelőző intézkedésekre vonatkozó tanácsokat kell adni, és a laxatívumuk profilaktikus alkalmazása mérlegelendő. A krónikus székrekedésben szenvedő betegeknél fokozott elővigyázatosság szükséges. Paralyticus ileus fennállása vagy gyanúja esetén a Matrifen-kezelést abba kell hagyni.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek
Nem epilepsziás (myo)clonusos reakciók előfordulhatnak. Az myasthenia gravisban szenvedő betegek kezelésekor elővigyázatosság szükséges.

Kevert opioid agonistákkal/antagonistákkal való egyidejű alkalmazás
Buprenorfinnal, nalbufinnal vagy pentazocinnal való egyidejű alkalmazás nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők
Opioiddal korábban nem kezelt gyermekgyógyászati betegeknek Matrifen nem adható (lásd 4.2 pont). A súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége a Matrifen transzdermális rendszer alkalmazott adagjától függetlenül fennáll.

A Matrifent 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem vizsgálták. A Matrifent csak opioid-toleráns, 2 éves vagy idősebb gyermekeknek szabad adni (lásd 4.2 pont).
Véletlen lenyelés elkerülése érdekében gyermekeknél a Matrifen alkalmazásának helyét gondosan kell kiválasztani (lásd 4.2 és 6.6 pont), és gondosan ellenőrizni kell a tapasz tapadását.

Opioidok által kiváltott hiperalgézia
Az opioidok által kiváltott hiperalgézia (opioid induced hyperalgesia - OIH) paradox válasz egy opioidra, melynek során a stabil vagy megemelt opioid-expozíció ellenére a fájdalomérzékelés fokozódik. Ez különbözik a toleranciától, amelyben magasabb opioid-dózisokra van szükség ugyanazon fájdalomcsillapító hatás eléréséhez vagy a visszatérő fájdalom kezeléséhez. Az OIH a fájdalom megnövekedett szintjeként, általánosabb fájdalomként (azaz kevésbé fokális) vagy hétköznapi (azaz nem fájdalmas) ingerek okozta fájdalomként jelentkezhet (allodynia), a betegség progressziójának bizonyítéka nélkül. Ha az OIH gyanúja merül fel, az opioid adagját lehetőség szerint mérsékelni kell, vagy fokozatosan le kell csökkenteni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Matrifen gyengítheti a potenciálisan veszélyes feladatok - mint például a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése - elvégzéséhez szükséges mentális és/vagy fizikai képességeket.

4.9 Túladagolás

Panaszok és tünetek
A fentanil túladagolás manifesztációja a farmakológiai hatásainak fokozódása, és a legsúlyosabb hatás a légzésdepresszió. A fentanil túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról is beszámoltak.

Kezelés
A légzésdepresszió kezelésére azonnal ellenintézkedéseket kell tenni, beleértve a Matrifen tapasz eltávolítását és a beteg fizikai vagy verbális stimulálását is. Ezt specifikus opioid-antagonista, például naloxon adása követheti. A túladagolást követően fellépő légzésdepresszió tovább tarthat, mint az opioid antagonista hatása. Az intravénás antagonista adagok közötti intervallumokat gondosan kell megválasztani, mert a tapasz eltávolítása után is fennáll az újabb narkotizálás lehetősége. A naloxon ismételt adására vagy folyamatos infúziójára lehet szükség. A narkotikus hatás felfüggesztése a fájdalom akut megjelenését és katekolaminok felszabadulását eredményezheti.

Amennyiben azt a klinikai állapot indokolttá teszi, lehetőleg oropharyngealis vagy endotrachealis tubussal biztosítani kell és fent kell tartani az átjárható légutakat, oxigént kell adni, és szüksége esetén asszisztált vagy kontrollált gépi lélegeztetést kell végezni. A megfelelő testhőmérsékletet fent kell tartani, és a folyadékbevitelt biztosítani kell.

Ha súlyos vagy tartós hypotonia lép fel, mérlegelni kell a hypovolaemia lehetőségét, és az állapotot megfelelő parenteralis folyadékbevitellel rendezni kell.